16. CARLISLE

  EDWARD VISSZAVEZETETT AZ AJT�HOZ, amely Carlisle rendel�j�be ny�lt. A k�sz�b�n megtorpantunk, de m�ris hallottuk odabentr�l Carlisle hangj�t.
  -  Szabad!
  Edward benyitott a magas mennyezet� szob�ba. A nagy ablakok nyugat fel� n�ztek. A falak itt is f�val burkolva -  m�r ahol egy�ltal�n l�tni lehetett a falat, ugyanis nagy r�sz�t roskadoz� k�nyvespolcok takart�k - t�bb k�nyv tornyosult itt f�l�m, mint amennyit valaha is k�nyvt�ron k�v�l l�ttam.
  Carlisle egy b�r karossz�kben �lt egy hatalmas mahag�ni �r�asztal m�g�tt. �ppen egy k�nyvjelz�t helyezett a kez�ben tartott, vaskos k�tet lapjai k�z�. A szoba pont �gy festett, amilyennek az egyetemi d�k�nok irod�j�t k�pzeltem - csak Carlisle l�tszott t�l fiatalnak ahhoz, hogy d�k�n lehessen.
  -  Miben seg�thetek? - k�rdezte ny�jasan, �s f�lemelkedett a hely�r�l.
  -   Szeretn�m megismertetni Bell�val a t�rt�net�nk egy r�sz�t -  mondta Edward. -  Vagyis igaz�b�l a te t�rt�netedet.
  -  De igaz�n nem akartunk zavarni! -  menteget�ztem.
  -  Egy�ltal�n nem zavartok. Hol akarod kezdeni?
  -  Nos, l�ssuk az �tikalauzt - Edward egyik kez�t k�nnyed�n a v�llamra t�ve az ajt� fel� ford�tott. Valah�nyszor meg�rintett, m�g ha csak fut�lag is, a sz�vem hangosan feld�r�mb�lt. Carlisle jelenl�t�ben ett�l m�g ink�bb zavarba j�ttem.
  Az el�ttem l�v� falat nem k�nyvek, hanem a legk�l�nb�z�bb m�ret�, bekeretezett k�pek bor�tott�k, n�melyik �l�nk sz�nekben ragyogott, m�sok fak�ak voltak �s egysz�n�ek. Siet�sen v�gigfutott a szemem a k�peken. Kerestem valami logik�t az elrendez�sben, valamilyen k�z�s mot�vumot, de nem tal�ltam semmit, tal�n mert nagyon siettem.
  Edward mag�val h�zott balra, egy egyszer� fakeretbe foglalt, n�gysz�glet� kis olajfestm�ny el�. Ez a kis k�p eg�szen elveszett a nagyobb �s �l�nkebb sz�n� festm�nyek k�z�tt: a sz�pia k�l�nb�z� �rnyalat�ban megfestett, apr�cska v�rost �br�zolt; meredek tet�k k�z�l n�h�ny karcs� torony emelkedett ki. A k�p el�ter�ben sz�les foly�, f�l�tte h�d �velt �t, amelyet par�nyi katedr�lisoknak l�tsz� �p�tm�nyek szeg�lyeztek.
  -  London az 1650-�s �vekben -  mondta Edward.
  -   Fiatals�gom Londonja -  sz�lalt meg Carlisle a h�tam m�g�l. �sszerezzentem: nem hallottam, mikor l�pett m�g�nk. Edward megszor�totta a kezemet.
  -  Elmondod te a t�rt�netet? -  k�rdezte Edward. H�trafordultam, hogy l�ssam, mit sz�l ehhez Carlisle.
  Tal�lkozott a tekintet�nk, �s elmosolyodott.
  -  Sz�vesen megtenn�m - felelte. - De az a helyzet, hogy m�ris k�s�sben vagyok. Reggel h�vtak a k�rh�zb�l, hogy Dr. Snow betegszabads�got vett ki m�ra. K�l�nben is, te �ppolyan j�l ismered a t�rt�netet, mint �n magam -  kacsintott Edwardra.
  Id�be telt, m�g megem�sztettem ezt a furcsa kett�ss�get -  a 17. sz�zadi Londonr�l besz�lnek, azt�n egyszer csak minden �tmenet n�lk�l egy k�rh�zi orvos �gyes-bajos dolgaira terel�dik a sz�.
  Az is el�gg� nyugtalan�tott, hogy a doktor csak az �n kedvem�rt mondta ki hangosan, amit gondol.
  Carlisle �jra melegen r�m mosolygott, azt�n kiment.
  Egy hossz� pillanatig n�m�n b�multam a Carlisle sz�l�v�ros�t �br�zol� k�pecsk�t.
  - Azt�n mi t�rt�nt? -  s�rgettem Edwardot. - Amikor r��bredt, hogy mi t�rt�nt vele?
  K�vettem Edward pillant�s�t egy �jabb festm�nyre, ez�ttal egy j�kora, sz�nes, de megfakult t�jk�pre -  elhagyatott, �rnyas erdei tiszt�st �br�zolt, a t�volban szikl�s hegycs�csok l�tszottak.
  - Amikor r�j�tt, hogy mi lett bel�le -  mondta Edward cs�ndesen -, f�ll�zadt a sors ellen. Megpr�b�lta elpuszt�tani mag�t. Csakhogy ez nem megy olyan k�nnyen.
  - Hogyan? -  Annyira megrend�ltem, hogy egyszer�en kit�rt bel�lem a k�rd�s.
  -  Sz�d�t� magass�gokb�l ugrott le - felelte Edward szenvtelen�l. -  Megpr�b�lta az �ce�nba fojtani mag�t... de m�g nagyon fiatal volt, �j l�t�ben is, �s nagyon er�s. Elk�peszt�, hogy egy�ltal�n ellen tudott �llni a k�s�rt�snek... hogy t�pl�lkozz�k... amikor pedig m�g olyan �j volt neki ez a dolog! Az �szt�n olyankor m�g els�pr�bb, mindenen fel�lkerekedik. De � annyira elborzadt �nmag�t�l, hogy ink�bb �gy d�nt�tt, hogy hal�lra �hezteti mag�t.
  - Ez lehets�ges? - k�rdeztem elhal� hangon.
  - Nem. Nagyon kev�s m�don lehet minket meg�lni.
  M�r nyitottam a sz�mat, hogy megk�rdezzem, mik�nt lehet, de miel�tt megsz�lalhattam volna, Edward folytatta.
  - Sz�val nagyon �hes volt, �s v�g�l m�r nagyon gy�nge is. Olyan messzire elk�borolt az emberekt�l, amennyire csak b�rt, mert r��bredt, hogy az akaratereje is gyeng�l. H�napokon �t �jszaka v�ndorolt, a legelhagyatottabb helyeket kereste, annyira undorodott �nmag�t�l.
  Egyik �jszaka szarvascsorda vonult el a rejtekhelye mellett. Carlisle f�l�r�lten a szomj�s�gt�l, gondolkod�s n�lk�l r�juk vetette mag�t. Ett�l visszat�rt az ereje, �s r�d�bbent, hogy l�tezik m�s megold�s, nemcsak az, amit�l rettegett, hogy gonosz sz�rnyetegg� v�lik. Mert h�t nem evett-e vadh�st el�z� �let�ben is? A k�vetkez� n�h�ny h�napban megsz�letett Carlisle �j �letfiloz�fi�ja. M�giscsak �letben maradhat an�lk�l, hogy gonosz d�mon lenne bel�le. �jra mag�ra tal�lt.
  Elkezdte hasznosan t�lteni az idej�t. Eleve intelligens volt, teli tud�sszomjjal. Most pedig korl�tlan mennyis�g� id� �llt rendelkez�s�re. �jszak�nk�nt tanult, napk�zben tervezgetett. �t�szott Franciaorsz�gba, �s...
  ? �t�szott Franciaorsz�gba?
  ?  Mindennapos dolog, hogy valaki �t�ssza a Csatorn�t, Bella! ? eml�keztetett t�relmesen.
  ?  Igen, t�nyleg, �gy van. Csak olyan muris�n hangzott ebben a sz�vegk�rnyezetben. Folytasd, k�rlek!
  ? Az �sz�s k�nnyen megy nek�nk...
  ? Nektek minden k�nnyen megy! ? legyintettem b�natosan. Edwardr�l ler�tt, hogy mulat rajtam.
  ? T�bbet nem szak�talak f�lbe, �g�rem! Komoran felnevetett, �s befejezte a mondatot:
  ? ...mivel gyakorlatilag nem kell l�legezn�nk.
  - Nektek...
  - Nem, nem, meg�g�rted! -  nevetett, �s hideg ujj�t k�nnyed�n az ajkamra tette. -  Akarod hallani a t�rt�netet, vagy sem?
  - Nem v�rhatod t�lem, hogy m�g csak meg se nyikkanjak, amikor csak �gy ukmukfukk k�z�lsz velem egy ilyen dolgot - m�ltatlankodtam az ujj�val az ajkamon.
  A keze a sz�mr�l a nyakamra v�ndorolt. A sz�vem, szok�s szerint, vad kalimp�l�sra v�ltott, de az�rt nem adtam fel.
  - Sz�val nektek nem kell l�legezni? - feszegettem.
  -  Nem, nincs r� sz�ks�g�nk. Puszta megszok�sb�l tessz�k. - V�llat vont.
  - Mennyi ideig tudtok meglenni... l�legzetv�tel n�lk�l?
  - Gondolom, ak�rmeddig: m�g sose pr�b�ltam ki. Egy id� ut�n kezd kiss� k�nyelmetlenn� v�lni... mert ilyenkor persze szagokat sem �rz�nk.
  - Kezd kiss� k�nyelmetlenn� v�lni -  visszhangoztam bamb�n.
  Nem �gyeltem r�, milyen k�pet v�gok, de kellett lennie valaminek az arcomon, amit�l elkomorodott. A kez�t leejtette az oldala mell�, arca megint egy szobor�.
  - Mi a baj? -  suttogtam, �s meg�rintettem. Az �rint�semt�l ell�gyult, �s fels�hajtott.
  - Folyton v�rom, mikor t�rt�nik m�r meg.
  - Micsoda?
  -  Tudom, hogy egyszer, valami, amit mondok, vagy valami, amit l�tsz, t�l sok lesz neked. �s akkor sikoltozva elrohansz, elmenek�lsz t�lem. - Halv�nyan elmosolyodott, de a szeme komoly maradt. -  Nem foglak visszatartani. Nem b�nom, ha �gy lesz, mert azt szeretn�m, hogy biztons�gban legy�l. Ugyanakkor veled szeretn�k maradni. Ezt a k�t k�v�ns�got lehetetlen �sszeegyeztetni... - elharapta a mondat v�g�t.
  -  Nem rohanok el sehov�! - �g�rtem.
  -  Majd megl�tjuk! - M�r megint mosolygott. Nyelvet �lt�ttem r�.
  -  H�t akkor folytasd! Ott tartottunk, hogy Carlisle �t�szott Franciaorsz�gba.
  Miel�tt folytatta volna a t�rt�netet, pillant�sa egy k�vetkez� k�pre v�ndorolt ?  ez volt a legsz�nesebb mind k�z�tt, a kerete is ennek volt a legd�szesebb, �s ez volt a legnagyobb is: k�tszer olyan sz�les, mint az ajt�. A v�sznon lepelbe �lt�z�tt, f�nyl� alakok sokas�ga. Pal�stjaik magas oszlopok k�r� csavarodtak vagy m�rv�ny erk�lyekr�l lobogtak lefel�. Nem tudtam eld�nteni, mit �br�zol: lehetett egy jelenet a g�r�g mitol�gi�b�l, de a felh�k k�zt lebeg� f�rfiak �s n�k �pp�gy lehettek bibliai alakok is.
  -  Carlisle �t�szott Franciaorsz�gba, �s onn�t tov�bbhaladva bej�rta Eur�p�t, azokat a v�rosokat, ahol a legjobb egyetemek voltak. �jszaka zen�t, term�szettudom�nyt �s orvostudom�nyt tanult. Megtal�lta a hivat�s�t, amely egyszersmind vezekl�st is jelentett sz�m�ra: orvos akart lenni, hogy emberi �leteket mentsen -  mondta Edward tiszteletteljes, m�r-m�r �h�tatos arccal. -  Elmondhatatlan, micsoda k�zdelem zajlott benne: Carlisle-nak k�t �vsz�zadnyi gy�tr�d�s �r�n siker�lt t�k�letes�tenie az �nuralm�t. Ma m�r j�form�n teljesen �rz�ketlen az emberi v�r szag�ra, �s k�pes k�n n�lk�l v�gezni azt a munk�t, amit szeret. Ott, a k�rh�zban megtal�lta a lelki b�k�j�t... - Edward egy hossz� pillanatig a semmibe b�mult. Azt�n hirtelen r��bredt, mit is akart mondani. Ujj�val megkocogtatta a hatalmas festm�nyt, amely el�tt �lltunk.
  -  Tanulm�nyai sor�n eljutott It�li�ba, �s ott f�lfedezte a t�bbieket. �k sokkal civiliz�ltabbak �s m�veltebbek voltak, mint azok a nyomorultak ott a londoni csatorn�kban.
  N�gy alakra mutatott a festm�nyen; a legmagasabb balkonon �lltak, �s higgadtan szeml�lt�k az alattuk tombol� z�rzavart. Gondosan megvizsg�ltam a kvartettet, �s d�bbenten felnevettem, mert egyik�ket, az aranyhaj� f�rfit m�r ismertem.
  -  Solimen�t gyakran megihlett�k Carlisle bar�tai. Sokszor festette meg �ket isteneknek. -  Edward kuncogott. -  Aro, Marcus, Caius -  sorolta a m�sik h�rom figur�ra mutatva. Kett�nek k�z�l�k fekete volt a haja, a harmadik� h�feh�r. -  A m�v�szetek �jszakai patr�nusai!
  -  Mi lett vel�k? -  Az ujjam hegye ott t�tov�zott alig egy centire a v�sznon l�that� figur�kt�l.
  - M�g most is ott vannak. - Edward v�llat vont. - Mint ahogy m�r ott voltak ki tudja, h�ny ezer �ve. Carlisle csak r�vid ideig maradt vel�k, mind�ssze p�r �vtizedig. M�lys�gesen csod�lta az udvariass�gukat, a kifinomults�gukat, de �k minden�ron ki akart�k gy�gy�tani a „term�szetes t�panyagforr�suk” ir�nti ellenszenv�b�l, ahogyan �k nevezt�k. Megpr�b�lt�k meggy�zni Carlisle-t, Carlisle pedig �ket, de nem tudtak z�ld�gra verg�dni. Ekkor Carlisle �gy d�nt�tt, megpr�b�lkozik az �jvil�ggal. Arr�l �br�ndozott, hogy tal�l majd hozz� hasonl�kat. Nagyon mag�nyos volt. Sok�ig nem tal�lt senkit. De ahogy lassank�nt elterjedt az a felfog�s, hogy sz�rnyetegek csak a mes�kben l�teznek, Carlisle r�j�tt, hogy kapcsolatot teremthet az emberekkel, mintha k�z�l�k val� lenne. Elkezdett orvosk�nt praktiz�lni. De t�rsakat tal�lnia nem siker�lt, b�rmennyire s�v�rgott is ut�nuk, azt pedig nem merte megkock�ztatni, hogy az emberekhez igaz�n k�zel ker�lj�n. �jszak�nk�nt egy chicag�i k�rh�zban dolgozott, amikor kit�rt a j�rv�ny. M�r r�g�ta forgatott egy tervet a fej�ben, �s meg�rett benne az elhat�roz�s: ha nem tud t�rsat tal�lni, h�t teremt mag�nak egyet. De m�g vacill�lt, hiszen azt sem tudta pontosan, hogy mi vezetett a saj�t �talakul�s�hoz. Elborzadt a gondolatt�l, hogy ellopja valakit�l az �let�t, ahogy az �v�t ellopt�k. K�ts�gek k�zt verg�d�tt, amikor r�m bukkant. Az orvosok m�r lemondtak r�lam: magamra hagytak a haldokl�k k�rterm�ben. Carlisle a sz�leimet is kezelte, tudta, hogy senkim sincs a vil�gon. �gy d�nt�tt h�t, megpr�b�lja...
  Hangja suttog�ss� halkult, majd elcs�ndesedett. A semmibe meredve b�mult ki a nyugatra n�z� ablakon. Azon t�n�dtem, mi j�rhat a fej�ben? Carlisle eml�kei, vagy a saj�tjai? T�relmesen v�rtam.
  Amikor �jra fel�m fordult, gy�ng�d, angyali mosoly ragyogott fel az arc�n.
  -  �gy h�t a k�r bez�rult - fejezte be.
  -  �s onnant�l mindig is Carlisle-lal �lt�l?
  -  Majdnem mindig. - K�nnyed�n a derekamra tette a kez�t, �s mag�val h�zott, ki az ajt�n. Visszan�ztem a k�pekkel teli falra: vajon megismerhetem egyszer a t�bbi t�rt�netet is?
  Edward hallgat�sba burkol�zott, mik�zben v�gigment�nk a folyos�n, �gyhogy k�nytelen voltam r�k�rdezni:
  -  Csak „majdnem”?
  Fels�hajtott, szeml�tom�st nem akar�zott v�laszolnia.
  -   Volt egy tipikus, kamaszkori l�zad�som, k�r�lbel�l t�z �vvel azut�n, hogy megsz�lettem... vagy megteremtettek, nevezd, ahogy akarod. Elegem lett Carlisle �nmegtart�ztat� �letm�dj�b�l, �s d�h�s voltam r�, ami�rt korl�tozni pr�b�lt. �gyhogy egy ideig mag�nyosan csavarogtam.
  - T�nyleg? - Ink�bb k�v�ncsis�got �reztem, mint f�lelmet, pedig tal�n az ut�bbi volna praktikus.
  Edwardnak is felt�nt. K�d�sen �rz�keltem, hogy m�r a k�vetkez� l�pcs�fordul�n�l j�runk, de nemigen figyeltem a k�rnyezetre.
  - Ez sem tasz�t? - Nem.
  - Mi�rt nem?
  - H�t, gondolom az�rt, mert... �sszer�en hangzik. F�lnevetett, j� hangosan. K�zben f�l�rt�nk egy m�sik, szint�n lamb�ri�s folyos�ra.
  -  �j sz�let�semt�l fogva, megvolt az az el�ny�m, hogy olvastam m�sok gondolataiban, az emberek�ben csak�gy, mint a magunkfajt�k�ban. Ez�rt telt t�z �vbe, hogy k�pes legyek szembefordulni Carlisle-lal, hiszen tudtam, milyen �szinte, �s pontosan meg�rtettem azt is, mi�rt �l �gy, ahogy �l. �s mind�ssze n�h�ny �v kellett ahhoz, hogy visszat�rjek hozz�, �s �jra elk�telezzem magamat az � �letm�dja mellett. Azt hittem, siker�l meg�sznom azt a... depresszi�t..., amely egy�tt szokott j�rni a lelkifurdal�ssal. Mivel �n ismertem a zs�km�nyaim gondolatait, megtehettem, hogy elker�ljem az �rtatlanokat, �s csak a gonoszokat vegyem �ld�z�be. Ha egy gyilkos nyom�ba eredtem, aki egy fiatal l�nyt k�vetett egy s�t�t sik�torban, �s �n megmentettem a l�nyt, akkor m�gse lehetek olyan rettenetes.
  Kir�zott a hideg, mert t�ls�gosan is tiszt�n l�ttam magam el�tt mindazt, amir�l besz�lt -  az �jszakai sik�tort, a r�m�lt l�nyt, �s m�g�tte a s�t�t f�rfit. �s Edwardot, amint vad�szik -  borzalmas �s csod�latos, mint egy fiatal isten, �s nincs er�, amely az �tj�ba �llhat. Vajon h�l�s volt neki az a l�ny, vagy m�g jobban megr�m�lt, amikor megl�tta?
  -  De azt�n, ahogy m�lt az id�, kezdtem megl�tni a sz�rnyeteget a tulajdon szememben. �hatatlanul lelkiismeret-furdal�shoz vezetett az a sok kioltott ember�let, hi�ba �rdemelt�k meg sorsukat az �ldozataim. �s akkor visszat�rtem Carlisle-hoz �s Esm�hez. �gy fogadtak, mint a t�kozl� fi�t. Ez t�bb volt, mint amit �rdemeltem.
  Meg�lltunk a folyos� v�g�n, a legutols� ajt� el�tt.
  -  Az �n szob�m! -  Edward benyitott, �s maga ut�n h�zott. D�li fekv�s� szob�ja egyik fala ugyanolyan hatalmas ablak volt,
  mint a lenti nagyszob��. �gy l�tszott, a h�z teljes h�ts� frontja �vegb�l van. Edward ablaka az Olympic Mountain erdej�nek ember nem j�rta s�r�j�ben kanyarg� Sol Duc foly�ra n�zett. A hegyek sokkal k�zelebb voltak, mint k�pzeltem.
  A nyugati falat teljes eg�sz�ben zs�fol�sig megrakott CD-�llv�nyok bor�tott�k. T�bb CD volt itt, mint egy zenem�boltban. A sarokban a hifi berendez�sek cs�csmodellje. Ilyesmihez m�g hozz�ny�lni se merek, nemhogy bekapcsolni. �gy sehol, csak egy sz�les, h�vogat�, fekete b�rkanap�. A padl�n vastag, aranysz�n sz�nyeg, a falakon sz�ttesek, valamivel s�t�tebb �rnyalatban.
  -  Az akusztika kedv��rt? -  tal�lgattam. Kuncogva b�lintott.
  F�lkapta a t�vir�ny�t�t, �s bekapcsolta a lej�tsz�t. A halkan felcsend�l�, l�gy dzsessz �gy sz�lt, mintha a zenekar itt lenne vel�nk a szob�ban. K�zelebbr�l is szem�gyre vettem l�legzetel�ll�t� CD-gy�jtem�ny�t.
  -   Milyen rendszer szerint t�rolod ezeket? -  k�rdeztem, mert k�ptelen voltam b�rmif�le rendszert felfedezni a c�mekben.
  Csak f�l f�llel figyelt r�m.
  - Uhm, h�t a megjelen�s �ve szerint, azon bel�l pedig aszerint, melyiket mennyire kedvelem - mondta sz�rakozottan.
  Megfordultam, �s l�ttam, hogy valahogy furcs�n n�z r�m.
  - Mi baj?
  -  Azt sejtettem, hogy meg fogok k�nnyebb�lni. Most, hogy mindent tudsz r�lunk, nem kell t�bb� titkol�znom el�tted. De arra nem sz�m�tottam, hogy enn�l t�bbet is fogok �rezni. Hogy tetszik nekem ez a dolog. Hogy... boldog leszek t�le! - V�llat vont, �s elmosolyodott.
  - Ennek �r�l�k! - Eddig att�l f�ltem, megb�nja, hogy mindebbe beavatott. J� �rz�s volt, hogy nem �gy t�rt�nt.
  De azt�n megint az arcomat f�rk�szte, �s lehervadt a mosolya.
  - M�g mindig azt v�rod, mikor rohanok el sikoltozva, igaz? -  tal�lgattam.
  B�lintott.
  - Nem szeretn�lek ki�br�nd�tani, de egy�ltal�n nem vagy olyan f�lelmetes, mint amilyennek k�pzeled magad. Ami azt illeti, �n egy cs�ppet sem f�lek t�led! -  hazudtam k�nnyed�n.
  Szem�ld�k�t felvonva, hitetlenkedve meredt r�m. Azt�n hirtelen sz�les, gonosz mosoly ter�tette be a k�p�t.
  - Ezt most t�nyleg nem kellett volna mondanod!
  Halkan felmordult, valahonn�t a torka m�ly�b�l: ajk�t h�trah�zta t�k�letes fogsor�r�l. Hirtelen testtart�st v�ltott, f�lig lelapult, izmai megfesz�ltek, olyan volt, mint egy ugrani k�sz�l� oroszl�n.
  H�tr�lni kezdtem el�le, �s k�zben kih�v�an incselkedtem.
  - �gysem teszed meg!
  Nem l�ttam, ahogy r�m vetette mag�t - t�ls�gosan gyorsan t�rt�nt. A k�vetkez� pillanatban a leveg�ben tal�ltam magam, azt�n zuhantunk a kanap�ra, az meg nekisz�nk�zott a falnak. A karja k�zben eg�sz id� alatt, mint v�delmez� vasp�nt fogott k�r�l - j�form�n meg se �t�ttem magam. Leveg� ut�n kapkodva megpr�b�ltam kiszabadulni.
  De Edward nem hagyta. Ehelyett �sszecsomagolt, �s a mell�re szor�tott, biztosabban tartott, mintha vasl�ncokkal f�z�tt volna mag�hoz. R�m�lten pislogtam, de ura volt a helyzetnek, az arca nyugodt �s kisimult, szeme a j�kedvt�l ragyogott.
  -  Mit is mondt�l az el�bb? -  morogta j�t�kosan.
  -   Azt, hogy egy nagyon-nagyon f�lelmetes sz�rnyeteg vagy! g�nyol�dtam, b�r vag�nys�gomat n�mileg csorb�totta, hogy m�g mindig alig kaptam leveg�t.
  - �gy m�r sokkal jobb! -  helyeselt.
  - Jaj... -  f�szkel�dtem. -  Most m�r f�lkelhetek? De csak nevetett.
  -  Bej�het�nk? -  �rdekl�d�tt egy l�gy hang a folyos�r�l. Pr�b�ltam kiszabadulni a vasmarkok k�z�l, de Edward mind�ssze eligazgatott kiss�, �gy m�r valamivel illedelmesebben �ltem z �l�ben. Azt�n l�ttam, hogy Alice �ll az ajt�ban, m�g�tte Jasper. �ngolt az arcom, de Edward cs�ppet sem zavartatta mag�t.
  -  Gyertek csak! -  Edward m�g mindig halkan rotyogott.
  Alice nem tal�lt semmi kivetnival�t az �lelkez�s�nkben: bes�t�lt, vagy ink�bb bet�ncolt kecsesen a szoba k�zep�re, �s leereszkedett a padl�ra. Jasper azonban megtorpant, Edwardot m�regette, �n meg azon agyaltam, hogy biztos a k�zt�nk l�v� �rzelmeket igyekszik elm�rni a maga k�l�nleges �rz�k�vel.
  -  �gy hangzott, mintha �ppen elfogyasztan�d Bell�t eb�dre, �s az�rt j�tt�nk, hogy megk�rdezz�k, jut-e nek�nk is bel�le - k�z�lte Alice.
  Egy pillanatra a v�r is megh�lt bennem, de azt�n l�ttam, hogy Edward mosolyog - hogy Alice megjegyz�s�n-e, vagy az �n reakci�mon, azt nem tudtam eld�nteni.
  - Sajn�lom, de nekem sem jut el�g bel�le - tiltakozott, �s �nfeledten mag�hoz szor�tott.
  -  Igaz�b�l - Jasper elmosolyodott, mik�zben beljebb l�pett - az�rt j�tt�nk, mert Alice azt mondja, ma �jjel igazi, nagy vihar lesz, �s Emmett j�tszani szeretne. Van kedved hozz�?
  A szavakban k�l�n-k�l�n nem volt semmi k�l�n�s, de �gy egy�tt zavarba hoztak. B�r azt sejtettem, hogy Alice alighanem megb�zhat�bb id�j�s lehet, mint a meteorol�gusok.
  Edward szeme felcsillant, de m�g habozott.
  - Term�szetesen Bell�t is el kell hoznod! - csiripelte Alice. �gy r�mlett, mintha Jasper gyors, figyelmeztet� pillant�st vetne r�.
  -  Van kedved elj�nni? -  k�rdezte Edward izgatott, �l�nk arccal.
  - H�t persze! -  feleltem. Egy ilyen arcnak nem okozhattam csal�d�st. - Ehm, hov� is?
  - El�bb meg kell v�rnunk a mennyd�rg�st, csak azt�n kezdhetj�k a j�t�kot, majd megl�tod, mi�rt.
  - Hozzak eserny�t? Mindh�rman hangosan felkacagtak.
  - Hozzon? -  k�rdezte Jasper Alice-t.
  - Ne! - v�gta r� Alice haboz�s n�lk�l. - A vihar a v�ros fel� tart. A tiszt�son nem fog esni.
  -  Akkor j�! -  lelkesedett Jasper, �s lelkesed�se term�szetesen mindenkire �tragadt. Azon vettem �szre magam, hogy �n is alig v�rom a j�t�k kezdet�t, ahelyett, hogy fr�szt kapn�k.
  -  K�rdezz�k meg Carlisle-t, besz�ll-e � is! - Alice felpattant, �s az ajt�hoz sz�kkent, ruganyoss�g�t egy balett-t�ncosn� is megirigyelhette volna.
  -  Mintha nem tudn�d -  ugratta Jasper, �s a k�vetkez� pillanat�n m�r kinn is voltak a szob�b�l. Mire �szbe kaptam, m�r az ajt� ; becsuk�dott.
  -  Mit fogunk j�tszani? -  k�rdeztem.
  -  Te csak n�z� leszel -  nyugtatott meg Edward. -  Mi pedig baseballozni fogunk.
  �gnek emeltem a szemem.
  -  Nah�t, a v�mp�rok kedvelik a baseballt?
  -  V�rbeli amerikai id�t�lt�s - k�z�lte �nnep�lyesen.