9.Fejezet Harmadik ker�k

Az id� elkezdett rep�lni, sokkal gyorsabban, mint azel�tt. Iskola, munka, Jacob - nem felt�tlen�l ebben a sorrendben - egy ar�nyos �s k�nny� sablont alkotott, amit k�vethettem. �s Charlie megkapta, amit akart: t�bb� m�r nem voltam nyomor�s�gos. Persze nem tudtam teljesen becsapni magamat.
Amikor meg�lltam, hogy lelt�rt k�sz�tsek az �letemr�l, amit pr�b�ltam nem t�l gyakran csin�lni, nem tudtam figyelmen k�v�l hagyni a viselked�sem burkolt c�lz�sait.
Olyan voltam, mint egy elveszett hold - a bolyg�m elpusztult valami kataklizmikus, katasztr�fafilmb�li kipusztul�sr�l sz�l� forgat�k�nyben - ami, annak ellen�re folytatta tov�bb a k�r�z�st a megmaradt n�ptelen �rben, a sz�k, kicsi kering�si p�ly�j�n, semmibe v�ve a gravit�ci� t�rv�ny�t.
A motoroz�s egyre jobban ment, �gy ez kevesebb aggaszt� k�t�st �s s�r�l�st jelentett Charlienak. De ez azt is jelentette, hogy a hang a fejemben elkezdett halkulni, am�g m�r nem hallottam t�bb�.
Csendesen, de bep�nikoltam. Belevetettem magamat a mez� keres�s�be enyh�n d�h�ng� intenzit�ssal.
M�s adrenalin n�vel� tev�kenys�gek�rt gy�t�rtem az agyamat.
Nem k�vettem nyomon a napokat, amit elteltek - nem volt r� ok, pr�b�ltam annyira a jelenben �lni, amennyire csak lehets�ges, semmi fakul� m�lt, semmi k�zelg� j�v�. Meg is lep�dtem a d�tumon, amikor Jacob felhozta az egyik tanul�s napon. M�r v�rt, amikor meg�lltam a h�zukkal szemben.
- Boldog Valentin Napot! - Mondta mosolyogva Jacob, de lehajtotta a fej�t, amikor �dv�z�lt engem.
Egy kis r�zsasz�n dobozt tartott a tenyer�ben. Besz�lget� sz�vek.
- Ostob�nak �rzem magam. - motyogtam. - Ma van Valentin Nap?
Jacob l�tsz�lagos szomor�s�ggal megr�zta a fej�t. - N�ha olyan k�v�l�ll� tudsz lenni. Igen, Febru�r 14-e van. Teh�t, leszel a Valentinom? Mivelhogy nem vett�l nekem egy doboz, 50 centes cukork�t, ez a legkevesebb, amit tehetsz. -
Kezdtem k�nyelmetlen�l �rezni magam. A szavak ingereltek, de csak a felsz�nen.
- �s pontosan mit von ez maga ut�n? - Biztos�tottam be magam.
- A szok�sos - �letfogytig tart� rabszolgas�g - ilyesmi dolgok.”
- Nos, ha ez minden…- Elfogadtam az �dess�get. De pr�b�ltam kigondolni valami m�dot, hogy tiszt�v� tegyem a hat�rokat. �jra. Ezek el�g elmos�dottnak t�ntek Jacobn�l.
- Teh�t, mit csin�lunk holnap? Kir�ndul�s, vagy a s�rg�ss�gi?
- Kir�ndul�s. - D�nt�ttem. - Nem csak Te lehetsz megsz�llott. Kezdtem azt gondolkozni, hogy csak k�pzeltem azt a helyet…-  Rosszall� tekintettel n�ztem a t�volba.
- Meg fogjuk tal�lni. - Gy�zk�d�tt. - Motoroz�s p�nteken? - Aj�nlotta.
L�ttam egy lehet�s�get, �s hezit�l�s n�lk�l megragadtam.
„P�nteken moziba megyek. Meg�g�rtem az eb�dl�beli band�nak, hogy mostant�l el fogok j�rni sz�rakozni.” Mike el�gedett lesz.
De Jacob arca elkomorult. Elkaptam a kifejez�st a s�t�t szemiben,miel�tt azokat a f�ldre szegezte volna.
„Te is j�ssz, igaz?” Tettem hozz� gyorsan. - Vagy t�l sok lenne a d�gunalomb�l egy csom�, unalmas fels�ssel? - Ennyit a lehet�s�gemr�l, hogy egy kis t�vols�got teremtsek Jacob �s k�ztem. Ut�ltam b�ntani Jacobot; �gy t�nt, mintha egy szokatlan dolog kapcsolna minket �ssze, �s az � f�jdalma elind�totta a kis kart az eny�mhez. Ez is, hogy elh�vjam erre a megpr�b�ltat�sra - meg�g�rtem Mikenak, de egy�ltal�n nem �reztem semmi lelkesed�st a gondolatra, hogy k�vessem az �g�retem - t�l cs�b�t� volt.
- Azt akarod, hogy elmenjek bar�taiddal oda?
- Igen. - ismertem be �szint�n, tudv�n, ahogy ezt folytattam, val�sz�n�leg lel�ttem volna magam a szavaimmal. „Sokkal jobban fogok sz�rakozni, ha Te is ott leszel. Hozd el Quilt, �s partyt csapunk majd.”
- Quil ki fog akadni. Id�sebb l�nyok. - Kuncogott, �s forgatta szemeit. Embryt nem is eml�tettem, m�g � sem. �n is nevettem. „Megr�b�lom neki biztos�tani a j� felhozatalt.”
Angolon sz�ba hoztam a t�m�t Mikekal.
„H�, Mike” Mondtam, amikor az �ra v�get �rt. „R��rsz p�ntek este?”
Feln�zett, a k�k szemei rem�nykedve csillantak fel. „Igen. Szeretn�l elmenni valahova?”
A v�laszomat �vatosan fogalmaztam meg. „Azon gondolkoztam, hogy �sszehozhatn�nk egy p�r
embert” - Direkt kihangs�lyoztam a sz�t. „�s egy�tt megn�zhetn�nk a Crosshairs-t.” -
M�r megcsin�ltam a h�zimat - m�g az el�zeteseket is elolvastam, hogy semmi se �rjen v�ratlanul.
Ez a film tet�t�l talpig v�rf�rd� volt. Nem lettem volna k�pes v�gig�lni egy romantikus filmet. „J�l hangzik?”
„Persze.” Mondta kev�sb� buzg�n.
„Kir�ly”
Egy m�sodperc m�lva visszat�rt az el�bbihez k�zel �ll� izgatotts�gi szintj�be. „Mi lenne, ha
elh�vn�nk Angelat �s Bent? Vagy Ericet �s Katet?”
Nyilv�nval�an el volt sz�nva , hogy valami p�ros randi szer�t hoz ki a dologb�l.
„�s ha mindkett�t megh�vn�nk?” Javasoltam. �s persze Jessic�t. �s Tylert meg Connert, �s tal�n
Laurent. Kelletlen�l taktik�ztam. V�ltozatoss�got �g�rtem Quilnek.
“Ok�.” Mormogta Mike csal�dottan.
„�s,” Folytattam. „Van egy p�r bar�tom La Push-b�l, akiket meg�vtam. Teh�t ez �gy hangzik, hogy
sz�ks�g�nk lesz a Suburban-odra, ha mindenki j�n. ”
Mike szeme gyanakv�an �sszesz�k�lt.
„Ezek azok a bar�taid, akikkel mostans�g az �sszes id�det tanul�ssal t�lt�d?”
„Aham, �k maguk.” v�laszoltam j�kedv�en. „B�r ezt n�zheted �gy, mint egy oktat�st - �k m�g csak m�sod�vesek.”
„�,” mondta Mike meglepetten. Egy pillanatnyi gondolkod�s ut�n elmosolyodott.
B�r v�g�l nem volt sz�ks�g a Suburbanra.
Jessica �s Lauren kijelentette, hogy elfoglaltak, amint Mike kikotyogta, hogy �n is r�szt veszek a szervez�sben. Ericnek �s Katienek m�r voltak tervei—3 hetes „�vfordul�juk” volt vagy ilyesmi.
Lauren beszervezte Tylert �s Connert miel�tt Mike tudta volna, �gy �k ketten is elfoglaltak voltak.
M�g Quil is kil�pett—iskolai vereked�se ok�n. A v�g�n csak Angela �s Ben �s persze Jacob tudott
menni.
Noha a cs�kken� sz�mok nem tomp�tott�k Mike v�rakoz�s�t. Csak a p�ntekr�l tudott besz�lni.
„Biztos vagy benne, hogy nem a Holnap �s �r�kk�t akarod helyette megn�zni?” k�rdezte eb�dn�l,
megnevezve az aktu�lis romantikus v�gj�t�kot, amik uralt�k a jegyp�nzt�rakat. „A rohadt
paradicsomok ut�n jobban sz�mba k�ne venni .”
„A Crosshairs-t akarom l�tni.” bizonygattam. „Akci�filmekhez van kedvem. Hajr� v�r �s belek!”
„Ok�.” fordult el Mike, de nem azel�tt, hogy l�thattam volna a tal�n-m�giscsak-�r�lt-a-csaj
kifejez�s�t.
Amikor haza�rtem sulib�l egy nagyon ismer�s aut� parkolt a h�zunkkal szemben. Jacob a
motorh�ztet�nek d�lt, �s egy hatalmas vigyor ragyogta be az arc�t.
„Na ne!” ki�ltottam, ahogy kiugrottam a j�rg�nyomb�l. „K�sz vagy! Nem hiszem el! Befejezted a
Rabbit-et!”
Sug�rzott. „�pp tegnap este. Ez az els� utaz�sa.”
„Hihetetlen.” Feltartottam a kezem egy �t�s�rt.
Belecsapta a kez�t ez eny�mbe, de otthagyta, �sszefonva az ujjait az eny�mmel. „Sz�val vezethetek
ma este?”
„Mindenk�ppen,” mondtam, majd s�hajtottam.
„Mi a baj?”
„Feladom - ezt nem tudom fel�lm�lni. Nyert�l. Te vagy az id�sebb.”
V�llat vont, nem meglepve, hogy feladtam. „Persze, hogy �n.”
Mike Suburbanja p�f�g�tt be a sarkon. Kih�ztam a kezem a Jacob�b�l, �s � grimaszolt erre- amire � grimaszt v�gott, amit �n nem sz�nd�koztam megl�tni.
„Eml�kszem erre a sr�cra.” mondta halk hangon, ahogy Mike leparkolt az utca t�loldal�n. „Az, aki azt
hitte, hogy te vagy a bar�tn�je. M�g mindig �ssze van zavarodva?”
Felemeltem az egyik szem�ld�k�met. „N�h�ny embert neh�z elkedvtelen�teni.”
„Akkor megint,” mondta Jacob elgondolkozva,”n�ha a kitart�s kifizet�d�.”
„B�r az id� nagy r�sz�ben csak bosszant�.”
Mike kisz�llt az aut�j�b�l �s �tszelte az utat.
„H� Bella,” �dv�z�lt, azt�n a szemei elfordultak, ahogy feln�zett Jacobra. R�viden r�pillantottam
Jacobra �n is, pr�b�ltam objekt�v lenni. Egy�ltal�n nem m�sodikosnak n�zett ki. � egyszer�en t�l
nagy volt—Mike feje �pphogy csak el�rte Jacob v�ll�t; nem is akartam arra gondolni, hogy �n
mekkora lehetek mellette—az arca is id�sebbnek n�zett ki, mint ahogy r�gebben, ak�r egy h�nappal
ezel�tt.
„H� Mike! Eml�kszel Jacob Black-re?”
„Nem igaz�n.” ny�jtotta ki Mike a kez�t.
„R�gi csal�di bar�t,” mutatta be mag�t Jacob, kezet r�ztak, nagyobb er�vel, mint az sz�ks�ges lett
volna. Amikor abbahagyt�k a markol�st, Mike behajl�totta az ujjait.
Hallottam, hogy a telefon cs�r�g a konyh�ban.
„Ezt jobb ha felveszem —lehet, hogy Charlie az,” mondtam nekik, �s besiettem.
Ben volt. Angela beteg, gyomorinfluenz�ja van �s � nem akar n�lk�le j�nni. Bocs�natot k�rt, hogy
magunkra hagy minket.
Lassan mentem vissza a v�rakoz� fi�khoz, fejr�zogatva. Nagyon rem�ltem, hogy Angela hamarosan jobban fogja �rzi mag�t, de be kellett ismernem, hogy �nz� m�don d�h�s voltam ett�l a fejlem�nyt�l.
Csak mi h�rman, Mike, Jakob �s �n, egy�tt eg�sz este –h�t ez pomp�san alakult, gondoltam mar� g�nnyal.
Nem �gy t�nt, hogy Jake �s Mike a t�voll�temben b�rmilyen halad�st tettek volna a bar�ts�g fel�.
T�bb m�ter t�vols�g volt k�zt�k �s elfordultak egym�st�l, m�g r�m v�rtak. Mike arckifejez�se mogorva volt, Jacob� pedig vid�m, mint mindig.
„Ang beteg” mondtam nekik rosszkedv�en. „� �s Ben nem j�nnek.”
„�gy sejtem az influenza k�rbemegy. Austin �s Conner is hi�nyoztak ma. Tal�n egy m�sik
alkalommal kellene elmenn�nk.” Javasolta Mike.
Miel�tt helyeselhettem volna, Jacob megsz�lalt.
„�n m�g mindig benne vagyok. De, ha te, Mike ink�bb k�s�bbre halasztan�d”
„Nem, j�v�k!” Sz�lt k�zbe Mike. „Csak Angel�ra �s Benre is gondoltam. Menj�nk!” Majd elindult a
Suburbanja fel�.
„H�, nem b�nn�d, ha Jacob vezetne?” k�rdeztem. „Mondtam neki, hogy vezethet - �pp most fejezte be az aut�j�t. Roncsb�l �p�tette, mindent egyes egyed�l.” Hencegtem, mint egy b�szke tan�r-sz�l� egyes�letbeli anyuka, akinek a gyermeke rajta van az igazgat�i list�n.
„Rendben,” csattant fel Mike.
„J�l van akkor,” mondta Jacob, mintha ez mindent megoldott volna. K�nnyedebben �rezte mag�t, mint b�rki m�s.
Mike besz�llt a Rabbit h�ts� �l�s�re, ut�latos arckifejez�ssel.
Jacob norm�lis, napos hangulat�ban volt, fecsegett rend�letlen�l, am�g majdnem elfelejtkeztem arr�l,
hogy Mike n�m�n duzzog h�tul.
Azut�n Mike megv�ltoztatta a strat�gi�j�t. El�re d�lt, az �ll�t az �l�sem v�ll�n pihentetve; az arca
majdnem hozz��rt az eny�mhez. T�volabb h�z�dtam, a h�tamat az ablakok ir�ny�ba ford�tva.
„M�k�dik a r�di� ebben az iz�ben?” k�rdezte Mike rejtett inger�lts�ggel, f�lbeszak�tva Jacobot a
mondat k�zep�n.
„Igen,” v�laszolta Jacob. „De Bella nem szereti a zen�t.”
Meglep�dve b�multam Jacobot. Ezt sosem mondtam neki.
„Bella?” k�rdezte Mike bossz�san.
„Igaza van. ” motyogtam, m�g mindig Jacob der�s profilj�t n�zve.
„Hogy tudod nem szeretni a zen�t?” k�vetel�dz�tt Mike.
V�llat vontam. „Nem tudom. Egyszer�en csak irrit�l.”
„Hmph.” D�lt h�tra Mike.
Mikor oda�rt�nk a mozihoz, Jacob egy 10 doll�rost nyomott a kezembe.
„Mi ez?” kifog�soltam.
„Nem vagyok el�g id�s, hogy beengedjenek erre a filmre.” Eml�keztetett.
Hangosan felnevettem. „Ennyit a relat�v �letkorr�l. Billy meg fog �lni engem, ha becsemp�szlek?”
„Nem, mondtam neki, hogy azt tervezed, hogy megrontod a fiatalkori �rtatlans�gomat!”
Kuncogtam, erre Mike gyors�tott a j�r�s�n, hogy l�p�st tartson vel�nk.
Majdnem azt k�v�ntam, b�rcsak Mike �gy d�nt�tt volna, hogy nem j�n. M�g mindig mogorva volt—
nem sokat hozz�adva a bulihoz. De azt sem akartam, hogy egy randin v�gezzem, kettesben Jacobbal.
Az nem seg�tett volna semmin.
A film pontosan olyan volt, mint amilyennek �ll�tott�k. M�r a legelej�n, n�gy embert felrobbantottak,
�s egyet lefejeztek. Az el�ttem �l� l�ny a kezeit a szeme el� tette �s a fej�t a bar�tja mellkas�ra
hajtotta. � megsimogatta a v�ll�t �s alkalmank�nt megrezzent az arca.
Mike nem �gy t�nt, mint aki n�zi a filmet. Az arca merev volt, ahogy a k�perny� f�l�tti f�gg�nyrojt
fel� b�mult.
Elhelyezkedtem, hogy elviseljem a 2 �r�t, a sz�neket �s a mozg�st n�zve a k�perny�n, ink�bb, mint az emberek alakj�t vagy az aut�kat �s a h�zakat. De akkor Jacob elkezdett kuncogni.
„Mi az?”suttogtam.
„�, ugyan m�r” sziszegte vissza. „H�sz l�bnyira fr�ccsent ki a v�r abb�l a pasasb�l. Micsoda
hamis�tv�ny, l�ttad?”
Megint kuncogott, amikor felny�rsalt egy z�szl�r�d egy m�sik embert egyenesen a betonfalba.
Ezut�n m�r t�nyleg n�ztem az el�ad�st, vele nevetve, ahogy a csonk�t�s egyre �s egyre nevets�gesebb� v�lt. Hogyan fogok tudni valaha is harcolni az elmos�dott hat�rokkal a kapcsolatunkban, mikor annyira szerettem vele lenni?
Jacob �s Mike is ig�nyt tartottak a karf�mra, mindk�t oldalamon. Mindkett�j�k keze k�nnyed�n pihent a karf�n, teny�rrel felfel�, term�szetellenesnek t�n� poz�ci�ban. Mint az ac�l medve csapd�k - nyitottan �s k�szen.
Jacobnak volt az a szok�sa, hogy megfogta a kezem, amikor csak lehet�s�g ad�dott r�, de itt, az els�t�t�tett mozi teremben, Mike figyel� szemei mellett, m�s jelent�se lenne - �s biztos voltam benne,
hogy tudja ezt. Nem tudtam elhinni, hogy Mike is ugyanarra a dologra gondolt, de a kezeit pontosan
ugyan�gy tartotta, mint Jacob.
Szorosan keresztbefontam a karomat a mellkasomon �s rem�ltem, hogy mindkett�j�k keze elf�rad.
Mike adta fel el�sz�r. A film fele k�r�l visszah�zta a karj�t, �s el�red�lt, hogy a fej�t a kezeibe
temesse. El�sz�r azt hittem, hogy valamire a moziv�sznon reag�lt �gy, de azt�n ny�g�tt egyet.
„Mike, j�l vagy?” suttogtam.
Az el�tt�nk �l� p�r megfordult, hogy r�n�zzen, amikor Mike �jra felny�g�tt.
A k�perny�r�l visszaver�d� f�nyben l�ttam, ahogy az arc�n izzads�gcseppek ragyognak.
Mike megint ny�g�tt, �s elrohant az ajt�hoz. Felpattantam, hogy k�vessem �s Jacob azonnal ut�nozta a mozdulataimat.
„Ne, maradj!” suttogtam. „Csak meggy�z�d�k r�la, hogy rendben van-e.”
Jacob �gy is velem j�tt.
„Neked nem kell j�nn�d. A nyolc doll�rod meg�r egy kis v�ront�st.” Ragaszkodtam hozz�, ahogy v�gigs�t�ltunk a folyos�n.
„Semmi baj, Bella. Biztos lehetsz benne, hogy megkaptam. Ez a film el�g szar.” A hangja k�zben
suttog�sb�l feler�s�d�tt norm�l hangnemre, ahogy kis�t�ltunk a mozib�l.
Mike-nak semmi jele nem volt az el�csarnokban, �s most m�r boldog voltam, hogy Jacob velem j�tt - bekukkantott a f�rfi wc-be, hogy ellen�rizze, nincs-e ott.
Jacob egy p�r m�sodperc m�lva visszat�rt.
„Oh, bent van, minden rendben.” Mondta, mik�zben forgatta a szemeit. „Micsoda puh�ny. Valaki er�sebb gyomr� mellett k�ne kitartanod. Valaki mellett, aki r�h�g az alvadt v�r l�tv�ny�n, amelyt�l a gyenge pasik h�nynak.”
„Nyitva tartom a szemem valaki ilyen�rt.”
Teljesen egyed�l voltunk az el�csarnokban. Mindk�t teremben a fel�n�l tartott a film, ez�rt az elhagyatott volt - el�g halk ahhoz, hogy hallhassuk, ahogy a popcorn pattog a kiszolg�l� pultn�l a hallban.
Jacob odament, hogy le�lj�n a pamutb�rsony-kip�rn�zott padra a fal mell�, megveregetve a helyet maga mellett.
„�gy hangzott, hogy m�g egy ideig bent lesz.” mondta, majd kiny�jtotta a hossz� l�bait maga el�, ahogy elhelyezkedett a v�r�shoz.
Csatlakoztam hozz� egy s�hajjal. �gy n�zett ki, mint aki arra gondol, hogy m�g t�bb vonalat t�r�lj�n el. De m�g mennyire, amint le�ltem, �trakta a karj�t a v�llam k�r�.
„Jake” Tiltakoztam, �s elhajoltam. � leeresztette a karj�t, de egy�ltal�n nem l�tszott bossz�snak a
jelent�ktelen elutas�t�s miatt. Kiny�lt, �s hat�rozottan megfogta a kezem, a m�sik kez�t a csukl�m
k�r� csavarva, amikor megint el akartam h�z�dni. Honnan vette ezt a magabiztoss�got?
„Most v�rj egy percet Bella” Mondta nyugodt hangon „Mondj meg nekem valamit.”
Fintorogtam egyet. Nem akarom ezt csin�lni. Nem csak most, de soha. Semmi sem maradt az
�letemben, enn�l a pontn�l, ami fontosabb lenne sz�momra, mint Jacob Black. De �gy t�nik,
elhat�rozta, hogy elront mindent.
„ Mi az?” K�rdeztem fanyarul.
„Te kedvelsz engem, igaz?”
„Tudod, hogy igen.”
„Jobban, mint azt a k�klert, aki �pp most h�nyja ki a beleit?” Intett a WC ajt� fel�.
„Igen.” S�hajtottam.
„Jobban, mint a t�bbi sr�cot, akit ismersz?” Nyugodt volt �s b�k�s—mintha a v�laszom nem
sz�m�tana, vagy mintha m�r tudn� mi lesz az.
„M�g a l�nyokn�l is jobban.” Mondtam
„De ez minden.” mondta �s ez m�r nem egy k�rd�s volt.
Neh�z volt v�laszolni, kimondani a sz�t. Megs�rt�dik majd �s ker�lni fog? Hogy b�rn�m azt ki?
„Igen.” Suttogtam.
R�m mosolygott. „Tudod, hogy ez �gy ok�s. Addig, am�g engem b�rsz a legjobban. �s �gy gondolod,
hogy j�k�p� vagyok – ar�nylag. Fel vagyok k�sz�lve, hogy idegesen kitart� legyek.”
„Nem fogok megv�ltozni.” Mondtam, �s b�r pr�b�ltam norm�lis hangnemben besz�lni, m�gis
hallottam a szomor�s�got benne.
Az arca most elm�lked� volt, m�r nem viccel�d�. „M�g mindig a m�sik, igaz?”
Meghajlottam. Furcsa, hogy tudja, hogy ne mondja ki a nev�t – mint kor�bban a kocsiban a zen�vel.
Sok mindent felfedez rajtam, amiket sose mondtam neki.
„Nem kell r�la besz�lned.” Mondta.
H�l�san b�lintottam.
„De ne l�gy m�rges r�m, ami�rt k�r�l�tted �l�lkodok, rendben?” Jacob megveregette a k�zfejemet.
„Mert nem adom fel. Rengeteg id�m van.”
S�hajtottam. „Nem r�m k�ne pazarolnod.” Mondtam, hab�r szerettem volna. K�l�n�sen, ha hajland� elfogadni engem �gy, ahogy vagyok – s�r�lt �ruk�nt.
„Ez az, amit szeretn�k, addig, am�g te is szeretsz velem lenni”
„El sem tudom k�pzelni, hogy ne szeretn�k veled lenni. - Mondtam neki �szint�n. Jacob sug�rzott. - Ezzel egy�tt tudok �lni.
- Csak ne v�rj t�bbet. - Figyelmeztettem, �s megpr�b�ltam elh�zni a kezem, de makacsul tartotta.
- Ez igaz�b�l nem zavar t�ged, ugye? - K�rdezte �s megszor�totta az ujjaim.
„Nem.” S�hajtottam. Igaz�b�l eg�sz kellemes volt. A keze sokkal melegebb volt az eny�mn�l; mostan�ban folyton f�ztam.
„�s nem �rdekel, hogy � mit gondol?” B�k�tt a h�velykujj�val a WC fel�.
„Azt hiszem nem.”
„Akkor mi a probl�ma?”
„A probl�ma az,” mondtam „hogy ez nekem m�st jelent, mint neked.”
„Nos.” Szorosabban fogta a kezem. „Ez az �n probl�m�m, nem?”
„Rendben” Morogtam „De az�rt ne felejtsd el.”
„Nem fogom. Sz�val a p�c�k most m�r ki van h�zva a gr�n�tb�l, ha?” Megb�kte az oldalam. Forgattam a szemeim. Ha �gy �rzi, viccet csin�lhat az eg�szb�l, akkor fel van r� hatalmazva.
Gondoltam.
Egy percig halkan kuncogott, mik�zben a kisujj�val sz�rakozottan rajzolgatott a k�zfejemre.
„De furcsa ez a sebed itt.” Mondta hirtelen �s megford�totta a kezem, hogy megvizsg�lja. „Hogy szerezted?”
Szabad kez�nek mutat�ujj�val k�vette a hossz�, ez�st�s f�lhold alak� seb vonal�t, ami alig volt l�that� a feh�r b�r�m�n.
�sszevontam a szem�ld�k�m. „Te most �szint�n elv�rod, hogy eml�kezzek, honnan van az �sszes
sebem?”
V�rtam az eml�kre, hogy les�jtson – hogy megnyissa a t�tong� lyukat. De most is, ahogy gyakran megt�rt�nik, Jacob jelenl�te egyben tartott.
„Hideg.” d�rm�gte, k�nnyed�n megnyomva a helyet, ahol James bel�m eresztette a fogait.
�s ekkor Mike kibotork�lt a wc-b�l, az arca hamusz�rke �s izzadt volt. Sz�rnyen n�zett ki.
„Oh, Mike” Leveg��rt kaptam.
„Nem b�nod, ha kor�bban megy�nk?” Suttogta.
„Nem, dehogyis” Kiszabad�tottam a kezem �s odamentem seg�teni Mike-nak s�t�lni. Ingatagnak t�nt.
„T�l sok volt a film?” k�rdezte Jacob sz�vtelen�l.
Mike pillant�sa rosszindulat� volt. „Nem igaz�n l�ttam bel�le semmit.” motyogta. „M�r azel�tt
h�nyingerem volt, miel�tt kialudtak a f�nyek.”
„Mi�rt nem sz�lt�l semmit?” Szidtam le, mik�zben a kij�rat fel� t�molyogtunk.
„Azt rem�ltem elm�lik,” mondta.
„Csak egy pillanat,” mondta Jacob, amint el�rt�k az ajt�t. Gyorsan visszament a b�f�hez.
„Kaphatn�k egy �res popcornos zacsk�t?” k�rdezte az elad�t�l. A l�ny egyszer pillantott Mike-ra, azt�n odatolt egy zacsk�t Jacobnak.
„Vigy�tek ki innen, l�gyszi” k�ny�rg�tt. Nyilv�n � volt az, akinek fel kellett volna takar�tania a padl�t.
Kivonszoltam Mike-ot a friss, nedves leveg�re. M�lyeket l�legzett. Jacob r�gt�n m�g�tt�nk volt.
Seg�tett nekem Mike-ot betenni a kocsi h�tulj�ba, majd a kez�be adta a zacsk�t komoly arckifejez�ssel.
„K�rlek.” volt minden, amit Jacob mondott.
Letekert�k az ablakokat, engedve a jeges �jszakai leveg�nek, hogy �tf�jja az aut�t, azt rem�lve, hogy ez majd seg�teni fog Mike-on. �tfogtam a karommal a l�baimat, hogy melegen tartsam magam.
„Megint f�zol?” K�rdezte, �s a karj�t k�r�m rakta, miel�tt m�g v�laszolhattam volna.
„Te nem?”
Megr�zta a fej�t.
„Biztos l�zas vagy, vagy valami.” Morogtam. J�ghideg volt kint. Hozz��rintettem a kezem a
homlok�hoz, �s az t�zforr� volt.
„Whoa, Jake – te l�ngolsz!”
„Pedig j�l �rzem magam,” vonta meg a v�ll�t. „Makkeg�szs�gesnek.”
R�ncoltam a homlokom, majd �jra megn�ztem a homlok�t. A b�re �gette az ujjaimat.
„Olyan a kezed, mint a j�g.” panaszkodott.
„Tal�n ez vagyok �n,”
Mike felny�g�tt a h�ts� �l�sen �s beleh�nyt a zacsk�ba. Fintorogtam, rem�lve, hogy az �n gyomrom
kib�rja a szagot �s a hangot. Jake aggodalmasan n�zett h�tra a v�llai f�l�tt, hogy megbizonyosodjon, a
kocsija nem lett-e bemocskolva.
A vissza�t hosszabbnak t�nt.
Jacob cs�ndes volt, elgondolkod�. A karj�t k�r�l�ttem hagyta, ami olyan meleg volt, hogy a hideg
sz�l m�r j�lesett.
Em�szt� b�ntudattal b�multam ki a sz�lv�d�n.
Nagy hiba volt Jacobot b�tor�tani. Tiszta �nz�s�g. Az nem sz�m�tott, hogy pr�b�ltam tiszt�zni a
helyzetemet. Ha m�g �rzett rem�nyt, hogy ez valami t�bb is lehet, mint bar�ts�g, akkor nem voltam
el�g �rthet�.
Hogy tudn�m neki megmagyar�zni, hogy meg�rtse? Egy �res kagyl�h�j voltam. Mint egy �res h�z –
hal�lra�t�lt - h�napokig teljesen lakatlan voltam. Most m�r kiss� megjav�tottak. Az el�szoba jobb �llapotban volt. De ez volt minden - csak egy kis r�sz. � enn�l jobbat �rdemel - jobbat, mint egy
egyszob�s, omladoz� feljav�tott h�z. Nincs akkora �sszeg� beruh�z�s a r�sz�r�l, amellyel seg�thetne visszat�rnem a r�gi ker�kv�g�sba.
M�gis tudtam, hogy nem fogom elk�ldeni �t. T�ls�gosan is sz�ks�gem volt r�, �s �nz� voltam. Tal�n, tiszt�zhatn�m a dolgokat jobban a r�szemr�l, �gy tudn�, hogy el k�ne hagynia engem. Beleremegtem a gondolatba, ekkor Jacob m�g szorosabban karolt �t.
Haza vittem Mike-ot a kocsij�val, m�g Jacob h�tulr�l k�vetett minket, hogy azt�n engem vigyen haza.
Jacob csendben volt eg�sz �ton a h�zunk fel�, �s azon gondolkoztam, hogy vajon � is ugyanazokon a dolgokon t�preng, mint �n. Tal�n meggondolta mag�t.
„Szeretn�m beh�vni magamat, mivel kor�n megj�tt�nk.” mondta, mikor leh�z�dtunk a teheraut�m mell�. „De azt hiszem igazad, van a l�zzal kapcsolatban. Kezdem egy kicsit…fur�n �rezni magam.”
„� ne, nehogy m�r te is! Szeretn�d, hogy haza vigyelek?”
„Nem.” r�zta meg a fej�t, �s �sszeh�zta a szem�ld�k�t. „M�g nem �rzem magam betegnek. Csak…rosszul vagyok. Ha kell, f�lreh�z�dok.”
„Felh�vsz, amint meg�rkezt�l?” k�rdeztem agg�dva.
„Persze, persze.” R�ncolta a szem�ld�k�t, mik�zben a s�t�ts�gbe b�mult, �s az ajk�ba harapott.
Kinyitottam az ajt�t, hogy kisz�llhassak, de � megfogta a csukl�mat k�nnyed�n �s ott tartott.
Megint felfigyeltem, hogy milyen forr�nak �rz�dik a b�re az eny�men.
„Mi az, Jake?” k�rdeztem.
„Valamit el akarok mondani, Bella…de az hiszem, t�l �rzelg�sen fog hangzani.”
S�hajtottam. Ez ugyanolyan lesz, mint a moziban. „Folytasd.”
„Csak annyi, hogy tudom, hogy nagyon boldogtalan vagy. �s tal�n ez nem seg�t semmit, de
szeretn�m, ha tudn�d, hogy �n mindig itt leszek. Soha nem foglak cserbenhagyni–meg�g�rem, hogy
mindig sz�m�thatsz r�m. Wow, az el�g �rzelg�snek hangzott. De legal�bb tudod, ugye? Hogy �n
soha de soha nem b�ntan�lak?”
„Igen Jake, tudom. �s m�r eddig is sz�m�tottam r�d, tal�n jobban, mint ahogy te gondoln�d.”
Mosoly jelent meg az arc�n, mint ahogy a napfelkelte v�r�sre festi a felh�ket, �s ki akartam v�gni
a nyelvemet. Egy sz� sem volt hazugs�g abb�l, amit mondtam, de hazudnom kellett volna. Az
igazs�g rossz volt �s f�jni fog neki. �n fogom �t cserbenhagyni.
Egy k�l�n�s kifejez�s suhant �t az arc�n. „T�nyleg jobb, ha most haza megyek,” mondta.
Gyorsan kisz�lltam.
„Majd h�vj!” Kiab�ltam, mik�zben elhajtott.
N�ztem amint elment, �s �gy t�nt, legal�bb a kocsit tudja ir�ny�tani. B�multam az �res utc�t,
miut�n elment, �s egy kicsit �melyegtem, de nem, fizikai �rtelemben.
Mennyire v�gytam r�, hogy Jacob Black b�rcsak a testv�remk�nt sz�letett volna, a h�s-v�r
testv�remk�nt, �gy tarthatn�k valamif�le t�rv�nyes ig�nyt �r�, ami mentes�tene engem b�rmilyen
felel�ss�g al�l. Isten tudja, hogy soha sem akartam kihaszn�lni Jacobot, de nem tudtam orvosolni,
csak megmagyar�zni a b�ntudatot, amit most �reztem, �s ami azt jelentette, hogy m�giscsak
megtettem.
M�g ink�bb, hogy sosem sz�nd�koztam szeretni �t. Egy dolgot igaz�n tudtam, – tudtam a
gyomrom m�ly�n, a csontjaimban, tudtam a fejem b�bj�t�l a talpamig, tudtam az �res mellkasom
m�ly�n – hogy hogyan ad a szerelem er�t valakinek, hogy �sszet�rj�n t�ged.
�n helyrehozhatatlanul �ssze voltam t�rve.
De most sz�ks�gem volt Jacobra, �gy, mint egy drogra. T�l sok�ig haszn�ltam �t mank�nak, sokkal m�lyebb lett vele a kapcsolatom, mint azt �n terveztem volna megint b�rkivel. Most m�r nem b�rn�m elviselni, hogy b�rmi baja legyen, de azt sem tudtam megakad�lyozni, hogy b�ntsam.
Azt hitte, hogy az id� �s a t�relem majd megv�ltoztathat, �s, hab�r �n tudtam, hogy egy�ltal�n nincs igaza, azt is tudtam, hogy hagyni fogom neki, hogy megpr�b�lja.
A legjobb bar�tom volt. Mindig szeretni fogom �t, �s ez soha, soha nem lesz el�g.
Bementem a h�zba, le�ltem a telefon mell� �s r�gtam a k�rmeimet.
„M�r v�ge a filmnek?” K�rdezte Charlie meglepetten, amint bementem. A f�ld�n �lt, csak egy m�terre a TV-t�l. Biztos egy izgalmas meccs.
„Mike beteg lett,” magyar�ztam „Valamilyen gyomorinfluenza.”
„Te j�l vagy?”
„Most j�l �rzem magam.” Mondtam bizonytalanul. Val�j�ban, leleplez�dtem.
A konyhapultnak d�ltem, a kezem csak centikre a telefont�l �s pr�b�ltam t�relmesen v�rni. Arra a
k�l�n�s kifejez�sre gondoltam, amit Jacob arc�n l�ttam, miel�tt elhajtott, �s az ujjaim elkezdtek
dobolni a pulton. Ragaszkodnom kellett volna hozz�, hogy �n vigyem haza.
N�ztem az �r�n a percek m�l�s�t. T�z. Tizen�t. M�g ha �n vezetek is csak tizen�t percbe telik az
�t, �s Jacob gyorsabban vezetett. Tizennyolc perc. F�lkaptam a telefont �s t�rcs�ztam.
Csak cs�ng�tt �s cs�ng�tt. Tal�n Billy alszik. Tal�n rossz sz�mot h�vtam. �jra pr�b�ltam. A
nyolcadik cs�ng�sre, amikor m�r le akartam tenni, Billy f�lvette.
„Hello?” k�rdezte. Hangja �vatos volt, mintha rossz h�rre sz�m�tott volna.
„Billy, Bella vagyok – Jake haza�rt m�r? Kb. h�sz perce ment el innen.”
„Itthon van.” mondta kifejez�stelen�l
„F�l kellet volna h�vnia,” Kicsit ideges lettem. „Rosszul volt, mikor elment �s agg�dtam.”
„T�l rosszul volt, hogy f�lh�vjon. Most sem �rzi j�l mag�t.”Billy tart�zkod�nak hangzott.
R�j�ttem, hogy biztos Jacobbal akar lenni.
„Sz�lj, ha b�rmiben seg�thetek” aj�nlottam „�t tudok menni.” Billyre gondoltam a tol�sz�k�ben �s
Jacobra, amint mag�r�l gondoskodik…
„Ne, ne” mondta Billy gyorsan „J�l vagyunk. Maradj otthon.”
M�r majdnem udvariatlan volt, ahogy mondta.
- Ok�. - mondtam
- Viszl�t Bella! - Megszakadta a vonal.
- Viszl�t! - Morogtam.
Nos, legal�bb haza�rt. K�l�n�s m�don, m�g mindig agg�dtam. Felv�nszorogtam a l�pcs�n, inger�lten. Tal�n holnap �tmehetek munka el�tt, hogy megn�zzem j� van-e. Vihetn�k levest – kell lennie itthon valahol egy zacsk� Campbell’s-nek. (szerk.m�rka)
R��bredtem, hogy az �sszes ilyen tervet t�r�lhetem, amikor kor�n fel�bredtem - az �r�m szerint f�l �tkor - �s besprinteltem a mosd�ba. Charlie ott tal�lt r�m f�l �r�val k�s�bb, a f�ld�n fekve, �s
az arcom a hideg f�rd�k�d sz�l�nek nyomtam.
Hossz� percig n�zett r�m.
„Az influenza,” mondta v�g�l.
„Igen.” ny�gtem.
„Sz�ks�ged van valamire?” k�rdezte.
„H�vd fel nekem Newton�kat, l�gyszi!” mondtam rekedten. „Mondd meg nekik, hogy elkaptam azt, amit Mike is, �s hogy ma nem tudok dolgozni menni. Mond, hogy sajn�lom.”
„Persze. Nem probl�ma.” mondta.
A nap h�tralev� r�sz�t a f�rd�szoba padl�j�n t�lt�ttem, egy p�r �r�t aludtam az �sszegy�r�d�tt
t�r�lk�z�k�n fekve. Charlie azt �ll�totta, hogy dolgoznia kell, de gyan�tottam, hogy csak bel�p�st
szeretett volna egy f�rd�szob�ba. Ott hagyott mellettem a f�ld�n egy poh�r vizet, nehogy
kisz�radjak.
F�l�bredtem, mikor haza�rt. L�ttam, hogy s�t�t volt a szob�mban – sz�rk�let ut�n. Neh�zkesen
f�lj�tt a l�pcs�n, hogy l�ssa j�l vagyok-e.
„M�g �letben?”
„Fogjuk r�.” mondtam.
„Szeretn�l valamit?”
„Nem, k�szi.”
Hezit�lt, l�tsz�lag nem volt elem�ben. „Akkor ok�.” mondta �s lement a konyh�ba.
Egy p�r perc m�lva hallottam, ahogy cs�ng a telefon. Charlie halkan besz�lt valakivel egy percig, majd lerakta.
„Mike jobban �rzi mag�t” sz�lt f�l az emeletre.
Nos, ez b�ztat� volt. � kb. 8 �r�val el�bb lett beteg, mint �n. M�g nyolc �ra. A gondolatra forgott egyet a gyomrom, �s felh�ztam magam, hogy a WC f�l� hajoljak.
Megint a t�r�lk�z�n aludtam el, de amikor f�lkeltem az �gyamban voltam �s kint vil�gos volt.
Nem eml�keztem r�, hogy felkeltem volna, sz�val biztos Charlie cipelt be a szob�mba – �s az
�jjelimre rakta a poh�r vizet. Fonnyadtnak �reztem magam. Az eg�szet megittam, hab�r kicsit fura
�ze volt att�l, hogy eg�sz �jjel �llt.
Lassan f�lkeltem, pr�b�ltam nem el�id�zni a h�nyingert megint. Gyenge voltam �s sz�rny� �ze volt a sz�mnak, de a gyomrom j�l volt. Az �r�mra n�ztem.
Az �n 24 �r�m lej�rt.
Nem er�ltettem, nem ettem semmi m�st, csak s�s kekszet reggelire. Charlie megk�nnyebb�ltnek t�nt, hogy j�l vagyok.
Amint meggy�z�dtem r�la, hogy nem fogom a napot a f�rd�szoba padl�j�n t�lteni, felh�vtam Jacobot.
Jacob vette f�l, de amint meghallottam a hangj�t, tudtam, hogy � m�g nincs t�l rajta.
„Hall�?” A hangja megt�rt volt, rekedtes.
„Oh, Jake” egy�tt �rz�en s�hajtottam. „Sz�rnyen betegnek hangzol.”
„Sz�rnyen is �rzem magam.” Suttogta
„Annyira sajn�lom, hogy r�vettelek, hogy gyere el velem. Ez sz�v�s.”
„�n �r�l�k, hogy elmentem.” M�g mindig suttogott „Ne okold magad. Ez nem a te hib�d”
„Hamarosan jobban leszel” �g�rtem „Mikor fel�bredtem ma reggel, m�r semmi bajom sem volt.”
„Beteg volt�l?” K�rdezte egyhang�an.
„Igen, �n is elkaptam, de m�r j�l vagyok.”
- Az j�. - A hangja halott volt.
- Sz�val p�r �r�n bel�l jobban leszel,” b�tor�tottam.
Alig hallottam a v�lasz�t. - Nem hiszem, hogy ugyanazt a bajom, mint neked volt.-
- Nem az influenz�t kaptad el? - K�rdeztem zavartan,
- Nem. Ez valami m�s
- Mi a baj veled?
- Minden - suttogta - Minden egyes porcik�m f�j.
A f�jdalom a hangj�ban m�r majdnem tapinthat� volt.
- Mit csin�ljak, Jake? Mit vigyek hozz�tok?
- Semmit. Nem j�hetsz ide. - V�ratlan volt. Billyre eml�keztetett az el�z� est�r�l.
- �n m�r t�ljutottam azon a valamin, ami neked van.” mutattam r�.
Nem t�r�d�tt velem. „Majd h�vlak, ha tudlak. �s sz�lok, ha majd �tj�hetsz.”
- Jacob...
- Mennem kell. - mondta hirtelen s�rg�ss�ggel.
- H�vj, ha jobban �rzed magad.
- Rendben. - Egyezett bele �s a hangj�ban volt valami keser� �l.
Egy m�sodpercig csendben volt. V�rtam, hogy elk�sz�nj�n, de � is v�rt.
- Hamarosan tal�lkozunk - mondtam v�g�l.
- V�rj, am�g h�vlak - mondta �jra.
- Ok�….viszl�t, Jacob.
- Bella - suttogta a nevem, majd lerakta a telefont.