A mitol�gi�t komolyabban vettem, mi�ta v�mp�r lettem.

 

Gyakran, mikor visszan�ztem els� h�rom halhatatlank�nt elt�lt�tt h�napomra, elk�pzeltem, hogyan n�zhet ki �letem fonala a sors sz�v�sz�k�n – ki tudta, hogy l�tezett-e egy�ltal�n? Biztos voltam benne, hogy az �n fonalamnak megv�ltozott a sz�ne; �gy gondoltam, hogy val�sz�n�leg kellemes b�zs sz�nb�l indult ki valamikor, valami egyszer� �s nem szembesz�k�, valami, ami j�l n�z ki a h�tt�rben. Most �gy �reztem, hogy biztos �l�nk v�r�s, vagy tal�n csillog� arany.

 

A sz�vet csal�dr�l �s bar�tokr�l, akik k�r�lvettek, egy gy�ny�r�, ragyog� dolog volt, tele �l�nk, kieg�sz�t� sz�nekkel.

 

Meg voltam lepve n�h�ny fonal �ltal, hogy azok r�sze voltak az �letemnek. V�rfarkasok, a m�ly, erdei sz�neikkel, nem olyanok voltak, mint amire sz�m�tottam; Jacob, term�szetesen, �s Seth is. De r�gi bar�taim, Quil �s Embry is a r�szei lettek a sz�vetnek, mikor csatlakoztak Jacob falk�j�hoz, �s m�g Sam �s Emily is bar�ts�gosak voltak. A csal�djaink k�z�tti fesz�lts�g enyh�lt, f�k�pp Renesmee miatt. �t k�nny� volt szeretni.

 

Sue �s Leah Clearwater is �sszefon�dott �let�nkkel – m�g kett�, akikre nem sz�m�tottam.

 

�gy t�nt, Sue mag�ra v�llalta, hogy seg�t Charlie-nak a sz�nlelt vil�gban maradni. Vele j�tt a legt�bb nap a Cullen h�zba, hab�r sose t�nt �gy, hogy igaz�n k�nyelemben �rezn� mag�t, nem �gy mint fia �s Jake falk�j�nak t�bbs�ge. Nem besz�lt sokat; csak v�delmez�en Charlie k�r�l l�zengett . Mindig � volt az els� ember, akire Charlie r�n�zett, mikor Renesmee valami nyugtalan�t� dolgot csin�lt – ami el�g gyakori volt. V�laszul Sue jelent�s�gteljesen r�n�zett Seth-re, mintha azt mondta volna: Igen, nekem mondod.

 

Leah m�g k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t, mint Sue �s � volt az egyetlen r�sze a mostan�ban kib�v�lt csal�dunknak, aki ny�ltan ellenezte ezt az �sszefon�d�st. Azonban � �s Jacob k�z�tt �j bajt�rsiass�g volt, ami k�zel tartotta hozz�nk. Egyszer r�k�rdeztem erre Jacob-n�l – vonakodva; nem akartam tolakod� lenni, de ez a kapcsolat olyan m�s volt, mint azel�tt, hogy k�v�ncsi lettem. V�llat vont �s azt mondta, hogy ez egy falka dolog. Leah volt a m�sodik parancsnok most, Jacob ’b�t�ja’, ahogy egyszer nagyon r�gen h�vtam.

 

„R�j�ttem, hogy am�g ezt az Alpha dolgot csin�lom –” Magyar�zta Jacob. „- jobb, ha tiszt�zom a formalit�sokat.”

 

Ez az �j felel�ss�g Leah-ban azt a sz�ks�get keltette, hogy gyakran bejelentkezzen Jacob-n�l, �s mivel � mindig Renesmee-vel volt…

 

Leah nem �r�lt, hogy a k�zel�nkben kell lennie, � volt a kiv�tel. A boldogs�g volt a f� eleme most az �letemnek, a f� minta a sz�veten. Olyannyira, hogy kapcsolatom Jasper-rel most k�zelibb volt, mint azt valaha �lmodtam volna.

 

Hab�r el�sz�r igaz�n bosszankod� voltam.

 

„Jesszus!” Panaszkodtam Edward-nak egyik este, miut�n Renesmee-t beraktuk a kov�csoltvas b�lcs�j�be. „Ha m�g nem �ltem meg Charlie-t �s Sue-t, akkor val�sz�n�leg nem is fog megt�rt�nni. B�rcsak Jasper ne lebzselne �lland�an k�r�l�ttem!”

 

„Senki se k�telkedik benned, Bella, m�g egy kicsit se.” Bizonygatta. „Tudod milyen Jasper – nem tud ellen�llni a j� �rzelmi l�gk�rnek. Mindig olyan boldog vagy, szerelmem, hogy gondolkod�s n�lk�l vonz�dik fel�d.”

 

�s azt�n Edward szorosan �t�lelt, mert semmi nem okozott neki nagyobb �r�m�t, mint az �n els�pr� �r�m�m ebben az �j �letben.

 

�s �n �r�mittas voltam az id� nagy r�sz�ben. A napok nem voltak el�g hossz�ak sz�momra, hogy el�g id�t t�ltsek im�dott l�nyommal; az �jszak�k is t�l r�videk voltak, hogy kiel�g�ts�k Edward ir�nti sz�ks�gleteimet.

 

Azonban volt egy m�sik oldala is az �lvezetnek. Ha megford�tan�nk �let�nk sz�vet�t, a h�toldal�n l�v� minta teli lenne a k�ts�g �s a f�lelem zord sz�rkes�g�vel.

 

Renesmee akkor mondta ki az els� szav�t, mikor pontosan egy hetes volt. A sz� a mami volt, �gy az a nap az �n napom lett, kiv�ve, hogy annyira meg voltam ijedve a fejl�d�s�t�l, hogy alig tudtam r�venni megdermedt arcomat, hogy visszamosolyogjon r�. Az sem seg�tett a helyzetemen, hogy az els� szav�t k�vette az els� mondata is, egy l�legzet alatt. „Mami, hol van nagypapi?” K�rdezte tiszta, magas �nekhangon. Csak az�rt mondta ki hangosan, mert a szoba t�ls� v�g�n voltam. M�r k�rdezte Rosalie-t a szok�sos (vagy komolyan rendellenes, m�s szemsz�gb�l n�zve) kommunik�ci�j�t haszn�lva. Rosalie nem tudta a v�laszt, �gy Renesmee hozz�m fordult.

 

Mikor el�sz�r s�t�lt, kevesebb, mint h�rom h�ttel k�s�bb, hasonl� volt a helyzet. Egyszer�en csak Alice-t b�multa egy hossz� pillanatig, elsz�ntan figyelte, mik�zben n�nik�je elrendezte a vir�gcsokrokat a szob�ban elhelyezett v�z�kban, ide-oda t�ncolva a padl�n, karjai tele voltak vir�gokkal. Renesmee l�bra �llt, egy kicsit se ingott meg, �s �tszelte a szob�t majdnem ugyanolyan kecsesen.

 

Jacob tapsviharban t�rt ki, mert egy�rtelm�en ez volt az a v�lasz, amit Renesmee akart. Ahogy k�t�d�tt Renesmee-hez, saj�t reakci�i m�sodlagosak lettek; els� mozdulata mindig az volt, hogy megadta Renesmee-nek azt, amire sz�ks�ge volt. De szemeink tal�lkoztak, �s l�ttam, hogy minden f�lelmem t�kr�z�dik az �v�ben is. Kezeimet �n is �sszecsaptam, pr�b�ltam elrejteni Renesmee el�l f�lelmemet. Edward csendesen tapsolt mellettem, �s nem kellett elmondanunk gondolatainkat, hogy tudjuk, azok megegyeznek.

 

Edward �s Carlisle belevetett�k magukat a kutat�sba, v�laszokat kutatva, hogy mire sz�m�tsunk. Nagyon keveset tal�ltak, �s egyik se volt igazolhat�.

 

Alice �s Rosalie �ltal�ban divatbemutat�val kezdt�k a napot. Renesmee sose hordta ugyanazt a ruh�t k�tszer, r�szben az�rt, mert szinte azonnal kin�tte ruh�it, r�szben pedig az�rt, mert Alice �s Rosalie pr�b�ltak �ssze�ll�tani egy b�bi albumot, ami �gy t�nt, hogy m�r �vek �ta k�sz�l, �s nem hetek �ta. T�bb ezer k�pet k�sz�tettek, gyors gyerekkor�nak minden v�ltoz�s�t nyomon k�vett�k.

 

H�rom h�naposan Renesmee lehetett volna egy nagy egy�ves, vagy egy kicsi k�t�ves. Nem pontosan �gy fejl�d�tt, mint egy tipeg� kisgyerek; sov�nyabb �s kecsesebb volt, ar�nyai egyenletesek voltak, mint egy feln�tt�. Bronzsz�n� hajf�rtjei a derek�ig �rtek; nem b�rtam volna lev�gni, m�g ha Alice meg is engedte volna azt. Renesmee t�k�letes nyelvhelyess�ggel �s kiejt�ssel besz�lt, de ritk�n haszn�lta, jobban szerette azt, hogy egyszer�en megmutatta az embereknek mit is akart. Nemcsak s�t�lni tudott, hanem futni �s t�ncolni is. M�g olvasni is tudott.

 

Tennyson-t olvastam neki az egyik este, mert k�lt�szet�nek menete �s ritmusa megnyugtat�nak t�nt. (�lland�an �j k�nyveket kellett keresnem; Renesmee nem szerette az ism�tl�d� alv�s el�tti t�rt�neteket, nem �gy, mint feltehet�leg a t�bbi gyerek, �s nem volt t�relme a k�pesk�nyvekhez.) Kiny�lt, hogy meg�rintse arcomat, a fej�ben l�v� k�pzelet r�lunk sz�lt, csak �ppen � tartotta a k�nyvet. Odaadtam neki mosolyogva.

 

„�des zene van itt.” Olvasta t�tov�z�s n�lk�l. „l�gyabb f�tyol, mint vir�gz� r�zs�k szirmai a f�v�n, vagy �rnyas gr�nit falai k�z�tt m�g mindig ott van az esti harmat, egy f�nyes hegyszorosban –”

 

Kezeim robotszer�ek voltak, mik�zben visszavettem a k�nyvet.

 

„Ha te olvasol, hogy fogsz elaludni?” K�rdeztem majdnem remeg� hangon.

 

Carlisle sz�m�t�sa szerint test�nek n�veked�se fokozatosan lassult; elm�je viszont sebesen fejl�d�tt. M�g ha a cs�kken� �tem tov�bb folytat�dik is, akkor is feln�tt lesz nem t�bb, mint n�gy �v m�lva.

 

N�gy �v. �s egy id�s n� lesz tizen�t �vesen.

 

Csak tizen�t �v az �letre.

 

De olyan eg�szs�ges volt. Eleven, �l�nk, ragyog� �s boldog. A szembet�n� eg�szs�ge megk�nny�tette, hogy boldog legyek vele abban a pillanatban, �s hogy hagyjam a j�v�t holnapra.

 

Carlisle �s Edward megvitatt�k halkan lehet�s�geinket a j�v�vel kapcsolatban minden szemsz�gb�l, �gy pr�b�ltam nem hallgatni �ket. Sose besz�ltek err�l, ha Jacob a k�zelben volt, mert egy biztos �t volt az �reged�s meg�ll�t�s�ra, �s az nem olyan dolog volt, amit Jacob val�sz�n�leg elfogadott volna. �n sem. T�l vesz�lyes! – sik�tott�k �szt�neim. Jacob �s Renesmee sok szempontb�l hasonl�tottak, mindketten f�lv�rek voltak, k�t fajta egy id�ben. �s minden v�rfarkas monda �gy tartja, hogy a v�mp�rm�reg hal�los r�juk, mintsem a halhatatlans�got eredm�nyezn�…

 

Carlisle �s Edward minden kutat�st elv�geztek, amit t�volr�l tudtak, �s most arra k�sz�lt�nk, hogy k�vetj�k a r�gi legend�kat azok forr�saikhoz. Visszamegy�nk Braz�li�ba, ott kezd�nk. A Ticunas t�rzsnek volt legend�juk olyan gyerekekr�l, mint Renesmee… Ha hozz� hasonl� gyerekek valaha l�teztek, tal�n n�h�ny t�rt�net ezen f�l-haland� gyerekek r�vid �let�r�l m�g mindig fennmaradt…

 

Az egyetlen igazi k�rd�s, ami h�tramaradt, hogy pontosan mikor megy�nk.

 

�n voltam az akad�ly. Egy kis r�sze az volt, hogy Forks k�zel�ben akartam maradni az �nnepekig Charlie kedv��rt. De m�g ann�l is ink�bb, volt egy m�sfajta utaz�s, amir�l tudtam, hogy el�sz�r azt kell letudnom – ez volt az egy�rtelm� els�bbs�g. �s ennek egy egyszem�lyes �tnak kell lennie.

 

Ez volt az egyetlen vita, amiben Edward �s �n a v�mp�rr� v�l�som �ta benne voltunk. A vita f� t�rgya az ’egyszem�lyes’ r�szen volt. De a t�nyek adottak voltak, �s csak az �n tervemnek volt �sszer� �rtelme. El kellett mennem a Volturi-hoz, �s ezt teljesen egyed�l kellett megtennem.

 

Megszabadulva a r�m�lmokt�l, mindenfajta �lomt�l, lehetetlen volt elfelejteni a Volturi-t. Nem mintha b�k�n hagyn�nak minket eml�keztet� n�lk�l.

 

Addig a napig, mikor Aro aj�nd�ka meg�rkezett, nem is tudtam, hogy Alice k�ld�tt egy esk�v�i megh�v�t a Volturi vezet�j�nek; messze Esme sziget�n voltunk, mikor l�tott egy v�zi�t Volturi katon�kr�l – Jane-r�l �s Alec-r�l, a k�zt�k borzaszt� hatalommal b�r� ikrekr�l. Caius azt tervezte, hogy k�ld egy vad�szcsapatot, hogy l�ss�k, hogy m�g mindig ember vagyok-e rendelet�k ellen�re (mert ismertem a titkos v�mp�r vil�got, �gy vagy csatlakozom hozz�juk vagy elhallgattatnak… v�glegesen). �gy Alice elk�ldte az �rtes�t�t, l�tv�n, hogy ez k�slelteti �ket, mik�zben r�j�nnek a m�g�ttes jelent�sre. De v�g�l �gyis elj�nnek. Ez biztos volt.

 

Az aj�nd�k maga nyilv�nval�an nem volt fenyeget�. T�lz�, igen, majdnem ijeszt� a k�l�ncs�g�t tekintve. A fenyeget�s ott volt Aro gratul�l� �zenet�nek sorai k�z�tt, fekete tint�val volt �rva egy n�gyzet alak�, kem�ny, egyszer�, feh�r pap�rra Aro saj�t k�z�r�s�val:

 

Alig v�rom, hogy szem�lyesen is l�ssam az �j Mrs. Cullen-t.

 

Az aj�nd�k tartalmaz egy d�szes v�s�s�, r�gi fadobozk�t, arany �s gy�ngyh�z berak�ssal, sziv�rv�nysz�n� dr�gak�vekkel d�sz�tve. Alice azt mondta, m�r a doboz maga felbecs�lhetetlen kincs, minden m�s benne l�v� �kszert val�sz�n�leg t�lragyog.

 

„Mindig k�v�ncsi voltam, hova t�ntek a koron�z�si �kszerek, miut�n elz�logos�tott�k �ket a tizenharmadik sz�zadban.” Mondta Carlisle. „Azt hiszem nem meglep�, hogy a Volturi kivette a maga r�sz�t bel�le.”

 

A nyakl�nc egyszer� volt – aranysz�llal k�rbetekert vastag l�nc, majdnem pikkelyes, mint egy sima k�gy�, ami szorosan k�rbetekerg�zik a nyak k�r�l. Egy �kk� l�gott le a l�ncr�l; egy golflabda m�ret� feh�r gy�m�nt.

 

Egy er�teljes eml�keztet� Aro �zenet�b�l jobban �rdekelt, mint az �kszer. A Volturi-nak l�tnia kellett, t�nyleg halhatatlan voltam, hogy a Cullen csal�d engedelmeskedett-e a Volturi parancs�nak, �s hamarosan kellett l�tniuk engem. Nem engedhetj�k �ket k�zel Forks-hoz. Csak egyetlen egy m�d volt arra, hogy biztons�gban tartsuk az itteni �let�nket.

 

„Nem m�sz el egyed�l,” Er�sk�d�tt Edward a fogain kereszt�l, kezei �k�lbe szorultak.

 

„Nem fognak b�ntani engem.” Mondtam olyan nyugodtan, amennyire csak tudtam, arra f�kusz�ltam, hogy hangom biztos maradjon. „Nincs r� okuk. V�mp�r vagyok. Az �gy lez�rva.”

 

„Nem. Teljesen kiz�rt.”

 

„Edward, csak �gy �vhatjuk meg Renesmee-t.”

 

�s ezzel m�r nem tudott vitatkozni. �rvel�sem helyt�ll� volt.

 

M�g ilyen r�vid id� alatt is, ami�ta ismerem Aro-t, l�ttam, hogy egy gy�jt� volt – �s a leg�rt�kesebb kincsei az � �l� �kszerei. S�v�rgott a halhatatlan k�vet�inek sz�ps�ge, tehets�ge �s ritkas�ga ut�n, jobban, mint a palot�j�ba z�rt �kszerek ut�n. Ez sajnos el�g volt ahhoz, hogy moh�n akarja Alice �s Edward k�pess�g�t is. �n nem adn�k neki t�bb okot, hogy f�lt�kenykedjen Carlisle csal�dj�ra. Renesmee gy�ny�r� �s tehets�ges �s p�ratlan volt – egy a fajt�j�b�l. Nem engedhetj�k Aro-nak, hogy l�ssa �t, m�g valakinek a gondolatain kereszt�l se.

 

�s az �n gondolataim voltak az egyed�liek, amiket nem hallott. Term�szetesen �gy egyed�l kell mennem.

 

Alice nem l�tott semmi neh�zs�get az utammal kapcsolatban, de agg�dott a v�zi�inak t�vlati pontoss�ga miatt. Azt mondta, a l�tom�sok n�ha hasonl�an hom�lyosak, mint mikor k�ls� d�nt�sek is vannak, de lehet ellent�t is, de m�g nincs szil�rdan eld�ntve. E bizonytalans�g miatt Edward, m�r am�gy is hezit�lt, ellenezte, amit tennem kellett. Velem akart j�nni legal�bb a londoni csatlakoz�sig, de nem hagyhatom Renesmee-t mind a k�t sz�leje n�lk�l. Ehelyett Carlisle j�nne velem. Ez Edward-ot �s engem is nyugodtabb� tett, tudv�n, hogy Carlisle csak p�r �r�ra lesz t�lem.

 

Alice kutatta a j�v�t, de amit tal�lt, nem voltak kapcsolatban azzal, amit keresett. A t�zsde �j ir�nyvonala; egy lehets�ges b�k�l� l�togat�s Irina r�sz�r�l, hab�r d�nt�se nem volt hat�rozott; egy h�vihar, ami m�g hat h�tig nem j�n erre; egy telefonh�v�s Renee-t�l (gyakoroltam a ’durva’ hangomon, �s napr�l napra jobb lett – Renee tudom�sa szerint, m�g mindig beteg voltam, de m�r javultam).

 

Megvett�k a jegyeket Olaszorsz�gba egy nappal azel�tt, hogy Renesmee bet�lt�tte a h�rom h�napot. Nagyon r�vid utaz�snak terveztem, �gy nem is mondtam el Charlie-nak. Jacob tudta, �s Edward figyelm�t n�h�ny dolgon tartotta. Azonban ma a vita Braz�li�r�l sz�lt. Jacob elhat�rozta, hogy vel�nk j�n.

 

H�rman, Jacob, Renesmee �s �n vad�szni voltunk egy�tt. Az �llati v�rrel val� t�pl�lkoz�s nem volt Renesmee kedvence – �s ez volt az oka, hogy Jacob vel�nk j�hetett. Jacob versenyt kezdem�nyezett k�z�tt�k, �s emiatt Renesmee m�g k�szs�gesebb volt, mint b�rmi m�s esetben.

 

Renesmee teljesen tiszt�ba volt a ’j� �s rossz’ k�z�tti k�l�nbs�ggel, ami az emberekre val� vad�szatra is vonatkozott; csak �gy gondolta, hogy a donorv�r egy kellemes k�ztes �llapot. Az emberi �tellel is j�l lakott �s �gy t�nt az �sszef�r a szervezet�vel, de ugyanolyan m�rt�r kitart�ssal reag�lt minden v�ltozatos szil�rd �telre, mint amikor karfiolt �s babot adtam neki. Az �llati v�r legal�bb ann�l jobb volt. Versenyz� term�szete volt, �s a Jacob legy�z�s�ben rejl� kih�v�s izgatott� tette a vad�szattal kapcsolatban.

 

„Jacob.” Mondtam, pr�b�ltam vele megint megvitatni az utaz�st, mik�zben Renesmee el�tt�nk t�ncolt a hossz� tiszt�s fel� olyan illatot keresve, amit szeret. „Neked itt k�telezetts�geid vannak. Seth, Leah –”

 

Felhorkantott. „Nem vagyok a falk�m dad�ja. Am�gy is csak La Push-�rt felel�sek.”

 

„Ahogy te is? Akkor hivatalosan is otthagyod a gimn�ziumot? Ha l�p�st akarsz tartani Renesmee-vel, m�g kem�nyebben kell majd tanulnod.”

 

„Ez csak egy kutat��v. Visszamegyek majd az iskol�ba, ha a dolgok… lelassulnak.”

 

Nem tudtam az szembeszeg�l�sre koncentr�lni, mikor ezt kimondta, �s mindketten automatikusan Renesmee-re n�zt�nk. �pp a feje felett libeg� h�pelyheket b�multa, elolvadtak, miel�tt azok el�rt�k volna a s�rg�s f�vet a ny�lhegy alak�, hossz� r�ten, ahol �lltunk. A fodor, elef�ntcsont sz�n� ruh�ja csak egy �rnyalattal volt s�t�tebb, mint a h�, �s a v�r�ses-barn�s f�rtjei csillogtak, hab�r a Nap vastagon el volt takarva a felh�kkel.

 

Mik�zben n�zt�k, Renesmee hirtelen leguggolt �s azt�n �t m�ter magasra ugrott a leveg�be. Apr� kezei �sszez�r�dtak egy pehely k�r�l, �s l�gyan visszaesett a l�baira.

 

Fel�nk fordult a megd�bbent� mosoly�val - �szint�n, ez nem olyan volt, amihez hozz� tudna szokni az ember – �s kinyitotta a kezeit, hogy megmutassa nek�nk a t�k�letes, nyolc�g� j�gcsillagot a tenyer�n, miel�tt az elolvadt volna.

 

„Sz�p.” Ki�ltott neki Jacob dics�r�en. „De szerintem lelassult�l, Nessie.”

 

Visszasz�kkent Jacob-hoz; pontosan akkor ny�jtotta ki karjait Jacob, mikor Renesmee bel�j�k ugrott. T�k�letes �sszhangban mozogtak. Renesmee akkor csin�lta ezt, mikor mondani akart valamit. M�g mindig azt r�szes�tette el�nybe, hogy nem besz�lt hangosan.

 

Renesmee meg�rintette Jacob arc�t, elragad�an mogorv�n n�zett, mik�zben mind egy kis antilopny�jat hallgattunk, ami t�volabb, az erd�ben mozgott.

 

„Biiiiztos, hogy nem vagy szomjas, Nessie.” V�laszolt Jacob egy kicsit g�nyosan, de m�gis enged�kenyebben, mint b�rki m�s. „Csak att�l f�lsz, hogy megint �n kapom el a nagyobbat!”

 

Kics�sztatta mag�t Jacob karjaib�l, k�nnyed�n a talp�n landolt, �s forgatta szemeit – annyira hasonl�tott Edward-ra, mikor ezt csin�lta. Azt�n elsietett a f�k fel�.

 

„Majd �n.” Mondta Jacob, mikor indultam volna k�vetni �t. Ler�ntotta a p�l�j�t, mik�zben az erd� fel� rohant Renesmee ut�n, m�r remegett. „Ez nem fog sz�m�tani, ha csalsz.” Ki�ltotta Renesmee-nek.

 

Mosolyogtam a leveleken, amiket maguk m�g�tt hagytak lebegve, cs�v�ltam a fejem. Jacob n�ha sokkal gyerekesebb volt, mint Renesmee.

 

Meg�lltam, p�r perc eg�rutat hagytam vad�szaimnak. Egyszer� lesz k�vetni �ket, �s Renesmee am�gy is szeret meglepni zs�km�nya nagys�g�val. Megint mosolyogtam.

 

A sz�k r�t nagyon nyugodt volt, nagyon �res. A sz�lling�z� h� egyre ritk�bb lett felettem, szinte el is t�nt. Alice l�tta, hogy sok�ig nem is j�n vissza.

 

�ltal�ban Edward �s �n egy�tt j�tt�nk ezekre a vad�szatokra. De Edward ma Carlisle-jal volt, tervezt�k a Rio-i kir�ndul�st, Jacob h�ta m�g�tt megbesz�lve a r�szleteket… Homlokomat r�ncoltam. Mikor visszament�nk, Jacob mell� fogok �llni. Vel�nk kellene j�nnie. Annyira �rdekelt ebben, mint mi mindannyian – az eg�sz �lete kock�n forgott, mint az eny�m.

 

Mik�zben gondolataim elvesztek a k�zel j�v�ben, szemeim megszok�sb�l a hegyek fel� lend�ltek, kutatva a zs�km�nyt, keresve a vesz�lyt. Nem gondolkoztam ezen; az �szt�n egy automatikus dolog volt.

 

Vagy tal�n volt valami oka vizsg�l�d�somnak, valami apr� ind�t�k, amit penge�les �rz�kel�sem m�g azel�tt �szrevett, hogy az tudatosult volna bennem.

 

Mik�zben szemeim v�gigp�szt�zt�k a t�voli szikl�kat, amik s�t�tk�ken-sz�rk�n �lltak ki a z�ld-fekete erd�b�l, egy ez�stvillan�s – vagy arany? – megragadta figyelmemet.

 

Tekintetem a sz�nre f�kusz�lt, aminek nem kellett volna ott lennie, olyan messze a hom�lyban, hogy a sasok arra nem lettek volna k�pesek. Mereven n�ztem.

 

� visszab�mult.

 

Az, hogy egy v�mp�r, az nyilv�nval� volt. B�re m�rv�ny feh�r volt, milli�szor sim�bb, mint az emberi b�r. M�g a felh�k alatt is kiss� ragyogott. Ha b�re nem leplezte volna le, akkor mozdulatlans�ga tette volna azt meg. Csak a v�mp�rok �s a szobrok tudtak ilyen t�k�letesen mozdulatlanok lenni.

 

Haja halv�ny volt, halv�ny sz�ke, majdnem arany. Ez volt az a villan�s, ami megragadta a szemeimet. Egyenes hullott lefel�, mint egy vonalz� a tompa �lla ir�ny�ban, k�z�pen egyenl�en elv�lasztva.

 

Sz�momra idegen volt. Teljesen biztos voltam abban, hogy m�g sose l�ttam ezel�tt, m�g emberk�nt se. Hom�lyos eml�keimb�l egyik arc se volt olyan, mint ez. De azonnal felismertem �t a s�t�t, arany szemekr�l.

 

Irina v�g�l �gy d�nt�tt, hogy elj�n hozz�nk.

 

Egy pillanatig b�multam �t, �s � viszonozta a tekintetet. K�v�ncsi voltam, hogy azonnal kital�lta-e ki vagyok �n. F�lig felemeltem a kezem, hogy integessek, de egy kicsit elh�zta a sz�j�t, arca hirtelen ellens�ges lett.

 

Hallottam Renesmee gy�zelmi ujjong�s�t az erd�b�l, hallottam Jacob visszhangz� vony�t�s�t, �s l�ttam, Irina arca reflexszer�en a hang ir�ny�ba fordult, mikor az p�r m�sodperccel k�s�bb ott is visszhangzott. Tekintete kiss� jobbra fordult, �s tudtam, hogy mit l�tott. Egy �ri�si, s�rg�sbarna v�rfarkast, tal�n pont azt, amelyik meg�lte Laurent-et. Mennyi ideje figyelhetett minket? El�g r�g�ta, hogy l�thatta Jacob �tv�ltoz�s�t ezel�tt, ebben biztos voltam.

 

Arca f�jdalmat t�kr�z�tt.

 

�szt�n�sen kiny�jtottam magam el� kezeimet bocs�natk�r�s gyan�nt. Visszafordult fel�m, �s ajkai szabadon hagyt�k fogait. �llkapcs�t �sszeszor�totta, mik�zben morgott.

 

Mikor a halv�ny hang el�rt engem, m�r elfordult �s elt�nt az erd�ben.

 

„Fen�be!” Morogtam.

 

Renesmee �s Jacob fel� rohantam az erd�ben, kellemetlen�l �reztem magam, hogy nincsenek szem el�tt. Nem tudtam melyik ir�nyba indult el Irina, vagy hogy mennyire volt d�h�s most. A bossz� egy gyakori megsz�llotts�g volt a v�mp�rokn�l, valami, amit neh�z volt f�ken tartani.

 

Teljes sebess�ggel rohantam, csak k�t m�sodpercbe ker�lt, hogy utol�rjem �ket.

 

„Az eny�m a nagyobb.” Hallottam Renesmee tiltakoz�s�t, mik�zben �tv�gtam a s�r� csipkebokrok k�z�tt arra a kis, �res ter�letre, ahol �lltak.

 

Jacob f�le lelapult, mik�zben megl�tta arckifejez�semet; leguggolt, felt�rta fogait – pof�ja v�res volt az elejtett vadt�l. Szemei az erd�t p�szt�zt�k. Hallottam, ahogy a tork�ban l�v� morg�s hangosodott.

 

Renesmee annyira �ber volt, mint Jacob. Lemondva elejtett szarvas�r�l, l�bra sz�kkent, kit�rt karjaimba sz�kkent, k�v�ncsi kezeit az arcomhoz szor�totta.

 

„T�lreag�ltam.” Bizonygattam nekik. „Minden rendben, gondolom. V�rjatok.”

 

El�vettem a mobilomat �s benyomtam a gyorst�rcs�z�t. Edward v�laszolt az els� cs�rg�sre. Jacob �s Renesmee elsz�ntan hallgat�ztak, mik�zben beavattam Edward-ot.

 

„Gyere, hozd Carlisle-t.” Dar�ltam olyan gyorsan, hogy azon gondolkoztam, Jacob tud-e k�vetni. „L�ttam Irina-t, �s � l�tott engem, de azt�n megl�tta Jacob-ot �s d�h�s lett �s elrohant, gondolom. M�g nem bukkant fel itt, egy�bk�nt – de el�g feld�ltnak t�nt, sz�val lehet, hogy idej�n. Ha m�gsem, neked �s Carlisle-nak ut�na kell mennetek, �s besz�lnetek kell vele. Rossz �rz�sem van.”

 

Jacob felmorajlott.

 

„F�l perc m�lva ott vagyunk.” Biztos�tott Edward engem, �s hallottam a sz�l susog�s�t, mik�zben futott.

 

Visszament�nk a hossz� r�tre �s azt�n csendben v�rtunk, mik�zben Jacob �s �n k�r�ltekint�en hallgattunk egy k�zeled� hangot, amit nem ismert�nk fel.

 

Azonban mikor a hang k�zelebb j�tt, nagyon ismer�s volt. �s azt�n Edward mellettem volt, Carlisle p�r m�sodperccel m�g�tte volt. Meglep�dve hallottam a nagy mancsok dobog�s�t Carlisle m�g�tt. Felt�telezem nem kellett volna megd�bbennem. Ha Renesmee-t csak egy kis vesz�ly is vette k�r�l, term�szetesen Jacob er�s�t�st h�vott.

 

„A hegygerincen volt.” Mondtam nekik azonnal, r�mutatva a helyre. Ha Irina elmenek�lt, m�r el�g nagy eg�r�tja volt. Meg�ll �s meghallgatja Carlisle-t? Az arckifejez�se alapj�n nem. „Tal�n fel kellene h�vnod Emmett-et �s Jasper-t, hogy veletek menjenek. �gy t�nt, hogy… igaz�n feld�lt volt. R�m morgott.”

 

„Mi?” Mondta Edward m�rgesen.

 

Carlisle r�tette kez�t Edward karj�ra. „B�natos. Majd �n ut�na megyek.”

 

„Veled megyek.” Ellenkezett Edward.

 

Hossz� pillant�st v�ltottak – tal�n Carlisle �sszehasonl�totta Edward Irina ir�nt �rzett m�rg�t a hasznos gondolatolvas�ssal. V�g�l Carlisle b�lintott, �s elindultak megkeresni a nyomot an�lk�l, hogy felh�vt�k volna Emmett-et �s Jasper-t.

 

Jacob t�relmetlen�l lihegett �s megb�kte a h�tamat az orr�val. Biztos vissza akarta vinni Renesmee-t a biztons�gos h�zba, minden esetre. Ebben egyet�rtettem vele, �s hazarohantunk, Seth �s Leah mellett�nk futottak.