- Nem tudom, mennyit kellene elmondanunk ebb�l Renee-nek. - Mondta Charlie egy l�bbal t�tov�zva az ajt�n k�v�l. Kiny�jt�zkodott, �s azt�n korgott a hasa.

 B�lintottam. - Tudom, nem akarom kibor�tani. Jobb �t meg�vni. Ez az eg�sz nem val� a f�l�nkeknek.

 Ajkait b�natosan oldalra h�zta. - Nekem is meg kellett volna pr�b�lnom megv�deni t�ged, ha tudtam volna hogyan. De gondolom te sose tartozt�l a f�l�nk kateg�ri�ba, igaz?

 Visszamosolyogtam, besz�vva a l�ngol� leveg�t a fogaim k�z�tt.

 Charlie sz�rakozottan megveregette a has�t. - Majd kigondolok valamit. M�g id�nk ezt megvitatni, igaz?

 - Igaz. - �g�rtem neki.

 Ez egy hossz� nap volt sok tekintetben, �s m�gis olyan r�vid m�s szemsz�gb�l. Charlie k�s�sben volt a vacsor�r�l – Sue Clearwater f�z�tt neki �s Billy-nek. Ez egy k�nos este lesz, de legal�bb rendes �telt fog enni; �r�ltem, hogy valaki t�vol tartja az �hez�st�l, k�sz�nhet�en a f�z�tehets�ge hi�ny�nak.

 A fesz�lts�g eg�sz nap lelass�totta az id�t; Charlie sose laz�totta el merev v�llait. De nem is sietett a t�voz�ssal. V�gign�zett k�t teljes meccset – szerencs�re annyira elmer�lt gondolataiban, hogy egy�ltal�n nem vette �szre Emmett sokatmond� vicceit, amelyek ink�bb ny�ltak voltak, �s kev�sb� focival kapcsolatosak – �s a meccs ut�ni komment�rokat, �s azt�n a h�reket, nem mozdult meg addig, m�g Seth nem eml�keztette �t az id�re.

 - Nem tal�lkozol Billy-vel �s any�val, Charlie? Gyer�nk. Bella �s Nessie holnap is itt lesznek. Menj�nk kaj�lni valamit, eh?

 Tiszt�n l�tszott Charlie szemeiben, hogy nem b�zik Seth �rt�kel�s�ben, de hagyta, hogy Seth kivezesse. A k�ts�g m�g mindig ott volt, mikor most meg�llt. A felh�k v�konyodtak, az es� elment. A Nap meg fog jelenni, ahogy kitisztul az �g.

 - Jake azt mondja, hogy itt fogtok hagyni engem. - Motyogta most nekem.

 - Nem akartam ezt tenni, ha van b�rmi m�s lehet�s�g. Ez�rt vagyunk m�g mindig itt.

 - Azt mondta, hogy maradhattok egy darabig, de csak akkor, ha el�g er�s vagyok, �s ha csukva tudom tartani a sz�mat.

 - Igen… de nem �g�rhetem, hogy soha se megy�nk el, apu. Ez el�g bonyolult…

 - Csak amit sz�ks�ges tudnom. - Eml�keztetett engem.

 - Rendben.

 - Azonban meg fogtok l�togatni, ha el kell mennetek?

 - �g�rem, apu. Most, hogy eleget tudsz r�lunk, azt hiszem m�k�dhet a dolog. Olyan k�zel leszek, amennyire akarod.

 R�gta az ajk�t egy f�l pillanatig, azt�n lassan fel�m hajolt, karjait �vatosan kit�rta. �tcs�sztattam Renesmee-t - aki most szuny�k�lt – a bal karomba, �sszez�rtam fogaimat, visszatartottam l�gz�semet, �s jobb karommal nagyon gyeng�den �tkaroltam meleg, l�gy derek�t.

 - Maradj igaz�n k�zel, Bells. - Motyogta. - Igaz�n k�zel.

 - Szeretlek, apu. - Suttogtam fogaimon kereszt�l.

 �sszerezzent �s elh�z�dott. Leengedtem karomat.

 - �n is szeretlek, k�ly�k. B�rmi is v�ltozott, ez nem. - Egy ujjal meg�rintette Renesmee r�zsasz�n arc�t. - Nagyon hasonl�t r�d.

 Arckifejez�semet k�z�mb�sen tartottam, hab�r mindent �reztem, csak azt nem. - Ink�bb Edward-ra hasonl�t, szerintem. - T�tov�ztam, majd hozz�tettem. - A g�nd�r haj�t t�led �r�k�lte.

 Charlie mereven n�zett, majd felhorkantott. - Huh. Gondolom. Huh. Nagypapi. - K�tked�en megr�zta a fej�t. - Megfoghatom �t valaha?

 D�bbenten pislogtam �s azt�n �sszeszedtem magam. Miut�n egy f�l m�sodperc alatt �tgondoltam �s Renesmee jelenl�t�t meg�t�lve – teljesen eszm�letlennek t�nt – �gy d�nt�ttem, hogy tal�n ez m�g belef�r szerencs�mbe, mivel a dolgok eddig olyan j�l alakultak ma…

 - Itt van. - Mondtam, fel� ny�jtottam Renesmee-t. Automatikusan b�lcs�t form�zott karjaival �gyetlen�l, �s beleraktam Renesmee-t. Charlie b�re nem volt olyan forr�, mint Renesmee-j�, de m�gis megcsiklandozta torkomat a meleg �ramlat meg�rz�se a v�kony b�re alatt. Ahol feh�r b�r�m meg�rintette �t, libab�r�s lett. Nem voltam biztos benne, hogy ez a reakci� az �j h�m�rs�kletemnek volt k�sz�nhet� vagy teljesen l�lektani volt.

 Charlie csendben morgott, mik�zben meg�rezte s�ly�t. - �… er�teljes.

 Homlokomat r�ncoltam. Nekem pihek�nny�nek t�nt. Tal�n rosszul �rz�keltem.

 - Er�teljess�g j� dolog. - Mondta, l�tva arckifejez�semet. Azt�n mag�nak motyogott. - Kem�nynek kell lennie, ha ilyen �r�lts�gekkel van k�r�lv�ve. Karjait �vatosan ringatta, ide-oda himb�lta. - A legszebb b�bi, amit valaha l�ttam, t�ged is bele�rtve, k�ly�k. Sajn�lom, de ez az igazs�g.

 - Tudom.

 - Sz�p baba. - Mondta megint, de ez�ttal ink�bb g�gy�g�s volt.

 L�ttam az arc�n – figyeltem, ahogy n�vekszik. Charlie olyan tehetetlen volt Renesmee var�zsa ellen, mint a t�bbiek. K�t m�sodpercig volt a karj�ban, �s m�ris mag�hoz l�ncolta.

 - Visszaj�hetek holnap?

 - Persze, apu. Term�szetesen. Itt lesz�nk.

 - Jobb is. - Mondta komolyan, de arca l�gy volt, m�g mindig Renesmee-t n�zte. - Holnap tal�lkozunk, Nessie.

 - M�r te is!

 - Huh?

 - A neve Renesmee. Mint Renee �s Esme, rakd �ssze. Nincs m�s vari�ci�. -  Pr�b�ltam lenyugtatni magam leveg�v�tel n�lk�l. - Hallani akarod a k�z�ps� nev�t?

 - Persze.

 - Carlie. C-vel. Mint a Charlie �s a Carlisle �sszerakva.

 Charlie f�lig �r� vigyora der�ss� tette arc�t, kiz�kkentve engem is.
- K�sz�n�m, Bells.

 - �n k�sz�n�m, apu. Annyi minden v�ltozott meg olyan gyorsan. A fejem m�g mindig csak forog. Ha most nem lenn�l velem, nem tudom, hogy �rthetn�m meg ezt – a val�s�got. - Majdnem azt mondtam, hogy meg�rteni, hogy ki is vagyok. Ez val�sz�n�leg t�bb lett volna, mint amit hallani akart.

 Charlie hasa korgott.

 - Menj, egy�l valamit, apu. Mi itt lesz�nk. - Eml�keztem milyen �rz�s az els� kellemetlen elmer�l�s a fant�zi�ban – az �rz�s, hogy minden elt�nhet a felkel� nap f�ny�ben.

 Charlis b�lintott �s azt�n vonakodva visszaadta nekem Renesmee-t. Bepillantott mellettem a h�zba; szemei kicsit hevesek voltak egy percig, mik�zben k�rben�zett a f�nyes szob�n. M�g mindig ott volt mindenki, kiv�ve Jacob-ot, akit hallottam, hogy �ppen kifosztja a h�t�t a konyh�ban; Alice a l�pcs� tetej�n lebzselt, Jasper feje az �l�ben volt; Carlisle feje egy �l�ben l�v� vastag k�nyv fel� hajolt; Esme mag�ban d�dolt, v�zlatokat k�sz�tett jegyzett�mbj�ben, mik�zben Rosalie �s Emmett k�rty�kb�l kiraktak egy �ri�si h�zat a l�pcs� alatt; Edward a zongor�j�hoz ment �s nagyon halkan j�tszott mag�nak. Nem volt jele annak, hogy a napnak hamarosan v�ge, hogy ideje lenne enni, vagy az �jszak�ra kellene k�sz�lni. Valami felfoghatatlan megv�ltozott a leveg�ben. A Cullen csal�d nem pr�b�lkozott annyira, mint �ltal�ban szokott – az emberi rejtv�ny egy kicsit megingott, el�gg�, hogy Charlie �rezze a k�l�nbs�get.

 Megremegett, megr�zta a fej�t �s fels�hajtott. - Holnap tal�lkozunk, Bella. Homlok�t r�ncolta �s azt�n hozz�tette. - �gy �rtem, nem mintha nem n�zn�l ki… j�l. M�g hozz� kell szoknom.

 - K�sz�n�m, apu.

 Charlie b�lintott �s elgondolkodva s�t�lt a kocsija fel�. N�ztem, ahogy elhajtott; amint meghallottam, hogy a kerek el�rt�k az orsz�gutat, r�j�ttem, hogy megcsin�ltam. T�l�ltem az eg�sz napot en�lk�l, hogy b�ntottam volna Charlie-t. Egymagam. Biztos van egy szuperer�m!

 T�l j�nak t�nt, hogy igaz legyen. T�nyleg egy�tt lehetek az �j csal�dommal �s n�h�ny emberrel a r�gib�l? �s m�g azt hittem, hogy a tegnapi napom t�k�letes volt.

 - Wow. - Suttogtam. Pislogtam �s �reztem, hogy a harmadik p�r kontaktlencse is sz�tm�llik.

 A zongora hangja elt�nt, �s Edward karjai �t�lelt�k derekamat, az �lla a v�llamon volt.

 - Kivetted a sz�t a sz�mb�l.

 - Edward, megcsin�ltam!

 - Igen. Hihetetlen volt�l. Annyi aggodalom van, ami egy �jsz�l�ttel j�r, �s te az �sszest �tugrottad. - Nevetett halkan.

 - �n m�g nem vagyok biztos benne, hogy � egy v�mp�r, nem is besz�lve arr�l, hogy egy �jsz�l�tt. - Ki�ltott Emmett a l�pcs� alj�r�l. - T�l szel�d.

 Minden zavarba ejt� besz�l�s, amit az ap�m el�tt tett, megint a f�lemben sz�ltak, �s val�sz�n�leg j� dolog volt, hogy Renesmee-t a kezemben tartottam. K�ptelen voltam teljesen elnyomni reakci�mat, morogtam az orrom alatt.

 - Oooo, f�lelmetes. - Nevetett Emmett.

 Sziszegtem, �s Renesmee megmoccant a karjaimban. Pislogott p�rszor, majd k�rben�zett, arckifejez�se zavarodott volt. Szimatolt, majd meg�rintette arcomat.

 - Charlie holnap visszaj�n. - Biztos�tottam.

 - Kit�n�. - Mondta Emmett. Rosalie vele egy�tt nevetett ez�ttal.

 - Nem valami j� �tlet, Emmett. - Mondta Edward g�nyosan, kit�rta kezeit, hogy �tvegye Renesmee-t. Kacsintott, mikor hezit�ltam, �s �gy, egy kicsit �sszezavarodva, �tadtam neki.

 - Hogy �rted? - K�vetelte Emmett.

 - Egy kicsit ostobas�g, nem gondolod, felbosszantani a leger�sebb v�mp�rt a h�zban?

 Emmett h�trad�nt�tte fej�t �s felhorkantott. - K�rlek!

 - Bella. - Motyogta Edward nekem, mik�zben Emmett er�sen hallgat�zott. - Eml�kszel m�g, p�r h�nappal ezel�tt megk�rtelek, hogy tegy�l meg nekem egy sz�vess�get, ha m�r halhatatlan vagy?

 Ez megkongatott egy tompa harangot. �tfutottam a hom�lyos emberi besz�lget�seimet. Egy pillanat m�lva m�r eml�keztem �s zih�ltam. - Oh.

 Alice egy hossz�, cseng�-bong� nevet�st hallatott. Jacob fej�t vakarta a sarokba, sz�ja tele volt �tellel.

 - Mi van? - Morogta Emmett.

 - T�nyleg? - K�rdeztem Edward-t�l.

 - B�zz bennem. - Mondta.

 M�ly leveg�t vettem. - Emmett, mit sz�lsz egy kis fogad�shoz?

 Azonnal talpra ugrott. - Nagyszer�. Mond.

 Beleharaptam egy pillanatra az ajkamba. � olyan �ri�si volt.

 - Kiv�ve, hogyha t�ls�gosan f�lsz…? - Javasolta Emmett.

 Kih�ztam magam. - Te. �n. Szkander. Eb�dl� asztal. Most.

 Emmett vigyora eg�sz arc�ra kiterjedt.

 - �hm, Bella. - Mondta Alice gyorsan. - Azt hiszem Esme meglehet�sen szereti azt az asztalt. Az egy r�gis�g.

 - K�sz�n�m. - T�togta neki Esme.

 - Nem probl�ma. - Mondta Emmett sug�rz� mosollyal. - Erre, Bella.

 K�vettem �t h�tra, a gar�zs fel�; hallottam, hogy a t�bbiek m�g�tt�nk vannak. Volt ott egy nagyobbacska gr�nitszikla, ami a foly� menti szikl�kb�l �llt ki, nyilv�nval�an az volt Emmett c�lja. Hab�r a szikla egy kicsit kerek volt �s szab�lytalan, megfelelt a c�lra.

 Emmett lerakta a szikl�ra a k�ny�k�t �s fel�m intett.

 Megint ideges voltam, mik�zben n�ztem az Emmett karj�n duzzad� izmokat, de arcomat nyugodtnak mutattam. Edward meg�g�rte, hogy er�sebb leszek, mint b�rki m�s egy ideig. Nagyon biztosnak t�nt ebben, �s er�snek �reztem magam. De el�g er�snek? Elt�n�dtem Emmett bicepsz�t n�zve. Azonban m�g k�t napos se voltam, �s ez az�rt csak sz�m�t valamit. Kiv�ve ha semmi se m�k�dik norm�lisan az �n esetemben. Tal�n nem voltam olyan er�s, mint egy norm�lis �jsz�l�tt. Tal�n ez�rt volt olyan k�nny� kontrol�lnom magam.

 Pr�b�ltam k�z�mb�snek l�tszani, mik�zben a szikl�ra helyeztem a k�ny�k�met.

 - Ok�, Emmett. Ha �n nyerek, egy sz�t se mondhatsz a szexu�lis �letemr�l senkinek se, m�g Rose-nak se. Semmi c�lz�s, semmi burkolt megjegyz�s – se semmi.

 Szemei �sszesz�k�ltek. - Rendben. Ha �n nyerek, sokkal rosszabb lesz.

 Hallotta, hogy el�llt a l�legzetem �s gonoszul vigyorgott. L�tszott a szemeiben, hogy nem bl�ff�lt.

 - Olyan k�nny� ellenf�l leszel, h�gocsk�m. - G�nyol�dott Emmett. - Nem sok vads�g van benned, igaz? Fogadok, hogy azon a kunyh�n m�g egy karcol�s sincs. - Nevetett. - Mes�lte Edward, hogy mennyi h�zat t�rt�nk �ssze Rose-zal?

 �sszeszor�tottam fogaimat �s megragadtam nagy kez�t. - Egy, kett�...

 - H�rom. - D�rm�gte, �s nekiesett a kezemnek.

 Semmi se t�rt�nt.

 Oh, �reztem az er�t, amit kifejtett. Az �j elm�m �gy t�nt, el�g j� volt a sz�m�t�sok ter�n, �s �gy meg tudtam mondani, hogy ha nem �tk�z�tt volna ellen�ll�sba, keze sz�tz�zta volna a szikl�t minden neh�zs�g n�lk�l. A nyom�s n�vekedett, �s azon kezdtem el t�n�dni, hogy ha egy cementet sz�ll�t� teherkocsi �r�nk�nti hatvan kilom�teres sebess�ggel haladna lefel� egy meredek lejt�n, az hasonl� er�t fejtene ki? Vagy tal�n �r�nk�nt nyolcvan kilom�ter? Sz�z? Val�sz�n�leg t�bb kellene hozz�.

 Ez se volt el�g, hogy megmozd�tson engem. Keze nekifesz�lt az eny�mnek elk�peszt� er�vel, de nem volt kellemetlen. Furcsa m�don j�l �reztem magam. Annyira �vatos voltam, mi�ta legut�bb fel�bredtem, olyan er�sen pr�b�ltam semmit se �sszet�rni. K�l�n�s megnyugv�st jelentett, hogy haszn�lhatom az izmaimat. Hagyni, hogy az er� el�rasszon, mintsem az�rt k�zdeni, hogy visszatartsam azt.

 Emmett morgott; homloka �sszer�ncosodott �s eg�sz teste nekifesz�lt a mozdulatlan kezemnek. Hagytam, hogy megizzadjon – k�pletesen – egy pillanatig, mik�zben �lveztem annak az �r�letes er�nek az �rz�s�t, ami �tj�rta karomat.

 Azonban csak p�r m�sodperc telt �s egy kicsit unatkozni kezdtem. Behajl�tottam a kezemet; Emmett vesz�tett p�r centit.

 Nevettem. Emmett nyersen morgott fogain kereszt�l.

 - Csak fogd be a sz�d. - Eml�keztettem, �s azt�n a szikl�ba �t�ttem a kez�t. Egy f�ls�ket�t� reccsen�s visszhangzott a f�k k�z�tt. A szikla megrezzent, �s egy darab – k�r�lbel�l a nyolcada – let�rt egy l�thatatlan t�r�svonal ment�n �s a f�ldre csap�dott. R�esett Emmett l�b�ra, �s vihogtam. Hallottam Jacob �s Edward tompa nevet�s�t.

 Emmett a sziklat�red�ket kereszt�lr�gta a foly�n. Az kett�t�rt egy fiatal juharf�t, miel�tt nekicsap�dott volna egy nagy feny� t�rzs�hez, amely megingott �s azt�n nekid�lt egy m�sik f�nak.

 - �jraj�tsz�s. Holnap.

 - Ez nem fog olyan gyorsan lecs�kkenni. - Mondtam neki. - Tal�n adnod kellene neki egy h�napot.

 Emmett morgott, kivillantotta fogait. - Holnap.

 - H�, ami t�ged boldogg� tesz, b�tyusk�m.

 Mik�zben megfordult, hogy elosonjon, Emmett r�csapott a gr�nitra, darabokra t�rve azt, szil�nk- �s porlavin�t ind�tva el. Sz�p mutatv�ny volt, gyerekes m�don.

 Elb�v�lve a tagadhatatlan bizony�t�kt�l, hogy er�sebb voltam, mint a leger�sebb v�mp�r, akit ismertem, r�raktam a kezem - ujjaimat sz�tnyitva - a szikl�ra. Azt�n ujjaimat a lassan a szikl�ba v�stem, ink�bb nyomtam, mint v�stem; olyan volt, mintha kem�ny sajt lenne. V�g�l egy maroknyi kavics lett bel�le.

 - Kir�ly. - Motyogtam.

 Egy vigyor ter�lt el arcomon, hirtelen k�rbeforogtam �s egy karate csap�ssal r��t�ttem kezemmel a szikl�ra. A k� recsegett �s ropogott �s – egy nagy porfelh�vel – kett�t�rt.

 Vihor�szni kezdtem.

 Nem figyeltem a m�g�ttem l�v� kuncog�sokra, mik�zben r�csaptam �s sz�tr�gtam a szikla maradv�nyait t�red�kekk�. T�l vid�m voltam, eg�sz id� alatt kacar�sztam. Ez addig tartott, m�g meghallottam egy �j kis hangot, egy �les cseng�st, azt�n elfordultam ostoba j�t�komt�l.

 - Nevetett?

 Mindenki Renesmee-t b�multa ugyanazzal az elk�pedt arckifejez�ssel, mint amit az �n arcom is t�kr�zhetett.

 - Igen. - Mondta Edward.

 - Ki nem nevetett? - Motyogta Jacob, szemeit �gnek emelte.

 

- Mond, hogy te nem engedted el magad az els� fut�sodn�l, kutya. Incselkedett Edward, nem volt ellens�gesked�s a hangj�ban.

 - Az m�s volt. - Mondta Jacob, �s megd�bbenve n�ztem, mik�zben g�nyosan meg�t�tte Edward v�ll�t. - Bell�nak feln�ttk�nt kellene viselkednie. H�zas �s egy �desanya �s minden. Nem kellene t�bb m�lt�s�g?

 Renesmee rosszall�an n�zett, �s meg�rintette Edward arc�t.

 - Mit akar? - K�rdeztem.

 - Kevesebb m�lt�s�got. - Mondta Edward vigyorogva. - Majdnem olyan j�l sz�rakozott, mikor n�zte milyen j�l �rzed magad, mint �n.

 - Vicces voltam? - K�rdeztem Renesmee-t�l, visszamentem hozz�juk �s akkor ny�ltam fel�, amikor � �nfel�m. Kivettem Edward karj�b�l �s felaj�nlottam neki a kezemben l�v� szikladarabot. - Ki akarod pr�b�lni?

 

Mosolygott a ragyog� mosoly�val �s k�t kez�be fogta a k�vet. �sszenyomta, egy kis bem�lyed�s jelent meg a szem�ld�kei k�z�tt, mik�zben koncentr�lt.

 

Volt egy kis reccsen� hang, �s egy kis por. Homlok�t r�ncolta, �s feltartotta nekem a k�vet.

 

„Majd �n.” Mondtam, homokk� pr�seltem a k�vet.

 

Tapsolt �s nevetett; olyan elragad� hangot adott ki, hogy mind �lvezt�k azt.

 

A Nap hirtelen �tt�rt a felh�k�n, hossz�, rubinv�r�s �s arany napsugarakat k�ld�tt tiz�nkre, hirtelen elvesztem b�r�m sz�ps�g�ben a naps�t�sben. Elk�b�tott.

 Renesmee meg�t�gette sima, gy�m�ntf�ny� b�r�met, majd karj�t az eny�m mell� tette. B�r�nek csak halv�ny f�nyer�ss�ge volt, finom �s titokzatos. Semmi se tarthatja �t bent napos id�ben, mint engem a ragyog� szikr�k. Meg�rintette az arcomat, a k�l�nbs�gre gondolt �s rosszkedv� volt emiatt.

 - Te vagy a legszebb. - Bizonygattam neki.

 

„Nem vagyok biztos, hogy egyet�rthetek ezzel.” Mondta Edward, �s mikor odafordultam, hogy v�laszoljak neki, a napf�ny az arc�n csendben elk�b�tott.

 

Jacob keze arca el�tt volt, sz�nlelve, hogy �gy �vja szem�t a ragyog�st�l. „Furcsa Bella.” Jegyezte meg.

 

„Milyen csod�latos teremtm�ny.” Motyogta Edward, majdnem egyet�rt�sben, mintha Jacob megjegyz�se b�k lett volna. Elk�pr�ztat� volt, �s egyben el is volt k�pr�ztatva.

 K�l�n�s �rz�s volt – nem meglep�, gondolom, mivel minden k�l�n�s mostan�ban – valamiben term�szetesnek lenni. Mint ember, semmiben se voltam a legjobb. J�l kij�ttem Renee-vel, de val�sz�n�leg sok ember jobban is tudta volna csin�lni; �gy t�nt, hogy Phil j� volt ebben. J� tanul� voltam, de sose az oszt�ly legjobbja. Nyilv�nval�an sz�m�t�sba se j�hetett b�rmilyen sport. Se a m�v�szet vagy a zene, semmi tehets�g, amivel henceghetni tudtam volna. Senki se adott nekem tr�fe�t a kiolvasott k�nyvek�rt. Tizennyolc �v k�z�pszer�s�g ut�n el�gg� hozz�szoktam, hogy �tlagos vagyok. Most �szrevettem, hogy m�r r�gen feladtam minden t�rekv�st, hogy valamiben ragyogjak. A legjobbat hoztam ki magamb�l, de soha se illettem bele igaz�n a vil�gba.

 

Sz�val ez t�nyleg m�s volt. Most csod�latos voltam – nekik �s sz�momra is. Olyan volt, mintha v�mp�rnak sz�lettem volna. Ez az �tlet megnevettetett, de egyben �nekelni t�madt kedvem. Megtal�ltam az igazi helyemet a vil�gban, a helyet, ahov� illettem, a helyet, ahol ragyoghattam.