21. TELEFONH�V�S

  M�SNAP MEGINT T�L KOR�N �BREDTEM. Ha ez �gy megy tov�bb, lassank�nt felcser�l�dnek a napszakok. Fek�dtem az �gyon, Alice �s Jasper besz�lget�se behallatszott a m�sik szob�b�l. El�g hangosan besz�ltek, �s ezt furcs�llottam. Az �gy sz�l�re gurultam, talpra kecmeregtem, azt�n �timbolyogtam a nappaliba.
  A t�v�n �ll� �ra hajnali kett�t mutatott. Alice �s Jasper egym�s mellett �ltek a kanap�n, Alice megint rajzolt, Jasper pedig a v�lla f�l�tt n�zte. R�m se heder�tettek, amikor bel�ptem, annyira lek�t�tte mindkettej�k figyelm�t Alice rajza.
  Jasper mell� osontam, �s �n is belekukucsk�ltam a rajzba.
  - Alice megint l�tott valamit? -  k�rdeztem cs�ndesen.
  -  Igen. A nyomkeres� valami�rt visszament abba a szob�ba, ahol a videokazett�t n�zte, de most vil�gos van.
  Figyeltem, amint Alice egy n�gysz�gletes szob�t rajzol, ahol s�t�t gerend�k h�z�dnak v�gig az alacsony mennyezeten. A falakat lamb�ria bor�tja, a s�t�tebb, m�r divatjam�lt fajt�b�l. A padl�t s�t�t, mint�s sz�nyeg fedi. A d�li oldalon j�kora ablak ny�lik, a nyugatin pedig �tj�r� vezet az �tkez�be. Mellette k��p�tm�ny - egy nagy, mindk�t szoba fel� nyitott, v�r�sbarna kandall�. Ebb�l a l�t�sz�gb�l az alacsony fa�llv�nyon �ll� t�v�?  �s vide�k�sz�l�k ker�l a k�z�ppontba a szoba d�lnyugati sark�ban. Egy �s�reg, kinyithat� sarokkanap� a t�v�vel szemk�zt, el�tte kerek doh�nyz�asztalka.
  - Itt a telefon helye - suttogtam, �s odamutattam. K�t halhatatlan szemp�r meredt r�m.
  - Ez az �desany�m h�za.
  Alice m�r fel is pattant a kanap�r�l, �s a mobilj�ra vetette mag�t. �n n�m�n meredtem any�m nappalij�nak pontos rajz�ra. Jasper, t�le Szokatlan m�don, k�zelebb cs�szott hozz�m. K�nnyed�n meg�rintette a v�llamat, �s a testi kontaktus, �gy t�nt, f�ler�s�ti a Jasperb�l �rad�, megnyugtat� kisug�rz�st. Megnevezhetetlen szorong�s ter�tett be.
  Alice-nak remegett az ajka. Gyorsan perg� szavai halk z�mm�-g�ss� olvadtak, egy kukkot sem �rtettem bel�l�k. Nem b�rtam koncentr�lni.
  - Bella! - sz�lt r�m Alice. N�m�n b�multam.
  -  Bella, Edward �rted j�n. �, Emmett �s Carlisle elvisznek valahov�, ahol elrejthetnek egy id�re.
  -   Edward idej�n? -  Ez a p�r sz�, mint valami ment�mell�ny, seg�tett v�z f�l�tt tartani a fejem.
  - Igen, az els� j�rattal idej�nnek Seattle-b�l. A rep�l�t�ren tal�lkozunk, onnan mentek tov�bb.
  - De anyu... a nyomkeres� any�m�rt j�tt ide, Alice! - Jasper hat�sa ellen�re �reztem, hogy a hangomban felbugyog a hiszt�ria.
  - Jasper �s �n itt maradunk, am�g biztons�gba nem ker�l.
  -  Ebben a j�t�kban �n nem nyerhetek, Alice! Nem �rizhettek �r�k id�kig mindenkit, akit csak ismerek. H�t nem l�tod, hogy mit csin�l? Egy�ltal�n nem engem k�vet. Keres valakit, akit szeretek, �s azt fogja b�ntani.... Alice, �n egyszer�en nem...
  - El fogjuk kapni, Bella! -  bizonygatta Alice.
  - �s ha neked esik valami bajod, Alice? Gondolod, hogy az k�z�mb�s nekem? Gondolod, hogy csak az emberi csal�domon kereszt�l tud megsebezni?
  Alice s�rget�en Jasperre n�zett, mire m�ly ap�tia zuhant r�m, mint valami s�lyos, t�m�r k�dfelh�, a szemem akaratlanul is lecsuk�dott. Az agyam vadul k�zd�tt a k�d ellen, �s hirtelen r�j�ttem, mi t�rt�nik. Er�nek erej�vel kinyitottam a szemem, fel�lltam, �s ell�ptem Jasper k�zel�b�l.
  - Nem akarok �jra elaludni! - fakadtam ki.
  �tmentem a szob�mba, �s becsuktam -  jobban mondva, bev�gtam -  magam m�g�tt az ajt�t, hogy ne l�ss�k, amint darabokra szaggat a k�ts�gbees�s. Ez�ttal Alice nem k�vetett. H�rom �s f�l �r�n �t csak b�multam a falat, �s �sszeg�mb�ly�dve ringattam magamat. A gondolataim k�rbej�rtak, ahogy pr�b�ltam kital�lni valamit, aminek seg�ts�g�vel kiszabadulhatn�k ebb�l a lid�rcnyom�sb�l. De nem volt menekv�s, nem volt halad�k. Ez az eg�sz csak egyf�lek�ppen v�gz�dhetett, egyetlen v�gkifejlet s�t�dett el�ttem a j�v�ben. Csak az volt a k�rd�s, rajtam k�v�l m�g h�ny embernek esik addig baja.
  M�r csak egyeden vigaszom, egyetlen rem�nys�gem maradt: r�videsen l�tni fogom Edwardot. Tal�n el�g lesz egyetlen pillant�st vetnem az arc�ra, �s megtal�lom a megold�st, amit most sehogyan sem siker�l.
  Amikor megsz�lalt a telefon, visszamentem a nappaliba. Egy kicsit sz�gyelltem magam az im�nti viselked�sem�rt. Rem�ltem, hogy nem s�rtettem meg egyik�ket sem, hogy tudj�k, milyen h�l�s vagyok nekik az�rt a sok �ldozat�rt, amit miattam hoznak.
  Alice most is ugyan�gy hadart, mint mindig, viszont felt�nt, hogy meg�rkez�s�nk �ta el�sz�r, Jasper nincs a szob�ban. Az �r�ra n�ztem - reggel f�l hat volt.
  - Most sz�llnak fel a g�pre - mondta Alice. - H�romnegyed t�zre ide�rnek.
  Teh�t m�r csak n�h�ny �r�t kell valahogy �tv�szelnem, am�g Edward meg�rkezik...
  - Hol van Jasper?
  - Elment kijelentkezni.
  - Nem maradtok itt?
  - Nem, keres�nk valami m�s helyet, k�zelebb �desany�d h�z�hoz. Alice utols� szavait�l idegesen megr�ndult a gyomrom.
  De a telefon �jra felcs�rg�tt, �s nem �rtem r� magammal foglalkozni. Alice l�that�an nagyon meglep�d�tt, de �n m�r megindultam fel�, �s rem�nykedve ny�ltam a k�sz�l�k�rt.
  - Hall�, ki az? -  csod�lkozott Alice. -  Nem, itt van mellettem. �tadta a telefont. �desany�d, form�lta ajka hangtalanul.
  - Hall�?
  - Bella? Bella?! - csend�lt fel any�m hangja a kagyl�ban. Menynyire ismertem ezt a hangs�lyt! Legal�bb ezerszer hallottam gyerekkoromban, valah�nyszor t�l k�zel mentem a j�rda sz�l�hez, vagy szem el�l vesz�tett valami zs�folt helyen. Ilyen volt a hangja, amikor p�nikba esett.
  F�ls�hajtottam. Sz�m�tottam erre, b�r megpr�b�ltam az �zenetemet �gy fogalmazni, hogy min�l kev�sb� ijesszem meg vele, de az�rt vil�gosan kider�lj�n, nagyon s�rg�s, hogy felh�vjon.
  -  Nyugodj meg, Anyu! - csit�tottam a lehet� legterm�szetesebb hangomon, �s lassan els�t�ltam Alice k�zel�b�l. Nem voltam biztos benne, hogy meggy�z�en tudok hazudozni, ha magamon �rzem a tekintet�t. -  Minden a legnagyobb rendben van, ok�? Csak adj egy percet, �s �g�rem, mindent megmagyar�zok.
  Elhallgattam, csod�lkozva, hogy m�g nem szak�tott f�lbe.
  -  Anyu, ott vagy?
  -  �gyelj, hogy ne mondj semmit, am�g �n nem sz�lok! - A hang v�ratlan �s ismeretlen volt sz�momra. Kellemes, de jellegtelen tenor - ilyen f�rfihangok duruzsolnak a luxusaut�k rekl�mj�ban.
  Nagyon gyorsan besz�lt.
  -   M�rmost az a helyzet, semmi okom r�, hogy b�ntsam �desany�dat, �gyhogy l�gy sz�ves, tedd pontosan azt, amit mondok, �s akkor nem esik semmi b�nt�d�sa! - Egy pillanatra elhallgatott, �n pedig n�ma borzad�llyal v�rtam, hogy mi k�vetkezik.
  -  Eddig nagyon j�! - mondta elismer�en. -  Most pedig ism�teld el sz�pen, amit mondok, �s pr�b�lj term�szetesen viselkedni. L�gy sz�ves, mondd azt: „Nem, Anyu, csak maradj ott, ahol vagy!”
  -  Nem, Anyu, csak maradj ott, ahol vagy! -  A hangom alig volt t�bb suttog�sn�l.
  -  L�tom, ez bonyolultabb lesz, mint hittem! -  A hang m�g mindig k�nnyed volt, bar�ts�gos, �s hallani lehetett, hogy a tulajdonosa kit�n�en sz�rakozik.
- Mi�rt nem m�sz �t egy m�sik szob�ba, nehogy az arcod el�ruljon? Nincs semmi �rtelme, hogy any�d szenvedjen, nem igaz? �s mik�zben �tm�sz, l�gy sz�ves, mondd azt: „Anyu, figyelj r�m, k�rlek!” Most!
  -  Anyu, figyelj r�m, k�rlek! -  mondtam k�ny�rg�n. Nagyon lassan elindultam a h�l�szoba fel�, k�zben a h�tamban �reztem Alice tekintet�t. Becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, �s megpr�b�ltam vil�gosan gondolkodni az agyamat megb�n�t�, hal�los r�m�let ellen�re.
  -   No most, egyed�l vagy? V�laszolj egyszer�en igennel vagy nemmel.
  -  Igen.
  -  De biztosan m�g mindig hallanak a t�bbiek?
  -  Igen.
  -  Akkor rendben van -  folytatta a kellemes hang. - Akkor mondd azt: „Anyu, b�zz�l bennem!”
  -  Anyu, b�zz�l bennem!
  -   Eg�sz j�l alakult a helyzet. Felk�sz�ltem a v�rakoz�sra, de �desany�d a tervezettn�l el�bb �rkezett vissza. �gy sokkal k�nnyebb, nem igaz? Megsp�rolsz magadnak egy csom� izgalmat �s fesz�lts�get...
  V�rtam.
  -   Most pedig, l�gy sz�ves, nagyon figyelj! Le k�ne r�znod a bar�taidat: gondolod, hogy meg tudod tenni? V�laszolj igennel vagy nemmel.
  - Nem.
  -   Sajn�lattal hallom. Azt rem�ltem, egy kicsit tal�l�konyabb leszel. Gondolod, hogy m�gis meg tudod oldani, ha any�d �lete f�gg t�le? Felelj igennel vagy nemmel.
  Valahogy musz�j lesz megtal�lnom a m�dj�t. Hirtelen eszembe jutott, hogy a rep�l�t�rre k�sz�l�nk, a nemzetk�zire, ahol k�nny� elt�vedni...
  - Igen.
  -  �gy mindj�rt jobb. Tudom, hogy nem lesz k�nny�, de ha a legkisebb jel is arra utal, hogy nem vagy egyed�l, h�t, az igen komoly kellemetlens�get okozna any�dnak ? fuvol�zta bar�ts�gosan.
  - Mostanra m�r el�g sokat tudsz a fajt�nkr�l ahhoz, hogy tiszt�ban legy�l vele, milyen gyorsan r�j�nn�k, ha megpr�b�ln�l magaddal hozni valakit. �s hogy milyen r�vid id� alatt elint�zhetem any�dat, ha �gy alakulna a helyzet. Meg�rtetted, amit mondtam? V�laszolj igennel vagy nemmel.
  - Igen -  feleltem elcsukl� hangon.
  - Nagyon helyes, Bella. A k�vetkez�t kell tenned. Elm�sz any�d h�z�ba. A telefon mellett tal�lsz egy sz�mot. H�vd fel, �s �n majd megmondom, hogy onn�t hov� kell menned. -  �n m�r tudtam, hov� kell majd mennem, �s hol v�gz�dik mindez. De pontosan k�vetem majd minden egyes utas�t�s�t. - Meg tudod ezt tenni? Felelj igennel vagy nemmel.
  - Igen.
  - �s lehet�leg m�g d�lel�tt, Bella! Sajnos, nem �rek r� eg�sz nap -  k�z�lte udvariasan.
  - Hol van Phil? - k�rdeztem rekedten.
  - No de Bella, csak �vatosan! K�rlek, csak akkor sz�lj, ha megk�rlek r�!
  V�rtam.
  -  M�rmost nagyon fontos, hogy a bar�taid ne gyanakodjanak, amikor visszam�sz hozz�juk. Mondd nekik azt, hogy any�d felh�vott, �s te lebesz�lted r�la, hogy egyel�re hazaj�jj�n. Most pedig ism�teld ut�nam: „K�sz�n�m, Anyu!” Most.
  -  K�sz�n�m, Anyu! - Szememet sz�rt�k a k�nnyek. Megpr�b�ltam visszatartani �ket.
  -   Most mondd azt, hogy: „Szeretlek, Anyu. Nemsok�ra l�tjuk egym�st!” Most!
  -  Szeretlek, Anyu! -  dadogtam. -  Nemsok�ra l�tjuk egym�st!
  -  Viszl�t, Bella! Alig v�rom, hogy viszontl�ssalak! - Azzal letette a kagyl�t.
  �n meg csak �lltam a f�lemhez szor�tott telefonnal. Minden porcik�m g�rcsbe dermedt a r�m�lett�l -  nem tudtam kiegyenes�teni az ujjaimat, hogy eleresszem.
  Tudtam, hogy gondolkodnom kellene, de nem b�rtam kiverni a fejemb�l any�m retteg� hangj�t. Teltek a m�sodpercek, pr�b�ltam visszanyerni az �nuralmamat.
  Lassan-lassan �tt�rtek a gondolataim a f�jdalom k�fal�n. Egy terv k�rvonalaz�dott bennem. Mert most m�r nem maradt v�laszt�som, csak egyet tehetek: elmegyek abba a t�k�rterembe, �s meghalok. Egy�ltal�n nem biztos, hogy ezzel siker�l megmentenem any�m �let�t: a nyomk�vet� semmif�le biztos�t�kot nem k�n�lt. Csak rem�lhettem, hogy James be�ri azzal, hogy megnyerte a j�tszm�t, hogy siker�lt legy�znie Edwardot. A torkom �sszeszorult a k�ts�gbees�st�l: nem volt lehet�s�gem alkudozni, semmit sem k�n�lhattam vagy tagadhattam meg t�le any�m�rt cser�be. De m�gsem kock�ztathattam az �let�t. Egyetlen lehet�s�gem van teh�t.
  Amennyire csak b�rtam, igyekeztem ki�zni a tudatomb�l a retteg�st. A d�nt�st m�r meghoztam. Mit sem haszn�lt volna, ha gy�tr�d�sre vesztegetem az id�m. Tiszta fejjel kellett gondolkodnom. Alice �s Jasper odakint v�r, �s musz�j f�lrevezetnem �ket: ez l�tfontoss�g�, ugyanakkor teljess�ggel lehetetlen.
  Hirtelen meg�r�ltem neki, hogy Jasper nincs a szob�ban. Ha ott van, �s meg�rzi, micsoda sz�rny� gy�trelmet �lltam ki az ut�bbi �t percben, �hatatlanul gyanakodni kezdene. Legy�rtem h�t a retteg�st, a szorong�st. Egyiknek sem adhatom �t magam, hiszen Jasper b�rmelyik pillanatban visszat�rhet.
  A sz�k�semre koncentr�ltam. Nem rem�nykedhettem m�sban, csak abban, hogy �n jobban ismerem a rep�l�teret, mint �k ? ezt kellett valahogy az el�ny�mre ford�tanom. Meg kell szabadulnom Alice-t�l, legal�bb egy kis id�re...
  Tudtam, hogy Alice a m�sik szob�ban t�k�n �lve v�rja, hogy visszamenjek hozz�. De valamit m�g meg kellett tennem, am�g egyed�l vagyok, s miel�tt Jasper visszat�rne.
  Bele kellett nyugodnom, hogy soha t�bb� nem l�thatom Edwardot, hogy m�g egy utols� pillant�st sem vethetek az arc�ra, hogy magammal vigyem a k�p�t a t�kr�s terembe. Tudtam, hogy f�jdalmat fogok okozni neki, �s m�g csak el sem b�cs�zhatok t�le. Egy percig �tengedtem magam a k�ts�gbees�snek, hull�mk�nt s�p�rt �t rajtam. Azt�n megac�lozott sz�vvel szemben�ztem Alice-szal.
  Igyekeztem gondtalan k�pet v�gni, de csak tompa, �lettelen tekintetre futotta. L�ttam rajta, hogy megr�m�ti az �br�zatom, �gy nem v�rtam meg, am�g r�k�rdez az ok�ra. A forgat�k�nyvem k�sz volt, r�gt�n�zni pedig most m�r nem mertem.
  -  Anyu agg�dott, �s azonnal haza akart j�nni. De minden rendben, meggy�ztem, hogy m�g maradjon ott, ahol van ? mondtam fak� hangon.
  -  Ne agg�dj, Bella, gondoskodunk r�la, hogy ne ess�k baja! Elfordultam: nem engedhettem, hogy Alice l�ssa az arcomat.
  A pillant�som az asztalon hever� fejl�ces lev�lpap�rokra t�vedt. T�madt egy �tletem. Felvettem egy lapot. Egy �res bor�t�k is hevert mellette. Kap�ra j�tt.
  - Alice - sz�ltam h�tra, igyekezv�n egyenletes hangon besz�lni. - �rn�k egy levelet any�mnak, odaadn�d neki? �gy �rtem, otthagyn�d neki a h�zban?
  - H�t persze, Bella! - felelte �vatosan. Nyilv�n l�tta rajtam, hogy kezdek sz�tesni. Jobban kell uralkodnom az �rz�seimen.
  Visszamentem a h�l�szob�ba, let�rdeltem az �jjeliszekr�ny mell�, �s �rni kezdtem.
  - Edward! - �rtam. A kezem �gy remegett, hogy a bet�k szinte felismerhetetlenek lettek.
  „Szeretlek. Annyira sajn�lom! A nyomkeres� elfogta any�mat, �s nekem meg kell pr�b�lnom megmenteni. Tudom, hogy tal�n hi�ba. Nagyon, nagyon sajn�lom.
  K�rlek, ne haragudj Alice-ra �s Jasperre! K�sz csoda lesz, ha siker�l megsz�kn�m t�l�k. K�rlek, k�sz�nd meg nekik, amit �rtem tettek. K�l�n�sen Alice-nak, k�rlek!
  �s k�rlek, k�rlek, ne vedd �ld�z�be a nyomkeres�t! Pontosan ezt akarja. Nem tudom elviselni, hogy valakinek baja ess�k miattam, k�l�n�sen neked. K�rlek, ez az egyetlen dolog, amit k�rhetek m�g t�led. Tedd meg �rtem!
  Szeretlek. Bocs�ss meg nekem!
  Bella”
  A levelet �vatosan �sszehajtogattam, �s a bor�t�kba cs�sztattam. Megtal�lja majd, amikor m�r mindennek v�ge. Csak azt rem�ltem, hogy meg�rti, �s hallgat r�m most az egyszer.
  Azt�n a sz�vemet is gondosan lez�rtam, ak�r a bor�t�kot.