20. VOLTERRA

Felkanyarodtunk az emelked�s �tra, ahol m�r hatalmas volt a torl�d�s.
Ahogy egyre magasabbra �rt�nk, az aut�k m�r t�l k�zel �lltak egym�shoz, �gy Alice nem tudott elmenni k�z�tt�k.
Lassan v�nszorogtunk egy kis s�rga Peugeot m�g�tt.
- Alice - ny�sz�r�gtem. Az �ra a m�szerfalon felgyorsult.
- Ez az egyetlen �t - pr�b�lt megnyugtatni. De a hangja t�l fesz�lt volt.
Az aut�k haladtak egy keveset �s m�r egy aut�hossznyi hely volt el�tt�nk. A nap ragyog�an s�t�tt, �gy t�nt, hogy m�r r�g elm�lt d�l.
Az aut�k lassan haladtak a v�ros fel�. Amint k�zelebb �rt�nk, l�ttam az �t mellett parkol� aut�kat, ahogy az utasok kisz�llnak bel�l�k, �s gyalog mennek tov�bb. El�sz�r azt hittem, hogy csak t�relmetlenek - amit k�nnyen meg tudtam �rteni. De ahogy el�rt�k a kanyart �szrevettem a teli
parkol�t a v�rosfalakon k�v�l, az emberek t�meg�vel s�t�ltak be a kapun.
Nem volt szabad aut�val behajtani.
- Alice - suttogtam s�rget�en.
- Tudom - mondta. Az arca fagyos volt.
Most hogy m�r olyan lassan haladtunk, hogy volt �rtelme n�zel�dn�m, �szrevettem, hogy az id�j�r�s nagyon szeles.
Az emberek, akik a kapun�l �lltak sorban, kapkodtak a sapk�ik ut�n �s pr�b�lt�k kiszedni a hajukat az arcukb�l. A ruh�juk hull�mzott k�r�l�tt�k.
Azt is �szrevettem, hogy minden tele van v�r�ssel.
V�r�s p�l�k, sapk�k, �s v�r�s z�szl�k l�gtak le a kapu oldalain, mint megannyi v�r�s szalag,
mik�zben a sz�l lobogtatta �ket—n�ztem, ahogy egy hirtelen t�madt sz�lroham lef�j egy n� fej�r�l
egy gy�ny�r� karmazsin kend�t, amivel bek�t�tte a haj�t.
�gy t�ncolt a sz�lben, mintha �lne. Ut�nany�lt, ugr�lt, hogy el�rje, de csak m�g magasabbra sz�llt,
mint egy piros folt az �si v�rfalak felett.
- Bella. - Sz�lt Alice halkan, de gyorsan. - Nem l�tom, hogy az �r hogy fog d�nteni - ha nem j�n be, akkor egyed�l kell bemenned. Futnod kell majd. K�rdez�sk�dj, hogy merre van a Palazzo dei Priori, �s fuss abba az ir�nyba, amit mutatnak. Ne t�vedj el.
- Palazzo dei Priori, Palazzo dei Priori - ism�telgettem a nevet, hogy bev�ssem az agyamba.
- Vagy 'az �ratorony,' ha besz�lnek angolul. �n itt fogok k�r�zni, �s pr�b�lok tal�lni egy olyan helyet a v�ros m�g�tt, ahol majd be tudok jutni.
B�lintottam. "Palazzo dei Priori."
- Edward az �ratorony alatt lesz, a t�r �szaki oldal�n. Van a jobb oldal�n egy keskeny sik�tor, annak az �rny�k�ban fog megh�z�dni. Magadra kell vonnod a figyelm�t miel�tt m�g, kil�pne a napra. - F�ktelen�l b�logattam.
Alice m�r majdnem a sor elej�n volt. Egy k�k egyenruh�s f�rfi integetett, hogy visszaterelje az aut�kat, mivel a parkol� m�r betelt. A kocsik megfordultak �s elindultak, hogy keressenek egy helyet az �t mellett.
Most Alice-on volt a sor.
Az egyenruh�s unottan hadon�szott, nem igaz�n figyelt. Alice felgyors�tott, �s elsz�guldott mellette egyenesen a kapu fel�. Valamit kiab�lt ut�nunk, de a hely�n maradt, �s �r�lten integetett, hogy megakad�lyozza a k�vetkez� aut�t, hogy a mi rossz p�ld�nkat k�vesse.
A kapun�l �ll� f�rfinak ugyanolyan egyenruh�ja volt. Megk�zel�tett�k az �rt, mik�zben elhagytunk egy csapat turist�t, akik j�rd�n t�m�r�ltek �s k�v�ncsian b�mult�k a felv�g�s, csili-vili Porsch�nkat.
Az �r ki�llt az �t k�zep�re. Alice �vatosan ir�nyba �ll�totta az aut�t, miel�tt teljesen meg�llt volna. A nap els�t�tt az ablak felett, �gy � �rny�kban tudott maradni. Gyorsan h�trany�lt az �l�s m�g�, �s kivett valamit a t�sk�j�b�l.
Az �r inger�lten megker�lte az aut�t �s m�rgesen az ablakhoz l�pett.
Alice f�lig letekerte az ablakot, �s l�ttam, hogy az �r megh�tr�l, amint megl�tja az arc�t a s�t�t �veg m�g�tt.
- Sajn�lom kisasszony, ma csak turista buszok hajthatnak be a v�rosba. - mondta angolul, de er�s akcentussal. Menteget�z�en n�zett r�, mintha azt k�v�nn�, hogy b�rcsak jobb h�rekkel szolg�lhatott volna egy ilyen rendk�v�l gy�ny�r� n�nek.
- Ez egy mag�n-t�ra - mondta Alice mik�zben kivillantott egy cs�b�t� mosolyt. Kiny�jtotta a kez�t a napf�nybe az ablakon kereszt�l. Megdermedtem, de csak addig, am�g �szre nem vettem, hogy egy k�ny�kig �r� b�rkeszty�t visel. Kiny�jtotta a kez�t az ablak mellett �lldog�l� �r fel�, azt�n visszah�zta a kocsiba.
Valamit a tenyer�be cs�sztatott �s r�hajtotta az ujjait.
Az �r arca k�bult volt, ahogy kinyitotta a mark�t �s a nagyk�teg p�nzre b�mult, amit a kez�ben tartott.
K�r�lbel�l ezer doll�rt lehetett.
- Ez egy vicc? - Motyogta.
Alice ragyog�an mosolygott. - Csak akkor, ha maga szerint vicces.
R�b�mult Alicre �s t�gra ny�ltak a szemei. Idegesen az �r�ra pillantottam. Ha Edward tartja mag�t a terv�hez, akkor m�r csak 5 perc�nk van.
- Tudja, el�gg� siet�nk - c�lozgatott Alice m�g mindig mosolyogva.
Az �r pislogott kett�t, �s azt�n becs�sztatta a p�nz a bels� zseb�be. H�tr�bb l�pett az ablakt�l �s intett, hogy mehet�nk.
�gy t�nt senki sem vette �szre a mi kis cser�nket. Alice behajtott a v�rosba �s mindketten megk�nnyebb�lten fell�legezt�nk.
Az �t nagyon keskeny volt, ugyanolyan fah�jbarna sz�n� macskak�vel volt burkolva, mint azok a hatalmas �p�letek, amik be�rny�kolt�k az utc�t. Olyan �rz�s volt, mintha egy sik�torban lett�nk volna.
Piros z�szl�k d�sz�tett�k a falakat, alig p�r centi t�vols�gra egym�st�l �s eszeveszetten lobogtak a kis utc�n �tf�j� sz�lben.
Nagyon zs�folt volt, a gyalogosok lass�tott�k a halad�sunkat.
- Mindj�rt ott lesz�nk - biztatott Alice; mik�zben megmarkoltam a kilincset k�szen, arra hogy kiugorjak a kocsib�l, amikor mondja.
Gyors�tott, majd hirtelen f�kezett, megint gyors�tott majd megint bef�kezett, �s a j�r�kel�k az �kl�ket r�zt�k fel�nk, �s m�rges szavakat ki�ltoztak ut�nunk, amiket �r�ltem, hogy nem �rtek.
Alice r�kanyarodott egy kis �sv�nyre, ami nem aut�k sz�m�ra volt fenntartva, ez�rt a r�m�lt emberek bevet�dtek a kapualjakba amint elh�ztunk el�tt�k. Egy m�sik utc�t tal�ltunk ennek a v�g�n. Az �p�letek itt magasabbak voltak; �gy voltak �ssze�p�tve, hogy a napf�ny nem �rte a j�rd�t - viszont itt is minden falat verdes� v�r�s z�szl�k bor�tottak. Itt sokkal nagyobb volt a t�meg, mint b�rhol m�shol.
Alice meg�ll�totta az aut�t. Kinyitottam az ajt�t miel�tt teljesen meg�lltunk volna.
F�nyes foltok ir�ny�ba mutatott, ahol az utca kisz�lesedett.
- Arra - mi most a f�t�r d�li oldal�n vagyunk. Egyenesen fuss �t az �ratorony jobb oldal�hoz. Majd �n is keresek egy utat...
Hirtelen elakadt a l�legzete, �s amikor �jra megsz�lalt m�r sziszegve mondta: - Ott vannak mindenhol?
Megdermedtem, de � kitaszig�lt a kocsib�l. - Felejtsd el �ket. K�t perced van. Indulj, Bella, Siess! - Kiab�lta ut�nam kihajolva a kocsib�l.
Nem �lltam meg, hogy visszan�zzek Alicre amint beleolvad a hom�lyba. Az ajt�t se csaptam be magam m�g�tt.
Ell�ktem egy tereb�lyes asszonyt az �tb�l �s csak futottam lehajtott fejjel, semmire nem figyeltem csak a g�r�ngy�s k�vekre a talpam alatt.
Ahogy ki�rtem a s�t�t sik�torb�l, elvak�tott a ragyog� napf�ny, ami bevil�g�totta a f�teret.
A sz�l s�v�tett k�r�l�ttem �s az arcomba f�jta hajam, sz�val m�g kev�sb� l�ttam. Nem csoda hogy nem vettem �szre az embert�meget magam el�tt, am�g nekik nem �tk�ztem.
Nem volt semmilyen �t, semmilyen r�s az emberek k�z�tt. �rj�ngve l�ktem od�bb �ket k�zdve a karokkal, amik vissza akartak r�ntani. D�h�s �s f�jdalmas ki�lt�sokat hallottam mik�zben utat t�rtem magamnak, de egyiket sem �rtettem. Az arcok d�ht�l �s meglepet�st�l kipirultan meredtek r�m,
mindez k�rbe v�ve az am�gy is piros dekor�ci�kkal.
Egy sz�ke n� mogorv�n n�zett r�m, a v�r�s s�l a nyaka k�r�l �gy festett, mint egy borzaszt� heg. Egy kisgyerek, aki az apja v�ll�n �lt, lemosolygott r�m a m�anyag v�mp�rfogain kereszt�l.
A t�meg k�rbevett �s rossz ir�nyba sodort. �r�ltem, hogy az �ratorony el�g felt�n� k�l�nben nem tudtam volna, hogy merre menjek. De mind a k�t mutat� pontosan a k�ny�rtelen nap ir�ny�ba �llt, �s annak ellen�re, hogy er�sen l�kd�stem arr�bb a n�pet, tudtam, hogy elk�stem.
M�g f�l�ton se j�rtam. Semmi es�lyem nem volt. Egy ostoba �s lass� ember vagyok, �s emiatt mindannyian meg fogunk halni.
Rem�ltem, hogy Alice az�rt kijut �lve. Csak abban bizakodtam, hogy n�z engem valahonnan az �rny�kb�l �s azt is l�tja, hogy elbuktam, �gyhogy hazamehet Jasperhez.
Nem �rdekeltek a m�rges megjegyz�sek, csak arra figyeltem, hogy meghalljam a leleplez�d�s hangjait: a zih�l�sokat, tal�n a sikolyokat, amikor valaki v�gre megpillantja Edwardot.
De volt egy r�s a t�megben - l�ttam egy bubor�k alak� szabad helyet. Sebesen �tnyomakodtam magam a lyuk ir�ny�ba �s nem vettem �szre, am�g be nem vertem a s�pcsontomat, hogy egy sz�les n�gyzet alak� sz�k�k�t van a t�r k�zep�n.
S�rni tudtam volna megk�nnyebb�l�st�l mik�zben �temeltem a l�bam a szeg�lyen �s t�rdig g�zoltam a v�zben. Fr�csk�lt k�r�l�ttem a v�z, ahogy �tszeltem a sz�k�kutat. A sz�l m�g ilyen er�s naps�t�sben is szinte jegesen f�jt, �s �gy nedvesen igaz�n f�jdalmas volt ez a hideg leveg�. Mind�ssze n�h�ny m�sodperc alatt eljutottam a t�r k�zep�re, b�r a sz�k�k�t el�g sz�les volt. Nem �lltam meg, amikor el�rtem a sz�l�t - ugr�deszk�nak haszn�ltam az alacsony szeg�lyt, �s belevetettem magam a t�megbe.
Most m�r k�szs�gesen az utamra engedtek, hogy elker�lj�k a hideg vizes zuhanyt, ami az �t�zott ruh�imb�l cs�p�g�tt mik�zben futottam. Megint feln�ztem az �r�ra.
Egy m�ly kong�s visszahangzott a f�t�ren. A talpam alatt megremegett a talaj. A gyerekek s�rtak, mik�zben befogt�k a f�l�ket. �n pedig elkezdtem sik�tozni mik�zben tov�bb rohantam.
- Edward! - Ord�tottam, hab�r tudtam, hogy felesleges. A t�meg t�l hangos volt �s a hangom kifulladt az er�fesz�t�st�l. De nem tudtam abbahagyni az ordib�l�st.
Az �ra �t�tt egyet.
Elfutottam egy gyerek mellett, aki az anyja �l�ben �lt - a haja majdnem feh�rnek l�tszott a ragyog� a napf�nyben. Egy csapat magas f�rfi, mind v�r�s kab�tban, figyelmeztet�en meredt r�m, ahogy �tsz�guldottam k�zt�k.
Az �ra megint �t�tt.
A kab�tos emberek m�sik oldal�n volt egy r�s a t�megben, egy kis hely a turist�k k�z�tt, akik c�ltalanul k�boroltak k�r�l�ttem. A szemeim a s�t�t, sz�k sik�tort kerest�k a hatalmas �p�tm�ny jobb oldal�n�l az �ratorony alatt. Nem l�ttam az utc�t - m�g mindig t�l sok embert �llt az �tban.
Az �ra m�g egyet �t�tt.
Alig l�ttam valamit. A t�meg m�r nem fogta fel a szelet �s az egyenesen az arcomba v�gott �s �gette a szemeimet. Nem voltam biztos benne, hogy ez okozta a k�nnyeimet, vagy csak az�rt s�rtam, mert az �ra megint �t�tt.
Egy n�gytag� csal�d �llt a sik�tor bej�rat�n�l. A k�t l�ny karmazsin ruh�t viselt, �sszeill� szalagokkal a s�t�t hajukban. Az apuka nem volt t�l magas. �gy t�nt mintha l�tn�k valami f�nyeset a v�lla f�l�tt az �rny�kban. Elindultam fel�j�k, megpr�b�ltam kil�tni a csorg� k�nnyeim k�z�l.
Az �ra �t�tt, �s a legkisebb l�ny a f�l�re tapasztotta a kez�t.
Az id�sebbik l�ny, csak az anyuk�ja derek�ig �rt, megb�kte az anyuka l�b�t �s az �rny�kot b�multa m�g�tt�k. Ahogy n�ztem �ket, megr�ngatta az anyuk�ja k�ny�k�t �s a s�t�ts�g fel� mutogatott.
Az �ra megint �t�tt, �s m�r olyan k�zel voltam.
El�g k�zel, ahhoz hogy halljam a kisl�ny magas hangj�t. Az apuka meglepetten n�zett r�m, ahogy kereszt�l furakodtam rajtuk �s Edward nev�t ki�ltoztam �jra �s �jra.
Az id�sebb l�ny kuncogva mondott valamit az anyj�nak, mik�zben t�relmetlen�l az �rny�k fel� mutogatott.
Megker�ltem az apuk�t - elr�ntotta a gyereket az utamb�l - �s �n a hom�lyos r�s fel� rohantam mik�zben az �ra megint �t�tt egyet a fejem f�l�tt.
- Edward, ne! - Sik�tottam, de a hangomat elnyomta a harangz�g�s.
Most m�r l�ttam. �s azt is l�ttam, hogy � nem l�t engem.
Ez t�nyleg � volt, most nem egy hallucin�ci� �llt el�ttem. �s r�j�ttem, hogy az ill�zi�im hi�nyosabbak voltak, mint ahogy azt gondoltam; sosem lehet megb�zni benn�k.
Edward p�r l�p�sre �llt a sik�tor v�g�t�l mozdulatlanul, mint egy szobor. A szemeit behunyta, alatta ott voltak a lila karik�k, a karjai nyugodtan pihentek az oldal�n�l �s tenyer�t felfel� ford�totta.
Az arca nagyon b�k�snek t�nt, mintha valami kellemes dologr�l �lmodna. A m�rv�ny b�re csupasz volt a mellkas�n - egy kis feh�r sz�vetdarab fek�dt a l�b�n�l. A j�rd�r�l visszaver�d� f�ny halv�nyan megcsillant a b�r�n.
Sose l�ttam enn�l szebbet - m�g �gy sik�tozva, kifulladva fut�st�l is nagyra �rt�keltem.
�s az elm�lt 7 h�nap semmit sem jelentett. �s a szavai az erd�ben szint�n nem jelentettek semmit. �s az sem �rdekelt, hogy ha nem akar engem. �n semmit sem akarok, csak �t, nem sz�m�t, hogy milyen sok�ig �lek.
Az �ra �t�tt, �s tett egy nagy l�p�st a f�ny fel�.
- Ne! - Sik�tottam. - Edward, n�zz r�m!
Nem figyelt. Halv�nyan mosolygott. Megemelte a l�b�t, hogy tegyen m�g egy l�p�st, ami kiviszi a napra.
Olyan er�vel vetettem r� magam, hogy a f�ldre estem volna, ha nem kap el a karjaival. Alig kaptam leveg�t �s bevertem a fejemet.
A s�t�t szemei lassan kiny�ltak, amint az �ra megint �t�tt egyet.
Nyugodt meglehetetts�ggel n�zett le r�m.
- Elk�peszt� - mondta elragad�an csod�lkoz� hangon, mint aki le van ny�g�zve. - Carlislenak igaza volt.
- Edward - h�pogtam, de nem j�tt ki hang a torkomon. - Vissza kell menned az �rny�kba. Mozogj m�r!
K�bultnak t�nt. A kezeivel gyeng�den simogatta az arcomat. Nem �gy l�tszott, mint aki �szrevette, hogy �ppen megpr�b�lom visszataszig�lni az �rny�kba. Az er�lk�d�semmel csak annyit �rtem el, hogy nekinyomtam a sik�tor fal�nak.
Az �ra �t�tt, de � nem reag�lt.
El�g furcsa volt, mert tudtam, hogy mindketten hal�los vesz�lyben vagyunk. De ett�l f�ggetlen�l j�l �reztem magam. Teljesen.
�reztem, ahogy a sz�vem ver a mellkasomban, �reztem a v�rem gyors �s meleg kering�s�t az ereimben. A t�d�m megtelt a b�re �des illat�val.
Olyan volt mintha soha nem is lett volna lyuk a mellkasomban. T�k�letes voltam - nem gy�gyult, de legal�bb �gy �reztem, mintha soha nem lettek volna s�r�l�seim.
- El sem tudom hinni, hogy ilyen gyors volt. Nem is �reztem semmit - nagyon j�l csin�lj�k - elt�n�d�tt, mik�zben behunyta a szem�t �s az ajkait a hajamhoz �rintette. A hangja olyan volt, mint a m�z �s a b�rsony.
- Lehel m�z�t kisz�vta a Hal�l, de nincs hatalma a sz�ps�geden.-  Motyogta, �s felismertem azt a sort, amit Romeo mondott a kript�ban.
Az �ra �t�tt egy utols�t. - Pontosan olyan az illatod, mint mindig - folytatta.
- Lehet, hogy ez a pokol. Nem �rdekel, elviselem.
- Nem haltam meg - sz�ltam k�zbe. - �s te sem! K�rlek Edward, od�bb kell menn�nk. M�r nem lehetnek messze!"
Megr�ngattam a karj�t �s �sszer�ncolta a szem�ld�k�t zavar�ban.
- Mit mondt�l? - K�rdezte udvariasan.
- Nem vagyunk halottak, egyel�re! De ki kell jutnunk innen, miel�tt a Volturi...
Az �rtelem megjelent az arc�n mik�zben besz�ltem. Miel�tt m�g befejeztem volna, hirtelen elr�ntott az �rny�k sz�l�t�l �s er�fesz�t�s n�lk�l a fal fel� ford�tott, �gyhogy a h�tam nekifesz�lt a t�glafalnak �s � h�ttal �llt nekem mik�zben a sik�tort k�mlelte. A karjait v�delmez�en el�m t�rta.
Kilestem a karjai alatt �s l�ttam, hogy k�t s�t�t alak t�nik el� a hom�lyb�l.
- �dv�zletem, uraim! - Edward hangja nyugodt �s sz�v�lyes volt. - Nem hiszem, hogy ig�nybe venn�m ma a szolg�lataikat. Igaz�n nagyra �rt�keln�m, ha megk�sz�nn�k a nevemben is a mester�knek.
- Nem folytathatn�nk ezt a besz�lget�st kellemesebb k�r�lm�nyek k�z�tt? - Suttogta egy sima hang v�szj�sl�an.
- Nem hinn�m, hogy ez sz�ks�ges lenne. - Mondta Edward �lesebben. - Ismerem a rendeleteiteket, Felix. Egyetlen szab�lyt sem szegtem meg.
- Felix csup�n a nap k�zels�g�re akart c�lozni - mondta a m�sik �rny csillap�t�an.
Mindketten egy f�st�s sz�rke f�ldig �r� k�penyt viseltek �lc�z�sk�nt, ami hull�mzott a sz�lben.
- Keress�nk egy jobb helyet.
- Rendben, csak ut�natok - mondta Edward sz�razon. - Bella, mi�rt nem m�sz vissza a t�rre �s �lvezed a fesztiv�lt?
- Nem, hozd a l�nyt is - mondta az els� �rny, sokatmond� suttog�ssal.
- Azt m�r nem. - Az udvariass�g l�tszata is elt�nt. Edward hangja hat�rozott �s fagyos volt. A teste megmerevedett �s l�ttam, hogy harcra k�sz�l.
- Ne! - suttogtam.
- Shh - morogta fel�m.
- Felix - a m�sodik, j�val megfontoltabb alak figyelmeztette. - Ne itt. - Edwardhoz fordult. - Aro egyszer�en csak besz�lni szeretne veled m�g egyszer, ha m�r �gy d�nt�tt�l, hogy nincs r�nk sz�ks�ged.
- Term�szetesen - �rtett egyet Edward. - De a l�ny szabadon t�vozik.
- F�lek, hogy lehetetlen - mondta az udvarias alak sajn�lkoz�an. - Vannak szab�lyok, amiket be kell tartani.
- Nos, ebben az esetben azt hiszem k�ptelen, vagyok elfogadni Aro megh�v�s�t, Demetri.
- Ok� semmi baj - mormogta Felix. A szemem m�r megszokta a s�t�tet, �s l�ttam, hogy Felix igen nagy �s magas, �s a v�llai is nagyon sz�lesek. A m�retei Emmettre eml�keztettek.
- Aro nagyon csal�dott lesz - s�hajtotta Demetri.
- Biztos t�lteszi mag�t rajta - v�laszolta Edward.
Felix �s Demetri k�zelebb lop�dztak a sik�tor bej�rat�hoz, enyh�n sz�tv�ltak, hogy k�t oldalr�l beker�ts�k Edwardot. Arra akart�k k�nyszer�teni, hogy h�z�djon beljebb, hogy ne kelljen jelenetet rendezni�k. A visszaver�d� f�ny nem �rte a b�r�ket, biztons�gban voltak a k�peny alatt.
Edward egy centit sem mozdult el. Vesz�lyeztette mag�t, hogy megv�djen engem.
Hirtelen, Edward a sz�les sik�tor s�t�tje fel�l ford�totta a fej�t, Felix �s Demetri is ugyanezt tett�k, valamilyen hang vagy mozg�s hat�s�ra, amire az �n �rz�kszerveim nem reag�ltak.
- Viselkedj�nk �riemberekhez m�lt�an, ok�? - Javasolta egy dallamos hang.
- H�lgyek is vannak a t�rsas�gban.
Alice k�nnyed�n Edward mell� s�t�lt, a szok�sos kifinomult j�r�s�val. Semmilyen nyoma nem volt fesz�lts�gnek. Olyan apr�nak �s t�r�kenynek n�zett ki. A kis karjai mintha csak egy gyerek karjai lettek volna.
Felix �s Demetri mindketten kih�zt�k magukat �s a k�peny�k alja enyh�n meglibbent a sik�toron �t f�v� sz�lt�l. Felix mogorva arcot v�gott. Nyilv�nval�an nem �r�ltek a meggyarapodott l�tsz�mnak.
- Nem vagyunk egyed�l - Alice eml�keztette �ket.
Demetri �tpillantott a v�lla felett. N�h�ny m�terre a t�ren a kis n�gytag� csal�d, a k�t piros ruh�s l�nnyal, minket b�mult. Az anyuka s�rget�en besz�lt a f�rj�hez mik�zben idegesen pillogott fel�nk.
Hirtelen f�lrekapta a fej�t, amikor a pillant�sa tal�lkozott Demetri�vel. A f�rfi tett n�h�ny l�p�st a t�r k�zepe fel�, �s megkocogtatta az egyik piros kab�tos ember v�ll�t.
Demetri megad�an r�zta a fej�t. - K�rlek, Edward, legy�nk �sszer�ek - mondta.
- Legy�nk - helyeselt Edward. - Csendben t�vozunk.
Demetri meghi�sulva s�hajtott. - Legal�bb hadd vitassuk ezt meg valami csendesebb helyen.
A hat piros kab�tos f�rfi csatlakozott a csal�dhoz, mik�zben idegesen figyeltek minket. Nagyon is tudat�ban voltam Edward v�delmez� poz�ci�j�nak el�ttem  - biztos, hogy ez okozta a riad� k�sz�lts�get. R�juk akartam ki�ltani, hogy fussanak.
Edward fogai hallhat�an �sszekoccantak. - Nem.
Felix elmosolyodott.
- El�g.
Egy magas c�rnahang hallatszott m�g�tt�nk.
Kikukucsk�ltam Edward karja alatt, �s l�ttam, ahogy egy kicsi, s�t�t alak k�zeledik fel�nk.
Ahogy a k�penye sz�le hull�mzott a sz�lben, biztos voltam benne, hogy � is egy k�z�l�k. Ki m�s lehetne?
El�sz�r azt hittem, hogy egy fiatal fi�. Az �j j�vev�ny olyan kicsi volt, mint Alice �s a lenyalt fak�barna haja r�vidre volt v�gva. �s a testb�l a k�peny alatt - ami s�t�tebb volt, mint a t�bbiek�, majdnem fekete - csak annyit l�ttam, hogy v�kony, de nem lehetett meg�llap�tani, hogy fi�hoz vagy l�nyhoz tartozik.
De az arca t�l csinos volt, ahhoz hogy fi� legyen. �gy n�zett ki, mint egy Botticelli egyik v�zk�p� angyala, a sz�les szemeivel �s telt ajkaival. Nem is besz�lve a halv�ny v�r�ses �riszeir�l.
A m�rete annyira jelent�ktelen volt, hogy meglepett a reakci�, amit a megjelen�se kiv�ltott. Felix �s Demetri azonnal lenyugodtak �s visszal�ptek a t�mad��ll�sb�l, hogy �jra a magas falak �rny�k�ba h�z�djanak.
Edward leengedte a karj�t �s sokkal nyugodtabb poz�ci�t vett fel - megsemmis�lve.
- Jane - s�hajtott a felismer�st�l.
Alice higgadtan keresztbe tette a karj�t.
- K�vessetek - sz�lalt meg Jane gyermeteg hangon. H�tat ford�tott nek�nk �s csendesen elindult a s�t�ts�g fel�.
Felix �nel�g�lten intett, hogy menj�nk el�re.
Alice a kis Jane ut�n ment. Edward �t�lelte a derekam �s mag�hoz h�zott. A sik�tor enyh�n lefel� lejtett mik�zben egyre keskenyedett. Tengernyi k�rd�ssel a szememben feln�ztem r�, de � csak megr�zta a fej�t. Igaz, hogy nem hallottam a t�bbieket m�g�tt�nk, de biztos voltam benne, hogy ott
vannak.
- Nos, Alice - mondta Edward csevegve mik�zben s�t�ltunk. - Azt hiszem nem k�ne meglep�dn�m, hogy itt l�tlak.
- Az �n hib�m volt - v�laszolt Alice ugyanolyan st�lusban. - Az �n feladatom volt, hogy ezt helyrehozzam.
- Mi t�rt�nt? - A hangja udvariasan csengett, mintha nem is �rdekeln� a dolog. �gy gondoltam, hogy ez csak a figyel� f�leknek k�sz�nhet� m�g�tt�nk.
- Az egy hossz� t�rt�net. - Alice fel�m pillantott. - R�viden: t�nyleg leugrott egy szikl�r�l, de nem akarta meg�lni mag�t. Bella mostan�ban nagyon r�kattant az extr�m sportokra.
Elpirultam �s makacsul magam el� n�ztem, a s�t�t �rny�k fel�. El tudtam k�pzelni, hogy miket hallott Alice gondolataiban. Majdnem-megfullad�sok, bossz�szomjas v�mp�rok, v�rfarkas bar�tok…
- Hm - mondta Edward kurt�n, de a megszokott hangsz�ne elt�nt.
Egy sz�les kanyar volt a sik�tor v�g�n, ami m�g mindig lefele vitt, ez�rt nem l�ttam a n�gysz�gletes zs�kutc�t, am�g el nem �rt�k az ablaktalan, puszta t�glafalat. A kis Jane nevezet� v�mp�rt sehol sem lehetett l�tni.
Alice nem is habozott, meg se torpant miel�tt elindult a fal ir�ny�ba. Azt�n kecsesen belecsusszant az utc�n t�tong� lyukba.
�gy n�zett ki, mint egy csatorna, ami a j�rda legm�lyebb pontj�hoz vezet. �szre sem vettem, am�g Alice el nem t�nt benne, de a fed� f�lig el volt h�zva. A lyuk kicsi volt �s csak a feneketlen m�lys�get lehetett l�tni.
Berezeltem.
"Semmi baj, Bella," mondta Edward halkan. "Alice majd elkap."
Bizonytalanul pislogtam a lyukra. Azt k�pzeltem, hogy � menne el�bb, ha Felix �s Demetri nem
�lln�nak m�g�tt�nk csendben �s mogorv�n.
Leguggoltam �s belel�gattam a l�baimat a sz�k h�zagba.
- Alice? - Suttogtam remeg� hangon.
- Itt vagyok, Bella - biztatott. A hangja t�l m�lyr�l j�tt, ahhoz hogy megnyugtasson.
Edward megfogta a csukl�mat - a keze olyan hideg volt, mint a k� - �s leengedett a s�t�ts�gbe.
- K�sz vagy? - K�rdezte.
- Dobhatod - mondta Alice.
Behunytam a szemem, �gyhogy nem l�ttam a s�t�ts�get; �sszeszor�tottam a sz�mat, hogy ne sik�tsak.
Edward elengedett.
R�vid volt �s halk. A leveg� csak f�l m�sodpercig �rte az arcomat, �s azt�n lassan kil�legeztem, amint Alice elkapott a kit�rt karjaival.
Szereztem n�h�ny z�z�d�st; a karja nagyon kem�ny volt.
A lyuk alj�ban f�lhom�ly uralkodott, nem teljes s�t�ts�g. A felett�nk t�tong� lyukb�l egy kev�s f�ny sz�r�d�tt le, �s visszaver�d�tt a nedves k�veken a l�bam alatt. A f�ny egy pillanatra elt�nt �s Edward halv�ny ragyog�ssal landolt mellettem.
Szorosan mag�hoz �lelt a karjaival �s gyorsan h�zott el�re. �tfontam a hideg derek�t, botork�lva haladtam az egyenetlen talajon. F�mes kong�ssal ker�lt vissza a fed� a csatorn�ra.
A halv�ny utcai f�ny teljesen elt�nt a hom�lyban. A t�molyg� l�p�seim zaja visszhangzott �s visszaver�d�tt a falakr�l, �gy hangzott mintha eg�szen sz�les csatorn�ban lenn�nk, de nem voltam benne biztos.
Semmilyen m�s zaj nem hallatsz�dott a sz�vver�semen �s a cuppog� l�pteimen k�v�l - kiv�ve egyszer, amikor egy t�relmetlen suttog�s j�tt m�g�l�nk.
Edward szorosan tartott. A szabad kez�vel �tny�lt �s a kez�be vette az arcomat is, a b�rsonyos ujjaival k�r�z�tt az ajkaim k�r�l. Egyszer-egyszer �reztem, hogy az arc�t a hajamba temeti. R�j�ttem, hogy ez az egyetlen m�dja az �jraegyes�l�s�nknek, amit rem�lhet�nk, �gyhogy m�g k�zelebb h�z�dtam hozz�.
Most �gy �reztem, hogy akar engem, �s velem szeretne lenni, �s ez el�g volt, hogy elnyomja a f�lelmet, amit ez a f�ldalatti alag�t �s az ut�nunk �l�lkod� v�mp�rok miatt �reztem.
Val�sz�n�leg nem volt t�bb mint b�ntudat—ugyanaz a b�ntudat, ami arra k�nyszer�tette, hogy idej�jj�n meghalni, amikor azt hitte, hogy az � hib�j�b�l �ltem meg magam. De �reztem, ahogy az ajkait csendesen a homlokomhoz �rinti, �s nem �rdekelt, hogy mi volt a motiv�ci�ja. Legal�bb megint vele lehetek, m�g miel�tt meghalok. Ez jobb, mint egy hossz� �let.
Azt k�v�ntam b�rcsak megk�rdezhetn�m, hogy pontosan mi fog most t�rt�nni. K�ts�gbeesetten tudni akartam, hogy, hogy fogunk meghalni - mintha egy fokkal is jobb lenne, hogy el�re tudom. De nem besz�lhettem, m�g csak nem is suttoghattam ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt. A t�bbiek mindent hallanak - minden l�legzetv�telemet, minden sz�vdobban�somat.
A talpunk alatt az �sv�ny egyre csak lejtett, m�g m�lyebbre vezetett minket a f�ld al� �s ett�l klausztrof�bi�s lettem. Csak Edward megnyugtat� keze tartott vissza, att�l hogy hangosan sik�tsak.
Nem tudtam megmondani, hogy honnan j�n a f�ny, de a nagy feketes�gb�l lassan sz�rke f�lhom�ly lett. Egy alacsony bolt�ves alag�tban voltunk. A fekete nedvess�g hossz� s�vban sziv�rgott a sz�rke k�vekb�l, mintha v�rezn�nek, de ez a v�r olyan s�t�t �benfekete volt, mint a tinta.
Azt hittem a f�lelemt�l remegek. De csak addig, am�g a fogaim is elkezdtek vacogni �s r�j�ttem, hogy f�zok. A ruh�m m�g mindig nedvesen l�gott rajtam, �s a f�ldalatti h�m�rs�klet szinte fagyos volt.
Mint Edward b�re.
Ugyanabban a pillanatban �s is �szrevette �s elengedett, csak a kezemet fogta meg.
- N-n-ee - dideregve �t�leltem. Nem �rdekel, ha megfagyok. Ki tudja mennyi id�nk maradt?
A hideg kez�vel d�rzs�lte a karomat, pr�b�lt felmeleg�teni.
V�gig siett�nk az alag�ton, vagy csak �n �reztem �gy, hogy siet�nk. A lass� halad�som nagyon zavart valakit - azt hiszem Felixet - olykor-olykor t�relmetlen�l fels�hajtott.
Az alag�t v�g�n egy r�csos kapu volt - a rozsd�s vasr�csok olyan vastagak voltak, mint a karom. Egy kis v�konyabb r�csokb�l k�sz�lt ajt� t�rva nyitva v�rt minket. Edward bement rajta �s egy nagyobb, vil�gosabb k� terembe sietett. A r�csos ajt� megkondult, amikor bez�r�dott, �s lehetett hallani a z�r kattan�s�t is. T�l f�lelmetes volt, hogy h�tran�zzek.
A hossz� terem m�sik oldal�n egy neh�z faajt� �llt t�rva nyitva, ez�rt l�ttam, hogy mennyire vastag.
Bel�pt�nk az ajt�n, �s meglepetten n�ztem k�r�l.
Edward megfesz�lt mellettem �s �sszeszor�totta az �llkapcs�t.