27. SZ�KS�GLETEK

NEM JUTOTTAM T�L MESSZIRE, MIEL�TT A VEZET�S LEHETETLENN�
V�LT.
Amikor m�r nem l�ttam, hagytam a kerekeimet, hogy el�rj�k a durva �tpadk�t �s lassan, gurulva meg�lltam. Lerogytam az �l�sre, �s engedtem a gyenges�gnek, amit Jacob szob�j�ban �reztem, hogy sz�tz�zzon. Rosszabb volt, mint gondoltam – az ereje meglepet�sk�nt �rt. Igen, j�l d�nt�ttem, hogy elrejtettem ezt Jacob el�l. Soha senkinek nem szabad ezt l�tnia.
De nem sok�ig voltam egyed�l – �pp csak annyi ideig, hogy Alice megl�sson itt, �s az a p�r pillanat, am�g Edward meg�rkezett. Az ajt� nyikorogva kiny�lt, �s � a karjai k�z� h�zott.
El�sz�r m�g rosszabb volt. Mert volt egy kisebb r�szem – kisebb, de egyre
hangosabb �s m�rgesebb minden percben, sik�tva a m�sik r�szemnek -, amelyik m�s karok�rt s�v�rgott. Sz�val friss b�ntudat is f�szerezte a f�jdalmat.
Nem mondott semmit, hagyta, hogy zokogjak, am�g nem kezdtem el Charlie nev�t ny�sz�r�gni.
- T�nyleg felk�sz�lt�l arra, hogy hazamenj? – k�rdezte hat�rozatlanul.
K�pes voltam elmondani, n�h�ny k�s�rlet ut�n, hogy mostan�ban �gysem nem lesz jobb. T�l kellett jutnom Charlie-n, miel�tt annyira k�s� lesz, hogy felh�vja Billy-t.
Teh�t hazavitt – most az egyszer m�g csak k�zel�be se volt a furgonom bels� sebess�ghat�r�hoz –, az egyik kez�t szorosan k�r�m fonva. Eg�sz �ton k�zd�ttem
az ir�ny�t�s�rt. Ez kudarcra �t�lt er�fesz�t�snek t�nt, de nem adtam fel. M�r csak
p�r m�sodperc, mondtam magamnak. Csak p�r kifog�s vagy p�r hazugs�g, �s �jra
kiborulhatok. K�pesnek kell lennem ennyire. V�gigk�sztam a fejemben er�
tartal�kai ut�n kutatva rem�nytelen�l.
�pphogy el�g volt nekem arra, hogy elcsit�tsam a zokog�st – visszatartani, de nem
abbahagyni. A k�nnyek nem lassultak. Nem �gy t�nt, hogy tal�lok b�rmi �r�gyet
arra, hogy azokon dolgozzam.
- V�rj fenn – motyogtam, amikor a h�z el� �rt�nk.
Szorosabban meg�lelt egy perce, majd elt�nt.
Ahogy be�rtem, r�gt�n a l�pcs�k fel� vettem az ir�nyt.
- Bella? – sz�lt Charlie a szok�sos hely�r�l, a kanap�r�l, ahogy arra s�t�ltam.
Fel� fordultam, hogy r�n�zzek, sz� n�lk�l. A szemei kid�lledtek, �s d�l�ng�lve
l�bra �llt.
- Mi t�rt�nt? Tal�n Jacob…? - k�vetelte.
D�h�sen r�ztam a fejem, �s pr�b�ltam megtal�lni a hangom.
- Semmi baja, semmi baja – �g�rtem, a hangom m�ly �s rekedt. �s Jacob j�l volt,
fizikailag, �s ebben a percben Charlie emiatt agg�dott.
- De mi t�rt�nt? – Megragadta a v�llamat, a szemei m�g mindig agg�d�ak �s
d�lledtek. – Mi t�rt�nt veled?
Biztos rosszabbul n�ztem ki, mint ahogy k�pzeltem.
- Semmi, apu. Csak… csak besz�lnem kellett Jacobbal p�r dologr�l, amik…
nehezek. J�l vagyok.
Az aggodalom csillapodott, a hely�t helytelen�t�s vette �t.
- T�nyleg ez volt a megfelel� id�pont? – k�rdezte.
- Val�sz�n�leg nem, apu, de nem volt m�s v�laszt�som – elj�tt az id�, amikor
v�lasztanom kellett. N�ha nincs m�d a kiegyez�sre.
Lassan r�zta a fej�t.
- Hogy kezelte?
Nem v�laszoltam.
Egy percig az arcomat n�zte, azt�n b�lintott. Ez kiel�g�t� v�lasznak bizonyult.
- Rem�lem, nem kusz�ltad �ssze a gy�gyul�s�t.
- � gyorsan gy�gyul – motyogtam.
Charlie s�hajtott.
�reztem, ahogy az ir�ny�t�s kezd kics�szni a kezeim k�z�l.
- A szob�mban leszek – mondtam neki, mik�zben ler�ztam magamr�l a kezeit.
- Ok� – egyezett bele Charlie. Val�sz�n�leg l�tta a szememben a v�zm�veket
er�s�dni. Semmi sem ijesztette meg jobban Charlie-t a k�nnyekn�l.
Vakon �s botladozva mentem fel a szob�mba.
Amint be�rtem, a kark�t�m kapcs�val k�zd�ttem, pr�b�ltam kikapcsolni remeg�
ujjakkal.
- Nem, Bella – suttogta Edward, elkapva a kezem. – Ez a r�sze annak, aki vagy.
A karjai b�lcs�j�be h�zott, amint a zokog�s �jra el�t�rt.
Ez a sz�rnyen hossz� nap egyre csak ny�lt, ny�lt �s ny�lt. Azon t�prengtem, hogy
v�get �r-e valaha.
�m, m�g ha az �jszaka k�ny�rtelen�l v�nszorgott is, nem volt �letem legrosszabb
�jszak�ja. Vigaszt mer�tettem bel�le. �s nem voltam egyed�l. Ebb�l is sok vigaszt
tudtam mer�teni.
Charlie-t a f�lelme az �rzelmi kit�r�sekt�l t�vol tartotta az ellen�rizget�sekt�l, b�r
nem voltam csendes – val�sz�n�leg nem aludt t�bbet, mint �n.
Az ut�lagos �lesl�t�som ma este t�rhetetlen�l tiszt�nak t�nt. L�ttam minden hib�t,
amit elk�vettem, minden apr� k�rt, amit tettem, a kis dolgokat �s a nagy dolgokat.
Minden f�jdalom, amit Jacobnak okoztam, minden seb, amit Edwardon ejtettem,
felhalmoz�dott rendezett k�tegekbe, amiket nem tudtam figyelmen k�v�l hagyni
vagy tagadni.
�s r�j�ttem, hogy mindv�gig t�vedtem a m�gnesekkel kapcsolatban. Nem Edward
�s Jacob volt, amit �ssze akartam er�ltetni, hanem az �n k�t felem, Edward Bell�ja
�s Jacob Bell�ja. De nem tudtak l�tezni egy�tt, �s sose kellett volna megpr�b�lnom.
Annyi k�rt okoztam.
Az �jszaka n�h�ny pontj�n eszembe jutott az �g�retem, amit magamnak tettem ma
kora reggel – hogy soha t�bb� nem engednem, hogy Edward l�ssa, hogy m�g egy
k�nnyet ejtek Jacob Black miatt. A gondolat egy k�r hiszt�ri�t v�ltott ki, ami
jobban megr�misztette Edwardot, mint a s�r�s. De elm�lt ez is, amikor lefutotta a
k�r�t.
Edward keveset besz�lt; csak tartott az �gyon �s hagyta, hogy t�nkretegyem a
p�l�j�t, s�s v�zzel itatva �t.
T�bb ideig tartott, mint gondoltam, hogy az a kicsi, �sszet�rt r�szem kis�rja mag�t.
De megt�rt�nt, �s el�g kimer�lt voltam ahhoz, hogy aludjak. Az eszm�letlens�g
nem hozott teljes megszabadul�st a f�jdalomt�l, csak elzsibbaszt�, tompa
k�nnyeds�get, mint a gy�gyszer. Elviselhet�bb� tette. De m�g mindig ott volt;
tudat�ban voltam, m�g alv�s k�zben is, �s ez seg�tett abban, hogy megtegyem a
megfelel� szab�lyoz�sokat, amiket meg kellett tennem.
Amit a reggel hozott, ha nem is f�nyesebb kil�t�st, legal�bb egy kev�s ir�ny�t�st,
egy kev�s elfogad�st. �szt�n�sen tudtam, hogy a sz�vemben lev� �j hasad�s
mindig f�jni fog. A r�szemm� fog v�lni. Az id� k�nnyebb� teszi – ezt mondja
mindig mindenki. De nem �rdekelt, hogy az id� meggy�gy�t-e vagy sem, am�g
Jacob jobban tudott lenni. Megint boldog tudott lenni.
Amikor fel�bredtem, nem volt semmi zavarts�g. Kinyitottam a szemem – v�gre
sz�razon – �s szemeim tal�lkoztak agg�d� tekintet�vel.
- Hali – mondtam. A hangom rekedt volt. Megk�sz�r�ltem a torkomat.
Nem v�laszolt. N�zett, v�rva, hogy megint kezd�dj�n.
- Nem, j�l vagyok – �g�rtem. – T�bb� nem fog el�fordulni.
A szemei �sszesz�k�ltek a szavaimra.
- Sajn�lom, hogy l�tnod kellett ezt – mondtam. - Nem volt igazs�gos veled
szemben.
Mindk�t kez�t r�tette az arcomra.
- Bella… biztos vagy benne? Helyesen d�nt�tt�l? M�g sose l�ttalak ilyen
f�jdalomban… - az utols� sz�n�l megt�rt a hangja.
De tudtam nagyobb f�jdalomr�l.
Meg�rintettem az ajk�t.
- Igen.
- Nem tudom… - �sszevonta a szem�ld�k�t. Ha ennyire f�j, hogy lehet ez a helyes
dolog sz�modra?
- Edward, tudom, hogy ki n�lk�l nem tudn�k �lni.
- De…
Megr�ztam a fejem.
- Nem �rted. Te lehetsz el�g b�tor vagy el�g er�s ahhoz, hogy n�lk�lem �lj, ha az a
legjobb. De �n sose tudn�k ennyire �nfel�ldoz� lenni. Veled kell lennem. Csak �gy
tudok �lni.
M�g mindig k�telkedve n�zett. Nem szabadott volna engednem, hogy velem
maradjon m�lt �jszaka. De annyira sz�ks�gem volt r�…
- Ideadn�d azt a k�nyvet, k�rlek? – k�rtem, a v�lla f�l� mutatva.
�sszevonta a szem�ld�k�t a zavaradotts�gt�l, de gyorsan odaadta.
- M�r megint ez? – k�rdezte.
- Csak meg akarom tal�lni azt a r�szt, amire eml�kszem… hogy hogy mondta… -
�tfutottam a k�nyvet, �s k�nnyed�n megtal�ltam az oldalt, amit akartam. A sarka
m�r szam�rf�les volt a sok alkalomt�l, amikor meg�lltam itt. – Cathy egy
sz�rnyeteg, de van p�r dolog, amiben igaza volt – motyogtam. Halkan olvastam a
sorokat, legink�bb magamnak. – „Ha mindenki m�s elpusztulna, �s csak � maradna
�letben: �ltala tov�bb�ln�k �n is! De ha mindenki megmaradna, csak � pusztulna el,
az eg�sz vil�g idegen lenne sz�momra, nem �rezn�m magam t�bb� r�szes�nek.” –
b�lintottam, �jfent magamnak. – Pontosan tudom, mit �rt ez alatt. �s tudom, hogy
ki n�lk�l nem tudn�k �lni.
Edward kivette a k�nyvet a kezemb�l, �s �tdobta a szob�n – egy halk puffan�ssal
�rkezett az asztalomra. K�rbefonta a karjait a derekam k�r�l.
A kis mosoly gy�lt a t�k�letes arc�n, b�r az aggodalom m�g mindig �sszevonta a
homlok�t.
– Heathcliffnek is megvoltak a maga pillanatai – mondta. Neki nem volt sz�ks�ge a
k�nyvre, hogy sz� szerint t�k�letesen id�zzen. K�zelebb h�zott mag�hoz �s a
f�lembe s�gta. – „Nem �lhetek az �letem n�lk�l! Nem �lhetek lelkemt�l
megfosztva!”
- Igen – mondtam halkan. – Erre gondoltam.
- Bella, nem tudlak k�pviselni, hogy sz�nalmas legyek. Tal�n…
- Nem, Edward. Nagyon �sszekusz�ltam a dolgokat, �s ezzel egy�tt fogok �lni. De
tudom, hogy mit akarok, �s mire van sz�ks�gem… �s hogy mit fogok most tenni.
- Mit fogunk most tenni?
Mosolyogtam egy kicsit a jav�t�s�n, azt�n s�hajtottam.
- Megl�togatjuk Alice-t.
Alice a torn�c legals� l�pcs�j�n �lt, t�lzottan hiperakt�v ahhoz, hogy bent v�rjon
r�nk. �gy n�zett ki, mint aki mindj�rt �r�mt�ncban t�r ki, annyira izgatott a h�rek
miatt, amit most akartam mondani.
- K�sz�n�m, Bella! – �nekelte, ahogy kisz�lltunk a furgonb�l.
- Nyugi, Alice – figyelmeztettem, felemelve a kezem, hogy le�ll�tsam az �r�m�t. –
Van p�r korl�toz�som sz�modra.
- Tudom, tudom, tudom. Legk�s�bb augusztus tizenharmadik�ig van id�m, teljes
hatalmad van a vend�glista felett, �s ha t�lz�sokba esem b�rmiben, nem �llsz
t�bbet sz�ba velem.
- �, ok�. Nos, ja. Akkor tudod a szab�lyokat.
- Ne agg�dj, Bella, t�k�letes lesz. Akarod l�tni a ruh�dat?
Vennem kellett n�h�ny m�ly leveg�t. B�rmi, ami boldogg� teszi – mondtam
magamnak.
- Persze.
Alice mosolya �nel�g�lt volt.
- �, Alice – mondtam, megtartva a hangom lezser �s higgadt t�nus�t. – Mikor
vett�l nekem ruh�t?
Val�sz�n�leg ez nem volt nagy siker. Edward megszor�totta a kezem.
Alice vezette az utat befel�, a l�pcs� fel� vette az ir�nyt.
- Ezeknek a dolgoknak id� kell, Bella – magyar�zta Alice. A hanglejt�se…
kit�r�nek t�nt. – �gy �rtem, nem voltam biztos benne, hogy �gy alakulnak a
dolgok, de hat�rozott kil�t�s volt r�…
- Mikor? – k�rdeztem megint.
- Tudod, Perrine Bruyere-nek v�r�list�ja van – mondta, most v�dekez�en. - A textil
mesterm�vek nem egy �jszaka alatt k�sz�lnek. Ha nem gondolkodtam volna el�re,
az �llv�nyr�l k�ne hordanod valamit!
Nem �gy t�nt, hogy egyenes v�laszt fogok kapni.
- Per… kicsoda?
- Nem egy jelent�s tervez�, Bella, nem kell hisztit csapnod. �m �g�retes, �s arra
specializ�l�dott, amire sz�ks�gem van.
- Nem csapok hisztit.
- Nem, nem csapsz – gyan�san k�mlelte a nyugodt arcomat. Azt�n, ahogy
bes�t�ltunk a szob�ba, Edward fel� fordult. – Te… kifel�.
- Mi�rt? – k�veteltem.
- Bella – s�hajtott. – Tudod a szab�lyokat. Nem szabad l�tnia a ruh�t a nagy napig.
Megint vettem egy m�ly leveg�t.
- Nekem ez nem sz�m�t. �s tudod, hogy �gyis l�tta m�r a ruh�t a fejedben. De ha
�gy akarod…
L�kd�sve kih�tr�ltatta Edwardot az ajt�n. Edward m�g csak nem is n�zett r� – a
szemei rajtam voltak, �vatosak, f�lve, hogy egyed�l hagyjon.
B�lintottam, rem�ltem, hogy az arckifejez�sem el�g nyugodt volt ahhoz, hogy
meggy�zze.
Alice az arc�ba csukta az ajt�t.
- Rendben! – motyogta. – Gyer�nk!
Megragadta a csukl�mat �s a gardr�bja fel� h�zott – ami nagyobb volt a szob�mn�l
-, azt�n a h�ts� sarokhoz r�ngatott, ahol egy hossz� feh�r ruhazs�k egy teljes
fogasrudat elfoglalt.
Egy els�pr� mozdulattal kicipz�razta a zs�kot, azt�n �vatosan lecs�sztatta a
fogasr�l. H�tral�pett, a ruha fel� tartva a kez�t, mint egy j�t�kvezet�.
- Nos? – k�rdezte izgatottan.
Felbecs�ltem a ruh�t egy hossz� pillanatig, j�tszottam egy kicsit vele. Az
arckifejez�se agg�d�v� v�lt.
- � – mondtam, �s mosolyogtam, hagyva, hogy lenyugodjon. – �rtem.
- Mit gondolsz? – k�vetelte.
�jra �s �jra az Anne otthonra tal�l-l�tv�ny volt. [ford.: Az Anne otthonra tal�l egy
reg�ny L. M. Mongomery-t�l, eredeti c�me Anne of Green Gables.]
- Ez t�k�letes, term�szetesen. Pont j�. Zseni vagy.
Vigyorgott.
- Tudom.
- 1918? – tal�lgattam.
- T�bb�-kev�sb� – mondta, mik�zben b�lintott. – Egy-k�t r�sze a saj�t tervez�sem,
az usz�ly, a f�tyol… - meg�rintette a feh�r szat�nt, mik�zben besz�lt. – A f�z� ’18-
as. Tetszik?
- Gy�ny�r�. Pont megfelel Edwardnak.
- �s neked pont megfelel? – ragaszkodott.
- Igen, azt hiszem meg, Alice. Azt hiszem, ez pont az, amire sz�ks�gem van.
Tudom, hogy j� munk�t fogsz v�gezni ebben… ha kord�ban tudod tartani magad.
Ragyogott.
- L�thatom a te ruh�dat?
Pislogott, az arca �res volt.
- Nem rendelt�l magadnak koszor�sl�nyruh�t ezzel egy id�ben? Nem akarom, hogy
a tan�m valamit az �llv�nyr�l hordjon! – �gy tettem, mint akinek az arca
�sszerezzen a horrort�l.
Karjait a derekam k�r� fonta.
- K�sz�n�m, Bella!
- Hogy nem l�ttad ezt el�re? – k�tekedtem, mik�zben megpusziltam a t�sk�s haj�t.
– Amilyen m�dium vagy!
Alice h�trat�ncolt, az arca ragyogott a friss lelkesed�st�l.
- Annyi mindent el kell int�znem! Menj, j�tssz Edwarddal. Dolgoznom kell.
Kirobogott a szob�b�l, kiab�lva, hogy „Esme!”, mik�zben elt�nt.
K�vettem a saj�t sebess�gemmel. Edward az el�szob�ban v�rt, a faburkolat� falnak
d�lve.
- Ez nagyon, nagyon kedves volt t�led - mondta nekem.
- Boldognak t�nik – �rtettem egyet.
Meg�rintette az arcomat; a szemei – t�l s�t�tek, olyan r�g volt, hogy utolj�ra
otthagyott – apr�l�kosan kutatt�k az arckifejez�semet.
- Menj�nk innen – javasolta hirtelen. – Menj�nk a r�t�nkre.
Nagyon megnyer�en hangzott.
- Gondolom, nincs mi el�l bujk�lnom, ugye?
- Nincs. A vesz�ly m�g�tt�nk van.
Csendes volt, gondolatokkal teli, mik�zben futott. A sz�l az arcomat f�jta,
melegebben most, hogy a vihar t�nyleg elment. Az eget eltakart�k a felh�k, ahogy
mindig.
A r�t b�k�s, boldog hely volt ma. Ny�ri sz�zszorsz�pek szak�tott�k meg a f�vet
feh�r �s s�rga foltokkal. Led�ltem, mik�zben figyelmen k�v�l hagytam a f�ld
csek�ly nyirkoss�g�t, �s a felh�k�n l�v� k�peket kerestem. T�l egyenletesek, t�l
sim�k voltak. Nem voltak k�pek, csak egy puha, sz�rke takar�.
Edward mellettem fek�dt, �s fogta a kezemet.
- Augusztus tizenh�rom? – k�rdezte lezseren p�r perc k�nyelmes csend ut�n.
- Att�l m�g egy h�nap a sz�linapomig. Nem akarok t�l k�zel ker�lni hozz�.
S�hajtott.
- Esme h�rom �vvel id�sebb, mint Carlise – alakilag. Tudtad ezt?
Megr�ztam a fejem.
- N�luk ez semmi k�l�nbs�get nem okoz.
A hangom der�s volt, ellent�tben az � agg�d� hangj�val.
- A korom nem is annyira fontos. Edward, k�szen �llok. Megv�lasztottam az
�letemet – most m�r el akarom kezdeni �lni.
A hajamat cir�gatta.
- Vend�glista feletti teljes hatalom?
- Igaz�b�l nem �rdekel, de �n… - hezit�ltam, nem akartam ezt megmagyar�zni.
Legjobb lesz, ha t�l leszek rajta. – Nem vagyok benne biztos, hogy Alice sz�ks�g�t
�rezn�, hogy megh�vjon… n�h�ny v�rfarkast. Nem tudom, hogy… Jacob �gy
�rezn�-e, hogy… hogy el k�ne j�nnie. Hogy ez a helyes dolog, amit tennie kell,
vagy, hogy megb�ntan� az �rz�seimet, ha nem. Nem k�ne ezen kereszt�lmennie.
Edward csendben volt egy percig. A f�k cs�cs�t b�multam, majdnem feket�k
voltak az �g sz�rke f�ny�ben.
Hirtelen Edward megragadott a derekam k�r�l �s a mellkas�ra r�ntott.
- Mondd, mi�rt csin�lod ezt, Bella. Mi�rt d�nt�tt�l most �gy, hogy teljes uralmat
adsz Alice-nek?
Elism�teltem neki a besz�lget�st, amit Charlie-val folytattam m�lt �jjel, miel�tt
elmentem Jacobhoz.
- Nem lenne igazs�gos Charlie-t kihagyni ebb�l – foglaltam �ssze. – �s ez �rt�dik
Ren�e-re �s Philre. Megengedhetem Alice-nek is, hogy sz�rakozzon. Tal�n
megk�nny�ti az eg�szet Charlie sz�m�ra, ha meglesz a komplett elb�cs�z�s. M�g
ha �gy gondolja is, hogy t�l korai, nem akarn�m kicsalni t�le az lehet�s�get, hogy
� k�s�rjen az olt�rhoz – grimaszoltam ezekre a szavakra, azt�n vettem m�g egy
m�ly leveg�t. – Legal�bb anyu �s apu �s a bar�taim tudni fogj�k a v�laszt�som
legjobb r�sz�t, a legt�bb, ami megengedett, hogy el�ruljam nekik. Tudni fogj�k,
hogy t�ged v�lasztottalak, �s tudni fogj�k, hogy egy�tt vagyunk. Tudni fogj�k,
hogy boldog vagyok, b�rhol is legyek. Azt hiszem, ez a legjobb, amit tehetek �rt�k.
Edward az arcomat tartotta, egy r�pke pillanatig kutatva.
- V�ge az alkunak – mondta hirtelen.
- Micsoda? – Elakadt a l�legzetem. – Kih�tr�lsz? Nem!
- Nem h�tr�lok ki, Bella. Betartom az alku r�m es� r�sz�t. De te szabad vagy.
B�rmi, amit akarsz, nincs semmi k�telezetts�g.
- Mi�rt?
- Bella, l�tom, mit csin�lsz. Megpr�b�lsz mindenkit boldogg� tenni. �s engem nem
�rdekelnek a m�sok �rz�sei. �n csak azt akarom, hogy te boldog l�gy. Ne agg�dj
amiatt, hogy tapintatosan k�z�ld a h�rt Alice-szel. Majd �n gondoskodom r�la.
�g�rem, hogy nem fog b�ntudatot kelteni benned.
- De �n…
- Nem. Ilyen m�dszerrel fogjuk csin�lni. Mert az �n m�dszerem nem m�k�dik.
Makacsnak h�vlak, de n�zd meg, �n mi tettem. Olyan h�lye makacss�ggal
cs�ngtem az �tletemen, hogy mi legjobb neked, b�r ez csak megb�ntott t�ged.
Megb�ntott m�lyen �jra �s �jra. Nem b�zom t�bb� magamban. Te a saj�t
m�dszereddel leszel boldog. Az �n m�dszerem mindig rossz. Sz�val – al�m gurult,
�sszhangba hozta a v�llait – a te m�dszereddel csin�ljuk, Bella. Este. Ma. Min�l
el�bb, ann�l jobb. Besz�lni fogok Carlise-jal. Gondolkodtam azon, hogy ha el�g
morfiumot adunk neked, akkor nem lesz annyira rossz. Meg�r egy pr�b�t –
csikorgatta a fogait.
- Edward, ne…
Az ajkamra tette az ujj�t.
- Ne agg�dj, Bella, szerelmem. Nem felejtettem el a t�bbi k�vetel�sedet.
A kezei a hajamban voltak, az ajkai l�gyan – de nagyon komolyan – mozogtak az
eny�meim ellen, miel�tt meg�rtettem volna, mit mond. Hogy mit csin�l.
Nem volt sok id� a cselekv�sre. Ha t�l sok�ig v�rok, nem leszek k�pes, hogy
eml�kezzek arra, hogy mi�rt kell le�ll�tanom. M�r nem tudtam rendesen l�legezni.
A kezeim a karjait markolt�k, szorosabban r�h�zva magamat, az sz�m az �v�re
tapadt, v�laszt adva minden kimondatlan k�rd�s�re.
Megpr�b�ltam kitiszt�tani a fejemet, hogy megtal�ljam a m�dj�t, hogy besz�ljek.
Gyeng�den gurult, belenyomva engem a h�v�s f�be.
�, ne t�r�dj vele! – �rvendezett a kev�sb� nemes felem. A fejem tele volt a lehelete
�des illat�val.
Nem, nem, nem – vitatkoztam magammal. Megr�ztam a fejem, �s a sz�ja a
nyakamra v�ndorolt, lehet�s�get adva a besz�dre.
- �llj, Edward. V�rj – a hangom gyenge volt, ak�r az akaratom.
- Mi�rt? – suttogott a torkom �reg�be.
Dolgoztam azon, hogy valamennyi elt�k�lts�get vigyek a hangomba.
- Most nem akarom ezt.
- Nem? – k�rdezte, mosollyal a hangj�ban. Megint az ajkamra tette az �v�t �s
lehetetlenn� tette a besz�det. H� futott v�gig a v�n�imban, �g�en, ahol a b�r�m
hozz��rt az �v�hez.
El�rtem, hogy tudjak �sszpontos�tani. El�g sok er�fesz�t�s kellett csak a kezeimbe,
hogy megszabad�ts�k magukat a haj�t�l, hogy a mellkas�ra tegyem �ket. De
megtettem. Azt�n elkezdtem tasz�tani, megpr�b�ltam eltolni magamt�l. Magamt�l
nem siker�lt volna, de reag�lt, mint ahogy tudtam is, hogy fog.
Visszah�z�dott p�r h�velyknyire, hogy r�m n�zzen, a szeme egy�ltal�n nem olyan,
hogy seg�tsen az elt�k�lts�gemben. Fekete t�z. Izzott.
- Mi�rt? – k�rdezte megint m�ly �s durva hangon. – Szeretlek. Akarlak. Most
r�gt�n.
A pillang�k a gyomromban el�rasztott�k a torkomat. Kihaszn�lta a sz�tlans�gomat.
- V�rj, v�rj – pr�b�ltam mondani az ajkai k�r�l.
- Nem miattam – mormolta ellenkez�en.
- K�rlek! – kapkodtam leveg� ut�n.
S�hajtott �s eltolta mag�t t�lem, visszagurulva a h�t�ra.
Mindketten fek�dt�nk egy percig, pr�b�ltuk lelass�tani a l�legzet�nket.
- Mondd meg, mi�rt nem, Bella – k�vetelte. – Ennek nem r�lam kellene sz�lnia.
A vil�gomban minden r�la sz�lt. Milyen ostoba elv�r�s.
- Edward, ez nagyon fontos sz�momra. Helyesen fogom ezt csin�lni.
- Kinek a defin�ci�ja a helyes?
- Az eny�m.
A k�ny�k�re t�maszkodott �s mereven n�zett r�m, az arckifejez�se helytelen�t�.
- Hogy fogod ezt helyesen csin�lni?
Vettem egy m�ly leveg�t.
- Felel�ss�gteljesen. Mindent a maga idej�ben. Nem fogom otthagyni Charlie-t �s
Ren�e-t a legjobb elhat�roz�s n�lk�l, amit tudok nekik adni. Nem fogom elvenni
Alice �r�m�t, ha �gy is, �gy is esk�v�m lesz. �s �ssze fogom k�tni magam veled
minden emberi m�don, miel�tt arra k�rn�lek, hogy v�ltoztass halhatatlann�.
Betartom az �sszes szab�lyt, Edward. Nekem a lelked sokkal, sokkal fontosabb
ann�l, hogy kock�ztassam. Nem tudsz lebesz�lni err�l.
- Fogadok, hogy le tudn�lak – mormolta, a szemei megint �gtek.
- De nem fogsz – mondtam, a hangomat pr�b�lva kiegyens�lyozottan tartani. –
Nem tudva, hogy mire van sz�ks�gem igaz�n.
- Nem igazs�gosan k�zdesz – v�dolt.
Vigyorogtam r�.
- Sose mondtam, hogy igen.
Visszamosolygott s�v�rogva.
- Ha meggondoln�d magad…
- Te leszel az els�, aki megtudja – �g�rtem.
Ekkor elkezdett cs�p�gni az es� a felh�k�n kereszt�l, n�h�ny elsz�r�dott csepp,
ami gyenge puffan�ssal neki�t�d�tt a f�nek.
Haragosan n�ztem az �gre.
- Hazaviszlek – let�r�lte az arcomr�l az apr� es�cseppeket.
- Az es� nem baj – morogtam. – Csak azt jelenti, hogy ideje megtenni valamit, ami
kellemetlen �s val�sz�n�leg m�g vesz�lyes is.
Kit�gultak a szemei a r�m�lett�l.
- J�, hogy goly��ll� vagy – s�hajtottam. – Sz�ks�gem lesz arra a gy�r�re. Ideje
elmondani Charlie-nak.
Nevetett az arckifejez�semen.
- Nagyon vesz�lyes – �rtett egyet. Megint nevetett, �s a farmerzseb�be ny�lt. – De
legal�bb nem lesz sz�ks�g ker�l�sre.
M�g egyszer felh�zta a gy�r�t a hely�re, a bal kezem harmadik ujj�ra.
Ahol marad– elk�pzelhet�leg az �r�kk�val�s�gig.