EPIL�GUS EGY K�L�NLEGES ALKALOM

  EDWARD BESEG�TETT A KOCSIJ�BA, �s k�zben gondosan �gyelt a mindenf�le selyem-  �s szat�nfodrokra, meg a vir�gokra, amelyeket az el�bb t�zk�d�tt bonyolult frizurak�ltem�nybe rendezett f�rtjeim k�z�, valamint az orm�tlan j�r�gipszemre. Durc�san h�ztam a sz�mat, de � �gyet sem vetett r�.
  Eligazgatott az �l�sen, azt�n � maga is be�lt, �s letolatott a hossz�, keskeny felhajt�r�l.
  - M�gis, mikor akarod el�rulni, hov� megy�nk tulajdonk�ppen? - m�rgel�dtem. Tiszta sz�vb�l ut�lom a meglepet�seket. �s ezt � is tudja.
  - Meg vagyok d�bbenve, hogy m�g nem tal�ltad ki! - Cs�fond�ros mosolyt villantott fel�m, nekem pedig elakadt a l�legzetem. Hozz� fogok-e valaha szokni t�k�letes sz�ps�g�hez?
  - Mondtam m�r, hogy remek�l n�zel ki? - �rdekl�dtem.
  - Igen. - �jra elvigyorodott. M�g sose l�ttam feket�ben. S�padt b�re �s s�t�t �lt�z�ke kontrasztja val�sz�n�tlen�l gy�ny�r�v� tette. Ennyit el kellett ismernem, b�r er�sen nyugtalan�tott az a t�ny, hogy szmokingot visel.
  De kor�ntsem annyira, mint a saj�t ruh�m. Vagy a cip�m. Mind�ssze f�l p�r, mert a m�sik l�bam m�g mindig be volt b�rt�n�zve a j�r�gipszbe. De a szand�lnak, amely mind�ssze n�h�ny szat�nszalagb�l �llt, roppant magas sarka volt, �s ez nem sokat seg�tett, amikor megpr�b�ltam f�l l�bon s�ntik�lni.
  - Nem megyek �t t�bbet hozz�tok, ha Alice rajtam akarja kik�s�rletezni, hogyan lehet valakib�l Barbie-bab�t csin�lni! - A nap nagyobbik r�sz�t Alice d�bbenetes m�ret� f�rd�szob�j�ban t�lt�ttem, tehetetlen b�bk�nt, mik�zben Alice fodr�szt �s kozmetikust j�tszott. Valah�nyszor izegni-mozogni vagy nyafogni mer�szeltem, azzal �rvelt, hogy � egy�ltal�n nem eml�kszik r�, milyen embern�nek lenni, �s ne rontsam el az �r�m�t, hogy most legal�bb rajtam kereszt�l megtapasztalhatja. Azt�n a l�tez� leglehetetlenebb ruh�ba �lt�ztetett -  m�lyk�k volt, fodros, a v�llamat szabadon hagyta, �s valami francia c�mke volt benne, amelyet nem tudtam elolvasni - ink�bb divatbemutat�ra illett volna, mint Forksba. Semmi j� nem s�lhet ki abb�l, hogy mind a ketten �gy ki�lt�zt�nk, ebben biztos voltam. Hacsak... de ezt a gyan�t nem voltam hajland� szavakba foglalni, m�g gondolatban sem.
  Telefoncs�ng�s riasztott fel. Edward el�h�zta a mobilj�t a szmokingja bels� zseb�b�l, �s gyors pillant�st vetett a kijelzett sz�mra, miel�tt felvette.
  -  Hello, Charlie! - sz�lt bele �vatosan.
  -  Charlie? - kaptam fel a fejem.
  Charlie meglehet�sen... bonyolult volt, ami�ta visszat�rtem Forksba. A balesetemre k�t, j�l elk�l�n�thet� m�don reag�lt. Egyfel�l annyira h�l�s volt Carlisle-nak, hogy szinte b�lv�nyozta. M�sfel�l makacsul meg volt gy�z�dve arr�l, hogy valami m�don Edward a b�n�s -  ha � nincs, akkor eleve el se akarok menni otthonr�l. �s Edward ebben ne �rtett volna egyet Charlie-val? Ezekben a napokban Charlie kor�bban nem l�tez� szab�lyokat vezetett be: p�ld�ul nem maradhattam ki sok�ig... �s Edward csak meghat�rozott id�pontokban l�togathatott.
  Charlie mondhatott valami meglep�t a telefonban, mert Edward szeme elkerekedett, a sz�ja meg sz�les mosolyra h�z�dott.
  -  Ez nem l�tezik! - Felnevetett.
  -  Mi t�rt�nt? - k�rdeztem. �gyet se vetett r�m.
  -  Nem besz�lhetn�k �n vele? -  Edward l�that�lag �lvezte a helyzetet. V�rt n�h�ny m�sodpercig.
  -  Hello, Tyler, itt Edward Cullen. -  Els� hall�sra roppant bar�ts�gosnak t�nt. De �n m�r el�g j�l ismertem, kihallottam hangj�b�l a halk, fenyeget� �rnyalatot. De mit keres Tyler n�lunk? A sz�rny� gazs�g kezdett megvil�gosodni el�ttem. �jra v�gign�ztem a lehetetlen ruh�n, amelyet Alice r�m er�ltetett.
  -  Sajn�lom, ha valami f�lre�rt�s t�rt�nt, de Bella sajnos nem �r r� ma este. -  Edward hangja hirtelen megv�ltozott. A benne bujk�l� fenyeget�s most m�r sokkal er�sebben �rz�d�tt... -  Hogy eg�szen �szinte legyek, egyik este sem �r r� senkinek, hacsak nem �n vagyok az illet�. Rem�lem, nincs harag. Sajn�lom, ha ezzel elrontottam az est�det! - De nem �gy hangzott, mintha t�nyleg sajn�ln�. Kikapcsolta a telefont, �s k�r�rvend�en elvigyorodott.
  Arcom �s nyakam skarl�tv�r�sre pirult a haragt�l. D�h�s k�nnyek kezdt�k d�fk�dni a szememet.
  Edward meglepetten n�zett r�m.
  -  Tal�n t�l goromba voltam? Nem akartalak megb�ntani. Nem is feleltem.
  -  Te az iskolab�lba akarsz engem vinni! -  sik�tottam.
  Most m�r minden vil�gos volt, hogy a fen�be nem j�ttem r� kor�bban? Ha csak egy kicsit odafigyelek, �szrevehettem volna a d�tumot a plak�tokon, amelyek l�pten-nyomon ott d�szelegtek az iskola �p�let�ben. De nekem �lmomban sem jutott eszembe, hogy Edward ilyesminek akar kitenni. H�t egy�ltal�n nem ismer?
  L�ttam rajta: nem sz�m�tott r�, hogy ennyire d�h�s leszek. �sszeszor�totta az ajk�t, �s a szeme �sszesz�k�lt.
  -  Ne cirkuszolj, Bella!
  A szemem az ablakra villant: m�ris megtett�k a fele utat az iskol�ig.
  -  Mi�rt teszed ezt velem? - k�rdeztem elborzadva. Edward a szmokingj�ra b�k�tt.
  -  Komolyan, Bella, m�gis, mit gondolt�l, hov� k�sz�l�nk? El�nt�tt a keser�s�g. El�sz�r az�rt, mert b�rmilyen k�zenfekv� volt is a rejtv�ny megfejt�se, eddig eszembe se jutott. De az�rt is, mert a nap folyam�n valami halv�ny gyan� -  vagy ink�bb v�rakoz�s -  form�l�dott bennem, mialatt Alice megpr�b�lt sz�ps�gkir�lyn�t var�zsolni bel�lem, �s most kider�lt, hogy ez a sejt�s m�g csak a k�zel�ben sem j�rt az igazs�gnak. Ez a f�lelemmel vegyes rem�nyked�s nagy butas�gnak t�nt �gy ut�lag.
  Sejtettem, hogy k�l�nleges alkalomra k�sz�l�d�nk. De hogy ez az iskolab�l lesz, m�g �lmomban sem jutott volna eszembe.
  Haragos k�nnyek g�rd�ltek az arcomon. Nagy elkesered�semre eszembe jutott, hogy szok�som ellen�re ez�ttal ki vagyok sminkelve. Gyorsan let�r�ltem a k�nnyeket a szemem al�l, miel�tt m�g elm�zol�dna a fest�k. Amikor visszah�ztam a kezem, l�ttam, hogy nem lett fekete: ezek szerint Alice sejtette, hogy v�z�ll� fest�kre lesz sz�ks�gem.
  -  Ez teljesen nevets�ges. Most mi�rt s�rsz? -  k�rdezte Edward inger�lten.
  -  Mert �r�lten d�h�s vagyok!
  -   Bella! - Aranysz�n, par�zsl� szem�nek minden b�verej�t beletette.
  -  Mi van? -  hebegtem minden egy�br�l elfeledkezve.
  -  A kedvem�rt... - susogta.
  A pillant�s�t�l elolvadt minden d�h�m. Ezzel megszegte a j�t�kszab�lyokat: nagyon j�l tudta, hogy ilyenkor nem b�rok vitatkozni rel�. Megadtam magam, �s pr�b�ltam j� k�pet v�gni a dologhoz.
  -  Rendben! -  mondtam durc�san, ha m�r k�ptelen voltam olyan d�h�s lenni, mint szerettem volna. - Nem csin�lok jelenetet. De azt�n magadra vess! Legf�bb ideje, hogy megint valami baleset �ren. Val�sz�n�leg el fogom t�rni a m�sik l�bamat is. N�zd ezt a l�bbelit! Val�s�gos hal�lcsapda! -  Azzal kiny�jtottam az �p l�bamat, hogy szem�gyre vehesse a szand�lomat.
  -   Hmmmm... -  J�val hosszabb ideig b�multa a l�bamat a kelet�n�l. -  Majd eml�keztess, hogy megk�sz�njem Alice-nek a mai est�t.
  -  Alice is ott lesz? - Ez a gondolat kicsit megnyugtatott.
  -  Igen, �s Jasper is, meg Emmett... �s Rosalie... -  tette hozz�.
  A nyugalmamat mintha elf�jt�k volna. Rosalie-vel tapodtat sem jutottunk el�r�bb, b�r Emmettel, t�bbsz�ri f�rj�vel eg�szen j� bar�ts�gba keveredt�nk. Emmett �lvezte a jelenl�temet - �gy v�lte, bizarr emberi reakci�im igen mulats�gosak... de lehet, hogy csak azt tal�lta viccesnek, hogy gyakran orra buktam. Rosalie viszont egyszer�en kereszt�ln�zett rajtam. Elhessegettem magamt�l ezeket a gondolatokat, �s hirtelen az eszembe jutott valami.
  -  Charlie is be volt avatva? - k�rdeztem gyanakodva.
  -  H�t persze! - Edward elvigyorodott. - Tyler viszont, �gy l�tszik, nincs.
  A fogamat csikorgattam. Hogy lehetett Tyler ennyire vak, el sem tudtam k�pzelni. Az iskol�ban, ahol Charlie nem �thette a dolgaimba az orr�t, elv�laszthatatlanok voltunk Edwarddal - kiv�ve a ritka, naps�t�ses napokat.
  K�zben oda�rt�nk az iskol�hoz: Rosalie felt�n�, piros sportaut�ja m�r ott �llt a parkol�ban. Ma nem volt annyira borult az �g, mint m�skor, nyugaton n�h�ny v�kony sug�rk�ve �tt�rt a felh�r�tegen.
  Edward kisz�llt, megker�lte a kocsit, �s kinyitotta nekem az ajt�t. Azt�n odany�jtotta a kez�t.
  De �n nem moccantam, csak �ltem, karba font k�zzel, �s titokban egy kis k�r�r�met �reztem. A parkol� tele volt est�lyi ruh�s emberekkel: megannyi szemtan�. �gy most nem r�ngathat ki, ahogy akkor tenn�, ha egyed�l lenn�nk.
  Edward fels�hajtott.
  -  Amikor valaki meg akar �lni, b�tor vagy, mint egy oroszl�n, de inadba sz�ll a b�tors�g, ha valaki t�ncot emleget... - Megcs�v�lta a fej�t.
  Nagyot nyeltem. T�NC? �risten, csak nem gondolja komolyan, hogy t�ncolni fogok! -
  -  Bella, hidd el, nem engedem, hogy b�rki k�rt tegyen benned. M�g te magad sem. Nem eresztelek el egy pillanatra sem, �g�rem.
  Ezen elgondolkodtam, �s hirtelen sokkal jobban �reztem magam. Ezt Edward is l�tta az arcomon.
  -  No l�tod! - mondta l�gyan. -  Nem lesz semmi baj! Lehajolt, �s f�l k�zzel �tkarolta a derekamat. Megfogtam a m�sik kez�t, �s engedtem, hogy kiemeljen a kocsib�l.
  Tov�bbra is szorosan �tfogta a derekamat, �gy t�mogatott, mik�zben az iskola fel� bicegtem.
  Phoenixben egy sz�lloda b�lterm�ben tartott�k az iskolab�lokat. Itt term�szetesen a tornateremben. Val�sz�n�leg ez volt az egyeden helyis�g a v�rosban, amelyik el�g nagy ahhoz, hogy b�lt rendezzenek benne. Amikor bel�pt�nk, vihogni kezdtem. A falakat val�s�ggal ellept�k a l�gg�mb�kkel teliaggatott �lbolt�vek �s a pasztellsz�n� krepp-pap�r girlandok.
  -  Ez pont �gy n�z ki, mint egy horrorfilm d�szlete - r�ty�gtem.
  -   H�t... - mormolta Edward, mik�zben lassan araszoltunk a jegy�rus asztala fel�. Hi�ba nehezedtem r� teljes s�lyommal, az�rt nekem is csoszognom kellett, hogy el�bbre jussunk. - V�mp�rb�l t�bb mint el�g van a teremben.
  A t�ncparkett fel� n�ztem: mind�ssze k�t p�r keringett kecsesen, a t�bbiek a terem fal�hoz lapultak ?  senkinek sem akar�dzott ilyen ragyog� t�ncosokkal versengeni. Emmett �s Jasper t�k�letesen festett a klasszikus szmokingban. Alice roppant l�tv�nyos volt fekete szat�nruh�j�ban, amelyen a h�romsz�g alak� kiv�g�sok j�kora darabokat fedtek fel h�feh�r b�r�b�l. Rosalie pedig... h�t � olyan volt, mint mindig: hihetetlen�l, szemk�pr�ztat�an gy�ny�r�. �l�nk skarl�tv�r�s ruh�ja szabadon hagyta a h�t�t, combk�z�pig szorosan a test�re simult, onn�t kezdve pedig sz�les, fodros usz�lyban omlott sz�t. A dekolt�zsa eg�szen a derek�ig szaladt. Csak sajn�lni tudtam minden l�nyt a teremben, magamat is bele�rtve.
  -  Akarod, hogy bereteszeljem az ajt�kat, hogy lem�sz�rolhass�tok a gyan�tlan polg�rokat? -  suttogtam, mint egy �sszeesk�v�.
  -  �s te melyik csapatban lenn�l? -  morogta.
  -  �, �n term�szetesen a v�mp�rokkal vagyok. Vonakodva elmosolyodott.
  -  B�rmit megtenn�l, csak t�ncolnod ne kelljen!
  -  B�rmit a vil�gon.
  Megvette a jegyeket, azt�n a t�ncparkett fel� ford�tott. R�m�lten kapaszkodtam a karj�ba, �s l�tv�nyosan s�ntik�lni kezdtem.
  -  El�tt�nk az eg�sz �jszaka! - figyelmeztetett.
  V�g�l siker�lt odavontatnia, ahol a testv�rei keringtek eleg�nsan, b�r ami a st�lusukat illeti, annak k�ze sem volt a jelen divatj�hoz �s zen�j�hez. Elborzadva n�ztem �ket.
  -  Edward! -  A torkom annyira kisz�radt, hogy csak suttogni b�rtam. -  �n t�nyleg nem tudok t�ncolni! - �reztem, ahogy beter�t a r�m�let.
  -  Ne agg�dj, butusk�m - suttogta vissza. - El�g, ha �n tudok! A karomat a nyaka k�r� fonta, kiss� f�lemelt, �s a l�b�t az eny�m al� cs�sztatta.
  �s a k�vetkez� pillanatban mi is ott forogtunk a t�ncparketten.
  -  �gy �rzem, mintha �t�ves lenn�k! - nevettem fel n�h�ny perc er�fesz�t�s n�lk�li kering�z�s ut�n.
  -  Az�rt kicsit t�bbnek l�tszol -  mormolta Edward, �s szorosabban mag�hoz h�zott, �gyhogy a l�bam egy pillanatra f�l m�terre a padl� f�l�tt lebegett.
  Az egyik fordul�n�l elkaptam Alice tekintet�t -  b�tor�t�an r�m mosolygott. Visszamosolyogtam. Meglepetten tapasztaltam, hogy t�nyleg j�l �rzem magam... egy kicsit.
  - Ok�, ez nem is olyan rossz! - ismertem be.
  De Edward �ppen az ajt� fel� n�zett, igen mogorv�n.
  - Mi az? - Nem volt k�nny� forg�s k�zben k�vetni a pillant�s�t, de azt�n v�g�l m�giscsak megl�ttam, mi bosszantotta fel. Jacob Black, nem szmokingban ugyan, csak feh�r ingben �s nyakkend�ben, a haja lesim�tva �s a szok�sos l�farokba k�tve, �ppen fel�nk igyekezett.
  �n is megh�kkentem, de a k�vetkez� pillanatban m�r nem tudtam nem sajn�lni Jacobot. Szeml�tom�st k�nyelmetlen�l �rezte mag�t -  sz�rnyen k�nyelmetlen�l. Amikor a szem�nk tal�lkozott, bocs�natk�r� arccal n�zett r�m.
  Edward halkan felmordult.
  - Viselkedj! -  sziszegtem.
  - T�rsalogni �hajt veled - k�z�lte Edward mar� g�nnyal. Jacob k�zben oda�rt hozz�nk, s�t�tt r�la, mennyire zavart �s
  b�ntudatos.
  -  Hello, Bella, rem�ltem, hogy itt tal�llak! - mondta, de olyan hangon, amelyb�l nyilv�nval� volt, hogy pontosan az ellenkez�j�ben b�zott. De a mosolya ugyanolyan meleg volt, mint mindig.
  - Szia, Jacob! -  mosolyogtam vissza r�. -  Mi �js�g?
  - Szabad? -  k�rt t�ncra bizonytalanul, �s most el�sz�r Edwardra pillantott. D�bbenten l�ttam, hogy nem kell feln�znie r�. Legal�bb h�sz centit n�tt az�ta, hogy utolj�ra l�ttam.
  Edwardnak arcizma sem rezd�lt, csak �vatosan a talpamra �ll�tott, �s sz� n�lk�l h�tr�lt egy l�p�st.
  - K�sz! -  vigyorgott Jacob bar�ts�gosan.
  Edward csak biccentett, mer�en n�zett r�m, azt�n megfordult, �s od�bb ment.
  Jacob a derekamra tette a tenyer�t, �n pedig f�l�gaskodtam, hogy el�rjem a v�ll�t.
  - Te j� �g, Jake, hogy megn�tt�l! Milyen magas vagy most?
  - 190 centi - mondta el�gedetten.
  Igaz�b�l nem t�ncoltunk -  m�r csak a l�bam miatt sem tehett�k. Ink�bb �gyetlen�l ingadoztunk egy helyben �llva, jobbra-balra. Tal�n jobb is volt �gy: a hirtelen n�v�st�l Jacob esetlen�l h�rihorgas lett, a mozg�sa suta, �gy val�sz�n�leg � sem t�ncolhatott jobban, mint �n.
  - Sz�val hogy ker�lt�l ide ma este? -  �rdekl�dtem, de nem voltam t�ls�gosan k�v�ncsi a v�laszra. L�tva, mik�nt hatott Edwardra a felbukkan�sa, k�nnyen ki tudtam tal�lni, mi�rt j�tt.
  - Ap�m h�sz dolcsit �g�rt, ha elj�v�k az iskolab�lotokra. El tudod te ezt k�pzelni? - vallotta be sz�gyenkezve.
  - El �n - d�nny�gtem. - H�t rem�lem, legal�bb j�l �rzed itt magad. Tal�lt�l m�r valami kedvedre val�t? - ugrattam, �s egy csom� l�ny fel� intettem a fejemmel, akik �gy sorakoztak a fal ment�n, mint a pasztellsz�n� cukr�szs�tem�nyek a h�t�pulton.
  - Aha - s�hajtotta. - De � m�r foglalt.
  Egy pillanatra len�zett r�m, �s a szeme tal�lkozott az �n k�v�ncsi tekintetemmel - azt�n mind a ketten zavartan elford�tottuk a fej�nket.
  - Mellesleg, t�nyleg nagyon csinos vagy ma -  tette hozz� b�tortalanul.
  - Uhm, k�sz. Sz�val mi�rt is fizetett neked Billy az�rt, hogy ide gyere? - k�rdeztem gyorsan, b�r m�r tudtam a v�laszt.
  Jacob szeml�tom�st nem �r�lt neki, hogy �jra erre tereltem a sz�t. K�nosan �rezte mag�t, elfordult.
  - Azt mondta, ez el�g „biztons�gos” hely lesz hozz�, hogy besz�ljek veled. Az �reg kezd teljesen becsavarodni.
  Tess�k-l�ss�k vele nevettem.
  - Na, mindegy, sz�val m�g azt is be�g�rte, hogy ha megmondok neked valamit, akkor megszerzi azt a hengerfejet, amire sz�ks�gem van - vallotta be al�zatosan.
  - H�t akkor mondjad, szeretn�m, ha be tudn�d fejezni az aut�dat - vigyorogtam. Legal�bb Jacob nem hisz ebben az eg�szben. Ez megk�nny�tette a helyzetemet. Edward ott �llt a falnak t�maszkodva, �s engem figyelt. L�ttam, amint egy r�zsasz�n ruh�s m�sod�ves f�l�nken, rem�nykedve szem�gyre veszi, de Edward �szre se vette.
  Jacob megint sz�gyenl�sen les�t�tte a szem�t.
  - De nem fogsz megharagudni r�m, ugye?
  - Kiz�rt, hogy b�rmi�rt is megharagudn�k r�d, Jacob -  bizonygattam. -  M�g Billyre se haragszom. �gyhogy mondd csak nyugodtan, amit mondanod kell.
  -  H�t sz�val... ez az eg�sz akkora baroms�g, �gyhogy t�nyleg sajn�lom, Bella... de Billy azt szeretn�, ha szak�tan�l a bar�toddal. „L�gy sz�ves!” K�l�n megk�rt, hogy ezt is tegyem hozz�! -  Undorodva cs�v�lta a fej�t.
  - M�g mindig olyan babon�s, igaz?
  - Aha... Teljesen... ki volt akadva, amikor te megs�r�lt�l Phoenix-ben. Nem akarta elhinni... - Jacob sz�gyenl�sen elhallgatott. A szemem �sszesz�k�lt.
  - Leestem a l�pcs�r�l.
  - Tudom -  v�gta r� Jacob azonnal.
  -  Ap�d nyilv�n azt hiszi, Edwardnak valami k�ze volt hozz� - �ll�tottam ink�bb, semmint k�rdeztem. �g�retem ellen�re kezdett felmenni bennem a pumpa.
  Jacob a padl�t fix�rozta. Imm�r arra sem vett�k a f�rads�got, hogy legal�bb ringat�zzunk a zen�re, b�r a tenyere m�g mindig ott volt a derekamon, �s az �n kezem is a v�ll�n.
  - Figyelj, Jacob, tudom, hogy Billy val�sz�n�leg nem fogja elhinni, de hogy legal�bb te tudj�l r�la... -  R�m n�zett, mert hallotta a hangomon, hogy most nagyon �szint�n besz�lek. - Sz�val Edward igaz�b�l megmentette az �letemet. Ha nincs ott � �s az �desapja, �n m�r halott lenn�k.
  -  Tudom - felelte ugyan�gy, mint az el�bb, de az�rt �gy t�nt, hogy a mondand�m m�giscsak hat�ssal volt r�. Azt rem�ltem, legal�bb ennyir�l meg tudja majd gy�zni Billyt.
  -  Figyelj, sajn�lom, hogy �ppen ter�d b�zt�k ezt az �zenetet - mondtam bocs�natk�r� hangon. -  De legal�bb most megkapod azt az alkatr�szt.
  - Aha - motyogta. L�ttam, hogy m�g mindig sz�gyenkezik... �s zaklatott.
  - Van m�g valami? - k�rdeztem hitetlenkedve.
  - Felejtsd el! - motyogta. - Szerzek munk�t, �s �sszegy�jt�m azt a p�nzt �n magam.
  K�nyszer�tettem, hogy a szemembe n�zzen.
  - Ki vele, Jacob!
  - De olyan r�mes...
  - Nem �rdekel. Ki vele! -  er�sk�dtem.
  - J�, rendben... de a fen�be is, ez t�nyleg r�mes! -  Megr�zta a fej�t. -  Azt akarta, mondjam meg neked, nem is, hogy figyelmeztesselek, hogy... �s ne felejtsd el, � haszn�lt t�bbes sz�mot, nem �n... - Egyik kez�t elvette a derekamr�l, �s kis id�z�jeleket �rt le vele a leveg�ben: -  „Figyelni fogunk benneteket!” -  Szorongva v�rta, mik�nt fogadom a hallottakat.
  Ez �gy hangzott, mintha valami maffiafilmb�l vette volna. Hangosan f�lnevettem.
  -   Sajn�lom, hogy pont neked kellett �tadnod ezt az �zenetet, Jake! - kuncogtam.
  -  Nem is volt olyan sz�rny�! - Elvigyorodott. A pillant�sa elismer�en futott v�gig a ruh�mon. - Sz�val mondjam meg az �regnek, hogy azt �zened, t�r�dj�n a maga dolg�val? - k�rdezte rem�nykedve.
  -  Nem - s�hajtottam. - Mondd azt neki, hogy k�sz�n�m! Tudom, hogy csak j�t akar.
  A sz�m v�get �rt, �s �n levettem a kezem Jacob v�ll�r�l. Az � tenyere m�g n�h�ny pillanatig ott t�tov�zott a derekamon. Azt�n lepillantott a j�r�gipszemre.
  -  Akarsz m�g t�ncolni? Vagy elk�s�rjelek valahov�?- Edward v�laszolt helyettem.
  -  K�sz�nj�k, Jacob, mostant�l kezdve ez m�r hadd legyen az �n gondom!
  Jacob h�trah�k�lt, �s elkerekedett szemmel b�mult Edwardra.
  -  H�, �szre se vettem, hogy itt vagy! -  motyogta. - Gondolom, k�s�bb m�g l�tjuk egym�st, Bella! -  H�tral�pett, �s b�tortalanul b�cs�t intett.
  Elmosolyodtam.
  -  Aha, k�s�bb m�g tal�lkozunk!
  -  �s sajn�lom! -  ism�telte m�g egyszer, miel�tt elindult az ajt� fel�.
  Amint a k�vetkez� sz�m elkezd�d�tt, Edward karja m�r a derekamat �lelte. Nem kifejezetten lass� sz�m volt, de ez �t egy�ltal�n nem �rdekelte. El�gedetten a mell�re hajtottam a fejem.
  - Jobban vagy? -  ugrattam.
  -  Nem igaz�n ? -  felelte kurt�n.
  -   Ne l�gy d�h�s Billyre! - s�hajtottam. - Charlie j� bar�tja, �s agg�dik �rtem. Nem szem�ly szerint ellened van kifog�sa.
  -  Nem vagyok d�h�s Billyre - helyesb�tett kim�rt hangon. - A fia bosszant.
  H�tr�bb h�z�dtam, hogy jobban l�ssam.
  - De mi�rt?
  - Els�sorban az�rt, mert megszegtem miatta az �g�retemet. - �rtetlens�gem l�tt�n halv�nyan elmosolyodott.
  - Meg�g�rtem, hogy egy percre se eresztelek el ma �jszaka.
  - Sebaj, �n megbocs�tok.
  - K�sz. De van m�g m�s is. - T�relmesen v�rtam.
  - Azt mondta r�d, hogy csinos vagy! - folytatta v�g�l, �s a homlok�n elm�ly�ltek a r�ncok. -  Ez az adott k�r�lm�nyek k�z�tt val�s�gos s�rt�s. Ma m�g a gy�ny�r�n�l is gy�ny�r�bb vagy!
  Elnevettem magam.
  - Nem lehet, hogy te egy kicsit elfogult vagy?
  - Nem hinn�m. R�ad�sul kit�n� a l�t�som.
  M�r megint keringt�nk, a l�bam a l�b�n, �s er�sen mag�hoz szor�tott.
  - Sz�val megmagyar�zod v�gre, mire volt j� ez az eg�sz? -  k�rdeztem.
  Len�zett r�m, mintha nem �rten�, mire �n sokatmond�n k�rbemutattam a krepp-pap�r girlandokon.
  Egy pillanatra elt�prengett, azt�n ir�nyt v�ltoztatott, �s a t�megen kereszt�l a tornaterem h�ts� kij�rata fel� kering�z�tt velem. Fut�lag l�ttam a t�ncol� Jessic�t �s Mike-ot; k�v�ncsian n�ztek ut�nunk. Jessica odaintegetett, �n szint�n. Angela is felt�nt, retten� boldognak l�tszott a kis Ben Cheney karj�ban: nem n�zett f�l, tekintete elmer�lt a n�la vagy egy fejjel alacsonyabb Ben�ben. Lee �s Samantha, a Connerrel t�ncol� Lauren, aki persze bossz�san m�ricsk�lt minket - ismer�sk�nt �dv�z�lhettem minden mellettem elsuhan� arcot. �s azt�n odakinn voltunk, a lassan kihuny� alkonyat h�v�s, hideg f�ny�ben.
  Amint kettesben maradtunk, Edward a karj�ba kapott, �s �tv�gott velem a s�t�t iskolaudvaron a feny�f�k alatt �ll� padig. Le�lt, az �l�be vont, �s a mell�hez szor�tott. A hold m�r felkelt, f�nyes korongja �ttetszett a v�kony felh�k�n, �s Edward arca s�padtan vil�g�tott a feh�r f�nyben.
  -  Sz�val mire volt ez j�? - k�rdeztem l�gyan.
  Mintha meg se hallotta volna, n�m�n b�mult fel a holdra.
  -  Alkonyat van megint -  mormolta. - Megint v�ge van valaminek. B�rmilyen t�k�letes is egy nap, mindig v�get �r.
  -  Vannak dolgok, amelyeknek nem kell v�get �rni�k -  sz�rtem az �sszeszor�tott fogamon kereszt�l, mert abban a pillanatban teli lettem fesz�lts�ggel.
  Fels�hajtott.
  -   Az�rt hoztalak el a b�lba - kezdte lassan, mert v�gre elsz�nta mag�t, hogy v�laszol a k�rd�semre -, mert nem akarom, hogy b�rmir�l is lemaradj. Ha megoldhat�, �n nem akarom, hogy miattam kelljen lemondanod valamir�l. Azt akarom, hogy �gy �lj, mint egy emberl�ny! Azt akarom, hogy az �leted norm�lisan folytat�djon, mintha �n meghaltam volna 1918-ban, ahogy t�rt�nnie kellett volna.
  �sszeborzongtam att�l, amit mondott, azt�n d�h�sen megr�ztam a fejem.
  -  �s m�gis, mit gondolsz, mif�le fura p�rhuzamos vil�gban mentem volna �n el az iskolab�lba saj�t szabad akaratomb�l? Ha nem lenn�l ezerszer er�sebb n�lam, akkor gondoskodn�k r�la, hogy ezt ne �szd meg sz�razon!
  Egy pillanatra elmosolyodott, de a szeme komor maradt.
  - Nem is volt olyan rossz, te magad mondtad!
  - De csak az�rt nem, mert veled voltam.
  Egy percig hallgattunk: Edward a holdat b�multa, �n �t. B�rcsak meg tudn�m magyar�zni neki, mennyire nem �rdekel engem a norm�lis emberi �let!
  - El�ruln�l nekem valamit? - k�rdezte k�nnyed �v�d�ssel.
  - Mindig mindent el�rulok neked.
  -  Mindegy, az�rt most �g�rd meg, hogy ezt t�nyleg el�rulod! - er�sk�d�tt vigyorogva.
  Sejtettem, hogy ezt azonnal meg fogom b�nni. - J�, rendben...
  - �gy l�ttam, �szint�n meglep�dt�l, amikor r�j�tt�l, hogy hova hozlak - kezdte.
  - Mert meg is lep�dtem - sz�rtam k�zbe.
  -  Pontosan - helyeselt. - De akkor nyilv�n volt valamilyen elk�pzel�sed... K�v�ncsi vagyok, v�g�l is mit gondolt�l, mi�rt �lt�ztetlek d�szbe?
  Igen, t�nyleg r�gt�n megb�ntam. T�tov�n elh�ztam a sz�mat.
  - Nem akarom megmondani neked.
  - Meg�g�rted! -  tiltakozott.
  - Tudom.
  - H�t akkor?
  Azt hitte, csak zavarban vagyok, az�rt nem akarom elmondani.
  - Mert att�l f�lek, megharagudn�l, vagy elszomorodn�l. Ezen �sszevont szem�ld�kkel t�prengett n�h�ny pillanatig.
  - Akkor is tudni szeretn�m. Sz�val? - F�ls�hajtottam.
  -  H�t... azt sejtettem, hogy ez valamif�le... k�l�nleges alkalom lesz. De az meg se fordult a fejemben, hogy csak egy k�z�ns�ges, emberi dolog... egy iskolab�l! -  mondtam megvet�en.
  - Emberi? - k�rdezte sz�ntelen hangon. Siker�lt r�gt�n r�hib�znia a kulcssz�ra.
  Len�ztem a ruh�mra, egy k�sza fodorral babr�ltam. Edward n�m�n v�rt.
  -  Ok�! - hadartam. - Azt rem�ltem, hogy meggondoltad magad... hogy v�g�l m�giscsak hajland� vagy �tv�ltoztatni engem.
  �rzelmek sokas�ga hull�mzott �t az arc�n. N�h�nyat felismertem k�z�l�k: a haragot... a f�jdalmat... azt�n er�t vett mag�n, �s az arca der�sen gunyoros lett.
  - �s �gy gondoltad, ez olyan alkalom lenne, ahol csak est�lyi �lt�z�kben illik megjelenni? - ugratott, �s meg�rintette a szmokingj�nak a hajt�k�j�t.
  Duzzog�s m�g� rejtettem a zavaromat.
  -  Fogalmam sincs, hogy mennek ezek a dolgok. De szerintem  t�bb �rtelme lett volna, mint egy iskolab�lnak. -  M�g mindig vigyorgott. -  Ez egy�ltal�n nem mulats�gos! - sz�ltam r�.
  -  Igazad van, t�nyleg nem mulats�gos - hagyta r�m Edward, �s az arc�r�l elt�nt a mosoly. - Viszont ink�bb tekintem tr�f�nak, mintsem elhiggyem, hogy komolyan besz�lsz.
  - Pedig �n komolyan besz�lek. M�lyet s�hajtott.
  - Tudom. �s t�nyleg annyira szeretn�d?
  A szem�be visszat�rt a f�jdalom. Az ajkamba haraptam, �s b�lintottam.
  - Annyira szeretn�d, hogy ez legyen a v�g - suttogta szinte csak mag�nak -, hogy ez legyen az �leted alkonya, miel�tt m�g igaz�n megkezd�d�tt volna? Hajland� lenn�l feladni mindent?
  -  Ez nem a v�g lenne, hanem a kezdet - tiltakoztam alig hallhat�an.
  -  Nem �rek �n annyit - mondta szomor�an.
  -  Eml�kszel, amikor azt mondtad nekem, hogy nem l�tom magamat tiszt�n? - m�ltatlankodtam. - Te nyilv�nval�an ugyanabban a vaks�gban szenvedsz.
  -  �n tudom, mi vagyok. Fels�hajtottam.
  De hirtelen megint megv�ltozott a hangulata. Elh�zta a sz�j�t, �s �that� tekintettel f�rk�szte az arcomat.
  -  Sz�val k�szen �llsz? -  k�rdezte.
  -  �h�m. -  Nagyot nyeltem. - Teh�t?
  Elmosolyodott, lassan hajtotta le a fej�t, m�g csak hideg ajka a b�r�met nem s�rolta k�zvetlen�l az �llam alatt.
  -  Most mindj�rt? - suttogta. A lehelete a nyakamat csiklandozta, �s �n �nk�ntelen�l �sszeborzongtam.
  -   Igen! - Csak suttogni mertem, mert f�ltem, hogy k�l�nben elcsuklik a hangom. Ha eddig azt hitte, csak bl�ff�l�k, akkor most csal�dni fog. M�r meghoztam a d�nt�st, �s biztos voltam magamban. Az most mell�kes, hogy az eg�sz testem deszkamerev a r�m�lett�l, hogy a kezem �k�lbe szorul, hogy ki-kihagy a l�legzetem...
  Edward s�t�ten felkacagott, �s elhajolt. Csakugyan csal�dott volt.
  -  Nem hihetted komolyan, hogy ilyen k�nnyen beadom a derekam -  cs�fol�dott, de a hangj�ban keser�s�g bujk�lt.
  -  Egy l�ny mi�rt ne �lmodozhatna?
  -  �s te err�l szokt�l �lmodozni? Hogy sz�rnyeteg lesz bel�led?
  -  Nem eg�szen -  feleltem, a „sz�rnyeteg” sz�n bosszankodva. M�g hogy sz�rnyeteg... -  Legink�bb arr�l �lmodozom, hogy veled maradok mind�r�kre.
  Szomor� arca megszel�d�lt a hangomb�l kicsend�l�, megfoghatatlan f�jdalom hallat�n.
  - Bella! - Az ujja k�nnyed�n v�gigsim�tott az ajkam k�rvonal�n. - �n mindig veled maradok. Ennyi nem el�g?
  Megcs�koltam sz�mon k�sz�l� ujj�t, �s elmosolyodtam.
  - De el�g, egyel�re.
  Makacss�gom l�tt�n m�rgesen legyintett. Teh�t ma este egyik�nk sem adja be a derek�t. Olyan er�vel f�jta ki a leveg�t, hogy az majdnem morg�snak hangzott.
  Megsimogattam az arc�t.
  - Figyelj r�m - mondtam. - Jobban szeretlek, mint az eg�sz vil�got egy�ttv�ve. Ez nem el�g?
  - De igen, el�g -  felelte mosolyogva. - �r�k id�kre el�g. Azt�n lehajolt, �s �jra a nyakamhoz �rintette h�v�s ajk�t.