Charlisle és Rosalie, mint a villám, szökkentek fel az emeletre. Hallottam, ahogy vitatkoznak, vajon felmelegítik azt neki. Fúj. Az ördög tudja mennyi rémségek-háza dolgot tartottak itt. Vérrel teli hűtő, ellenőrizni. Mi még? Kínzó szoba? Koporsó szoba?

Edwárd ott maradt, fogta Bella kezét. Mintha megint halott volna. Nem úgy nézett ki, hogy van még egy kis energiája, fenntartani a reményt, mint korábban. Egymás szemébe néztek, de ez nem egy érzelmes tekintet volt, inkább egy párbeszéd. Ez nagyon emlékeztetett Sam és Emily nézésére.

Nem, ez nem volt érzelmes, de ez csak erősebbé tette a nézést.

Tudom, hasonló mint Leahnak, ezt látni mindig. Hallani róla Sem fejében. Természetesen mind éreztük a fájdalmát, nem voltunk szörnyek – ebben az értelemben semmiképp. De állítom, tanulhattunk volna tőle, ahogy kezelte. Mindenkit kiosztott, igyekezve olyan szánalmassá tenni minket, mint ő volt.

Soha többé nem fogok szemrehányást tenni neki. Hogyan tudott bárki is segíteni ilyen szenvedések közepette? Hogyan tudott valaki egy kis darabot félrelökni ebből a fájdalomból másra? És ha ez azt jelenti, hogy a falkához tartozom, hogyan tehetnék neki szemrehányást, hogy elvette a szabadságomat? Ugyanazt fogom tenni. Ha volt egy út, ami segített túlélni ezt, én is alkalmazni fogom.

Egy perccel később Rosalie egy szökkenéssel lejött a földszintre, átrepülve az egész szobán, akár egy erős széllökés, felkavarva az erős szagot. A konyhában megállt és hallottam a konyhaszekrény ajtajának nyikorgását.

„Hallgass, Rosalie,” mormogta Edwárd. Összehúzta szemeit. Bella kíváncsian nézett rá, de Edwárd csak megrázta a fejét neki. Rosalie visszalibbent, keresztül a szobán és ismét eltűnt.

„Ez a te ötleted volt?”suttogta Bella, hangja durva és feszült volt, elég hangos, hogy halljam. Csak jó, ha elfelejtem, hogy hallok. Nem tudom hogyan, de a hosszú idő ellenére is úgy tűnt, hogy elfelejti, hogy nem vagyok teljesen emberi. Közelebb mentem, hogy ne kelljen olyan keményen dolgoznia.

„Ne rajtam kérd ezt számon. A vámpírod hazugságokat olvasott ki a fejemből.”

Kissé elmosolyodott. „ Nem hittem, hogy foglak még látni.”

„Igen, én sem.”Mondtam.

Idegesítő volt tétlenül állni itt, de a vámpírok már összetoltak minden bútort, hogy helyet csináljanak az orvosi műszereknek. Jobbnak véltem nem zavarni őket – ülni vagy állni nem jelent olyan nagy különbséget amikor egy kő vagy. Már nem zavart annyira, többet már nem, elfogadva kimerültségemet.

„Edwárd elmondta, hogy mit kellett tenned. Sajnálom.”

„Rendben van. Csak addig számított, amíg nem láttam Sem fejében, hogy mit akar tenni velem.”hazudtam.

„És Seth,”suttogta.

„Ő most nagyon boldog, hogy segíthetett.”

„Utálom, hogy bajt okoztam neked.”

Felnevettem.

Sóhajtva levegőt vett.”Gondolom nincs semmi új, ugye?”

„Nem , nem igazán.”

„Nem kell, hogy itt maradj és nézd,” Szinte alig kimondva a szavakat.

Elmehettem volna. Alapvetően ez jó ötlet volt. De ha megtenném, azt amit most helyesnek gondolt, elvesztettem volna az utolsó 15 percet az életéből.”

„Nincs igazán kedvem máshova menni.”mondtam, miközben igyekeztem az érzelmeimet visszafogni. „A farkasos dolog kicsit vesztett a bájából, mióta Leah csatlakozott.”

„Leah?”kérdezte

„Nem mondtad el neki?”kérdeztem Edwárdtól.

Csak megrázta a fejét anélkül, hogy akár egy percre is levette volna szemét Bella arcáról. Láttam ez nem volt egy nagyon érdekes hír Edwárdnak, nem volt fontosabb dolog jelen pillanatban a számára, mint amit véghez akartunk vinni. Bella nem vette ezt olyan könnyen. Látszott, hogy érzékenyen érinti a hír.

„Miért?” lehelte.

Nem akartam az egész történeten végig menni.”Hogy egyik szemét Sethen tarthassa.”

„De Leah utál minket,”suttogta.

Minket, kedves. Láttam, hogy megijedt a gondolattól.

„LEah nem kedvel senkit.”feleltem.”A falkámban van” – elfintorodtam a szavaktól – „így követi az utasításaimat.”Fúj.

 Bellán látszott, hogy nem igen győztem meg.

„Tartasz Leahtól, de a legjobb haverod a pszihopata szőke?”

Sziszegés jött le fentről. Remek, ő is hallott engem.

Bella rosszallta ezt. „Ne . Rose….érti.”

„Igen,”röfögtem.”Megérti, hogy kész vagy meghalni, és nem aggódik addig, míg az ő mutáns élősködője megússza.”

„Fejezd be a bunkóságot, Jacob.”suttogta.

Túl gyengének látszik, hogy aggódnom kellene kitörésén. Inkább megpróbáltam mosolyogni. „Te mondtad, hogy ez megtörténhet.”

Bella igyekezett nem visszamosolyogni, de a végén nem tudta visszafojtani mosolyát. Aztán Charlisle és a szóban forgó pszihopata megérkeztek. Charlisle egy fehér műanyag csészét hozott egyik kezében – valami fedővel és kanyargós szívószállal. Oh – nem volt tiszta , de már leesett. Edwárd nem akarta, hogy Bella rájöjjön, hogy amit most tesz, az sokkal több, mint ami szükséges. Nem láthatták, hogy mi van az edényben, de én éreztem.

Charlisle habozott, a keze mely a csészét tartotta kissé megremegett. Bella észrevette, ismét rémülten nézett.

„Megpróbálhatnánk máshogy,” mondta nyugodtan.

„Nem.”suttogta Bella.”Előbb így akarom megpróbálni. Nincs időnk…”

Először azt hittem, hogy észhez tért, és most már maga miatt aggódik, de aztán kezei védelmezően a hasára siklottak.

Bella félrenézett és elvette a csészét tőle. Kezei enyhén remegtek, és hallottam a lényt benne. Megpróbálta kezével felnyomni magát, de a fejét is alig tudta megmozdítani. Forrón leheltem, próbáltam lenyugtatni magamat, amikor megláttam hogy mennyivel törékenyebb, mint egy nappal korábban. Rosalie átkarolta őt, megtartva a fejét is, pont mint ahogy egy babát fogna. A szőke minden vágya a baba volt.

„Köszönöm.” Suttogta Bella. Szeme végigsiklott rajtunk. Még érzékelte a dolgokat. Ha nem nézett volna ki ilyen ramatyul, azt mondtam volna, hogy elpirult.

„Ne foglalkozz velük.”mormogta Rosalie

Kínosan éreztem magamat. Az első alkalommal , amikor Bella felajánlotta el kellett volna mennem. Nem akartam itt lenni, nem akartam a részese lenni. Kislisszolhattam volna, de éreztem ez csak felzaklatná Bellát – megnehezítve, hogy átmenjen ezen az egészen. Ahogy kinézett, undorított attól, hogy maradjak. Melyik volt az igaz.

Maradni.

Bella az arcához húzta a csészét és a szívószálon keresztül beleszagolt. Egy percre hátrahőkölt, majd arca teljes elszántságot tükrözött.

Edwárd és én egyszerre léptünk előrébb. Edwárd megfogta az arcát. A hátam mögött összekulcsoltam a kezeimet.

„Bella szerelmem-„

„Rendben vagyok,”suttogta. Kinyitotta a szemeit és ránézett. Arca egyszerre volt védekező, kérlelő, félelmet tükröző.”Jónak tűnik.”

Ezalatt gyomrom felfordult, összeszorítottam fogaimat.

„Ez jó,” válaszolta a szőke.”Jó jel.”

Edwárd az arcához nyomta kezeit, ujjai törékeny csontjaira fonódott. Bella felszisszent és ajkait szorosan összeszorította. Ez a mutatvány nem volt olyan gyenge, mint minden más benne. Mintha valami ösztön hajtaná.

„Hogy van a gyomrod? Émelyegsz?”Kérdezte Charlisle.

Bella megrázta a fejét.”Nem érzem rosszul magam.”suttogta.”Ez az első, ha?”

Rosalie sugárzott.”Kiváló.”

„Szerintem még korai Rose.”mormogta Charlisle.

Bella kortyolt még egy kis vért. Villám gyorsan Edwárda nézett.

„Ez teljesen be fog pörgetni?”suttogta.”Innentől számítjuk vámpírságom?”

„Ez nem számít Bella. Semmi esetre, ezért nem halt meg senki.” Mosolygott élettelenül.”Még mindig tiszta a rekordod.”

Lemaradtam.

„Később megmagyarázom,”mondta Edwárd, a szavak olyan lágyak voltak, mint a lélegzet.

„Tessék?”kérdezte Bella.

„Csak magammal beszéltem.”hazudta.

Ha értette volna, ha Bella túléli, nem akarta , hogy érzékei ennyire erősek voltak. A legbecsületesebben akarta csinálni. Edwárd szája harcolt a mosoly ellen. Bella megivott pár decit, igyekezve kibámulni az ablakon, mintha mi nem is lennénk ott. Vagy csak én nem. Senki más nem undorodna attól, amit most tett. Talán igyekeztek nem kirángatni kezéből a csészét.

Edwárd összehúzta szemeit.

„JAke borzalmasan festesz.”krákogta

„No nézd csak kibeszél.”

„Amúgy – mikor volt, hogy utoljára aludtál?”

Gondolkodtam rajta egy percig. „Á, nem vagyok teljesen biztos benne.”

„Na Jake. Most a te egészségedért is aggódhatok. Ne légy buta.”

Felhúztam ajkaimat. Pont ő volt, az aki, megölné magát egy szörny miatt, de nem fogom a következő néhány éjszakát elszalasztani az alvás miatt, hogy megnézzem mit csinál magával?

„Pihenj egy kicsit, kérlek.”monda.”Van pár ágy fent az emeleten – vendége vagy bármelyiknek.”

Rosalie tekintete nem hagyott kétséget afelől, hogy egynél nem vagyok szívesen látott személy. Csodálkoztam, hogy miért van szüksége egy ágyra az alvást nem igénylő szőkének. Védte a tulajdonát?

„Köszi Bells, de inkább alszom a földön. Távol a bűztől, tudod.”

Elhúzta a száját. „Igaz.”

Charlisle visszaért és Bella kiitta a vért, mintha azt hinné, hogy valami más volt. Majd ugyanazon őrült arckifejezéssel letette.

Tényleg jobban nézett ki. Fel tolta magát, óvatosan felült. Rosalie ösztönösen nyúlt felé, hogy megtartsa, ha elvesztené az egyensúlyát. De Bellának nem volt szüksége rá. Mély levegőt vett, mielőtt megitta volna a következő csészével.

„Most hogy érzed magad?”kérdezte Charlisle

„Nem érzem betegnek magam. Kicsit éhesen…csak abban nem vagyok biztos, hogy éhes vagy szomjas vagyok, értitek?”

„Charlisle csak nézz rá.”mormogta Rosalie önelégült arccal, mint egy macska aki egy kanári madarat tart a szájában.”Ez pontosan az, amit a teste igényel. Innia kellene még.”

„Ő még ember , Rosalie. Ételre is szüksége van. Előbb hagyjunk egy kis szünetet, hogy meglássuk a hatását, aztán talán megpróbálhatunk adni még egy kis vért. Ez így megfelelő neked Bella?”

„Rántotta,”mondta rögtön, majd mosolyogva nézett Edwárd szemeibe. Edwárd mosolya törékeny volt, de több élet volt arcán, mint korábban.

Pislogtam, mindig elfelejtve, hogyan nyissam ki ismét őket.

„Jacon,” motyogta Edwárd.”Aludnod kellene egy kicsit. Ahogy Bella mondta, itt is szívesen látunk, de lehet, hogy számodra kint kényelmesebb volna. Ne aggódj semmi miatt – ígérem, hogy meg foglak találni kint, ha itt a szükség.”

„Persze, hogyne.”motyogtam. Most, hogy Bellának van még pár órája elhagyhatom a házat. Menj és dőlj le egy fa alatt, ahol a szag már nem érhet el. A vérszívó fel fog kelteni, ha valami rosszra fordul. Edwárd tartozik nekem.

„Megteszem,”ígérte Edwárd.

Hallgattam, majd kezeimet Belláéra tettem. Jéghidegek voltak kezei.

„Sokkal jobb.”mondtam.

„Köszi JAcob.”kihúzva kezeit az enyémek alól és megsimogatott. Éreztem, ahogy gyűrűje lazán forog elvékonyodott ujján.

„Hozzatok neki egy takarót, vagy valamit.”motyogtam az ajtó felé indulva.

Mielőtt megtettem volna, kétszer üvöltöttem, a hang átszakította a hajnali levegőt. Nem volt semmi sürgető hangomban. Félreérthetetlen volt ezúttal.

„Francba.” Vicsorogtam, miközben átléptem az ajtón. A tűz égette a testemet.A ruha szétrepedt testemen. Ezek voltak az egyetlen ruhadarabjaim. Már nem számított.Mancsaimra érkeztem és eltűntem nyugatra.

„Mi volt ez?”kiáltottam a fejemben.

„Jönnek”mondta Seth, „legalább hárman.”

„Elszakadtak?”

Seth mögött futottam egy vonalban, olyan tempóban , hogy LEah követhessen. Láttam hogy feszül meg tüdejében a levegőben, ahogy hihetetlen sebességet diktál magának. Az erdő összecsúszott mellette. Eddig nem volt jele támadásnak.

„Seth ne akard kicselezni őket. Várd meg a formalitást.”

„Lassúak. Fúj – bezárultak, képtelenség hallani őket. Azt hiszem…”

„Mit?”

„Úgy hiszem megálltak.”

„Várnak a falka többi tagjára?”

„Csend. Érzitek?”

Megérintettem gondolatát. Bizonytalanság úszott a levegőben.

„Valaki összeáll?”

„Úgy tűnik”értet egyet Seth.

LEah a Seth melletti kis szabad helyre állt, karmaival gereblyézve a földet, akár egy versenyautó a futam előtt.

„Menj vissza, tesó.”

„Jönnek,”mondta Seth idegesen.”Lassan. Sétálva.”

„Arra felé.”mondtam nekik. Úgy akartam repülni, mint Leah. Borzalmas volt így elszeparálva Sethtől és Leahtól, a lehetséges összehozott minket még jobban. Hiba. Velük kellene lennem, közöttük, bármi jött is.

„Fejben van a játék,Leah.”

„négy,”állapította meg Seth. A kölyöknek jók a fülei. „3 farka És egy férfi.”

Megpróbáltam tisztán látni, majd gyorsan a találkozási pont felé indultam. Seth felsóhajtott, majd kiegyenesedett, már a vállam mellett. Leah a balomon kisebb lelkesedéssel követte.

„Nos így Seth alatt állok.”mormogta Leah önmagának.

„Jön az első, az első szolga,” gondolta Seth.”Szerintem, te sosem voltál korábban egy Alpha alatt hátommal. Eddig, helyesbít.”

Az alattam levő kistestvérnek nem kell helyesbíteni.”

„Sshh!”válaszoltam.”Ne foglalkozz vele, hogy hogy ki ki alatt van. Fogd be és kezd el.”

Néhány perccel később feltűntek, sétálva, ahogy Seth gondolta. Jared volt lelegöl, emberi alakjában, feltartott kezekkel. PAul és Quil, valamint Collin egy vonalban mögötte. Semmi támadásra utaló jel nem volt rajtuk. Óvatosan, felemelt fülekkel jöttek JAred mögött. De… nem volt tiszta, hogy Sam miért küldte volna Collint Embry helyett. Én nem ezt tettem volna, ha nekem kellett volna tárgyalókat küldenem egy ellenséges területre. Sosem küldtem volna egy gyereket. A legjobb harcosokat küldtem volna.

„Szórakozás?”gondolta Leah.

„Sam, Embry és Brady egyedül vannak? Ez tűnik jónak. Szeretnéd, hogy leellenőrizzem? Elfuthatok a vonalig és vissza mindössze két perc alatt.”

„Figyelmeztetnem kellene a Culleneket?”csodálkozott Seth

„Mi van ha a lényeg, hogy megosszanak minket?”kérdeztem.”A Cullenek tudják, hogy történik valami, készen állnak.”

„Sam nem lehet ilyen hülye…”Suttogta hangjában félelemmel Leah, kutakodott elméjében. Elképzelte, ahogy Sem megtámadja a Culleneket a másik kettő kíséretében.

„Nem, nem lehet,” biztosítottam. Kicsit betegesnek találtam a képet, amit Leah fejében láttam.

Ez alatt, Jared és a három farkas csak áll és várt. Hátborzongató volt, hogy nem hallottuk a fejükben beszélgetésüket, mintha üres lett volna. Jared megköszörülte a torkát, majd hozzám beszélt. „ Fehér béke zászló, Jack. Azért jöttünk, hogy beszéljünk.”

„Ez igaz?”kérdezte Seth.

Készítettem érzékemet, de…

„Igen,” értett egyet Leah.”De.”

Nem engedtük el magunkat.

Jared rosszallotta. „ Talán könnyebb lenne beszélni, ha hallanálak.”

Lebámultam rá. Nem akartam vissza alakulni, amíg nem éreztem úgy, hogy megtehetem. Amíg nem érzem. „Miért Collin?” Ez volt a legaggasztóbb rész számomra.

„Rendben. Megígérem, hogy akkor csak én fogok beszélni,”mondta Jared.”Jake azt szeretnénk, ha visszajönnél.”

Quil egy halványan felsírt mögötte. Alátámasztva az állítást.

„Elszakadtál a családodtól. Nem szükséges, hogy ezt az utat válaszd.”

Nem teljesen éreztem ellenkezést ezzel, de ez nehezebb volt ennél. Volt pár nézetbeli különbség ebben a pillanatban Seth és köztem.

„Tudjuk, hogy mit érzel… erősen, a Culleneket érintő témában. Tudjuk, hogy ez aprobléma. De ez akkor is túl reagálás.”

Seth vicsorgott.”Túlreagálás?”És letámadni őket figyelmeztetés nélkül nem az?”

„Seth muszáj ilyen póker arcot vágnod? Higgadj le.”

„Bocsánat.”

Jared szeme köztem és Seth között járkált. „Sem akarata, hogy oldjuk meg békésen, Jacob. Visszahív, hogy megbeszéljük az Öregekkel. Rájött, hogy nem olyan égető a támadás, és nem ez a legjobb választás.”

Lefordítva : Már lecsúsztak a meglepetés erejéről.” Gondolta LEah.

Hátborzongató volt,ahogy gondolataink egyesültek. A falka, már Sem falkája volt, akik már „ŐK” voltak a számunkra. Valami kívül van és más. Hátborzongatóak voltak Leah gondolatai ebben – hogy őt a mi felünkön tudhattuk.

„Billy és Sue egyetért veled, Jacob, várhatunk Bellára…el legyen különítve a problémától. Az ő megölése számunkra sem kényelmes megoldás.”

 

 

Nem tudtam visszatartani egy apró morgást.

Szóval kényelmetlenül érinti őket a gyilkosság, Hú.

Jared ismét felemelte kezeit.”Nyugo Jake.Tudod, hogy értettem. A lényeg,hogy megvárjuk mi lesza történet vége. Mert talán később problémát okozhat…ez a dolog.”

„Ha.”gondolta Leah.”Micsoda teher.”

„Nem veszed be?”

„Tudtam, hogy mit gondolnak, Jake. Ugyanazt,amit Sam. Fogadtak, hogy Bella úgyis haldoklik. És akkor te úgyis megőrülsz…

„Akkor majd magam ellen vezetek támadást.”A füleim fejemre lapultak. Leah találgatása érzékenyen pontom volt.És nagyon is elképzelhető. Amikor…ez a valami megöli Bellát, nagyon nehéz lesz észbentartani, hogy mit érzek Charlisle családja iránt ebben a pillanatban. Akkor nem lesznek mások,mint mocskos vérszívók – számomra ismét.

„Én emlékeztetlek majd,”suttogta Seth.

„Tudom, hogy megteszed kölyök. A kérdés csak az, hogy én hallgatni dogok-e rád.”

„JAke?”kérdezte Jared.

Rosszkedvűen sóhajtottam.

„Leah tegyél egy kört,- csak a biztonság kedvéért. Elmegyek,hogy beszéljek vele,és biztos akarok lenni, hogy semmi nem fog történni,amíg távol vagyok.”

„Állítsd le magad Jacob. Eddig a legnagyobb erőlködés az volt, hogy nem is olyan régen meztelenül láttalak – többé ne tedd,most ne aggódj.

Nem próbálom meg védeni szemed ártatlanságát, a hátsónkat igyekszem óvni. Menj innen.

Leah prüszkölt egyet, majd a fák közé vetette magát. Hallottam , ahogy körmei belevájnak a földbe, ahogy egyre gyorsabban futott. A meztelenség egy terhes,de elkerülhetetlen oldala volt a falka életének. Nem is gondolkodtunk ezen, amíg Leah nem jött közénk. Aztán kínos lett,Leah zavarba jött – általában több időbe tellett neki átváltozni, mert gondosan ügyelt ruháira. Mindannyian elkaptuk a tekintetét. Nem mintha aggódott volna a látvány miatt,inkább azért aggódott, hogy később rajtakap valakit a gondolaton.

Jared és a többiek egyhelyben álltak, ahol Leah izgatottan eltűnt.

„Hova megy?”kérdezte JAred.

Figyelmen kívül hagytam őt, behunyva szemeimet összekötni magunkat ismét. Éreztem ahogy a szél hasít testem mellett, enyhén terelve. Felemeltem magamat a hátsó lábaimra, elkapva a pillanatot, mintha átúsznék az emberi alakomba.

„Oh,”mondta Jared.”Hé, Jake.”

„Hello,Jared.”

„Kösz, hogy beszélsz velem.”

„Igen.”

„Szeretnénk, ha visszajönnél barátom.”

Quil megint vonyított.

„Nem tudom, hogy ez mennyire lehet könnyű,Jared.”

„Gyere haza,”mondta és lépett egyet.”Megoldjuk ezt. Nem tartozol ide. Kérd Sethet és Leaht, hogy ők is jöjjenek haza.”

Nevettem.”Helyes. Mintha már nem kértem volna meg őket óránként erre.”

Seth prüszkölt mögöttem.

Jared óvatosan figyelt, „Nos, akkor most,már?”

Erre gondoltam percekkel ezelőtt, mialatt várt.

„Nem tudom. De nem hiszem, hogy a dolgok olyan egyszerűen visszazökkenének a normális kerékvágásba, Jared. Nem tudom, hogy működhet-e – nem érzem, hogy így lenne nme hiszem,hogy ez hangulatnyi ellenszegülés az Alpha hím akarával szemben, ez valahogy tartós.”

„Még hozzánk tartozol.”

Felvontam a szemöldökömet. „Két Alpha nem fér meg egyazon helyen, Jared. Emlékezz, hogy zárult tegnap éjjel? Az ösztön túlságosan versengő.

„Nos, mindent eldobnál ezért a parazitáért, elveszítenéd az életedet? Hangja követelő volt.”Itt nem találhatsz otthonra. Már levetted a ruháidat,” mutatott rá.”Most már örökre farkas akarsz maradni? Jól tudod,hogy Leah nem szeret ilyen alakban enni.”

„ Leah bármit tehet,amit csak szeretne, amikor megéhezik. A saját döntése alapján van itt. Én nem mondom meg senkinek, hogy mit csináljon.”

Jared sóhajtott.”Sam nagyon sajnálja amit veled tett.”

Hallgattam.”Nem vagyok dühös senkire.”

„De?”

„De, nem jövök vissza, most nem. Most maradunk és megvárjuk, hogy mi fog történni.

És vigyázni fogunk a Cullenekre, amíg szükség lesz rá. Mivel,annak ellenére,amit gondolsz, ez nem csak Belláról szól. Mi vagyunk a védők, azokkal szemben, akit ez a dolog érint. És ez bevonja a Culleneket is.” Nem utolsó sorban számukat tekintve.

Seth lágyan egyetértett.

Jared megrázkódott” akkor azt hiszem, hogy nincs mint mondjak neked.”

„Most nincs. Majd meglátjuk,hogy alakul.”

Jared Seth felé fordult,rá koncentrálva most, elzárkózva tőlem.

„Sue kért,hogy mondjam el neked – nem, hogy könyörögjek – hogy gyere haza. Megszakadt a szíve,Seth. Teljesen egyedül. Nem tudom, hogyan tudod te és LEah ezt tenni vele. Erre az útra kényszeríteni, amikor apád nem is olyan régen halt meg- „

Seth felnyögött.

„Fogd vissza magad, Jared,” figyelmeztettem.

„Csak hagyd, hogy megtudja, mi a helyzet.”

Felhorkantam. „Igaz.” Sue erőszakosabb volt,mint bárki Erőszakosabb,mint az apám. Erőszakosabb,mint én. Elég erőszakos ahhoz, hogy a gyerekei érzelmeivel zsaroljon, ha ez volt ami hazavitte őket. De nem volt igazságos Sethet ilyen helyzetbe hoznia.”Sue mióta tudja ezt? És ez idő alatt egyfolytában Billyvel, az öreg Quillel és Sammel töltötte? Igen, biztos vagyok,hogy nagyon elhagyatottan,magányosan érzi magát.Természetesen szabadon elmehetsz, ha akarsz Seth. Jól tudod.”

Seth szipogott.

Majd egy perccel később, a füleit észak felé kapta. Leah megfordult. Atyám, milyen gyors volt. 2 km-er, és Leah annyi idő alatt megfordult, mintha csak már méter lett volna.Megérkezett,közvetlenül Seth mellé. Orrát a levegőbe emelte, nagyon határozottan kerülve tekintetével. Becsültem ezt.

„Leah?”kérdezte Jared.

Találkozott a tekintetük, és LEah kivillantotta fogait. Jared nem lepődött meg.”Leah, jól tudod,hogy nem kellene itt lenned.”

Rávicsorgott. Küldtem felé egy óvatos pillantást, de nem vette észre. Seth nyafogott és megbökte őt.

„Sajnálom,”mondta JAred.”Kitalálhattam volna. De téged semmi nem fűz a vérszívókhoz.”

Leah nagyon akaratosan nézett testvérére, majd rám.

„Nos azt akarod,hogy Seth szem előtt legyen, megértem,”mondta Jared.Szemei megérintették az arcomat, majd visszanézett Leahra. Mindketten meglepődtünk az utolsó pillantáson – mintha csak én lennék.”DeJake nem fogja hagyni,hogy bármi is történjen vele, és ő nem fél itt lenni.”Jared elhúzta száját.”Bárhogy is, kérlek Leah. Vissza akarunk kapni. Sam akar téged visszakapni.”

Leah farka megremegett.

„Sam kérte, hogy könyörögjek. Szó szerint azt mondta, hogy boruljak térdre, ha az kell. Otthon akar tudni,Lee-lee,ahova tartozol.”

Láttam,hogy hátrál Leah, ahogy Jared kimondta a Sam általhasznált régi becenevet. És akkor, amikor kimondta az utolsó három szót, körmeivel a földet gereblyézve, vad csaholásba kezdett, ínyét felhúzva. Nem hallhattam a fejébe, hogy hallhattam volna ahogy szitkozódik, de biztosra vettem, hogy teszi. Hallhattad a szavakat,amiket használni szokott.

Vártam,míg befejezi. „Leah oda tartozik, ahova szeretne.”

Leah morgott, de, amikor Jaredre meredt,azt hiszem ez egy egyesség volt.

„Nézd Jared, mi mind egy család vagyunk,rendben? A viszály végén megint azok lehetünk,de addig talán jobb lenne a saját területeden maradni. Csak,hogy elkerüljük a félreértéseket. Senki nem akar egy családi viszályt,igaz? Sam sem szeretné,vagy igen? „

„Persze,hogy nem,”vágott vissza Jared,”A mi oldalunkon maradunk. De hol van a te oldalad,Jacob? A vámpíroknál?

„Nem,Jared. Jelenleg hajléktalan vagyok. De ne aggódj – ez nem lesz így örökre.” Levegőt vettem.”Már nincs olyan sok idő… hátra. Rendben? akkor a Cellenek valószínűleg elmennek, és Seth és Leah haza megy.

Leah és Seth összenéztek, majd teljes összhangban felém fordították az orrukat.

„És mi lesz veled Jake?”

„Visszamegyek az erdőbe,gondolom. Nem tudok La Push környékén maradni. Két Alpha túl sok egy területen belül. Azt hiszem nincs más lehetőség.”

„Mi van ha mi beszélni akarunk?”kérdezte Jared.

„Persze-de figyeld a határt,rendben? El fogunk jönni hozzád. És Samnek nem kell ennyieteket küldeni. Nem akarunk harcolni.”

Jared haragos volt,de hallgatott. Nem tetszett neki,hogy megmondom,hogy mit kellene tennie Samnek.”Nézz körbe, JAke. Vagy ne.”mondta félig keményebben.

„Várj,Jared. Embry jólvan?”

Meglepettség suhant át az arcán. „Embry? Persze,jól van. Miért?”

„Csak csodálkozom, hogy Sam miért Collint küldte.”

Néztem a reakcióját, izgatottan,hogy valami történt. Láttam egy ismerős villanást a szemében, de nem az volt,amire számítottam.

„Ez többé már nem igazán a te dolgod, Jake.”

„Nem hiszem. Csak kíváncsiság.”

Láttam,ahogy balszeme sarka rángatózik,de nem ismertem ezt a nézését. A tárgyra tért.

„Be fogok számolni rólad Samnak… a tanácsaidról. Viszlát,Jacob.”

Felsóhajtottam.”Igen, viszlátJared. Hé,mond el apámnak,hogy jól vagyok,megteszed? És,hogy sajnálom,valamint hogy szeretem.”

„Átadom.”

„Köszönöm.”

„Gyertek fiúk,”mondta Jared. Elment mellőlünk, nem gondolva semmire,mivel LEah itt volt. Paul és Collin mellette álltak, de Quil hezitált. Lágyan csaholt,és egy lépést felé léptem.

„Igen,nekem is hiányzol,testvér.”

Quil felém lépett, szomorúan lehorgasztva fejét.

„Rendben lesz.”

Vonyított.

„Mond meg Embrynek, hogy mind a kettőtök hiányzik.”

Hallgatott,majd majd orrát homlokomhoz nyomta. Leah prüszkölt. Quil felnézett,de nem rá, hanem vállai felett a többiek irányába,ők már eltűntek.

„Igen,menj haza.”mondtam neki.

Quil ugatott,majd a többiek után eredt. Fogadni mertem volna,hogy JAred nem épp megértően várakozik. Amilyen gyorsan eltűntek, testemben szétáradt a hő,és ismét négy lábon álltam. „Azt hittem kidobod őket,”Vihogott LEah.

Nem vettem tudomásul.

„Jó ez így?”kérdeztem tőlük. Aggódtam beszélni velük erről, amikor nem hallhattam a gondolataikat. Nem akartam feltételezni bármit. Nem lennék szívesen JAred helyében most. Mondtam valamit,amit nem kellett volna? Nem mondtam el valamit,amit pedig el kellett volna?”

„Nagy voltál,Jake!”bátorított Seth.

„Megüthetted volna JAredet,” gondolta Leah / nem kéne gondolni rá.

„Azt hiszem,tudjuk,miért nem volt itt Embry”mondta Seth.

„Nem értem,miért nem.”

„JAke,láttad Quilt? Nagyon erőlködött. Akkor gondoldcsak meg, hogy mi lenne Emryvel, akinek még olyan indoka sincs,mint Quilnek,Claire.Quil számára nincs más lehetőség, mint követni a falkát és La pushnál sétálni. Talán Sem nem akart lehetőséget adni Embrynek, hogy elhagyja a határt. Nem szeretné,ha a falkánk nagyobb lenne a jelenleginél.”

„Tényleg? Így látod?Én arra gondolta,talán bántana néhány Cullent.”

„De hisz ő a legjobb barátod,JAke. Emry és Quil bármikor készekmögédállni egy harcban.”

„Nos,örülök, hogy Sam otthon tartotta. Ez a falka már így elég nagy. Seth arra gondoltál, hogy a fél szemünket rajta kellene tartani a dolgokat,miért? Lehanak és nekem is szükségem van az ütközetre. Ez emelte a szintet,de ki tudhatta? Talán csak játék volt.”

Nem voltam mindig ilyen gyanakvó,de emlékeztem a Sam irántielkötelezettség érzetére. Csak egy irányba nézve,mindent lerombolva, amit ő veszélyesnek tart. Kihasználta volna ezt az előnyét,hogy tud nekünk hazudni?

„Nincs probléma!” Seth nagyon is égett a vágytól, hogy megtehesse, amit tud.”Szeretnéd,hogy beszámoljak a Culleneknek? Ők talán még mindig feszültek.”

„Majd én. Egyébként is ellenőriznem kell a dolgokat.”

Elkaptam a fejemben lévő képeket.

Seth meglepődve nyöszörgött.”Pfúj.”

Leah úgy rázta a fejét előre –hátra,mintha ki akarná rázni fejéből a képet. Ez a legundorítóbb, leggroteszebb dolog,amit eddig láttam. Ha most lenne valami a gyomromban,biztos feljönne.”

„Ők vámpírok,”magyaráztam, Seth egy perc múlva követett,kompenzálva Leah reakcióját. Ez egy képesség, és ha ez segít Bellának, akkor az egy jó dolog,igaz?”

Leah és én is rámeredtünk.

„Tessék?”

„Anya leejtette jó párszor, amikor gyerekvolt.”mondta LEah.”nyilvánvalóan fejre.”

„Az ágy rácsot is mindig megrágta.”

„Leah festesz?”

Ez Seth gondolatának tűnt.