17. L�TOGAT�

Egy term�szetellenesen merev �s feh�r arc, hatalmas fekete szemekkel b�mult r�m; a l�togat�m t�k�letesen mozdulatlanul �llt a hall k�zep�n, egy gy�ny�r� term�szetfeletti v�zi�k�nt.
A t�rdeim megremegtek egy pillanatra, �s majdnem elestem. Azt�n r�vetettem magam.
- Alice, �, Alice! - kiab�ltam, mik�zben nekicsap�dtam.
M�r elfelejtettem, hogy milyen kem�ny; olyan volt mintha fejjel nekirohantam volna egy betonfalnak.
- Bella? - a hangj�n �rz�d�tt egy furcsa kever�ke a megk�nnyeb�l�snek �s zavarodotts�gnak.
�tfontam a karjaimmal �s zih�lva l�legeztem be a b�r�nek illat�t.
Nem hasonl�that� semmihez - nem vir�gillat, vagy f�szer, nem citrus vagy p�zsma. Nincs olyan parf�m a vil�gon, ami ehhez foghat� lenne. Az eml�keim nem voltak megb�zhat�ak ilyen szempontb�l.
�szre sem vettem, hogy a zih�l�som m�r �tv�ltozott valmi m�ss� - csak akkor j�ttem r� hogy zokogok, amikor Alice megragadott �s lenyomott a kanap�ra majd az �l�be h�zott.
Olyan volt mintha egy h�v�s k�v�n �ln�k, de a k� t�k�letesen illeszkedett a testem alakj�hoz.
Gyeng�den simogatta a h�tamat, v�rta hogy v�gre uralkodni tudjak magamon.
- �n… sajn�lom -  zokogtam. - �n csak… olyan boldog… vagyok… hogy l�tlak!
- Semmi baj, Bella. Minden rendben.
- Igen - b�mb�ltem. �s most az egyszer t�nyleg minden rendben volt.
Alice fels�hajtott. - M�r el is felejtettem, hogy milyen �tv�gygerjeszt� vagy - mondta rosszall�an.
Feln�ztem r� a k�nnyes szemeimmel. Alice feszesen eltartotta t�lem a nyak�t �s szorosan �sszez�rta az ajkait. A szemei olyan s�t�tek voltak, mint a szurok.
- Oh - leheltem, amint r�j�ttem, hogy mi a baj. Szomjas volt. �s �n �tv�gygerjeszt� voltam. M�r r�gen nem kellett ilyen dolgokkal foglalkoznom.
- Ne haragudj.
- Az �n hib�m. T�l sok ideje nem vad�sztam. Nem kellett volna hagynom, hogy megszomjazzak. De nagyon siettem. - Ragyog�an meredt r�m. - Ha m�r t�m�n�l vagyunk, elmagyar�zn�d nekem, hogy lehetsz �letben?
Ez kicsit rendbe tett �s abba hagytam a zokog�st. R��bredtem hogy mi t�rt�nt, �s hogy Alice mi�rt is van itt.
Hangosan nyeltem egyet. - L�tt�l zuhanni.
- Nem - �sszesz�k�lt szemmel ellenkezett. - L�ttalak ugrani. -
Megnyaltam a sz�mat �s pr�b�ltam kital�lni egy olyan magyar�zatot, ami nem hangzik h�lyes�gnek.
Alice megr�zta a fej�t. - Mondtam neki, hogy ez fog t�rt�nni, de nem hitt nekem. "Bella meg�g�rte" - olyan t�k�letesen ut�nozta a hangj�t, hogy teljesen sokkolt mik�zben a f�jdalom v�gifutott a fels�testemen.
"Ne n�zegesd a j�v�j�t" - folytatta a szavai id�z�s�t. "M�r �gy is eleget �rtottunk." De csak, az�rt mert nem n�zem, az nem jelenti, azt hogy nem is l�tom - folytatta.
- Nem n�ztelek folyton, esk�sz�m, Bella. Csak arr�l van sz� hogy m�r r�dhangol�dtam… amikor l�ttalak ugrani, nem gondolkodtam, csak r�gt�n g�pre sz�lltam. Tudtam, hogy m�r �gy is elk�stem, de nem �lhettem �lbe tett k�zzel. �s azt�n ide�rtem, azt gondoltam tal�n tudok seg�teni Charlienak
valamiben, de azt�n hirtelen felt�nt�l. - Zavar�ban megr�zta a fej�t. A hangja fesz�lt volt. - L�ttam, hogy beleesel a v�zbe �s csak v�rtam �s v�rtam, hogy felbukkanj, de nem j�tt�l. Mi t�rt�nt? Hogy tehetted ezt Charlieval? Elgondokozt�l egy pillanatra is azon, hogy ez mit tett volna vele? �s a b�ty�mmal? Van fogalmad r�la, hogy mit csin�lt volna Edward ha...-
F�lbeszak�tottam, amint kimondta nev�t.
Hagytam volna, hogy tov�bb folytassa, m�g azut�n is hogy r�j�ttem mif�le t�ved�s �ldozata, csak hogy halljam a t�k�letes cseng�s� hangj�t. De most itt volt az id� k�zbev�gni.
- Alice, �n nem k�vettem el �ngyilkoss�got. -
K�tked�en n�zett r�m. - Azt mondod, hogy nem ugrott�l le egy szikl�r�l?
- Nem, de…- grimaszoltam. - Csak is sz�rakoz�si c�lzattal.
Az arckifejez�se megkem�nyedett.
- L�ttam Jacob bar�tait szikl�tugrani - bizonygattam. - �gy t�nt… hogy, j� m�ka �s �n unatkoztam…-
V�rt.
- Nem gondoltam bele, hogy a vihar milyen hat�ssal lehet a sodr�sra. Tulajdonk�ppen, a v�zre sem gondoltam. -
Alice nem vette be. L�ttam, hogy m�g mindig azt gondolja, hogy meg akartam �lni magam.
Eld�nt�ttem, hogy r�k�rdezek.
- Sz�val, ha l�tt�l engem beugrani, akkor mi�rt nem l�ttad Jacobot? -
F�lrebillentette a fej�t zavar�ban.
Folytattam. - Az igaz, hogy val�sz�n�leg megfulladtam volna, ha Jacob nem ugrik ut�nam. Na j�, ok�, nem csak val�sz�n�leg, hanem biztos. De beugrott �s kih�zott, �s azt hiszem kivonszolt a partra, de enn�l a r�szn�l nem igaz�n voltam magamn�l. Nem lehettem egy percn�l tov�bb a v�z alatt miel�tt
kih�zott. Hogy hogy nem l�ttad? -
Zavar�ban �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. - Valaki kih�zott t�ged?
- Igen. Jacob megmentett.
K�v�ncsian figyeltem, ahogy az �rzelmek rejt�lyes egym�sut�nban suhantak v�gig az arc�n. Valami
zavarta �t—a hi�nyos l�tom�sa? De nem voltam benne biztos. Azt�n megfontoltan el�re d�lt �s
megszagolta a v�llamat.
Megdermedtem.
"Ne l�gy nevets�ges," motyogta, �s tov�bb szagl�szott.
"Mit csin�lsz?"
Nem v�laszolt. "Kivel volt�l kint az el�bb? Veszeked�st hallottam."
"Jacob Black. � h�t…olyan legjobb bar�tszer�s�g, asszem. Legal�bbis, az volt…" Jacob csal�dott
arc�ra gondoltam, �s azon t�prengtem, hogy vajon mi is � nekem.
Alice sz�rakozottan b�lintott.
"Mi van?"
"Nem tudom," mondta. "Nem vagyok biztos benne, hogy ez mit jelent."
"Nos, legal�bb nem vagyok halott."
Forgatta a szemeit. "Bolond volt, hogy azt hitte, hogy t�l�lheted egyed�l. M�g sose l�ttam senkit, aki
ennyi �ltvesz�lyes marhas�got csin�l."
"T�l�ltem," jegyeztem meg.
Valami m�son gondolkodott. "Sz�val, ha t�l nagy volt neked a sodr�s, akkor Jacob hogy tudta �thidalni ezt az akad�lyt?"
- Jacob… er�s.
Hallotta a vonakod�st a hangomban, �s a szem�ld�ke megemelkedett.
Az ajkamat harapd�ltam. Ez most akkor titok vagy nem? �s ha az volt, akkor kinek tartoztam nagyobb h�s�ggel? Jacobnak, vagy Alice-nek?
T�l neh�z a titoktart�s, d�nt�ttem. Jacob mindenr�l tudott, akkor Alice mi�rt nem tudhatna?
- Tudod, sz�val, � egy……v�rfarkas - vallottam be gyorsan. - A Quileutek farkass� v�ltoznak, amikor v�mp�rok vannak a k�zelben. M�r r�g�ta ismerik Carlisle-t. Carlisle is visszaj�tt veled?
Alice sz�jt�tva b�mult r�m egy pillanatig, azt�n �sszeszedte mag�t �s s�r�n pislogott. - Nos, azt hiszem, akkor ez megmagyar�zza a szagot - motyogta. 
- De azt is megmagyar�zza, hogy mi�rt nem l�ttam? - �sszer�ncolta a porcel�n feh�r homlok�t.
- A szagot? - ism�teltem.
- Borzaszt� szagod van - mondta elgondolkodva. - Egy v�rfarkas? Biztos vagy benne?
- Teljesen - biztos�tottam, �sszerezentem mikor eszembe jutott Paul �s Jacob harca.
- �gy l�tom, hogy nem volt�l Carlisle-al amikor utolj�ra v�rfarkasok voltak Forksban.
- Nem. Akkor m�g nem ismertem. - Alice m�g mindig m�shol j�rt. Hirtelen a szemei kit�gultak, �s megfordult hogy sokkoltan r�mb�muljon. - A legjobb bar�tod egy v�rfarkas?
Sz�gyenl�sen b�logattam.
- Mi�ta tart?
- Nem r�g�ta - mondtam v�dekez�en. - Csak p�r hete lett v�rfarkas.
Mogorv�n n�zett r�m. - Egy fiatal v�rfarkas? M�g rosszab! Edwardnak igaza volt - te vonzod a vesz�lyt. Nem �gy volt, hogy t�vol tartod magad a bajt�l?
- Semmi baj sincs a v�rfarkasokkal - morogtam meg�tk�zve a szemreh�ny� hangj�n.
- Addig amig el nem vesztik az �nuralmukat. - Er�sen r�zta a fej�t.
- Ez annyira jellemz� r�d, Bella. B�rki m�s jobb lett volna, amikor a v�mp�rok elhagyt�k a v�rost. De neked �ssze kellet bar�tkoznod az els� sz�rnnyel, aki szembej�tt.
Nem akartam veszekedni Alice-szel - m�g mindig remegtem az �r�mt�l, hogy t�nyleg, igaz�n itt van, hogy meg tudtam volna �rinteni a m�rv�ny b�r�t �s hallottam a cseng� hangj�t - de teljesen rosszul gondolta.
- Nem, Alice, a v�mp�rok nem mentek el - illetve nem mind. Emiatt van az eg�sz kalamajka. Ha nem lenn�nek a v�rfarkasok, Victoria m�r r�g elkapott volna. Nos, ha nem lenne Jake �s a bar�tai Laurent kapott, volna el, miel�tt m�g Victori�nak siker�lt volna, �gyhogy...
- Victoria? - sziszegte. - Laurent?
B�lintottam, egy par�nyi r�m�let jelent meg a fekete szemeiben. Magamra mutattam. - Vesz�ly m�gnes, eml�kszel?
Megint megr�zta a fej�t. - Mondj el mindent - kezd az elej�t�l.
Mindent �sszefoglaltam az elej�t�l, eg�szen a mai balszerencs�s esetig, csak a motoroz�st �s a hangokat hagytam ki.
Alice-nek nem tetszett a gyenge magyar�zatom az unatkoz�somr�l �s a szikl�r�l, �gyhogy gyorsan �tt�rtem a furcsa l�ngra, amit a v�zen l�ttam, �s hogy mit gondoltam r�la. Enn�l a r�szn�l a szemei �gy �sszesz�k�ltek, hogy csak egy kis r�s l�tsz�dott bel�l�k.
Furcsa volt �gy l�tni �t…….vesz�lyesnek n�zett ki - mint egy v�mp�r. Nyeltem egy nagyot �s a Harryvel kapcsolatos dolgokkal folytattam.
K�zbev�g�s n�lk�l hallgatta a t�rt�netemet. Egyszer-egyszer, megr�zta a fej�t, m�ly r�ncok keletkeztek a homlok�n, olyan volt mintha eredetileg bele lettek volna faragva a m�rv�ny b�r�be. Egy sz�t sem sz�lt, v�g�l elcsendesedtem a gy�szt�l, amit Harry eltv�oz�sa miatt �reztem.
Charlie-ra gondoltam, hamarosan haza�r. Vajon milyen �llapotban lesz?
- A t�voz�sunk semmi j�t nem tett veled, ugye? - motyogta Alice.
Felnevettem - enyh�n hiszt�rikusan. - Nem is ez volt a c�lja, nemde? Nem az �n hasznomra mentetek el. - Alice a padl�ra szegezte a tekintet�t. - Nos… azt hiszem ma �szt�n�sen cselekedtem.Val�sz�n�leg nem kellett volna idetolakodnom. -
�reztem, ahogy a v�r kiszalad az arcomb�l. A gyomrom g�rcsbe r�ndult. - Ne menj, Alice - suttogtam.
Az ujjaim megmarkolt�k a feh�r p�l�ja nyak�t �s szapor�bban vettem a leveg�t. - K�rlek, ne hagyj itt!
A szemei t�gra ny�ltak. - Rendben - lass� precizit�ssal ejtette ki a szavakat.
- Sehova sem megyek ma este. Nyudogj meg.
Megpr�b�ltam engedelmeskedni, hab�r a t�d�met nem tudtam kontrol�lni.
N�zte az arcomat, mik�zben a l�gz�semre koncentr�ltam. V�rt am�g megnyugodtam, majd megjegyezte:
- Pokolian festesz, Bella.
- Megfulladtam ma - eml�keztettem.
- Nem csak err�l van sz�. Egy roncs vagy.
Megh�kkentem. - Figyelj, megteszem, ami t�lem telik.
- Ezt hogy �rted?
- Nem olyan k�nny�. Dolgozom rajta.
Elgondolkozott. - �n mondtam neki - motyogta mag�nak.
- Alice - fels�hajtottam. - Mit gondolt�l, mit fogsz tal�lni? �gy �rtem, azon k�v�l, hogy engem holtan? Azt v�rtad, hogy ugr�ndozok �s vid�man f�ty�r�szek majd? Enn�l az�rt jobban ismersz.
- Igen. De az�rt rem�nykedtem.
Megsz�lalt a telefon.
- Biztos Charlie lesz az - mondtam �s talpra sz�kkentem. Megragadtam Alice k�-kez�t �s magammal r�ncig�ltam a konyh�ba. Nem akartam a l�t�k�r�m�n k�v�l tudni.
- Charlie? - sz�ltam bele a telefonba.
- Nem, �n vagyok - mondta Jacob.
- Jake!
Alice arcomat f�rk�szte.
- Csak biztos akartam lenni, benne hogy m�g �lsz - mondta Jacob savany�an.
- J�l vagyok. Mondtam neked, hogy ez nem...
- Ja. �rtem. Szia.
Jacob letette.
Fels�hajtottam �s a plafonra emeltem a tekintetem. - Ebb�l m�g baj lesz.
Alice megszor�totta a kezem. - Csak nem izgatottak hogy itt vagyok?
- Nem k�l�n�sebben. Egy�bk�nt sem tartozik r�juk.
Alice k�r�m fonta a karjait. - Sz�val most mit fogunk csin�lni? - t�n�d�tt. �gy t�nt mintha saj�t mag�hoz besz�lne. - Dolgokat, amiket el kell int�zni. El kell varrni a sz�lakat.
- Milyen dolgokat?
Az arca hirtelen �vatos lett. - Nem vagyok benne biztos… besz�lnem kell Carlisle-val.
Ilyen hamar el akar menni? G�rcsbe r�ndult a gyomrom.
- Nem maradhatn�l? - k�ny�r�gtem. - L�gyszi? Csak m�g egy kicsit. Annyira hi�nyozt�l. - A hangom elf�lt.
- Ha szerinted ez j� �tlet. - A szemei gondterheltek voltak.
- Szerintem az. Itt maradhatsz - Charlie is �r�lne.
- Van saj�t h�zam, Bella.
Csal�dottan, de belet�r�dve b�lintottam. T�tov�zva tanulm�nyozta az arcomat.
- Na j�, de musz�j szereznem legal�bb egy v�lt�s ruh�t.
Meg�leltem. - Alice, te vagy a legjobb!
- �s azt hiszem vad�sznom is k�ne. S�rg�sen - adta hozz� fesz�lt hangon.
- Hupsz. - H�tr�ltam egy l�p�st.
- T�vol tudsz maradni a bajt�l egy �r�ig? - k�rdezte szkeptikusan. De miel�tt v�laszolni tudtam volna, feltartotta a mutat�ujj�t �s behunyta a szem�t. Egy p�r pillanatig az arca sima volt �s kifejez�stelen.
Azt�n kinyitotta a szem�t �s v�laszolt a saj�t k�rd�s�re. - Igen, nem lesz semmi baj. Legal�bbis ma este. - Grimaszolt. M�g �gy is �gy n�zett ki, mint egy angyal.
- Visszaj�sz? - k�rdeztem gyenge hangon.
- Meg�g�rem - egy �ra.
R�n�ztem a konyha asztalon �ll� �r�ra. Nevetve el�rehajolt �s egy puszit nyomott az arcomra.
Azt�n m�r itt se volt.
Vettem egy m�ly l�legzetet. Alice vissza fog j�nni. Hirtelen sokkal jobban �reztem magam.
Sok mindent kell csin�lnom, hogy lefoglaljam magam, am�g v�rok.Egy zuhany k�ts�gk�v�l az els� a list�n. Megszagoltam a v�llamat amint levetk�ztem, nem �reztem semmit csak a s�s v�z h�n�ros illat�t. Azon t�prengtem, hogy vajon Alice mit �rtett azon, hogy b�zl�k.
Amikor m�r tiszta voltam, visszamentem a konyh�ba. Nem l�ttam semmi jel�t annak, hogy Charlie evett volna mostan�ban, �gyhogy val�szin�leg �hes lesz, amikor haza�r. Hamisan dudor�sztam magamnak, m�g a konyh�ban tev�kenykedtem.
Mik�zben a cs�t�rt�ki ragu a mikr�ban melegedett, meg�gyaztam a kanap�n.
Alice-nek nem lesz r� sz�ks�ge, de j�, ha Charlie l�tja. K�nosan figyeltem r�, hogy ne n�zzek az �r�ra.
Semmi okom nem volt p�nikolni; Alice meg�g�rte.
Gyoran habzsoltam be a vacsor�mat, nem is �reztem az �z�t - csak a sz�r�s f�jdalmat minden egyes nyel�sn�l.
Ink�bb csak szomjas voltam, mire befejeztem a vacsit m�r vagy f�l hord� vizet megittam. Az a sok s� teljesen kisz�r�totta a szervezetemet.
Megpr�b�ltam n�zni a t�v�t v�rakoz�s k�zben.
De Alice m�r ott volt, a r�gt�nz�tt �gy�n �lt.A szemei olyanok voltak mint a vajkaramella.
Mosolyogva megpaskolta a p�rn�t. -K�szi.
- Kor�n j�tt�l - mondtam ujjongva.
Le�ltem mell� a v�ll�ra hajtottam a fejem. �t�lelt a hideg karjaival �s fels�hajtott.
- Bella. Mit kezd�nk most veled?
- Nem tudom - vallottam be. - T�nyleg megteszek minden t�lem telhet�t.
- Elhiszem.
Csend volt.
- Tudja - � tudja…- vettem egy m�ly l�legzetet. Annak ellen�re, hogy k�pes voltam r�gondolni, m�g mindig neh�z volt hangosan kimondanom a nev�t.
- Tudja Edward, hogy itt vagy? - Nem tudtam meg�llni, hogy meg ne k�rdezzem. V�g�lis csak nekem f�j.
Majd r��rek a foglalkozni a f�jdalommal, ha m�r elment Alice, meg�g�rtem magamnak hab�r m�r a gondolatt�l is rosszul voltam.
- Nem.
Csak egyf�le k�ppen lehet ez igaz. - Nincs Carlisle-val �s Esme-vel?
- Minden h�napban beugrik.
- Oh. - Biztos �lvezi a kikapcsol�d�st. Egy biztons�gosabb t�m�ra �szpontos�tottam a kiv�ncsis�gomat.
- Azt mondtad, hogy iderep�lt�l… honnan j�tt�l?
- Denalib�l. Megl�togattam Tanya csal�dj�t.
- Jasper is itt van? Veled j�tt? - Megr�zta a fej�t. - Nem helyeselte a beavatkoz�somat. Meg�g�rt�k…- elhallgatott, azt�n megv�ltozott
a hangs�lya. - Szerinted Charlie nem b�nja, hogy itt vagyok? - k�rdezte aggodalmasan.
- Charlie azt gondolja, hogy csod�latos vagy, Alice.
- Nos, majd most megl�tjuk.
Az biztos; n�h�ny m�sodperccel k�s�bb hallottam, hogy egy j�r�rkocsi meg�ll a felhajt�n.
Felugrottam �s rohantam, hogy kinyissam az ajt�t.
Charlie lehajtott fejjel �s �sszeh�zott v�llakkal lassan v�nszorgott az ajt� fel�. El�be mentem; �szre sem vett am�g �t nem �leltem a derek�t. Mag�hoz szor�tott.
- R�szv�tem Harry miatt, apu.
- Nagyon fog hi�nyozni - motyogta.
- Hogy van Sue?
- �ssze van zavarodva, �gy t�nik m�g nem fogta fel eg�szen. Sam vele maradt…- a hangja elhalkult.
- Azok a szeg�ny gyerekek. Leah csak egy �vvel id�sebb, mint te, �s Seth m�g csak tizenn�gy…- megr�zta a fej�t.
Szorosan mag�hoz �lelt �s elindult az ajt� fel�.
- �mm, apu? - gondoltam jobb, ha figyelmeztetem. - Soha sem tal�lod ki, hogy ki van itt.
Meglepetten n�zett r�m. K�rbe n�zett, �s a t�loldalon parkol� Mercedest k�mlelte, a veranda f�nye, visszaver�d�tt a ragyog� fekete f�nyez�sr�l. M�g miel�tt reag�lhatott volna, Alice m�r ott �llt az el�szob�ban.
- Szia, Charlie - mondta szel�d hangon. - Sajn�lom, hogy ilyen rosszkor j�ttem.
- Alice Cullen? - alaposan megn�zte a kis alakot maga el�tt, mintha nem hinne a szem�nek. - Alice, te vagy az?
- Igen - meger�s�tette. - �ppen a k�rny�ken j�rtam.
- Carlisle is…?
- Nem, egyed�l j�ttem.
Mindketten tudtuk, hogy igaz�b�l nem Carlisle ut�n �rdekl�d�tt. A karjai m�g er�sebben szor�tott�k a v�llamat.
- Ugye itt maradhat? - �rveltem. - M�r megk�rtem r�.
- Persze - mondta Charlie automatikusan. - �r�l�nk hogy itt vagy, Alice.
- K�sz�n�m, Charlie. Tudom, hogy borzaszt� az id�z�t�s.
- Nem, semmi baj, komolyan. �gy is nagyon elfoglalt leszek, hogy seg�tsek Harry csal�dj�nak, j� hogy lesz Bell�nak t�rsas�ga.
- A vacsi az asztalon van, apu - mondtam neki.
- K�szi, Bell. - M�gegyszer meg�lelt miel�tt elcsoszogott a konyha fel�.
Alice visszament a kanap�ra, �n meg k�vettem. Most � h�zott a v�ll�hoz.
- F�radtnak t�nsz.
- Igen - �rtettem egyet mik�zben megvontam a v�llam. - A hal�l-k�zeli �lm�nyeknek k�sz�hetem … Sz�val, mit gondol Carlisle arr�l, hogy itt vagy?
- Nem tudja. Esm�vel �ppen vad�szni voltak. N�h�ny nap m�lva hallok majd fel�le, amikor vissza�rnek.
- Nem fogod elmondani neki, … amikor megint beugrik? - k�rdeztem. Tudta, hogy nem Carlisle-ra �rtem.
- Nem. Leharapn� a fejemet - mondta s�t�ten.
Nevettem azt�n fels�hajtottam.
Nem akartam aludni. Eg�sz �jjel fenn akartam maradni Alice-vel. Nem volt semmi �rtelme annak, hogy f�radt voltam, hiszen eg�sznap Jacob kanap�j�n fek�dtem. De a fuldokl�s el�g sokat kivett bel�lem, �s nem b�rtam nyitva tartani a szememet. A fejemet a k�kem�ny v�ll�n nyugtattam �s sokkal b�k�sebb �lomba, mer�ltem, mint rem�ltem volna.
Kor�n �bredtem, egy m�ly �s �lommentes alv�sb�l, teljesen kipihentnek, de ugyanakkor merevnek �reztem magam. A kanap�n voltam leped�be burkolva, Alice nem volt mellettem, de hallottam, ahogy Charlie-val besz�lget a konyh�ban.�gy hangzott mintha Charlie �ppen a rggelij�t csin�ln�.
- Mennyire volt rossz, Charlie? - k�rdezte Alice gyeng�den, �s az els� gondolatom az volt, hogy a Clearwater csal�dr�l besz�lnek.
Charlie s�hajtott egyet. - Nagyon.
- Mes�lj r�la. Tudni akarom, hogy pontosan mi t�rt�nt miut�n elment�nk.
Volt egy kis sz�net mik�zben a szekr�nyajt� bez�rult �s a kialudt a l�ng a t�zhelyen. Ijedten v�rtam.
- Sose �reztem m�g magam ennyire tehetetlennek - kezdte Charlie lassan.
- Nem tudtam, hogy mit tegyek. Az az els� h�t - azt hittem, hogy k�rh�zba kell vinnem. Nem evett, nem ivott nem is mozgott.
Dr. Gerandy olyan szavakkal dob�l�zott, hogy „katat�nikus”, de nem engedtem, hogy megvizsg�lja.
F�ltem, hogy megr�m�ten�."
"De azt�n abba hagyta?"
- R�vettem Rene�t hogy j�jj�n el �s vigye mag�val Florid�ba. Csak nem �n akartam az lenni, aki…. h�t �rted, ha k�rh�zba kellett volna vinni vagy ilyesmi. Azt rem�ltem, hogy az anyj�val t�lt�tt id� seg�tene. De amikor elkezdt�k bepakolni a ruh�it, teljesen kikelt mag�b�l. Soha nem l�ttam m�g, hogy Bella ilyen rohamot kapjon. Sosem volt olyan hiszt�rikus t�pus, de akkor �rj�ng�tt. Sz�tdob�lta a ruh�it �s azt �v�lt�zte, hogy nem k�nyszer�thetj�k, hogy elmenjen - �s v�g�l elkezdett s�rni. Azt hittem ez volt a fordul�pont. Nem vitatkoztam, amikor ragaszkodott hozz�, hogy itt maradjon…. �s el�sz�r
t�nyleg �gy t�nt javul az �llapota …- Charlie elhallgatott. Neh�z volt ezt hallgatni, r�j�nni, hogy mennyi f�jdalmat okoztam neki.
- De? - s�rgette Alice.
- Visszament a suliba �s dolgozni, evett �s aludt, megcsin�lta a h�zij�t. V�laszolt, amikor k�rdezt�k. De valahogy… �res volt. A szemei kifejez�stelenek voltak. Csom� kis dolog volt - nem hallgatott t�bb� zen�t; tal�ltam egy tucat t�r�tt CD-t a szem�tben. Nem olvasott, sosem volt abban a szob�ban, ahol a TV ment, pedig olyan sokat n�zte azel�tt. V�g�l r�j�ttem, hogy - mindent elker�l, ami r� eml�kezteti.
Alig besz�lt�nk; annyira agg�dtam, hogy semmi olyat nem mondjak, ami felzaklatta volna - a legkisebb dologra �s �sszerezzent - �s mag�t�l sose csin�lt semmit. Csak v�laszolt, ha k�rdeztem valamit.
Teljesen egyed�l volt abban az id�ben. Nem h�vta vissza a bar�tait, �s egy id� ut�n m�r nem h�vt�k t�bb�.
�jszaka olyan volt, mintha �l�halottak lettek volna k�r�l�tt�nk. M�g mindig szoktam hallani, ahogy sik�tozik �lm�ban.…-
Szinte l�ttam, ahogy reszketett. �n is reszkettem, az eml�kekt�l. Azt�n fels�hajtottam. Egy percig sem kellett volna a bolondj�rt j�ratnom vele.
- Sajn�lom, Charlie - mondta Alice gy�szosan.
- Nem a te hib�d. - Az a m�d, ahogy mondta, teljesen ny�lv�nval�v� tette, hogy kit tart felel�snek a t�rt�ntek�rt.
- Te mindig j� bar�tja volt�l.
- Az�rt most m�r jobban n�z ki.
- Igen. Ami�ta Jacob Black-kel l�g,javul�st vettem �szre rajta. Legal�bb van egy kis sz�ne, amikor haza�r, van egy kis f�ny a szem�ben. Boldogabb. - Sz�netet tartott, de a hangja m�shogy hangzott, amikor �jra megsz�lalt.
- Jacob t�bb mint egy �vvel fiatalabb n�la, �s tudom, hogy azel�tt csak �gy gondolt r�, mint egy bar�tra, de azt hiszem ez most m�r valami t�bb, vagy legal�bbis abba az �r�nyba halad.. -
Charlie majdnem harciasan mondta ezt. Ez egy figyelmeztet�s volt, nem Alice sz�m�ra, de neki kellett tov�bb adnia. - Jake sokkal �rettebb a kor�hoz k�pest - folytatta m�g mindig t�mad�an. - � fizikailag viseli gondj�t az apj�nak, m�g Bella �rzelmileg t�mogatta az anyj�t. Ett�l feln�tt. Meg azt�n j�k�p� k�ly�k - az anyj�ra �t�tt. Pont j� Bell�nak tudod -  bizonygatta Charlie.
- Akkor j�, hogy van neki - �rtett egyet Alice.
Charlie megk�nnyeb�lten kif�jta a leveg�t, hogy Alice is egyet�rt vele.
- Ok�, azt hiszem kicsit, elsietem a dolgokat. Nem tudom… m�g amikor Jacobbal van akkor sem… oykor olykor l�tok valamit a szem�ben, �s azon t�n�d�m, hogy k�pes leszek e- valaha is felfogni hogy mekkora f�jdalom van benne val�j�ban, az m�r nem norm�lis, Alice �s…ez megr�m�t.
Egy�ltal�n nem norm�lis. Nem mintha valaki… elhagyta volna, hanem mintha valaki meghalt volna. - A hangja elf�lt.
Olyan volt, mintha valaki meghalt volna - mintha �n haltam volna meg. Mert ez t�bb volt ann�l, mint elveszteni a legigazabb szerelmet, mintha az nem lenne �pp el�g, hogy meg�lj�n valakit. Ez az eg�sz j�v� �s csal�d elveszt�se volt - ez eg�sz �let�, amit v�lasztottam.
Charlie cs�ggedten folytatta. - Nem tudom, hogy valaha is t�ljut-e ezen - nem vagyok biztos, hogy ez a term�szet�ben van, hogy felgy�gyuljon egy olyan dologb�l, mint ez. � mindig is egy �lland�, v�ltozatlan kis teremt�s volt. Nem jut t�l dolgokon, nem v�ltoztatja meg a d�nt�s�t.
- T�nyleg olyan t�pus - �rtett egyet Alice sz�razon.
- �s Alice…- Charlie habozott. - Sz�val, tudod, hogy mennyire elfogult vagyok veled szemben, l�tom, hogy mennyire �r�l neked … de egy kicsit agg�dom amiatt, hogy mit fog tenni vele a l�togat�sod.
- �n is, Charlie, �n is. Nem j�ttem volna, ha tudtam volna. Sajn�lom.
- Ne k�rj bocs�natot, aranyom. Ki tudja? Tal�n j�t tesz neki.
- Rem�lem igazad van.
Hossz� sz�net �llt be, mik�zben a vill�k csikorogtak a t�ny�rokon, �s Charlie r�gott. Azon gondolkoztam, hogy vajon Alice hova rejti a kaj�t.
- Alice, k�rdeznem kell valamit - mondta Charlie fesz�lyzetten.
Alice nyugodt maradt. - Ki vele.
- Ugye � nem fog visszaj�nni l�togat�ba? - hallottam az elfojtott d�h�t Charlie hangj�ban.
Alice l�gy, megnyugtat� hangon v�laszolt. - Azt sem tudja, hogy itt vagyok. Amikor utolj�ra besz�ltem vele, akkor D�l-Amerik�ban volt.
Megmerevedtem, amint meghallottam ezt az �j inform�ci�t �s m�g jobban f�leltem.
- Ez is valami, legal�bb. -Horkantotta Charlie. - Nos, rem�lem j�l sz�rakozik.
Most el�sz�r lehetett Alice hangj�n egy kis kem�nys�get hallani. - �n nem felt�telezn�k ilyesmit, Charlie. - Tudtam, hogy vill�mlanak a szemei, amikor ezt a hangot haszn�lja.
Egy sz�k hangosan csikorgott a padl�n, ahogy kih�zt�k. Elk�pzeltem Charlie-t ahogy fel�ll; Alice nem csapna ekkora zajt. A csapb�l a koszos ed�nyekre folyt a v�z.
Nem �gy hangzott, hogy mondani akarn�nak m�g valamit Edwardr�l, �gy hogy eld�nt�ttem, itt az ideje fel�bredni.
Megfordultam egyenesen a r�gokra, hogy zajt csapjak vel�k. Hangosan �s�tottam.
A konyh�ban csend volt.
Ny�jt�zkodtam �s felny�gtem.
- Alice? - a reszel�s hangom j�l illet az �rtatlan hangs�lyhoz amivel sz�l�tottam.
- A konyh�ban vagyok, Bella - ki�ltotta Alice, nem volt semmi a hangj�ban, ami arra utalt volna, hogy hallgat�z�ssal gyanus�tana. De j� volt, abban hogy elrejtsen ilyen dolgokat.
Charlienak el kellet indulnia - seg�t Sue Clearwaternek elrendezni a temet�st. Ez egy nagyon hossz� nap lenne Alice n�lk�l. Soha nem besz�lt t�voz�sr�l �s �n nem is k�rdeztem r�la. Tudtam, hogy elker�lhetetlen, de nem akartam erre gondolni.
Ink�bb a csal�dj�r�l besz�lgett�nk - kiv�ve egy valakir�l.
Carlisle este Ithaca-ban dolgozik, �s r�szmunkaid�ben tan�t a Cornellen. Esme egy 17. sz�zadbeli h�zat �j�t fel, egy t�rt�nelmi eml�km�vet az �szaki erd�ben. Emmett �s Rosalie Eur�p�ba utaztak a m�sodik n�sz�tjukra, de most m�r �k is otthon vannak. Jasper is a Cornellre j�r, �s fil�z�fi�t tanul. �s Alice szem�lyes kutat�st v�gzett, azzal az inform�ci�val kapcsolatban, amit v�letlen�l �s szolg�ltattam
neki m�g m�lt tavasszal. Sikeresen kinyomozta, hogy melyik elmegy�gyint�zetben t�lt�tte az utols� �veit. Egy olyan �let utols� �veit, amir�l nem voltak eml�kei.
- A nevem Mary Alice Brandon volt - mondta csendesen. - Volt egy Cynthia nev� kish�gom. A l�nya - az unukoah�gom - m�g mindig �l, Biloxi-ban.
- Kital�ltad m�r, hogy mikor k�ldtek… arra a helyre? - Mi vehet r� sz�l�ket, hogy ilyet tegyenek? M�g ha a l�nyuk l�tja is a j�v�t…
Megr�zta a fej�t, a top�z szemei elm�l�ztak. - Nem sok mindent tal�ltam r�luk. V�gig n�ztem az �sszes r�gi �js�got �s f�nyk�pet. Nem eml�tett�k �ket t�l gyakran; nem voltak annak a t�rsadalmi k�rnek a tagjai, akikr�l sokat �rtak. A sz�leim �s Cynthia eljegyz�s�t is ott tartott�k (Biloxban).
Cynthia neve bizonytalanul hangzott az � sz�j�b�l.
- A sz�let�semet bejegyezt�k… �s a hal�lomat is. Megtal�ltam a s�romat. Elcsentem a kartonomat az int�zet arch�vum�b�l. A hal�lom id�pontja a kartonon �s a s�rk�n is ugyanaz.
Nem tudtam, hogy mit mondhatn�k, �s egy r�vid sz�net ut�n, Alice t�m�t v�ltott.
Most az �sszes Cullen egy helyen volt, kiv�ve egy, aki a Cornelli tavaszi sz�netet Denaliban t�lti, Tanya csal�dj�val. Moh�n figyeltem m�g a legjelent�ktelenebb h�reket is. Soha sem eml�tette azt, aki a legjobban �rdekelt, �s ez�rt h�l�s voltam. Nekem az is el�g volt, hogy a t�rt�neteket hallgathatom arr�l a csal�dr�l, amelyikhez egykor tartozni akartam.
Charlie csak s�t�ted�s ut�n �rt haza �s m�g megviseltebbnek l�tszott, mint tegnap este. Holnap els� dolga lesz, hogy elmegy a rezerv�tumba, Harry temet�s�re, �gyhogy kor�n nyugov�ra t�rt. �n megint a kanap�n t�lt�ttem az �jszak�t Alice-val.
Charlie �gy festett, mint egy idegen, amikor hajnalban lebotork�lt a l�pcs�n, egy r�gi �lt�nyben, amit m�g sose l�ttam ezel�tt. Nem volt �sszegombolva- azt hiszem nem is �rt volna �ssze rajta. A nyakkend�je egy kicsit sz�lesebb volt, a jelenlegi divathoz k�pest. L�bujjhegyen az ajt�hoz osont, nem
akart minket fel�breszteni.Hagytam, hogy elmenjen, �gy tettem mintha aludn�k, ahogy Alice is.
Amint kil�pett az ajt�n, Alice fel�lt. Teljesen fel volt �lt�zve a paplan alatt.
- Sz�val, mit csin�lunk ma? - k�rdezte.
- Nem tudom - l�tsz valami �rdekeset?
Mosolyogva megr�zta a fej�t. - De m�g �gy is kor�n van.
A La Push-ban t�lt�tt id� miatt, egy rak�s dolgot elhanyagoltam itthon, �s eld�nt�ttem hogy ma behozom a lemarad�som. Csin�lni akartam valamit, b�rmit, amivel megk�nny�thetem Charlie �let�t - tal�n kicsit jobb �rz�s lesz hazaj�nnie egy tiszta, rendezett h�zba.
A f�rd�szob�val kezdtem - ez mutatta a legt�bb jel�t az elhanyagolts�gnak.
Mik�zben dolgoztam, Alice az ajt�f�lf�nak d�lve k�rdezgetett az �n, illetve a mi iskolai bar�tainkr�l, hogy mennyit v�ltoztak ami�ta elment. Az arca k�z�mb�s volt �s kifejez�stelen, �reztem rosszall�s�st, amikor �szrevette, hogy milyen keveset tudtam csak mondani. Vagy csak nekem volt lelkiismeret-furdal�som, ami�rt tegnap reggel kihallgattam a besz�lget�s�ket Charlieval.
Sz�szerint a k�ny�k�m�n t�maszkodtam f�rd�k�ds�rol�s k�zben, amikor valaki csengetett.
Alicre n�ztem �s l�ttam, hogy az arca megh�kkent volt, szinte aggodalmas, ami el�g furcsa, mert Alicet sosem lepte meg semmi.
- J�v�k! - kiab�ltam az ajt� �r�ny�ba, mik�zben felt�p�szkodtam �s sietve le�bl�tettem a karom.
- Bella - mondta Alice meghi�sulva - Azt hiszem sejtem, hogy ki lehet az, �s szerintem jobb, ha most lel�pek.
- Sejted? - visszhangoztam. Alice mi�ta sejt dolgokat?
- Ha ez megint az az �gbeki�llt� t�ved�sem, mint a tegnapi, akkor nagyon val�sz�n�, hogy Jacob Black vagy az egyik bar�tja �ll az ajt�ban.
R�b�multam, �s �sszraktam a dolgokat. - Te nem l�tod a v�rfarkasokat?
Grimaszolt. - �gy t�nik. - Ny�lv�nval�an zavarta ez a t�ny - nagyon zavarta.
Megint sz�lt a cseng� - t�relmetlen�l.
- Nem kell elmenned, Alice. Te volt�l itt el�bb.
K�nnyeden �s ez�st�sen kacagott - de s�t�t �le volt a nevet�s�nek. 
- B�zz bennem - nem lenne j� �tlet egy szob�ban maradnom Jacob Black-kel.
Megpuszilta az arcom miel�tt elt�nt Charlie szob�j�ban - �s k�ts�gk�v�l kislisszolt a h�ts� ablakon.
Megint csengettek.