23. AZ IGAZS�G

�gy �reztem, hogy m�r nagyon r�g�ta alszom - a testem elzsibbadt mintha eg�sz id� alatt egyszer sem mozdultam volna meg.
Az elm�m teljesen k�ba �s lass� volt; furcsa, sz�nes �lmok - �lmok �s r�m�lmok - kavarogtak a fejemben. �s olyan �leth�ek voltak.
A sz�rny� �s pomp�s �lmok egyetlen nagy kavalk�dd� vegy�ltek. Mindk�t zavarba ejt� �lomban volt egyfajta t�relmetlens�g �s f�lelem, amikor a l�bad nem mozog el�g gyorsan… �s rengeteg sz�rny vett �ld�z�be, v�r�s szem� d�monok, amik m�g ijeszt�bbek voltak a finomkod� modorukkal.
Hab�r az �lom m�g �l�nken �lt bennem - nem eml�keztem a nevekre. De a leger�sebb, legtiszt�bb r�sz nem a r�m�let volt.
A legtiszt�bb az angyal volt.
Neh�z volt elengedni, �s csak fel�bredni.
Ez az �lom nem akart elt�nni az �lmok b�rt�n�ben, ahova azokat sz�m�ztem, amiket nem akartam t�bb� l�tni.
Harcoltam ellene mik�zben egyre jobban visszanyertem az �bers�gem �s a val�s�gra koncentr�ltam.
Nem eml�keztem, hogy milyen nap van, de biztos voltam benne, hogy vagy Jacob vagy a suli vagy a munka vagy valami m�s v�r r�m. Lassan bel�legeztem �s azon t�n�dtem, hogy fogok m�g egy nappal szemben�zni.
Valami hideg l�gyan meg�rintette a homlokomat.
M�g jobban �sszeszor�tottam a szememet. �gy t�nt m�g mindig �lmodok, de m�r-m�r term�szetellenesen igazinak �reztem az �rint�st.
M�r olyan k�zel voltam a fel�bred�shez… csak m�sodpercekre, �s akkor minden elt�nne.
De �szrevettem, hogy t�ls�gosan is val�dinak �rzem, t�l val�di, ahhoz hogy igaz legyen.
A k�kem�ny karok, amiket k�pzeltem �tkaroltak, de t�l szil�rdak voltak. Ha hagyom, hogy tov�bb fajuljon a dolog, akkor k�s�bb nagyon meg fogom b�nni. Egy lemond� s�hajjal kinyitottam a szemem hogy el�zzem az ill�zi�mat.
- Oh! - Leveg� ut�n kapkodva d�rg�ltem a szemem.
Nos, nyilv�nval�an, t�l messzire mentem; hatalmas hiba volt, hogy hagytam, hogy a k�pzelg�seim kics�sszanak a kezemb�l.
Ok�, na j� a "hagytam" nem a legjobb sz�. Ink�bb k�nyszer�tettem, hogy kics�sszon - a hallucin�ci�im ut�n rohantam - �s ez m�r t�l sok volt az elm�mnek.
Kevesebb, mint f�l m�sodperc alatt r�j�ttem, hogy ugyan teljesen elmebeteg vagyok, de �lvezem a l�tom�saimat.
Megint kinyitottam a szemem - �s Edward m�g mindig ott volt, a t�k�letes arca csak p�r centire volt t�lem.
- Megijesztettelek? - k�rdezte halk, aggodalmasan hangon. Ez az ill�zi� nagyon j�l csin�lja. Az arca, a hangja, az illata mindene - sokkal jobb, mint amikor fuldokoltam. A k�pzeletem gy�ny�r� koholm�nya ijjedten n�zte az arckifejez�sem v�ltoz�s�st. A szembogara szurokfekete volt, alatta s�t�t
lila szer� �rny�kokkal. Ez kicsit meglepett, �ltal�ban az hallucin�ci�mban Edward nem volt ilyen �hes.
Pislogtam kett�t, k�ts�gbeesetten pr�b�ltam visszaeml�kezni, hogy mi volt az utols� val�s dolog, amiben m�g biztos voltam.
Alice is az �lmom r�sze volt, �s azon t�n�dtem, hogy t�nyleg visszaj�tt-e vagy csak aff�le bevezet� volt az �lom folytat�s�hoz.
Azt hiszem visszaj�tt, aznap amikor majdnem megfulladtam…
- Oh, a francba - kr�kogtam. A torkom kisz�radt az alv�st�l.
- Mi a baj, Bella?
Gondterhelten r�ncoltam a homlokom. Az arca m�g aggodalmasabb lett mint az el�bb.
- Meghaltam, ugye? - ny�sz�r�gtem. - Megfulladtam. A francba, a francba, a francba! Ez romba d�nti Charliet.
Edward �sszh�zta a szem�ld�k�t. - Nem vagy halott.
- Akkor mi�rt nem �bredek fel? - k�rdeztem kih�v�an.
- �bren vagy, Bella.
Megr�ztam a fejem. - Persze, persze. Azt akarod, hogy ezt gondoljam. �s akkor m�g rosszabb lesz, amikor t�nyleg fel�bredek. Ha fel�bredek, ami nem fog megt�rt�nni, mert meghaltam. Ez rettenetes.
Szeg�ny Charlie. �s Renee �s Jake…- megr�m�ltem att�l, amit tettem.
- Most m�r �rtem, te �sszekeversz engem egy r�m�lommal. Villantott egy s�t�t mosolyt fel�m. - De el sem tudom k�pzelni, hogy mit tett�l, ami�rt a pokolban v�gezted. Gyilkoss�gokat k�vett�l el am�g nem voltam itt?
Grimaszoltam. - Term�szetesen nem. Ha �n a pokolban lenn�k, akkor te nem lenn�l itt.
Fels�hajtott.
A fejem kezdett kitisztulni. A tekintetem levettem az arc�r�l - b�r vonakodva - egy pillanatra a s�t�t, nyitott ablakra n�ztem azt�n megint vissza r�. Eszembe jutott n�h�ny r�szlet… �s �reztem, hogy enyhe szokatlan pirul�s terjedt sz�t az arcomon, mik�zben r�j�ttem hogy Edward igaz�n, t�nyleg itt van mellettem, �s egy csom� id�t elpocs�koltam, azzal hogy �gy viselkedtem, mint egy idi�ta.
- Akkor minden megt�rt�nt? - Szinte lehetetlen volt �gy felfognom az �lmomat, mintha val�s�g lett volna. Nem tudtam napirendre t�rni felette.
- H�t az att�l f�gg. - Mosolygott Edward m�g mindig ridegen. - Ha arra gondolsz, hogy majdnem lem�sz�roltak minket Olaszorsz�gban, akkor igen.
- Milyen furcsa - elmerengtem. - T�nyleg Olaszorsz�gban voltam. Tudtad, hogy m�g sosem j�rtam messzebb, mint Albuquerque?
Forgatta a szem�t. - Tal�n aludnod k�ne m�g egy kicsit. Nem vagy valami �sszef�gg�.
- Nem vagyok f�radt. - Most m�r mindenre tiszt�n eml�keztem. - Mennyi az id�? H�ny �r�t aludtam?
- Hajnali egy van. �gyhogy, k�r�lbel�l 14 �r�t aludt�l.
Kiny�jt�zkodtam, am�g besz�lt. Olyan merev voltam.
- Charlie? - k�rdeztem.
Edward r�ncolta a homlok�t. - Alszik. Val�sz�n�leg tudnod k�ne, hogy �pp most szegem meg a szab�lyokat. Na j�, nem technikailag, mert csak azt mondta, hogy soha t�bb� ne l�pjem �t a h�za ajtaj�t �s �n az ablakon �t j�ttem…..de att�l m�g a sz�nd�ka vil�gos.
- Charlie eltitott a h�zt�l? - k�rdeztem, �s a k�tked�sem gyorsan �tcsapott haragba.
Szomor�an n�zett r�m. - Mi m�st v�rt�l?
A szemeim haragt�l izzottak. Lesz p�r szavam az ap�mhoz - tal�n itt az ideje, hogy eml�keztessem, hogy m�r nagykor� vagyok. Persze ez csak jogilag sz�m�t. Semmilyen oka nem lehet az eltilt�sra.
Kev�sb� f�jdalmas t�rgyra tereltem a gondolataimat.
- Mi a t�rt�net? - K�rdeztem moh�n, de ugyanakkor k�ts�gbeesetten pr�b�ltam a besz�lget�st �tlagos hangnemben folytatni, hogy uralkodjak magamon, �s ne ijesszem el az eszeveszett k�v�ncsis�gommal, ami bel�lr�l marcangolt.
- Hogy �rted?
- H�t hogy mit mondok Charlienak? Hogy mi�rt t�ntem el… mennyi ideig is voltam t�vol?
Megpr�b�ltam �sszesz�molni a fejemben.
- Csak 3 napig. - A szemei �ssz�k�ltek, de most m�r sokkal term�szetesebben mosolygott. - Igaz�b�l, azt rem�ltem, hogy van valami j� magyar�zatod. Nekem �tletem sincs.
Felny�gtem. - H�t ez mes�s.
- Nos, tal�n Alice majd el�rukkol valamivel - pr�b�lt vigasztalni.
�s �n teljesen meg is vigasztal�dtam. Kit �rdekel, hogy mivel kell megbirk�znom k�s�bb? Minden egyes m�sodperc, amit itt t�lt�tt velem - olyan k�zel, hogy l�ttam, ahogy a t�k�letes arca halv�nyan ragyogott az �breszt��r�m f�ny�ben - �rt�kes volt �s nem akartam elpocs�kolni.
- Sz�val - kezdtem a legkev�sb� fontos - hab�r �letbev�g�an �rdekes - k�rd�ssel.
Biztons�gosan haza lettem sz�ll�tva, �s b�rmelyik pillanatban eld�ntheti, hogy elhagy. Besz�ltetnem kellett �t. �s emellett ez az �tmeneti mennyorsz�g nem volt t�k�letes a hangja n�lk�l. - Mit csin�lt�l 3 nappal ez el�ttig?
Az arca r�gt�n el�vigy�zatos lett. - Semmi izgalmasat.
- H�t persze - motyogtam.
- Mi�rt n�zel �gy?
- Nos…- megfontoltan elh�ztam a sz�mat.
- Ha m�gis csak egy �lom lenn�l, akkor pontosan ezt mondtad volna. A fant�zi�m biztos kifogyott a tartal�kaib�l.
Fels�hajtott. - Ha elmondom, elhiszed v�gre, hogy nem egy r�m�lomban vagyunk?
- R�m�lom! - Ism�teltem g�nyosan. A v�laszomra v�rt. - Tal�n - v�laszoltam n�h�ny m�sodpercnyi gondolkod�s ut�n.
- De, csak ha elmondod.
- H�t �n… vad�sztam.
- Ez a legjobb, amid van? - Kritiz�ltam. - Ez hat�rozottan nem bizony�tja, hogy �bren vagyok.
Habozott, azt�n lassan v�laszt�kosan kezdte. - Nem �telre vad�sztam… igaz�b�l kipr�b�ltam magam, mint egy… nyomk�vet�. Nem vagyok t�l j� benne.
- Mi ut�n nyomozt�l? - K�rdeztem �rdekl�dve.
- Semmi ut�n, aminek lett volna eredm�nye. - A szavai nem illetek �ssze az arckifejez�s�vel; k�nyelmetlen�l �s zavartan n�zett.
- Nem �rtem.
Megint t�tov�zott; az arca, amit megvil�g�tott az �jjeli �r�m halv�nyz�ld f�nye kiss� eltorzult.
- �n... - vett egy m�ly l�legzetet. - Tartozom neked egy bocs�natk�r�ssel.
Nem, persze sokkal t�bbel tartozom. De tudnod kell...  - a szavai olyan gyorsan z�poroztak, hogy eml�keztetett r�, amikor n�ha-n�ha zaklatottan besz�lt �s er�sen kellett koncentr�lnom, hogy minden sz�t elcs�pjek...- hogy fogalmam
sem volt r�la.
El sem tudtam k�pzelni, hogy ekkora z�rzavart hagyok magam ut�n. Azt hittem itt biztons�gban leszel. Igaz�n nagy biztons�gban.
Nem is sejtettem, hogy Victoria... - lebiggyesztette az ajk�t, amikor kimondta a nevet - visszaj�n. Beismerem, hogy akkor, amikor el�sz�r l�ttam, sokkal nagyobb figyelmet szenteltem James gondolatainak.
De azt nem l�ttam, hogy Victoria �gy fog reag�lni. Nem tudtam, hogy ilyen k�zel �lltak egym�shoz. Azt hiszem, most m�r tudom, hogy mi�rt - annyira b�zott Jamesben, fel sem mer�lt benne hogy James elbukik. Ez a t�lzott bizalom �rny�kolta be az �rzelmeit ir�nta - �s emiatt nem l�ttam annak a m�lys�geit.
- Nincs arra semmilyen ments�g, hogy mit hagytam itt neked, amivel szembe kellett n�zned. Amikor hallottam, hogy mit mondt�l Alicenak - �s hogy � maga mit l�tott - amikor r�j�ttem, hogy az �letedet �retlen �s szesz�lyes v�rfarkasok kez�be kellett tenned, a legrosszabb dolog, ami kint �l�lkodik Victori�n k�v�l - megremegett �s a sz��radat abba maradt egy pillanatra.
- K�rlek, tudnod kell, hogy minderr�l fogalmam sem volt. Rosszul vagyok, m�g most is hogy biztons�gban l�tlak �s �rezlek a karjaimban. �n vagyok a legnyomor�s�gosabb...
- �llj - szak�tottam f�lbe.
Elgy�t�rt szemekkel n�zett r�m, mik�zben pr�b�ltam megtal�lni a megfelel� szavakat - a szavakat, amik megszabad�tan�k a k�pzelt k�telezetts�gekt�l, amik annyi f�jdalmat okoznak neki.
Nagyon nehezen mondtam ki �ket. Nem is tudtam, hogy ki tudom-e �ket mondani, an�lk�l hogy megbicsaklana hangom. De meg kellett pr�b�lnom. Nem akartam b�ntudat �s f�jdalom forr�s lenni az �let�ben. Boldognak kell lennie, nem sz�m�t, hogy milyen �ron.
Pedig igaz�n rem�ltem, hogy elhalaszthatjuk ezt a r�sz�t a besz�lget�snek, mert �gy csak m�g hamarabb v�ge lesz mindennek.
A sok havi gyakorl�som, hogy norm�lis legyek Charlie kedv��rt megtette a hat�s�t, �s nyugodt arccal kezdtem hozz�.
- Edward - mondtam. A neve �gette a torkomat. �reztem a lyuk szellem�t, ami csak arra v�r, hogy megint felszak�thassa a mellkasom, amikor Edward elt�nik. Nem igaz�n tudtam, hogy ez�ttal hogy fogom t�l�lni.
- Most hagyd ezt abba. Nem gondolkodhatsz �gy a dolgokr�l. Nem hagyhatod, hogy ez a… ez a b�ntudat ir�ny�tsa az �leted. Nem v�llalhatod magadra a felel�ss�get minden�rt, ami velem t�rt�nik. Egyik sem a te hib�d volt,
ezek csak r�szei annak az �letnek, ami az eny�m. �gyhogy ha a busz el� l�pek vagy b�rmi is lesz a k�vetkez�, meg kell �rtened, hogy nem a te feladatod, hogy magadat okold. Nem rohanhatsz csak �gy Olaszorsz�gba, mert rosszul �rzed magad, ami�rt nem mentett�l meg. M�g ha az�rt is ugrottam volna le a szikl�r�l, mert meg akartam halni, akkor is az �n d�nt�sem lett volna �s
nem a te hib�d. Tudom, hogy benne van a… a term�szetedben, hogy magadat hib�ztasd minden�rt, de nem hagyhatod, hogy ilyen extr�m dolgokat m�velj! Ez nagyon felel�tlen - gondolj csak Esm�re �s Carlislera �s...
M�r a kifullad�s sz�l�n �lltam. Meg�lltam, hogy vegyek egy m�ly l�legzetet, �s hogy lenyugtassam magam. Meg kell szabad�tanom �t. Meg kell bizonyosodnom r�la, hogy t�bb ilyen nem fog t�rt�nni.
- Isabella Marie Swan - suttogta, a legfurcs�bb kifejez�s suhant �t az arc�n. Szinte d�h�sen n�zett.
- Te azt hiszed, hogy az�rt k�rtem meg a Volturit hogy �lj�n meg, mert b�ntudatom volt?
�reztem az �res �rthetetlens�get az arcomon. - Nem az�rt?
- Mert b�ntudatom volt? M�rhetetlen�l. Jobban, mint azt el tudod k�pzelni.
- Akkor… mit akarsz mondani? Nem �rtem.
- Bella, az�rt mentem a Volturihoz mert azt hittem, hogy meghalt�l - mondta l�gyan, de indulatos szemekkel. - M�g ha semmi k�z�m sem lett volna a hal�lodhoz... - megremegett, ahogy az utols� sz�t suttogta - m�g ha nem is az �n hib�m lett volna, akkor is elmentem volna Olaszorsz�gba.
Val�sz�n�leg sokkal �vatosabbnak kellett volna lennem - k�zvetlen�l Alice-val kellett, volna besz�lnem, ahelyett hogy elfogadtam m�sodk�zb�l az inform�ci�t. De komolyan, mit gondolhattam volna, amikor a fi� a telefonba azt mondta, hogy Charlie a temet�sre ment?
Mik az es�lyek?
- Az es�lyek… - motyogtam zavartan. A hangja olyan halk volt, hogy nem voltam biztos benne hogy j�l �rtem, amit mond.
Az es�lyek mindig k�z�nk �llnak. Hib�k hegy�n - h�t�n. Soha t�bbet nem kritiz�lom Rome�t.
- De m�g mindig nem �rtem - mondtam. - Ez az eg�sz? �s akkor mi van?
- M�r megbocs�ss, tess�k?
- �s akkor mi van, ha meghaltam?
K�tked�en b�mult r�m egy hossz� pillanatig, miel�tt v�laszolt volna.
- Nem eml�kszel, hogy mit mondtam r�gebben?
- Mindenre eml�kszem, amit mondt�l. - Bele�rtve azokat a szavakat is, amik �rv�nytelen�tett�k az �sszes t�bbit.
A h�v�s ujj�t az ajkamhoz �rintette. - Bella, �gy t�nik te t�ved�s �ldozata vagy. Behunyta a szem�t �s megr�zta a fej�t egy f�l mosollyal a gy�ny�r� arc�n. Ez nem egy boldog mosoly volt.
- Azt hittem, hogy vil�gosan elmagyar�ztam neked. Bella, �n nem �lhetek egy olyan vil�gban, ahol te nem l�tezel.
- �n… - a fejem k�v�lygott mik�zben a megfelel� sz�t kerestem. - �n �sszezavarodtam. - Ez idev�gott.
Nem �rtettem, hogy mit mond.
M�lyen a szemembe n�zett �szinte �s komoly tekintettel. - J� hazudoz� vagyok, Bella, Annak kell lennem.
Megdermedtem, az izmaim leblokkoltak. A mellkasom hib�s r�sze felizzott, a f�jdalomt�l nem tudtam l�legezni.
Megfogta a v�llam, hogy enyh�tsen a merev testtart�somon. - Hagy fejezzem be! J� hazudoz� vagyok, ak�rcsak te; hogy olyan hamar elhitted. - �sszerezzent. - Egyszer�en… gy�trelmes volt.
M�g mindig dermedten v�rtam.
- Amikor az erd�ben voltunk, amikor b�cs�t vettem t�led...
Nem akartam eml�kezni. K�zd�ttem, hogy a jelenben maradjak.
- Nem akart�l elengedni - suttogta. - �szrevettem. Nem akartam megtenni - �gy �reztem, hogy belehalok - de tudtam, hogyha nem gy�zlek meg, hogy m�r nem szeretlek, akkor csak m�g tov�bb tartott volna, hogy t�ljuss rajtam. Azt rem�ltem, hogyha azt hiszed, hogy �n tov�bbl�ptem, akkor majd te is �gy teszel.
- Egy ny�lt szak�t�s - suttogtam, de a sz�mat alig nyitottam ki.
- Pontosan. De sose k�pzeltem, hogy olyan k�nny� lesz megtenni! Azt hittem, hogy szinte lehetetlen - azt hittem, hogy olyan biztos vagy az igazs�gban, hogy �r�kba telik, majd am�g a hazugs�gom magj�t el�ltetem a fejedben.
Hazudtam, �s nagyon sajn�lom - sajn�lom, mert megb�ntottalak �s sajn�lom, mert hi�baval� er�fesz�t�s volt. Ne haragudj, hogy nem tudtalak megv�deni att�l, ami vagyok. Hazudtam, hogy megmentselek, de nem m�k�d�tt.
Sajn�lom.
- De hogy hihett�l nekem? Azut�n hogy t�bb ezerszer mondtam, hogy szeretlek, hogy hagyhattad, hogy egy sz� elpuszt�tsa minden bel�m vetett bizalmadat?
Nem v�laszoltam. T�ls�gosan sokkos �llapotban voltam, ahhoz hogy �rtelmesen v�laszoljak.
- L�ttam a szemeidben, hogy t�nyleg elhitted, hogy m�r nem akarlak t�bb�. A legk�ptelenebb, nevets�ges �tletet - hogy b�rmilyen m�dja van, annak hogy n�lk�led l�tezzem!
M�g mindig dermedten �ltem. A szavai felfoghatatlanok voltak, mert egyszer�en lehetetlen volt, amit �ll�tott.
Megr�zta a v�llamat, nem nagyon, de el�gg� hogy a fogaim �sszekoccanjanak.
- Bella - s�hajtott. - Komolyan, mit gondolt�l!
�s akkor elkezdtem s�rni. A k�nnyek el�t�rtek �s v�gigcsorogtak az arcomon.
- Tudtam - s�rtam.  - Tudtam, hogy �lmodok.
- Hihetetlen vagy - mondta �s felnevetett - a nevet�se zavart volt. - Hogy vehetn�lek r�, hogy higgy nekem? Nem alszol �s nem vagy halott. Itt vagyok �s szeretlek. Mindig is szerettelek �s mindig szeretni foglak. Minden egyes m�sodpercben, amikor t�vol voltam, csak r�d gondoltam �s magam el�
id�ztem az arcod. Amikor azt mondtam, hogy nem akarlak az a legnagyobb istenk�roml�s volt.
Megr�ztam a fejem, mik�zben a szemem sark�b�l folytak a k�nnyek.
- Nem hiszel nekem, ugye? - Suttogta, �s most s�padtabb volt, mint �ltal�ban - m�g a halv�ny f�nyben is l�ttam.
- Mi�rt hiszed el a hazugs�got �s az igazs�got mi�rt nem?
- Mert sose volt �rtelme sz�modra hogy szeress engem - magyar�ztam elf�l� hangon. - Ezt mindig is tudtam.
A v�kony vonall� sz�k�ltek mik�zben az �llkapcs�t �sszeszor�totta.
- Bebizony�tom, hogy �bren vagy - �g�rte.
Nyugodtan er�s kez�be vette az arcomat, figyelmen k�v�l hagyva az er�lk�d�semet, amikor el akartam h�zni a fejem.
- K�rlek ne - suttogtam.
Meg�llt, az ajkai csak p�r centire voltak az eny�mt�l.
- Mi�rt ne? - K�rdezte. A lehelete simogatta az arcom, �s teljesen belesz�d�ltem.
- Amikor fel�bredek... - kinyitotta a sz�j�t, hogy ellenkezzen, �gy hogy helyesb�tettem - ok�, felejts�k el - sz�val, amikor te megint elhagysz, an�lk�l is �pp el�g f�jdalmas lesz.
Vissz�bb h�z�dott egy centivel hogy a szembe n�zzen.
- Tegnap, ak�rh�nyszor meg�rintettelek, annyira… vonakod� �s el�vigy�zatos volt�l, �s most megint. Tudnom kell mi�rt. Az�rt mert m�r elk�stem? Mert t�ls�gosan is b�ntottalak? Mert tov�bb l�pt�l, mint ahogy azt k�v�ntam neked? El�gg�… igazs�gos lenne. Nem vitatkozom a d�nt�seddel. �gyhogy ne pr�b�ld meg k�m�lni az �rz�seimet, k�rlek - csak mond meg kerekperec, hogy szeretsz vagy nem azok ut�n, amit tettem veled.
- Szeretsz m�g? - Suttogta.
- Milyen idi�ta k�rd�s ez?
- Csak v�laszolj. K�rlek.
Mogorv�n b�multam r� egy percig. - Sose fog megv�ltozni az, ahogy �rzek ir�ntad. Persze, hogy szeretlek - �s semmit sem tehetsz ellene!
- Csak ennyire voltam k�v�ncsi.
�s a sz�ja m�r az eny�men volt, nem tudtam k�zdeni ellene. Nem az�rt, mert ezerszer er�sebb volt n�lam, hanem az�rt, mert az ellen�ll�som sz�tm�llott abban a pillanatban, amikor az ajkunk tal�lkozott.
Ez a cs�k nem volt olyan el�vigy�zatos, mint a r�gebbiek, amik pont megfeleltek. M�g t�bbet akartam, �s �n is adtam valamit cser�be.
Visszacs�koltam, a sz�vem-szaggatottan vert, teljesen ritmus n�lk�l, mik�zben egyre szapor�bban vettem a leveg�t �s moh�n belet�rtam a haj�ba.
�reztem, ahogy a m�rv�ny teste az eny�mhez simul �s olyan boldog voltam, hogy nem hallgatott r�m - nincs az a f�jdalom a vil�gon, amit el ne viseln�k ez�rt.
A kezeivel ugyan�gy simogatta az arcomat, ahogy �n az �v�t, �s amikor egy r�pke m�sodpercre az ajkaink elv�ltak egym�st�l, a nevemet suttogta.
Amikor m�r sz�d�ltem, elh�z�dott, de csak annyira hogy a f�l�t a dobog� sz�vemre tegye.
Csak fek�dtem, k�b�n, �s v�rtam, hogy lassuljon a l�gz�sem.
- Egy�bk�nt - vetette k�zbe. - Nem hagylak el.
Nem mondtam semmit �s k�tked�st �rzett bele a hallgat�somba.
Megemelte a fej�t, hogy a szemembe n�zzen. - Nem megyek sehov�. Nem, n�lk�led - adta hozz� komolyan.
- Csak �s kiz�r�lag az�rt hagytalak el, mert azt akartam, hogy es�lyed legyen egy norm�lis, boldog emberi �letre. L�ttam, hogy mit tettem veled - �lland�an vesz�lyben volt�l miattam, kir�ntottalak abb�l a vil�gb�l, ahov� tartozt�l, minden pillanatba kock�ra tettem az �leted, amikor veled voltam.
�gyhogy meg kellett pr�b�lnom. Valamit tennem kellett �s �gy t�nt az egyetlen megold�s az, ha elhagylak. Ha nem hittem volna azt, hogy �gy jobb lesz neked, akkor sosem vettem volna r� magam a t�voz�sra. Sokkal �nz�bb vagyok ann�l.
Te volt�l a legfontosabb dolog, amit akartam… amire sz�ks�gem volt.
Amit most akarok, �s amire sz�ks�gem van, az, az hogy melletted legyek, �s tudom, hogy sose leszek el�g er�s ahhoz, hogy megint elhagyjalak.
J� sok indokom van, hogy maradjak - h�la istennek! �gy t�nik, nem sz�m�t h�ny m�rf�ldre vagyok t�led, akkor sem vagy biztons�gban.
- Ne �g�rj nekem semmit - suttogtam. Ha hagyom magam rem�nykedni, �s azt�n szertefoszlik… abba belehaln�k. Ha azok a k�ny�rtelen v�mp�rok nem tudtak meg�lni, akkor a rem�ny elv�gzi helyett�k a munk�t.
D�h f�nylett a s�t�t szemeiben. - Azt hiszed, hogy hazudok neked?
- Nem, nem hazudsz. - Megr�ztam a fejem, mik�zben pr�b�ltam logikusan v�giggondolni az eg�szet.
Megvizsg�lni azt a felt�telez�st, hogy szeret engem, mik�zben t�rgyilagosnak kell maradnom el�g neh�z feladat volt, �gyhogy nem estem a rem�ny csapd�j�ba.
- Komolyan gondolod… most. De mi van a holnappal, amikor �tgondolod azokat az okokat, ami�rt el�sz�r elhagyt�l? Vagy a k�vetkez� h�nappal, amikor Jasper kiharap bel�lem egy darabot?
�sszerezzent.
Visszagondoltam az utols� napokra miel�tt elhagyott, pr�b�ltam azon kereszt�l n�zni �ket, amiket most mondott.
Innen n�zve, hogy elhagyott mik�zben m�g szeretett; most m�r teljesen m�s k�pet mutatott a fagyos hallgatags�ga.
- Nem arr�l van sz�, hogy nem gondoltad �t az els� d�nt�sedet, ugye? - Tal�lgattam. - A v�g�n �gy is azt fogod tenni, ami szerinted a leghelyesebb.
- Nem vagyok annyira er�s, mint ahogy azt hiszed - mondta. - A j� �s a rossz m�r nem jelent sz�momra semmit, ak�rhogyan is �n visszaj�ttem.
Amikor Rosalie elmondta a h�reket, megpr�b�ltam egy hetet t�l�lni, vagy egy napot. Az�rt k�zd�ttem, hogy legal�bb egyetlen �r�ig kib�rjam.
Csak id� k�rd�se volt - nem t�l sok id�� - hogy megjelenjek az ablakodn�l �s a k�ny�r�gjek, hogy bocs�ss meg. Most boldogan k�ny�r�gn�k, ha azt szeretn�d.
Grimaszoltam. - Legy�l komoly, l�gyszi.
- � az vagyok - bizonygatta, mik�zben engem n�zett. - Lenn�l olyan kedves �s meghallgatn�d v�gre, amit mondani pr�b�lok? Megengedn�d, hogy megk�s�reljem elmagyar�zni, hogy mit jelentesz nekem?
V�rakozva tanulm�nyozta az arcomat, hogy megbizonyosodjon r�la, hogy t�nyleg figyelek-e.
- El�tted Bella, az �letem olyan volt, mint egy holdtalan �jszaka. Nagyon s�t�t, de volt n�h�ny csillag - n�h�ny f�nypont… okok az �letre…
�s azt�n kereszt�lsuhant�l az �gen, mint egy meteor. Hirtelen minden l�ngra lobbant, ragyog�s t�lt�tte be az eget, sz�ps�g.
Amikor elment�l, amikor a meteor lezuhant, minden els�t�tedett. Semmi sem v�ltozott, de szememet elvak�totta a f�ny. �s nem l�ttam csillagokat t�bb�. �s m�r semminek sem volt �rtelme.
Hinni akartam neki. De az �N �letem volt ilyen n�lk�le, nem pedig ford�tva.
- A szemeid majd hozz�szoknak - motyogtam.
- Csak az a baj - hogy nem tudnak.
- �s mi van azzal, hogy v�ltoztatnod kell az �leteden?
A j�kedv egyetlen jele n�lk�l felnevetett. - Csak a hazugs�g r�sze, kicsim. Semmilyen v�ltoztat�s nem �zte volna el a… gy�tr� f�jdalmadat.
A sz�vem m�r majdnem 90 �ve nem dobog, de ez m�s volt. Mintha a sz�vem csak elt�nt volna - mintha �res lettem volna.
Olyan volt mintha, minden elt�nt volna bel�lem veled egy�tt.
- Ez vicces - d�nny�gtem.
Megemelte a t�k�letes szem�ld�k�t. - Vicces?
- �gy �rtem furcsa - mintha csak �n lettem volna. Egy csom� darabka elt�nt, bel�lem is. Sok�ig k�ptelen voltam rendesen l�legezni. - Tele sz�vtam a t�d�met, a nagy �rzelem t�lteng�sben.
- �s a sz�vem. Az k�ts�gk�v�l elveszett.
Behunyta a szem�t �s megint a mellkasomhoz hajolt, hogy �rezze a sz�vdobog�som. Az arcomat a haj�ba temettem, �reztem a b�re puhas�g�t �s a pomp�s illat�t.
- Akkor a nyomk�vet�s nem egy v�ltoztat�s volt? - K�rdeztem k�v�ncsian, hogy eltereljem a figyelmemet. Nagyon is a rem�nyked�s vesz�ly�ben forogtam. Nem lettem volna k�pes le�ll�tani magam. A sz�vem er�sen vert a mellkasomban.
- Nem. - fels�hajtott. - Az sosem volt v�ltoztat�s. Csak k�teless�g.
- Az mit jelent?
- Azt jelenti, hogy hab�r Victori�t nem tartottam vesz�lyforr�snak az�rt nem hagyhattam, hogy csak �gy megl�gjon…
De ahogy mondtam, borzaszt�an csin�ltam. Texasig k�vettem, de azt�n rossz nyomon voltam, m�r amikor Braz�li�ba mentem - �s � igaz�b�l ide j�tt. - Felny�g�tt. - M�g csak nem is voltam j� kontinensen! �s mindek�zben a legrosszabbt�l tartottam...
- Te Victori�ra vad�szt�l? - Vis�tottam k�t okt�vval magasabban.
Charlie t�voli horkol�sa megakadt, azt�n vissza�llt a megszokott �tem�be.
- De nem j�l - v�laszolta Edward, mik�zben zavartan f�rk�szte a felh�borodott arcomat. - De ez�ttal sokkal �gyesebb leszek. Nem fogja m�r sok�ig rontani itt a leveg�t.
- Nem… ez a k�rd�s - mondtam fulladozva. Ez �r�lts�g. M�g akkor is, ha Emmet vagy Jasper seg�t neki.
Ez rosszabb volt, mint b�rmelyik m�sik k�pzel�d�sem: Jacob Black csak p�r centire �ll Victoria d�h�s, macskaszer� alakj�t�l. Nem b�rtam elviselni, hogy Edward �lljon ott, m�g akkor, sem ha sokkal sebezhetetlenebb, mint a f�lig-ember legjobb bar�tom.
- T�l k�s� neki. Tal�n a m�ltkor hagytam, hogy kics�sszon a kezem k�z�l, de most ...
F�lbeszak�tottam, pr�b�ltam nyugodnak hangzani. - Nem azt �g�rted, hogy nem m�sz el?
K�rdeztem, mik�zben k�zd�ttem a szavak ellen, nehogy rem�nyt �bresszenek a sz�vemben.
- Ez nem igaz�n lehets�ges egy kiterjedt nyomk�vet� exped�ci� sor�n, ugye?
�sszeh�zta a szem�ld�k�t. Egy halk vicsorg�s hallatszott a mellkas�b�l.
- Betartom az �g�retemet, Bella. De Victoria... - a vicsorg�s egyre jobban hallatszott - meg fog halni. Hamarosan.
- Az�rt ne hamarkodd el - mondtam, mik�zben pr�b�ltam elrejteni a p�nikot.
- Lehet, hogy nem j�n vissza. Jake falk�ja val�sz�n�leg elijesztette. Igaz�n nincs �rtelme megkeresni. �s egy�bk�nt is nagyobb probl�m�im vannak, mint Victoria.
A szemei �sszesz�k�ltek, de b�lintott egyet. - Ez igaz. A v�rfarkasok el�g nagy probl�m�t jelentenek.
Felhorkantam. - Nem Jacobr�l besz�lek. Az �n probl�m�im sokkal nagyobbak ann�l, mint hogy egy maroknyi kamasz v�rfarkas bajba keveredik.
Edward �gy n�zett, mint aki mondani akar valamit, de azt�n meggondolta mag�t. Az �sszeszor�tott fogain kereszt�l sz�rte a szavakat. - Igaz�n? - K�rdezte. - Akkor mi lenne a te legnagyobb probl�m�d? Ami mellett elt�rp�l Victoria visszat�r�se?
- Mit sz�ln�l a m�sodik legnagyobbhoz? - Tereltem a sz�t.
- Rendben - mondta gyanakodva.
Haboztam. Nem voltam biztos, hogy ki tudom mondani a nevet. - M�sok is vannak, akik el fognak j�nni, hogy megkeressenek - eml�keztettem halkan suttogva.
Fels�hajtott, de a reakci�ja nem volt annyira heves, mint Victoria eset�ben.
- A Volturi csak a m�sodik legnagyobb?
- Nem �gy n�zel ki, mintha zavarna - jegyeztem meg.
- Nos, t�m�rdeknyi id�nk van, hogy ezen gondolkodjunk. Nekik eg�szen m�s fogalmaik vannak az id�r�l, mint neked vagy nekem. �gy sz�molj�k az �veket, ahogy te a napokat. Azon sem lep�dn�k, meg ha m�r 30 lenn�l, amikor esz�kbe jutsz. - adta hozz� k�nnyed�n.
A r�m�let hull�mokban t�rt r�m.
Harminc. Sz�val az �g�rete semmit sem jelentett. Ha valamikor harminc leszek, akkor nem tervezi, hogy sok�ig marad.
Ennek a tudat�ban olyan �lesen has�tott bel�m a f�jdalom, hogy r��bredtem, hogy m�r most elkezdtem rem�nykedni.
- Nem kell f�lned - mondta aggodalmasan, amikor megl�tta a k�nnyekkel telt szemem. - Nem hagyom, hogy b�ntsanak.
- Am�g, m�g itt vagy. - Nem mintha �rdekelne, hogy mi t�rt�nik velem, miut�n elmegy.
Az er�s kezeibe vette az arcom, szorosan tartotta mik�zben az �jfekete szemeivel, �gy vonzotta a tekintetemet, mint egy feketelyuk. - Soha t�bb� nem hagylak el.
- De azt mondtad 30 - suttogtam. Kibuggyantak a k�nnyeim. - Sz�val maradni fogsz, de hagyod, hogy meg�regedjek? �gy van?
A szemei ell�gyultak, de a sz�ja megfesz�lt. - Pontosan ez az, amit tenni fogok. Mi m�s v�laszt�som lenne? Nem �lhetek n�lk�led, de nem fogom elpuszt�tani a lelkedet.
- Ez t�nyleg…- pr�b�ltan nyugodtan n�zni, de a k�rd�s t�l rideg volt. Eszembe jutott az arca, amikor Aro j�form�n k�ny�rg�tt, hogy tegyen engem halhatatlann�. Az a szenved� arc.
Ez az eg�sz ragaszkod�s ahhoz, hogy ember maradjak t�nyleg a lelkem miatt, van, vagy az�rt mert nem volt biztos benne, hogy olyan sok�ig el akar viselni?
- Igen? - V�rta a k�rd�semet.
K�rdeztem, de egy m�sikat. Majdnem - de nem annyira - rideget.
- De mi lesz akkor, ha m�r annyira meg�regszem, hogy az emberek azt hiszik, hogy az any�d vagyok? Vagy a nagymam�d? - A hangom elhalkult a visszatetsz� l�tv�nyt�l - hogy a nagyim arc�t l�ttam megint a t�k�rben.
Most m�r az eg�sz arca l�gy volt. Lecs�kolta a k�nnyeket az arcomr�l. - Ez semmit sem jelent nekem - lehelte. - Mindig te leszel a leggy�ny�r�bb dolog az �letemben.
Persze…- t�tov�zott �s enyh�n megremegett. - Ha te t�ln�sz rajtam - ha valami t�bbre, v�gsz majd - azt is meg�rten�m, Bella. Meg�g�rem, hogy nem �llok az utadba, ha el akarsz majd hagyni.
A szemei olyanok voltak, mint a foly�kony �nix, de teljesen �szint�n meredtek r�m. �gy besz�lt mintha hatalmas jelent�s�get tulajdon�tana ennek az ostoba tervnek.
- Tudat�ban vagy annak, hogy v�g�l �gy is meghalok? - K�rdeztem.
De erre is gondolt. - K�vetlek, amint tudlak.
- Ez m�r komolyan…- a megfelel� sz�t kerestem - Beteges.
- Bella, ez az egyetlen megold�s...
- �lljunk csak meg egy percre - mondtam; a d�ht�l csak m�g vil�gosabban l�ttam a dolgokat.
- Eml�kszeL a Volturira ugye? Nem maradhatok ember �r�kre. Meg fognak �lni. M�g akkor is, ha 30 �ves koromig esz�kbe sem jutok - sziszegtem a sz�t - t�nyleg azt hiszed, hogy elfelejtik?
- Nem - mondta lassan, mik�zben megr�zta a fej�t - Nem felejtik el. De…
- De? - elmosolyodott, ahogy gyanakv�an n�ztem r�. Tal�n nem csak �n vagyok az egyetlen �r�lt kett�nk k�z�l.
- Vannak terveim.
- �s azok a tervek - mondtam; minden egyes szavam egyre keser�bben hangzott. - �s azok a tervek ak�r�l �sszpontosulnak, hogy ember maradjak.
A hozz��ll�som megkem�ny�tette az arckifejez�s�t. - Term�szetesen. - A hangja rideg volt, �s a t�k�letes arca arrog�ns kifejez�st �lt�tt. Egy hossz� percig csak egym�sra meredt�nk.
Azt�n vettem egy m�ly l�legzetet, ler�ztam a kez�t a v�llamr�l, hogy fel tudjak �lni.
- Azt akarod, hogy elmenjek? - K�rdezte, �s a sz�vem csak m�g gyorsabban vert, amikor l�ttam, hogy ez a gondolat rosszul esik neki, m�g ha nem is akarja kimutatni.
- Nem - mondtam. - �n megyek el.
Gyanakv�an n�zett, ahogy kim�sztam az �gyb�l �s botork�lva pr�b�ltam megtal�lni a cip�met a s�t�t szob�ban.
- Meg szabad k�rdeznem, hogy hova m�sz? - K�rdezte.
- Hozz�tok - mondtam m�g mindig �gyetlenkedve.
Felkelt �s odaj�tt mell�m. - Itt van a cip�d. Hogy akarsz odajutni?
- A furgonommal.
- Az val�sz�n�leg fel�breszten� Charliet - kifog�solta.
Fels�hajtottam. - Tudom. De most komolyan, m�r �gy is t�bb heti szobafogs�gra vagyok �t�lve. Mekkora bajba ker�lhetek m�g?
- Semekkor�ba. Engem hib�ztat, nem t�ged.
- Ha van jobb �tleted, csupa f�l vagyok.
- Maradj itt - javasolta, de az arckifejez�se nem volt bizakod�.
- Ki van z�rva. De te csak menj el�re, �s ne zavartasd magad - b�ztattam, meglep�dve, hogy a k�teked�sem milyen term�szetesen hangzott �s elindultam az ajt� fel�.
El�ttem oda�rt, el�llta az utat.
�sszeh�ztam a szem�ld�k�m �s az ablak fel� fordultam. Nem volt olyan magasan… �s egy�bk�nt is a talajt f� bor�tja…
- Ok� - fels�hajtott. - Elviszlek.
Megvontam a v�llam. - �gy is, �gy is ott k�ne lenned.
- �s mi�rt is?
- Mert rendk�v�l �nfej� vagy �s biztos vagyok benne, hogy fel akarod sorakoztatni az �rveidet.
- Az �rveimet… mivel kapcsolatban? - Sz�rte a fogai k�z�tt.
- Ez most m�r nem csak r�lad sz�l. Nem te vagy a vil�g k�zepe, tudod. - Az �n vil�gom k�zepe persze igen, de ez egy m�sik t�rt�net.
- Hogyha r�nk akarod szabad�tani a Volturit egy olyan semmis�g miatt, hogy azt akarod, hogy ember maradjak, abba a csal�dodnak is van belesz�l�sa.
- Belesz�l�sa mibe? - k�rdezte lassan ejtve a szavakat.
- A haland�s�gom �gy�be. Szavaz�sra bocs�tom.