Renesmee gondolata az �n k�l�n�s, �j �s t�gas, de elterelhet� elm�m k�z�ppontj�ba �ll�totta �t. Annyi k�rd�sem volt.

 - Mes�lj r�la. - K�veteltem, mik�zben megfogta a kezem. Az, hogy �sszel�ncol�dtunk, alig lass�tott le minket.

 - Olyan, mint semmi m�s ezen a vil�gon. - Mondta nekem, �s az a majdnem vall�sos �h�tat megint ott volt a hangj�ban.

 �les f�lt�kenys�get �reztem a kis idegenre. Edward ismerte �t �s �n nem. Ez nem volt igazs�gos.

 - Mennyire hasonl�t r�d? �s mennyire r�m? Vagy amilyen voltam, ak�rhogy is.

 - Igazs�gosan megosztott.

 - Melegv�r�. - Eml�keztem.

 - Igen. Van sz�vver�se, hab�r egy kicsit gyorsabb, mint az emberek�. A h�m�rs�klete is magasabb egy kicsit a megszokottn�l. Alszik.

 - T�nyleg?

 - El�g j�l egy �jsz�l�tth�z k�pest. Mi vagyunk az egyetlen olyan sz�l�k ezen a vil�gon, akiknek nincs sz�ks�g�k alv�sra, �s a gyerek�nk m�ris �talussza az �jszak�t. - Nevetett.

 Tetszett, ahogy kimondta: a mi gyerek�nk. A szavak m�g val�s�gosabb� tett�k.

 - Pontosan olyan szemei vannak, mint neked voltak - �gy az egy�ltal�n nem veszett el. - R�m mosolygott. - Olyan gy�ny�r�ek.

 - �s a v�mp�r r�sz? - K�rdeztem.

 - �gy t�nik a b�re olyan �thatolhatatlan, mint a mi�nk. Nem mintha b�rki is arr�l �lmodna, hogy letesztelje ezt.

 R�pislogtam egy kis d�bbenettel.

 - Term�szetesen senki se fogja. - Biztos�tott megint. - A t�pl�lkoz�sa… nos, jobban szeret v�rt inni. Carlisle tov�bbra is pr�b�lja meggy�zni �t, hogy igyon valami b�bi �telt is, de Renesmee nincs t�l sok t�relemmel ezzel kapcsolatban. Nem mondhatn�m, hogy hib�ztatom emiatt - olyan undor�t� illat� anyag, m�g emberi �telhez k�pest is.

 Csak t�tottam a sz�mat most. �gy t�nt, mintha besz�lget�st folytatn�nak egym�ssal. - Meggy�zni �t?

 - �rtelmes, megd�bbent�en az, �s nagyon gyorsan fejl�dik. Hab�r nem besz�l - m�g - el�g hat�konyan kommunik�l.

 - Nem. Besz�l. M�g.

 Lass�tott temp�nkon, hagyta, hogy megem�sszem mindezt.

 - Hogy �rted, hogy hat�konyan kommunik�l? - K�veteltem.

 - Azt hiszem egyszer�bb lesz, ha… saj�t magad l�tod majd. El�g bonyolult le�rni.

 �tgondoltam ezeket. Tudtam, hogy sok mindent sz�ks�ges saj�t szemmel l�tnom, miel�tt val�s�goss� v�lna. Nem voltam biztos abban, mennyire vagyok k�sz r�, �gy t�m�t v�ltoztattam.

 - Mi�rt van Jacob m�g mindig itt? - K�rdeztem. - Hogy b�rhatja ezt? Mi�rt kell neki? - Cseng� hangom egy kicsit megremegett. - Mi�rt kell neki m�g enn�l is t�bbet szenvednie?

 - Jacob nem szenved. - Mondta egy k�l�n�s, �j hangs�llyal. - Azonban hajland� lenn�k v�ltoztatni �llapot�n. - Tette hozz� Edward fogain kereszt�l �tpr�selve.

 - Edward! - Sziszegtem, megr�ntottam, hogy �lljon meg (�s kis �ntelts�get �reztem, ami�rt k�pes voltam erre).  - Hogy mondhatsz ilyet? Jacob mindent feladott, hogy megv�djen minket! Amin miattam kellett �tmennie! Megremegtem a sz�gyen �s a b�ntudat hom�lyos eml�kei miatt. Most bizarrnak t�nt, hogy r�gen mennyire sz�ks�gem volt r�. A hi�ny�rzet, ha nincs mellettem, teljesen elt�nt; biztos csak egy emberi gyenges�g volt.

 - Majd pontosan meg�rted, hogy mondhatom ezt. - Motyogta Edward.
- Meg�g�rtem, hogy a magyar�zatot meghagyom neki, de k�tlem, hogy sokkal m�sk�ppen l�tn�d a dolgot, mint �n. Term�szetesen, el�g gyakran t�vedek a gondolataiddal kapcsolatban, igaz? - �sszeszor�totta ajkait �s engem figyelt.

 - Elmagyar�zni mit?

 Edward megr�zta a fej�t. - Meg�g�rtem. Hab�r nem tudom, hogy tartozom-e neki egy�ltal�n b�rmivel is most m�r… - Fogai �sszecsattantak.

 - Edward, nem �rtem. - Inger�lts�g �s felh�borod�s �nt�tte el fejemet.

 Megcir�gatta arcomat �s azt�n kedvesen mosolygott, mikor arcom v�laszul elsimult, a v�gy pillanatnyilag legy�zte a bosszankod�st. - Nehezebb, mint ahogy mutatod, tudom. Eml�kszem.

 - Nem szeretek �sszezavarodva enni.

 - Tudom. �s ez�rt menj�nk haza, �gy l�thatod mindezt saj�t magad is. Szemei v�gigfutottak a ruh�m marad�k�n, mik�zben a hazamenetelr�l besz�lt, �s homlok�t r�ncolta. - Hmm. - Egy f�l m�sodperc gondolkod�s ut�n kigombolta feh�r ingj�t �s fel�m tartotta, hogy dugjam bele karjaimat.

 - Ennyire rossz?

 Vigyorgott.

 Karjaimat belecs�sztattam az ujjakba �s azt�n gyorsan begomboltam azt a rongyos fels�m felett. Term�szetesen �gy � ing n�lk�l maradt �s lehetetlen volt ezt nem elterel�nek tal�lni.

 - Fussunk versenyt. - Mondtam, majd figyelmeztettem. - Ez�ttal ne hagyd magad!

 Elengedte kezemet �s r�m vigyorgott. - A jelz�sedre…

 Egyszer�bb volt megtal�lni az utat �j otthonomhoz, mint r�gen v�gigs�t�lni Charlie utc�j�ban. Az illatunk tiszta �s k�nnyen k�vethet� nyomot hagyott, m�g �gy is, hogy a lehet� leggyorsabban futottam.

 Edward lehagyott, m�g a foly�hoz �rt�nk. Kock�ztattam, �s hamarabb ugrottam, pr�b�lva kihaszn�lni extra er�met, hogy nyerjek.

 - Ha! - Ujjongtam, mikor meghallottam, hogy l�baim els�k�nt �rtek a f�be.

 Figyeltem a landol�s�t, �s hallottam valami v�ratlant. Valami hangosat �s t�l k�zelit. Egy dobog� sz�vet.

 Edward m�r mellettem is volt ugyanabban a pillanatban, kezei er�sen szor�tatt�k karjaim tetej�t.

 - Ne l�legezz. - Figyelmeztetett s�rg�sen.

 Pr�b�ltam nem p�nikba esni, mik�zben l�gz�s k�zben megdermedtem. Csak a szemeim mozogtak, �szt�n�sen forogtak, keresve a hang forr�s�t.

 Jacob ott �llt, ahol az erd� �rintkezett a Cullen h�z p�zsitj�val, karjait �sszekulcsolta teste k�r�l, �llkapcsa szorosan megfesz�lt. L�thatatlanul a m�g�tte l�v� erd�ben most hallottam k�t nagyobb sz�vet �s a p�fr�nyok �sszenyom�d�s�t az �ri�si, gyors mancsok alatt.

 - �vatosan, Jacob. - Mondta Edward. Egy morg�s visszhangzott az erd�b�l Edward szavai ut�n. - Tal�n nem ez a legjobb m�dja.

 - Szerinted jobb lenne el�sz�r a b�bi k�zel�be engedni? - V�gott k�zbe Jacob. - Biztons�gosabb azt megn�zni, hogyan viselkedik velem Bella. Gyorsan gy�gyulok.

 Ez egy teszt volt? Hogy l�ss�k nem �l�m-e meg Jacob-ot, miel�tt megpr�b�ln�m Renesmee-t meg�lni? A legfurcs�bb m�don �melyegtem - semmi baja se volt a gyomromnak, csak az elm�mnek. Ez Edward �tlete volt?

 Nyugtalanul r�n�ztem az arc�ra; Edward elgondolkod� volt egy pillanatra, �s azt�n arckifejez�se aggodalomb�l �tv�ltott valami m�sba. V�llat vont, �s ellens�ges megnyilv�nul�s volt a hangj�ban. - A te nyakad, gondolom.

 A morg�s az erd�b�l most m�rges volt; Leah, k�ts�gem se volt.

 Mi volt Edward-dal? Mindazok ut�n, amiken �tment�nk, nem kellene valami sz�v�lyess�get mutatnia a legjobb bar�tom fel�? Azt hittem - tal�n ostob�n - hogy Edward is most m�r valamif�le bar�tja lett Jacob-nak. Biztos f�lre�rtettem �ket.

 De mit csin�l Jacob? Mi�rt aj�nlotta fel mag�t tesztalanynak Renesmee v�delm�re?

 Ennek nem volt semmi �rtelme sz�momra. M�g ha bar�ts�gunk t�l is �lte…

 �s mik�zben szemeim tal�lkoztak most Jacob-�val, �gy gondoltam, tal�n t�nyleg t�l�lte. M�g mindig a legjobb bar�tomnak t�nt. De nem � volt az, aki megv�ltozott. Hogy n�zhetek �n ki a szem�ben?

 Azt�n mosolygott az ismer�s mosoly�val, egy rokonl�lek mosoly�val, �s biztos voltam benne, hogy bar�ts�gunk s�rtetlen volt. Olyan volt, mint azel�tt, mikor a gar�zs�ba l�gtunk egy�tt, csak k�t bar�t, akik elt�ltik az idej�ket. Egyszer�en �s norm�lisan.

 �s megint �szrevettem, hogy a furcsa sz�ks�g, amit ir�nta �rezte miel�tt �talakultam, teljesen elt�nt. Csak a bar�tom volt, �gy, ahogy annak lennie kellett.

 Azonban m�g mindig nem volt �rtelme annak, amit most csin�lt. T�nyleg olyan �nzetlen volt, hogy megpr�b�l meg�vni engem - a saj�t �let�vel - hogy valami olyat csin�ljak egy kontrol�latlan pillanatomban, amit �r�kre megb�nn�k? Ez t�lment az egyszer� toler�l�son, amit a miatt �rzett, amiv� v�ltam, vagy a csod�latos ir�ny�t�son, ami azt eredm�nyezte, hogy m�g mindig a bar�tom. Jacob volt az egyike a legjobb embereknek, akiket ismertem, de mindez t�l soknak t�nt, hogy b�rki is elfogadja.

 Sz�lesen vigyorgott, �s kiss� megremegett. - �n megmondtam, Bella. Egy torzsz�l�tt mutatv�ny vagy.

 Visszavigyorogtam, k�nnyen visszaz�kkentem a r�gi mint�ba. Ez volt Jacob egyik oldala, amit meg�rtettem.

 Edward morgott. - Vigy�zz magadra, korcs sz�l�tt.

 A sz�l m�g�lem f�jt �s gyorsan megt�lt�ttem t�d�met biztons�gos leveg�vel, �gy tudtam besz�lni. - Nem, igaza van. A szemek azt�n valamik, igaz?

 - Tot�lisan h�tborzongat�. De nem olyan rossz, mint amire sz�m�tottam.

 - Nah�t - k�sz�n�m a meglep� b�kot!

 �gnek emelte a szem�t. - Tudod, hogy �rtem. M�g mindig �gy n�zel ki, mint te - valami olyasmi. Tal�n nem annyira, mint… de te Bella vagy. Nem gondoltam, hogy olyan �rz�s lesz, mintha m�g mindig itt lenn�l. - Megint r�m mosolygott, keser�s�g vagy neheztel�s nem l�tszott az arc�n. Azt�n kuncogott �s besz�lt. - Ak�rhogy is, gondolom el�g hamar hozz� fogok szokni ezekhez a szemekhez.

 - Fogsz? - K�rdeztem �sszezavarodva. Csod�latos volt, hogy m�g mindig bar�tok voltunk, de nem �gy t�nt, hogy t�l sok id�t fogunk egy�tt elt�lteni.

 A legk�l�n�sebb tekintet suhant �t az arc�n, let�r�lve mosoly�t. Majdnem… b�ntudat? Azt�n szemei Edward-ra v�ndoroltak.

 - K�sz�n�m. - Mondta.  - Nem tudtam, hogy k�pes leszel eltitkolni el�le, �g�ret ide vagy oda. �ltal�ban csak �gy mindent megadsz neki, amit akar.

 - Tal�n abban rem�nykedek, hogy ideges lesz �s let�pi a fejedet. - Sugalmazta Edward.

 Jacob felhorkant.

 - Mi folyik itt? Ti ketten titkol�ztok el�ttem? - K�veteltem hitetlenkedve.

 - Majd k�s�bb elmagyar�zom. - Mondta Jacob �ntudatosan - mintha nem is igaz�n tervezn� azt. Azt�n t�m�t v�ltott. - El�sz�r, rendezz�k le ezt a mutatv�nyt itt az �ton. - Vigyora most provok�l� volt, mik�zben lassan elindult.

 Tiltakoz� ny�sz�t�s hangzott fel m�g�tte, �s Leah sz�rke teste kiosont a Jacob m�g�tti f�k k�z�l. A magasabb, homoksz�n� Seth ott volt a sark�ban.

 - Nyugi, sr�cok. - Mondta Jacob. - Maradjatok ebb�l ki.

 �r�ltem, hogy nem hallgattak r�, �s k�vett�k �t egy kicsit lassabban.

 A sz�l most lecsillapodott; nem f�jta el Jacob illat�t t�lem.

 El�g k�zel �rt, hogy �rezni tudjam test�nek meleg�t a k�zt�nk l�v� leveg�ben. A torkom v�laszk�nt �gni kezdett.

 - Gyer�nk, Bells. Mutasd a legrosszabb form�d.

 Leah sziszegett.

 Nem akartam leveg�t venni. Nem volt helyes ilyen vesz�lybe sodorni Jacob-ot, nem sz�m�t, hogy � aj�nlotta fel mag�t. De nem tudtam tagadni ennek logik�j�t se. Hogyan lehetn�k biztos abban, hogy nem b�ntom majd Renesmee-t?

 - Itt �regszem meg, Bella. - G�nyol�dott Jacob. - Ok�, gyakorlatilag nem, de gondolhatod. Gyer�nk, szagolj meg.

 - Ne engedj el. - Mondtam Edward-nak, nekihajolva a mellkas�nak.

 Kezei szorosabbak lettek a karjaimon.

 Megmerev�tettem izmaimat, rem�lve, hogy �gy is tudom �ket tartani. Elhat�roztam, hogy legal�bb olyan j�l fogom csin�lni, mint a vad�szaton. Legrosszabb esetben abbahagyom a l�gz�st �s elszaladok. Idegesen besz�vtam egy kis leveg�t az orromon kereszt�l, mindenemet megmerev�tve.

 F�jt egy kicsit, de a torkom m�r am�gy is �gett. Jacob illata nem volt sokkal emberibb, mint a hegyi oroszl�n�. �llatias volt v�re, ami azonnal visszatasz�tott. Hab�r a hangos, nedves hang� sz�ve vonz� volt, illat�t�l h�ztam az orromat. Tulajdonk�ppen k�nnyebb volt az illat�val lecsillap�tani reakci�mat, amit a l�ktet� v�r�nek melege �s hangja v�ltott ki.

 Vettem m�g egy l�legzetet �s lenyugodtam. - Huh. M�r �rtem, mir�l besz�lt mindenki.Te b�zlesz, Jacob.

 Edward nevet�sben t�rt ki; kezei lecs�sztak a v�llamr�l, hogy a cs�p�met �lelj�k �t. Seth ugatva kuncogott teljes egyet�rt�sben Edward-dal; k�zelebb j�tt egy kicsivel, mik�zben Leah j� n�h�ny l�p�st h�tr�lt. �s azt�n �szrevettem a t�bbi k�z�ns�g�nket is, mikor meghallottam Emmett halk, megk�l�nb�ztethet� hahot�j�t, egy kicsit tomp�tva a k�zt�nk l�v� �vegfal �ltal.

 - N�zd csak ki besz�l. - Mondta Jacob, sz�npadiasan befogta az orr�t. Homloka egy�ltal�n nem r�ncosodott �ssze, mik�zben Edward �tkarolt, m�g akkor se, mikor Edward lecsillap�totta mag�t �s a f�lembe suttogott.
- Szeretlek. - Jacob tov�bb vigyorgott. Ez rem�nnyel �nt�tt el, hogy a dolgok j�l fognak alakulni k�z�tt�nk, �gy, ahogy m�r nagyon r�gen volt. Tal�n most igazi bar�tja lehetek, mivel el�gg� undorodik t�lem fizikailag, hogy m�r nem szerethet ugyan�gy, mint azel�tt. Tal�n csak erre volt sz�ks�g�nk.

 - Ok�, sz�val �tmentem, igaz? - Mondtam. - Most elmondj�tok nekem mi ez a nagy titok?

 Jacob arckifejez�se nagyon ideges lett. - Semmi olyan, ami miatt agg�dnod kellene ebben a pillanatban…

 Hallottam, hogy Emmett megint nevetett - a v�rakoz�s hangja.

 Ki akartam k�nyszer�teni a v�laszt, de mik�zben Emmett-et hallgattam, meghallottam egy m�sik hangot is. H�t ember l�legzett. Egyik�j�k t�deje gyorsabban mozgott, mint a t�bbiek�. Csak egy sz�v csapkodott �gy, mint egy mad�r sz�rnya, k�nnyed�n �s gyorsan.

 Teljesen elterel�dtem. A l�nyom �pp a v�kony �vegfal m�sik oldal�n volt. Nem l�ttam �t - a f�nyek visszat�kr�z�dtek az ablakokon, mintha t�kr�k lettek volna. Csak magamat l�ttam, nagyon furcs�n n�ztem ki - olyan feh�r �s nyugodt voltam - Jacob-hoz viszony�tva. Vagyis Edward-hoz pontosan illettem.

 - Renesmee. - Suttogtam. Az izgalom szoborr� v�ltoztatott megint. Renesmee illata nem olyan lesz, mint egy �llat�, Vesz�lybe fogom sodorni?

 - Gyere �s n�zd meg. - Motyogta Edward. - Tudom, hogy k�pes vagy kezelni a helyzetet.

- Seg�tesz? - Suttogtam mozdulatlan ajkaimmal.

 - Term�szetesen.

 - �s Emmett �s Jasper - minden esetre?

 - Vigy�zni fogunk r�d, Bella. Ne agg�dj, r�sen lesz�nk. Egyik�nk se kock�ztatn� Renesmee-t. Szerintem meg leszel lepve, hogy m�r mennyire az ujjai k�r� csavart mindenkit. T�k�letes biztons�gba lesz, nem sz�m�t mi t�rt�njen.

 A v�gy, hogy l�thassam, hogy meg�rthessem az Edward hangj�ban l�v� im�datot, megt�rte dermedt testtart�somat. L�ptem egyet el�re.

 �s azt�n Jacob az utamba �llt, arca aggodalmat t�kr�z�tt.

 - Biztos vagy benne, v�rsz�v�? - K�vetelte Edward-t�l, hangja majdnem k�ny�rg� volt. Sose hallottam �t �gy besz�lni Edward-dal. - Nekem ez nem tetszik. Tal�n v�rnia kellene.

 - Megkaptad a tesztedet, Jacob.

 Jacob tesztje volt?

 - De... - Kezdte Jacob.

 - De semmi. - Mondta Edward hirtelen felb�sz�lve. - Bell�nak l�tnia kell a l�nyunkat. �llj el az �tj�b�l.

 Jacob furcsa, d�h�ng� pillant�st vetett r�m �s azt�n megfordult �s szinte besprintelt a h�zba el�tt�nk.

 Edward morgott.

 Nem tal�ltam �rtelm�t besz�lget�s�knek, �s nem is koncentr�ltam arra. Csak a gyerek k�d�s eml�k�re tudtam gondolni �s harcoltam a hom�lyoss�g ellen, pr�b�lva pontosan eml�kezni arc�ra.

 - Mehet�nk? - Mondta Edward megint udvarias hangon.

 Idegesen b�lintottam.

 Szorosan megfogta a kezemet �s bevezetett a h�zba.

 Mosolyogva v�rtak r�m egy sorba, ami egyben �dv�zl� �s v�delmez� is volt. Rosalie n�h�ny l�p�ssel a t�bbiek m�g�tt volt, a f�bej�rat mellett. Egyed�l volt m�g Jacob nem csatlakozott hozz� �s azt�n el� �llt, k�zelebb, mint az norm�lis lett volna. Nem volt k�nyelem�rz�s ebben a k�zels�gben; mindketten megborzongtak t�le.

 Valaki nagyon kicsi el�rehajolt Rosalie karjaib�l, kikukucsk�lva Jacob mellett. Azonnal az �v� volt teljes figyelmem, minden gondolatom, �gy, ahogy senki se birtokolta �ket addig a pillanatig, m�g kinyitottam a szemem.

 - Csak k�t napr�l maradtam le? - Zih�ltam hitetlenkedve.

 Az idegen gyerek Rosalie karjaiban t�bb hetes kellett, hogy legyen, hacsak nem t�bb h�naposnak. K�r�lbel�l k�tszer akkora volt a b�bi, mint a hom�lyos eml�keimben, �s �gy t�nt egyed�l tudja tartani fels�test�t, mik�zben fel�m ny�jt�zkodott. Csillog�, bronzsz�n� haja f�rt�kben hullott le v�ll�ra. Csokol�d�barna szemei engem vizsg�ltak �rdekl�d�ssel, ami nem volt gyermekies; feln�ttes, tudatos �s okos volt. Felemelte egyik kez�t �s fel�m ny�jt�zkodott egy pillanatig, �s azt�n visszah�zta kez�t �s meg�rintette Rosalie tork�t.

 Ha arca nem lett volna ilyen megd�bbent�en sz�ps�ges �s t�k�letes, nem hittem volna el, hogy � ugyanaz a gyerek. Az �n gyerekem.

 De Edward ott volt von�saiban, �s �n ott voltam a szemsz�n�ben �s arc�ban. M�g Charlie is helyet kapott a s�r�, g�nd�r haj�ban, m�g ha a sz�ne az Edward-�val egyezett is. Biztos, hogy a mi�nk. Lehetetlen, de m�gis igaz.

 Azonban az, hogy l�ttam ezt az el�re nem v�rt kisembert, nem tette �t val�sabb�. Csak m�g ink�bb fantasztikusabb�.

 Rosalie megpaskolta a nyak�n l�v� kez�t �s motyogta. - Igen, � az.

 Renesmee szeme rajtam maradt. Azt�n - annak ellen�re, hogy csak p�r pillanat telt el er�szakos sz�let�se �ta - r�m mosolygott. Ragyogva villogtak apr�, t�k�letes, feh�r fogai.

 Bel�l sz�d�lt voltam, t�tov�zva fel� l�ptem.

 Mindenki nagyon gyorsan mozgott.

 Emmett �s Jasper azonnal el�ttem voltak, v�llat v�llhoz vetve, kez�k k�szenl�tben. Edward h�tulr�l megragadott, ujjai megint szorosan a karjaim tetej�n voltak. M�g Carlisle �s Esme is odal�ptek Emmett �s Jasper mell�, mik�zben Rosalie az ajt� fel� h�tr�lt, kezeiben tartva Renesmee-t. Jacob is megmozdult, tartotta v�delmez� helyzet�t el�tt�k.

 Csak Alice maradt a hely�n.

 - Oh, b�zzatok benne egy kicsit. - Dorg�lta �ket. - Semmit se fog tenni. Ti is meg akarn�tok n�zni k�zelebbr�l.

 Alice-nek igaza volt. Kontrol alatt tartottam magam. Mindennel megbirk�ztam - egy olyan lehetetlen�l �llhatatos illattal, mint az erd�ben l�v� emberek�. Az itt l�v� k�s�rt�s t�nyleg nem volt �sszehasonl�that�. Renesmee illata t�k�letesen egyens�lyozott a legcsod�latosabb parf�m �s a legfinomabb �tel illata k�z�tt. El�g sok �des v�mp�rillat volt itt, hogy elnyomj�k az emberi illatot.

 Tudom ezt kezelni. Biztos voltam benne.

 - J�l vagyok. - �g�rtem, megveregettem Edward kez�t a karomon. Azt�n t�tov�ztam �s hozz�tettem. - Azonban maradj k�zel, minden esetre.

 Jasper szemei �sszesz�k�ltek, f�kusz�ltak. Tudtam, hogy vizsg�lja �rzelmi atmoszf�r�mat, �s azon munk�lkodtam, hogy �lland� nyugalmat sug�rozzak. �reztem, hogy Edward elengedte a karjaiat, mik�zben olvasta Jasper �rt�kel�s�t. De, hab�r Jasper maga is tudta ezeket, nem t�nt annyira biztosnak.

 Mikor Renesmee meghallotta a hangomat, a t�ls�gosan is tudatos gyerek fic�nkolni kezdett Rosalie karjaiban, fel�m ny�jtva kezeit. Valahogy arckifejez�se t�relmetlennek l�tszott.

 - Jazz, Em, engedjetek �t minket. Bella k�pes r�.

 - Edward, a kock�zat - Mondta Jasper.

 - Minim�lis. Figyelj, Jasper - a vad�szaton meg�rezte p�r t�r�z� illat�t, akik rossz helyen voltak rossz id�ben…

 Hallottam, ahogy Carlisle d�bbenten vett leveg�t. Esme arca hirtelen aggodalommal �s sajn�lkoz�ssal lett tele. Jasper szemei kit�gultak, de egy kicsit b�lintott, mintha Edward szavai megv�laszoltak volna p�r k�rd�st a fej�be. Jacob sz�ja ellenszenves grimassz� fintorodott. Emmett v�llat vont. Rosalie m�g kev�sb� t�nt nyugtalannak, mint Emmett, mik�zben pr�b�lta f�ken tartani a karjaiban fic�nkol� gyereket.

 Alice arckifejez�se el�rulta, hogy nem bolondozott. Sz�k szemei, �get� intenzit�ssal f�kusz�ltak a k�lcs�n kapott ingemen, �gy t�nt jobban agg�dott, hogy mit tettem a ruh�mmal, mint b�rmi m�ssal.

 - Edward! - Feny�tett Carlisle. - Hogy lehett�l ilyen felel�tlen?

 - Tudom, Carlisle, tudom. Csak egyszer�en ostoba voltam. R� kellett volna �ldoznom az id�t, hogy meggy�z�djek, biztons�gos a ter�let, miel�tt elengedtem volna.

 - Edward. - Motyogtam, zavarba voltam att�l, ahogy mindenki engem n�zett. �gy t�nt, mintha pr�b�ln�k megl�tni a ragyog� v�r�set a szememben.

 - Teljes joggal szidott le ez�rt, Bella. - Mondta Edward egy vigyorral. - �ri�si hib�t k�vettem el. A t�nyt - hogy te er�sebb vagy, mint b�rki, akit ismerek - ez nem v�ltoztatja meg.

 Alice �gnek emelte a szem�t. - �zletes vicc, Edward.

 - Nem vicceltem. �ppen Jasper-nek magyar�ztam, honnan tudom, hogy Bella k�pes kezelni ezt. Nem az �n hib�m, hogy mindenki ugyanarra a k�vetkezet�sre ugrott.

 - V�rj. - Lehelte Jasper. - Nem vad�szott az emberekre?

 - Elkezdte. - Mondta Edward, tiszt�n �lvezte mag�t. Fogaim �sszeszorultak. - Teljesen a vad�szatra koncentr�lt.

 - Mi t�rt�nt? - Vetette k�zbe Carlisle. Szemei hirtelen felragyogtak, egy �mul� mosoly kezdett form�l�dni az arc�n. Arra eml�keztetett, mikor r�szleteket akart hallani az �talakul�sr�l szerzett tapasztalataimb�l. Az inform�ci�szerz�s izgalma.

 Edward �l�nken fel� hajolt. - Hallotta, hogy m�g�tte vagyok �s v�dekez�en reag�lt. Amint �ld�z�sem megt�rte �sszpontos�t�s�t, abbahagyta a vad�szatot. M�g sose l�ttam hozz� foghat�t. Azonnal meg�rtette, mi is t�rt�nik, �s azt�n… visszatartotta a l�gz�s�t �s elfutott.

 - Whoa. - Motyogta Emmett. - Komolyan?

 - Nem a teljes igazs�got mondja. - Motyogtam, m�g ink�bb zavarba voltam, mint ezel�tt. - Kihagyta azt a r�szt, hogy r�morogtam.

 - Bevitt�l n�h�ny j� kis �t�st? - K�rdezte Emmett t�relmetlen�l.

 - Nem! Term�szetesen nem.

 - Nem, t�nyleg nem? T�nyleg nem t�madtad meg?

 - Emmett! - Tiltakoztam.

 - Aw, micsoda pazarl�s. - Morogta Emmett. - �s val�sz�n�leg te vagy itt az egyetlen, aki elkaphatta volna - mivel nem tud a fejedbe l�tni, �gy csalni se - �s egy t�k�letes kifog�sod is volt. - Fels�hajtott. - B�rmit megadn�k, hogy l�ssam, mit csin�lna az el�nye n�lk�l.

 H�v�sen n�ztem r�. - Sose tenn�m.

 Jasper �sszevont szem�ld�ke mag�ra vonzotta figyelmemet; m�g ink�bb zavarodottnak t�nt, mint ezel�tt.

 Edward �kl�t k�nnyeden Jasper v�ll�hoz �rintette gyenge �t�sk�nt. - L�tod m�r, hogy �rtettem?

 - Ez nem term�szetes. - Motyogta Jasper.

 - Ellened is fordulhatott volna - m�g csak p�r �r�s! - Szidta le Esme, kez�t a sz�v�re tette. - Oh, veletek kellett volna menn�nk.

 Nem ford�tottam t�l nagy figyelmet r�juk, most, hogy Edward elmondta vicc�nek csattan�j�t. A nagyszer� gyermeket b�multam az ajt�ban, aki m�g mindig engem n�zett. A kis g�dr�csk�s kezeit fel�m ny�jtotta, mintha pontosan tudta volna ki is vagyok. Automatikusan felemeltem a kezem, ut�nozva az �v�it.

 - Edward. - Mondtam, elhajoltam Jasper mellett, hogy jobban l�thassam Renesmee-t. - K�rlek?

 Jasper fogai merevek voltak; nem mozgott.

 - Jazz, ez nem olyan, amit ezel�tt l�tt�l. - Mondta gyorsan Alice. - B�zz bennem.

 Szemeik tal�lkoztak egy r�vid pillanatra, �s azt�n Jasper b�lintott. El�llt az utamb�l, de egyik kez�t a v�llamra tette �s velem egy�tt mozgott, mik�zben lassan el�re s�t�ltam.

 Minden l�p�st �tgondoltam, miel�tt megtettem volna, elemezve hangulatomat, a torkomban l�v� �g�st, a t�bbiek helyzet�t k�r�l�ttem. Milyen er�snek �reztem magam - szemben - mennyire lesznek k�pesek visszatartani engem. Egy lass� menet volt.

 �s azt�n Rosalie kez�ben a gyerek - fic�nkolva �s ny�jt�zkodva eg�sz id� alatt, mik�zben arckifejez�se egyre d�h�sebb lett - hangos, cseng� jajgat�st hallatott. Mindenki �gy reag�lt, mintha - mint �n - m�g sose hallott�k volna a hangj�t ezel�tt.

 K�rbefogt�k egy m�sodperc alatt, engem egyed�l hagytak megdermedve ott, ahol �lltam. Renesmee s�r�s�nak hangja �thatolt rajtam, lefagytam. Szemeim furcs�n sz�rtak, mintha k�nnyezni akarn�nak.

 �gy t�nt mindenkinek van rajta egy keze, simogatt�k �s nyugtatgatt�k. Mindenki, kiv�ve engem.

 - Mi a t�ma? Megs�r�lt? Mi t�rt�nt?

 Jacob hangja volt a leghangosabb, ez emelkedett nyugtalanul a t�bbi fel�. Megd�bbenve figyeltem, mik�zben Jacob Renesmee-�rt ny�lt, �s azt�n teljesen f�lelembe estem, mivel Rosalie ellenkez�s n�lk�l �tadta neki �t.

 - Nem, j�l van. - Rosalie nyugtatta Jacob-ot.

 Rosalie nyugtatja Jacob-ot?

 Renesmee hajland� volt Jacob kez�be menni, apr� kez�t Jacob arc�hoz nyomta �s azt�n kitekeredve ny�jt�zkodott megint fel�m.

 - L�tod? - Mondta neki Rosalie. - Csak Bell�t akarja.

 - Engem akar? - Suttogtam.

 Renesmee szemei - az �n szemeim - t�relmetlen�l b�multak engem.

 Edward visszat�rt mell�m. Kezeit l�gyan a karjaimra tette �s �szt�nz�tt, hogy induljak el.

 - M�r majdnem h�rom napja v�r r�d. - Mondta nekem.

 M�r csak p�r l�p�sre voltunk t�le. A robban� h�s�g �gy t�nt kiremeg bel�le, hogy meg�rintsen engem.

 Vagy tal�n Jacob volt az, aki remegett. L�ttam, hogy kezei r�zk�dnak, mik�zben k�zelebb mentem. �s m�gis - nyilv�nval� nyugtalans�ga ellen�re - arca der�sebb volt, hossz� ideje el�sz�r.

 - Jake - j�l vagyok. - Mondtam neki. R�m�lt� tett, hogy Renesmee-t a reszket� kezeiben l�ttam, de azon voltam, hogy kontrol alatt tartsam magam.

 Fenyeget�en n�zett r�m, szemei �sszesz�k�ltek, mintha � is olyan r�m�lt lenne att�l a gondolatt�l, hogy Renesmee az �n karjaimba legyen.

 Renesmee t�relmetlen�l �s fic�nkolva nyafogott, kis kezeit �jra �s �jra �k�lbe szor�totta.

 Valami bennem a hely�re kattant ebben a pillanatban. S�r�s�nak hangja, szemeinek ismer�ss�ge, az, hogy m�g t�relmetlenebb, mint �s az �jratal�lkoz�sunk miatt - minden �ssze�llt a legterm�szetesebb m�dd�, mik�zben a k�zt�nk l�v� leveg�be csapkodott. Hirtelen teljesen val�ss� v�lt, �s term�szetesen ismertem �t. Teljesen szok�sos volt, ahogy megtettem az utols� l�p�st �s kiny�ltam �rte, kezeimet pontosan oda raktam, ahov� azok a legink�bb illettek, mik�zben �vatosan magam fel� h�ztam �t.

 Jacob meglaz�totta hossz� karjait, �gy �tkarolhattam Renesmee-t, de nem engedte el. Jacob egy kicsit megremegett, mikor b�r�nk �ssze�rt. B�re - mindig olyan meleg volt sz�momra ezel�tt - olyan volt most sz�momra, mintha t�zbe ny�ltam volna. Majdnem olyan h�m�rs�klet�, mint Renesmee. Tal�n egy vagy k�t fok k�l�nbs�ggel.

 Renesmee nem vette fel b�r�m hidegs�g�t, vagy legal�bbis nagyon is hozz� volt szokva.

 Feln�zett �s megint r�m mosolygott, kimutatva apr� fogait �s k�t g�dr�csk�t az arc�n. Azt�n, nagyon hat�rozottan, az arcom fel� ny�lt.

 Abban a pillanatban, mikor ezt tette, minden k�z r�m szorult, v�rva reakci�mat. Alig vettem �szre �ket.

 Zih�ltam, k�ba �s ijedt voltam az furcsa, riaszt� k�pt�l, ami kit�lt�tte elm�met. Olyan volt, mint egy nagyon er�s eml�k - m�g mindig l�ttam a szemeimen kereszt�l is, mik�zben figyeltem a fejemben is - de teljesen ismeretlen volt. �tn�ztem ezen, hogy l�ssam Renesmee v�rakoz� arckifejez�s�t, pr�b�ltam meg�rteni, mi t�rt�nik, k�ts�gbeesetten harcoltam, hogy meg�rizzem nyugalmamat.

 A d�bbents�g �s ismeretlens�g mellett a k�p valahogy rossz is volt - majdnem felismertem saj�t arcomat, a r�gi arcomat, de olyan ford�tott volt. Gyorsan meg�rtettem, hogy saj�t arcomat l�ttam �gy, ahogy a t�bbiek l�ttak engem, �s nem �gy, mint egy visszat�kr�z�d�s.

 K�pzeletbeli arcom eltorzult, feld�lt volt, verejt�k �s v�r bor�totta be. Ennek ellen�re arckifejez�sem a l�tom�sban rajong� mosolly� v�lt; barna szemeim ragyogtak a m�ly karik�k alatt. A k�pzelet n�vekedett, arcom k�zelebb j�tt egy l�thatatlan vonaln�l, �s azt�n hirtelen elt�nt.

 Renesmee kezei lehullottak arcomr�l. Sz�lesen mosolygott, a g�dr�csk�k megint megjelentek.

 Teljes csend volt a szob�ba, kiv�ve a sz�vver�seket. Jacob-on �s Renesmee-n k�v�l senki se l�legzett. A csend elh�z�dott; �gy t�nt mindenki arra v�rt, hogy mondjak valamit.

- Mi… volt… ez? - Mondtam ki fuldokolva.

 - Mit l�tt�l? - K�rdezte Rosalie k�v�ncsian, elhajolva Jacob mellett, aki �gy t�nt, hogy itt van, de m�gse. - Mit mutatott neked?

 - � mutatta ezt nekem? - Suttogtam.

 - Mondtam, hogy neh�z elmagyar�zni. - Motyogta Edward a f�lembe. - De hat�kony kommunik�ci�s m�d.

 - Mi volt az? - K�rdezte Jacob.

 Gyorsan pislogtam p�rszor. - Um. Engem. Gondolom. De r�miszt�en n�ztem ki.

 Ez volt az egyetlen eml�ke r�lad. - Magyar�zta Edward. Nyilv�nval� volt, hogy Edward l�tta, amit Renesmee mutatott nekem, mik�zben arra gondolt. M�g mindig remegett, hangja nyers volt az �jra �t�lt eml�kekt�l. - Tudatta veled, hogy tudja a kapcsolatot, hogy tudja, ki vagy te.

 - De hogy csin�lta ezt?

 �gy t�nt, Renesmee-t nem zavarta az ijeszt� szemem. Kiss� mosolygott �s megh�zta egy tincsemet.

 - Hogy hallok �n gondolatokat? Hogy k�pes Alice l�tni a j�v�t? - K�rdezte Edward fellengz�sen, �s azt�n v�llat vontam.

 - Tehets�ges.

 - Ez egy �rdekes csavar. - Mondta Carlisle Edward-nak. - Mintha pontosan az ellenkez�j�t csin�ln� annak, mint amit te tudsz.

 - �rdekes. - �rtett egyet Edward. - K�v�ncsi lenn�k…

 Tudtam, hogy tal�lgat�sokba mennek bele, de nem �rdekelt. A leggy�ny�r�bb arcot b�multam a vil�gon. Forr� volt a karjaimban, eml�keztetve arra a pillanatra, mikor a s�t�ts�g majdnem nyert felettem, mikor nem volt semmi, ami miatt kitarthattam volna. Semmi se volt el�g er�s ahhoz, hogy kih�zzon a megsemmis�t� s�t�ts�gb�l. A pillanat, amikor Renesmee-re gondoltam �s tal�ltam valamit, amit soha se fogok elengedni.

 - �n is eml�kszem r�d. - Mondtam neki csendesen.

 Term�szetesnek t�nt fel� hajolnom �s ajkaimat a homlok�hoz nyomnom. Csod�latos illata volt. B�r�nek illata �gette torkomat, de k�nny� volt figyelmen k�v�l hagynom. Nem rombolta le az �r�m�met ebben a pillanatban. Renesmee val�s volt �s ismertem �t. Ugyanaz volt, aki�rt az kezdetekt�l kezdve harcoltam. Az �n kis gyermekem, az egyetlen, aki bel�lr�l is szeretett engem. F�lig Edward, t�k�letes �s im�dnival�. �s f�lig �n - ami, meglep�en, jobb� tette, mintsem rontott volna rajta.

 V�gig igazam volt. Meg�rte harcolni �rte.

 - J�l van. - Motyogta Alice, val�sz�n�leg Jasper-nek. �reztem �ket a k�zelemben, nem b�ztak bennem.

 - Nem k�s�rletezt�nk m�r eleget egy napra? - K�rdezte Jacob, hangja kiss� magasabb volt az izgatotts�gt�l. - Ok�, Bella nagyszer�en csin�lta, de ne er�ltess�k t�l.

 R�pillantottam igaz�n d�h�sen. Jasper nyugtalanul mell�m suhant. Annyira �ssze voltunk t�m�r�lve, hogy minden apr� mozdulat nagynak t�nt.

 - Mi a probl�m�d, Jacob? - K�veteltem. Gyeng�n r�ntottam Renesmee-t k�r�lfog� kezein, �s erre k�zelebb l�pett hozz�m. Ahogy �sszeszorultunk, Renesmee meg�rintette mindkett�nk mellkas�t.

 Edward r�sziszegett Jacob-ra. - Csak mert meg�rtem, m�g nem azt jelenti, hogy nem foglak kidobni, Jacob. Bella rendk�v�l j�l csin�lta. Ne rontsd el ezt a pillanatot sz�m�ra.

 - Seg�teni fogok neki kihaj�tani t�ged, kutya. - �g�rte Rosalie, hangja forrt.
- Tartozom neked egy hasba r�g�ssal. - Nyilv�nval�an nem volt v�ltoz�s kapcsolatukba, hacsak nem rosszabbodott.

 N�ztem Jacob nyugtalan, f�lig m�rges arckifejez�s�t. Szemei Renesmee arc�ra szegez�dtek. Hogy mindenki �sszet�m�r�lt, legal�bb hat k�l�nb�z� v�mp�rral �rintkezett ebben a pillanatban, �s nem �gy t�nt, hogy zavarta volna.

 T�nyleg csak az�rt teszi ki mindennek mag�t, hogy engem megv�djen saj�t magamt�l? Mi t�rt�nhetett az �talakul�som alatt - �tv�ltoztam valamiv�, amit � gy�l�lt - ami megenyh�tette �t ennyire?

 T�rtem a fejem, figyeltem, ahogy b�multa a l�nyomat. �gy b�multa �t, mintha… mintha egy vak ember n�zne el�sz�r a Napra.

 - Nem! - Zih�ltam.

 Jasper fogai �sszeszorultak �s Edward karjai �tfogt�k mellkasomat, mint egy szor�t� �ri�sk�gy�. Jacob kivette Renesmee-t a karjaimb�l ugyanabban a m�sodpercben, �s nem pr�b�ltam ellenkezni. Mert �reztem, hogy j�n - a kit�r�s, amire mind v�rtak.

 - Rose. - Mondtam fogaimon kereszt�l kipr�selve, nagyon lassan �s pontosan. - Fogd Renesmee-t.

 Rosalie kit�rta kezeit, �s Jacob azonnal �tadta neki a l�nyomat. Mindketten h�tr�lni kezdtek t�lem.

 - Edward, nem akarlak b�ntani, sz�val k�rlek, engedj el.

 T�tov�zott.

 - �llj Renesmee el�. - Javasoltam.

 Megfontolta, �s azt�n elengedett.

 Vad�szguggol�somba hajoltam �s tettem k�t lass� l�p�st Jacob fel�.

 - Nem tetted meg. - Morogtam r�.

 H�tr�lt, tenyer�t feltartotta, pr�b�lt �rvelni nekem. - Tudod, hogy ez nem olyan, amit kontrol�lni lehetne.

 - Te h�lye korcs! Hogy tehetted? Az �n b�bim.

 Kih�tr�lt a f�bej�raton, mik�zben nagy l�p�sekkel k�vettem, f�lig futva h�tr�lt le a l�pcs�n. - Nem az �n �tletem volt, Bella!

 - M�g csak egyszer tartottam kezeimben, �s te m�r azt hiszed, hogy neked van valami h�lye farkas ig�nyed r�? � az eny�m.

 - �n tudok osztozkodni. - Mondta esdekl�en, mik�zben visszavonult a p�zsitra.

 - Adj neki! - Hallottam, amint Emmett mondta m�g�ttem. Agyam egy kis r�sze k�v�ncsi volt, ki fogadott erre a kimenetelre. Nem pazaroltam t�l sok figyelmet erre. T�l m�rges voltam.

 - Hogy mer�szelt�l bev�s�dni a b�bimbe? Elvesztetted az eszed?

 - Ez akaratlan volt! - Bizonygatta, visszaszorult a f�khoz.

 Azt�n m�r nem volt egyed�l. K�t �ri�si farkas jelent meg, oldalr�l t�mogatva �t. Leah r�m vicsor�tott.

 Egy f�lelmetes morg�s sz�r�d�tt �t fogaim k�z�tt fel�. A hang zavart engem, de nem el�gg� ahhoz, hogy meg�ll�tson utamon.

 - Bella, megpr�b�ln�l figyelni csak egy pillanatra? K�rlek? - K�ny�rg�tt Jacob. - Leah, vissza. - Tette hozz�.

 Leah g�nyosan elh�zta a sz�j�t �s nem mozdult meg.

 - Mi�rt kellene figyelnem? - Sziszegtem. A d�h eluralkodott a fejemben. Minden m�st elhom�lyos�tott.

 - Mert te vagy az, aki ezt mondta nekem. Eml�kszel? Azt mondtad, hogy egym�s �let�hez tartozunk, igaz? Hogy egy csal�d vagyunk. Azt mondtad, �gy kellene lenn�nk egym�snak. Sz�val… most azok is vagyunk. Ez volt, amit akart�l.

 V�rengz�en n�ztem r�. Hom�lyosan eml�keztem ezekre a szavakra. De az �j, gyors agyam k�t l�p�ssel ostobas�ga el�tt j�rt.

 - Azt hiszed a csal�dom r�sze leszel, mint a v�m. - Sik�tottam. Cseng� hangom k�t okt�vval magasabban t�rt ki �s m�gis �gy hangzott, mintha �nekeln�k.

 Emmett nevetett.

 - �ll�tsd meg �t, Edward. - Motyogta Esme. - Nem lesz boldog, ha megsebes�ti.

 De nem �reztem magam m�g�tt nyom�st.

 

"Nem!" Bizonygatta Jacob ugyanakkor. "Hogy l�thatod �gy a dolgokat? � csak egy b�bi, az Isten szerelm�re!"

 

"Ez az �n �rvem." Ord�tottam.

 

"Tudod, hogy nem �gy gondolok r�! Gondolod Edward �letben hagyott volna engem ilyen sok�ig, ha azt tenn�m? Csak annyit akarok, hogy biztons�gba legyen �s boldog - ez olyan rossz? Olyan m�s, mint amit te akarsz?" Ord�totta vissza.

 

A szavakon t�l r�morogtam.

 

"Elk�peszt�, igaz?" Hallottam Edward motyog�s�t.

 

"M�g egyszer se ment a tork�nak." �rtett egyet Carlisle, al�ltnak t�nt.

 

"Rendben, ezt te nyerted meg." Mondta Emmett fintorogva.

 

"T�vol fogod tartani magad t�le." Sziszegtem Jacob-ra.

 

"Azt nem tehetem!"

 

Fogaim k�zt kipr�seltem: "Pr�b�ld. Kezdve most."

 

"Ez nem lehets�ges. Eml�kszel mennyire akartad, hogy k�r�l�tted legyek? Milyen neh�z volt egym�st�l t�vol lenn�nk? Ez m�r elt�nt sz�modra, igaz?"

 

B�multam, nem voltam biztos abban, hogy mire c�lzott.

 

"� volt az." Mondta nekem. "M�r a kezdetek �ta. Egy�tt kellett lenn�nk, m�r akkor is."

 

Eml�keztem, �s azt�n meg�rtettem; egy apr� r�szem megk�nnyebb�lt ett�l az �r�lt magyar�zatt�l. De a megk�nnyebb�l�s valahogy m�g d�h�sebb� tett. Arra sz�m�tott, hogy ez el�g lesz sz�momra? Hogy egy kis tiszt�zat elfogadtatja ezt velem?

 

"Fuss, am�g tudsz." Fenyegettem.

 

"Gyer�nk, Bells! Nessie is kedvel engem." Bizonygatta.

 

Megdermedtem. L�gz�sem le�llt. M�g�ttem hallottam a hangok hi�ny�t, ami a t�bbiek nyugtalan reakci�ja volt.

 

"Hogy… nevezted �t?"

 

Jacob h�tr�lt egy l�p�st, zavarba j�tt. "Nos." Motyogta. "Az a n�v, amivel el�j�tt�l, el�g hossz� �s -"

 

"Te becenevet adt�l a l�nyomnak a Loch Ness-i sz�rny ut�n?" Vis�tottam.