22. B�J�CSKA

  A VAL�S�GBAN MINDEZ -  A R�M�LET, a k�ts�gbees�s, �s hogy megszakadt a sz�vem -  pillanatok alatt lej�tsz�dott. De nekem �gy t�nt, a percek sokkal lassabban telnek, mint �ltal�ban. Jasper m�g mindig nem t�rt vissza, amikor �n �tmentem a nappaliba Alice-hoz, noha f�ltem egy szob�ban lenni vele, f�ltem, hogy kital�lja, mi t�rt�nt... De ugyanez�rt elrejt�zni sem mertem el�le.
  Azt hittem, ebben az agyongy�t�rt �s ingatag lelki�llapotban m�r semmi nem tud meglepni, de t�vedtem. Majd el�jultam, amikor megl�ttam, hogy Alice az �r�asztal f�l� hajol, �s k�t k�zzel kapaszkodik a perem�be.
  -  Alice!
  Nem v�laszolt, csak a fej�t ingatta jobbra-balra. A tekintete �res volt, k�d�s... Any�m! - has�tott bel�m. Lehet, hogy m�ris k�s�? Alice-hoz siettem, �s automatikusan a keze ut�n ny�ltam.
  - Alice! - Jasper hangja olyan volt, mint az ostorcsap�s. A k�vetkez� pillanatban m�r ott is termett m�g�tte, tenyere r�borult Alice kez�re, �s meglaz�totta az asztal perem�t markol� ujjait. A szoba t�loldal�n hangos csattan�ssal bev�g�dott az ajt�.
  - Mi t�rt�nt? -  k�rdezte Jasper. Alice Jasper mell�be temette az arc�t.
  - Bella -  mondta.
  - De hiszen itt vagyok -  feleltem.
  Alice h�trafordult, a szeme tal�lkozott az eny�mmel, de m�g mindig olyan fura, �res tekintettel r�vedt r�m. R�gt�n r�j�ttem, hogy nem hozz�m besz�lt, hanem Jasper k�rd�s�re v�laszolt.
  -  Mit l�tt�l? - Olyan sz�ntelen, egykedv� volt a hangom, hogy nem is hangzott k�rd�snek.
  Jasper �les, kutat� pillant�st vetett r�m. Igyekeztem k�z�mb�s arcot v�gni, �s v�rtam. Jasper szeme zavartan cik�zott Alice arca �s az eny�m k�z�tt, �rz�kelte a k�oszt... mert �n k�zben kital�ltam, mit l�thatott Alice.
  Lassacsk�n k�r�lvett a Jasperb�l �rad� nyugalom. �r�ltem neki, �gy sokkal k�nnyebb uralkodni az �rz�seimen. K�zben Alice is �sszeszedte mag�t.
  - Semmi k�l�n�set -  felelte v�g�l higgadtan. - Ugyanazt a helyis�get, mint kor�bban.
  Azt�n v�gre r�m n�zett, �s gyakorlatiasan megk�rdezte:
  - K�rsz reggelit?
  -  Nem, majd eszem valamit a rep�l�t�ren! - feleltem hasonl� hangnemben.
  Kivonultam a f�rd�szob�ba, hogy lezuhanyozzak. Mintha csak k�lcs�nvettem volna Jasper hatodik �rz�k�t, olyan tiszt�n �reztem, mennyire szeretn� Alice - m�g ha j�l leplezi is -, ha kimenn�k a szob�b�l, �s egyed�l maradhatna Jasperrel. Hogy meg tudja mondani neki: valamit rosszul csin�ltak, hogy nem siker�l megv�delmezni�k...
  G�piesen k�sz�l�dtem az �tra, igyekeztem semmi m�sra nem gondolni, csak az �ppen el�ttem �ll�, apr� feladatra. A hajamat leeresztettem, szabadon lobogott a fejem k�r�l, hogy eltakarja az arcomat. A Jasperb�l sug�rz�, nyugodt hangulat sz�t�radt bennem, �s seg�tett vil�gosan gondolkodni. Seg�tett kidolgozni a tervemet. El��stam a t�sk�mb�l a p�nzzel teli zoknit, kivettem bel�le a p�nzt, �s a zsebembe gy�m�sz�ltem.
  Alig v�rtam, hogy a rept�rre �rj�nk, �s �r�ltem, hogy m�r h�tkor elindultunk. Ez�ttal egyed�l �ltem a s�t�t aut� h�ts� �l�s�n. Alice az ajt�nak d�lt, napszem�veg m�g� rejtett arc�t Jasper fel� ford�totta, de �nr�m is vetett id�nk�nt egy megnyugtat� pillant�st.
  -  Alice... ?  kezdtem k�z�mb�s hangon. Alice egyb�l nagyon �vatos lett.
  -  Igen?
  -   Hogy m�k�dik ez az eg�sz dolog? A l�tom�said? ? Besz�d k�zben unottan kib�multam az ablakon. ?  Edward azt mondta, nem mindig teljesednek be... hogy k�zben meg is v�ltozhatnak a dolgok. ? Nehezemre esett kiejteni Edward nev�t. Jasper alighanem ebb�l vette �szre, hogy valami nincs rendben velem, �s �jabb der�hull�mot k�ld�tt fel�m.
  -   Igen, a dolgok v�ltozhatnak... ? mormolta Alice rem�nykedve. ? Egyes dolgokat biztosabban lehet el�re l�tni, mint m�sokat... p�ld�ul az id�j�r�st. Az emberek m�r kem�nyebb di�. Csak addig l�tom, hov� vezet az �tjuk, am�g le nem t�rnek r�la... Amint meggondolj�k magukat... amint �j d�nt�st hoznak, b�rmilyen apr� dologban is... az eg�sz j�v� megv�ltozik. Elgondolkodva b�lintottam.
  -  Sz�val mindaddig nem l�ttad Jamest Phoenixben, am�g el nem d�nt�tte, hogy idej�n?
  -  Igen ? felelte Alice, m�r megint nagyon �beren.
  Ez�rt nem l�tott engem sem Jamesszel a t�k�rteremben mindaddig, am�g el nem hat�roztam, hogy odamegyek. Megpr�b�ltam nem gondolni r�, mi m�st l�thatott m�g. Nem akartam, hogy a retteg�sem m�g jobban felkeltse Jasper gyanakv�s�t. Alice �jabb l�tom�sa ut�n �gyis kett�z�tt figyelemmel fognak �rizni. K�ptelens�g lesz megsz�kn�m t�l�k.
  Ki�rt�nk a rep�l�t�rre. Szerencs�m volt, vagy egyszer�en eleve is nekem kedvezett a helyzet. Edward g�pe a n�gyes termin�lra �rkezett. Ez volt a legforgalmasabb, a legt�bb j�rat itt landolt ?  nem volt benne semmi meglep�, hogy az �v� is. De nekem pontosan erre a termin�lra volt sz�ks�gem: ez a legnagyobb, �s itt a legnehezebb t�j�koz�dni. �s a h�rmas szinten volt egy ajt� ?  az �n utols� es�lyem.
  A hatalmas gar�zsban a negyediken parkoltunk le. �n mentem el�l, kiv�telesen �n mozogtam otthonosabban a terepen, nem �k. Lement�nk a lifttel a h�rmas szintre, ahova az utasok is �rkeznek. Alice �s Jasper hossz� ideig n�zegett�k az indul� j�ratok t�bl�j�t. Hallottam, amint megvitatt�k, mi sz�l New York, Atlanta vagy Chicago mellett. Egyik helyen sem j�rtam m�g soha. �s most m�r nem is fogok...
  T�relmetlen�l v�rtam, mikor j�n el az �n id�m, k�zben nem tudtam meg�llni, hogy ne doboljak a l�bammal. Le�lt�nk a f�mdetektorok m�g�tti, hossz� sz�ksorban, Jasper �s Alice �gy tettek, mintha az embereket n�zegetn�k, de igaz�b�l engem figyeltek.
  Ha csak egy centivel is od�bb cs�sztam, m�ris r�m villant a szem�k. A helyzet rem�nytelennek t�nt. Mi lenne, ha rohanni kezden�k? Vajon meg mern�nek-e �ll�tani er�szakkal ezen a nyilv�nos helyen? Vagy egyszer�en k�vetn�nek?
  El�h�ztam a c�mzetlen bor�t�kot a zsebemb�l, �s leraktam Alice fekete b�rt�sk�j�nak a tetej�re.
  -  A levelem -  mondtam. B�lintott, �s bedugta a levelet a t�ska rekesz�be. Edward el�g hamar meg fogja tal�lni.
  Teltek a percek, �s Edward �rkez�s�nek pillanata egyre k�zeledett. D�bbenetes, mennyire tudta minden porcik�m, hogy j�n. Testem minden egyes sejtje k�l�n v�gyakozott az �rkez�s�re. A s�v�rg�s megnehez�tette a dolgomat. Azon kaptam magam, hogy �r�gyeket keresek a marad�sra, hogy m�g egyszer l�thassam �t, miel�tt elt�n�k. De tudtam, ez lehetetlen, ha azt akarom, hogy legyen b�rmi es�lyem a sz�k�sre.
  Alice t�bbsz�r is felaj�nlotta, hogy elk�s�r, ha reggelizni szeretn�k. K�s�bb, mondtam neki, m�g nem vagyok �hes.
  Az „�rkez�s” t�bl�t b�multam, n�ztem, ahogy egyik j�rat a m�sik ut�n j�n meg. A Seattle-i j�rat egyre k�zelebb k�szott a t�bla legtetej�hez.
  �s akkor, amikor m�r csak harminc percem maradt, a j�ratsz�mok hirtelen helyet cser�ltek. Edward g�p�t t�z perccel kor�bbra �lezt�k a menetrend szerinti �rkez�sn�l. Nem volt t�bb id�m.
  -  Azt hiszem, most enn�k valamit! -  mondtam gyorsan. Alice fel�llt.
  -  Veled megyek.
  -  Ugye, nem haragszol, de jobb szeretn�m, ha ink�bb Jasper j�nne velem. J� hat�ssal lenne r�m... �s nem szeretn�k pont most kiborulni, amikor... - Nem fejeztem be a mondatot, de a tekintetem el�g zaklatott volt hozz�, hogy meg�rts�k bel�le, amit nem mondtam ki.
  Jasper fel�llt. Alice pillant�sa zavart volt, de - nagy megk�nnyebb�l�semre - cs�ppet sem gyanakv�. Val�sz�n�leg azt hitte, az�rt v�ltozott meg a l�tom�sa, mert a nyomkeres� pr�b�lkozik valamivel -  nem sejtette, hogy az�rt, mert �n el�rulom �ket.
  Jasper cs�ndesen j�tt mellettem, keze a gerincoszlopom t�v�n�l, mintha t�ncoln�nk, �s � vezetne. Elj�tszottam, hogy az els� egy-k�t rept�ri b�f� nem keltette fel az �rdekl�d�semet, mert valami m�sra v�gyom. �s meg is tal�ltam azt a m�st: ott volt a sarok m�g�tt, ahov� Alice �les tekintete m�r nem hatolt el: a harmadik szint n�i mosd�ja.
  -  Ugye, nem baj? - b�ktem meg Jaspert, ahogy elhaladtunk mellette. -  Egy perc, �s j�v�k.
  - Itt foglak v�rni - mondta.
  Amint az ajt� becsuk�dott m�g�ttem, rohanni kezdtem. M�g eml�keztem r� abb�l az id�b�l, amikor egyszer innen kij�vet elt�vedtem, hogy ennek a mosd�nak k�t kij�rata van. A t�volabbit�l csak egy ugr�snyira tal�lhat�k a liftek, �s ha Jasper csakugyan ott v�r, ahol mondta, akkor egy pillanatra se ker�l�k a l�t�ter�be. Rohantam, h�tra se n�ztem -  ez volt az egyeden es�lyem, �s ha Jasper v�letlen�l megl�t, akkor se tehetek m�st, mint hogy tov�bbszaladok. Az emberek megb�multak, de nem t�r�dtem vel�k. A sarkon t�l el�revet�dtem, egy zs�fol�sig megtelt lift bez�rul� ajt�sz�rnyai k�z� l�ktem a kezem, azt�n befurakodtam az inger�lt utasok mell�, �s ellen�riztem, megnyomta-e m�r valaki az egyes szint gombj�t. A gomb m�r vil�g�tott, �s az ajt�k becsuk�dtak.
  Els�k�nt furakodtam ki, fittyet h�nyva a t�bbi utas morgol�d�s�ra. Kicsit lass�tottam, amikor elhaladtam az �rkez�k b�r�ndj�vel teli fut�szalagn�l str�zs�l� biztons�gi �r�k mellett, hogy azt�n ism�t eszeden rohan�sba kezdjek, amint megpillantottam a kij�ratot. Nem tudhattam, Jasper keres-e m�r. Ha elindult a szagom nyom�n, akkor csak m�sodperceim vannak. Kiugrottam az automata ajt�n, �s csaknem nekimentem az �vegnek, mert t�l lassan ny�lt.
  V�gigp�szt�ztam az utat: sehol egy taxi!
  Nem volt id�m totoj�zni. Alice �s Jasper nemsok�ra �szreveszik, hogy elt�ntem, vagy m�r �szre is vett�k. �s akkor egy sz�vver�snyi id� alatt megtal�lnak.
  A kisbusz, amely a Hyatthez szokta sz�ll�tani az �rkez�ket, n�h�ny l�p�snyire t�lem �ppen becsukta az ajtaj�t.
  -  V�rjon! -  ki�ltottam fut�s k�zben, �s integettem.
  -   Ez a Hyatt sz�ll� kisbusza -  k�z�lte a sof�r, mik�zben �jra kinyitotta az ajt�t.
  -  Tudom - lihegtem -, oda megyek! - �s gyorsan felugrottam a l�pcs�re.
  K�rd�en m�rt v�gig, l�tva, hogy nincs csomagom, de azt�n csak v�llat vont, nem �rdekelte annyira a dolog, hogy faggatni kezdjen.
  Az �l�sek nagy r�sze �res volt. A lehet� legmesszebb �ltem a t�bbi utast�l, �s az ablakb�l n�ztem, ahogy elt�volodik el�sz�r a j�rda, azt�n az eg�sz rep�l�t�r. Akarva-akaratlan elk�pzeltem Edwardot, amint ott �ll az �t sz�l�n, ahol v�get �r a nyomom. M�g nem s�rhatok, mondtam magamnak, m�g nagy utat kell megtennem.
  Megint szerencs�m volt. Amikor meg�rkezt�nk a Hyatt el�, egy f�radtnak l�tsz� h�zasp�r �ppen az utols� b�r�ndj�t emelte ki egy taxi csomagtart�j�b�l. Kiv�g�dtam a buszb�l, a taxihoz rohantam, �s becsusszantam a h�ts� �l�sre. A f�radt p�r �s a Hyatt-busz sof�rje nagyot n�zett.
  A taxisnak megadtam any�m c�m�t.
  - Ott kell lennem, amilyen gyorsan csak lehet!
  - De h�t az Scottsdale-ben van - h�rd�lt fel a sof�r. N�gy h�szast haj�tottam az �l�sre.
  - Ennyi el�g lesz?
  - Ok�, kisl�ny, minden rendben!
  �sszefont karral h�trad�ltem az �l�sen. Ismer�s utc�k suhantak el mellettem, de nem n�ztem semerre. Minden er�mmel igyekeztem uralkodni magamon. Elhat�roztam, hogy nem vesz�tem el a fejem �ppen most, amikor sikeresen v�grehajtottam a sz�k�st. Semmi �rtelme szorongani, r�m�ld�zni. Az utam kijel�lve ?  most m�r csak k�vetnem kellett.
  �gy h�t p�nik helyett lehunytam a szemem, �s a h�szperces utat Edwarddal t�lt�ttem.
  Elk�pzeltem, hogy ott maradtam a rep�l�t�ren, �s tal�lkozom Edwarddal. L�ttam, ahogy l�bujjhegyre �llok, hogy el�bb l�thassam meg. Milyen gyorsan, milyen ruganyos l�ptekkel t�r �t az embert�megen, ahogy fel�m igyekszik! Azt�n rohanni kezdek ?  t�relmetlen vagyok, mint mindig ?, Edward m�rv�ny karja k�r�m fon�dik, �s �n v�gre biztons�gban vagyok...
  Elt�prengtem, vajon hov� ment�nk volna. Valahov� �szakra, hogy Edward napk�zben is j�rk�lhasson a szabadban. Vagy valami nagyon-nagyon t�voli �s elhagyatott helyre, ahol megint egy�tt s�tk�rezhetn�nk a napon. Elk�pzeltem a tengerparton: b�re �gy szikr�zik, mint a naps�t�tte tenger. Nem sz�m�tana, mennyi ideig kell bujk�lnunk. Ha �sszez�rn�nak vele egy hotelszob�ban, az maga lenne a mennyorsz�g. Annyi mindent szerettem volna m�g k�rdezni t�le! Egy �r�kk�val�s�gig tudn�k mes�lni neki, egy percet sem aludn�k, egy percre se mozduln�k az oldala mell�l...
  Ebben a pillanatban tiszt�n l�ttam magam el�tt az arc�t... kis h�j�n a hangj�t is hallottam. �s minden borzalom �s rem�nytelens�g ellen�re egy fut� pillanatig boldog voltam. Annyira belemer�ltem az �lmodoz�sba, hogy elmenek�ljek az elviselheteden val�s�g el�l, hogy �szre se vettem, milyen gyorsan m�lnak a percek.
  -  H�, milyen sz�mot is mondt�l?
  A sof�r k�rd�se kipukkasztotta fant�zi�im szappanbubor�k�t, sz�ps�ges hallucin�ci�im kilobbantak. Hely�kre s�t�t, kem�ny r�teges t�dult.
  -   �tvennyolcadik utca huszonegy - mondtam fojtott hangon. A sof�r idegesen m�rt v�gig, szeml�tom�st att�l f�lt, tal�n tilosban �rok, vagy ilyesmi.
  -  Na, akkor meg�rkezt�nk! - Alig v�rta, hogy kisz�lljak a kocsij�b�l, tal�n azt rem�lte, nem k�rem el a visszaj�r�t.
  -   K�sz�n�m! -  suttogtam. Nincs mi�rt f�lnem, eml�keztettem magam. A h�z �res. Sietnem kell: anyu v�r r�m, hal�lra van r�m�lje, �s csak �nr�m sz�m�that.
  Az ajt�hoz v�gtattam, g�piesen felny�ltam a kulcs�rt az eresz al�. Kinyitottam az ajt�t. A h�z s�t�t volt, �res, �s pontosan olyan, mint m�skor. A telefonhoz futottam, menet k�zben f�lkapcsoltam L konyh�ban a villanyt. A k�sz�l�k mellett, a jegyzett�mb�n egy takaros, apr� sz�mjegyekkel �rott, t�zjegy� sz�m �llt. Az ujjam annyira reszketett, hogy t�bbsz�r is rossz gombot nyomtam meg, le mellett tennem a kagyl�t, �s �jrakezdenem. Ez�ttal csakis a telefogombokra koncentr�ltam, vigy�zva, lassan nyomogattam meg �ket egym�s ut�n. �s siker�lt. Remeg� k�zzel tartottam a kagyl�t a f�lemhez. Mind�ssze egyszer cs�ng�tt ki.
  -  Hello, Bella! -  sz�lalt meg a der�s hang a telefonban. - Milyen gyors volt�l! Ez igen!
  - Any�m j�l van?
  -  Kutya baja. Ne agg�dj, Bella, nem akarom �t b�ntani! Kiv�ve persze, ha nem egyed�l j�ssz!
  -  Egyed�l vagyok. - Soha �letemben nem voltam m�g ilyen egyed�l.
  -  Nagyon helyes. Akkor most figyelj: van egy balettst�di�, csak egy t�mbnyire a h�zatokt�l, tudod, melyik?
  - Igen. Ismerem az utat.
  -  Akkor minden rendben. R�videsen tal�lkozunk. Letettem a telefont.
  Kirohantam a szob�b�l, ki a h�zb�l, a perzsel� h�s�gbe.
  Vissza se n�ztem a h�zunkra, �s nem is akartam l�tni olyannak, amilyen most -  egy �res h�z, amely nem az otthont, a mened�ket jelenti t�bb�, hanem a retteg�st. Az, aki utolj�ra v�gigment az ismer�s szob�kon, az ellens�gem.
  Szinte l�ttam, ahogy any�m ott �ll a nagy eukaliptuszfa �rny�k�ban, ahol gyerekkoromban annyit j�tszottam. Vagy ott t�rdel a postal�da m�g�tt, azon a teny�rnyi f�lddarabon, kert�szk�s�rleteinek temet�j�n�l. Ezek az eml�kek kedvesebbek voltak nekem, mint b�rmi, amit most a val�s�gban l�thatn�k. De m�g ezekt�l is elmenek�ltem, befordultam a sarkon, mindent magam m�g�tt hagytam.
  Olyan lass�nak �reztem magam, mintha nedves homokon kereszt�l rohann�k -  mintha a beton bes�ppedt volna a l�bam alatt, k�ptelen voltam el�gg� felemelni r�la a talpam. Minduntalan megbotlottam, egyszer el is estem, de siker�lt megt�maszkodnom a tenyeremen, fel is s�rtette a j�rda. Gyorsan f�lt�p�szkodtam, hogy azt�n r�gt�n �jra megt�ntorodjak. De valahogy m�giscsak siker�lt elbukd�csolnom a sarokig. M�r csak egy utca: a ver�t�k patakokban csorgott az arcomon, �s zih�lva szedtem a leveg�t. A nap �gette a b�r�met, a feh�r beton vak�t�an verte vissza a sugarakat k�pr�z� szemembe. Ebben a vak�t� f�nyben ijeszt�en kiszolg�ltatottnak �reztem magam. Almomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen hevesen fogok v�gyakozni Forks z�ld, �rnyat �s rejtekhelyet k�n�l� erd�s�gei ut�n... az otthonom ut�n.
  Amikor befordultam az utols� sarkon, a Cactus utc�ba, megpillantottam a st�di� �p�let�t -  pontosan olyan volt, amilyennek eml�keztem r�. Az �p�let el�tti parkol� �res, minden egyes ablakon leh�zva a red�ny. M�r j�rni is alig b�rtam -  nem kaptam leveg�t, a kimer�lts�g �s a f�lelem v�g�l m�gis csak legy�rt. Any�mra gondoltam, �s ez adott er�t, hogy egyik l�bam a m�sik ut�n vonszoljam.
  Ahogy k�zelebb �rtem, �szrevettem a c�dul�t az ajt�n. K�zzel �rt�k, �l�nk r�zsasz�n pap�rlapra: az �llt rajta, hogy a tavaszi sz�net ideje alatt a st�di� z�rva tart. Meg�rintettem a kilincset, �s �vatosan lenyomtam. Az ajt� nem volt kulcsra z�rva. Lihegve benyitottam.
  A folyos� s�t�t volt, kihalt �s h�v�s, hallani lehetett a l�gkondi z�mm�g�s�t. Az �nt�tt m�anyag sz�kek ott �lltak feltornyozva a falak ment�n, a sz�nyegnek samponszaga volt. Ben�ztem a nyugati t�ncterembe - s�t�ts�g fogadott. A keleti balett-teremben azonban, a nagyobbik helyis�gben, �gett a villany. De a red�ny�k itt is leeresztve.
  A f�lelem a sz� szoros �rtelm�ben megb�n�tott. Egy l�p�st sem b�rtam tenni.
  �s akkor meghallottam any�m hangj�t.
  - Bella! Bella! -  Az a hiszt�rikus r�m�let csend�lt ki bel�le, amit olyan j�l ismertem. Az ajt�hoz rohantam, arrafel�, ahonn�t a hang j�tt.
  - Bella, nagyon megijesztett�l! Ezt soha t�bbet ne csin�ld! -  kiab�lta any�m, mik�zben berohantam a hossz�, magas terembe.
  K�r�ln�ztem, pr�b�ltam r�j�nni, honn�t j�n a hang. Azt�n any�m felkacagott, �n meg a hang ir�ny�ba perd�ltem.
  �s ott volt any�m. A t�v� k�perny�j�n, �ppen megk�nnyebb�lten �sszeborzolta a hajamat. H�laad�s napja volt, �n tizenk�t �ves voltam. Nagyany�mhoz utaztunk Kaliforni�ba, ez volt az utols� alkalom, a k�vetkez� �vben m�r nem �lt. Egyik nap kiment�nk a tengerpartra, �s �n t�l messzire kihajoltam a kik�t�g�t korl�tj�n. �sszevissza kap�l�ztam, hogy visszanyerjem az egyens�lyomat. „Bella! Bella!” -  ki�ltott r�m r�m�let�ben.
  A t�v� k�perny�je m�r k�ken, �resen villogott.
  Lassan megfordultam. A vad�sz ott �llt a h�ts� kij�ratn�l, olyan mozdulatlanul, hogy el�sz�r �szre se vettem. A kez�ben egy t�vir�ny�t�. Egy hossz� pillanatig n�m�n meredt�nk egym�sra, azt�n elmosolyodott.
  Elindult fel�m, eg�szen k�zel j�tt, azt�n elhaladt mellettem, �s letette a t�vir�ny�t�t a vide� mell�. K�vettem minden mozdulat�t.
  -  Eln�z�st a tr�f��rt, Bella, de h�t nem jobb �gy, hogy �desany�dat igaz�b�l nem kellett belekevern�nk a dologba? - A hangja udvarias, bar�ts�gos.
  Hirtelen mindent meg�rtettem. Any�m biztons�gban van. Nem j�tt vissza Florid�b�l. Nem kapta meg az �zenetemet. Nem r�m�tette hal�lra ebben a term�szetellenesen s�padt arcban v�r�sl� szemp�r. Biztons�gban van.
  -  De igen - feleltem, �s a hangomb�l csak �gy �radt a megk�nnyebb�l�s.
  -  Nem is l�tszol d�h�snek, ami�rt becsaptalak.
  -   Nem is vagyok az. -  Hirtelen t�madt j�kedvem b�torr� tett. Mit sz�m�t most m�r, hogy becsapott? Nemsok�ra mindennek �gyis v�ge. Charlie-nak �s anyunak nem esik b�nt�d�sa, soha t�bb� nem fenyegeti �ket vesz�ly. Szinte madarat lehetett volna fogatni velem. Az agyam egy h�v�s, kritikus r�sze figyelmeztetett, veszedelmesen k�zel j�rok hozz�, hogy valami megpattanjon bennem a stresszt�l.
  -  Milyen fura! Komolyan mondod! -  A s�t�t szemp�r �rdekl�dve m�regetett. Az �risze most majdnem fekete volt, �pp csak �rnyalatnyi rubinpirost lehetett l�tni a perem�n. Teh�t szomjas. -  K�nytelen vagyok igazat adni - sz�lt - annak a furcsa gy�lekezetnek. Az emberi l�nyek t�nyleg eg�sz �rdekesek tudnak lenni. Azt hiszem, sejtem, mi vonz�t tal�lhattak abban, hogy k�zelebbr�l megfigyelhettek t�ged. Megd�bbent�, hogy k�z�letek egyesek mintha egy�ltal�n nem t�r�dn�nek a tulajdon �rdek�kkel.
  N�h�ny l�p�snyire �llt t�lem, karba font k�zzel, �rdekl�d� arccal. Nem volt semmi fenyeget� rajta, m�g a tart�sa sem. H�tk�znapi az eg�sz k�lseje, semmi rendk�v�li... Csak az a feh�r b�r �s karik�s szem, amihez m�r annyira hozz�szoktam. Halv�nyk�k, hossz� ujj� inget viselt, �s kifakult farmert.
  -  Gondolom, most azt fogod mondani, hogy a bar�tod majd bossz�t �ll �rted. - Rem�nyked�nek t�nt a hangja.
  - Nem, nem hinn�m. �n legal�bbis megk�rtem, hogy ne tegye.
  -  �s � mit felelt?
  -  Azt nem tudom. -  Milyen k�nny� t�rsalogni ezzel a j�l nevelt gyilkossal. -  Levelet hagytam neki.
  - Igaz�n romantikus, egy utols� lev�l... �s gondolod, hogy tiszteletben fogja tartani az utols� k�v�ns�godat? ? Az udvarias t�nusba vegy�lt imm�r egy �rnyalatnyi g�ny �s kem�nys�g is.
  -  Rem�lem.
  -  Hmmm. Akkor nem ugyanabban rem�nyked�nk. Tudod, ez az eg�sz egy kicsit t�l k�nny� volt nekem, t�l gyors. Hogy �szinte legyek, kicsit csal�dott vagyok. Azt hittem, sokkal nagyobb neh�zs�gekkel kell majd megbirk�znom. �gy v�gs� soron mind�ssze egv kis szerencs�re volt sz�ks�gem.
  N�m�n v�rtam, hogy folytassa.
  -  Amikor kider�lt, hogy Victoria nem b�r ap�d k�zel�be f�rk�zni, meghagytam neki, hogy tudjon meg min�l t�bbet r�lad. Mi �rtelme lett volna f�l-al� rohang�lni a f�ldgoly�n, hogy a nyomodra bukkanjak, amikor k�nyelmesen bev�rhatlak egy �ltalam v�lasztott helyen. �gy, miut�n besz�ltem Victori�val, �gy d�nt�ttem, elj�v�k Phoenixbe, �s megl�togatom any�dat. Hallottam, amikor azt mondtad ap�dnak, hogy hazaj�ssz. Eszembe sem jutott, hogy komolyan vegyem. De azt�n elt�prengtem a dolgon. Az emberi l�nyek olyan kisz�m�that�ak. Szeretnek valamilyen ismer�s, biztons�gos helyen megh�z�dni. �s milyen remek tr�kk, ha pont oda menn�l, ahov� egy�ltal�n nem szabadna, ha t�nyleg oda menn�l, ahov� mondtad!
  De persze nem lehettem biztos a dologban, ez csak aff�le meg�rz�s volt. Rendszerint j�k a meg�rz�seim a zs�km�nyommal kapcsolatban, valamif�le hatodik �rz�k, ha �gy tetszik. Amikor any�d h�z�ban j�rva lehallgattam az �zenetedet, nem tudhattam, honn�t telefon�lt�l. Az persze igen hasznos volt, hogy siker�lt megszereznem a telefonsz�modat, de ett�l ak�r m�g az Antarktiszon is lehett�l volna, m�rpedig az �n kis tr�kk�m csak akkor v�lik be, ha itt vagy valahol a k�zelben.
  Azt�n a bar�tod f�lsz�llt egy Phoenixbe tart� g�pre. Term�szetesen tov�bbra is figyeltettem Victori�val: egy ilyen j�tszm�ban, ahol ennyi j�t�kos vesz r�szt, m�gsem �gyk�dhettem teljesen egyed�l. Kider�lt, hogy �gy van minden, ahogy rem�ltem, m�giscsak itt vagy Phoenixben. Addigra m�r felk�sz�ltem az �sszes b�jos h�zi vide�b�l. M�r csak �gyesen kellett bl�ff�ln�m.
  Nagyon k�nny� volt, tudod, �n enn�l l�nyegesen nehezebb esetekhez szoktam. �szint�n rem�lem, hogy t�vedsz a bar�toddal kapcsolatban. Edward, ugye, �gy h�vj�k?
  Nem feleltem. Hirtelen t�madt b�tors�gom �ppolyan hirtelen el is sz�llt. Ereztem, hogy a vad�sz r�videsen befejezi a dicsekv�st. K�l�nben is, nincs mire b�szk�nek lennie. Nem valami nagy dics�s�g legy�zni egy magamfajta, gy�nge emberi l�nyt.
  -  Nem haragszol, ha �n is hagyok egy �zenetecsk�t a te Edwardodnak?
  Egy l�p�st h�tr�lt a hifitoronyhoz, megnyomott egy gombot a tetej�n elhelyezett, teny�rnyi digit�lis vide�kamer�n. Piros f�ny jelezte, hogy a kamera m�r m�k�d�sbe l�pett. Elmer�lten igazgatott rajta valamit, t�gabbra �ll�totta a l�t�sz�get. Elborzadva meredtem r�.
  - Sajn�lom, de azt hiszem, hogy ha majd megn�zi ezt, k�ptelen lesz ellen�llni a k�s�rt�snek, hogy �ld�z�be vegyen. �s nem szeretn�m, ha egyetlen r�szletr�l is lemaradna valami�rt. Ez a m�sor az � kedv��rt van. Te egyszer�en csak egy emberi l�ny vagy, aki balszerencs�j�re rosszkor volt rossz helyen, �s nem a megfelel� t�rsas�gban, hogy ezt se felejts�k ki.
  Mosolyogva k�zelebb l�pett.
  - Miel�tt elkezdj�k...
  Mik�zben besz�lt, felkavarodott a gyomrom. Erre nem sz�m�tottam.
  -  Szeretn�m az orruk al� d�rg�lni: a megold�s eg�sz id� alatt ott volt szem�k el�tt. F�ltem is, hogy Edward r�j�n, �s elrontja a sz�rakoz�somat! Egyszer m�r megt�rt�nt, sok-sok �vvel ezel�tt. Akkor t�rt�nt meg el�sz�r �s utolj�ra, hogy a zs�km�nyom megsz�k�tt el�lem. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy �reg v�mp�r, aki ostoba m�don annyira odavolt egy l�ny�rt, hogy azt a megold�st v�lasztotta, amihez a te Edwardodnak nem volt el�g b�tors�ga. Amikor ez az �reg v�mp�r, aki abban az elmegy�gyint�zetben dolgozott, ahov� a l�nyt bez�rt�k, r�j�tt, hogy a kis v�denc�re f�j a fogam, kicsemp�szte �t az int�zetb�l. Soha, de soha nem fogom meg�rteni, egyes v�mp�rok mi�rt vannak annyira oda �rtetek, emberek�rt. Amint kiszabad�totta a l�nyt, gondoskodott r�la, hogy biztons�gban legyen t�lem. Szeg�ny kis teremt�s, �gy t�nt, m�g csak nem is �rzi a f�jdalmat. Olyan sok�ig volt bez�rva a cell�j�ba, abba a s�t�t �jaikba! Sz�z �vvel kor�bban m�g m�gly�n �gett�k volna meg a l�tom�sai miatt. A kilencsz�zh�szas �vekben csak elmegy�gyint�zetbe csukt�k, �s elektrosokk-kezel�st kapott. Amikor �jra kinyitotta a szem�t, �jra fiatalon, ereje telj�ben, �gy �rezte, mintha akkor l�tta volna meg a napvil�got. Az �reg v�mp�r er�s, �j v�mp�rl�nyk�t teremtett bel�le, �s ezek ut�n nekem nem volt r� okom, hogy ak�r egy ujjal is hozz��rjek. ? Fels�hajtott. ? Bossz�b�l meg�ltem legal�bb az �reget.
  -  Alice ?  leheltem d�bbenten.
  - Igen, a kis bar�tn�d. Mondhatom, nagyon meglep�dtem, amikor megl�ttam azon a tiszt�son. �gyhogy rem�lj�k, a banda n�mi vigaszt mer�t ebb�l. �n megkaplak t�ged, nekik meg ott van �. Az egyeden �ldozatom, aki megmenek�lt t�lem. Ha �gy vessz�k, tulajdonk�ppen igen megtisztel� r�juk n�zve...
  Annak a kis szerencs�tlennek t�nyleg fantasztikus illata volt. M�g most is sajn�lom, hogy nem k�stolhattam bele... M�g a ti�dn�l is jobb. Sajn�lom... nem akartalak megb�ntani. Neked is igen finom illatod van. Olyan vir�gillatszer� valahogy...
  �jabb l�p�st tett fel�m, �s most m�r csak n�h�ny ujjnyira volt t�lem. F�lemelt egy tincset a hajamb�l, �s finoman megszagl�szta. Azt�n gy�ng�den visszaigaz�totta a hely�re hideg ujjaival. Az arcomhoz ny�lt, �s k�v�ncsian, gyorsan v�gigsim�totta a h�velykujj�val. Szerettem volna elrohanni, de val�s�ggal k�v� dermedtem. M�g csak el sem b�rtam h�z�dni.
  - Nem ? mormolta mag�ban, �s leeresztette a kez�t. ? Nem �rtem. ?  Fels�hajtott. ?  H�t, azt hiszem, ak�r el is kezdhetj�k. Azt�n majd felh�vom a bar�taidat, �s megmondom nekik, hol tal�lnak t�ged meg az �n kis �zenetemet.
  Most m�r hat�rozottan rosszul voltam. Ez f�jdalmas lesz. L�ttam a szem�ben. Nem �ri be azzal, hogy � nyert, hogy bel�m k�stolhat �s tov�bb�llhat. Nem fog gyorsan v�gezni velem, mint ahogy rem�ltem. A t�rdem remegni kezdett, majdnem �sszeestem.
  A vad�sz k�r�zni kezdett k�r�l�ttem, k�nnyed�n, mintha csak egy szobrot akarna alaposabban szem�gyre venni a m�zeumban. Az arca m�g mindig ny�lt volt �s bar�ts�gos, mik�zben azt latolgatta, hol is kezdje.
  Azt�n lelapult, abba a g�rnyedt, ugr�sra k�sz�l� testtart�sba, amelyet olyan j�l ismertem, kellemes mosolya lassan tereb�lyesedett, m�g v�g�l m�r egy�ltal�n nem mosoly volt, hanem villog� fogak torz vicsorg�sa.
  Nem tudtam m�sk�ppen v�dekezni, h�t megpr�b�ltam elfutni el�le. Hi�ba tudtam, hogy akkor sem jutn�k messzire, ha a t�rdem nem rogyadozna. Elhatalmasodott rajtam a p�nik, �s a v�szkij�rat fel� kezdtem rohanni.
  A vad�sz egy szempillant�s alatt elib�m ker�lt. Azt sem l�ttam, a kez�t vagy a l�b�t haszn�lta-e, olyan gyorsan t�rt�nt. Hatalmas �t�s �rte a mellkasomat, h�trarep�ltem, azt�n hallottam a reccsen�st, amint a fejem neki�t�d�tt a t�k�rnek. T�k�rszil�nkok z�poroztak mell�m a f�ldre.
  Az �t�s annyira elk�b�tott, hogy nem �reztem f�jdalmat. Leveg� ut�n kapkodtam, de hi�ba. A vad�sz lassan s�t�lt fel�m.
  - Ez nagyon hat�sos lesz - k�z�lte a t�k�rcserepeket n�zegetve, a hangja megint bar�ts�gos volt. - Sejtettem, hogy ez a helyis�g rengeteg dr�mai effektet k�n�l az �n kis filmemhez. Ez�rt akartam �ppen itt tal�lkozni veled. T�k�letes d�szlet, nemdeb�r?
  Nem feleltem, n�gyk�zl�bra k�zd�ttem magam, �s a m�sik ajt� fel� k�sztam.
  Ut�nam vetette mag�t, kem�nyen beletaposott a l�bsz�ramba. El�bb hallottam azt az �mely�t� reccsen�st, csak azut�n kezdtem �rezni a f�jdalmat. De akkor azt�n teljes er�vel t�rt r�m, torkomb�l hal�lsikoly szakadt fel. Kicsavarodott testtel a l�bamhoz kaptam. � meg csak �llt f�l�ttem, �s mosolygott.
  - Nincs kedved �jragondolni az utols� k�v�ns�godat? - �rdekl�d�tt ny�jasan.
  Megrugdosta t�r�tt l�bamat. Valaki f�lsiket�t��n sikoltozott. Sokkolva �bredtem r�, hogy �n sik�tok.
  -  M�g mindig nem akarod, hogy Edwardod �ld�z�be vegyen engem? - noszogatott.
  - Nem! -  ny�sz�r�gtem. -  Nem, Edward, ne tedd... -  Ekkor az arcomba csapott, �s az �t�s ereje visszarep�tett a t�r�tt t�k�rcserepek k�z�.
  A l�bam rettenetesen f�jt, �s �reztem, ahogy az �vegszil�nkok v�gighas�tj�k a fejb�r�m. Azt�n a meleg nedvess�g ijeszt� gyorsas�ggal sz�tter�lt a hajamon. Ereztem, ahogy �titatja a p�l�m v�ll�t, �s hallottam, ahogy lecs�p�g m�g�ttem a padl�ra. A v�r szag�t�l felfordult a gyomrom.
  A k�nz� h�nyinger �s sz�d�l�s ellen�re ekkor felfigyeltem valamire, ami v�ratlanul megaj�nd�kozott a rem�ny egy szikr�j�val. A vad�sz mindeddig k�z�ny�sen szeml�lt, de most hirtelen izzani kezdett a szeme a f�kezhetetlen v�gyakoz�st�l. A v�r l�tv�nya -  ahogy skarl�tv�r�sen sz�tterjed a feh�r p�l�n, �s t�cs�ba gy�lik a padl�n - �rj�t� szomj�s�got keltett benne. Nem sz�m�t, mit tervezett el, l�ttam, nem b�rja m�r sok�ig megtart�ztatni mag�t.
  Legyen most m�r gyorsan v�ge - csak ez�rt foh�szkodtam, ahogy a fejemb�l �ml� v�rrel egy�tt az �ntudat is elsziv�rgott bel�lem. A szemh�jam elnehez�lt. Mint aki elmer�l a v�zben... m�g lesziv�rgott hozz�m a vad�sz gyilkos, vad h�rd�l�se. L�ttam, de nagyon messzir�l, mintha a szemem hirtelen hossz� alag�tt� v�ltozott volna, a fel�m k�zeled� s�t�t alakot. Utols� er�mmel �szt�n�sen az arcom el� kaptam a kezem. Azt�n lecsuk�dott a szemem, �s sodr�dni kezdtem...