7. MEGISM�TL�D�S

Nem voltam biztos benne, hogy mi a fen�t csin�lok itt.Pr�b�lom visszah�zni magam a zombi k�bulatb�l? Net�n mazoista lettem – felfejl�dtem a k�nz�s meg�zlel�s�hez? Egyenesen La Pushba kellett volna mennem. Sokkal, de sokkal eg�szs�gesebbnek �rzem magam Jacob mellett. �s egy�ltal�n
nem eg�szs�ges az, amit most csin�lok. De tov�bb vezettem, lassan lefele az elburj�nzott �ton a f�k k�z�tt kanyarogva, amelyek �gy n�ztek ki, mint egy bolt�v, mint egy z�ld, �l� alag�t. A kezem remegett, ez�rt megszor�tottam a korm�nyt.Tudtam, hogy az ok egy r�sze, ami�rt ezt csin�lom a r�m�lom volt; most mikor teljesen �ber vagyok az �lom �rt�ktelens�ge az idegeimre ment. Volt valami, amit kerestem. El�rhetetlen �s lehetetlen, elhanyagolt �s meg�rj�t�… de ott volt �, valahol. Hinnem kellett benne. A m�sik r�sz a furcsa megism�tl�d�s �rzete volt, amit az iskol�ban �reztem ma, az id�pont egybees�se. Az �rz�s amelyet �jra �t�ltem - tal�n az els� napom eml�ke elm�lna, ha t�nyleg a legh�tk�znapibb ember lettem volna a b�f�ben azon a d�lut�non. A szavak �tfutottak a fejemen, hangtalanul, mintha olvasn�m �ket, ahelyett, hogy hallan�m, hogy kimondj�k:
„Olyan lesz, mintha sose l�teztem volna.”
Hazudtam magamnak ami�rt az idej�vetelem ok�t csak k�t r�szre osztottam. Nem akartam beismerni a leger�sebb motiv�ci�mat. Mert az gondolatban hangtalan volt. Az igazs�g az volt, hogy �jra hallani akartam a hangj�t, hogy olyan legyen, mint az a furcsa k�pzel�d�sem p�ntek este. Abban a pillanatban, amikor a hangja el�j�tt valahonnan bel�lem, de nem a tudatos eml�keimb�l, amikor a hangja sokkal t�k�letesebb �s sim�bb volt, mint az eml�keim egy halov�ny visszhangja, amelyek rendszeresen k�pz�dtek bennem, k�pes voltam f�jdalom n�lk�l eml�kezni. Nem tartott sok�ig �s a
f�jdalom utol�rt. De az �rt�kes pillanatok, amikor �jra hallhattam �t ellen�llhatatlan csal�tek volt sz�momra. Tal�lnom kellett valamit, amivel megism�telhetem ezt az �lm�nyt vagy tal�n az epiz�d jobb sz� lenne. Abban rem�nykedtem, hogy a D�javu �rz�s a kulcs. Ez�rt megyek el a h�z�hoz, arra a helyre, ahol a balsors� sz�let�snapom �ta nem j�rtam, sz�val t�bb h�napja. A vastag, majdnem dzsungelszer� n�v�nyzet lassan k�szott az ablakom fel�. Az aut��t folyton-folyv�st kanyargott. Egyre gyorsabban mentem �s kezdtem ideges lenni. Mi�ta vezetek? Nem kellett volna m�r r�g el�rnem a h�zat? Az aut�utat annyira ben�tte a gaz, hogy egy�ltal�n nem l�tszott ismer�snek.
Mi van ha nem tal�lom meg? Megborzongtam. Mi van ha egy�ltal�n nincs semmilyen megfoghat� bizony�t�k? Azt�n ott volt a f�k k�z�tti sz�net, amit kerestem, csak r�gen sokkal jobban ki volt hangs�lyozva. A n�v�nyvil�g itt nem v�rt t�l sokat, hogy visszavegye a f�ldet, amit v�dtelen�l hagytak. A magas p�fr�nyok besziv�rogtak a h�z k�r�li r�tre, hozz�nyom�dva a c�drusf�k t�rzs�hez, s�t m�g a sz�les torn�choz is. �gy n�zett ki, mintha a der�kmagass�gig �r� p�zsit z�ld, tollszer� hull�mokban �radna. �s ott volt a h�z, de ez nem ugyanaz a h�z volt. Igaz k�v�lr�l semmi sem v�ltozott meg, az �ress�g csak�gy sikoltott a tiszta ablakokon �t. H�tborzongat� volt. Most el�sz�r - mi�ta l�ttam ezt a csod�latos h�zat - �reztem azt, hogy t�nyleg �gy n�z ki, mintha v�mp�rok t�rzshelye lenne. R�tapostam a f�kre �s f�lren�ztem. F�ltem tov�bbmenni. De nem t�rt�nt semmi. Nem volt hang
a fejemben.
�gy h�t hagytam, hogy a motor tov�bbj�rjon �s kiugrottam a p�fr�nyrengetegbe. Tal�n, mint p�ntek este, ha el�re s�t�lok…Lassan el�rtem a kietlen, �res homlokzati r�sz�t a h�znak, a teheraut�m
megnyugtat�an z�gott m�g�ttem. Amint el�rtem a torn�c l�pcs�j�t, meg�lltam, mert semmi sem volt ott. Semmi a jelenl�t�k �rzet�b�l… az � jelenl�t�b�l. A h�z szil�rdan �llt itt, de ez nem sokat jelentett.
Szil�rd val�s�ga nem ellens�lyozn� a r�m�lmaim �rt�ktelens�g�t. Nem mentem k�zelebb. Nem akartam ben�zni az ablakokon. Nem voltam biztos benne, hogy mit lenne nehezebb l�tni. Ha a szob�k �resek lenn�nek �s padl�t�l a mennyezetig visszhangozn�nak, az val�sz�n�leg f�jna. Mint a
nagymam�m temet�s�n, amikor anyuk�m ragaszkodott ahhoz, hogy kint maradjak a ravatal alatt. Azt mondta, hogy nem sz�ks�ges �gy l�tnom a nagyit, ink�bb eml�kezzek r� �gy, amikor m�g �lt. De nem lenne rosszabb, ha nem lenne semmi v�ltoz�s? Ha a kanap�k ugyan�gy �lln�nak, mint ahogy legutolj�ra l�ttam �ket, a festm�nyek a falon – m�g mozdulatlanabbanul – a zongora az emelv�nyen?
Csak m�sodpercekbe tellene, hogy a h�z elt�nj�n mindennel egy�tt, hogy l�ssam, hogy m�r nincs semmilyen fizikai tulajdonuk, ami egy�ltal�n idek�tn� �ket. Hogy minden megmaradt, �rintetlen�l �s elhagyatottan, ut�nuk. Csak �gy, mint �n. H�tat ford�tottam a t�tong� �ress�gnek �s a teheraut�mhoz siettem. Majdnem futottam. Agg�dtam ami�rt el kell mennem, ami�rt vissza kell t�rnem az emberek vil�g�ba. Iszonyatosan �resnek �reztem magam �s l�tni akartam Jacobot. Tal�n egy �jfajta betegs�g bujk�l bennem, egy m�sik szenved�ly, mint amilyen a zsibbadts�g volt azel�tt. Olyan gyorsan vezettem, amilyen gyorsan tudtam, amennyire a kocsi engedte. Jacob m�r v�rt r�m. A mellkasom egyb�l megnyugodott, amint megl�ttam, a l�gz�s is sokkal egyszer�bb lett.
-H�, Bella! – ki�ltotta.
Megk�nnyebb�lten elmosolyodtam. - H�, Jacob! - intettem Billy fel�, aki az ablakon n�zett ki.
-Menj�nk dolgozni! – mondta Jacob halk, de ann�l buzg�bb hangon. Valahogy k�pes voltam nevetni.
- Komolyan nincs m�g eleged bel�lem? - k�v�ncsiskodtam. Val�sz�n�leg m�r kezdi megk�rdezni mag�t�l, hogy mennyire egy k�ts�gbeesett t�rsas�g vagyok a sz�m�ra.
Jacob mutatta az utat a h�z k�r�l a gar�zsa fel�.
-Nem. M�g nem
-K�rlek majd tudasd velem ha m�r kezdek az idegeidre menni. Nem akarok a terhedre lenni.
-Ok� - nevetett - B�r, nem tartan�m vissza emiatt a l�legzetedet.
Amikor bes�t�ltam a gar�zsba sokkot kaptam a piros bicikli l�tv�ny�t�l, ahogy ott �llt �s sokkal ink�bb hasonl�tott egy motorbiciklihez, mint egy rak�s f�mhalmazhoz.
-Jake, csod�latos vagy! - s�hajtottam.
Megint nevetett. – Kicsit megsz�llott� v�lok ha egy �j projektbe kezdek. – vonta meg a v�ll�t – Ha lenne egy kis eszem kicsit h�zn�m is az id�t.
-Mi�rt?
Len�zett, j� sok�ig sz�netet tartva �s �gy t�nt, mintha nem hallotta meg volna a k�rd�semet. V�g�l megk�rdezte: - Bella, ha azt mondtam volna, hogy nem tudom megszerelni ezeket a bicikliket, mit mondt�l volna?
�n sem v�laszoltam egyb�l �s fel is n�zett, hogy l�ssa a reakci�mat.
-Azt mondtam volna, hogy… k�r, de fogadni mern�k, hogy kital�ltunk volna valami m�st, hogy mit csin�ljunk. Ha igaz�n k�ts�gbeesn�nk csin�lhattunk volna h�zi feladatot is.
Jacob elmosolyodott �s a v�llai lenyugodtak. Le�lt a motor mell� �s felvett egy csavarkulcsot. –
Sz�val azt mondod, hogyha v�gzek akkor azut�n is j�nni fogsz?
-H�t erre gondolt�l? – r�ztam meg a fejem – Azt hittem az�rt k�rded, mert hasznot h�zok az
alul�rt�kelt g�p�sz szak�rtelmedb�l. De mindaddig am�g megengeded itt leszek.
-Abban rem�nykedsz, hogy l�thatod Quilt? – csipkel�d�tt.
-Most megfogt�l.
Kuncogott. – Te t�nyleg szeretsz velem lenni? – k�rdezte csod�lkozva.
-Nagyon, nagyon. �s majd bebizony�tom. Holnap dolgoznom kell, de szerd�n csin�lhatn�nk valami
nemszerel�set.
-Mint p�ld�ul?
-Nincs �tletem. Elmehetn�nk hozz�nk, nehogy k�s�rt�sbe ess a megsz�llotts�god miatt. Hozhatn�d az
iskol�s dolgaidat – te is le vagy maradva, csak�gy mint �n.
-A h�zi feladat j� �tlet. – grimaszolt �s azon t�prengtem, hogy mennyit nem csin�lt meg, az�rt mert
velem van.
-Igen – helyeseltem – alkalmank�nt felel�ss�gteljesnek is kell lenni, vagy Billy �s Charlie nem lesznek
olyan enged�kenyek ezzel kapcsolatban. - olyan mozdulatot tettem, amely kettej�ket egys�gesnek
mutatja. Tetszett neki – nevetett.
-H�zi feladat egyszer a h�ten? – javasolta
-Tal�n jobban j�rn�nk, ha k�tszer lenne. – aj�nlottam, arra a halom leck�re gondolva, amelyek m�ra
kijel�ltem magamnak.M�lyet s�hajtott. Azt�n a szersz�mosl�d�ja fel� ny�lt egy pap�r z�lds�ges
t�sk��rt. K�t palack sz�d�t h�zott el� bel�le, kinyitotta az egyiket �s �tadta nekem. Kibontotta a
m�sikat is �s �nnep�lyesen a magasba emelte.
-A felel�ss�gre! – mondta – Hetente k�tszer.
-�s a k�zt�k l�v� napok vakmer�s�g�re. – hangoztattam.
Vigyorgott, majd koccintottunk.
* * *
K�s�bb �rtem haza, mint terveztem �s Charlie addigra m�r rendelt mag�nak egy pizz�t, ahelyett, hogy
megv�rt volna. Nem hagyta, hogy bocs�natot k�rjek.
-Nem �rdekes – biztos�tott r�la - Am�gy is r�szolg�lt�l m�r egy kis sz�netre a f�z�sek ut�n.
Tudtam, hogy csak meg van k�nnyebb�lve, ami�rt m�g mindig norm�lis emberk�nt viselkedem �s nem akarta felbolygatni az eg�szet.
Miel�tt neki�lltam volna a h�zi feladatnak megn�ztem az e-mailjeimet �s volt k�zt�k egy hossz� Rene�t�l. Mindenr�l �mlengett, amit csak a tudom�s�ra hoztam ez�rt egy m�sik kimer�t� le�r�st k�ldtem neki a mai napr�l. Mindenr�l, kiv�ve a motorbiciklikr�l. M�g a mindig boldog �s szerencs�s Ren�e is felriadna erre. Kedden az iskol�ban megvoltak a j� �s a rossz pillanatok egyar�nt. �gy t�nt Mark �s Angela t�rt karokkal fogad vissza - kedvesen �tsiklottak azon a p�r h�napos aber�ns viselked�sen. Jess m�r sokkal ink�bb ellen�ll�bb volt. Azon t�n�dtem, hogy �r�sos bocs�natk�r�st
ny�jtsak-e be neki a Port Angelas-i incides miatt.
Mike lelkesen besz�lgetett a munk�r�l. Olyan volt, mintha a f�l�v �rt�kes besz�lget�seit elrakt�rozta volna �s most mindent kiadott mag�b�l. R�j�ttem, hogy k�pes vagyok mosolyogni �s nevetni vele, b�r ez nem volt olyan k�nnyed, mint Jacobbal. El�g �rtatlannak l�tszott, am�g abba nem kell hagynia az id� miatt. Mike becsukta az ablakot �n meg �sszehajtottam a mell�nyem �s a pult al� raktam.
-Vicces lesz a ma este. - mondta Mike boldogan.
-Igen - �rtettem vele egyet, b�r ink�bb t�lt�ttem volna a d�lut�nomat a gar�zsban.
-K�r, hogy olyan hamar el kellett menned a mozib�l el�z� h�ten.
Kicsit �sszezavart a gondolatmenete. V�llat vontam. – Azt hiszem egy kicsit gyeng�k az idegeim.
-Amire �n gondolok az az, hogy tal�n egy jobb filmet kellene megn�zned, valami olyat, amit te is
�lvezel. – magyar�zta.
-� – suttogtam, m�g mindig zavartan.
-P�ld�ul ezen a p�nteken. Velem. Elmehetn�nk megn�zni valamit, ami nem annyira f�lelmetes.Az
ajkamba haraptam.Nem akartam �sszekavarni a dolgokat Mike-kal, nem most amikor � az egyike
azoknak az embereknek, akik k�szek megbocs�tani nekem ami�rt bolond voltam. De ez m�r megint
nagyon ismer�s volt. Mint el�z� �vben, ami nem t�rt�nt meg. Rem�lem Jess eln�zi ezt nekem.
- Mint egy randi? – k�rdeztem. Az �szintes�g volt a legjobb dolog, amit tehettem ebben a helyzetben.
Hogy letudjam.Feldolgozta a hangom.
-Ha akarod. De nem kell annak lennie.
- Nem randizom. - mondtam lassan, felismerve mennyire igaz ez. Az eg�sz vil�g lehetetlen�l messzinek t�nt.
- Mint bar�tok? – tan�csolta. A tiszta, k�k szemei most nem voltak annyira buzg�ak. Rem�lem, hogy komolyan gondolta azt, hogy csak bar�tok legy�nk.
- J� lenne. De ezen a p�nteken nem �rek r�. Akkor tal�n a k�vetkez� h�ten?
- Mit csin�lsz? – k�rdezte kev�sb� mell�kesen, mintahogyan akarta, hogy hangozzon.
- H�zi feladatot. Egy… tanul�s �sszej�vetelt terveztem egy bar�tommal.
- �, Ok�. Tal�n a k�vetkez� h�ten.
Els�t�lt velem a kocsimig, de sokkal kev�sb� �radozott, mint el�tte. Tiszt�ra az els� h�napomra eml�keztetett, amit Forksban t�lt�ttem. Tettem egy k�rt �s most minden olyan, mint volt, mint a
visszhang – egy �res visszhang, �rdekl�d�st�l mentesen.K�vetkez� �jjel Charlie egy�ltal�n nem t�nt
meglep�dve, amikor Jacobot �s engem a nappaliban tal�lt sz�tterpeszkedve a k�nyvek gy�r�j�ben, �gyhogy szerintem � �s Billy biztos megbesz�lt�k m�r ezt a h�tunk m�g�tt.
-Hello sr�cok – mondta, szem�vel a konyh�t p�szt�zva. A lasagna illata, amelyet d�lut�n k�sz�tettem -
m�g Jacob figyelt �s n�ha belek�stolt – a hallba �ramlott �s kezdtem j�l �rezni magam, mert �gy pr�b�ltam vezekelni a pizz�k miatt. Jacob vacsor�ig maradt �s vitt egy t�ny�rral Billynek is.
Vonakodva hozz�adott m�g egy �vet az �truh�zhat� �veimhez, mert j�l f�z�k. P�nteken a gar�zsban voltunk �s szombaton Newton�k m�szaka ut�n megint h�zit �rtunk. Charlie el�g biztosnak �rezte a j�zans�gomat ez�rt eg�sz nap Harryvel pec�ztak. Mikor hazat�rt mindketten elk�sz�lt�nk - sokkal
b�lcsebbnek �s �rettebbek lett�nk - Monster Garage-t n�zt�k a Discovery Channelen. Jobb, ha megyek - s�hajtott Jacob - K�s�bb van, mint gondoltam.
- J�l van - morogtam - Hazaviszlek. - Nevetett a vonakod� v�laszom hallat�n, �gy l�tszott tetszett neki.
- Holnap vissza a munk�hoz. - mondtam, mikor m�r el�g biztons�gban voltunk a kocsiban - Mit szeretn�l mikor j�jjek? - A v�lasz mosoly�ban volt valami megmagyar�zhatatlan izgatotts�g.
- El�tte felh�vlak, j�?
- Rendben. - mondtam azon gondolkozva, hogy vajon mit akarhatott ezzel. Sz�lesen mosolygott.
M�snap reggel kitakar�tottam a h�zat - Jacob h�v�s�t v�rtam �s pr�b�ltam megszabadulni a legut�bbi r�m�lmomt�l. A sz�n megv�ltozott. M�lt �jjel p�fr�nyok sz�les tenger�ben s�t�ltam hatalmas b�r�k f�kkal t�zdelve. Nem volt semmi m�s ott �s �n elt�vedtem, c�ltalanul �s egyed�l bolyongtam a semmi ut�n kutatva. Meg akartam r�gni magamat, az�rt a h�lye r�ti kir�ndul�som�rt el�z� h�tr�l. Kis�p�rtem az �lmot a tudatos elm�mb�l, abban rem�nykedve, hogy ott marad valahol �s nem sz�kik meg
�jra. Charlie kint volt, �pp a cirk�l�j�t mosta, ez�rt amikor megcs�rrent a telefon eldobtam a WC kef�t �s leszaladtam a f�ldszintre, hogy felvegyem.
- Hall�? - k�rdeztem l�lekszakadtan.
- Bella - mondta Jacob, furcsa, form�lis hangnemben.
- H�, Jake.
- Azt hiszem, hogy… randink lesz. - mondta �s a hangja tele volt jelent�ss�ggel.
Egy percig tartott, mire r�j�ttem. - Elk�sz�ltek? Nem hiszem el! - Micsoda nagyszer� id�z�t�s.
Sz�ks�gem volt valamire, ami t�vol tart a r�m�lmokt�l �s a semmittev�st�l
- Igen. M�k�dnek, meg minden.
- Jacob k�ts�g k�v�l te vagy a legtehets�gesebb �s legb�mulatosabb ember, akit ismerek. Ez�rt kapsz 10 �vet!
- Kir�ly! Most m�r k�z�pkor� vagyok.
Nevettem. - �ton vagyok �n is felfele!
Bedob�ltam a takar�t� eszk�z�ket a f�rd�szoba pult al� �s felvettem a kab�tom.
- Megl�togatod Jaket. - mondta Charlie, mikor elhaladtam mellette. Nem igaz�n volt k�rd�s.
- Aha - v�laszoltam, mik�zben beugrottam a kocsimba.
- Az �llom�son leszek k�s�bb. - ki�ltotta ut�nam.
- Ok�. - sz�ltam vissza, elford�tva a kulcsot.
Charlie mondott m�g valamit, de nem hallottam tiszt�n a motor z�g�sa miatt. Valahogy �gy hangzott, mint „�g a h�z?”
A Black h�z mell� parkoltam le a kocsival, k�zel a f�khoz, hogy k�nnyebb legyen a bicikliket kicsemp�szni. Mikor kisz�lltam egy sz�nes folt kapta el a tekintetem - k�t kif�nyes�tett motorker�kp�r, egy piros �s egy fekete volt elrejtve a lucfeny� al� l�thatatlanul a h�zb�l. Jacob elk�sz�lt. Mindk�t
korm�nyra k�k masni volt k�tve. Elnevettem magam, mire Jacob kiszaladt a h�zb�l.
- K�sz vagy? – k�rdezte halkan ragyog� szemekkel. �tpillantottam a v�lla f�l�tt �s semmilyen jel nem mutatott Billy jelenl�t�re.
- Aha – mondtam, de �n egy�ltal�n nem voltam annyira izgatott, mint amilyen el�tte voltam;
megpr�b�ltam elk�pzelni magam a motorbiciklin.Jacob k�nnyen felpakolta a bicikliket a teheraut�m
h�tulj�ra, �vatosan az oldalukra ford�tva �ket, hogy el ne d�ljenek.
-Menj�nk! – mondta �s a hangja az izgalomt�l sokkal hangosabb volt, mint �ltal�ban.
– Tudok egy t�k�letes helyet – senki sem fog rajtakapni minket.
A v�ros d�li kij�rata fel� ment�nk. A piszkos �t ide-oda kanyargott az erd�ben – n�ha nem is volt m�s
csak f�k, azt�n hirtelen ott volt a Csendes-�ce�n l�legzetel�ll�t� l�tv�nya, ameddig a szem ell�tott,
s�t�tsz�rk�n a felh�k alatt. A part felett ment�nk, a szikl�k tetej�n, ami a partot szeg�lyezte �s a
l�tv�ny a v�gtelens�gig h�z�dott.Lassan vezettem, �gy biztons�gosan ki tudtam n�zni az �ce�nra,
amikor az �t k�zelebb vitt a szikl�k sz�l�hez. Jacob arr�l besz�lt, hogy hogyan fejezte be a bicikliket,
de a le�r�sa t�l sok technikai r�szletet tartalmazott ez�rt nem igaz�n figyeltem.Ekkor n�gy alakot
vettem �szre, akik a szikl�s szeg�lyn�l �lltak, t�l k�zel a szakad�khoz. Nem tudtam megmondani a
t�vols�g miatt, hogy mennyi id�sek lehettek, de mindannyian f�rfiaknak n�ztek ki. A hideg ellen�re
�gy t�nt, mintha csak shortban lenn�nek.Ahogy tov�bb figyeltem �ket a legmagasabbik k�z�l�k
k�zelebb l�pett a sz�l�hez. Automatikusan lelass�tottam, a l�bam hezit�lt a f�kped�l felett.�s azt�n
levetette mag�t.
-Ne! – ki�ltottam r�taposva a f�kre.
-Mi van? – ki�ltott vissza Jacob.
-Az a fi� – �pp most ugrott le a szikl�r�l! M�rt nem �ll�tott�k meg? H�vnunk kell a ment�ket! – kinyitottam az ajt�mat �s elkezdtem kik�sz�l�dni a kocsib�l, aminek nem volt semmi �rtelme. A leggyorsabb �t, hogy felh�vjuk a ment�ket az, ha visszamegy�nk Billy�khez. De nem tudtam elhinni, amit az el�bb l�ttam. Tal�n, tudatalatt abban rem�nykedtem, hogy valami m�st l�tok ha nincs el�ttem a sz�lv�d�. Jacob nevetett �n meg megfordultam �s r�meredtem. Hogy lehet ennyire lelketlen, ennyire hidegv�r�?
-Bella, ez csak sziklaugr�s. Sz�rakoz�s. Tudod La Pushban nincs bev�s�rl�utca.
-Sziklaugr�s – ism�teltem. N�ztem ahogy a m�sodik alak l�p a szeg�lyhez, meg�ll �s ut�na
m�lt�s�gteljesen kil�p az �rbe. Zuhan�sa egy �r�kk�val�s�gnak t�nt sz�momra, m�g v�g�l bele nem
v�g�dott a s�t�tsz�rke habokba.
-H�. Ez nagyon magas. – cs�sztam vissza az �l�semre, mik�zben m�g mindig a marad�k k�t ugr�t
figyeltem. – Van vagy 100 l�b.
-Nos. Igen, a legt�bb�nk alacsonyabbr�l ugrik, arr�l a szikl�r�l, ami f�l�ton van. – mutatott ki az
ablakon. Az a pont amire gondolt sokkal �sszer�bbnek t�nt. – Azok a sr�cok bolondok. Val�sz�n�leg
azt mutatj�k mennyire kem�nyek. �gy �rtem ma t�nyleg el�g hideg van. Hideg lehet a v�z. – zs�mbes
arcot v�gott mintha a mutatv�ny szem�lyes s�rten�. Ez egy kicsit meglepett. Azt gondoltam, hogy
Jacobot nagyon nehezen lehet felideges�teni.
-Te leugrott�l a szikl�r�l? – kihagytam azt a sz�t, hogy vel�k.
-Persze, persze – vonta meg a v�ll�t �s vigyorgott – T�k j�. Kicsit f�lelmetes, egyfajta
zuhan�s.Visszan�ztem a szikl�hoz, ahol a harmadik alak l�pett el�r�bb. Sosem l�ttam m�g enn�l
vakmer�bb dolgot �letemben. A szemem �sszesz�k�lt �s elmosolyodtam
– Jake, el kell vinned szikl�t ugrani. Arca helytelen�t� volt.
- Bella, �pp az el�bb akart�l ment�ket h�vni Samhez. – eml�keztetett. Meglep�dtem, hogy a t�vols�g
ellen�re is meg tudta mondani, hogy ki volt az.
-Ki akarom pr�b�lni – er�sk�dtem �s �jra elkezdtem kik�sz�l�dni a kocsib�l. Jacob megragadta a
csukl�m.
- Nem ma, ok�? Nem v�rhatn�nk legal�bb addig, am�g melegebb nem lesz?
-Ok�, rendben. - helyeseltem. Ahogy az ajt� nyitva volt �s megcsapott a fagyos szell� libab�r�s lett a karom. - De szeretn�k mihamarabb menni.
-Hamar. - forgatta a szem�t – N�ha egy kicsit furcsa vagy, Bella. Tudsz r�la?
S�hajtottam. - Igen.
-�s nem fogunk a legtetej�r�l leugrani.
Megb�v�lve figyeltem ahogy a harmadik fi� futni kezdett �s sokkal jobban nekiugrott az �res
leveg�nek, mint az el�z� kett�. P�rg�tt �s forgott a leveg�ben mintha rep�lne. T�k�letesen szabadnak
l�tszott – meggondolatlannak �s teljesen felel�tlennek.
-Rendben. – helyeseltem – Ne els� alkalommal.
Most Jacob s�hajtott.
-Ki fogjuk pr�b�lni a bicikliket vagy sem? – k�rdezte.
-Ok�, ok�. – mondtam �s elfordultam az utols� fi�t�l a szikl�n. Becsatoltam a biztons�gi �vemet �s
becsuktam az ajt�t. A motor m�g mindig ment, �gy morgott, mintha pihenne. Ism�t elindultunk az
�ton.
-Sz�val kik voltak azok a fi�k – a bolondok? – k�v�ncsiskodtam.Undor�t� hangot adott ki.
– a La Push-i banda.
-Van band�tok? – k�rdeztem. �gy �reztem, hogy ez �gy hangzott, mintha le lenn�k ny�g�zve.
Nevetett a reakci�mon. – Nem olyan. Esk�sz�m ezek olyanok mintha elromlott volna a k�perny�.
Nem provok�lnak harcot, ink�bb fel�gyelik a b�k�t. – pr�szk�lt – Ott volt az a sr�c valahonnan fentr�l
a Makah rezerv�tumb�l, szint�n nagydarab �s f�lelmetes. Nos, az a sz�besz�d j�rta, hogy alkoholt �rul
a gyerekeknek �s Sam Uley �s a tan�tv�nyai el�ld�zt�k a f�ld�nkr�l. Mindig csak ez a f�ld�nk, meg a t�rzs, meg a b�szkes�g… ez egyre nevets�gesebb. A legrosszabb az eg�szben hogy a tan�cs komolyan veszi �ket. Embry mondta, hogy a tan�cs tulajdonk�ppen tal�lkozik vele. – megr�zta a fej�t, az arca teli volt s�rt�d�tts�ggel – Embry azt is hallotta Leah Clearwatert�l, hogy
„patr�nusoknak” „v�delmez�knek” nezevik magukat, vagy valami ilyesmi. Jacob �k�lbe szor�totta a kez�t, mintha meg akarna �tni valamit. M�g sose l�ttam err�l az oldal�r�l.Meglep�dtem, hogy Sam Uley nev�t hallottam. Nem akartam felid�zni a k�peket a r�m�lmomb�l, ez�rt csak egy gyors megfigyel�st tartottam, hogy elt�r�tsem a figyelmem.
- Nem igaz�n kedveled �ket.
- L�tszik? – k�rdezte szarkasztikusan.
- Nos… nem �gy hangzik mintha valami rosszat tettek volna. - Pr�b�ltam lenyugtatni, hogy megint vid�m legyen. - Csak egy ideges�t� szentesked� banda.
-Igen. Az ideges�t� az j� sz�. Mindig felt�n�sk�dnek - mint ez a szikl�s dolog. Olyanok, mint… mint, nem is tudom. Mint a kem�ny cs�v�k. �pp a boltn�l l�gtunk Embryvel �s Quillel az el�z� f�l�vben �s j�tt Sam a k�vet�ivel, Jareddel �s Paullal. Quil mondott valamit, te is tudod mekkora sz�ja van, �s
felideges�tette Pault. A szemei tiszta s�t�tek lettek �s fur�n mosolygott – nem is ink�bb csak kimutatta a fogait, minthogy mosolygott volna – �s olyan volt mintha teljesen meg lenne �r�lve, remegett meg minden. De Sam Paul mellkas�ra tette a kez�t �s megr�zta a fej�t.Paul egy percig n�zett r� azt�n
lenyugodott. Komolyan, olyan volt mintha Sam visszatartotta volna �t – mintha Paul sz�tt�pett volna minket, ha nem �ll�tja le. – ny�gte – Mint egy rossz western. Tudod, Sam egy el�g nagy sr�c, 20 �ves.
De Paul meg csak 16, �s alacsonyabb mint �n �s nem annyira sz�lesek a v�llai, mint Quilnek.
Szerintem b�rmelyik�nk elb�nt volna vele.
- Kem�ny fi�k. - helyeseltem. Lelki szemeim el�tt megjelent a k�p, ahogy le�rta �t, �s ez valamire eml�keztetett… egy magas, s�t�t emberekb�l �ll� tri�ra akik nyugodtan �s egym�shoz k�zel �lltak az ap�m nappalij�ban. A k�p oldalr�l l�tsz�dott, mert a fejemet a kanap�ra tettem am�g Dr. Gerandy �s Charlei fel�m hajoltak… Ez lenne Sam band�ja?
- �jra gyorsan kezdtem el besz�lni, hogy eltereljem a figyelmem a rossz eml�kekt�l. – Egy kicsit nem
t�l id�s ez a Sam ezekhez a dolgokhoz?
-Igen. �gy volt, hogy f�iskol�ra megy, de itt maradt. �s senki sem papolt neki emiatt. Az eg�sz tan�cs
kiakadt amikor a n�v�rem elutas�tott egy r�szleges �szt�nd�jat �s f�rjhez ment. De ne, Sam Uley nem
csin�l semmi rosszat.
Az arca a sz�rny�s�g ismeretlen vonalaiba torzult – sz�rny�s�g vagy valami eg�szen m�s, amire nem
j�ttem r� el�sz�r.
-Ez az eg�sz t�nyleg el�g ideges�t�… �s furcsa. De nem �rtem, hogy m�rt veszed ezt ennyire
szem�lyesen. – Az arc�t figyeltem, abban rem�nykedve, hogy nem s�rtettem meg �t. Hirtelen
lenyugodott �s kib�mult az ablakon.
-Pont most hagytad el a fordul�t. – mondta.V�grehajtottam egy el�g sz�les U kanyart, �s majdnem
nekimentem egy f�nak, amikor r�fordultam az �tra.
-K�sz, hogy sz�lt�l. – suttogtam, ahogy kib�multam az oldalablakon.
-Bocs, nem figyeltem.
Egy ideig csend volt.
-Most m�r meg�llhatsz b�rmikor. – mondta halkan.
F�lreh�z�dtam �s le�ll�tottam a motort. A f�lem csengett az azt k�vet� csendben. Mindketten
kisz�lltunk �s Jacob h�tra ment, hogy leszedje a bicikliket. Pr�b�ltam olvasni az arckifejez�s�t.
Valami m�s zavarta. ???
B�tortalanul elmosolyodott, amikor odatolta hozz�m a piros biciklit. – Boldog megk�sett
sz�let�snapot. K�sz vagy?
-Azt hiszem. - a bicikli hirtelen megijesztett, megf�leml�tett amikor r�j�ttem, hogy hamarosan r� kell �ln�m.
-Majd lassan megy�nk. – �g�rte meg. �vatosan a kocsi s�rh�ny�j�nak t�masztottam a motort, m�g � h�trament a saj�tj��rt.
-Jake… - hezit�ltam, mik�zben � megker�lte a kocsit.
-Igen?
-Mi az ami ennyire zavar? �gy �rtem, ezzel a Sam dologgal kapcsolatban. Van valami m�s is? – az
arc�t figyeltem. Grimaszolt, de nem l�tszott m�rgesnek. Len�zett a piszkos cip�j�re �s �jra meg �jra
neki�t�tte a ker�knek, mintha id�t pr�b�lna nyerni ezzel.
Majd s�hajtott. – Csak… ahogy velem b�nnak. Teljesen kiakaszt. – A szavak most m�r �ml�ttek. –
Tudod, a tan�cs egyenl�nek tekint mindenkit, de ha volna egy vezet�, akkor az az ap�m lenne. Soha
nem j�ttem r�, hogy m�rt kezelik �gy �t, ahogyan. M�rt az � v�lem�nye sz�m�t a legink�bb. Biztos
van valami k�ze az nagyap�mhoz, �s az � apj�nak az apj�hoz. Az d�dnagyap�m, Ephraim Balck volt
az utols� t�rzsf�n�k �s tal�n ez�rt m�g mindig hallgatnak Billyre.
-De eddig olyan voltam, mint a t�bbiek. Senki sem kezelt engem m�sk�pp… eddig.
Ez v�ratlanul �rt. – Sam k�l�nlegesen b�nik veled?
-Igen. – helyeselt, k�ts�gbeesett szemekkel n�zve r�m. – �gy n�z r�m, mintha v�rna valamire…
mintha egy nap csatlakozn�k a h�lye band�j�hoz. Sokkal t�bb figyelmet szentel r�m, mint a t�bbi
fi�ra. Ut�lom.
-Nem kell csatlakoznod sehov�. – A hangom teli volt m�reggel. Ez igaz�n felizgatta Jacobot �s ez
felb�sz�tett engem. M�gis mit k�pzelnek ezek a „v�delmez�k”, kik �k?
-Igen. – M�g mindig a kocsiker�ken dobolt a l�b�val.
-Mi? – Volt itt m�g valami.
�sszeh�zta a szem�ld�k�t �s �gy ink�bb szomor�nak �s agg�d�nak n�zett ki, mint m�rgesnek. – Embry. M�r egy ideje elker�l.
�gy t�nt a dolgoknak nincs k�ze egym�shoz, de azon t�n�dtem, �n lenn�k-e az oka ennek
– T�l sokat l�gsz velem. – eml�keztettem r�, egy kicsit �nz�nek �reztem magam. Kisaj�t�tottam �t.
-Nem, ez nem �gy van. Nem csak velem – Quilt is ker�li �s �gy mindenkit. Embry kihagyott egy hetet
a sulib�l, de sose volt otthon, amikor meg akartuk l�togatni. �s amikor visszaj�tt, �gy n�zett ki… �gy
n�zett ki, mint aki meg van �r�lve. F�lelmetes volt. Quil �s �n megpr�b�ltuk r�venni, hogy mondja el
mi a baja, de egyik�nket sem avatta be.
Jacobra n�ztem �s agg�dva r�haraptam az ajkamra – t�nyleg meg volt ijedve. De � nem n�zett r�m. A
saj�t l�b�t figyelte, ahogy a kereket rugdossa, mintha az valaki m�shoz tartozna. Sokkal gyorsabban
rugdalt.
-Azt�n ezen a h�ten, szinte a semmib�l Embry Sammal �s a t�bbiekkel l�gott. Ma is kint volt a
szikl�n�l. – A hangja halk volt �s fesz�lt.
Azt�n v�gre r�m n�zett. – Bella, sokkal jobban ideges�tette �t a banda, mint engem. Semmit nem akart
csin�lni vel�k. �s most Embry �gy k�veti Samet, mintha valami kultuszhoz csatlakozott volna.
-�s ugyan ez volt Paullal. Pontosan ugyan ez. Egy�ltal�n nem voltak bar�tok Sammel. Azt�n p�r h�tig
kimaradt a sulib�l �s amikor visszaj�tt hirtelen m�r Sam tulajdona lett. Nem tudom mit jelent mindez.
Nem tudom kital�lni, pedig �gy �rzem ki k�ne, mert Embry a bar�tom �s… Sam furcs�n n�z r�m… �s…. - Elakadt.
-Besz�lt�l m�r err�l Billyvel? - k�rdeztem. Az ijedts�ge r�m is �tterjedt. Teljesen kir�zott a hideg.
Most m�r d�h sug�rzott az arc�b�l.
- Igen - pr�szk�lte - Nagy seg�ts�g volt.
-Mit mondott?
Jacob arca szarkasztikus volt �s amikor besz�lni kezdett a hangja olyan m�ly lett, mint az apj��.
-Nincs semmi, ami miatt agg�dnod k�ne, Jacob. P�r �v m�lva, ha nem… nos, majd k�s�bb elmagyar�zom. – Azt�n a hangja m�r a saj�tja volt. – M�gis mire k�vetkeztessek ebb�l? Azt pr�b�lta elmondani, hogy ez egy idi�ta pubert�s, serd�l�kori dolog? Ez valami m�s. Valami rossz.
R�harapott az als� ajk�ra �s �k�lbe szor�totta a kez�t. �gy n�zett ki, mint aki mindj�rt els�rja mag�t. �szt�n�sen �t�leltem �t, �tkarolva a derek�t �s az arcomat a mellkas�hoz szor�tottam. Olyan magas volt. �gy �rezte magam, mint egy gyerek, aki egy feln�ttet �lelget.
-�, Jake, minden rendben lesz! – �g�rtem – Ha rosszabbra fordul a helyzet, gyere hozz�nk nyugodtan �s �lj vel�nk, Charlival �s velem. Ne f�lj, majd csak kital�lunk valamit!
Egy ideig nem mozdult �s azt�n hossz� karjaival �t�lelt. – K�sz, Bella. – A hangja m�g rekedtebb volt, mint �ltal�ban.
Egy pillanatig �gy �lltunk �s ez egy�ltal�n nem bor�tott ki; s�t, tulajdonk�ppen k�nyelmesen �reztem magam. Nem olyan �rz�s volt, mint amikor legutolj�ra �leltek meg �gy. Ez bar�ts�g volt. �s Jacob olyan meleg volt. Furcsa �rz�s volt sz�momra, ennyire k�zel lenni– ink�bb �rzelmileg, mint testileg,
b�r a fizikai kontaktus is furcsa volt – egy m�sik emberi l�nyhez. Nem �ppen ez volt a megszokott st�lusom. Nem t�l k�nnyen ny�ltam meg az embereknek, m�g ezen az alapvet� szinten sem.
Nem emberi l�nyeknek.
-Ha mindig �gy fogsz reag�lni, akkor sokkal gyakrabban fogok kiakadni. – Jacob hangja k�nny� volt,
�sm�t norm�lis �s a nevet�se a f�lemn�l zengett. Az ujjai meg�rintett�k a hajamat, l�gyan �s
b�tortalanul.Nos, bar�ts�g volt r�szemr�l. Gyorsan elh�z�dtam �s egy�tt nevettem vele, de elt�k�ltem,
hogy mindent vissza�ll�tok a r�gi perspekt�v�ba.
-Neh�z elhinni, hogy k�t �vvel id�sebb vagyok n�lad. – mondtam, kihangs�lyozva az id�sebb sz�t. –
T�rp�nek �rzem magam melletted. – T�nyleg ki kellett ny�jtanom a nyakam, ennyire k�zel �llva
hozz�.
-Term�szetesen elfelejtetted, hogy m�r a negyvenes �veimben j�rok.
-�, igazad van.
Megveregette a fejem.
- Olyan vagy, mint egy baba. - ugratott - Egy porcel�n baba.
A szemeimet forgattam �s egy l�p�ssel h�tr�bb �lltam. - Ne kezdj�k megint ezt az alb�n�s baroms�got.
-Komolyan, Bella, ennyire biztos vagy benne? - A v�r�s karj�t az eny�m mell� tette. A k�l�nbs�g h�zelg� volt. - Soha nem l�ttam m�g n�lad s�padtabb embert…  kiv�ve – Elharapta a mondatot �s �n meg f�lren�ztem. Pr�b�ltam nem meg�rteni azt, hogy mit akart mondani.
- Akkor motorozunk, vagy sem?
- Csin�ljuk. - helyeseltem, sokkal lelkesebben, mint amilyen f�l perccel ezel�tt voltam. A befejezetlen mondata eml�keztetett arra, hogy mi�rt vagyok itt.