24. PATTHELYZET

  FEH�R F�NY RAGYOGOTT EGY ISMERETLEN, h�feh�r szob�ban. K�r�l�ttem leped�szer� f�gg�ny, a fejem f�l�tt sug�rz� er�s l�mpa elvak�tott. Kem�ny, kig�dr�s�d�tt �gyon fek�dtem felt�masztva - egy r�csos �gyon. A p�rn�k laposak �s hepehup�sak, �s valami ideges�t�en csipogott a k�zelben. Rem�ltem, ez azt jelenti, hogy m�g �letben vagyok. A hal�l m�gsem lehet ennyire k�nyelmetlen.
  A karomb�l �ttetsz� cs�vek l�gtak, �s valamit az orrom al� is ragasztottak. F�lemeltem a kezem, hogy let�pjem.
  - Azt m�r nem! - H�v�s ujjak elkapt�k a kezemet.
  -  Edward? -  Kicsit elford�tottam a fejemet, csod�s arca alig egyujjnyira t�lem, az �ll�t a p�rn�m sz�l�re t�masztja. Teh�t most m�r biztos, hogy �lek, s a gondolat ez�ttal h�l�val �s t�l�rad� �r�mmel �lt�tt el. - Edward, annyira sajn�lom!
  - Ssss! - csit�tott. - Most m�r minden rendben lesz!
  - Mi t�rt�nt? - Nem eml�keztem tiszt�n, �s az agyam fell�zadt, amikor megpr�b�ltam felid�zni a t�rt�nteket.
  - Majdnem t�l k�s�n �rkeztem. El is k�shettem volna -  suttogta b�nb�n�an.
  - Olyan buta voltam, Edward! Azt hittem, foglyul ejtette anyut.
  - Mindny�junkat becsapott.
  - F�l kell h�vnom Charlie-t �s anyut!
  - Alice m�r felh�vta �ket. Ren�e itt van a k�rh�zban. Most �ppen kiment, hogy egyen valamit.
  -  Anyu itt van? - Megpr�b�ltam fel�lni, de ett�l m�g jobban sz�d�ltem, Edward gy�ng�den visszafektetett a p�rn�kra.
  - Mindj�rt visszaj�n! Neked viszont nyugton kell maradnod.
  - De mit mondtatok neki? - Megr�m�ltem. Hogy a csud�ba tudn�k megnyugodni? Itt az any�m, �n pedig �ppen egy v�mp�rt�mad�sb�l l�badozom. - Mit mondtatok neki, hogy ker�ltem ide?
  -  Hogy gurult�l vagy k�t l�pcs�fordul�nyit, azt�n kiest�l egy csukott ablakon. -  Egy pillanatra elhallgatott. - L�sd be, nincs ebben semmi hihetetlen!
  Fels�hajtottam, mire minden porcik�m megsajdult. V�gign�ztem a takar� alatt fekv� testemen, �s megl�ttam a l�bam hely�n a hatalmas kidudorod�st.
  - Mennyire s�lyosak a s�r�l�seim? -  k�rdeztem.
  - Elt�r�tt a l�bad, n�gy bord�d, van egy-k�t reped�s a kopony�don, horzsol�sok a b�r�d minden egyes n�gyzetcentim�ter�n, �s j� sok v�rt vesztett�l. T�bbsz�r is kapt�l v�r�t�mleszt�st. Nem mondhatn�m, hogy kedvemre volt, mert egy id�re eg�szen megv�ltozott a szagod!
  - Legal�bb r�szed volt egy kis v�ltozatoss�gban!
  - Nincs r� sz�ks�gem. �n a te illatodat szeretem.
  -  Hogy b�rtad megtenni? -  k�rdeztem cs�ndesen, �s Edward r�gt�n tudta, mire gondolok.
  - Magam sem tudom. - Elford�totta a tekintet�t, felemelte egyik g�zbe bugyol�lt kezemet az �gyr�l, �s gy�ng�den simogatta, �gyelve a monitorhoz k�gy�z� vezet�kre.
  T�relmesen v�rtam a folytat�st.
  F�ls�hajtott, m�g mindig ker�lte a pillant�somat.
  -  Lehetetlen volt... abbahagyni -  suttogta. -  Lehetetlen, de �n megtettem. - V�gre f�ln�zett r�m, halv�ny mosollyal. - �gy l�tszik, t�nyleg nagyon szeretlek.
  -  Tal�n nincs olyan j� �zem, mint szagom? - mosolyogtam r� v�laszul.
  - Sokkal jobb. M�g ann�l is jobb, mint amilyennek k�pzeltem.
  - Sajn�lom! - menteget�ztem. Edward az �gnek emelte a szem�t.
  - Hogy valakinek �pp ez�rt jusson esz�be bocs�natot k�rni!
  - Mi�rt, mi az, ami�rt bocs�natot kellene k�rnem?
  - Az�rt, hogy kis h�j�n �r�kre megfosztott�l magadt�l.
  - Sajn�lom! - menteget�ztem �jra.
  - Tudom, mi�rt tetted - mondta megnyugtat� hangon. -  Persze, att�l m�g t�k�letes �r�lts�g volt. Meg kellett volna v�rnod, el kellett volna mondanod nekem.
  - Nem engedt�l volna el.
  - Nem - hagyta r�m komoran. - Nem bizony.
  Hirtelen eszembe jutott n�h�ny nagyon kellemetlen eml�kk�p. �sszeborzongtam, azt�n f�jdalmas grimaszt v�gtam. Edward r�gt�n nyugtalan lett.
  - Mi baj van, Bella?
  - Mi t�rt�nt Jamesszel?
  -  Let�ptem r�lad, azt�n Emmett �s Jasper v�geztek vele. ? Edward hangj�b�l �rz�d�tt, m�g most is rettent�en sajn�lja, hogy � ebben nem vehetett r�szt.
  Ett�l kiss� �sszezavarodtam.
  - Nem l�ttam Emmettet �s Jaspert abban a balett-teremben.
  - Ki kellett menni�k... t�l sok volt a v�r.
  - De te ott maradt�l.
  - Igen, �n ott maradtam.
  - �s Alice �s Carlisle is... -  mondtam �lm�lkodva.
  - �k is szeretnek t�ged, tudod.
  Hirtelen eg�sz sor szomor� k�p villant az agyamba Alice-szal val� utols� tal�lkoz�sunkr�l, �s ez eszembe juttatott valamit.
  - L�tta Alice a vide�felv�telt? - k�rdeztem szorongva.
  - Igen, l�tta -  felelte Edward s�t�ten. S�t�tt bel�le a gy�l�let �s a d�h.
  - Azel�tt nem is sejtette, mi�rt nem eml�kszik semmire.
  - Tudom. Most viszont m�r tudja.
  Megpr�b�ltam meg�rinteni az arc�t a szabad kezemmel, de valami megakad�lyozott. Az inf�zi� t�je �s cs�ve tartott p�r�zon.
  - �uu! ? nyafogtam.
  - Mi a baj? ?  k�rdezte Edward ijedten. Siker�lt valamelyest elterelnem a gondolatait a vad�szr�l, de nem el�gg�. A szeme m�g mindig hidegen villogott.
  - T�k ? k�z�ltem, �s a csukl�mba f�r�d�ra fintorogtam. Azt�n az egyik csorba csemp�t fix�rozva, igyekeztem a bord�imba has�t� f�jdalom ellen�re m�lyeket l�legezni, �s nem el�julni.
  -  F�l a t�t�l ?  mormolta Edward mag�ban, �s a fej�t cs�v�lta. ?  Egy szadista v�mp�r, akinek feltett sz�nd�ka, hogy hal�lra k�nozza... ugyan k�rem, az nem probl�ma, rohan tal�lkozni vele. Viszont egy inf�zi�, ugye...
  Az �gnek emeltem a szemem, �s �r�mmel tapasztaltam, hogy az �rzelemkifejez�snek ez a m�dja legal�bb f�jdalommentes. �gy d�nt�ttem, t�m�t v�ltoztatok.
  - Na �s te mi�rt vagy itt? -  tudakoltam.
  R�m meredt, el�sz�r �rtetlen�l, azt�n l�ttam a szem�ben a meg-b�ntotts�got. �sszevont szem�ld�kkel n�zett r�m.
  - Azt akarod, hogy elmenjek?
  - Dehogyis! - tiltakoztam. Val�s�ggal bep�nikoltam a gondolatt�l. - �gy �rtettem, hogy any�m mit gondol, mi�rt vagy itt? Miel�tt visszaj�nne, musz�j tiszt�znunk, mit mondjak neki.
  -  Vagy �gy! - Homloka ism�t m�rv�nysima lett. -  Az�rt j�ttem Phoenixbe, hogy �szre t�r�tselek, �s r�besz�ljelek, gyere vissza Forksba. - T�gra ny�lt szeme olyan komoly �s �szinte volt, hogy kis h�j�n magam is hittem neki. - Beleegyezt�l, hogy tal�lkozzunk a hotelben, ahol Carlisle-lal �s Alice-szal megsz�lltunk, mert term�szetesen sz�l�i fel�gyelettel �rkeztem -  sz�rta k�zbe er�nyes k�ppel -, de hasra est�l a l�pcs�n, �s... a t�bbit m�r tudod. De nem musz�j pontosan eml�kezned: remek ments�ged van r�, ha a t�rt�neted n�mely ponton zavaros.
  Egy pillanatra elt�prengtem.
  -  Van egy-k�t hiba a t�rt�netben. P�ld�ul hi�nyzik a t�r�tt ablak.
  - Nem igaz�n -  mondta Edward. -  Alice nagy �lvezettel gy�rtott bizony�t�kokat. Mindenre gondolt, �s nagyon meggy�z�en tette, �gyhogy ha gondolod, ak�r be is perelheted a sz�llod�t. Nem kell agg�dnod semmi miatt! -  L�gyan megcir�gatta az arcomat. -  Most csak az a dolgod, hogy meggy�gyulj!
  A f�jdalom �s a gy�gyszerek nem tagl�zhattak le annyira, hogy ne reag�ljak az �rint�s�re. A monitor hirtelen �sszevissza kezdett csipogni - most m�r nem csak Edward hallhatta, hogy a sz�vem rendetlenkedni kezd.
  - Ez k�nos -  motyogtam. Edward ravaszul kuncogott.
  - Hmmm, k�v�ncsi lenn�k...
  Lassan f�l�m hajolt: a csipog�s felgyorsult, m�g miel�tt az ajka hozz��rhetett volna az eny�mhez. Amikor v�g�l tal�lkozott az ajkunk, b�r csak eg�szen l�gyan �rt hozz�m, a csipog� ketyere kiakadt �s megkukult.
  Edward hirtelen felpattant, azt�n arc�n a r�m�letet felv�ltotta a megk�nnyebb�l�s, amikor a monitor jelezte, hogy �jra megindult a sz�vver�sem.
  - L�tom, most m�g jobban kell vigy�znom r�d, mint �ltal�ban!
  -  M�g meg sem cs�kolhattalak rendesen! - panaszoltam. - Ne akard, hogy �n menjek oda hozz�d!
  Edward elvigyorodott, f�l�m hajolt, �s az ajk�t k�nnyed�n az eny�mhez �rintette. A monitor megint beg�z�lt. De azt�n az ajka megfesz�lt, �s elh�z�dott t�lem.
  - Azt hiszem, any�dat hallom -  mondta vigyorogva.
  - Ne hagyj itt! -  Hirtelen, minden ok n�lk�l, r�m t�rt a p�nik. Nem mehet el, m�g a v�g�n megint elt�nik el�lem!
  Edward egy kurta pillanatig a szemembe n�zett, l�tta benne a r�m�letet.
  - Nem hagylak itt! - �g�rte �nnep�lyesen, azt�n elmosolyodott. - Szund�tok egyet!
  Az �gyam mellett �ll�, kem�ny m�anyag sz�kr�l �t�lt az �gy v�g�ben l�v�, t�rkiz m�b�rrel bor�tott, �ll�that� t�ml�j� fotelba. Teljesen h�trad�nt�tte az �l�st, lehunyta a szem�t, �s mozdulatlann� v�lt.
  - Ne felejts el l�legezni! -  suttogtam gunyorosan. Edward m�ly l�legzetet vett, de a szem�t nem nyitotta ki.
  Most m�r �n is hallottam any�mat. Besz�lt valakihez, tal�n egy �pol�n�h�z, a hangja f�radtnak �s zaklatottnak t�nt. Szerettem volna felugrani az �gyb�l, �s odarohanni hozz�, hogy megnyugtassam, �s meg�g�rjem neki, mostant�l minden rendben lesz. De k�zel sem voltam ugr�ndoz�s �llapotban, �gyhogy csak fek�dtem t�relmetlen�l.
  Az ajt� r�snyire ny�lt, any�m bekukucsk�lt rajta.
  - Anyu! - s�hajtottam. A hangom teli szeretettel.
  Any�m egy pillant�st vetett az elny�jt�zott Edwardra, azt�n l�bujjhegyen az �gyamhoz osont.
  - L�m csak, egy percre sem hagyja egyed�l - mormolta mag�ban.
  - Anyu, �gy �r�l�k, hogy l�d�k!
  Any�m lehajolt, gy�ng�den �t�lelt, �reztem, ahogy meleg k�nnyei az arcomra hullnak.
  - Bella, annyira agg�dtam �rted!
  -  Sajn�lom, anyu! De most m�r minden ok�, minden a legnagyobb rendben van..
  -  �r�l�k, hogy v�gre nyitott szemmel l�thatlak -  mondta, �s le�lt az �gyam sz�l�re.
  Hirtelen r�d�bbentem, hogy fogalmam sincs, mi�ta vagyok a k�rh�zban.
  - Mi�ta volt csukva a szemem?
  - Ma p�ntek van, sz�vem, j� sok�ig nem volt�l magadn�l.
  - P�ntek? - k�rdeztem h�kkenten. Megpr�b�ltam visszaeml�kezni r�, milyen nap is volt, amikor... de nem akartam arra gondolni.
  - K�nytelenek voltak altatni egy darabig, dr�g�m, rengeteg s�r�l�st szenvedt�l.
  - Tudom. - �rzem is �ket, gondoltam.
  -  Szerencs�d, hogy Dr. Cullen �ppen itt volt. Micsoda remek ember... b�r meglep�en fiatal. �s ink�bb �gy fest, mint egy f�rfi modell, nem �gy, mint egy orvos...
  - Te tal�lkozt�l Carlisle-lal?
  - Igen, �s Edward h�g�val, Alice-szal is. Kedves l�ny.
  - Szerintem is -  helyeseltem teljes sz�vemb�l. Any�m h�trapillantott Edwardra.
  - Nem is eml�tetted eddig, hogy ilyen k�zeli bar�tokra tett�l szert Forksban!
  �sszerezzentem, azt�n felny�gtem.
  - Mid f�j? - k�rdezte any�m aggodalmasan, �s Edward szeme is felpattant.
  - Nincs semmi baj - nyugtattam meg mindkettej�ket. -  Csak egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem szabad mozognom! -  Edward visszas�ppedt sz�nlelt �lm�ba.
  Kihaszn�ltam, hogy any�m figyelme egy pillanatra m�sra terel�d�tt, �s t�m�t v�ltottam.
  - Hol van Phil? - k�rdeztem gyorsan.
  - Florid�ban. Jaj, Bella! Sose tal�ln�d ki! M�r �ppen el akartunk j�nni, de k�pzeld, mi t�rt�nt!
  - Philt leszerz�dtett�k? -  tal�lgattam.
  - Igen! Hogy tal�ltad ki? M�ghozz� a Sun, gondoltad volna?
  - H�t ez nagyszer� - lelkesedtem, b�r fogalmam sem volt r�la, hogy ez mit jelent.
  -  �s Jacksonville annyira fog tetszeni neked! -  lelkendezett any�m. �rtetlen�l pillogtam. - Egy kicsit agg�dtam, amikor Akront kezdte emlegetni Phil, tudod, az a sok h� meg minden hiszen tudod, mennyire ut�lom a hideget, na de Jacksonville! Ott mindig s�t a nap, �s a leveg� sem olyan p�r�s! �s t�nd�ri h�zat tal�ltunk, s�rga, feh�r szeg�llyel, �s a veranda pont olyan, mint azokban a r�gi filmekben, meg ott az a hatalmas t�lgyfa, �s az eg�sz alig p�r percnyire a tengert�l! �s neked is lesz saj�t f�rd�szob�d...
  -   V�rj m�r, Anyu! - szak�tottam f�lbe. Edwardnak m�g mindig csukva volt a szeme, de az arca fesz�lt volt, senki nem hitte volna el, hogy alszik. -  Mir�l besz�lsz? �n nem megyek Florid�ba. �n Forksban lakom.
  - De most m�r nem kell ott laknod t�bbet, csacsik�m -  nevetett any�m. - Phil mostant�l sokkal t�bbet lesz otthon... T�bbsz�r is �tbesz�lt�k a dolgot, �s eld�nt�ttem, nem rohang�lok vele ide-oda, hanem az id� egyik fel�t veled t�lt�m, a m�sik fel�t vele.
  -   Anyu... - t�tov�n elhallgattam, azon r�g�dva, hogyan adhatn�m be neki tapintatosan a dolgot. -  �n t�nyleg Forksban akarok �lni. M�r eg�sz j�l beilleszkedtem az iskol�ban, van egy csom� bar�tom... -  any�m �nk�ntelen�l �jra Edwardra pillantott, �gyhogy ink�bb m�s ir�nyb�l pr�b�lkoztam. -  Charlie-nak is sz�ks�ge van r�m. Teljesen egyed�l van, �s egy�ltal�n nem tud f�zni!
  -  Te Forksban akarsz maradni? -  hitetlenkedett any�m. Az � sz�m�ra ez felfoghatatlan volt. Azt�n a szeme megint Edwardra villant. -  Mi�rt is?
  -  M�r mondtam, az iskola, Charlie �s ���... -  Nem bizonyult j� �tletnek a v�llvonogat�s.
  Any�m keze gy�moltalanul t�tov�zott f�l�ttem, valami olyan helyet keresett rajtam, amit nyugodtan megsimogathat. K�nytelen volt be�rni a homlokommal, az legal�bb nem volt bek�tve.
  - De Bella, dr�g�m, hiszen te ut�lod Forksot! - eml�keztetett.
  - Nem is olyan rossz hely...
  Any�m �sszevonta a szem�ld�k�t, a szeme ide-oda j�rt Edward �s k�ztem, ez�ttal nagyon is jelent�s�gteljesen.
  - Ez a fi� az oka? - suttogta.
  M�r nyitottam a sz�mat, hogy hazudjak valamit, de tudtam, hogy any�m r�ntgenszeme kereszt�ll�t rajtam.
  -  Igen, r�szben - ismertem be. Azt m�r nem akartam bevallani, hogy mekkora r�szben. -  Sz�val volt alkalmad besz�lgetni Edwarddal? - k�rdeztem.
  - Igen. - Egy pillanatig habozott, a szeme Edward mozdulatlan alakj�ra rebbent. - �s szeretn�k besz�lni veled err�l a dologr�l!
  Hajjaj.
  - M�gis, pontosan mir�l? - k�rdeztem.
  - Azt hiszem, ez a fi� szerelmes bel�d -  ismertette any�m a v�dat.
  - �n is azt hiszem - ismertem be.
  -  �s te hogy �rzel ir�nta? - Any�m hi�ba is pr�b�lta leplezni a k�v�ncsis�g�t.
  F�ls�hajtottam, �s les�t�ttem a szemem. Ak�rmennyire is szerettem anyut, err�l nem akartam besz�lgetni vele.
  - Teljesen odavagyok �rte -  mondtam v�g�l. Tess�k, ez pontosan �gy hangzott, ahogy egy tin�dzser szokott besz�lni �lete els� fi�j�r�l.
  - H�t ami azt illeti, rendes sr�cnak l�tszik, �s istenk�m, t�nyleg sz�vd�gleszt�, de te m�g olyan fiatal vagy, Bella... -  elbizonytalanodott. Ha j�l eml�kszem, utolj�ra nyolc�ves koromban pr�b�lt �lni sz�l�i tekint�ly�vel. Eml�keztem erre a meg�rt�-de-hat�rozott hanghordoz�s�ra azokb�l a besz�lget�sekb�l, amelyeket kor�bban folytattunk a m�sik nemr�l.
  -  Tudom, Anyu. Ne agg�dj! Ez csak olyan di�kszerelem -  nyugtatgattam.
  -  Igen, igen - helyeselt. Siker�lt eltal�lnom, mit hallana sz�vesen. Azt�n fels�hajtott, �s b�nb�n� k�ppel h�trapillantott a falon l�g�, nagy, kerek �r�ra.
  -  Menned kell?
  A sz�ja sz�l�t harapd�lta.
  -   Phil azt �g�rte... Nem tudhattam, hogy �ppen most fogsz fel�bredni...
  -   Semmi baj, Anyu! -  Nagyon igyekeztem, nehogy kihallja a hangomb�l a megk�nnyebb�l�st, �s megb�nt�djon. -  Nem maradok egyed�l.
  -   Nemsok�ra visszaj�v�k. V�gig itt aludtam a k�rh�zban, tudod. .. -  Szeml�tom�st b�szke volt mag�ra.
  -  Erre semmi sz�ks�g! Nyugodtan hazamehetsz... �szre se fogom venni, hiszen alszom! - A gy�gyszerek m�g most is akad�lyoztak a koncentr�l�sban, b�r a jelek szerint �taludtam n�h�ny napot.
  -   F�lek hazamenni -  vallotta be. -  A k�zelben b�ncselekm�ny t�rt�nt, �s nem szeretek egyed�l lenni a h�zban.
  -  B�ncselekm�ny? - r�m�ld�ztem.
  -  Valaki bet�rt a k�zeli t�ncst�di�ba, �s felgy�jtotta. Porig �gett, semmi nem maradt bel�le. �s egy lopott aut�t tal�ltak el�tte. Eml�kszel, kicsim, te is oda j�rt�l t�ncolni.
  -   Eml�kszem. -  �sszeborzongtam, azt�n f�jdalmas grimaszt v�gtam.
  -  Itt maradhatok, sz�vem, ha sz�ks�ged van r�m.
  -  Nem, Anyu, menj csak nyugodtan, �n elleszek. Edward itt lesz velem.
  Any�m olyan k�pet v�gott, mint aki pontosan ez�rt akarna ink�bb maradni.
  -  Este visszaj�v�k! -  Legal�bb annyira figyelmeztet�snek hangzott, mint �g�retnek, �s k�zben Edwardot m�ricsk�lte.
  - Szeretlek, Anyu!
  -   �n is szeretlek, Bella! L�gy nagyon �vatos, ha felkelsz, nem akarlak elvesz�teni!
  Edward m�g lehunyt szemmel fek�dt, de most egy pillanatra sz�les mosoly ter�lt el az arc�n.
  Ekkor beviharzott a n�v�r, hogy ellen�rizze a cs�veimet �s dr�tjaimat. Any�m homlokon cs�kolt, megpaskolta g�zbe bugyol�lt kezemet, �s kiment.
  A n�v�r a grafikont n�zegette, amelyet a sz�vm�k�d�semet ellen�rz� monitor nyomtatott ki.
  - Agg�dsz valami�rt? A sz�vritmusod itt egy kicsit felgyorsult. - J�l vagyok, k�sz�n�m -  biztos�tottam r�la.
  -   Sz�lok a f�n�v�rnek, hogy fel�bredt�l. Egy percen bel�l itt lesz, hogy megn�zzen.
  Amint a n�v�r m�g�tt becsuk�dott az ajt�, Edward mellettem termett.
  -  Te ellopt�l egy kocsit? - f�rmedtem r�. Elmosolyodott, a megb�n�s legkisebb jele n�lk�l. - J� kis kocsi volt, nagyon gyors.
  - Hogy esett a szuny�k�l�s? - k�rdeztem.
  - �rdekes volt. - A szeme elkeskenyedett.
  - Merthogy?
  -   Meglep�dtem -  mondta, �s k�zben ker�lte a pillant�somat. - Azt hittem, Florida... �s �desany�d... sz�val, hogy pontosan erre v�gyakozol.
  �rtetlen�l meredtem r�.
  -  De h�t neked Florid�ban eg�sz nap a szob�ban kellene rostokolnod! Csak �jszaka j�hetn�l el�, mint egy val�di v�mp�r!
  Ezen majdnem elnevette mag�t, de csak majdnem.
  -   �n Forksban maradn�k, Bella. Vagy valamilyen hasonl� helyen. Egy olyan helyen, ahol nem �rthatok neked t�bbet.
  El�sz�r nem is �rtettem, mir�l besz�l. Csak b�multam r� bamb�n, mik�zben a szavak egyenk�nt a hely�kre kattantak az agyamban, mint valami sz�rny�s�ges kirak�s j�t�k darabk�i. Alig jutott el a tudatomig a monitor szapora csipog�sa, b�r azt az �les f�jdalmat nagyon is �reztem, amivel a bord�im tiltakoztak, amikor zih�lva leveg��rt kapkodtam.
  Edward nem sz�lt egy sz�t sem: f�rk�sz� tekintettel n�zte az arcomat, mik�zben a f�jdalom, aminek semmi k�ze nem volt a t�r�tt csontjaimhoz, de ezerszer rosszabb volt minden testi f�jdalomn�l, azzal fenyegetett, hogy porr� z�z.
  Ekkor egy m�sik �pol�n� mas�rozott be. Edward mozdulatlanul �lt, ak�r egy k�szobor, mik�zben az �pol�n� gyakorlott szeme felm�rt, �s csak azut�n fordult a monitor fel�.
  -  Itt az ideje egy �jabb adag f�jdalomcsillap�t�nak -  megkocogtatta az inf�zi�s zacsk�t.
  -   Nem, nem! - Nagyon igyekeztem, hogy a hangomon ne �rz�dj�k a szenved�s. -  Nincs sz�ks�gem semmire. -  Most nem engedhetem meg magamnak, hogy elaludjak.
  -  Nem kell h�sk�dni, aranyom! Nem szabad meger�ltetned magad, pihenned kell! -  V�rt egy kicsit, de �n csak a fejemet r�ztam.
  - Rendben! - mondta, �s fels�hajtott. - Ha majd m�gis �gy �rzed, itt az ideje, csak nyomd meg a h�v�gombot!
  Szigor�an r�meredt Edwardra, vetett m�g egy pillant�st a monitorra, azt�n kiment.
  A k�vetkez� pillanatban Edward h�v�s keze ott volt az arcomon: zaklatott, kit�gult szemmel meredtem r�.
  - Sss, Bella, nyugodj meg!
  - Ne hagyj el! - k�ny�r�gtem elcsukl� hangon.
  - Nem hagylak el! -  �g�rte. -  De most nyugodj meg, vagy visszah�vom a n�v�rt, hogy adjon neked egy adag nyugtat�t!
  De a sz�vver�sem nem akart vissza�llni a norm�lis ritmus�ra.
  -  Bella! - Edward aggodalmasan cir�gatta az arcomat. -  Nem megyek sehov�, itt maradok mindaddig, am�g sz�ks�ged van r�m.
  - Megesk�sz�l, hogy nem hagysz el? - A zih�l�st�l a bord�imban l�ktetett a f�jdalom.
  Edward a k�t tenyere k�z� fogta az arcomat, �s hozz�m hajolt. T�gra ny�lt szemmel, komolyan n�zett r�m:
  - Megesk�sz�m.
  A lehelet�nek illata megnyugtatott. Mintha m�g a f�jdalmat is csillap�totta volna. Edward tov�bbra is a szemembe n�zett, testem lassan elernyedt, �s a monitor csipog�sa is lecs�ndes�lt. A szeme ma nem aranysz�n� volt, hanem s�t�t, majdnem fekete.
  - Jobban vagy? - k�rdezte.
  - Igen - feleltem �vatosan.
  Megcs�v�lta a fej�t, �s valami �rthetetlent mormolt. A „t�lreag�l�s” sz�t v�ltem kihallani a d�nny�g�s�b�l.
  - Mi�rt mondod ezt? -  suttogtam, �s megpr�b�ltam uralkodni a hangom remeg�s�n. - Belef�radt�l, hogy �r�kk� meg kell mentened? Tal�n te akarod, hogy itt hagyjalak?
  - Nem, dehogyis akarom, hogy elhagyj, Bella! Ne besz�lj bolondokat! �s azzal sincs semmi bajom, hogy id�nk�nt meg kell mentselek, lesz�m�tva azt az apr� t�nyt, hogy �ppen �n vagyok az, aki vesz�lybe sodor... hogy �n vagyok az oka, hogy ide ker�lt�l.
  - Igen, te vagy az oka! -  csattantam fel. -  Te vagy az oka, hogy itt vagyok �s �lek!
  - De csak alig! -  mondta nagyon halkan. -  Tet�t�l talpig g�zbe �s gipszbe bugyol�lva, �s alig b�rsz megmoccanni!
  -  �n nem a legut�bbi, hal�l k�zeli �lm�nyemr�l besz�lek! - Kezdtem bossz�s lenni. -  Hanem az �sszes t�bbir�l, v�lassz k�z�l�k tetsz�sed szerint! Ha te nem lenn�l, �n m�r a forksi temet�ben oszladozn�k.
  Az arca megr�ndult, de m�g mindig gy�tr�d�tt.
  -  De nem is ez a legrosszabb a dologban - folytatta suttogva, mintha �n meg sem sz�laltam volna. -  Nem az, hogy l�ttam, amint ott heversz a padl�n... mint egy rongycsom�, t�r�tt csontokkal. - A hangja elfulladt. -  Nem is az, hogy azt hittem, k�s�n �rkeztem. M�g csak nem is az, hogy hallottam, ahogy sikoltozol f�jdalmadban, b�r ezek az eml�kek is k�s�rteni fognak az �r�kk�val�s�g h�tral�v� r�sz�ben. Nem, a legeslegrosszabb az volt, amikor �gy �reztem... hogy nem tudok meg�lljt parancsolni magamnak. Amikor azt hittem, �n magam foglak meg�lni.
  - De nem tetted.
  - De megtehettem volna. K�nnyen.
  Meg kellett �riznem a nyugalmamat... csakhogy Edward �ppen arr�l gy�zk�dte mag�t, hogy el kell hagynia, �s a p�nik ott verdesett a t�d�mben, ki akart szabadulni.
  - �g�rd meg! - suttogtam. - Mit?
  - Nagyon j�l tudod, hogy mit! -  Kezdtem t�nyleg d�h�s lenni. Olyan makacsul igyekezett mindennek csak a s�t�t oldal�t l�tni.
  �szrevette, hogy megv�ltozott a hangom, �s �sszesz�k�lt a szeme.
  -  �gy l�tszik, nem vagyok el�g er�s ahhoz, hogy t�vol tartsam magamat t�led, �gyhogy, gondolom, �gy lesz, ahogy te akarod... ak�r belehalsz, ak�r nem - tette hozz� nyersen.
  - Helyes. -  De �g�rni nem �g�rt semmit, �s ez nem ker�lte el a figyelmemet. A p�nikot siker�lt �gy-ahogy visszagy�rn�m, de ahhoz m�r nem volt er�m, hogy a d�h�m�n is uralkodjak. -  Elmondtad, hogyan vett�l er�t magadon... most azt szeretn�m tudni, hogy mi�rt? -  k�rdeztem.
  - Hogy mi�rt? -  ism�telte �vatosan.
  -  Igen, hogy mi�rt tetted? Mi�rt nem hagytad, hogy a m�reg sz�tterjedjen bennem? Akkor most �n is pontosan olyan lenn�k, mint te!
  Edward szeme most eg�szen elfeketedett, nekem pedig eszembe jutott, hogy olyasmir�l besz�lek, amir�l szerinte nem tudhatn�k. Alice-t az ut�bbi napokban, �gy l�tszik, kiz�r�lag azok a dolgok foglalkoztatt�k, amiket megtudott mag�r�l... vagy tal�n nagyon megv�logatta a gondolatait Edward k�zel�ben. Az biztos, hogy Edwardnak mindeddig sejtelme sem volt r�la, hogy Alice felvil�gos�tott, hogyan v�lhat valaki v�mp�rr�. Meglep�d�tt �s iszony�an m�regbe gurult. Az orrcimp�ja kit�gult, a sz�ja �gy festett, mintha k�b�l faragt�k volna.
  Nem fog v�laszolni, ez nyilv�nval� volt.
  -  Egy percig sem �ll�tom, hogy t�l sok tapasztalatom lenne a p�rkapcsolatok ter�n -  mondtam -, de logikusnak t�nik... hogy a f�rfinak �s a n�nek nagyj�b�l egyenrang�nak kell lennie egy ilyen kapcsolatban... az �gy nem m�k�dik, hogy az egyik�k �r�k�sen felbukkan der�lt �gb�l, �s megmenti a m�sikat. Az lenne a helyes, ha mind a ketten megmenten�nk egym�st.
  Edward karba fonta a kez�t az �gyam sz�l�n, �s az �ll�t a karj�ra fektette. Siker�lt megzabol�znia a d�h�t. Szeml�tom�st eld�nt�tte, hogy nem �nr�m haragszik. Csak azt rem�ltem, lesz alkalmam figyelmeztetni Alice-t, miel�tt lecsapna r�.
  -  De h�t te megmentett�l engem -  mondta cs�ndesen.
  -   Nem lehetek mindig Lois Lane -  er�sk�dtem. -  N�ha �n is szeretn�k Superman lenni!
  -  Nem tudod, hogy mit k�v�nsz! -  A hangja most gy�ng�d volt. Mereven b�multa a p�rnahuzat cs�csk�t.
  - De igen, azt hiszem, tudom.
  - Bella, hidd el, nem tudhatod! �n m�r majdnem kilencven �ve gondolkodom rajta, �s m�g mindig nem vagyok biztos benne.
  - B�nod, hogy Carlisle megmentett t�ged?
  -  Nem, nem b�nom. - Egy pillanatra elgondolkodott, azt�n folytatta. - De annak idej�n �n haldokoltam, egy lyukas garast sem �rt az �letem. Nem mondtam le semmir�l.
  - Nekem te vagy az �letem. Te vagy az egyetlen dolog az �letemben, aminek az elveszt�se f�jdalmat okozna! -  Kezdtem belej�nni. Egy�ltal�n nem esett nehezemre gy�zk�dni, hogy milyen nagy sz�ks�gem van r�.
  De Edward meg�rizte a hidegv�r�t.
  -  Nem tehetem, Bella. Nem tehetem ezt veled!
  -  Mi�rt nem? -  k�rdeztem rekedten. A torkom kapart, csak motyog�sra futotta. -  Ne mondd nekem, hogy t�l neh�z lenne. Azok ut�n, amit ma tett�l �rtem, jobban mondva, azt hiszem, nem ma, hanem p�r nappal ezel�tt... na mindegy, sz�val ezek ut�n az m�r semmis�g lenne.
  Haragosan n�zett r�m.
  - �s a f�jdalom? -  k�rdezte.
  �reztem, hogy els�padok. Ez ellen semmit sem tehettem, de legal�bb a von�saimon megpr�b�ltam uralkodni, nehogy megl�ssa rajtam, milyen tiszt�n eml�kszem arra a k�nra... az ereimben �g� t�zre.
  - Ez hadd legyen az �n gondom -  mondtam. -  Meg tudok birk�zni vele.
  - A b�tors�g egy ponton t�l m�r �r�lts�g!
  - Igaz�b�l nem is sz�m�t. H�rom nap az eg�sz. Nagy �gy!
  Edward arca megint megr�ndult, mert a szavaim arra figyelmeztett�k, hogy t�bbet tudok a dologr�l, mint amennyit szerinte szabad lenne. Megv�rtam, m�g lenyeli a m�rg�t.
  - Na �s Charlie? - k�rdezte kurt�n. - Ren�e?
  Cs�ndben m�ltak a percek, mik�zben �n a v�lasszal birk�ztam. Kinyitottam a sz�mat, de egyeden hang sem j�tt ki rajta, �gyhogy �jra becsuktam. Edward v�rt, �s diadalmas arccal n�zett r�m, mert tudta, hogy erre nem tudok igaz�n mit felelni.
  -  Figyelj, igaz�b�l ez sem sz�m�t -  mormoltam v�g�l. A hangom most is olyan hamisan csengett, mint mindig, amikor hazudni pr�b�lok. -  Ren�e mindig olyan d�nt�seket hozott, amelyek neki megfeleltek, �s t�lem is ugyanezt v�rja. Ami pedig Charlie-t illeti, � el�g rugalmas: megszokta, hogy egyed�l legyen. K�l�nben sem ist�polhatom �ket a v�gtelens�gig. A saj�t �letemet kell �lnem.
  - Pontosan! -  fakadt ki Edward. - �s �n nem fogom ezt az �letet elvenni t�led!
  - Ha meg akarod v�rni, am�g �n is a hal�lomon leszek, akkor van egy nagy �js�gom sz�modra: m�r ott voltam!
  - De te meg fogsz gy�gyulni - eml�keztetett.
  M�ly l�legzetet vettem, h�tha lenyugszom, �s nem t�r�dtem a bord�imba has�t� f�jdalommal. Farkasszemet n�zt�nk Edwarddal. Az arc�n semmi jel�t nem l�ttam, hogy hajland� lenne engedni.
  - Nem - mondtam lassan. - Nem fogok. A homloka r�ncokba szaladt.
  -  Dehogyis nem fogsz! Lehet, hogy marad rajtad egy vagy k�t forrad�s...
  - T�vedsz! - er�sk�dtem. -  Meg fogok halni.
  -   Ugyan m�r, Bella! - mondta idegesen. - N�h�ny nap �s kiker�lsz inn�t. Legfeljebb k�t h�t.
  S�t�ten n�ztem r�.
  -  Most tal�n nem halok meg... de valamikor igen. A nap minden perc�ben k�zelebb ker�l�k hozz�. �s meg fogok �regedni!
  A homlok�t r�ncolta, mik�zben pr�b�lta megem�szteni, amit mondtam neki. Hossz� ujjait a hal�nt�k�hoz nyomta, �s lehunyta a szem�t.
  -  Ez a dolgok rendje. �s ez is kell hogy legyen! �s pontosan �gy is t�rt�nt volna, ha �n nem l�tezn�k... �s nekem nem lenne szabad l�teznem!
  Felhorkantam. Edward meglepetten kinyitotta a szem�t.
  -   Miket besz�lsz?! Ez olyan, mintha odamenn�l valakihez, akinek �t�se volt a lott�n, elvenn�d a p�nz�t, azt�n azt mondan�d neki: „Figyelj, legyen megint minden �gy, ahogy azel�tt volt, mert ez �gy van rendj�n. �gy sokkal jobb lesz.” Ezzel engem hi�ba is pr�b�lsz megetetni!
  - De �n nem vagyok lott� f�nyerem�ny! ? ny�g�tt f�l.
  -  Igaz. Te sokkal-sokkal jobb vagy. �gnek ford�totta a szem�t.
  -  Bella, ezt a besz�lget�st befejezt�k! Nem vagyok hajland� �r�k�s �jszak�ra �t�lni t�ged, �s k�sz!
  -  H�t, ha azt hiszed, hogy ezzel befejezt�k, akkor nem ismersz engem -  fenyeget�ztem. - Nem te vagy az egyetlen v�mp�r, akit ismerek.
  A szeme �jra els�t�t�lt.
  -  Alice nem meri megtenni.
  Egy pillanatig olyan ijeszt� volt az arca, hogy hittem neki. T�nyleg elk�pzelhetetlennek t�nt, hogy valaki venn� a b�tors�got, hogy �jjat h�zzon vele.
  -  Alice m�r l�tta, hogy �gy lesz, igaz? -  tal�lgattam. -  Ez�rt zaklatnak f�l t�ged azok a dolgok, amiket mond. � m�r tudja, hogy �n is olyan leszek, mint te... valamikor.
  -  Alice t�ved. Meghalni is l�tott t�ged, �s az se k�vetkezett be.
  -  Azt lesheted, hogy �n Alice ellen�ben fogadjak!
  Hossz� ideig farkasszemet n�zt�nk. A k�rteremben nem hallatszott m�s, csak a g�pek z�g�sa, a monitor csipog�sa, az inf�zi�s folyad�k cs�p�g�se �s a fali�ra ketyeg�se. V�g�l Edward arca kiss� megenyh�lt.
  -  Sz�val akkor most mi van? -  �rdekl�dtem. Elnevette mag�t, de minden vid�ms�g n�lk�l.
  -  Alighanem ezt h�vj�k patthelyzetnek. Fels�hajtottam.
  -  A�! -  motyogtam.
  -   Rosszul vagy? - k�rdezte, �s kezdte a n�v�rh�v� gombot keresni.
  -  Dehogyis, j�l vagyok -  hazudtam.
  -  Nem hiszek neked - mondta l�gyan.
  -  Nem akarok �jra elaludni.
  - Pihenned kell. Ez a sok vitatkoz�s nem tett j�t neked.
  - Akkor ismerd el, hogy nekem van igazam! - c�lozgattam.
  - �gyes pr�b�lkoz�s! -  A gomb ut�n ny�lt. -  Ne!
  A tiltakoz�somat elengedte a f�le mellett.
  - Igen? -  k�rogta valaki a hangsz�r�ban.
  - Azt hiszem, j�het a k�vetkez� adag f�jdalomcsillap�t� -  k�z�lte Edward, mit sem t�r�dve d�h�dt f�j tat�sommal.
  - K�ld�m az �pol�n�t! -  k�z�lte a hang unottan.
  - Nem fogom bevenni! -  fogadkoztam.
  Edward az �gyam mellett cs�ng� inf�zi�s zacsk�ra mutatott.
  - Szerintem senki nem k�rdezi meg, hogy voln�l-e sz�ves lenyelni valamit.
  A sz�vritmusom vadul emelkedni kezdett. Edward l�tta a f�lelmet a szememben, �s tehetetlens�g�ben fels�hajtott.
  - Bella, f�jdalmaid vannak. Pihenned kell, hogy gyorsabban gy�gyulj. Mi�rt ellenkezel? T�bb t�t m�r nem fognak bel�d sz�rni.
  - Nem a t�kt�l f�lek - motyogtam. -  Att�l f�lek, hogy be kell hunynom a szemem!
  R�m villantotta hamisk�s, f�loldalas mosoly�t, �s a k�t keze k�z� fogta az arcomat.
  - Mondtam m�r, hogy nem megyek sehov�. Ne f�lj! Itt maradok mindaddig, am�g az t�ged boldogg� tesz.
  Visszamosolyogtam r�, mit sem t�r�dve az arcomba has�t� f�jdalommal.
  - Rem�lem, tudod, hogy az �r�kk�val�s�gr�l besz�lsz!
  - Ugyan-ugyan, el�bb-ut�bb kigy�gyulsz bel�lem, ez csak aff�le di�kszerelem.
  Hitetlenkedve megr�ztam a fejem, mire sz�d�lni kezdtem.
  - �n m�r azon is csod�lkoztam, hogy Ren�e bevette ezt a di�kszerelem-sz�veget. Azt hittem, legal�bb neked t�bb eszed van.
  -  Ez a gy�ny�r� az emberi l�nyekben - mondta. - Hogy v�ltoznak.
  A szemem �sszesz�k�lt.
  - Ne tartsd vissza a l�legzetedet!
  Felnevetett. A k�vetkez� pillanatban bel�pett a n�v�r, kez�ben injekci�s t�vel.
  - Bocs�nat, egy pillanatra! - vetette oda kurt�n Edwardnak.
  Edward f�l�llt, �tment a szoba m�sik v�g�be, �s nekid�lt a falnak. �sszefonta a karj�t a mell�n, �s v�rt. �n le nem vettem r�la a szemem, m�g mindig teli voltam f�lelemmel. Edward nyugodtan �llta a tekintetemet.
  - �gy ni, meg is vagyunk, dr�g�m -  fuvol�zta a n�v�r, mik�zben az inf�zi�s zacsk�ba injekci�zta a gy�gyszert. -  Mindj�rt jobban fogod �rezni magad.
  -  K�sz�n�m - motyogtam, nem t�l nagy lelkesed�ssel Nem kellett hozz� sok id�, hogy az orvoss�g hatni kezdjen: szinte m�r a k�vetkez� pillanatban el�lmosodtam.
  - Ez majd megteszi a hat�s�t - bizonygatta a n�v�r, l�tva, hogy lecsuk�dik a szemem.
  Alighanem kiment a szob�b�l, mert a k�vetkez� pillanatban valami h�v�s �s sima �rt az arcomhoz.
  - Maradj itt! -  dadogtam nehezen forg� nyelvvel.
  -  Itt maradok. - A hangja gy�ny�r�en csengett; mint egy altat�dal. -  M�r mondtam, hogy mindaddig maradok, am�g ez t�ged boldogg� tesz... am�g ez a legjobb neked.
  Megpr�b�ltam megr�zni a fejem, de t�l neh�znek �reztem.
  - A kett� nem ugyanaz - motyogtam.
  Felnevetett.
  -  Ezzel most ne t�r�dj, Bella! Majd ha fel�bredt�l, tov�bb vitatkozhatunk!
  Azt hiszem, elmosolyodtam.
  -  Rendben...
  Ereztem, hogy az ajka ott van a f�lemn�l.
  -  Szeretlek -  suttogta.
  -  �n is.
  -  Tudom. -  Cs�ndesen nevetett.
  Oldalra billentettem a fejem... Edward pontosan tudta, mit szeretn�k. Az ajka gy�ng�den meg�rintette az eny�met.
  -  K�sz - s�hajtottam fel.
  -  Sz�vesen, m�skor is.
  M�r f�l�ton j�rtam, de m�g megpr�b�ltam k�zdeni a k�bulat ellen. Volt m�g valami, amit meg akartam mondani neki.
  -   Edward... - Ha nehezen is, de siker�lt tiszt�n kimondani a nev�t.
  -  Igen?
  -  �n Alice-ra fogadok -  motyogtam. Azt�n az �jszaka �sszez�rult f�l�ttem.