12. BETOLAKOD�

A szemeim hirtelen kipattantak a f�lelemt�l, hab�r annyira kimer�lt �s zavart voltam, hogy nem igaz�n lehettem benne biztos, hogy egy�ltal�n �bren vagyok, vagy �lmodom.
Valami kapar�szta az ablakomat ugyanazzal az �les sik�t�ssal.
Az �lmoss�gt�l zavartan �s �gyetlen�l elbotork�ltam az �gyamt�l az ablakig mik�zben kipislogtam a megmaradt k�nnyeket a szememb�l.
Egy hatalmas, s�t�t alak imbolygott �sszevissza az �veg m�sik oldal�n, ahogy megingott fel�m, �gy t�nt, mint aki mindj�rt �tesik a csukott ablakon. R�m�lten h�trat�ntorodtam �s sikolyra ny�lt a sz�m.
Victoria.
Elj�tt �rtem.
Meghalok.
Csak Charlie-t ne!
Visszafojtottam a kit�r� sikolt�st. Csendben kell maradnom. Valahogy. Meg kell akad�lyoznom, hogy Charlie idej�jj�n megn�zni mi a baj.
�s azt�n egy ismer�s, er�s hang megsz�l�tott a s�t�t alak ir�ny�b�l.
"Bella!" sziszegte. "Auuu! Francba, nyisd ki az ablakot! ��!"
Sz�ks�gem volt k�t m�sodpercre, hogy megszabaduljak a r�m�lett�l, miel�tt megmozdultam volna, de azt�n az ablakhoz siettem �s ell�ketem az �tb�l. A f�ny halv�nyan �tsz�r�d�tt a felh�k�n, �pp annyira, hogy �rz�kelni tudjam a form�kat.
"Mit csin�lsz?" zih�ltam.
Jacob bizonytalanul kapaszkodott a lucfeny� tetej�n, ami Chalire kis el�kertj�nek a k�zep�n �llt. A s�ly�t�l a fa a h�z fel� hajlott �s Jacob ott himb�l�zott rajta – a l�bai t�bb m�ter magasban l�gtak a f�ld f�l�tt – alig egy yardnyira t�lem. A fa fels� v�kony �gai hangosan s�rolt�k a h�z oldal�t.
"Pr�b�lom betartani" - f�rmedt r�m mik�zben a s�lypontja elmozdult, ahogy a fa tetej�n imbolygott
- "az �g�retemet!"
Pislogtam egyet a nedvess�gt�l hom�lyos szemeimmel, hirtelen biztos voltam benne hogy �lmodom.
"Mikor �g�rted meg, hogy leesel Charlie f�j�r�l �s meg�l�d magad? "
Unottan horkantott egyet mik�zben l�b�lta a l�b�t, hogy jav�tson az egyens�ly�n. "Menj el az �tb�l,"
utas�tott.
"Tess�k?"
El�re h�tra l�b�lta a l�b�t hogy n�velje a lend�let�t. R�j�ttem, hogy mire k�sz�l.
"Ne, Jake!"
Oldalra kaptam a fejem, de a figyelmeztet�s elk�sett. Bel�kte mag�t a nyitott ablakomon egy
horkant�s k�s�ret�ben.
Megint sikolyra nyitottam a sz�mat, ahogy l�ttam magam el�tt hogy, lezuhan �s sz�rnyethal, vagy
legal�bbis �r�kre megnyomor�tja mag�t mik�zben neki v�g�dik a fa zsalunak. Legnagyobb
megd�bben�semre a talpai halk puffan�ssal landoltak a padl�n, ahogy f�rg�n belibbent a szob�mba.
Visszafojtott l�legezettel az ajt�ra meredt�nk, hogy l�ssuk vajon a zaj fel�bresztette-e Charliet. Egy
r�vid pillanatig csend volt azt�n meghallottuk Charlie fojtott hang� horkol�s�t.
Egy lass�, sz�les mosoly ter�lt el Jacob arc�n, l�that�an el�gedett volt mag�val. Ez nem az a mosoly
volt, amit ismertem �s szerettem —ez egy �j mosoly volt, az egykori ny�lts�g�nak kegyetlen�l g�nyos
mosolya, az �j arc�n, ami m�r Sam-hez tartozott.
Ez egy kicsit sok volt m�r nekem.
E miatt a fi� miatt s�rtam magam �lomba. A k�m�letlen visszautas�t�sa egy �j, f�jdalmas lyukat v�jt a mellkasomban. Egy r�m�lmot hagyott maga ut�n olyat, mint egy gyulladt fert�z�s - ami m�g a s�r�l�s elm�lta ut�n is sajog. �s most itt �llt a szob�mban, egy �nel�g�lt vigyorral a k�p�n mintha mi sem t�rt�nt volna. �s ami m�g enn�l is rosszabb volt, hab�r az �rkez�se zajos volt �s �gyetlen, eml�keztettet arra az id�re, amikor m�g Edward surrant be hozz�m este az ablakon, �s ez az eml�k rosszindulat�an t�pte fel a heges sebeimet.
�s ez mind �sszekapcsolva azzal a t�nnyel, hogy hulla f�radt voltam, nem igaz�n hozott bar�ts�gos hangulatba.
"Kifel�!" suttogtam olyan m�rgesen, ahogy csak tudtam.
R�mpislogott meglepett arccal..
"Nem," tiltakozott. "Az�rt j�ttem, hogy bocs�natot k�rjek."
"Nem fogadom el!"
Pr�b�ltam kitaszig�lni az ablakon —elv�gre is, ha ez egy �lom, akkor nem eshet baja. Azonban hi�baval� volt. Egy centivel sem tudtam arr�bb mozd�tani. Gyorsan leeresztettem a kezemet �s ell�ptem t�le.
Nem volt rajta p�l�, hab�r az ablakon be�raml� leveg� el�g hideg volt, ahhoz hogy vacogni kezdjek, �s k�nyelmetlen�l �reztem magam, ahogy a kezeim a csupasz mellkas�n pihentek. A b�re olyan forr� volt, mint a homloka, amikor utolj�ra meg�rintettem. Mintha m�g mindig l�zas lenne.
Pedig nem n�zett ki betegnek. Ink�bb hatalmasnak tetszett. Nagy terjedelm�vel eltakarta az ablakot mik�zben sz�tlanul n�zte a d�h�s reakci�mat.
Hirtelen, ez m�r t�bb volt, mint amit elb�rtam viselni—�gy �reztem, hogy az �lmatlanul t�lt�tt
�jszak�im led�ntenek a l�bamr�l. Annyira f�radt voltam, hogy azt hittem most r�gt�n �sszesek.
Er�lk�dve pr�b�ltam nyitva tartani a szememet mik�zben bizonytalanul t�ntorogtam.
"Bella?" nyugtalanul suttogta Jacob a nevemet. Megragadott a k�ny�k�mn�l fogva, ahogy
meginogtam �s odair�ny�tott az �gyamhoz. A l�baim feladt�k a szolg�latot, amikor el�rtem az �gy
sz�l�t �s lehuppantam a puha, meleg matracra.
"H�, j�l vagy?" k�rdezte Jacob, aggodalmasan r�ncolva a homlok�t.
Feln�ztem r�, a k�nnyek m�g nem sz�radtak fel az arcomr�l. "M�r hogy lenn�k j�l, Jacob?"
Az arc�n f�jdalom vette �t a harag hely�t. "Igaz," �rtett egyet, �s vett egy m�ly l�legzetet. "A francba
is….„Nos…�n—�n sajn�lom, Bella." A bocs�natk�r�s �szinte volt, efel�l nem lehetett k�ts�gem, de
az arcvon�sai m�g mindig haragot �rultak el.
"Mi�rt j�tt�l ide? Nem akarom, hogy bocs�natot k�rj, Jake."
"Tudom," suttogta. "De nem hagyhattam �gy a dolgokat, ahogy ma d�lut�n voltak. Borzaszt� volt.
Sajn�lom"
F�radtan r�ztam a fejemet. "Semmit sem �rtek."
"Tudom. El akarom magyar�zni—" hirtelen abbahagyta, a sz�ja kiny�lt, mintha leveg� ut�n kapkodna.
Azt�n vett egy m�ly l�legzetet. "De nem tudom," mondta m�rgesen. "B�rcsak el tudn�m.
Hagytam, hogy a fejem r�hulljon a karomra. �gy a kezem tomp�totta a k�rd�sem hangerej�t."Mi�rt?"
Egy percig n�m�n �lt. Oldalra ford�tottam a fejem—t�l f�radt voltam, hogy felemeljem— az�rt hogy
l�ssam az arckifejez�s�t. Meglepett. Hunyorogva �sszeszor�totta a fogait, a homloka r�ncol�dott az
er�fesz�t�st�l.
"Mi baj?" k�rdeztem.
Nehezen f�jta ki a leveg�t, �s �szrevettem hogy visszatartja a l�legzet�t.
„Nem tudom megtenni," motyogta, meghi�sulva.
"De mit?"
Nem vett tudom�st a k�rd�semr�l. "N�zd, Bella, sose volt m�g olyan titkod, amit nem mondhatt�l el
senkinek?"
Mindentud�an n�zett r�m, �s a gondolataim r�gt�n a Cullen�kra ir�nyultak. Rem�ltem, hogy az arcom nem �rul el b�ntudatot.
"Valami, amit �gy �rezt�l, hogy nem mondhatod el Charlie-nak vagy anyuk�dnak…?" er�szakoskodott. "Valami, amir�l m�g velem sem besz�lhetsz? M�g most sem?"
�reztem, hogy �sszesz�k�lnek a szemeim. Nem v�laszoltam a k�rd�s�re, noha tudtam, hogy ezt csak meger�s�t�snek veszi.
"Meg tudod �rteni, hogy most �n is hasonl� helyzetben vagyok?" k�szk�d�tt, hogy megtal�lja a
megfelel� szavakat. "N�ha, a h�s�ged abba az ir�nyba visz, amit te is akarsz. N�ha nem neked kell elmondanod egy titkot.
Nem tudtam vitatkozni ezzel. Pontosan eltal�lta—volt egy titkom, amit nem az �n feladatom volt elmondani, egy titok, amit �gy �reztem k�teless�gem megv�deni. Egy titok, amir�l hirtelen �gy t�nt, hogy � m�r mindent tud.
M�g mindig nem �rtettem, hogy mi k�ze van ehhez Jacobnak, Sam-nek vagy Billy-nek. Mit jelenthet sz�mukra, most hogy a Cullen�k m�r elmentek?
"Nem tudom, mi�rt j�tt�l ide Jacob, ha csak tal�l�s k�rd�seket teszel fel ahelyett, hogy v�laszokat adn�l.."
"Sajn�lom," suttogta. "Ez olyan zavarba ejt�."
Rem�nyvesztetten b�multunk egym�sra hossz� m�sodpercekig a s�t�t szob�ban.
"A dolog, ami meg�l engem," mondta v�ratlanul, "Az az, amir�l m�r tudsz. M�r r�g elmondtam neked
mindent!"
"Mir�l besz�lsz?"
Vett egy meglepett l�legzetet �s fel�m hajolt, a rem�nyvesztett arckifejez�se egy pillanat alatt csapott
�t l�ngol� hevess�gbe. Indulatosan a szemembe n�zett, a hangja s�rget� �s t�relmetlen volt. Ahogy
k�zvetlen�l az arcomba mondta a szavakat, �reztem a perzsel� lehelet�t, ami olyan forr� volt, mint a
b�re.
"Azt hiszem kital�ltam, hogy hogy mondhatn�m el neked—mert m�r egy�bk�nt is tudod, Bella! Nem
mondhatom el, de te kital�lhatod! Ez levenn� a v�llamr�l a felel�ss�get!"
"Azt akarod, hogy kital�ljam? Mit tal�ljak ki?"
"A titkomat! Meg tudod csin�lni—tudod a v�laszt!"
Pislogtam kett�t, pr�b�ltam meg�rteni. Nagyon f�radt voltam. Semminek nem volt �rtelme.
�szrevette az �res arckifejez�semet, de az � arc�r�l leolvashattam, hogy megint er�lk�dik.
"V�rj, hadd n�zzem…h�tha tudok adni egy kis seg�ts�get," mondta. B�rmit is pr�b�lt tenni, az annyira
neh�z lehetett, hogy elkezdett zih�lni az er�lk�d�st�l.
"Seg�ts�get?" k�rdeztem, mik�zben megpr�b�ltam r�venni, hogy folytassa. A szemh�jaim
elnehez�ltek, de �n er�nek erej�vel nyitva tartottam a szememet.
"Igen," s�hajtott egy nagyot. "Mint a nyomok."
Az arcomat a k�t hatalmas �s meleg kez�be vette �s csak p�r centire tartotta a saj�tj�t�l. M�lyen a
szemembe n�zett mik�zben suttogott, mintha k�z�lni akarna valamit azon k�v�l, amit mondott.
"Eml�kszel, amikor el�sz�r tal�lkoztunk—La Push-ban a strandon?"
"Persze, hogy eml�kszem."
"Mes�lj r�la."
Vettem egy m�ly l�legzetet �s megpr�b�ltam koncentr�lni. "A furgonomr�l k�rdezt�l. …"
B�ztat�an b�logatott.
"Besz�lt�nk a Rabbit-r�l…"
"Folytasd."
"S�t�ltunk a parton…" Az arcom �tvette a keze melegs�g�t mik�zben pr�b�ltam eml�kezni, de � nem
vette �szre, hogy milyen forr� a b�re. Megk�rtem, hogy s�t�ljon velem, �n pedig id�tlen�l, de sikeresen fl�rt�ltem vele, az�rt hogy inform�ci�t szedjek ki bel�le.
Izgatottan b�logatott fel�m.
A hangom szinte hallhatatlan volt. "R�mt�rt�neteket mes�lt�l nekem… Quileute legend�kat."
Behunyta a szemeit majd �jra kinyitotta �ket. "Igen." Ahogy kimondta ez az egy sz� egyszerre volt fesz�lt, g�rcs�s �s lelkes, mintha valami l�tfontoss�g� dolog sz�l�n �lln�nk.
Lassan besz�lt, minden sz�nak nyomat�kot adott.
"Eml�kszel, mit mondtam?"
M�g ebben a s�t�tben is l�tnia kellett az arcom hirtelen sz�nv�ltoz�s�t. Hogy felejthetn�m el? An�lk�l, hogy r�j�tt volna Jacob pontosan, azt mondta nekem, amit tudni akartam – azt hogy Edward egy v�mp�r.
�gy n�zett r�m, mint aki t�l sokat tud. "Gondolkozz er�sebben” mondta.
"Igen, eml�kszem," leheltem.
M�lyet l�legzett, megfesz�lt. "Eml�kszel minden t�rt…..—" Nem tudta befejezni a k�rd�st. A sz�ja hirtelen kiny�lt, mintha valami szor�tan� a tork�t.
"….minden t�rt�netre?" k�rdeztem.
N�m�n b�logatott.
A fejem k�v�lygott. Igaz�b�l csak egy t�rt�net r�mlett. Tudom, hogy a t�bbivel kezdte, de nem eml�keztem a l�nyegtelen bevezet�sre, k�l�n�sen most nem, hogy a kimer�lt agyamat k�d bor�totta.
Elkezdtem r�zni a fejemet.
Jacob felny�g�tt �s leugrott az �gyr�l. Az �kl�t a homlok�hoz nyomta, gyorsan �s m�rgesen l�legzett.
"Tudod, tudod," motyogta mag�nak.
"Jake? Jake, k�rlek, kimer�ltem. Most nem vagyok t�l j� ebben. Tal�n majd reggel…"
B�logatott �s meger�s�t�sk�nt vett egy l�legzetet. "Tal�n majd eszedbe jut. Azt hiszem, tudom, hogy
mi�rt csak egy t�rt�netre eml�kszel," tette hozz� g�nyosan, keser� hangs�llyal. Visszahuppant mell�m
a matracra "Nem b�nod, ha felteszek egy k�rd�st err�l?" k�rdezte m�g mindig g�nyosan. "Majd
meghalok, hogy tudjam."
"Mir�l?" k�rdeztem �vatosan.
"A v�mp�r t�rt�netr�l, amit mes�ltem neked."
Fesz�lten b�multam r�, nem voltam k�pes v�laszolni. Az�rt feltette a k�rd�st.
"T�nyleg nem tudtad?" k�rdezte sz�razon "T�lem tudtad meg, hogy mif�le?"
Ezt meg honnan tudja? Mi�rt d�nt�tt �gy, hogy elhiszi, mi�rt most? �sszeszor�tottam a fogaimat.
Visszab�multam r�, nem �llt sz�nd�komban v�laszolni. � is l�tta rajtam.
"Na l�tod, mit �rtek h�s�g alatt? Mormolta most m�r m�g sz�razabban. "Velem ugyanez a helyzet,
csak rosszabb. El sem tudod k�pzelni, milyen szorosan k�t az �g�retem.”
Ezt nem szerettem—nem szerettem, ahogy a szemei lecsuk�dtak f�jdalm�ban, amikor az
elk�telezetts�gr�l besz�lt. Ez t�bb ann�l, hogy nem szeretem—r��bredtem, hogy gy�l�l�m, gy�l�ltem
mindent, ami f�jdalmat okozott neki. Szenved�lyesen gy�l�ltem.
Sam arca jelent meg a lelki szemeim el�tt.
�n �nk�nt v�llaltam ezt az eg�szet. �n szerelemb�l v�dtem a Cullen�k titk�t, viszonzatlanul, de att�l
m�g igaz. �gy t�nt Jacob nem maga v�lasztotta ezt.
"Nincs semmi m�d r�, hogy szabad legy�l?" suttogtam, mik�zben meg�rintettem a ny�rott haj�nak
sz�r�s v�g�t.
A kezei elkezdtek remegni, de a szem�t nem nyitotta ki
"Nem. �r�kre benne maradok. Az �letem v�g�ig." Bar�ts�gtalanul felkacagott. "Tal�n tov�bb is."
"Nem, Jake," ny�gtem. "Mi van, ha megsz�k�nk? Csak te �s �n. Mi van, ha elmegy�nk itthonr�l �s
Sam-et magunk m�g�tt hagyjuk?"
"Ez nem olyasmi, ami el�l elmenek�lhetek, Bella," suttogta "Hab�r elmenek�ln�k veled, ha tudn�k.”
M�r a v�llai is r�zk�dtak. Vett egy m�ly l�legzetet. "N�zd, most mennem kell."
"Mi�rt?"
"Csak az�rt, mert �gy n�zel ki, mint aki mindj�rt kid�l. Sz�ks�ged van alv�sra—nekem pedig
sz�ks�gem van arra, hogy r� gyere a titkomra. Ki fogod tal�lni, musz�j lesz."
"�s m�g?"
�sszeh�zta a szem�ld�k�t. "Ki kellett osonnom—nem szabadna itt lennem. Csod�lkozni fognak, hogy
hova t�ntem” A sz�ja leg�rb�lt. "Azt hiszem el k�ne mondanom nekik."
"Nem kell elmondanod nekik semmit sem," sziszegtem.
"Mindegy, elfogom."
Felizzott bennem a d�h. "Gy�l�l�m �ket!"
Jacob t�gra ny�lt szemekkel b�mult r�m a meglepetts�gt�l. "Ne, Bella. Ne gy�l�ld a sr�cokat. Ez nem
Sam vagy a t�bbiek hib�ja. M�r mondtam neked—�n, tehetek r�la. Sam igaz�b�l… hihetetlen�l j� fej,
Jared �s Paul is nagyszer�ek, �s Paul mindig is… �s Embry is a bar�taim voltak. Ez soha sem volt
m�sk�pp—ez az egyetlen dolog, ami nem v�ltozott. Igaz�n sz�rnyen �rzem magam amiatt, hogy miket
gondoltam azel�tt Sam-r�l. …"
"Sam hihetetlen�l j� fej." Hitetlenkedve b�multam, de r�hagytam a dolgot.
"Akkor mi�rt nem engedik, hogy velem legy�l?" k�veteltem a v�laszt.
"Mert nem biztons�gos," motyogta maga el�.
A szavaira borzong�s futott rajtam v�gig.
H�t err�l is tud? Senki sem tudja rajtam k�v�l. De igaza volt—az �jszaka k�zep�n j�rtunk, a legjobb id� a vad�szathoz. Jacob-nak nem k�ne itt lennie a szob�mban. Ha valaki elj�n �rtem, akkor egyed�l kell lennem.
"Ha azt hittem volna, hogy t�l kock�zatos…" suttogta "Akkor nem j�ttem volna ide. De Bella," megint r�m n�zett. „�g�rtem neked valamit. Fogalmam sem volt r�la, hogy ilyen neh�z lesz betartani, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogom megpr�b�lni.”
L�tta az �rtetlens�get az arcomon. "Azut�n a buta film ut�n," eml�keztetett. "Meg�g�rtem neked, hogy soha nem foglak b�ntani… �gyhogy el�gg� elsz�rtam ma d�lut�n, ugye?"
"Tudom, hogy nem akartad, Jake. Semmi baj."
"K�szi, Bella." Megfogta a kezemet. "Mindent megteszek, ami t�lem telik, csak hogy mindig itt lehessek neked, ahogy meg�g�rtem." Hirtelen r�mosolygott. Ez a mosoly nem az �n Jacobom mosolya volt, de nem is Sam�, hanem valami furcsa kombin�ci�ja a kett�nek.
"Az t�nyleg seg�tene, ha ki tudn�d tal�lni magadt�l, Bella. Er�ltesd meg magad egy kicsit."
V�gtam egy er�tlen grimaszt. "Megpr�b�lom."
�n pedig megpr�b�llak hamarosan megl�togatni"." s�hajtotta "�s �k majd megpr�b�lnak lebesz�lni r�la."
"Ne hallgass r�juk"
"Megpr�b�lom." Megr�zta a fej�t, mintha k�ts�gei lenn�nek a siker�ben. "Gyere el hozz�m, amint
kital�lod."
Valami esz�be jutott, valami, amit�l elkezdett remegni a keze."Ha… ha te is akarod."
"Mi�rt ne akarn�lak l�tni?"
Az arca megkem�nyedett �s keser� lett, sz�z sz�zal�kig az az arc lett bel�le, ami Sam-hez tartozik.
"Oh, tudok egy okot," mondta durv�n. "N�zd, t�nyleg mennem kell. Megtenn�l nekem valamit?"
Csak r�m�lten b�logattam a hirtelen v�ltoz�sa l�tt�n.
"Legal�bb h�vj fel—ha nem is akarsz �jra l�tni. Csak tudasd velem, hogy ez a helyzet."
"Nem fog megt�rt�nni—"
Felemelte az egyik kez�t, hogy f�lbeszak�tson. "Csak tudasd velem."
Fel�llt �s az ablak fel� fordult.
"Ne h�ly�skedj, Jake," panaszkodtam."El fogod t�rni a l�bad. Haszn�ld az ajt�t. Charlie nem fog
�szrevenni."
"Nem lesz semmi bajom," motyogta, de az�rt az ajt� fel� fordult. Habozott, ahogy elment mellettem,
�s �gy b�mult r�m mintha valami szurk�ln�. K�ny�rg�en kiny�jtotta az egyik kez�t.
Megfogtam, mire � hirtelen megr�ntott – olyan er�sen —hogy leestem az �gyr�l, �s a mellkas�hoz
v�g�dtam.
"Csak arra az esetre," motyogta bele a hajamba, mik�zben �gy szor�tott, hogy majdnem
�sszeroppantotta a bord�imat.
"Nem kapok—leveg�t!" zih�ltam.
V�gre elengedett, de az egyik kez�t tov�bbra is a derekamon tartotta, �gy hogy nem d�ltem el.
Visszal�k�tt az �gyra, ez�ttal sokkal finomabban.
"Aludj egy kicsit, Bells. R� kell venned az agyadat, hogy dolgozzon. Tudom, hogy k�pes vagy r�.
Sz�ks�gem van r�, hogy meg�rtsd. Nem vesz�thetlek el, Bella. Emiatt nem."
P�r l�p�ssel az ajt�n�l termett, csendesen kinyitotta, �s elt�nt. Figyeltem, hogy mikor l�p a nyikorg�s
l�pcs�fokra, de nem hallottam semmit.
Visszafek�dtem az �gyba, az agyam p�rg�tt. T�ls�gosan �ssze voltam zavarodva. Behunytam a
szemem, hogy pr�b�ltam gyorsan �rtelmet vinni ebbe az eg�szbe, de ez el�g volt arra, hogy a
tudatalattim olyan gyorsan elnyeljen, hogy az m�r zavar� volt.
Nem az a b�k�s, �lommentes alv�s volt, amire �h�toztam- m�g sz�p, hogy nem. Megint az erd�ben
voltam, �s elindultam ugyanazon az �ton, amelyiken mindig. Gyorsan r�j�ttem, hogy ez nem az az
�lom, ami �ltal�ban szokott lenni.
Valami�rt nem �reztem k�sztet�st, hogy barangoljak, vagy kutassak valami ut�n; csak megszokottan
k�sz�ltam egyed�l, mert ez az, ami �ltal�ban v�rhat� t�lem az �lmaimban. Igaz�b�l, ez m�g csak nem
is ugyanaz az erd� volt. A f�nyek �s a szagok is m�sok voltak. Nem olyan volt, mint a nedves fa
szaga, hanem ink�bb olyan, mint a s�s v�z illata. Az eget m�g mindig nem l�ttam, de a felettem
elter�l� vil�gos j�de z�ld levelekb�l arra k�vetkeztettem, hogy t�l a lombokon a nap s�t valahol.
Ez az erd�, La Push k�r�l volt, valahol a strand k�zel�ben, most m�r biztos voltam benne.
Tudtam, hogy ha megtal�lom a partot, akkor l�thatom majd a napot, �gyhogy siet�sen k�vettem a halk
hull�mok t�voli hangj�t.
�s azt�n megl�ttam Jacob-ot. Megragadta a kezemet �s az erd� s�t�tebb r�szei fel� h�zott.
"Jacob, mi a baj?" k�rdeztem. Az arca olyan volt, mint egy ijedt kisfi��, �s a gy�ny�r� hossz�
l�farokba k�t�tt haja a tark�j�t csapkodta. Teljes er�b�l megr�ntott, de �n ellen�lltam, nem akartam
bemenni a s�t�tbe.
"Fuss, Bella, futnod kell!" suttogta r�m�lten.
A deja vu v�ratlan hull�ma olyan er�sen s�p�rt v�gig rajtam, hogy majdnem fel�bredtem.
Most m�r tudtam mi�rt t�nt olyan ismer�snek ez a hely. Az�rt mert m�r voltam itt egyszer, egy m�sik
�lmomban. Milli� �vvel ezel�tt, egy teljesen m�s �let r�szek�nt. Ez az az �lom volt, amit azut�n
l�ttam, hogy Jacobbal a parton s�t�ltunk, az els� �jszaka miut�n r�j�ttem, hogy Edward egy v�mp�r.
�jra�ltem ezt a napot Jacobbal, biztos a m�lyen eltemetett eml�keim k�z�l �stam el�.
Most hogy elk�l�n�tettem az �lmomt�l, v�rtam, hogy v�gigj�tsszam. Egy furcsa f�ny j�tt fel�m a part
ir�ny�b�l. Csak egy pillanat, �s Edward kis�t�l a f�k k�z�l, a b�re halv�nyan ragyog, �s a szemei
feket�k �s vesz�lyesek. Odah�v mag�hoz �s mosolyog. Olyan gy�ny�r�, mint egy angyal, a fogai
pedig �lesek �s hegyesek…
De kezdtem a saj�t fejem ut�n menni. Valami m�snak kell el�bb t�rt�nnie.
Jacob megragadta a kezemet �s ki�ltott egyet. R�zk�dva lerogyott a f�ldre, a l�bamhoz.
"Jacob!" sik�tottam, de m�r elt�nt.
A hely�n egy hatalmas v�r�sesbarna farkas volt, s�t�t de �rtelmes szemekkel.
Az �lom ir�nyt v�ltott, mint ahogy egy vonat �tugrik egy m�sik v�g�nyra.
Ez m�r nem az a farkas volt, amir�l a m�sik �letemben �lmodtam. Ez az a hatalmas rozsdabarna farkas volt, amit�l csak f�l m�terre �lltam a tiszt�son, alig egy h�ttel ezel�tt. Ez a farkas rettenetes �s �ri�si volt, nagyobb, mint egy medve.
A farkas figyelmesen b�mult r�m, mik�zben megpr�b�lt valami l�tfontoss�g� dolgot k�z�lni velem az �rtelmes szemein kereszt�l. Jacob Black ismer�s barn�s fekete szemein kereszt�l.
Arra �bredtem, hogy torkomszakadt�b�l sik�tok.
Azt v�rtam, hogy Charlie ez�ttal idej�n, hogy megn�zze, mi van velem. Ez nem a szok�sos sik�t�som volt. A p�rn�im k�z� temettem az arcom, pr�b�ltam eln�m�tani a hiszt�rikus rohamomat, amib�l a sik�t�som is sz�rmazott. A pamutot szorosan az arcomhoz nyomtam, azon t�n�dtem, hogy nem tudn�m-e valahogy megszak�tani a kapcsolatot, amit csak most alkottam.
De Charlie v�g�l nem j�tt be, k�pes voltam elfojtani a furcsa vis�t�st, ami a torkomb�l j�tt.
Most m�r mindenre eml�keztem—minden sz�ra, amit Jacob a parton mondott nekem azon a napon, m�g arra a r�szre is, amit azel�tt mondott, hogy r�t�rt volna a v�mp�rokra, a „hidegekre”.
K�l�n�sk�ppen az els� r�sz�re.
"Ismered azokat a t�rt�neteket, amik arr�l sz�lnak, hogy honnan j�tt�nk— �gy �rtem, a Quileute-ok
honnan sz�rmaznak?" k�rdezte.
"Nem igaz�n," vallottam be.
"Nos, nagyon sok legenda l�tezik, n�melyik eg�szen visszany�lik az �z�nv�z idej�be—�ll�t�lag - az
�si Quileute-ok a legmagasabb f�k cs�cs�hoz k�t�zt�k a kenuikat a hegyen, hogy t�l�lj�k, mint No� �s a b�rk�ja.” Elmosolyodott, hogy megmutassa, mennyire nem hisz ezekben a t�rt�netekben. "Egy
m�sik legenda azt �ll�tja, hogy a farkasokt�l sz�rmazunk—�s a farkasok m�g mindig a testv�reink. A t�rzs szab�lyai tiltj�k, hogy vad�sszunk r�juk.
"�s ott vannak azok a t�rt�netek a „hidegekr�l”." Folytatta halkabban.
"A hidegek?"
"Igen. Vannak olyan �si t�rt�netek r�luk, mint a farkasokr�l sz�l� legend�k, de vannak �jabb kelet�ek is. A legenda szerint a d�dnagyap�m ismerte �ket. � volt az, aki szerz�d�st k�t�tt vel�k, hogy ne tegy�k a l�bukat a f�ld�nkre." Jacob az �gnek emelte a tekintet�t.
" A d�dnagyap�d?"
"� is a t�rzs el�lj�r�i k�z� tartozott, ahogy az ap�m is. �rted m�r, a hidegek az �si ellens�gei a
farkasoknak – m�rmint nem az igazi farkasoknak, hanem azoknak, akik emberr� v�ltoztak, mint az
�seink. Ti �gy nevezitek �ket, hogy v�rfarkasok.
"A v�rfarkasoknak vannak ellens�geik?"
"Csak egy."
Valami fojtogatta a torkomat. Megpr�b�ltam lenyelni, de tov�bbra is ott maradt. Megpr�b�ltam
kik�pni.
"V�rfarkas," zih�ltam.
Igen, ez volt az a sz�, ami szor�totta a torkomat.
Az eg�sz vil�g elbillent, a rossz tengely fel� d�lt
Mif�le hely ez? T�nyleg l�tezhet egy olyan vil�g, ahol az �si legend�k k�rbej�rj�k a jelent�ktelen
kisv�rososok hat�rait, hogy elegyengess�k a mitikus sz�rnyek �tj�t. Ez azt jelentette, hogy minden
hihetetlen t�nd�rmese igaz t�rt�neten alapszik? Van itt valami �pesz� norm�lis dolog egy�ltal�n, vagy
minden var�zslatb�l �s r�mt�rt�netekb�l �ll?
Megfogtam a fejemet k�t oldalt, azt hittem mindj�rt felrobban.
Egy apr�, tart�zkod� hang a fejemben megk�rdezte, hogy mi�rt ekkora �gy ez. Nem fogadtam m�r el
r�g a v�mp�rok l�tez�s�nek t�ny�t—mindennem� hiszt�rikus kit�r�s n�lk�l?
Pontosan, vissza akartam �v�lteni a hangnak. Nem el�g egy m�tosz mindenkinek az �letben?
Emellett, egyetlen pillanat sem telt el �gy, hogy ne lettem volna tudat�ban, annak hogy Edward Cullen
elt�r az �tlagost�l. Nem volt olyan nagyon neh�z r�j�nni, hogy mi volt �—mert � nyilv�nval�an egy
valami volt.
De Jacob? Jacob, aki csak Jacob volt, �s semmi t�bb? Jacob, a bar�tom? Jacob, az egyetlen olyan
ember, akihez a legszorosabb bar�ts�g f�z�tt…
�s m�g csak nem is ember.
Elfojtottam a felt�r� sik�t�st
Mit is jelent ez?
Erre az egyre tudtam a v�laszt. Azt jelenti, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Mi m�s�rt lenne
az �letem tele horrorfilm szerepl�kkel? Mi�rt foglalkozn�k vel�k, annyit, hogy amikor elmennek,
hogy folytass�k a mitikus �let�ket, hatalmas darabokat t�pnek ki a mellkasomb�l?
A fejemben rendezetlen�l kavarogtak a gondolatok, olyannyira hogy az, ami m�g egy perce jelentett
valamit, most m�r teljesen m�r �rtelmet kapott.
Nincsen semmif�le kultusz. Soha nem is volt semmilyen kultusz, se banda. Nem, ez sokkal rosszabb
volt ann�l. Ez egy falka volt.
�t, elk�peszt�en hatalmas, tarka v�rfarkas�, akik k�zvetlen�l mellettem mentek el, Edward tiszt�s�n.
Eszeveszetten kapkodtam. Az �r�ra b�multam—nagyon kor�n volt m�g de nem �rdekelt. El kell
mennem La Push-ba, most. El kell mennem Jacobhoz, hogy megnyugtasson nem vesztettem el
eg�szen a j�zaneszemet.
Felr�ncig�ltam magamra az els� kezembe akad� tiszta ruhadarabokat, nem figyelve arra, hogy
egy�ltal�n passzolnak-e. Kettes�vel vettem a l�pcs�ket. Majdnem belerohantam Charlie-ba, ahogy az
ajt� fel� igyekeztem.
"Hova m�sz?" k�rdezte, �s majdnem olyan meglepetten b�mult r�m, mint ahogy �n r�. "Tudod h�ny
�ra van?"
"Igen. El kell mennem Jacobhoz."
"Azt hittem ez a dolog Sam-mel—"
"Nem err�l van sz�, most azonnal besz�lnem kell vele."
"El�g kor�n van m�g." Felh�zta a szem�ld�k�t, amikor az arckifejez�sem nem v�ltozott.
"Nem akarsz reggelizni?"
"Nem vagyok �hes." Mondtam gyorsan. El�llta a kij�ratot. Fontol�ra vettem, hogy gyorsan
megker�l�m �s kirohanok az ajt�n, de tudtam, hogy ezt k�s�bb meg k�ne magyar�znom "Hamar
vissza�rek, ok�?"
Charlie r�ncolta a homlok�t. "Egyenesen Jacob�k h�z�hoz m�sz, ugye? Sehol nem �llsz meg
�tk�zben?"
"Persze hogy nem, hol �lln�k meg?" siet�sen v�laszoltam.
"Nem tudom," adta meg mag�t. "Csak… sz�val, volt egy m�sik t�mad�s—megint farkasok. El�g
k�zel volt a forr�sokhoz—de ez�ttal tal�ltunk egy szemtan�t is. Az �ldozat csak p�r m�terre volt az
�tt�l, amikor elt�nt. P�r perccel k�s�bb a feles�ge l�tott egy hatalmas sz�rke farkast, amikor seg�ts�g�rt sietett."
A gyomrom g�rcsbe r�ndult, �gy, mint amikor valaki rosszul van hull�mvas�ton. "Egy farkas t�madta meg?"
"Nincs semmi nyoma—csak egy kev�s v�r megint." Charlie arca szomor� volt. "Az erd�szek fegyverekkel mennek ki, �s �nk�nteseket toboroznak. �s sok vad�sz van, aki szint�n r�szt akar venni az �ld�z�sben - v�rd�jat, t�ztek ki, a farkasokra. Ez el�g nagysz�m� fegyveres er�t jelent az erd�ben,
�s ez el�g aggaszt�. Megr�zta a fej�t. "Amikor az emberek t�l izgatottak, akkor t�rt�nnek a balesetek…"
"Le fogj�k l�ni a farkasokat?" a hangom h�rom okt�vval magasabb volt.
"Mi m�st tehetn�nk? Mi a baj?" k�rdezte, mik�zben az arcomat tanulm�nyozta
B�gyadtnak �reztem magam, s�padtabb voltam, mint �ltal�ban. "Ugye nem m�sz be az erd�be?"
Nem tudtam v�laszolni. Ha nem n�zett volna, akkor a fejemet a t�rdem k�z� raktam volna.
Elfelejtkeztem az elt�nt t�r�z�kr�l, a v�res l�bnyomokr�l… nem kapcsoltam �ssze a t�nyeket a titokkal, amire r�j�ttem.
"N�zd, kicsim, nem akarom, hogy megijedj. Csak maradj a v�rosban vagy a f��ton- nincsenek meg�ll�k - ok�?"
"Ok�," ism�teltem gyenge hangon.
"Mennem kell."
Ahogy k�zelebbr�l megn�ztem Charlie-t l�ttam, hogy a derek�ra van er�s�tve a pisztolya, �s t�rabakancs van rajta.
"Ugye te nem m�sz a farkasok ut�n, apu?"
"Nekem is seg�tenem kell, Bells. Emberek t�nnek el."
A hangom hiszt�rikusan csengett "Ne! Ne, ne menj. T�l vesz�lyes!"
"V�geznem kell a munk�mat, ne legy�l ilyen pesszimista - minden rendben lesz." Az ajt� fel� fordult �s kinyitotta. "Na nem m�sz?"
Haboztam, a gyomrom m�g mindig kavargott. Mit mondhatn�k neki, hogy meg�ll�tsam?
T�ls�gosan k�ba voltam ahhoz, hogy a megold�son gondolkodjam.
"Bells?"
"Tal�n m�g t�l kor�n van La Pusha-ba menni”suttogtam.
"Szerintem is," mondta, �s kil�pett az es�be, majd becsapta maga m�g�tt az ajt�t.
Amint elt�nt a l�t�teremb�l, lerogytam a f�ldre �s a t�rdeim k�z� tettem a fejem.
Charlie ut�n k�ne mennem? Mit mondan�k neki?
�s mi van Jacobbal? Jacob a legjobb bar�tom; figyelmeztetnem kell. Ha � t�nyleg—megrezzentem �s
k�nyszer�tettem magam, hogy arra a sz�ra gondoljak—v�rfarkas (tudtam hogy az, �reztem), akkor az
emberek le fogj�k l�ni! El kell mondanom neki �s a bar�tainak, hogy az emberek megpr�b�lj�k lel�ni
�ket, ha hatalmas farkas k�p�ben m�szk�lnak fel s al�. El kell mondanom nekik, hogy ne csin�lj�k.
Be kell fejezni�k! Charlie kint van az erd�ben. Vajon �rdekli �ket egy�ltal�n? Elt�n�dtem… Eddig
nem foglalkoztam ezzel, am�g csak idegenek t�ntek el. Jelent ez valamit, vagy csak v�letlen?
Azt akartam hinni, hogy legal�bb Jacob-ot �rdekli.
�gy is, �gy is figyelmeztetnem kell.
Vagy… m�gsem?
Jacob a legjobb bar�tom, de ugyanakkor egy sz�rnyeteg is? Egy igazi? Gonosz? Figyelmeztetnem k�ne �ket, akkor is, ha gyilkosok?! Ha hidegv�rrel lem�sz�rolt�k az �rtatlan t�r�z�kat? Ha minden porcik�jukban igazi horror filmbeli teremtm�nyek is, rosszul tenn�m, ha megv�den�m �ket?
Elker�lhetetlen volt hogy ne hasonl�tsam Jacobot �s a bar�tait a Cullen�khez. �tfontam a karommal a mellkasomat, k�zd�ttem a f�jdalmas lyukkal, am�g r�juk gondoltam.
�szint�n sz�lva, semmit sem tudok a v�rfarkasokr�l. Valami olyasmire sz�m�tottam, mint a filmeken l�that� nagy sz�r�s farkasemberek – ha egy�ltal�n sz�m�tottam valamire. �gyhogy nem tudom, hogy mi k�szteti �ket a vad�szatra, �hs�g, szomj�s�g vagy csak a v�gy hogy �ljenek? �gy neh�z volt d�nteni, hogy nem tudtam.
De nem lehet rosszabb ann�l, amit a Cullen�k elviseltek annak �rdek�ben, hogy j�k legyenek. Esm�re gondoltam - elkezdett hullani a k�nnyem, amikor magam el� id�ztem a j�indulat�, kedves arc�t - �s milyen gyeng�d �s gondoskod� volt, amikor sz�gyenkezve befogta az orr�t �s elfutott mell�lem,
amikor v�reztem. Enn�l nehezebb nem is lehetett volna. Most a gondolataim �tv�ndoroltak Carlisle-ra, ahogy sz�zadokon �t szenvedett, hogy megtanulja figyelmen k�v�l hagyni a v�r szag�t, csak, az�rt hogy �leteket menthessen, mint orvos. Enn�l nehezebb nem lehet.
A v�rfarkasok egy m�sik utat v�lasztottak.
Nekem melyiket k�ne v�lasztanom?