15. CULLEN�K

  EGY �JABB FELH�S NAP TOMPA F�NY�RE �BREDTEM. Azt�n csak fek�dtem, k�tyagosan, k�b�n, a karommal takartam el a szemem. Valami megpr�b�lt bet�rni a tudatomba, tal�n egy �lom k�vetelte, hogy visszaeml�kezzek r�. Felny�gtem, �s az oldalamra fordultam, rem�lve, hogy m�g �lhat�k egy kicsit. Azt�n hirtelen el�rasztott az el�z� nap eml�ke.
  - Jaj! -  Olyan hirtelen �ltem fel, hogy belesz�d�ltem.
  -  A hajad �gy fest, mint egy sz�naboglya... de nekem tetszik! ? Edward cs�ndes, nyugodt hangja a sarokban �ll� hintasz�k fel�l j�tt.
  - Edward! H�t itt maradt�l! ?  ujjongtam, �s gondolkod�s n�lk�l �trohantam a szob�n, �s az �l�be vetettem magam. A k�vetkez� pillanatban, amikor az agyam utol�rt, megbotr�nkoztam g�tl�stalan lelkesed�semen. F�lve n�ztem Edwardra, h�tha �tl�ptem egy hat�rt, amelyet nem kellett volna. De Edward csak nevetett.
  -   H�t persze ?  v�laszolta. Megh�kkent, de az�rt szeml�tom�st �r�lt a lelkesed�semnek. D�rzs�lgetni kezdte a h�tamat.
  A fejemet �vatosan a v�ll�ra hajtottam, �s bel�legeztem a b�re illat�t.
  - Azt hittem, csak �lom volt az eg�sz!
  -  Nem vagy te olyan kreat�v, hogy ilyet b�rj �lmodni! ?  cs�fol�dott.
  -   Charlie! ?  villant az eszembe. �sz n�lk�l vet�dtem az ajt� fel�.
  -   M�r egy �r�ja elment itthonr�l. Azt is megeml�ten�m, hogy indul�s el�tt gondosan visszacsatlakoztatta az akkumul�torod k�beleit. Be kell vallanom, kiss� csal�dtam. T�nyleg ilyen egyszer�en vissza lehetne tartani, ha el akarn�l menni?
  Az ajt�ban toporogtam: nagyon szerettem volna visszamenni hozz�, de f�ltem, hogy kellemetlen a leheletem, mert m�g nem mostam fogat.
  - M�skor nem vagy ilyen zavart reggelenk�nt. ?  H�vogat�an kit�rta fel�m a karj�t. Csaknem lehetetlen volt ellen�llni a k�s�rt�snek, hogy visszat�rjek az �l�be.
  - Sz�ks�gem van p�r emberi percre! ? vallottam be.
  - Megv�rlak.
  A f�rd�szob�ba rontottam, az �rz�seim �gy kavarogtak, hogy magam sem igazodtam el k�zt�k. A t�k�rb�l visszan�z� arc majdhogynem idegen volt ? a szeme t�l ragyog� ahhoz, hogy az eny�m legyen, a j�romcsontj�n l�zas, piros foltok. Fogat mostam, azt�n kibontogattam azt a kusza dzsungelt, amiv� a hajam v�ltozott az �jszaka. Hideg vizet fr�csk�ltem az arcomba, �s pr�b�ltam egyenletesen l�legezni, k�l�n�sebb siker n�lk�l. Majdhogynem fut�l�p�sben t�rtem vissza a szob�mba.
  Val�s�gos csod�nak �reztem, hogy m�g mindig ott �l, kit�rt karral, �nr�m v�rva. Kiny�jtotta �rtem a kez�t, �s a sz�vem �sszevissza kezdett d�r�mb�lni.
  - Isten hozott �jra! ?  mormolta, mik�zben �t�lelt.
  M�r egy ideje n�m�n ringatott, amikor �szrevettem, hogy �t�lt�z�tt, �s a haja is sima.
  -  Elment�l k�zben? -  v�dl�n megb�ktem frissen vasalt inge gall�rj�t.
  - M�gse mehetek ki a h�zb�l reggel ugyanabban a ruh�ban, amiben tegnap bej�ttem. Mit sz�ln�nak a szomsz�dok?
  Elh�ztam a sz�mat.
  - Nagyon m�lyen aludt�l, nem maradtam le semmir�l! ?  A szeme megvillant. ? Addigra m�r kibesz�lted magad �lmodban!
  Felny�gtem.
  -  Mit mondtam?
  Aranysz�n szeme hirtelen nagyon gy�ng�d lett.
  -  Azt mondtad, hogy szeretsz.
  -  Ezt m�r eddig is tudtad. ?  Lehajtottam a fejem.
  - Igen, de az�rt j� volt hallani. A v�ll�ba rejtettem az arcomat.
  -  Szeretlek! ?  suttogtam.
  - Most m�r te vagy az �letem ? felelte egyszer�en.
  Ezek ut�n m�r nem volt mit mondanunk, legal�bbis abban a pillanatban. Edward le-f�l ringatott benn�nket a hintasz�kben, mik�zben a szoba egyre vil�gosabb lett.
  - Ideje reggelizni ?  mondta v�g�l k�nnyed�n, gondolom, csak az�rt, hogy bebizony�tsa, �szben tartja �sszes emberi gy�nges�geimet.
  A torkomhoz kaptam mindk�t kezemmel, �s kit�gult szemmel meredtem r�. D�bbenet nyilallt �t az arc�n.
  -  Csak vicceltem! ?  vihogtam. ? M�ghogy rossz sz�n�szn� lenn�k!
  Ut�lkozva r�ncolta a homlok�t.
  -  Ez egy�ltal�n nem volt vicces!
  -  De nagyon is vicces volt, �s ezt te is tudod! ? De az�rt hosszan, f�rk�szve n�ztem aranysz�n� szem�be, hogy l�ssam, megbocs�tott-e nekem. �gy l�ttam, igen.
  - Fogalmazzak m�sk�nt? ? k�rdezte. ?  Ideje reggelizni az emberi l�nyeknek!
  -  �, rendben!
  F�llend�tett k�szobor v�ll�ra, gy�ng�den ugyan, de olyan gyorsan, hogy egy pillanatra el�llt a l�legzetem. Hi�ba tiltakoztam, mik�zben k�nnyed�n leszaladt velem a l�pcs�n, r�m se heder�tett. Azt�n lecsusszantott a v�ll�r�l ?, �s szerencs�re fejjel f�lfel� ?  lerakott egy sz�kre.
  -  Mi lesz reggelire? ?  tudakoltam ny�jasan. Ez megh�kkentette egy pillanatra.
  -  H�t, nem is tudom. Mit szeretn�l? Elvigyorodtam, �s felugrottam a sz�kr�l.
  -   Semmi gond, egyed�l is eg�sz j�l elboldogulok. Figyeld, milyen �gyesen vad�szok!
  Becserk�sztem egy t�lk�t �s egy doboz m�zlit. Magamon �reztem a tekintet�t, mik�zben ki�nt�ttem a tejet, �s felkaptam egy kiskanalat. Letettem a t�lk�t magam el� az asztalra, azt�n t�tov�ztam egy pillanatig.
  - Hozhatok neked is valamit? ?  k�rdeztem, nem akarv�n udvariatlan lenni.
  �gnek emelte a szem�t.
  - Csak egy�l, Bella!
  �ltem az asztaln�l, �s �t figyeltem, mik�zben bekaptam egy kan�l m�zlit. Edward egyfolyt�ban engem b�mult, tanulm�nyozta minden mozdulatomat. Ett�l zavarba j�ttem. Lenyeltem a falatot, hogy besz�lni tudjak, �s kiss� eltereljem a figyelm�t.
  - Sz�val mi a mai program?
  - Hmmm... ? Gondosan megv�logatta a szavait. ?  Nem lenne kedved ma megismerkedni a csal�dommal?
  Kis h�j�n f�lrenyeltem.
  - Most megijedt�l? ?  k�rdezte rem�nykedve.
  - Igen ? ismertem be, mert hi�ba is tagadtam volna.
  -  Ne agg�dj! ? Cs�fond�rosan elvigyorodott. ? �n megv�delek!
  - �n nem t�l�k f�lek ? magyar�ztam ?, hanem att�l, hogy nem fognak... kedvelni engem. Nem fognak, sz�val, meglep�dni, hogy hazaviszel egy... iz�... sz�val ilyesvalakit, mint �n? Tudj�k, hogy �n tudom r�luk...?
  - M�r mindent tudnak. Tegnap, k�pzeld, m�g fogadtak is ?  elmosolyodott, de a hangja nyers volt ?, hogy ma hazaviszlek-e magammal, b�r hogy mi�rt fogad valaki Alice ellen, fel nem foghatom. Nek�nk a csal�dban k�l�nben sincsenek titkaink egym�s el�tt. Nem is lenne sok �rtelme, amikor �n ugye gondolatolvas� vagyok, Alice a j�v�be l�t, meg minden.
  - Jasper pedig gondoskodik r�la, hogy kellemes, k�nny� m�mor t�lts�n el benneteket, valah�nyszor beavatj�tok egym�st a titkaitokba, err�l se feledkezz�nk meg!
  -  L�tom, figyelt�l! ? dics�rt meg mosolyogva.
  -  Szoktam n�ha ?  fintorogtam. ?  Sz�val Alice el�re l�tta, hogy elj�v�k?
  Erre fur�n reag�lt.
  - Valami ilyesmi ?  mondta l�that� zavarban, �s elfordult, hogy ne l�ssam a tekintet�t. K�v�ncsiv� tett.
  -  J� az a valami, amit eszel? ? Hirtelen visszafordult fel�m, �s bizalmatlanul m�regette a reggelimet. ?  �szint�n sz�lva, nem t�nik valami �tv�gygerjeszt�nek!
  -  H�t igen, egy ingerl�keny grizzly biztosan sokkal �tv�gygerjeszt�bb... ?  morogtam. Edward cs�ny�n n�zett r�m, de nem vettem tudom�st r�la. M�g mindig azon t�prengtem, mi�rt reag�lt olyan fur�n, amikor az el�bb sz�ba hoztam Alice-t. Gyorsan kikanalaztam a m�zlit, �s k�zben ezen spekul�ltam.
  A konyha k�zep�n �csorg� Adonisz sz�rakozottan b�mult kifel� a h�ts� ablakon.
  Azt�n �jra megragyogtatta sz�vd�gleszt� mosoly�t.
  -  �s azt hiszem, neked is be kell mutatnod engem ap�dnak.
  -  De hiszen m�r ismer! ?  eml�keztettem.
  -  Mint azt a fi�t, akivel j�rsz, �gy �rtettem. Gyanakodva m�regettem.
  -  De mi�rt?
  -  H�t nem ez a szok�s? ? k�rdezte �rtatlanul.
  -   Fogalmam sincs ?  vallottam be. El��letem nem b�velkedett tapasztalatokban. Nem mintha eset�nkben az egy�ttj�r�s b�rmelyik szok�sos szab�lya �rv�nyes lenne. ?  Erre semmi sz�ks�g. Nem v�rom el t�led azt, hogy... �gy �rtem, semmi sz�ks�g r�, hogy miattam megj�tszd magadat!
  T�relmes mosollyal n�zett r�m.
  - Nem j�tszom meg magamat.
  Az ajkamba haraptam, mik�zben sz�rakozottan tologattam k�rbe a t�lk�ban a marad�k m�zlit.
  - Megmondod Charlie-nak, hogy �n vagyok a fi�d, vagy nem?
  - k�rdezte.
  - Mi�rt, az vagy? ?  Eg�sz bens�m berzenkedett, amint elk�pzeltem Charlie-t �s Edwardot ugyanabban a helyis�gben, ahol r�ad�sul a „fi�m” sz� is elhangzik.
  - Igen, ha el�gg� t�g �rtelemben haszn�ljuk a „fi�d” sz�t.
  -  Eddig azt hittem, igaz�b�l valami sokkal t�bb vagy nekem!
  - vallottam be szemles�tve.
  - H�t abban nem vagyok biztos, hogy Charlie-t be k�ne avatni a v�res r�szletekbe. ?  �tny�lt az asztalon, �s h�v�s ujj�val gy�ng�den megemelte az �llamat. ?  De valami magyar�zatot csak kell adnunk neki, mi�rt t�bl�bolok �lland�an a h�z k�r�l. Nem szeretn�m, ha Swan rend�rf�n�k kitiltatna a h�z k�rny�k�r�l.
  - De t�nyleg? ?  ny�g�sk�dtem, mert hirtelen elfogott a nyugtalans�g. ?  T�nyleg itt leszel a k�zelemben?
  - Ameddig csak akarod, hogy itt legyek! ? nyugtatott meg.
  -  �n azt akarom, hogy mindig itt legy�l! ?  figyelmeztettem. -�r�kk�n-�r�kk�!
  Lassan megker�lte az asztalt, meg�llt k�tl�p�snyire t�lem, azt�n hideg ujjbegy�vel meg�rintette az arcomat. Az �v� titokzatos volt.
  - Ez elszomor�t t�ged? ?  k�rdeztem.
  Nem v�laszolt. Egy �r�kk�val�s�gnak t�n� pillanatig a szemembe n�zett.
  - Befejezted a reggelit? ? k�rdezte v�g�l. Felugrottam. ?  Aha.
  - �lt�zz fel! Itt lenn megv�rlak.
  Nehezen jutottam d�l�re, mit vegyek fel. Egyetlen n�i magazinban sem olvastam arra vonatkoz� tippeket, hogy mit viselj�nk, amikor v�mp�r kedves�nk bemutatkoz� l�togat�sra invit�l v�mp�r csal�dj�hoz. J� �rz�s volt, hogy legal�bb magamban ki mertem mondani ezt a sz�t, pedig sz�nd�kosan ker�ltem eddig.
  V�g�l az egyeden szokny�m mellett d�nt�ttem, hossz�, khaki sz�n�, �s el�g lezser ruhadarab. Hozz� f�lvettem a s�t�tk�k bl�zomat, amelyet Edward egyszer megdics�rt. Gyors pillant�st vetettem a t�k�rbe, a hajam lehetetlen�l �llt, �gyhogy ink�bb �sszefogtam �s l�farokba k�t�ttem.
  -  Ok�! ? sz�kd�cseltem lefel�. ?  Azt hiszem, el�g illedelmesen festek.
  Egyenesen a l�pcs� alj�n v�rakoz� Edwardba �tk�ztem. Elkapott, miel�tt orra buktam volna, �s n�h�ny pillanatig gondosan eltolt mag�t�l, majd hirtelen a mell�re vont.
  -  M�r megint t�vedsz! ?  duruzsolta a f�lembe. ? Kifejezetten illetlen�l n�zel ki. Senkinek nem szabadna ilyen cs�b�t�an festenie, ez egyszer�en nem tisztess�ges!
  - Hogy cs�b�t�an? Ha gondolod, f�lvehetek valami m�st. F�ls�hajtott, �s megcs�v�lta a fej�t.
  -  Olyan bolond vagy! ?  Hideg ajk�t �vatosan a homlokomra szor�totta, mire a szoba forogni kezdett velem. Lehelet�nek illata �szveszejt� volt.
  - Elmagyar�zzam r�szletesen, milyen szempontb�l tal�llak cs�b�t�nak? ?  k�rdezte. De ez nyilv�nval�an csak sz�noki k�rd�s volt. Az ujja lassan v�gigsim�tott a gerincemen, �reztem, ahogy felgyorsul a l�legzete. Kezem er�tlen�l t�maszkodott a mellkas�nak, �s m�r megint sz�d�ltem. Lassan el�rehajtotta a fej�t, �s m�sodszor is meg�rintette h�v�s ajk�val az eny�met, nagyon �vatosan, r�snyire nyitott sz�jjal.
  �s akkor �sszeroskadtam.
  - Bella! ? r�m�lten kapott ut�nam, �s mag�hoz szor�tott.
  - El�jultam... �s... t�led ? mondtam k�b�n.
  - Most mit csin�ljak veled? ? ny�g�tt fel k�ts�gbeesetten. ? Tegnap, amikor megcs�koltalak, r�m vetetted magad! Most meg el�julsz itt nekem!
  Er�tlen�l nevettem, �s a karj�ra nehezedtem, mert a fejem m�g mindig sz�d�lt.
  - Na, ennyit arr�l, hogy �n mindent j�l csin�lok! ?  s�hajtotta.
  - �pp ez a baj! ? M�g mindig sz�delegtem. ? Hogy nagyon is j�l csin�lod! T�ls�gosan is j�l...
  - Rosszul vagy? ? k�rdezte; egyszer m�r l�tott hasonl� �llapotban.
  - Nem, ez egy�ltal�n nem olyan �jul�s. Nem tudom, mi t�rt�nt velem! ? B�nb�n�an ingattam a fejem. ? Azt hiszem, elfelejtettem leveg�t venni.
  - Nem vihetlek sehov� ilyen �llapotban!
  - J�l vagyok! - bizonygattam. - A csal�dod �gyis azt fogja gondolni, hogy nem vagyok norm�lis, �gyhogy nem mindegy? Egy pillanatig az arcomat f�rk�szte.
  - Kedvelem ezt a sz�nt, illik a b�r�dh�z! -  jelentette ki v�ratlanul. Elpirultam �r�m�mben, �s les�t�ttem a szemem.
  -  Figyelj, �n iszony�an pr�b�lok nem gondolni arra, amire k�sz�l�nk, sz�val nem mehetn�nk m�r? -  k�rdeztem.
  -  Ha j�l �rtettem, nem azon agg�dsz, hogy egy v�mp�rokkal teli h�zba l�togatsz, hanem att�l f�lsz, hogy azok a v�mp�rok nem fognak kedvelni t�ged?
  -  �gy van! - v�gtam r�, meglep�dve, hogy milyen laz�n k�pes kimondani azt a sz�t.
  Megcs�v�lta a fej�t.
  - Egyszer�en hihetetlen vagy!
  Csak amikor Edward m�r �thajszolta a furgonomat a v�ros nagy r�sz�n, akkor j�ttem r�, hogy fogalmam sincs r�la, merre lakik. �thaladtunk a Calawah foly� h�dj�n, az �t �szaknak kanyarodott, a mellett�nk elsuhan� h�zak egyre nagyobb t�vols�gban k�vett�k egym�st, �s egyre nagyobbak lettek. �s v�g�l teljesen elmaradtak, �s mi a k�d�s erd�ben z�tyk�l�dt�nk. �ppen azon morfond�roztam, megk�rdezzem-e, tulajdonk�ppen hov� megy�nk, vagy v�rjak t�relemmel, amikor Edward hirtelen befordult egy k�vezetlen �tra. Nem volt ott semmif�le jelz�t�bla, �s az �t szinte teljesen elt�nt a p�fr�nyok k�z�tt. Mindk�t oldal�t s�r�n ben�tte az erd�, alig n�h�ny m�ternyi szakaszt lehetett l�tni az �s�reg f�k k�zt k�gy�z� �sv�nyb�l.
  N�h�ny m�rf�lddel k�s�bb az erd� ritkulni kezdett, egy kisebb r�tre �rt�nk, vagy ink�bb egy kert p�zsitj�ra? Itt is ugyanolyan komor f�lhom�ly uralkodott, mint a s�r�ben, mert hat �reg c�drus �rny�kolta be hatalmas, sz�tter�l� lombkoron�j�val az eg�sz tiszt�st. Az �gak v�delmez� �rny�ka el�rt a k�zt�k emelked� h�z fal�ig. Az als� szintet r�gim�di, t�gas veranda �lelte k�r�l.
  Nem tudom, mire sz�m�tottam, de hat�rozottan nem erre. Az eleg�ns �p�leten nem l�tszott meg az id� m�l�sa, b�r st�lus�b�l �t�lve sz�z�ves is lehetett. L�gy fak�feh�rre festett�k, h�rom emelet magas volt, n�gysz�gletes, az ar�nyai tetszet�sek. Az ablakok �s az ajt�k vagy m�g az eredeti h�zb�l maradtak, vagy t�k�letes m�solatok voltak. Az �n furgonomon k�v�l m�s kocsit nem lehetett l�tni. Hallottam, hogy valahol a k�zelben, a f�k rejtek�ben z�g a foly�.
  - H�ha!
  - Tetszik? ? k�rdezte Edward, �s elmosolyodott.
  - H�t... eg�szen csinos, a maga m�dj�n. Megh�zta a l�farkam, �s felkuncogott.
  - Felk�sz�lt�l? ? k�rdezte, mik�zben kinyitotta az ajt�t.
  - T�volr�l sem... de az�rt menj�nk! ? Megpr�b�ltam nevetni, de a kacaj elakad a torkomban. Idegesen lesim�tottam a hajamat.
  - Nagyon csinos vagy! ? K�nnyed�n, mag�t�l �rtet�d�n fogott k�zen.
  A f�k m�ly �rny�k�ban l�pkedt�nk a verand�ig. Tudtam, hogy Edward �rzi, mennyire fesz�lt vagyok: a h�velykujja megnyugtat�an k�r�z�tt k�zfejemen.
  Kit�rta el�ttem az ajt�t.
  A h�z belseje m�g meglep�bb volt, mint a k�lseje, m�g kev�sb� hasonl�tott arra, amire sz�m�tottam. Nagyon vil�gos volt, �s nagyon t�gas. Itt r�gen alighanem t�bb szoba lehetett, de a falak nagy r�sz�t elt�vol�tott�k, �s most az eg�sz f�ldszint egyetlen, t�gas helyis�get alkotott. A h�ts�, d�lre n�z� falat teljes eg�sz�ben �vegre cser�lt�k, m�g�tte, a c�drusok �rny�k�n t�l eg�szen a sz�les foly�ig terjedt a p�zsit. A szoba nyugati oldal�t t�m�r, kanyarg� l�pcs� uralta. A falak, a magas, gerend�s mennyezet, a padl� �s a vastag sz�nyegek mind a feh�r k�l�nb�z� �rnyalataiban ragyogtak.
  �s balra, k�zvetlen�l az ajt� mellett, valami alacsony emelv�nyf�l�n, amelyen egy impoz�ns hangversenyzongora �llt, ott v�rtak r�nk Edward sz�lei.
  Dr. Cullennel m�r tal�lkoztam, m�gis �jra megd�bbentett, menynyire fiatal �s milyen v�rl�z�t�an t�k�letes. A mellette �ll� n�r�l felt�teleztem, hogy � Esme, a csal�d egyeden tagja, akit m�g sose l�ttam. Ugyanolyan s�padt-gy�ny�r� volt, mint a t�bbiek. Volt valami sz�v alak� arc�ban �s karamella sz�n�, l�gy, hull�mos hajkoron�j�ban, ami a n�mafilmkorszak naiv�ira eml�keztetett. Alacsony volt �s karcs�, de valahogy g�mb�lydedebb, kev�sb� sz�gletes, mint a t�bbiek. Mindketten lezseren �lt�ztek, vil�gos ruh�juk j�l illett a h�zbels�h�z. �dv�zl�sk�ppen r�m mosolyogtak, de egyik�k sem moccant, nem l�ptek hozz�nk k�zelebb. Gondolom, az�rt, mert nem akartak megijeszteni.
  ?   Carlisle, Esme! ?  Edward hangja t�rte meg a r�vid cs�ndet. ?  Ez itt Bella!
  ?   Nagyon �r�l�nk, hogy elj�tt�l hozz�nk, Bella! ?  Carlisle kim�rten, �vatosan k�zelebb l�pett hozz�m. Fel�m ny�jtotta a kez�t, mintegy pr�bak�ppen, �n pedig odal�ptem, �s kezet r�ztam vele.
  ?  �r�l�k, hogy �jra l�thatom, dr. Cullen!
  ?  K�rlek, sz�l�ts Carlisle-nek!
  ?  Sz�vesen, Carlisle! ? R�vigyorogtam, hirtelen t�madt �nbizalmam engem is meglepett. Ereztem a mellettem �ll� Edward megk�nnyebb�l�s�t.
  Esme elmosolyodott, � is fel�m l�pett, �s a kezem ut�n ny�lt. Az �v� pontosan olyan hideg �s k�kem�ny volt, mint amire sz�m�tottam.
  ?  �r�l�k, hogy megismerhetlek! ? mondta �szinte melegs�ggel.
  ?  K�sz�n�m. �n is �r�l�k ?  feleltem, �s t�nyleg �r�ltem. Mintha egy t�nd�rmes�be cs�ppentem volna, �s most szem�lyesen tal�lkozn�k H�feh�rk�vel!
  ?   Hol van Alice �s Jasper? ?  k�rdezte Edward, de senki nem felelt neki, mert azok ketten �ppen megjelentek a sz�les l�pcs�sor tetej�n.
  ?  Hello, Edward! ? Alice lelkendezve lerohant a l�pcs�n, olyan gyorsan, hogy fekete haja �s feh�r b�re egyetlen cs�kk� folyt �ssze, azt�n hirtelen kecsesen lef�kezett el�ttem. Carlisle �s Esme figyelmeztet� pillant�sokat vetettek r�, de nekem tetszett a dolog. Term�szetes volt ?  Alice-t�l legal�bbis.
  ? Szia, Bella! ? mondta Alice, �s el�resz�kkent, hogy arcon cs�koljon. Ha Carlisle �s Esme eddig �vatosan viselkedtek, most val�s�ggal megrend�ltek. A szem�kben is l�ttam a d�bbenetet, de �n nagyon �r�ltem, hogy Alice felt�tel n�lk�l elfogad. Csak akkor riadtam meg, amikor Edward is k�v� dermedt mellettem.
  ? T�nyleg nagyon j� szagod van, eddig m�g sose vettem �szre! ? jegyezte meg Alice. Sz�rnyen zavarba j�ttem.
  Senki nem tudta, mit mondjon erre, �m ekkor megjelent Jasper ?  magas volt �s oroszl�nszer�. El�nt�tt a nyugalom, mintha nem is egy csom� v�mp�rral lenn�k egy h�zban. Edward Jasperre n�zett, �s felvonta a f�l szem�ld�k�t, nekem pedig eszembe jutott, milyen k�l�nleges k�pess�ggel rendelkezik Jasper.
  ? Hello, Bella! ? �dv�z�lt Jasper. Nem j�tt k�zelebb, �s kezet se ny�jtott. De az � k�zel�ben egyszer�en senki nem �rezhette k�nyelmetlen�l mag�t.
  ? Hello, Jasper! ? Sz�gyenl�sen r�mosolyogtam, azt�n a t�bbiekre. ? �r�l�k, hogy megismerhettelek benneteket. Milyen gy�ny�r� ez a h�z! ?  tettem hozz� j�lnevelten.
  ? K�sz�nj�k! ? felelte Esme. ?  Annyira �r�l�nk, hogy elj�tt�l! ? mondta �rz�ssel, �s ebb�l meg�rtettem, hogy nagyon b�tornak tart.
  Azt�n felt�nt, hogy Rosalie-t �s Emmettet nem l�tom sehol, �s eszembe jutott, milyen gyan�san �rtatlan k�ppel tagadta Edward, amikor f�lvetettem, hogy a testv�rei tal�n nem kedvelnek engem.
  Carlisle fura gesztusa z�kkentett ki a gondolataimb�l: jelent�s�gteljesen, s�rget�en n�zett Edwardra. A szemem sark�b�l l�ttam, hogy Edward b�lint.
  Udvariasan f�lren�ztem. A pillant�som �jra az ajt�n�l l�v� emelv�nyen �ll�, gy�ny�r� hangszerre t�vedt. Eszembe jutott az a gyerekkori �br�ndom, hogy ha egyszer nyerek a lott�n, veszek egy zongor�t any�mnak. Nem j�tszott igaz�n j�l ? csak mag�nak zongor�zgatott a haszn�ltan vett pian�n�nkon ?, de szerettem n�zni, ahogy j�tszik. Ilyenkor boldognak t�nt, teljesen megfeledkezett a k�lvil�gr�l, titokzatos l�nny� v�ltozott, olyasvalakiv�, aki nem f�rt bele abba a „mam�s” k�pbe, amit megszoktam �s term�szetesnek vettem. Nekem is adott n�h�ny zongoraleck�t, de mint a legt�bb gyerek, �n is addig nyafogtam, am�g meg nem engedte, hogy abbahagyjam.
  Esme �szrevette, hogy a zongor�t n�zem.
  ? Zongor�zol? ? k�rdezte, �s fej�vel a hangszer fel� intett. Megr�ztam a fejem.
  ? Sajnos, nem. De olyan gy�ny�r�! A ti�d?
  ? Nem ?  nevetett. ?  Edward nem mondta neked, hogy � milyen remek�l j�tszik?
  ?  Nem. ?  Haragosan sand�tottam Edwardra, aki hirtelen roppant �rtatlan k�pet v�gott. ? De kital�lhattam volna.
  Esme k�rd�en vonta f�l finom szem�ld�k�t.
  ?  Nincs olyan dolog, amit Edward ne csin�lna remek�l, nem igaz? ?  magyar�ztam.
  Jasper f�lvihogott, de Esme rosszall�an n�zett Edwardra.
  ? Rem�lem, nem v�gt�l f�l nagyon Bella el�tt. Nem illik hencegni! ?  leck�ztette.
  ? Csak egy kicsit! ?  nevetett Edward felszabadultan. Esme arca ell�gyult, �s r�vid pillant�st v�ltottak, amit nem �rtettem, b�r Esme arca majdhogynem �nel�g�lten f�nylett.
  ? Ink�bb nagyon is szer�ny volt, ami azt illeti! ? helyesb�tettem.
  ? No, j�tssz valamit Bell�nak! ?  biztatta Esme.
  ? Most mondtad, hogy nem illik felv�gni! ? tiltakozott Edward.
  ? Kiv�tel er�s�ti a szab�lyt! ? v�gott vissza Esme.
  ?  Szeretn�m hallani, ahogy j�tszol! ? kontr�ztam.
  ?   Akkor ezt megbesz�lt�k! ?  Esme a zongora fel� tuszkolta Edwardot. Edward mag�val h�zott, �s le�ltetett maga mell� a padra.
  Azt�n az ujjai sz�lsebesen megiramodtak az elef�ntcsont billenty�k�n, �s a szob�t olyan bonyolult, olyan sz�rnyal� zene hangjai t�lt�tt�k meg, hogy el sem lehetett hinni: mind�ssze egyeden ember j�tszik. Leesett az �llam, t�tott sz�jjal b�multam, a t�bbiek pedig halkan felkuncogtak m�g�ttem.
  Edward fut� pillant�st vetett r�m, a zene m�g mindig, pillanatnyi sz�net n�lk�l �radt az ujjai al�l, �s r�m kacsintott.
  ?  Hogy tetszik?
  ?  Ezt te �rtad? ?  szisszentem f�l, mert v�gre r�j�ttem, mit is hallok. Edward b�lintott.
  ?  Ez Esme kedvence.
  Lehunytam a szememet, �s a fejemet r�ztam.
  ?  Mi a baj?
  ?  Olyan elmondhatatlanul jelent�ktelennek �rzem magam...
  A zene lelassult, valahogy l�gyabb lett, �s nagy meglepet�semre r��bredtem, hogy a gazdagon �ml� akkordokat �tsz�vi Edward altat�dal�nak dallama.
  ?  Ezt te ihletted ?  mondta kedvesen. A dallamb�l most sz�vszaggat� �dess�g �radt.
  Nem b�rtam megsz�lalni.
  ?  Tetszel nekik, tudod ?  folytatta Edward k�nnyed, cseveg� hangon. ?  K�l�n�sen Esm�nek.
  H�tran�ztem, de a hatalmas szoba m�r �res volt.
  ?  Hov� lettek?
  ?  Ravaszul kim�dolt�k, hogyan hagyhatn�nak benn�nket kettesben egy kicsit.
  Fels�hajtottam.
  ? Igen, nekik tetszem. De Rosalie �s Emmett... ? Elharaptam a mondatot, mert nem tudtam, hogyan fejezzem ki a k�ts�geimet.
  Edward �sszevonta a szem�ld�k�t.
  ? Ne agg�dj Rosalie miatt! El�bb-ut�bb � is belenyugszik majd. K�tkedve h�ztam el a sz�mat.
  ? �s Emmett?
  ? H�t, � r�lam t�nyleg azt gondolja, hogy meg�r�ltem, de veled nincsen semmi baja. Rosalie-t is megpr�b�lta meggy�zni.
  ? Rosalie-nak voltak�ppen mi baja velem? ?  Nem voltam biztos benne, hogy szeretn�m hallani a v�laszt.
  Edward m�lyet s�hajtott.
  ? Rosalie szenved legink�bb att�l, hogy... hogy mik vagyunk. Nehezen viseli, hogy egy k�v�l�ll� tudja r�lunk az igazs�got. �s egy kicsit f�lt�keny.
  ? Rosalie f�lt�keny r�m? ? k�rdeztem hitetlenkedve. Megpr�b�ltam elk�pzelni egy olyan univerzumot, amelyben egy ilyen l�legzetel�ll�t� sz�ps�gnek, mint Rosalie, oka lehet irigyelni olyasvalakit, mint �n.
  ? Te ember vagy! ?  Edward v�llat vont. ?  Rosalie is az szeretne lenni.
  ? �... ? motyogtam, m�g mindig leny�g�zve. ?  De az�rt Jasper is...
  ? Az igaz�b�l az �n hib�m ?  mondta Edward. ?  Mondtam m�r neked, hogy � csatlakozott hozz�nk a legk�s�bb, �s m�g �j neki a mi �letform�nk. �n figyelmeztettem, hogy ink�bb ne tartsa mag�t t�vol t�led.
  Belegondoltam az okba, �s megborzongtam.
  ? Esme �s Carlisle...? ? folytattam gyorsan, nehogy Edward �szrevegye.
  ?  Boldogok, hogy engem boldognak l�tnak. Ami azt illeti, Esme azt se b�nn�, ha h�rom szemed �s �sz�h�rty�s l�bad lenne. Mi�ta ismerj�k egym�st, egyfolyt�ban miattam agg�dik, att�l f�lt, hogy valami l�nyeges dolog hi�nyzik bel�lem, hogy t�l fiatal voltam m�g, amikor Carlisle �tv�ltoztatott... Most mag�nk�v�l van �r�m�ben. Valah�nyszor meg�rintelek, majd sz�tveti az el�gedetts�g.
  - Alice is roppant... lelkesnek l�tszik.
  - Alice a maga egy�ni m�dj�n l�tja a dolgokat ? mondta Edward kurt�n.
  -  Te pedig nem akarod elmondani, hogy ez mit is jelent, igaz? Egy pillanatig szavak n�lk�l kommunik�ltunk. Edward r�j�tt,
  hogy tudom, valamit elhallgat el�lem. �n pedig r�j�ttem, hogy nem fog el�rulni semmit. Most legal�bbis nem.
  - Sz�val mit mondott neked Carlisle az el�bb? Edward fintorgott.
  - Ezt is �szrevetted, mi? V�llat vontam.
  -  H�t persze!
  Elgondolkodva n�zett r�m p�r pillanatig, miel�tt v�laszolt.
  -   K�z�lni akart velem egy bizonyos h�rt, �s nem tudta, hogy veled is meg akarom-e osztani.
  -  �s meg akarod?
  -  K�nytelen leszek, mert az elk�vetkez� n�h�ny napban vagy h�tben tal�n kiss� er�szakosan fogok gy�mkodni f�l�tted, �s nem szeretn�m, ha azt hinn�d, sz�letett zsarnok vagyok.
  -  Mi a baj?
  - Nincs semmi baj igaz�b�l. Mind�ssze Alice l�tott valamit: azt, hogy r�videsen l�togat�ink �rkeznek. Tudj�k, hogy itt vagyunk, �s k�v�ncsiak r�nk.
  - L�togat�k?
  - Igen... �s h�t, �k nem eg�szen olyanok, mint mi, ami a vad�szati szok�saikat illeti. Val�sz�n�leg nem is j�nnek be a v�rosba, de arra m�rget vehetsz, hogy am�g tov�bb nem �lltak, t�ged egy pillanatra sem vesz�telek szem el�l.
  �sszeborzongtam.
  - V�gre, egy �pesz� reakci�! ? morogta. ? M�r kezdtem azt hinni, hogy az �nfenntart�si �szt�nnek m�g a szikr�ja is hi�nyzik bel�led!
  Ezt a megjegyz�st v�lasz n�lk�l hagytam. Tekintetem bekalandozta a t�gas helyis�get.
  Edward k�vette a pillant�somat.
  - Nem ezt v�rtad, igaz? ?  k�rdezte �nel�g�lten.
  - H�t nem ? ismertem be.
  - Sehol egy kopors�, sehol egy halom koponya a sarokban: azt hiszem, m�g p�kh�l�nk sincs... mekkora csal�d�s lehet ez neked! ? vigyorgott.
  Elengedtem az ugrat�st a f�lem mellett.
  - Olyan vil�gos... olyan nyitott! Most m�r komolyan felelte:
  - Ez az egyetlen hely, ahol soha nem kell rejt�zk�dn�nk!
  A dal, amelyet m�g mindig j�tszott, az �n dalom, a v�g�hez k�zeledett, az utols� akkordok melankolikusabb hangnemre v�ltottak �t. Az utols� hang m�g ott rezgett sz�vszaggat�an a leveg�ben.
  - K�sz�n�m! ?  mormoltam. Ereztem, hogy k�nnyek sz�knek a szemembe. Zavartan t�r�ltem le.
  Edward meg�rintette a szemem sark�t, �s elcs�pett egy k�nnycseppet. Felemelte az ujj�t, �s t�n�dve vizsg�lgatta azt a cs�ppnyi nedvess�get. Azt�n k�pzelet-gyors�n a sz�j�hoz emelte az ujj�t, �s megnyalta.
  K�rd�en n�ztem r�, � egy hossz� pillanatig visszan�zett r�m, azt�n elmosolyodott.
  - Akarod l�tni a h�z t�bbi r�sz�t is?
  - De ugye, ott sincsenek kopors�k? -  k�rdeztem a miheztart�s v�gett, mert az�rt a hangomba er�ltetett g�ny nem tudta teljesen leplezni enyhe, �mde az�rt val�di aggodalmamat.
  Edward felnevetett, megfogta a kezemet, h�tat ford�tott a zongor�nak, �s elindult velem.
  - Nem, ott sem lesznek kopors�k! - �g�rte.
  F�lment�nk a massz�v l�pcs�n, a kezemet v�gigh�ztam a selyemsima korl�ton. T�gas folyos�ra �rt�nk, amelynek fal�t vil�gos faberak�s bor�totta, ugyanolyan m�zsz�n�, mint odalenn a padl�.
  - Rosalie �s Emmett szob�ja... Carlisle irod�ja... Alice szob�ja... ? mutatott sorra az ajt�kra, ahogy elhaladtunk el�tt�k.
  M�g folytatta volna, de nekem hirtelen f�ldbe gy�kerezett a l�bam, �s hitetlenkedve b�multam arra a valamire, ami ott f�gg�tt a fejem f�l�tt a falon. D�bbent arcom l�tt�n Edward felkacagott.
  - Nevess nyugodtan! - mondta. -  T�nyleg el�g ironikus... �ppen n�lunk.
  Nem nevettem. �nk�ntelen�l f�lemeltem a kezemet, mintha meg akarn�m �rinteni a j�kora keresztet, amelynek s�t�t, patin�s f�ja annyira el�t�tt a fal vil�gosabb t�nus�t�l. De m�gsem ny�ltam hozz�, b�r k�v�ncsi voltam, csakugyan olyan selymes-e a tapint�sa az �reg f�nak, mint amilyennek l�tszik.
  - Ez nagyon r�gi lehet -  kock�ztattam meg. Edward v�llat vont.
  - �gy nagyj�b�l az 1630-as �vekb�l val�. Elford�tottam a tekintetemet a keresztr�l.
  - Mi�rt tartj�tok itt? - k�v�ncsiskodtam.
  - Nosztalgi�b�l. Valaha Carlisle apj�� volt.
  - R�gis�geket gy�jt�tt?
  -  Nem. � maga faragta. Ott f�gg�tt a falon a sz�sz�k f�l�tt, ahonnan pr�dik�lt.
  Majd hanyatt estem a csod�lkoz�st�l, �s �jra az egyszer� r�ges-r�gi keresztbe kapaszkodott a szemem. Fejben gyorsan elv�geztem a sz�m�t�st: a kereszt t�bb mint h�romsz�zhetven �ves. A cs�nd m�g egyre tartott, mik�zben az agyam bar�tkozni pr�b�lt ennek a k�ptelen�l hossz� id�nek a gondolat�val.
  - J�l vagy?
  - Mennyi id�s Carlisle? - k�rdeztem cs�ndesen. A k�rd�s�t elengedtem a f�lem mellett, �s m�g mindig a keresztet b�multam.
  - P�r napja �nnepelte a h�romsz�zhatvankettedik sz�let�snapj�t -  felelte Edward.
  K�rd�sek ezreit olvashatta ki tekintetemb�l, mert mes�lni kezdett, de k�zben leste minden rezd�l�sem.
  - Carlisle �gy tudja, Londonban sz�letett, valamikor 1640 t�j�n. Akkoriban m�g nem jegyezt�k fel olyan gondosan a sz�let�sek d�tum�t, legal�bbis a k�zemberek�t biztosan nem. Mindenesetre m�g Cromwell uralma el�tt t�rt�nt.
  �gyeltem r�, hogy a szemem se rebbenjen. Egyszer�bb, ha meg se pr�b�lom elhinni, amit mond.
  -  Egy anglik�n lelk�sz egyeden fia volt. Az �desanyja belehalt a sz�l�sbe. Apja fanatikus ember volt. Amikor a protest�nsok ker�ltek hatalomra, megsz�llottan �ld�zte a katolikusokat �s a t�bbi vall�s h�veit. R�ad�sul nagyon er�sen hitt a gonosz l�tez�s�ben is. Az � vezet�s�vel vad�sztak boszork�nyokra, v�rfarkasokra... �s v�mp�rokra. ?  Amikor ez a sz� elhangzott, megk�v�ltem. Edward biztosan �szrevette, de az�rt meg�ll�s n�lk�l folytatta tov�bb. ?
  Meg�gettek egy csom� �rtatlan embert... persze, azokat, akikre igaz�b�l vad�sztak, nem volt olyan k�nny� elkapni. Amikor a lelk�sz meg�regedett, sz�fogad� fiacsk�j�ra b�zta a vad�szatokat. Carlisle eleinte csal�d�st okozott: nem v�dolt meg embereket l�pten-nyomon, nem l�tott d�monokat ott, ahol nem voltak. De kitart� volt, �s okosabb, mint az apja. Egy csapat val�di v�mp�rra bukkant, akik ott rejt�zk�dtek a v�ros csatornarendszer�ben, �s csak �jszaka j�ttek el� vad�szni. Azokban az id�kben, amikor a sz�rnyetegek m�g val�ban l�teztek, nemcsak a mes�kben, sok v�mp�r �lt �gy.
  Edward kurt�n, komoran f�lnevetett.
  -  Az emberek persze vasvill�t �s f�kly�t ragadtak, �s lesben �lltak ott, ahol Carlisle kor�bban m�r l�tta el�b�jni �ket a csatorn�b�l. V�g�l egyik�k el�bukkant.
  Edward hangja elhalkult, fesz�lten kellett figyelnem, ha minden sz�t meg akartam �rteni.
  -   Nyilv�n rettent�en �reg volt m�r, �s elgy�ng�tette az �hs�g. Carlisle hallotta, amint latinul ki�ltott valamit a t�bbieknek, amikor meg�rezte az �sszecs�d�lt emberek szag�t. Az �reg rohanni kezdett, a t�meg pedig ut�navetette mag�t. Carlisle futott az �len, huszonh�rom �ves volt, �s rettent� gyors. Az �reg l�ny �gy is k�nnyed�n maga m�g�tt hagyhatta volna �ket, de Carlisle szerint m�r nagyon �hes lehetett, ez�rt megfordult �s t�madott. El�sz�r Carlisle-ra vetette r� mag�t, de az �ld�z�k r�videsen be�rt�k, �gy h�t szembefordult vel�k, �s v�dekezni pr�b�lt. K�t embert meg�lt, egy harmadikat mag�val hurcolt, Carlisle pedig ott maradt t�bb sebb�l v�rezve az utc�n.
  Elhallgatott. Ereztem, hogy valamit kihagyott, valamit el akar hallgatni el�lem.
  -   Carlisle tudta, mit tenne az apja. A holttesteket el�geti, �s elpuszt�t minden m�st is, amit megfert�z�tt a sz�rnyeteg �rint�se. Carlisle �szt�n�sen cselekedett, mentette a tulajdon �let�t. Mik�zben a t�meg a sz�rnyeteg �s �ldozata nyom�ba eredt, � kik�szott a sik�torb�l. Elrejt�z�tt egy pinc�ben, be�sta mag�t a rothad� krumpli k�z�, �s ott maradt h�rom napig. K�sz csoda, hogy cs�ndben b�rt maradni, �s senki sem fedezte fel a rejtekhely�t. Azt�n egyszer csak v�ge lett, �s Carlisle r�d�bbent, mi lett bel�le...
  Nem tudom, az arcom mir�l �rulkodhatott, de Edward hirtelen elhallgatott.
  -  Hogy �rzed magad? ? k�rdezte.
  -  K�sz, j�l! ?  biztos�tottam r�la. Azt�n, b�r tan�cstalanul r�gtam a sz�m sz�l�t, kiolvasta a szememb�l, hogy furdal a k�v�ncsis�g.
  Elmosolyodott.
  -  �gy l�tom, lenne n�h�ny k�rd�sed.
  -  N�h�ny.
  F�lig szaladt a sz�ja, el�villant ragyog� fogsora. Megragadta a kezemet, �s mag�val vonszolt a folyos�n.
  -  H�t akkor gyere! ? biztatott. ? Mutatok neked valamit!