8.fejezet: Adrenalin

- Ok�, hol a kuplungod? -
A foganty�ra mutattam a bal oldali korm�nykerekemn�l. Hiba volt elengedni a fog�st. A neh�z motorbicikli imbolygott alattam, azzal fenyegetve, hogy lel�k az egyik oldalra. �jra megragadtam a kart, pr�b�lva egyenesen tartani.
- Jacob, ez nem fog fennmaradni - panaszkodtam.
- De fog, amikor mozg�sba lend�lsz - �g�rte. - Most, hol a f�ked?
- A jobb l�bam m�g�tt.
- Rossz.
Megragadta a jobb kezem �s ujjammal k�rbefogta a foganty�t a g�zadagol� felett.
- De azt mondtad...
- Ez az a f�k, amit akarsz. Ne haszn�ld a h�ts� f�ket most, azt majd k�s�bbre, amikor tudod, hogy mit csin�lsz.
- Ez nem hangzik j�l -  mondtam gyanakodva. - Nem mindk�t f�k ugyanolyan fontos?
- Felejtsd el a h�ts� f�ket, ok�? Itt..- K�rbecsomagolta kez�vel az eny�met �s leszor�ttatta velem a kart. - �gy tudsz f�kezni. Ne felejtsd el! - Szor�totta meg �jra a kezem.
- J� - �rtettem egyet.
- G�zped�l?
Elfordultam a jobb oldali markolathoz.
- Sebess�gv�lt�?
Megb�ktem a v�lt�t a bal v�dlimmal.
- Nagyon j�. Azt hiszem minden r�szt megtanult�l. Most m�r csak mozg�sba kell hoznod.
- Uh-huh - motyogtam, f�lve t�bbet mondani. A gyomrom furcs�n eltorzult �s azt hiszem a hangom is megt�rhetett. Rettegtem. Pr�b�ltam mondani magamnak, hogy a f�lelem �rtelmetlen. M�r t�l�ltem a legrosszabb dolgot, ami lehets�ges. �sszehasonl�tva azzal, mi�rt k�ne engem b�rminek
megf�leml�tenie most? K�pesnek kellene a hal�l arc�ba n�znem �s nevetnem.
A gyomrom nem vette meg.
Leb�multam a koszos �t hossz� s�vj�ra, amit minden oldal�r�l s�r�, k�d�s z�ld bor�tott. Az �t homokos volt �s nyirkos. Jobb, mint a s�r.
- Szeretn�m, ha lenyomva tartan�d a kuplungot - utas�tott Jacob.
K�rbefontam az ujjaimat a kuplungon.
- Most ez d�nt�, Bella - hangs�lyozta Jacob. - Ne engedd el azt, ok�? Azt akarom, hogy tettesd azt, hogy egy �l� gr�n�tot adtam. Az �rintkez�l�b kint van �s te fogod le azt. - Szorosabban szor�tottam.
- J�. Gondolod, be tudod r�gni a kart?
- Ha megmozd�tom a l�bam, leesek - mondtam neki a csikorg� fogaimon kereszt�l, �s az ujjaim k�rbeszor�tott�k az �l� gr�n�tomat.
- Ok�, megcsin�lom. Ne engedd el a kuplungot! -
H�tr�bb l�pett �s akkor hirtelen ler�ntotta a l�b�t a ped�lr�l. Volt egy r�vid has�t� zaj, �s a tol�ereje megremegtette a biciklit. Elkezdem oldalra esni, de Jake elkapta a motorbiciklit miel�tt az a f�ldre l�k�tt volna.
- Maradj �gy - b�tor�tott. - M�g mindig meg van a kuplung?
-Igen - zih�ltam.
- Helyezd el a l�baidat, - �jra megpr�b�lom .- De az �l�s h�tulj�ra rakta a kez�t, csak a biztons�g kedv��rt.
M�g n�gy r�g�sba tellett miel�tt az gy�jt�st kapott. �reztem, ahogy a motor morog alattam, mint egy
d�h�s �llat. Addig markoltam a kuplungot m�g az ujjaim meg nem f�jdultak.
„Pr�b�ld ki a g�zped�lt,” javasolta. „Nagyon k�nnyed�n. �s ne engedd el a kuplungot!”
Habozva elford�tottam a jobboldali foganty�t. B�r a mozdulat apr� volt, a bicikli morgott alattam.
Most m�rgesnek �s �hesnek hangzott. Jacob m�ly el�gedetts�ggel mosolygott.
„Eml�kszel, hogy kell els� sebess�gbe rakni?” k�rdezte.
„Igen.”
„Nos, rajta, csin�ld!”
„Ok�.”
V�rt p�r pillanatig.
„Bal l�b,” s�gta.
„Tudom,” mondtam egy m�ly l�legzetet v�ve.
„Biztos vagy benne, hogy ezt akarod csin�lni?” k�rdezte Jacob. „Ijedtnek t�nsz.”
„J�l vagyok,” csattantam fel. Els�re ler�gtam a g�zped�lt.
„Nagyon j�,” dics�rt meg. „Most pedig, nagyon finoman, ereszd ki a kuplungot.”
Tett egy l�p�st h�tra a biciklit�l.
„Azt szeretn�d, ha elengedn�m a gr�n�tot?” k�rdeztem hitetlenkedve. Nem csoda, hogy h�tr�lt.
„�gy tudsz elindulni, Bella. Csak csin�ld, apr�nk�nt!”
Ahogy elkezdtem a fog�somon enyh�teni, sokkolva szak�tott meg a hang, ami nem a mellettem �ll�
fi�hoz tartozott.
„Ez vakmer� �s gyerekes �s ostoba, Bella,” f�st�lg�tt a b�rsonyos hang.
„Oh!” zih�ltam �s a kezeim leestek a kuplungr�l.
A motorbicikli akadozva elindult alattam, el�rer�ntva engem �s azt�n a f�ldre omlott, f�lig r�m. A
d�rm�g� motor lefulladva meg�llt.
„Bella?” Jacob k�nnyed�n ler�ntotta r�lam a neh�z biciklit. „Megs�r�lt�l?”
De �n nem figyeltem.
„�n megmondtam,” morogta a t�k�letes hang krist�lytiszt�n.
„Bella?” Jacob megr�zta a v�llamat.
„J�l vagyok,” d�rm�gtem k�bultan.
T�bb mint j�l. A hang a fejemben visszat�rt. M�g mindig csengett a f�leimben—l�gy, b�rsonyos
visszhangok.
Az agyam gyorsan v�gigszaladt a lehet�s�geken. Itt nincs semmi j�rtass�gom...az �ton, amit sose l�ttam, csin�lni valami, amit eddig sose csin�ltam...semmi dejavu. Teh�t a hallucin�ci�k valami m�s �ltal kell, hogy kiv�lt�djanak… �reztem, ahogy az adrenalin v�gigfutott az ereimen �jra, �s azt hiszem megtal�ltam a v�lasz. Az adrenalin �s a vesz�ly valamif�le kombin�ci�ja, vagy tal�n csak a h�lyes�g.
Jacob felh�zott a l�baimra.
- Meg�t�tted a fejed? - k�rdezte.
- Nem hiszem. - Megr�ztam h�tra �s el�re, ellen�rz�sk�pp. -Ugye nem b�ntottam a biciklit? - Ez a gondolat aggasztott engem. Nyugtalan voltam, hogy megint kipr�b�lhassam, most azonnal.
Vakmer�nek lenni jobban kifizet�d�, mint gondoltam. Csal�s elfelejtve. Tal�n megtal�ltam a m�dj�t
annak, hogy hogyan id�zzem el� a hallucin�ci�kat—ez most sokkal fontosabb.
„Nem. Te csak le�ll�tottad a motort,” mondta Jacob, megszak�tva a gyors spekul�ci�mat. „T�l gyorsan
engedted el a kuplungot.”
B�lintottam. „Pr�b�ljuk meg �jra!”
„Biztos vagy benne?” k�rdezte Jacob.
„Felt�tlen.”
Ez alkalommal �n magam pr�b�ltam meg ler�gni a kart. Ez bonyolult volt; egy kicsit ugranom kellett,
hogy el�g er�vel csapjam le a ped�lt, �s minden alkalommal, amikor ezt megtettem, a bicikli
megpr�b�lt led�nteni. Jacob kezei a korm�nyker�k felett lebegtek, k�szen arra, hogy elkapjanak
engem, amikor sz�ks�gem van r�juk.
Sz�mos j� pr�b�lkoz�sba �s m�g t�bb rossz pr�b�lkoz�sba telt, miel�tt a motor beindult �s �letbe
�v�lt�tte mag�t alattam. Eml�kezve arra, hogy tartsam a gr�n�tot, megp�rgettem a g�zped�lt
k�s�rletk�ppen. Az felmorgott a legkisebb �rint�sre. A mosolyom most m�r a Jacob�n t�kr�z�d�tt.
„�vatosan a kuplunggal,” eml�keztetett.
„Meg akarod �lni magad? Ez az, amir�l ez az eg�sz sz�l?” besz�lt �jra a m�sik hang, a
hanghordoz�sa szigor� volt.
Szil�rdan mosolyogtam—m�g mindig m�k�d�tt—�s semmibe vettem a k�rd�st. Jacob nem engedni,
hogy b�rmi komoly t�rt�njen velem.
„Menj haza Charlie-hoz,” utas�tott a hang. A tiszta sz�ps�ge �mulatba ejtett engem. Nem engedhetem,
hogy az eml�kezetem elvesz�tse ezt, nem sz�m�t milyen �ron.
„Engedd fel lassan,” b�tor�tott Jacob.
„Az lesz,” mondtam. Egy kicsit zavart, amikor �szrevettem, hogy mindkett�j�knek v�laszolok.
A hang a fejemben morgott a motorzaj ellen.
Pr�b�ltam koncentr�lni ez alkalommal, nem engedni a hangnak, nehogy megint megijesszen. P�r
fokkal laz�tottam a kezemen. Hirtelen a bicikli sebess�get kapott �s tovar�ntott.
�s rep�ltem.
Volt sz�l, ami azel�tt nem volt, ami a b�r�met a kopony�m ellen f�jta �s h�tam m�g� dobta a hajamat
el�g er�vel ahhoz, hogy �gy �rezzem, mintha valaki h�zg�ln�. �gy �reztem a gyomrom h�tul maradt a
kezd�pontn�l; az adrenalin v�gigszaladt a testemen, bizseregve az ereimben. A f�k sietve elhagytak
engem, z�ld falk�nt elhom�lyosodva.
De ez csak els� sebess�g volt. A l�bam viszketett a sebess�gv�lt� fel�, amikor t�bb g�zt adtam.
„Ne, Bella!”parancsolta a d�h�s, m�z�des hang a f�lemben. „Figyelj arra, mit csin�lsz!”
Ez elt�r�tett el�gg� a sebess�gt�l, hogy �szrevegyem, hogy az �t elkezdett lassan balra kanyarodni, �s
�n m�g mindig egyenesen mentem. Jacob nem mondta, hogy kell fordulni.
„F�k, f�k,” mormogtam magamnak, �s �szt�n�sen lecsaptam a bal l�bammal, mintha a j�rg�nyomban
lenn�k.
A bicikli hirtelenen ingatagg� v�lt alattam, el�sz�r az egyik oldalra d�l�ng�lve, azt�n a m�sikra.
Tov�bb vonszolt engem a z�ld fal fel�, �s �n t�l gyorsan mentem. Megpr�b�ltam elford�tani a
korm�nyt a m�sik ir�nyba, �s az azonnali s�lyeltol�d�s a f�ld fel� tolta a biciklit, m�g mindig a f�k
fel� sodorva.
A motorbicikli megint rajtam landolt, hangosan ord�tva, �th�zva engem a nedves homokon, am�g
valami �lland�ba nem �tk�ztem. Nem l�ttam. Az arcom �sszekeveredett a moh�val. Pr�b�ltam
felemelni a fejem, de volt valami az utamban.
Sz�d�ltem �s �sszezavarodtam. �gy hangzott, mintha h�rom dolog kusz�l�dott volna �ssze—a bicikli
rajtam, a hang a fejemben, �s valami m�s…
„Bella!” ki�ltotta Jacob, �s hallottam, ahogy a m�sik bicikli moraja megszakad.
A motorbicikli nem szegezett t�bb� a f�ldnek, �s �n k�rbefordultam leveg��rt. Minden morg�s
eln�mult.
„Wow,” mormoltam. Megborzongtam. Ennek annak kellett lennie, a receptnek a hallucin�ci�khoz---
adrenalin meg bakl�v�s meg h�lyes�g. Valami ehhez k�zeli, valahogyan.
„Bella!” hajolt fel�m nyugtalanul Jacob. „Bella, �letben vagy?”
„J�l vagyok!” lelkesedtem. Behajl�tottam a kezeimet �s l�baimat. Minden pontosan m�k�d�k�pesnek
t�nt. „Csin�ljuk �jra!”
„Nem hinn�m.” hangoztatta m�g mindig agg�dva Jacob. „Azt hiszem, jobb, ha k�rh�zba sz�ll�talak
el�sz�r.
„Megvagyok.”
„Um, Bella? Van egy nagy v�g�s a homlokodon, �s �mlik bel�le a v�r,” t�j�koztatott.
Oda�t�ttem kezemmel a fejemre. �pp el�gg�, az nedves �s ragad�s volt. Semmit nem �reztem, csak a
nyirkos moha szag�t az arcomon, �s az visszatartotta a h�nyingert.
„Oh, sajn�lom Jacob!” Er�sen leszor�tottam a m�ly sebet, mintha vissza tudn�m er�szakolni a v�rt a
fejembe.
„Mi�rt k�rsz eln�z�st a v�rz�s�rt? csod�lkozott, ahogy hossz� karj�t a derekam k�r� fonta �s talpra
�ll�tott. „Menj�nk! �n vezetek!” kiny�jtva kez�t a kulcsok�rt.
„Mi lesz a biciklikkel?” k�rdeztem, �tadva neki �ket.
Egy pillanatig gondolkozott. „V�rj itt. �s vedd el ezt.” Levette a p�l�j�t, ami m�r v�rrel volt p�tty�zve
�s odadobta nekem. �sszetekertem �s szorosan a homlokomhoz tartottam. Elkezdtem �rezni a v�r
szag�t; m�lyeket l�legeztem a sz�mon kereszt�l �s pr�b�ltam valami m�sra koncentr�lni.
Jacob felugrott a fekete motorbiciklire, els�re beind�totta, �s visszasietett az �tra, homokot �s
kavicsokat permetezve maga ut�n. Kisportoltnak �s profinak n�zett ki, ahogy a korm�nyker�k fel hajolt, alacsony fejjel, el�re n�zve, csillog� haja csapkodta a r�zsz�n� b�r�t a h�t�n. A szemeim irigykedve sz�k�ltek �ssze. Biztos voltam benne, hogy �n nem �gy n�ztem ki az �n motoromon.
Meglep�dtem, hogy milyen messzire elmentem. Alig l�ttam Jacobot a t�volban, amikor v�gre el�rt a j�rg�nyhoz. Feldobta a biciklit a csomagtart�ra �s a vezet��l�shez sietett.
T�nyleg nem �reztem rosszul magam, amikor � siett�ben, hogy visszaj�jj�n hozz�m megpr�b�lta kih�zelegni a f�ls�ket�t� motorz�rg�st. A fejem kiss� sz�rt, �s a gyomrom nyugtalan volt, de a v�g�s nem volt komoly. Feji sebek jobban v�reznek, mint a t�bbi. Siets�ge nem volt sz�ks�ges.
Jacob hagyta j�ratni a motort, ahogy visszasietett hozz�m, megint k�rbefonva karj�val a derekam.
- Ok�, tegy�nk vissza a j�rg�nyra.
- �n �szint�n j�l vagyok - biztos�tottam �t, amikor seg�tett besz�llni. - Ne izgasd fel magad! Ez csak egy kis v�r.
- Csak nagyon sok v�r - hallottam �t d�rm�gni, ahogy visszament az �n biciklim�rt.
„Most, gondoljuk ezt �t ezt egy pillanatra,” kezdtem, mikor vissza�rt. „Ha elviszel a s�rg�ss�gire csak �gy, Charlie biztos, hogy hallani fog r�la.” pillantottam le a farmeromba pr�selt homokra �s piszokra.
„Bella, azt hiszem neked �lt�sekre van sz�ks�ged. Nem hagyom hogy elv�rezz.”
„Nem fogok,” �g�rtem. „Vigy�k el�sz�r vissza a bicikliket, �s ezut�n meg�llunk a h�zamn�l, �gy
megszabadulhatunk a bizony�t�kokt�l, miel�tt a k�rh�zba menn�nk.”
„Mi lesz Charlie-val?”
„Azt mondta, hogy dolgoznia kell.”
„Teljesen biztos vagy benne?”
„B�zz bennem! K�nnyen v�rz� t�pus vagyok. Ez nem annyira sz�rny�, mint amilyennek l�tszik.”
Jacob nem volt boldog—az eg�sz sz�ja lefel� g�rb�lt egy nem jellemz� rosszall�sba—de nem akarta,
hogy bajba ker�ljek. Kib�multam az ablakon, a t�nkrement p�l�j�t a fejemhez tartva, mialatt �
Forksba vitt.
A motorbicikli jobb volt, mint amir�l �lmodtam. Az eredeti c�lt szolg�lta. Csaltam—megszegve az
�g�retemet. Tal�n gyorsan v�geznek velem a s�rg�ss�gin �s megpr�b�lhatn�m �jra ma este.
Lesietni az �ton �gy csod�latos volt. A sz�l �rzete az arcomon, a sebess�g �s a szabads�g… a m�ltb�li
�letre eml�keztetett engem, �trep�lni a s�r� erd�n �t n�lk�l, h�tizs�kk�nt, am�g � futott—megsz�ntem
gondolkodni akkor ott, hagyva, hogy az eml�k megt�rj�n hirtelen gy�tr�d�ssel. �sszer�ndultam.
„M�g mindig j�l vagy?” ellen�rizte Jacob.
„Aha.” Pr�b�ltam olyan meggy�z� lenni, mint azel�tt.
„Mindenesetre,” tette hozz�. „Ki fogom k�tni a l�bf�kedet ma este.”
Otthon, el�sz�r elmentem megn�zni magamat a t�k�rben; meglehet�sen h�tborzongat� volt. A v�r
vastag cs�kokban r�sz�radt az arcomra �s a nyakamra, �sszegubancol�dva a s�ros hajamban.
Megvizsg�ltam magam klinikailag, azt tetetve, hogy a v�r csak fest�k, �gy az nem h�borgatta a
gyomromat. A sz�mon kereszt�l l�legeztem �s �gy rendben volt.
Lemostam amennyire csak tudtam. Azt�n elrejtettem a szennyes, v�res ruh�imat a szennyestart�
alj�ra, felv�ve egy �j farmert �s egy begombol�s inget (azt nem kellett a fejemen �th�zni) olyan
�vatosan, ahogy csak tudtam. Mindezt egy k�zzel int�ztem el, �gy, hogy minden ruh�m v�rmentes
maradt.
„Siess,” h�vott Jacob.
„Ok�,ok�,” kiab�ltam vissza. Azut�n, hogy megbizonyosodtam, hogy semmi rendetlens�get nem
hagytam magam ut�n, a f�ldszintre mentem.
„Hogy n�zek ki?” k�rdeztem �t.
„Jobban,” ismerte el.
„De �gy n�zek ki, mint aki megbotlott a gar�zsodban �s beverte a fej�t a kalap�csba?”
„Persze, gondolom.”
„Akkor menj�nk!”
Jacob sietve kitess�kelt az ajt�n �s megint ragaszkodott a vezet�shez. F�l�ton voltunk a k�rh�zba,
amikor �szrevettem, hogy m�g mindig p�l� n�lk�l van.
B�n�sen �sszer�ncoltam a homlokom. „Hoznunk kellett volna a kab�tod.”
„Az el�rult volna minket,” ugratott. „Mindamellett, nincs hideg.”
„Viccelsz?” Borzongtam �s kiny�ltam, hogy felkapcsoljam a f�t�st.
N�ztem Jacobot, hogy l�ssam, ha csak a kem�ny leg�nyt j�tssza, �gy nem agg�dtam, el�g k�nyelmesen
�rezte mag�t. Az egyik kez�t az �l�sem h�tulj�ra tette, b�r �n �sszekuporodtam, hogy melegen tartsam
magam.
Jacob t�nyleg id�sebbnek n�zett ki, mint tizenhat—nem kifejezetten 40 , de tal�n id�sebbnek, mint �n.
Quil-en nincs sokkal t�bb izomk�tegb�l, de mindaz�rt Jacob �ll�tja, hogy � csak csontv�z. Az izmok
hossz�, sz�v�s fajt�b�l voltak, de mindenk�ppen ott voltak a sima b�r alatt. A b�re olyan sz�p sz�n�
volt, hogy f�lt�kenny� tett.
Jacob �szrevette a r�szletekbe men� vizsg�latomat.
„Mi az?”k�rdezte, hirtelen �ntudattal.
„Semmi. Csak nem vettem �szre kor�bban. Tudod, hogy aff�le sz�p vagy?”
Miut�n a szavak kics�sztak, agg�dtam, hogy tal�n rosszul �rtelmezi az �szt�nz� �szrev�telemet.
De Jacob csak forgatta a szem�t. „Nagyon er�sen be�t�tted a fejed, ugye?”
„Nem viccelek.”
„Nos, akkor, aff�le k�sz�n�m.”
Vigyorogtam. „Aff�le sz�vesen.”
7 �lt�s kellett, hogy bez�rj�k a v�g�st a homlokomon. A helyi �rz�stelen�t� sz�r�s ut�n nem volt f�jdalom a m�veletben. Jacob fogta a kezem, am�g Dr. Snow varrt, �n pedig pr�b�ltam nem arra gondolni, hogy mi�rt ironikus is ez.
�r�k id�kig a k�rh�zban voltunk. Mire v�geztem, ki kellett dobnom Jacobot otthon �s visszasietnem, hogy vacsor�t f�zzek Charlie-nak. Charlie �gy t�nt bevette a t�rt�netemet arr�l, hogy elestem Jacob
gar�zs�ban. Elv�gre nem �gy n�zett ki, hogy �n ne lettem volna k�pes bevinni magamat a s�rg�ss�gire az el�bb, nem t�bb seg�ts�ggel, mint a saj�t l�bam.
Ez az este nem volt olyan rossz, mint az els�, miut�n hallottam a t�k�letes hangot Port Angeles-ben. A
lyuk visszat�rt, mint mindig, mikor t�vol voltam Jacob-t�l, de nem l�ktetett olyan nagyon a sz�lek
k�r�l. M�r el�re elterveztem, hogy v�rni fogom az �rz�ki csal�d�st, �s ez egy elterel�s volt. Azt is
tudtam, hogy jobban fogom �rezni magam, amikor Jacobbal lehetek megint. Ez k�nnyebb� tette az
�res lyuk �s az ismer�s f�jdalom hordoz�s�t; megk�nnyebb�l�s volt kil�t�sban. A r�m�lom is, vesztett
egy kicsit a befoly�s�b�l. Elborzadtam az �rt�ktelens�gt�l, mint mindig, de furcs�n t�relmetlen is
voltam, amint v�rtam a pillanatra, ami sikoltozva k�ld engem a tudatoss�gba. Tudtam, hogy a
r�m�lomnak v�ge kell, hogy legyen.
A k�vetkez� szerd�n, miel�tt haza�rhettem volna a s�rg�ss�gir�l, Dr. Gerandy felh�vta ap�mat, hogy
figyelmeztesse, lehets�ges, hogy agyr�zk�d�som van �s azt tan�csolta neki, hogy minden m�sodik
�r�ban �bresszen fel az �jszaka, hogy meggy�z�dj�n r�la, semmi komoly. Charlie szeme gyanakv�an
�sszesz�k�lt a gyenge magyar�zatomra arr�l, hogy megint megbotlottam.
„Tal�n teljesen t�vol k�ne maradnod a gar�zst�l, Bella,” javasolta aznap este, vacsora k�zben.
Bep�nikoltam, agg�dva, hogy Charlie azon van, lefektet valamif�le rendeletet, ami megtiltja La Pusht,
k�vetkez�sk�ppen a motorker�kp�romat. �s �n nem adom fel—a legcsod�latosabb hallucin�ci�m
volt ma. A b�rsonyhang� k�pr�zatom kiab�lt velem majdnem minden �t percben, miel�tt t�l hirtelen
h�ztam volna be a f�ket �s kil�ttem volna magamat egy f�ra. Elviselek b�rmilyen f�jdalmat, amit ez
okoz nekem ma este, egyetlen zoksz� n�lk�l.
„Ez nem a gar�zsban t�rt�nt,” tiltakoztam gyorsan. „T�r�ztunk �s megbotlottam egy k�ben.”
„Mi�ta t�r�zol te?” k�rdezte Charlie k�telked�en.
„Dolgozni Newton-�kn�l egyben egy kik�t�s, hogy kir�ndulj n�ha,” mutattam r�. „ Ha minden napot azzal t�ltesz, hogy k�lt�ri �rt�keket �rulsz, v�g�l k�v�ncsiv� v�lsz.”
Charlie mereven b�mult r�m, meggy�zetlen�l.
„�vatosabb leszek,” �g�rtem, titokban az asztal alatt keresztbe t�ve az ujjaimat.
„Nem b�nom, ha ott t�r�zol La Push k�r�l, de maradj k�zel a v�roshoz, ok�?”
„Mi�rt?”
„Nos, kaptunk egy csom� panaszt a vadvil�gr�l mostan�ban. Az erd�szeti oszt�ly meg fog gy�z�dni r�luk, de addig is…”
„Oh, a nagy medve,” mondtam, hirtelen meg�rtve. „Ja, p�r kir�ndul�, akik bej�ttek Newton-�khoz,
l�tt�k. Gondolod, hogy t�nyleg valami �ri�s mut�ns grizzly van odakint?
�sszer�ncolta a homlok�t. „Valami van. Maradj k�zel a v�roshoz, ok�?”
„Persze, persze,” mondtam gyorsan. Nem l�tszott teljesen megb�k�ltnek.
„Charlie kezd k�v�ncsiskod� lenni,” panaszoltam Jacob-nak, amikor felvettem �t p�nteken, suli ut�n.
„Tal�n kicsit jegeln�nk k�ne a dolgot a motorokkal.” L�tta az ellenz� kifejez�semet, ez�rt hozz�tette,
„Legal�bb k�r�lbel�l egy h�tig. T�vol tudsz maradni a k�rh�zt�l egy h�tig, igaz?”
„Mit fogunk csin�lni akkor?” ragadtam meg.
J�kedv�en mosolygott. „Amit csak akarsz.”
Egy percig gondolkodtam ezen—azon, hogy mit akarok.
Ut�ltam a gondolatot, hogy elvesz�tsem �ppen azon eml�kekhez val� k�zels�g r�vid m�sodperceit,
amik nem f�jtak—az egyetlent, ami mag�t�l j�tt, an�lk�l, hogy tudatosan gondoltam volna r�. Ha
nincsenek a biciklik, akkor fogok tal�lni valamilyen m�sik utat a vesz�lyhez �s az adrenalinhoz, �s ez
komoly gondolkod�st �s kreativit�st fog ig�nyelni. Semmit se csin�lni id�k�zben nem volt megnyer�.
Felt�telezem, hogy megint depresszi�s leszek, m�g Jake-kel is? Elfoglaltnak kell maradnom.
Tal�n van valami m�s m�d, valami m�s recept…valami m�s hely.
A h�z egy hiba volt, term�szetesen. De az � jelenl�te valahova oda van b�lyegezve, valahova
m�shova, mint bennem. Kell lennie egy helynek, ahol val�s�gosabbnak t�nik, mint az �sszes ismer�s
terepen, ami zs�folva van m�s emberi eml�kekkel.
Csak egy helyre tudtam gondolni, ami az igazs�got hordozza. Egy helyre, ami mindig hozz� fog
tartozni �s senki m�shoz. A var�zslatos helyre, tele f�nnyel. A gy�ny�r� mez�, amit �letemben csak
egyszer l�ttam, megvil�g�tva naps�t�s �s a b�r�nek ragyog�sa �ltal.
Az �tletnek volt egy nagy lehets�ges h�tul�t�je—lehet, hogy vesz�lyesen f�jdalmas lesz. A mellkasom
f�jt az �ress�gt�l, m�r att�l is, ha csak r�gondoltam. Neh�z volt egyenesen �llni, nem elhagyni magam.
De biztosan, minden hely k�z�l ott, hallani fogom a hangj�t. �s m�r �gyis mondtam Charlie-nak, hogy
t�r�zok…
„Mire gondolsz ilyen er�sen?” k�rdezte Jacob.
„Nos…” kezdtem lassan. „Megtal�ltam egyszer ezt a helyet az erd�ben—�tj�ttem rajta, amikor, um,
kir�ndultam. Egy kis mez�, a legszebb hely. Nem tudom, hogy megint le tudn�m-e nyomozni egyed�l.
Mindenk�ppen beletelne p�r pr�b�lkoz�sba…”
„Haszn�lhatn�nk ir�nyt�t �s egy r�csozott t�rk�pmint�t,” mondta Jacob magabiztos seg�t�k�szs�ggel.
„Tudod, hogy honnan indult�l?”
„Igen,�pp f�csap�s al�l, ahol az 1-10-es v�get �r. F�k�nt d�l fele mentem, azt hiszem.”
„Klassz. Meg fogjuk tal�lni!” Mint mindig, Jacob benn volt ak�rmiben, amit akartam. Nem sz�m�tott
mennyire fura is volt az.
�gy szombat d�lut�n felpr�b�ltam az �j t�rabakancsomat—amit aznap reggel szereztem be, az els�
alkalommal felhaszn�lva a 20 sz�zal�kos alkalmazotti kedvezm�nyemet - megragadtam az �j
topogr�fiai t�rk�pemet az Olympic Peninsul�r�l �s La Pushba vezettem.
Nem kezdt�k el azonnal; el�sz�r, Jacob sz�tterpeszkedett a nappali padl�j�n - elfoglalva az eg�sz
szob�t - �s egy teljes h�sz percen kereszt�l, egy bonyolult h�l�zatot rajzolt a t�rk�p jelmagyar�zatain kereszt�l, am�g �n letelepedtem a konyhasz�kre �s Billyvel besz�ltem. Billy egy�ltal�n nem t�nt agg�d�nak a mi megtervezett kir�ndul�sunkat illet�en. Meglep�dtem, hogy Jacob elmondta neki, merre megy�nk,a medv�t l�t�, fontoskod� embereknek hitelt nem adva. Meg akartam k�rni Billyt, hogy nem mondjon semmit err�l Charlienak, de att�l f�ltem, hogy a k�r�sem az ellenkez� eredm�nyt �rn� el.
„Tal�n l�tni fogunk egy szuper medv�t,” viccelt Jacob, a tervezet�re n�zve.
Gyorsan Billyre pillantottam, Charlie-f�le reakci�t�l f�lve.
De Billy csak nevetett a fi�n. „Tal�n vinned k�ne egy csupor m�zet, sz�ks�g eset�n.”
Jacob kuncogott. „Rem�lem az �j bakancsaid gyorsak Bella. Egy kis csupor m�z nem fog sok�ig lefoglalni egy �hes medv�t.”
„Nekem csak n�lad kell gyorsabbnak lennem.”
„Sok szerencs�t hozz�!” mondta Jacob, k�r�zve a szem�vel, mialatt �jra �sszehajtogatta a t�rk�pet.
„Gyer�nk!”
„�rezz�tek j�l magatokat!” d�rm�gte Billy, a h�t�szekr�ny fel� kerekezve.
Charlieval nem neh�z egy�tt �lni, de nekem �gy l�tszott, hogy Jacobnak m�g k�nnyebb dolga van,
mint nekem.
A koszos �t legv�g�ig vezettem, a jelz�s k�zel�ben meg�llva, ami jelezte a f��sv�ny kezdet�t. M�r
r�gen volt, mi�ta itt voltam �s a gyomrom idegesen reag�lt. Ez lehet, hogy egy nagyon rossz dolog. De
meg�ri, ha hallhatom �t.
Kisz�lltam �s megvizsg�ltam a s�r� z�ld falat.
„Erre mentem,”mormogtam, egyenesen el�re mutatva.
„Hmm,” motyogta Jake.
„Mi az?”
Megvizsg�lta az ir�nyt, ahova mutattam, azt�n a tiszt�n �szrevehet� �sv�nyt, majd vissza.
„�n �sv�nyj�r� t�pusnak gondoltalak.”
„�n nem.” Zordul mosolyogtam. „L�zad� vagyok.”
Nevetett �s azt�n kih�zta a t�rk�pet.
„Adj egy m�sodpercet.” Szak�rt� m�don tartotta az ir�nyt�t, k�rbeforgatva a t�rk�pet addig, am�g az
arra nem szegez�d�tt, amire � akarta.
„Ok�—els� vonal a h�l�n. Akkor csin�ljuk!”
Elmondhatom, hogy lelass�tottam Jacobot, de � nem panaszkodott. Pr�b�ltam nem elid�zni az utols�
t�r�mon, amikor az erd� ezen r�sz�n mentem kereszt�l, egy teljesen m�s t�rsas�ggal.
A norm�lis eml�kek m�g mindig vesz�lyesek voltak. Ha engedem magamnak, hogy bakl�v�st k�vessek el, azzal fog v�gz�dni, hogy a karjaim megragadj�k a mellkasomat, hogy egyben tarts�k, zih�ln�k a leveg��rt �s ezt hogy magyar�zn�m meg Jacobnak?
Ez nem volt olyan neh�z, mint gondoltam, hogy meg�rizzem a jelenre val� koncentr�lts�gomat. Az erd� sokkal ink�bb a f�lsziget egy m�sik r�sz�nek n�zett ki, �s Jacob m�rhetetlen�l m�s hangulatot �ll�tott be.
J�kedv�en f�ty�r�szett egy ismeretlen dallamot, lengette a kez�t �s k�nnyed�n mozgott a durva aljn�v�nyzeten kereszt�l. Az �rny�kok nem t�ntek olyan s�t�tnek, mint �ltal�ban. Nem az �n szem�lyes napommal menetelve.
Jacob ellen�rizte az ir�nyt�t minden p�r percben, egyenes vonalban tartva minket a h�l�j�nak egyik sugar�ban. T�nyleg �gy n�zett ki, mint aki �rt hozz�, mit csin�l. B�kolni akartam neki, de visszafogtam magam. Semmi k�ts�g, hozz�tett m�g n�h�ny �vet az � k�pzeletbeli kor�hoz.
Az elm�m v�ndorolt, am�g s�t�ltunk �s k�v�ncsiv� v�ltam. Nem felejtettem el a besz�lget�st, amit a tengeri szikl�kr�l tett�nk - v�rtam r�, hogy felhozza, de nem �gy n�zett ki, hogy ez be fog k�vetkezni.
„H�…Jake?” k�rdeztem t�tov�n.
„Igen?”
„Hogy vannak a dolgok…Embryvel? Visszat�rt norm�lisba m�r?”
Jacob egy percig n�ma volt, hossz� l�p�sekkel m�g mindig tov�bb mozogva. Amikor 10 l�bnyira el�l
volt, meg�llt, hogy megv�rjon.
„Nem. Nem lett norm�lis,” mondta Jacob, mikor utol�rtem �t, a sz�ja sz�le leg�rb�lt. Nem kezdett el
�jra s�t�lni. Hirtelen megb�ntam, hogy felhoztam.
„M�g mindig Sammel.”
„Upsz.”
Karj�t a v�llam k�r� helyezte, �s annyira aggodalmasan n�zett, hogy nem tudtam j�t�kosan ler�zni azt,
mint ahogy azt tal�n m�s esetben.
„M�g mindig k�l�n�sen n�znek r�d?” mondtam f�lig suttogva.
Jacob kereszt�lb�mult a f�kon. „N�ha.”
„�s Billy?”
„Olyan hasznos, mint eddig,” mondta keser�, m�rges hangon, ami zavart engem.
„A kanap�nk mindig nyitva �ll el�tted,” aj�nlottam fel.
Nevetett, kit�rve a term�szetellenes lehangolts�gb�l. „De a helyzetre val� tekintettel, ez Charliet is
beiktatn�—amikor Billy h�vja a rend�rs�get, hogy jelentse az emberrabl�st.
�n is nevettem, �r�lve, hogy Jacob visszat�rt a norm�lis ker�kv�g�sba.
Meg�lltunk, amikor Jacob azt mondta, hogy hat m�rf�ldet ment�nk, lev�gtunk nyugatra egy kis id�re,
�s a h�l�zat�nak �jabb vonal�n haladtunk tov�bb. Minden ugyan�gy n�zett ki, mint idefel�, �s az az
�rz�sem volt, hogy a buta keres�sem el�gg� hal�lra van �t�lve. Egyre jobban elismertem, mikor
elkezdett s�t�tedni, �s a naptalan nap elhalv�nyult csillagtalan �jszak�ba, de Jacob ann�l
magabiztosabb volt.
„Am�g biztos vagy benne, hogy a j� helyr�l kezdt�k…” pillantott le r�m.
„Igen. Biztos vagyok.”
„Akkor meg fogjuk tal�lni,” �g�rte, megragadva a kezem �s �th�zva engem a p�fr�nyt�megen. A
m�sik oldalon volt a j�rg�nyom. � b�szk�n tov�bb gesztikul�lt. „B�zz bennem!”
„J� van!” ismertem el. „A k�vetkez� alkalommal hozunk zsebl�mp�kat is.”
„Mostant�l ments�k meg a vas�rnapokat a kir�ndul�st�l. Nem tudtam, hogy ilyen lass� vagy.”
Visszar�ntottam a kezemet �s �ttrappoltam a vezet��l�shez, am�g � a reakci�mon kuncogott.
„Teh�t vev� vagy egy k�vetkez� pr�b�lkoz�sra holnap?” k�rdezte, becs�szva az any�s�l�sre.
„Persze. Kiv�ve, ha n�lk�lem akarsz menni, �gy nem tart�ztatlak fel az �n t�rpej�r�sommal.”
„T�l�lem,” biztos�tott. „Ha megint t�r�zunk, lehet, hogy szeretn�l szert tenni egy kis vakondpr�mre.
Fogadok, hogy m�r most nyomnak azok az �j csizm�k.”
„Egy kicsit,” ismertem el. �gy �reztem, hogy t�bb rajtam a v�zh�lyag, mint amennyi elf�rne.
„Rem�lem l�tjuk a medv�t holnap. Egy kiss� csal�dott vagyok emiatt.”
„Igen, �n is,” �rtettem egyet g�nyosan. „Tal�n holnap nagyobb szerencs�nk lesz �s valami megesz minket!”
„Medv�k nem akarnak embert enni. Nem vagyunk olyan j��z�ek.” vigyorgott r�m a s�t�t kocsiban.
„Term�szetesen, te tal�n kiv�tel vagy. Fogadok, hogy j� �zed van.”
„K�sz sz�pen,” mondtam, m�sfele n�zve. Nem � volt az els� szem�ly, aki ezt mondta nekem.