10. A R�T

Jacob nem jelentkezett.
Mikor el�sz�r h�vtam, Billy azt mondta, m�g mindig �gyban van. K�v�ncsiv� v�ltam, ellen�rizni akartam, hogy Billy elvitte-e �t orvoshoz. Azt mondta igen, de n�h�ny okb�l kifoly�lag nem gy�z�tt meg, nem hittem neki igaz�n. �jra telefon�ltam, naponta t�bbsz�r is az elk�vetkez� k�t napban, de nem v�laszolt senki.
Szombaton arra az elhat�roz�sra jutottam, hogy megl�togatom Jacobot, megh�v�s ide vagy oda. De a kis v�r�s h�z �resen t�tongott. Ez megr�misztett - Jacob annyira beteg lett, hogy be kellett vinni a
k�rh�zba? Hazafel� meg is �lltam a k�rh�zn�l, de az inform�ci�s ablakn�l azt mondta a n�v�r, hogy se Jacob, se Billy nem j�rt itt.
Felh�vattam Charlie-val Harry Clearwatert, miut�n haza�rt a munk�b�l. Agg�dva v�rtam, mik�zben Charlie r�gi bar�tj�val besz�lt. A besz�lget�s egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, Jacobr�l pedig egy sz� sem esett. �gy t�nt, Harry volt a k�rh�zban… valamilyen teszteket v�geztek rajta a sz�ve miatt. Charlie homloka egyre jobban r�ncba szaladt, m�gnem Harry viccel�dni kezdett, elmulasztva aggodalm�t, s Charlie is nevetni kezdett. Csak ezut�n k�rdezett r� Jacobra, azonban a besz�lget�s ezen fel�b�l nem
sokat tudtam kibogar�szni egy-k�t hm �s igenen k�v�l. Elkezdtem dobolni az ujjaimmal a telefon mellett, m�gnem a szabad kez�t az eny�mre tette, hogy abbahagyjam.
Charlie v�g�l letette a kagyl�t �s fel�m fordult.
- Azt mondja Harry, hogy probl�m�k vannak a telefonvezet�kekkel, ez�rt nem �rted ut�l �ket. Billy elvitte a helyi dokihoz, �s �gy n�z ki, monoja van. Jacob nagyon f�radt �s Billy azt �zeni, semmi l�togat�s - adta tudtomra.
- Semmi l�togat�s? - k�rdeztem vissza hitetlen�l.
Charlie felvonta a szem�ld�k�t. - Ne kellemetlenkedj, Bells. Billy j�l tudja, mi a legjobb Jake-nek. Hamarosan kutya baja sem lesz. L�gy t�relmes! -
Nem er�ltettem. Charlie t�ls�gosan agg�dott Harry�rt. Egy�rtelm�en ez volt a legfontosabb k�rd�s – nem lett volna helyes, ha az �n csek�ly dolgaimmal piszk�ln�m �t. �gy felmentem az emeletre, �s be�ltem a sz�m�t�g�pem el�. Tal�ltam egy orvosi oldalt �s bep�ty�gtem a ’mononukle�zis’ sz�t a
keres� mez�be.
Csup�n annyit tudtam a monor�l, hogy cs�kol�z�ssal lehet megkapni, ami �n �s Jake eset�ben ki van z�rva. Gyorsan �tolvastam a t�neteket - l�z, nyilv�nval�an volt neki, de mi van a t�bbivel? Semmi
gy�tr� torokf�j�s, se kimer�lts�g, se fejf�j�s, f�leg miut�n haza�rt�nk a filmr�l; azt mondta, makkeg�szs�ges. T�nyleg ilyen hamar elkaphatta a betegs�g? A cikk szerint torokf�j�snak kellett volna el�sz�r jelentkeznie.
Egyre csak b�multam a k�perny�t, mik�zben azon csod�lkoztam, pontosan mi�rt is csin�lom ezt?
Mi�rt �reztem magam annyira… annyira gyanakv�nak, mint ahogy nem hittem el Billy sztorij�t sem.
Mi�rt hazudna egy�ltal�n Billy Harrynek?
Tal�n csak kezdtem megzakkanni. De ha egyszer agg�dtam, �s hogy �szinte legyek f�ltem, hogy nem engedik meg, hogy l�ssam Jacobot - ett�l ideges lettem.
Fel�letesen �tolvastam az �r�s t�bbi r�sz�t, hogy t�bb inform�ci�hoz jussak. Megakadtam, mikor ahhoz r�szhez �rtem, hogy a mono t�bb mint egy h�nap m�lva t�nhet el.
Egy h�nap? Leesett az �llam.
De Billy nem er�szakolhatja r�m ezt a semmi-l�togat�s dolgot olyan hossz� ideig. M�g sz�p, hogy nem. Jake meg is �r�lne, ha addig �gyban k�ne dekkolnia minden k�ls� �rintkez�s n�lk�l.
De akkor mit�l f�l Billy? A cikk szerint a monoval fert�z�tt embernek ker�lnie kell a fizikai
tev�kenys�geket, de a l�togat�sr�l nem �r semmit. A betegs�g nem volt olyan fert�z�.
Adok Billynek egy hetet, d�nt�ttem el, miel�tt nyomulni kezden�k. Egy h�t igen nagylelk�.
Egy h�t hossz� volt. Szerd�ra biztos voltam benne, hogy nem �rem meg a szombatot. Amikor
elhat�roztam, hogy magukra hagyom Billyt �s Jacobot egy h�tre, nem gondoltam komolyan, hogy Jacob nem fogja megszegni Billy szab�ly�t. Minden nap, amint haza�rtem a sulib�l, rohantam megn�zni a telefon�zeneteket, de soha nem j�tt egy sem.
H�romszor pr�b�lkoztam, hogy felh�vom Jacobot, de a vonalak m�g mindig nem m�k�dtek.
Egyre t�bb id�t t�lt�ttem a h�zban, egyre t�bb id�t t�lt�ttem egyed�l. Jacob n�lk�l az adrenalin, a figyelemelterel�s, �s minden, amit visszafojtottam, elkezdett fel�lemelkedni rajtam. Az �lmaim megint er�teljesekk� v�ltak. T�bb� nem b�rtam n�zni, ahogy k�zeledik a v�g. Csak a borzalmas semmiss�g – r�szben az erd�ben voltam, r�szben pedig az �res p�fr�nytengerben, ahol a feh�r h�z m�r nem l�tezett
t�bb�. N�ha Sam Uley is ott volt az erd�ben, figyelt engem. De nem szenteltem neki figyelmet – a jelenl�te nem nyugtatott meg; hanem m�g ink�bb egyed�l �reztem magam. Nem seg�tett, hogy ne sikoltozva �bredjek fel minden �jszaka.
A lyuk a mellkasomban soha nem f�jt ennyire. Nehezen tudtam kontroll�lni, nap nap ut�n �gy kellett
magam �sszekaparnom �s leveg��rt kapkodnom.
Nehezen kezeltem ezt egyed�l.
M�dfelett megk�nnyebb�ltem, mikor a k�vetkez� reggel fel�bredtem – sikoltozva persze –; v�gre
szombat volt. Ma m�r h�vhattam Jacobot. �s ha a telefonvonalak m�g mindig nem m�k�dtek, akkor
elmegyek La Push-ra. �gy vagy �gy, a mai napnak jobbnak kell lennie, mint az elm�lt mag�nyos h�t
volt.
T�rcs�ztam �s minden magas elv�r�s n�lk�l v�rtam.
V�ratlanul �rt, hogy Billy felvette m�sodik cseng�sre.
„Hall�?”
„Oh, h�, a telefon �jra m�k�dik! Szia Billy, Bella vagyok. Csak az�rt h�vlak, hogy megtudjam, hogy
van Jacob. Meg lehet m�r l�togatni? Arra gondoltam…”
„Sajn�lom, Bella” szak�tott f�lbe Billy, �s arra gondoltam, biztos t�v�t n�zett; sz�rakozottnak
hallatszott. „Nincs itt.”
„Oh” ny�gtem egy m�sodperccel k�s�bb. „ Teh�t akkor jobban �rzi mag�t?”
„Igen” Billy hezit�lt. „Kider�lt, hogy m�gse mono volt. Csak n�h�ny m�sik v�rus.”
„Oh. Akkor… hol van?”
„N�h�ny bar�tj�t elfuvarozta Port Angelesbe – Azt hiszem, valami dupla j�t�kfilmet akartak
megn�zni. Ma m�r nem j�n haza.”
„Nos, ez megnyugtat�. Nagyon agg�dtam miatta. �r�l�k, hogy j�l �rezte mag�t annyira, hogy
kimozduljon.” A hangomon sz�rnyen hallatszott, hogy nem �gy gondoltam.
Jacob jobban volt, de annyira nem, hogy fel is h�vjon? A bar�tival ment el sz�rakozni. Otthon �ltem
�s minden �r�val egyre jobban hi�nyoltam. Egyed�l voltam, agg�dtam, untam magam… lyukkal a
mellkasomban – �s most m�r les�jtott is lettem, amint r��bredtem, hogy az elm�lt h�t, r� nem volt
ilyen hat�ssal.
„Valami fontosat akart�l?” k�rdezte Billy udvariasan.
„Nem, nem igaz�n.”
„Nos, akkor majd mondom neki, hogy h�vtad” �g�rte. „Viszl�t, Bella.”
„Viszl�t” v�laszoltam, de addigra m�r letette.
Egy pillanatig m�g �lltam a telefonnal a kezemben.
Jacob biztosan meggondolta mag�t, �pp amit�l tartottam. Megfogadta a tan�csomat, �gy m�r nem
pazarolja az idej�t olyasvalakire, aki nem tudja viszonozni az �rz�seit. �reztem, ahogy kisz�kik a v�r
az arcomb�l.
„Valami baj van?” k�rdezte Charlie, mik�zben lej�tt a l�pcs�n.
„Nem” hazudtam, mik�zben letettem a kagyl�t. „Billy azt mondja, Jacob m�r jobban van. Nem mono
volt. Ez j�.”
„� j�n ide vagy te m�sz oda?” tette fel �jabb k�rd�s�t sz�rakozottan, mivel a h�t�ben kezdett el
kutakodni.
„Egyik sem” ismertem be. „N�h�ny m�sik bar�tj�val ment el sz�rakozni.”
A hangom t�nusa v�g�l azt�n felh�vta Charlie figyelm�t. Hirtelen t�madt figyelemmel n�zett r�m, a
kezei megdermedtek, mik�zben a sajtszeleteket tartotta.
„Nincs egy kicsit kor�n az eb�dhez?” pr�b�ltam olyan k�nnyed�n k�rdezni, ahogy csak tudtam, hogy
eltereljem a figyelm�t.
„Nem, csak �sszeszedek p�r dolgot a foly�hoz…”
„Oh, hal�szni mentek ma?”
„H�t, Harry h�vott… �s nem is esik” pakolt ki a munkalapra egy halom �telt, mik�zben besz�lt.
Hirtelen r�m n�zett, mint akinek most ugrott be valami. „Mondd csak, szeretn�d, hogy itt maradjak
veled, m�g Jake t�vol van?”
„Dehogy, apa” pr�b�ltam m�s hangsz�nt meg�tni. „A halak k�nnyebben horogra akadnak sz�p
id�ben.”
R�m b�mult egy�rtelm� hat�rozatlans�ggal. Tudtam, hogy f�l egyed�l hagyni engem, nehogy megint
„szomorkodjak”.
„Komolyan, apa. Azt hiszem, felh�vom Jessica-t” f�llentettem gyorsan. Ink�bb eg�sz nap egyed�l
vagyok, minthogy figyeljen engem. „K�sz�ln�nk kell a sz�mtan tesztre. Seg�ts�gemre lehetne.” Ez a
r�sze igaz volt. B�r ink�bb n�lk�le k�sz�ltem volna.
„Ez j� �tlet! Annyi id�t t�lt�tt�l Jacobbal, hogy a t�bbi bar�tod m�r azt hihette, elfelejtetted �ket.”
Elmosolyodtam �s b�lintottam, mintha �rdekelt volna, mit gondolnak a bar�taim.
Charlie m�r fordult vissza, mikor egyszer csak megp�rd�lt agg�d� �br�zattal. „Itt fogtok tanulni,
vagy Jess-n�l, nem?”
„Persze, hol m�shol?”
„Csak szeretn�m, ha �vatos lenn�l, �s t�vol maradn�l az erd�t�l, mint ahogy mondtam m�r.”
Beletelt egy percbe, mire meg�rtettem, mire is gondol. „M�g t�bb medve probl�ma?”
Charlie homlokr�ncolva b�lintott. „Elt�nt egy t�r�z� - az erd��r�k megtal�lt�k a t�bor�t ma kora
reggel, de a f�rfinak semmi nyoma. Volt ott n�h�ny hatalmas �llati l�bnyom… persze k�s�bb is
odakeveredhettek az �tel illat�ra… Mindegy, �ppen csapd�kat �ll�tanak fel.”
„Oh” feleltem bizonytalanul. Nem igaz�n hallgattam a figyelmeztet�seire, sokkal jobban lek�t�tt a
Jacobbal kialakult dolog, minthogy amiatt agg�djak, hogy felfal egy medve.
Szerencs�mre Charlie sietett, nem v�rta meg, m�g felh�vtam Jessica-t, �gy nem kellett megj�tszani
magam. �sszeszedegettem az iskolai k�nyveimet a konyhaasztalr�l �s belepakoltam �ket a
t�sk�mba; tal�n t�l sok volt, �s ha r�j�nne a dolgokra, biztosan m�g bizalmatlanabb� v�lna.
A kegyetlen�l �res nap nem igaz�n s�jtott le, f�leg, miut�n l�ttam Charlie-t elhajtani. K�r�lbel�l k�t
percig kellett n�znem a telefont az �res konyh�ban, hogy eld�ntsem, nem fogok itthon maradni.
Mindent elterveztem.
Eszemben sem volt felh�vni Jessica-t. Ha ezt megtettem volna, rossz oldalra cs�b�tottam volna.
Elmehettem volna La Push-ra a motorbiciklim�rt – vonz� gondolat, de felvetett egy fontos probl�m�t:
ki vitt volna el ut�na a k�rh�zba?
Vagy… Volt t�rk�pem �s ir�nyt�m is a kocsiban. Biztos voltam benne, hogy j�l meg�rtettem a dolog l�nyeg�t, teh�t nem t�vedhettem volna el. Tal�n elvethetn�m mindk�t eshet�s�get, �s megv�rhatn�m, m�g Jacob megtisztel a szem�ly�vel. Elutas�tottam m�g a gondolat�t is, hogy ez mennyi id�be telhet.
Vagy, hogy ez tal�n soha nem k�vetkezik be.
Egy pillanatra b�ntudat nyilallt bel�m, Charlie miatt, de v�g�l figyelmen k�v�l hagytam. K�ptelen voltam m�g egy napot a h�zban t�lteni.
P�r perccel k�s�bb a megszokott piszkos �ton vezettem, amely k�l�n�sk�ppen sehov� sem vezetett.
Az ablakokat leengedtem, �s olyan gyorsan hajtottam, ahogy a kocsim szusszal b�rta, mik�zben �lveztem, ahogy a sz�l f�jja az arcomat. Felh�s, de sz�raz id� volt – nagyon sz�p Forkshoz k�pest.
Kezdtem hosszabb ideig haladni, mint Jacobbal szoktam. Miut�n leparkoltam a megszokott helyen, j�
15 percig kellett tanulm�nyoznom az ir�nyt� apr� mutat�j�t �s a most m�r ny�st�lt t�rk�pet. Amikor m�r elfogadhat�an biztos voltam benne, hogy tudom k�vetni a helyes utat, nekiv�gtam az erd�nek.
Az erd� teli volt �lettel ezen a napon, minden kicsi l�ny �lvezte az �tmeneti sz�razs�got. Valahogy, b�r igaz, a madarak csiripeltek �s k�rogtak, a bogarak pedig hangosan z�mm�gtek a fejem k�r�l, �s a
mezei egerek alkalmank�nt kereszt�lrohantak a bokrokon, az erd� h�tborzongat�bbnak t�nt ma; az �lland�an visszat�r� r�m�lmomra eml�keztetett. Tudtam, ez csak az�rt van, mert egyed�l voltam,
hi�nyoltam Jacob gondtalan f�ty�l�s�t �s egy m�sik p�r l�b gyors l�pteit a nyirkos talajon.
Min�l m�lyebbre �rtem az erd�ben, ann�l jobban er�s�d�tt bennem a szorong�s. Egyre nehezebben
ment a l�gz�s – nem a lef�rad�s miatt, hanem az a h�lye lyuk a mellkasomban megint nem hagyott
nyugton. A karjaimat k�zel tartottam a t�rzsemhez �s megpr�b�ltam ki�zni a f�jdalmat a
gondolataimb�l. M�r majdnem visszafordultam, de akkor k�rba veszett volna az eddig megtett
er�fesz�t�sem.
A l�p�seim ritmusa kezdt�k eltomp�tani az agyam �s a f�jdalmam, mik�zben tov�bb v�nszorogtam. A
l�gz�sem n�ha kihagyott �s �r�ltem, hogy nem adtam be a kulcsot. Egyre jobb voltam ebben a
boz�tosban val� k�sz�l�sban; elmondhattam, hogy gyorsabban ment.
Nem igaz�n ismertem fel, mennyire hat�konyan haladtam. Tal�n m�r megtettem 4 m�rf�ldet, de m�g
nem n�ztem k�r�l, hogy megbizonyosodjak r�la. Azt�n hirtelen megzavarodtam; egy alacsony, k�t
juharfa alkotta bolt�ven �t bel�ptem – ell�kve a mellkasomig �r� p�fr�nyokat – a r�tre.
Ugyanaz a hely volt, ebben teljes m�rt�kig biztos voltam. Soha nem l�ttam m�g enn�l
szimmetrikusabb tiszt�st. Olyan t�k�letesen k�r alak� volt, mintha valaki sz�nd�kosan ilyenre alkotta
volna meg, kiv�gva a f�kat, de ezek nyoma meg sem l�tsz�dott a hull�mz� f�v�n. Keletr�l pedig
hallhattam a patak halk csobog�s�t.
A hely nem volt olyan l�legzetel�ll�t� a napf�ny n�lk�l, de �gy is gy�ny�r� �s nyugodt volt. A vad
n�v�nyek sz�m�ra kedvez�tlen h�nap volt; a talajon magas �s s�r� f� burj�nzott, amely lengett a l�gy
szell�t�l, ahogy a v�z fodroz�dott a tavon.
Ugyanaz a hely volt… de nem tartalmazta azt, amire v�gytam, amit kerestem.
A csal�dotts�g majdnem olyan pillanatnyi volt, mint a felismer�s. Ott helyben t�rdre rogytam a tiszt�s
sz�l�n, s zih�lni kezdtem.
Mi�rt is haladtam volna tov�bb? Semmi nem k�sztetett erre. Csak az eml�keim voltak, amelyeket
b�rmikor magam el� id�zhettem, ha egy�ltal�n valaha is k�pes leszek elviselni azt a f�jdalmat – a
f�jdalmat, amit most is �reztem, amely megfagyasztott. M�r semmi k�l�nleges nem volt ebben a
helyben n�lk�le. Nem is voltam benne biztos, mit rem�ltem, hogy mit fogok itt �rezni, de a r�t l�gk�re
�res volt, �res volt minden, mint minden�tt m�shol. Ahogy a r�m�lmaim is. A fejem sz�d�letesen
kavargott. V�g�lis egyed�l j�ttem. Igen megk�nnyebb�ltem, mikor r�j�ttem erre. Ha Jacobbal
fedeztem volna fel a r�tet… nos, most m�r �gysem tudtam volna pal�stolni azt a k�oszt, amibe egyre
jobban beles�llyedtem. Hogyan is magyar�zhattam volna el azt, hogyan hullok darabokra, hogy mi�rt
gub�ztam �ssze labd�v�, hogy hagyjam, hogy az �res lyuk felem�sszen? Sokkal jobb volt �gy, hogy
nem volt hallgat�s�gom.
�s nem kellett elmagyar�znom senkinek azt sem, hogy mi�rt siettem ennyire. Jacob felt�telezte volna,
hogy ennyi gond �r�n, m�g idejutottunk volna, t�bb id�t t�lt�ttem volna itt p�r percn�l. De pr�b�ltam
�sszeszedni az er�met, hogy l�bra �lljak, k�nyszer�tve magamat, hogy kigub�zzak a labd�b�l �s
elmenek�ljek innen. T�l sok volt itt a f�jdalom, amit el kellett viselnem – ak�r n�gyk�zl�b is
elm�sztam volna innen, ha kellett volna.
Milyen szerencse, hogy egyed�l voltam!
Egyed�l. Ism�teltem a sz�t elkeseredett el�gedetts�ggel, ahogy l�bra k�zd�ttem magam a f�jdalom
dac�ra. Abban a pillanatban egy alak l�pett el� a f�k m�g�l �szakra, vagy harmincl�p�snyire t�lem.
Egy pillanatra teljesen �sszezavarodtam. El�sz�r meglep�dtem; messze voltam minden �sv�nyt�l,
nem sz�m�tottam t�r�z�kra. Azt�n, ahogy a szemem jobban szem�gyre vette a mozdulatlan alakot,
l�tva a teljes nyugodts�got, a s�padt b�rt, rem�nysug�r t�lt�tte be a lelkem. Azonban hevesen el is
fojtottam, harcolva a hirtelen bel�m nyilall� gy�trelemmel, ahogy felfedeztem a fekete haj alatt l�v�
arcot, az arcot, amely nem az volt, amelyet l�tni akartam. Ut�na j�tt a f�lelem; ez nem az az arc volt,
mely ut�n �h�toztam, de nagyon is el�g volt ahhoz, hogy tudjam, aki szemben �llt velem, nem is t�r�z�
volt.
�s v�g�l j�tt a felismer�s.
„Laurent!” ki�ltottam fel meglepett boldogs�ggal.
Igencsak irracion�lis reakci� volt. Tal�n ink�bb meg kellett volna dermednem a f�lelemt�l.
Laurent James egyik t�rsa volt, mikor el�sz�r tal�lkoztunk. Nem vett r�szt az ez ut�n k�vetkezett
vad�szatban – a vad�szatban, ahol �n voltam a zs�km�ny – de csak az�rt, mert f�lt; egy nagyobb
csoport v�dett engem, mint amihez � tartozott. Ny�lv�n m�s lett volna, ha nem ez a helyzet –
lelkiismeret furdal�s n�lk�l eb�det csin�lt volna bel�lem. Term�szetesen, meg kellett v�ltoznia, mert
Alaszk�ba ment, hogy m�s civiliz�lt csoportokkal �ljen egy�tt, egy olyan csal�ddal, mely elutas�totta
az emberi v�r iv�s�t erk�lcsi okok miatt. Egy olyan csal�ddal, mint… de nem engedhettem meg
magamnak, hogy a nev�kre gondoljak.
Igen, a f�lelemnek t�bb �rtelme lett volna, de mind�ssze els�pr� el�gedetts�get �reztem. A r�t ism�t
var�zslatoss� v�lt. Az biztos, hogy s�t�tebben var�zslatos, de akkor is var�zslatos. Itt volt a kapcsolat,
amit kerestem. A bizonyoss�g, mely hab�r t�voli, hogy – valahol egy megegyez� vil�gban, ahol �n
�ltem – � is l�tezett.
Hihetetlen volt, Laurent mennyire nem v�ltozott semmit k�ls�re. Azt hiszem, nagyon buta �s emberi
dolog volt azt v�rni, hogy b�rmit is v�ltozott volna az elm�lt egy �vben. De volt valami… amit nem
tudtam megmagyar�zni.
„Bella?” k�rdezte jobban el�mulva, mint �n.
„Eml�kszel” mosolyogtam. Nevets�ges volt, mennyire fellelkes�ltem att�l, hogy egy v�mp�r tudta a
nevemet.
Elvigyorodott. „Nem gondoltam volna, hogy itt tal�lkozunk” s�t�lt fel�m, k�d�s arckifejez�ssel.
„Mi�rt, m�shol kellett volna? Itt �lek. Azt hittem, Alaszk�ba ment�l.”
K�r�lbel�l 10 l�p�sre meg�llt t�lem, a fej�t oldalra d�nt�tte. Az �v� volt a leggy�ny�r�bb arc, melyr�l igaz�n �rezhet� volt az �r�kk�val�s�g. K�l�n�sen moh�n tanulm�nyoztam minden egyes von�s�t. V�gre itt volt valaki, aki el�tt nem kellett titkol�znom – valaki, aki tudott mindenr�l, amir�l �n nem besz�lhettem.
„Oda is mentem” helyeselt. „Voltam Alaszk�ban. B�r nem v�rtam… Amikor megtal�ltam a Cullen
h�zat �resen, azt hittem, elk�lt�ztek.”
„Oh” haraptam be az ajkam, ahogy a csal�dn�v �lesen felszak�totta a sebemet. Beletelt egy
m�sodpercbe, m�g �sszeszedtem magam. Laurent k�v�ncsi szemekkel v�rt.
„El is k�lt�ztek” mondtam neki v�g�l.
„Hmm” mormolta. „Meglep�, hogy itt hagytak t�ged. Nem egyfajta kedvenc�k volt�l?” A szemei
�rtatlanok voltak, mell�zve mindenf�le sz�nd�kos s�rt�st.
„Valami olyasmi” mosolyogtam er�ltetetten.
„Hmm” felelte ism�t gondolkodva.
Abban a szent pillanatban r�j�ttem, mi�rt t�nt annyira v�ltozatlannak – t�ls�gosan is ugyanolyannak.
Miut�n Carlisle elmes�lte, hogy Laurent Tanya csal�dj�val maradt, elkezdtem egy �j k�pet kialak�tani
r�la, abb�l az okb�l kifoly�lag, hogy azt gondoltam, neki is olyan arany szemei lesznek, mint…
Cullen�knak – k�nyszer�tettem magam, hogy kiejtsem a nevet, ha megr�zk�dva is. Olyan szemei, mint
amilyen minden j� v�mp�rnak volt. Akaratlanul is vissz�bb l�ptem egyet, �s a k�v�ncsi, s�t�t, v�r�s
szemei k�vett�k a mozdulatomat.
„Gyakran megl�togatnak?” k�rdezte m�g mindig �tlagosan, de test�vel fel�m mozdult.
„HAZUDJ” suttogta agg�dva a gy�ny�r� b�rsonyos hang az eml�kezetemb�l.
Elk�pedtem az � hangj�t�l, pedig nem kellett volna, hogy meglepjen. Nem �pp az elk�pzelhet�
legnagyobb vesz�lyben voltam? A motoroz�s ehhez k�pest kiscic�kkal �rt fel.
Azt tettem h�t, amire a hang utas�tott.
„�jra �s �jra” pr�b�ltam a hangom nyugodtnak tettetni. „Az id� sz�momra lassabban telik, azt hiszem.
Tudod, mennyire fel lehet �ket h�zni…” Elkezdtem rizs�zni. �ssze kellett szednem magam.
„Hmm” mondta �jra. „Nekem �gy t�nt a h�z szag�b�l �t�lve, hogy m�r j� ideje elmentek…”
„JOBBAN KELL ENN�L HAZUDNOD, BELLA” hangs�lyozta a hang.
�s �n megpr�b�ltam. „Meg kell, hogy eml�tsem majd Carlisle-nak, hogy beugrott�l. Biztos sajn�lni
fogja, hogy elszalasztotta.” Egy m�sodpercre �gy tettem, mint aki elgondolkozik. „De… Edwardnak
tal�n nem k�ne eml�tenem” pr�b�ltam volna elker�lni, hogy ki kelljen ejtenem a nev�t; felkavarta az
�rz�seimet, mik�zben kimondtam, s t�nkretette a bl�ff�met „A term�szete igen… nos, biztos
eml�kszel m�g r�. M�g mindig el�gg� ingerl�keny a James-�gy miatt” forgattam a szemeimet �s
len�z�en legyintettem a kezemmel, mintha az eg�sz csak egy r�gi t�rt�net lett volna, pedig m�r ki
lehetett hallani a hiszt�ri�t a hangomb�l. Meglep�dtem volna viszont, ha felismeri.
„Val�ban?” k�rdezte Laurent kellemesen… szkeptikusan.
R�viden v�laszoltam csak, hogy a hangom ne �rulhassa el, mennyire bep�nikoltam. „Mm-hmm.”
Laurent nyugodtan tett p�r l�p�st, felm�rve a r�tet. Nem hagytam figyelmen k�v�l, hogy egyre
k�zeledett hozz�m. A hang a fejemben egy halk vicsorg�ssal felelt r�.
„�s hogy mentek a dolgok Denaliban? Carlisle azt mondta, Tanya-n�l maradt�l” k�rdeztem, de a
hangom t�l magas volt.
A k�rd�sem megakasztotta. „Nagyon megkedveltem Tanya-t” m�l�zott el. „�s a testv�r�t, Irin�t m�g
jobban… M�g soha nem maradtam ezel�tt olyan sok�ig egy helyen, �s �lveztem az el�nyeit, az
�jszer�s�g�t. De t�l nagyok voltak a korl�tok… Elk�peszt�, hogy ilyen sokan k�z�l�k b�rj�k hossz�
ideig.” Cinkosan mosolygott r�m. „N�ha csalok.”
K�ptelen voltam nyelni. A l�baimba kezdett vissza�ramolni az �let, de lefagytam, mikor a v�r�s
szemei r�m villantak, v�rva, hogy mozduljak valamerre.
„Oh” feleltem fak� hangon. „Jaspernek is vannak ezzel probl�m�i.”
„NE MOCCANJ” suttogta a hang. Pr�b�ltam azt tenni, amire utas�tott, de nehezen ment; a k�sztet�s,
hogy elrohanjak, szinte m�r kontroll�lhatatlan volt.
„Val�ban?” Laurent �rdekl�d�nek t�nt. „Ez�rt mentek el?”
„Nem” feleltem �szint�n. „Jasper sokkal �vatosabb otthon.”
„Persze” helyeselt Laurent. „Ahogy �n is.”
A l�p�s, amit fel�m tett m�r eg�szen megfontolt volt.
„Victoria r�d tal�lt azt�n?” k�rdeztem l�legzetv�tel n�lk�l, k�ts�gbeesve, hogy ez eltereli-e a
figyelm�t. Ez volt az els� k�rd�s, ami eszembe jutott, �s egyb�l meg is b�ntam, amint kimondtam e
szavakat. Victoria – aki viszont vad�szott r�m Jamesszel, majd elt�nt – nem �pp az a szem�ly volt,
akire gondolni akartam ebben a pillanatban.
De a k�rd�s meg�ll�totta Laurent-t.
„Igen” mondta, t�tov�zva a k�vetkez� l�p�s�n. „Igaz�b�l az�rt j�ttem, hogy sz�vess�get tegyek neki.”
Fura k�pet v�gott. „Nem fog �r�lni ennek.”
„M�gis minek?” k�rdeztem buzg�n, hogy besz�ltessem. A f�k fel� haladt, t�volodva t�lem. El�nyk�nt
fogtam fel ezt a v�ltoz�st, �vatosan l�ptem egyet vissza.
Visszan�zett azt�n r�m �s mosolygott – egy fekete haj� angyal benyom�s�t keltette bennem.
„Hogy meg�llek t�ged” – v�laszolta elragad�an dorombolva.
H�trat�ntorodtam m�g egy l�p�st. A d�h�ng� morg�st�l a fejemben nehezen hallottam.
„� maga akart meg�lni t�ged” v�ltott vid�m hangnemre. „� olyan… bossz�t akar, Bella.”
„Bossz�t?” nyikkantottam.
B�lintott egyet, s kuncogott. „Tudom, �gy t�nik, ez h�tr�ny sz�momra. De James a t�rsa volt, �s a te
Edwardod meg�lte �t.”
M�g itt is, a hal�l sz�l�n, a neve felt�pte a m�g be sem gy�gyult sebeimet.
Laurent nem vette �szre a reakci�m. „�gy gondolta, sokkal tal�l�bb meg�lni t�ged, mint Edwardot –
fair visszav�g�s, t�rsat a t�rs�rt. Arra k�rt, hogy m�rjem fel a terepet. Nem k�pzeltem, hogy ilyen
k�nnyen elkaphatlak. Tal�n a terve m�gse volt j� – szemmel l�that�an m�r nem lenne meg az a
bossz�, amit � elk�pzelt, hiszen m�r nem jelenthetsz Edwardnak valami sokat, ha �gy itt hagyott
v�dtelen�l.”
Megint �, �jabb szakad�s a mellkasomban.
Laurent �vatosan k�zeledett, �n ism�t vissz�bb l�ptem egyet.
„Felt�telezem, Victoria d�h�s lesz” r�ncolta a homlok�t.
„Akkor mi�rt nem v�rjuk meg?” – ny�gtem.
Egy gonosz vigyor �trendezte az arckifejez�s�t. „Nos, nem �ppen j�kor futottunk �ssze, Bella. Nem az�rt j�ttem erre a helyre, hogy Victoria k�r�s�t teljes�tsem - vad�sztam. El�g szomjas vagyok, �s az
illatod… egyszer�en �sszefut a ny�l a sz�mban t�le.”
Laurent kedvesen n�zett r�m, mintha ezt b�knak sz�nta volna.
„F�LEML�TSD MEG” utas�tott a gy�ny�r� ill�zi�, a hang eltorzult a f�lelemt�l.
„Tudni fogja, hogy te volt�l” suttogtam engedelmesen. „Nem fogod csak �gy meg�szni.”
„�s mi�rt nem?” sz�lesedett Laurent mosolya, mik�zben a f�kn�l id�z�tt. „Az illatot a k�vetkez� es�
el fogja mosni. Senki nem fogja megtal�lni a tested – egyszer�en elt�nsz, mint sok megannyi ember.
Edwardnak semmi oka nem lesz, hogy r�m gondoljon, ha egy�ltal�n neki�ll nyomozni. Nincs benne
semmi szem�lyes, err�l biztos�thatlak, Bella. Csup�n szomj�s�g.”
„K�NY�R�GJ” k�rlelt az ill�zi�.
„K�rlek” leheltem.
Laurent megr�zta a fej�t, kedves arccal fordult fel�m. „Gondolj csak bele, Bella. Nagyon is szerencs�s
vagy, hogy �n tal�ltam r�d.”
„Szerencs�s?” grimaszoltam, s m�g egyet h�tr�bb l�ptem.
Laurent k�vetett, ruganyos l�ptekkel, eleg�nsan.
„Igen” biztos�tott. „Nagyon gyors leszek. Semmit nem fogsz �rezni, �g�rem. Oh, �s persze hazudni
fogok err�l k�s�bb Victoria-nak, csak hogy megb�k�tsem. De ha tudn�d, mit is tervezett sz�modra,
Bella…” r�zta meg lassan a fej�t, mintha felh�borodott volna. „Biztos vagyok benne, hogy
megk�sz�nn�d, hogy �n v�gzek veled.”
Rettegve b�multam.
Besz�vta a szell�t, mely fel� libbent a hajam illat�val. „�sszefut a ny�l a sz�mban,” ism�telte, m�lyen
bel�legezve.
Megfesz�ltem, s hunyorogtam, ahogy �sszeh�ztam magam, �s Edward d�h�ng� ord�t�sa
visszhangzott a fejemben. A neve minden egyes falat lerombolt, melyet az�rt �p�tettem, hogy
eltemessem. Edward, Edward, Edward. Meg fogok halni. Nem �rdekelt, hogy ekkor r� gondoltam.
Edward, szeretlek.
Az �sszesz�k�tett szemeimen kereszt�l n�ztem, ahogy Laurent abbahagyja a l�legz�st �s hirtelen balra
kapja a fej�t. F�ltem nem r� n�zni, hogy k�vessem a tekintet�t, b�r nehezen lett volna sz�ks�ge b�rmi
tr�kkre vagy figyelemelterel�sre, hogy elkapjon engem. T�ls�gosan el voltam �mulva ahhoz, hogy megk�nnyebb�l�st �rezzek, mikor lassan t�volodni kezdett t�lem.
„Nem hiszem el” – mondta olyan halkan, hogy alig hallottam.
Ekkor m�r musz�j volt k�r�l n�znem. A r�tet p�szt�ztam, olyan dolog ut�n kutatva, amely meghosszabb�totta az �letemet m�g p�r percre. El�sz�r semmit nem vettem �szre, �s a tekintetemmel visszat�rtem Laurent-hoz. Egyre gyorsabban t�volodott t�lem, a szemei az erd�t f�rk�szt�k.
Azt�n �szrevettem; egy hatalmas fekete alak v�lt ki a f�k k�z�l, halkan, mint egy �rny, �s hat�rozottan a v�mp�r fel� k�zeledett. �ri�si volt – magas, mint egy l�, de testesebb, sokkal izmosabb. A hossz� pofa elfintorodott, felfedve �gy a t�rszer� metsz�fogait. Egy sz�rny� vicsorg�s t�rt fel a tork�b�l, �ts�p�rve a tiszt�son, mint egy elny�jtott mennyd�rg�s.
A medve. Csak m�r m�gsem volt medve. Ennek a hatalmas fekete sz�rnynek kellett lennie annak a
l�nynek, amely a riaszt�sokat okozta. A t�volb�l mindenki azt felt�telezn�, hogy egy medve. Mi m�s
lehetett volna ennyire �ri�si, ennyire er�teljes testfel�p�t�s�?
B�rcsak olyan szerencs�s lettem volna, hogy csak a t�volb�l kellett volna l�tnom. Ehelyett nesztelen l�ptekkel �tv�gott a f�v�n �s csup�n 10 l�bnyira t�lem meg�llt.
„EGY HAJSZ�LNYIT SE MOZDULJ!” suttogta Edward hangja.
B�multam a sz�rny� teremtm�nyt, az agyam pedig tiltakozott, mikor meg akartam volna nevezni, mi
is ez. Valahogy �gy mozgott, mint egy kutya. Csak egy lehet�s�gre tudtam gondolni, mik�zben a
r�m�let megdermesztett. Soha nem gondoltam volna, hogy egy farkas ilyen nagyra megn�het.
�jabb morg�st hallatott, amibe beleborzongtam.
Laurent m�g mindig t�volodott t�lem a f�k fel� �s a fagyaszt� f�lelmem k�zepette zavarodotts�g
s�p�rt v�gig rajtam. Mi�rt h�tr�lt meg Laurent? Igaz, a farkas elk�peszt�en hatalmas volt, de csak egy
�llat volt. Mi�rt f�lne egy v�mp�r egy �llatt�l? �s Laurent igenis f�lt. A szemei ugyan�gy t�gra ny�ltak
a f�lelemt�l, mint nekem.
Mintha csak megv�laszolt�k volna a k�rd�sem, az �ri�si farkas nem volt m�r egyed�l. K�t m�sik
hatalmas sz�rnyeteg t�nt fel, halkan belopakodva a r�tre. Az egyik�k s�t�tsz�rke volt, a m�sik barna,
de egyik sem olyan magas, mint az els�. A sz�rke farkas �thatolt a f�kon, �s csak n�h�ny l�p�sre
meg�llt mellettem, a szemeivel Laurent-t figyelve.
Miel�tt m�g b�rmit is reag�lhattam volna, m�g k�t farkas k�vette az el�z�ket, V alakba fejl�dve, mint
mikor a lib�k d�lre vonulnak. Ami azt jelentette, hogy a rozsdabarna sz�rny, amely utolj�ra t�nt fel,
m�r el�g k�zel volt hozz�m, hogy meg�rintsen.
Akaratlanul is zih�lni kezdtem �s visszaugrottam – ami a legostob�bb dolog volt, amit tehettem. Ism�t
lefagytam, �s v�rtam, hogy a farkas r�m t�madjon, a sokkal gyeng�bb pr�d�ra. Egy r�vid id�re azt
k�v�ntam, b�rcsak Laurent r�j�nne erre �s nekit�madna a csapat farkasnak – olyan egyszer� lenne
sz�m�ra. Tal�lgattam, mik�zben k�t v�laszt�s k�z� szorultam, az, hogy farkasok ettek volna meg,
biztosan a legrosszabb lehet�s�g volt.
A v�r�sesbarna farkas k�zeledett fel�m, a fej�t fel�m ford�totta, mik�zben zih�ltam.
A szemei s�t�tek voltak, majdnem hogy feket�k. A m�sodperc t�red�k�ig b�mult, s a s�t�t szemek t�l
intelligensnek t�ntek egy vad�llathoz k�pest.
Ahogy r�m szegezte a tekintet�t, hirtelen Jacob jutott eszembe – megint, h�l�val. Legal�bb egyed�l
j�ttem erre a sz�rnyekkel teli mesesz�p r�tre. Legal�bb Jacob nem halt volna meg. Legal�bb az �
hal�la nem az �n lelkemen sz�radt volna.
Azt�n egy halk morg�s a vez�rt�l arra k�sztette a s�rg�s-v�r�sesbarna farkast, hogy elford�tsa a fej�t
Laurent fel�.
Laurent leplezetlen megd�bben�ssel �s f�lelemmel b�multa a csapat farkast. Ezt meg�rtettem els�re.
De azt�n meglep�dtem, mikor minden figyelmeztet�s n�lk�l megfordult �s elt�nt a f�k k�z�tt.
Elrohant.
A farkasok egy m�sodperccel k�s�bb m�r k�vett�k is, n�h�ny er�teljes ugr�ssal ut�na iramodtak,
vicsorogva, morogva, de olyan hangosan, hogy �szt�n�sen a f�lemre tapasztottam a kezeim. Meglep�
gyorsas�ggal halkultak el a hangok, majd egyszer csak el is t�ntek az erd�ben.
�s azt�n megint egyed�l voltam.
A t�rdeim �sszecsuklottak alattam, a tenyeremre estem, s zokogni kezdtem.
Tudtam, hogy el kellett mennem, elt�nn�m innen azonnal. Milyen hossz� ideig �ld�zhetik a farkasok
Laurent-t, miel�tt visszaforduln�nak �rtem? Vagy Laurent nekik t�madna? �s � j�nne vissza �rtem?
Az agyam k�ptelen volt el�zni a f�lelmet, a retteg�st vagy a zavarodotts�got. Nem �rtettem, aminek
�ppen szemtan�ja voltam.
Egy v�mp�rnak nem k�ne elszaladnia ilyen t�lm�retezett kuty�k el�l. Mi is lenne a fogaik az � gr�nit
b�r�hez k�pest? �s a farkasoknak nagy �vben el kellene ker�lni�k Laurent-t. M�g ha a rendk�v�li
m�ret�k miatt is nem f�lnek semmit�l, akkor sincs �rtelme, mi�rt kezdt�k el �ld�zni. K�telkedtem
abban, hogy az � jeges, m�rv�nyszer� b�r�t �telk�nt fogt�k volna fel. Mi�rt mondtak volna le r�lam,
egy gyenge melegv�r�r�l az�rt, hogy Laurent-t hajszolj�k?
Ennek nem volt semmi �rtelme.
Egy hideg szell� f�jt kereszt�l a r�ten, megmozd�tva a f�vet, mintha valami mozgott volna benne.
Felt�p�szkodtam a l�bamra, h�tr�lva, pedig a sz�l �rtatlanul kereszt�l f�jt rajtam. P�nikolva
botladoztam, megfordultam �s egyenest elrohantam a f�k k�z�.
A k�vetkez� n�h�ny �ra gy�trelmes volt. H�romszor tov�bb tartott kijutnom az erd�b�l, mint mikor a
r�t fel� tartottam. El�sz�r nem is figyeltem arra, hogy merre haladtam, egyed�l azzal foglalkoztam, ami el�l menek�ltem. Mire �sszeszedtem magam annyira, hogy eszembe jusson az ir�nyt�, m�lyen voltam az ismeretlen �s fenyeget� erd�ben. Annyira remegett a kezem, hogy le kellett tennem a s�ros talajra az ir�nyt�t, hogy le tudjam olvasni r�la az ir�nyt. Minden egyes percben, am�g meg�lltam letenni az ir�nyt�t, �s ellen�rizni, hogy �szaknyugatra tartottam-e m�g mindig, hallottam – kiv�ve, mikor a k�ts�gbeesetten cuppog� l�p�seim elnyomt�k – a csendes suttog�s�t a l�thatatlan dolgoknak, melyek a levelekben mozogtak.
Egy szajk� rikolt�sa visszaugr�sra k�sztetett, �s nekiestem egy fiatal lucfeny�nek, fels�rtve a kezem, a hajam pedig belegabalyodott egy �gba. Egy m�kus hirtelen kirohant a hely�r�l, amit�l olyan hangosan
felsik�tottam, hogy a saj�t f�leim is belef�jdultak.
V�g�l azt�n sim�n egyenesen kirohantam a f�k k�z�l. Az �res �ton lyukadtam ki k�r�lbel�l egy
m�rf�ldnyire, d�lre a kocsimt�l. Kimer�lve elkezdtem kocogni, m�gnem megtal�ltam. Amint be�ltem
a vezet��l�sre, s�rni kezdtem. Indulatosan lez�rtam a k�t ajt�t �s kivettem a kulcsokat a zsebemb�l. A motor felb�g�se megnyugtat� �s j�zan�t� volt. Seg�tett kontroll�lni a k�nnyeimet, ahogy annyira felgyors�tottam, amennyire az aut�m engedte, s elhajtottam a f��t fel�.
M�r nyugodtabb voltam, mikor haza�rtem, b�r m�g mindig egy halom szerencs�tlens�g. Charlie j�r�raut�ja m�r a felhajt�n volt – nem j�ttem r�, milyen k�s� lehetett m�r. Az �g m�r s�t�tedett.
„Bella?” k�rdezte Charlie, mikor becsaptam a bej�rati ajt�t magam m�g�tt �s gyorsan be is z�rtam.
„Igen, �n vagyok.” A hangom bizonytalan volt.
„Hol volt�l?” mennyd�r�gte, mik�zben balj�s arckifejez�ssel el�t�nt a konyh�b�l.
T�tov�ztam. Lehet, felh�vta Stanley�ket. Jobb, ha az igazs�gn�l maradok.
„Kir�ndultam” mondtam.
�sszeh�zott szemekkel n�zett r�m. „Nem �gy volt, hogy Jessica-hoz m�sz?”
„Nem volt kedvem a matekhoz ma.”
Charlie keresztbe fonta a karjait a mellkas�n. „Azt hittem, vil�gosan megmondtam, hogy maradj t�vol
az erd�t�l.”
„Igen, tudom. Ne agg�dj, t�bbet nem megyek oda” borzongtam meg.
�gy t�nt, most n�z csak v�gig rajtam Charlie igaz�n. Eszembe jutott, hogy elt�lt�ttem egy kis id�t az
erdei talajon; biztosan ramatyul n�ztem ki.
„Mi t�rt�nt?” k�vetelte Charlie.
Ism�t �gy d�nt�ttem, hogy az igazs�g a legjobb v�laszt�s, legal�bbis egy r�sze ennek. T�ls�gosan
remegtem m�g ahhoz, hogy �gy tehettem volna, hogy egy teljesen esem�nytelen napom lett volna.
„L�ttam a medv�t” pr�b�ltam nyugodtan mondani, de a hangom magas �s remeg� volt. „B�r nem is
medve – valamif�le farkas. �s �ten vannak. Egy nagy fekete, egy sz�rke, egy v�r�sesbarna…”
Charlie szemei elkerekedtek a f�lelemt�l. Gyorsan odal�pett hozz�m �s megragadta a v�llaimat.
„J�l vagy?”
Gyeng�n b�lintottam.
„Mondd el, mi t�rt�nt.”
„Nem is figyeltek r�m. De miut�n elmentek, elrohantam �s sokszor elestem.”
Elengedte a v�llaimat �s mag�hoz �lelt. Egy hossz� pillanatig nem mondott semmit.
„Farkasok” mormolta.
„Mi?”
„Az erd��r�k azt mondt�k, hogy a nyomok nem medv�re utaltak – de a farkasok nem n�nek ilyen
nagyra…”
„Ezek hatalmasak voltak.”
„Mit is mondt�l, h�nyat l�tt�l?”
„�t�t.”
Charlie megr�zta a fej�t, aggodalmasan rosszall�an. V�g�l olyan hangsz�nen sz�lalt meg, ami nem t�rt
ellenvet�st. „Nincs t�bb kir�ndul�s.”
„Nem probl�ma” �g�rtem buzg�n.
Charlie felh�vta az �llom�st, hogy k�z�lje, mit l�ttam. Kicsit elt�rtem att�l, hogy pontosan hol l�ttam a
farkasokat – mondv�n, hogy az �szakra vezet� �sv�nyen voltam. Nem akartam, hogy megtudja apa,
mennyire m�lyre hatoltam az erd�ben a figyelmeztet�se ellen�re, �s sokkal fontosabb, hogy nem
akartam, hogy ak�rki arrafel� menjen el, amerre Laurent kereshet engem. Ett�l a gondolatt�l rosszul
lettem.
„�hes vagy?” k�rdezte Charlie, miut�n letette a telefont.
Nemlegesen megr�ztam a fejem, pedig szinte m�r �heztem. Eg�sz nap nem ettem semmit.
„Csak f�radt” mondtam. Majd a l�pcs�k fel� indultam.
„H�” sz�lt m�g Charlie, a hangja ism�t aggodalmas volt. –„Nem azt mondtad, hogy Jacob eg�sz napra
elment?”
„Billy ezt mondta” feleltem �sszezavarodva a k�rd�s�re.
Tanulm�nyozta az arckifejez�sem egy percig, �s el�gedettnek t�nt azzal, amit l�tott rajta.
„Huh.”
„Mi�rt?” k�rdeztem. Ez �gy hangzott, minta �gy �rten�, hazudtam neki reggel. Mint a Jessica-val val� tanul�sr�l.
„H�t, csak mikor Harry�rt mentem, l�ttam Jacobot az egyik �zletn�l a bar�taival. Intettem neki, de �…
nos, azt hiszem, nem l�tott engem. Tal�n vitatkozhatott a bar�taival. Furcs�nak t�nt, mintha agg�dott
volna valami�rt. �s… m�shogy festett. Mintha a szemed el�tt n�ne! Minden alkalommal, mikor l�tom, nagyobbnak t�nik.”
„Billy azt mondta, Jacob Port Angelesbe ment a bar�taival filmeket n�zni. Lehet csak v�rtak valakire.”
„Oh” b�lintott Charlie, majd a konyha fel� indult.
Ott �lltam a nappaliban, azon gondolkozva, hogy Jacob vitatkozott a bar�taival. Lehet, hogy szembeker�lt Embryvel a Sammel kialakult szitu�ci� miatt. Tal�n ez�rt hagyott cserben ma – ha �gy d�l�re tudott jutni n�h�ny dologban Embryvel, akkor rendben van.
Miel�tt felmentem a szob�mba, m�g egyszer ellen�riztem, hogy bez�rtam-e az ajt�t. El�g buta dolog volt t�lem. Milyen k�l�nbs�g lenne �gy egy z�rt ajt�val ezeknek a sz�rnyeknek, amiket d�lut�n l�ttam? K�tlem, hogy ez megakad�lyozn� �ket. �s ha Laurent j�nne ide…
Vagy… Victoria.
Elfek�dtem az �gyon, de t�ls�gosan remegtem ahhoz, hogy elaludhassak. Apr� labd�v� g�mb�ly�dtem �ssze a paplan alatt, �s szemben�ztem a f�lelmetes t�nyekkel.
Nem volt semmi, amit tehettem volna. Nem volt semmilyen �vint�zked�s, amit megtehettem volna.
Nem volt olyan hely, ahov� elb�jhatn�k. Senki se volt, aki seg�thetett volna nekem.
Egy �mely�t� csavarod�ssal a gyomromban r�j�ttem, hogy a dolog sokkal, de sokkal rosszabb volt.
Mert minden Charlie-hoz vezetett. Az �desap�m, aki egy szob�val arr�bb aludt, csak egy hajsz�lnyira volt a c�lpont k�zep�t�l, amely r�m ir�nyult. Az illatom idevezethette �ket, ha itt voltam, ha nem.
R�zk�dtam a remeg�st�l, m�gnem a fogaim vacogtak.
Hogy megnyugtassam magam, lehetetlens�get tal�ltam ki: elk�pzeltem, ahogy a farkasok elkapj�k
Laurent-t �s lem�sz�rolj�k az elpuszt�thatatlan halhatatlant, ahogy egy sima emberrel tenn�k. B�r
undorodtam ett�l az abszurd l�tv�nyt�l, az �tlet megnyugtatott. Ha a farkasok pedig elkapt�k, akkor nem tudta elmondani Victoria-nak, hogy teljesen egyed�l voltam. Ha nem t�rt vissza, tal�n Victoria m�g azt hitte, hogy Cullen�k m�g mindig v�delmeznek engem. Ha a farkasok meg is nyerhetn�nek egy ilyen harcot…
Az �n j� v�mp�rjaim soha nem j�nnek vissza; milyen megnyugtat� volt elk�pzelni, hogy a m�sik fajta el tudna akkor t�nni.
�sszeszor�tottam a szemem �s v�rtam az eszm�letlens�gre – szinte m�r buzg�n a r�m�lmom
kezd�d�s�re. Jobb, mint az a s�padt, gy�ny�r� arc, amely a szemh�jam m�g�tt mosolygott r�m.
A k�pzelg�semben Victoria szemei feket�k voltak a szomj�s�gt�l, f�nyesek a v�rakoz�st�l, �s az ajkai
�r�mmel h�z�dtak h�tra a csillog� fogair�l. A v�r�s haja ragyogott, mint a t�z; �sszevissza hull�mzott vad arca k�r�l.
Laurent szavai ism�tl�dtek a fejemben. Ha tudn�d, mit is tervezett sz�modra…
Az �kl�m a sz�mhoz nyomtam, hogy elnyomjam a sik�t�somat.