14. �SZT�N �S AKARAT

  EL KELLETT ISMERNEM, norm�lis sebess�gn�l Edward kifejezetten j�l vezet. Mint annyi mindent, ezt is er�fesz�t�s n�lk�l m�velte. Alig n�zett az �tra, f�l k�zzel a vol�nt fogta, a m�sikkal a kezemet. N�ha beleb�mult a lenyugv� napba, n�ha egy pillant�st vetett r�m -  az arcomra, a nyitott ablakt�l lobog� hajamra, egym�sba fon�d� ujjainkra.
  Egy r�gi sl�gereket j�tsz� �llom�sra tekerte a r�di�t, �s az el�ad�val egy�tt �nekelt egy dalt, amelyet �n m�g sose hallottam. O k�v�lr�l f�jta a teljes sz�veg�t.
  - Szereted az �tvenes �vek zen�j�t? -  k�rdeztem.
  -  Az �tvenes �veknek j� volt a zen�je. Jobb, mint a hatvanas vagy pl�ne a hetvenes �vek�, uhh! - Megborzongott.  - A nyolcvanas �vek� t�rhet� volt.
  -  El�rulod nekem valaha, hogy igaz�b�l h�ny �ves vagy? - puhatol�ztam �vatosan, mert nem akartam kiz�kkenteni j�kedv�b�l.
  -  Nem mindegy? - Tov�bbra is felh�tlen maradt a mosolya.
  -  Mindegy, de az�rt �n k�v�ncsi lenn�k... - grimaszoltam. - Semmi nem �zi el �gy az �lmot, mint egy megoldatlan rejt�ly.
  -  Nem tudom, nem fog-e t�ls�gosan f�lzaklatni. -  Beleb�mult a napba, teltek a percek.
  -  Pr�b�ld ki! - javasoltam v�g�l.
  Fels�hajtott, azt�n a szemembe n�zett, �s �gy t�nt, teljesen megfeledkezett az �tr�l. Ak�rmit is olvasott ki a tekintetemb�l, biztat�nak tal�lta. Megint a nap fel� fordult ?  az alkonyat f�nye rubin �rnyalat� szikr�kban ver�d�tt vissza a b�r�r�l -, �s besz�lni kezdett.
  -   Chicag�ban sz�lettem 1901-ben. -  A szeme sark�b�l r�m lesett. �gyeltem r�, hogy az arcomon ne l�tssz�k meglepet�s. Kicsit elmosolyodott, �s folytatta. -  Carlisle tal�lt egy k�rh�zban 1918 nyar�n. Tizenh�t �ves voltam, �s spanyoln�th�ban haldokoltam.
  Akaratlanul is felszisszentem. -  Nem nagyon eml�kszem r�. R�gen t�rt�nt, �s az emberi eml�kek elhalv�nyulnak. -  Egy kis id�re a gondolataiba mer�lt, azt�n folytatta. -  De arra nagyon is eml�kszem, milyen �rz�s volt, amikor Carlisle megmentett, azt neh�z lenne elfelejteni.
  -  A sz�leid?
  -   �k m�r kor�bban meghaltak a j�rv�nyban. Egyed�l voltam. Ez�rt v�lasztott Carlisle �ppen engem. Abban a k�oszban, ami a j�rv�ny idej�n uralkodott, senki nem vette �szre, hogy elt�ntem.
  ?  �s hogyan... mentett meg?
  Eltelt n�h�ny m�sodperc, miel�tt v�laszolt. �gy l�ttam, gondosan megv�logatja a szavait.
  ? Nem volt k�nny�. Nem sok fajt�nkbelinek van annyi �nuralma, hogy k�pes legyen r�. De Carlisle mindig is a legembers�ge-sebb volt k�zt�nk, a legink�bb egy�tt �rz�... Nem hiszem, hogy akadt volna p�rja, mi�ta vil�g a vil�g. Sz�momra egyszer�en csak nagyon, nagyon f�jdalmas volt.
  Szorosra z�rt ajka l�tt�n sejtettem, hogy enn�l t�bbet err�l nem hajland� mondani. Lek�zd�ttem h�t a k�v�ncsis�gomat, b�r ez kor�ntsem volt csak puszta k�v�ncsis�g. Egy csom� olyasmit v�gig kellett gondolnom ezzel kapcsolatban, amik mindeddig eszembe se jutottak. Edward azonban a maga gyors �szj�r�s�val m�r j�val kor�bban �tgondolta ezeket is.
  L�gy hangja kiz�kkentett a m�l�z�sb�l.
  ?  Az�rt tette, mert mag�nyos volt. Aki ezt a megold�st v�lasztja, t�bbnyire ez�rt teszi. �n voltam az els� Carlisle csal�dj�ban, b�r Esm�t nem sokkal ut�nam tal�lta. Egy szikl�r�l zuhant le. Egyenesen a k�rh�z halottash�z�ba sz�ll�tott�k, noha a sz�ve m�g dobogott.
  - Vagyis az embernek a hal�l�n kell lennie ahhoz, hogy... ? Azt a sz�t soha nem haszn�ltuk, �s �n most se b�rtam kimondani.
  -  Nem. De Carlisle csak akkor �s csak azzal teszi meg, akinek nincs m�s es�lye az �letben marad�sra. ? Valah�nyszor fogadott apj�r�l besz�lt, m�lys�ges tiszteletr�l �rulkodott a hangja. ? De azt mondja, k�nnyebb olyankor, amikor a v�r m�r gy�nge. ?  El�ren�zett az imm�r s�t�t orsz�g�tra, �s �reztem, hogy a t�m�t tan�csosabb nem feszegetni tov�bb.
  - �s Emmett meg Rosalie?
  - Carlisle harmadiknak Rosalie-t hozta a csal�dunkba. Csak sokkal k�s�bb j�ttem r�, hogy abban rem�nykedett, Rosalie az lesz az �n sz�momra, ami az � sz�m�ra Esme. �gyhogy amikor a k�zelemben volt, �gyelt r�, hogy sose gondoljon ilyesmire. De �n Rosalie-t mindig is csak a tesv�remnek tekintettem. K�t �vvel k�s�bb � tal�lta meg Emmettet. Az Appalache-hegys�gben vad�sztunk, �s Rosalie ott bukkant r�, amikor egy medve �ppen v�gezni k�sz�lt vele. T�bb mint sz�z m�rf�ld�n �t cipelte Carlisle-hoz, mert f�lt, hogy � nem lesz k�pes megtenni, amire sz�ks�g van. Csak most kezdem sejteni, milyen neh�z lehetett neki az az �t!
  -  Jelent�s�gteljesen fel�m villant a szeme, azt�n megemelte egym�sba kulcsol�d� kez�nket, hogy k�zfej�vel v�gigsim�tson az arcomon.
  - De megtette ?  mondtam biztat�an, �s elford�tottam a tekintetemet Edward gy�trelmesen sz�p szem�r�l.
  - Igen, meg ?  mormolta. ?  L�tott valamit Emmett arc�ban, ami elegend� er�t adott neki. �s az�ta is egy�tt vannak. N�ha k�l�nv�lnak t�l�nk, �s �gy �lnek, mint egy h�zasp�r. De min�l fiatalabbnak tettetj�k magunkat, ann�l hosszabb ideig maradhatunk egy adott helyen. Forks t�k�letesnek t�nt, �gy azt�n mindny�jan beiratkoztunk a k�z�piskol�ba. ? Felnevetett. ? Azt hiszem, n�h�ny �ven bel�l �jra meg�lj�k majd a lakodalmukat.
  - �s Alice �s Jasper?
  - Alice �s Jasper nem mindennapi teremt�sek. Ok mindenfajta k�ls� ir�ny�t�s n�lk�l, �n�ll�an fejlesztett�k ki a lelkiismeret�ket, ahogy mi nevezz�k. Jasper kor�bban egy m�sik csal�dhoz tartozott, egy nagyon-nagyon m�sfajta csal�dhoz. De ott depresszi�ba esett, �s egymag�ban kezdett k�borolni. Alice tal�lt r�. Ak�rcsak nekem, neki is vannak bizonyos k�l�nleges k�pess�gei a fajt�nkra jellemz� tulajdons�gokon k�v�l is.
  - T�nyleg? ?  v�gtam k�zbe k�v�ncsian. ?  De h�t azt mondtad, te vagy az egyetlen, aki olvasni tud m�sok gondolataiban!
  - �gy is van. Alice-nak m�sf�le k�pess�gei vannak. � l�tja a dolgokat... dolgokat, amik megt�rt�nhetnek, amik m�g csak ezut�n j�nnek majd el. De mindez persze nagyon szubjekt�v. A j�v� nincsen k�be v�sve. Minden v�ltozik.
  Az arca megkem�nyedett, amikor ezt mondta.
  -  �s mif�le dolgokat l�t Alice?
  -   L�tta Jaspert, �s tudta, hogy az �t keresi, miel�tt m�g maga Jasper tudta volna. L�tta Carlisle-t �s a csal�dunkat, �s egy�tt elindultak, hogy megkeressenek minket. Rendk�v�l �rz�keny a mi fajt�nkra. Mindig l�tja p�ld�ul, ha egy csoport felbukkan a k�zel�nkben. �s hogy jelentenek-e valamilyen vesz�lyt.
  -  Sokan vannak a... te fajt�db�l? ?  Meglep�dtem. Vajon h�nyan s�t�lgatnak k�z�tt�nk, an�lk�l, hogy tudn�nk r�luk?
  -  Nem, nem sokan. De a t�bbs�g�k nem telepszik le sehol. Csak azok, akik hozz�nk hasonl�an, nem vad�sznak t�bb� r�tok, emberekre... ? Sejtelmes pillant�st vetett fel�m. ? Csak azok tudnak hosszabb ideig emberek k�z�tt �lni. Eddig m�g csak egy, a mi�nkhez hasonl� csal�dot tal�ltunk, egy kis alaszkai faluban. Egy darabig egy�tt laktunk, de olyan sokan lett�nk, hogy kezdt�nk felt�nni a k�rnyezet�nknek. Akik k�z�l�nk m�sk�nt �lnek, �ltal�ban �sszetartanak.
  -  �s a t�bbiek?
  -   �k t�bbs�g�kben nom�dok. Mindannyian �gy �lt�nk egy darabig. Id�vel unalmass� v�lik, mint b�rmi m�s. De n�ha �sszefutunk egym�ssal, mert t�bbs�g�nk az �szaki vid�keket r�szes�ti el�nyben.
  -  Mi�rt?
  Ekkor m�r a h�zunk el�tt parkoltunk, �s Edward le�ll�totta a motort. Teljes volt a cs�nd �s a s�t�ts�g: nem s�t�tt a hold. A verand�n nem �gett a villany, innen tudtam, hogy ap�m m�g nem �rt haza.
  -  H�t hov� tetted a szemedet ma d�lut�n? ? ugratott. ? Szerinted v�gigmehetn�k egy naps�t�tte utc�n an�lk�l, hogy eg�sz sor k�zleked�si balesetet ne okozn�k? Megvan az oka, hogy mi�rt az Olympic-f�lszigetet v�lasztottuk: nem sok hely akad a vil�gon, ahol ilyen keveset s�tne a nap. El nem tudod k�pzelni, mennyire meg lehet unni nyolcvan-egyn�h�ny �v alatt a s�t�ts�get, ha kiz�r�lag �jszaka mozdulhatsz ki.
  - H�t akkor innen erednek azok a mindenf�le mes�k?
  - Val�sz�n�leg.
  - �s Alice is egy m�sik csal�db�l j�tt hozz�tok, mint Jasper?
  - Nem, de az � esete k�sz rejt�ly. Alice egy�ltal�n nem eml�kszik az emberi �let�re. �s azt sem tudja, ki teremtett bel�le magunkfajt�t. Egyed�l volt, amikor fel�bredt. B�rki is tette azz�, ami, els�t�lt onn�t, �s egyik�nk sem �rti, mi�rt vagy hogyan. Ha nem rendelkezne azzal a bizonyos k�pess�ggel, ha nem l�tja meg Jaspert �s Carlisle-t, ha nem tudja el�re, hogy egy nap a csal�dunkhoz fog tartozni, akkor, azt hiszem, Alice teljesen elvadult volna.
  Annyi minden volt, amit �t kellett gondolnom, annyi mindent szerettem volna m�g k�rdezni! De ekkor, sz�rny� zavaromra, megkordult a gyomrom. �szre sem vettem eddig, hogy �hes lenn�k. Ekkor azonban r�d�bbentem, hogy farkas�hes vagyok.
  - Sajn�lom, hogy f�ltartottalak. Ideje vacsor�znod.
  - Nem, k�sz, teljesen j�l vagyok.
  - Sose t�lt�ttem hosszabb id�t senkivel, aki norm�lis �telt eszik. Megfeledkeztem r�la.
  - Veled szeretn�k maradni! ?  K�nnyebb volt kimondani a s�t�tben, b�r azonnal �reztem, hogy a hangom el�rulja, milyen menthetetlen�l odavagyok �rte.
  - Nem j�hetn�k be? ? k�rdezte.
  - Szeretn�l? ? Nem tudtam elk�pzelni, amint ez a „g�r�g isten” ott �l ap�m �t�tt-kopott konyhai sz�k�n.
  - Igen, ha nem gond. ? Hallottam, amint a kocsiajt� halkan csuk�dik, �s csaknem ugyanabban a pillanatban m�r ott is �llt az �n oldalamon, �s kit�rta el�ttem az ajt�t.
  - Micsoda emberi gesztus! ? b�koltam neki.
  - Hat�rozottan kezdenek visszat�rni bizonyos szok�saim... Olyan hangtalanul l�pdelt mellettem, hogy �r�k�sen oda kellett pislognom, vajon ott van-e m�g. A s�t�tben sokkal h�tk�znapibbnak t�nt. M�g mindig s�padt volt, m�g mindig olyan gy�ny�r�, mint egy �lom, de m�r nem az a fantasztikus csill�ml�ny, aki a naps�t�tte d�lut�nunkon volt.
  El�bb �rt az ajt�hoz, mint �n, �s sz�lesre t�rta el�ttem. Bel�ptem, de a k�sz�b�n megtorpantam.
  - Nem volt bez�rva?
  - De igen. Azzal a kulccsal nyitottam ki, amelyik ott volt az eresz alatt.
  F�lkattintottam a verand�n a villanyt, azt�n k�rd�n cs�p�re tettem a kezem, ugyanis biztos voltam benne, hogy soha nem haszn�ltam m�g azt a kulcsot az � jelenl�t�ben.
  ? Mindenre k�v�ncsi voltam veled kapcsolatban ?  menteget�z�tt.
  ? K�mkedt�l ut�nam? ?  De sehogy se siker�lt kell� mennyis�g� m�ltatlankod�st s�r�tenem a hangomba. Ink�bb h�zelgett a dolog.
  Edward semmif�le b�nb�natot nem tan�s�tott.
  ? Mi m�ssal lehet agyon�tni az �jszak�kat?
  Erre ink�bb nem feleltem. �tv�gtam a halion a konyha fel�. El�bb ott volt, mint �n. Mintha ismern� a j�r�st. Pontosan arra a sz�kre �lt le, ahov� az el�bb odak�pzeltem. Sz�ps�ge beragyogta a konyh�t. Alig b�rtam levenni r�la a tekintetemet.
  Megpr�b�ltam a vacsor�mra �sszpontos�tani, kivettem a h�t�b�l a tegnapi lasagn�t, egy n�gysz�glet� darabot t�ny�rra tettem, �s beraktam a mikroba. Paradicsom?  �s oreganoillattal telt meg a konyha. A forg� t�ny�romat b�mulva, odavetve megk�rdeztem:
  ? Milyen gyakran?
  ? Hmmm? ? Ez �gy hangzott, mintha eg�szen m�sutt j�rt volna az esze.
  M�g mindig a mikr�t b�v�ltem.
  - Milyen gyakran j�tt�l ide?
  - Majdnem minden �jjel itt vagyok. - Megp�rd�ltem, azt hittem, el�julok.
  - De h�t mi�rt?
  - �rdekes vagy, amikor alszol - k�z�lte t�rgyilagosan. -  Besz�lsz �lmodban.
  - Na neee! ?  szisszentem fel, �s el�nt�tt a forr�s�g. Meg kellett ragadnom a mosogat� perem�t, hogy el ne essek. Tudtam, hogy besz�lek �lmomban, any�m gyakran ugratott vele. De azt nem gondoltam volna, hogy itt emiatt agg�dnom kellene.
  Edward erre m�r b�nb�n� k�ppel n�zett r�m:
  - Nagyon haragszol?
  -  Az att�l f�gg! ? Mintha valaki kiszor�totta volna bel�lem a szuszt, �s �gy is �reztem magam.
  - Mit�l? ?  k�rdezte s�rget�en.
  - Att�l, hogy mit hallott�l! ?  ny�sz�r�gtem.
  A k�vetkez� pillanatban nesztelen�l mellettem termett, �s �vatosan felemelte a kezemet.
  - Ne haragudj! -  k�rlelt. Lehajolt, m�g egy vonalba nem ker�lt a szememmel, �s bilincsbe nem vert a pillant�s�val. Zavaromban megpr�b�ltam elfordulni.
  - Hi�nyzik neked az �desany�d - suttogta. - Agg�dsz miatta, �s amikor esik, az es� hangj�t�l nyugtalan leszel. Azel�tt sokat besz�lt�l az otthonodr�l, most m�r kevesebbet. Egyszer azt mondtad: „Itt minden annyira z�ld!”. - Halkan nevetett, rem�nykedve, hogy nem b�nt meg mindezzel.
  - Van m�g valami? - k�rdeztem. Tudta, mire c�lzok.
  - Kimondtad p�rszor a nevemet - vallotta be. Megad�an s�hajtottam.
  - Sokszor?
  - Mit �rtesz pontosan azon, hogy sokszor?
  - Jaj, nem! -  Lehajtottam a fejemet. L�gyan, mag�t�l �rtet�d�en vont a mell�re.
  - Ne legy�l zavarban! - suttogta a f�lembe. - Ha tudn�k �lmodni, �n is r�lad �lmodn�k. �s nem sz�gyelln�m!
  Azt�n mindketten meghallottuk a ker�kcsikorg�st a felhajt�n, a f�nysz�r�k bevil�g�tott�k az el�szob�t, �s egyenesen r�nk szegez�dtek. Megmerevedtem Edward karj�ban.
  - Baj, ha ap�d megtudja, hogy itt vagyok? -  k�rdezte.
  - Nem is tudom... - Megpr�b�ltam vill�mgyorsan �tgondolni a helyzetet.
  - Akkor tal�n majd m�skor...
  �s m�ris egyed�l voltam a konyh�ban.
  - Edward! -  m�ltatlankodtam.
  K�s�rteties kuncog�st hallottam, azt�n m�r csak azt, ahogy ap�m kulcsa megfordul a z�rban.
  -  Bella? -  ki�ltotta. Ez kor�bban mindig bosszantott: ugyan ki m�s lehetne a h�zban rajtam k�v�l? Most hirtelen nem is t�nt olyan alaptalannak a k�rd�s.
  -  Itt vagyok, a konyh�ban! -  Rem�ltem, nem t�nik fel neki a hangom hiszt�rikus �rnyalata. Kikaptam a t�ny�rt a mikr�b�l, �s m�r az asztaln�l �ltem, mire ap�m bel�pett. A l�ptei zajosnak t�ntek az Edwarddal t�lt�tt nap ut�n.
  - Adn�l nekem is egy kicsit abb�l a lasagn�b�l? Mindj�rt �hen halok! - Edward sz�kt�ml�j�ba kapaszkodva r�l�pett a csizm�ja sark�ra, hogy kib�jjon bel�le. Magammal vittem a t�ny�romat, �s mik�zben ap�m vacsor�j�t k�sz�tettem, bekaptam egy falatot. Olyan forr� volt, hogy meg�gette a nyelvemet. Megt�lt�ttem k�t poharat tejjel, �s gyorsan belekortyoltam az eny�mbe, hogy leh�tse a sz�mat. Amikor leeresztettem a poharat, l�ttam, hogy a tej ide-oda l�ty�g benne, �s r�d�bbentem, hogy reszket a kezem. Charlie le�lt a sz�kre; annyira k�l�nb�z�tt att�l a m�sik istenl�nyt�l, aki kor�bban �lt ott, hogy kis h�j�n elnevettem magam.
  - K�sz! -  mondta, ahogy leraktam el�je a lasagn�t az asztalra.
  -  Hogy telt a napod? - k�rdeztem hadarva. Alig v�rtam, hogy bemenek�lhessek a szob�mba.
  - J�l. J� kap�s volt... �s veled mi a helyzet? Siker�lt minden, amit eltervezt�l?
  - Nem igaz�n... olyan sz�p id� volt, v�tek lett volna eg�sz nap itthon �lni! - mondtam, �s megint bekaptam egy falatot, j� nagyot.
  - Igen, sz�p nap volt - helyeselt ap�m. Az nem kifejez�s, gondoltam.
  Amikor v�geztem az ev�ssel, f�lhajtottam a marad�k tejet.
  -  Sietsz valahov�? - k�rdezte Charlie. Meglep�dve n�ztem r�: m�skor az ilyesmit nem szokta �szrevenni.
  - Igen, f�radt vagyok. Kor�n le akarok fek�dni.
  ? Valahogy olyan felspannoltnak l�tszol ?  jegyezte meg. Mi�rt, �, mi�rt kell neki �ppen ma este mindent �szrevennie?
  ? T�nyleg? ? Gyorsan elmostam a t�ny�rokat, �s egy t�rl�ruh�ra tettem sz�radni.
  ? Szombat van ? vont v�llat ap�m. Nem feleltem.
  ? Nincs valami programod ma est�re? ? k�rdezte hirtelen.
  ? Nem, apu, szeretn�k hamar lefek�dni.
  ?  Egyik itteni fi� sem az eseted, mi? ?  Charlie nem k�nt�rfalazott.
  ? Nem, m�g egyik fi�ra se vetettem szemet! ?  Gondosan �gyeltem, hogy ne hangs�lyozzam t�l er�sen a fi� sz�t abb�li igyekezetemben, hogy ne mondjak kifejezett hazugs�got.
  - Azt hittem, tal�n az a Mike Newton... azt mondtad, kedves volt hozz�d.
  - Mike egyszer�en csak a bar�tom, apu!
  -  K�l�nben is, ami azt illeti, t�l j� vagy nekik. R��rsz az egyetemen keresg�lni magadnak valakit! - Minden apa �lma, hogy a l�nya elker�l a h�zt�l, miel�tt istenigaz�ban beinduln�nak a hormonjai.
  - J� �tlet -  mondtam, mik�zben a l�pcs� fel� igyekeztem.
  - J� �jt, dr�g�m! - ki�ltott ut�nam. Semmi k�ts�g, eg�sz este f�lelni fog, nem lop�dzom-e ki a h�zb�l.
  - Viszl�t reggel, apu! - Viszl�t �jf�lt�jban, apuk�m, amikor �gyis leellen�rz�d, hogy az �gyamban vagyok-e.
  Lassan vonszoltam fel magam a l�pcs�n, hogy meggy�z�dhessen r�la, milyen f�radt is vagyok. J� hangosan bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t, azt�n l�bujjhegyen az ablakhoz rohantam. Felt�ptem, �s kihajoltam az �jszak�ba. Hunyorogva keresg�ltem a s�t�tben, a f�k �thatolhatatlan �rny�k�ban.
  - Edward! -  suttogtam, �s teljesen �t�d�ttnek �reztem magam.
  - Igen? -  �rkezett a halk, nevet�s v�lasz a h�tam m�g�l. A torkomhoz kaptam ijedtemben.
  Ott fek�dt, sz�lesen mosolyogva, az �gyamon, a kez�t �sszefonta a feje alatt, a l�ba lel�gott az �gy v�g�n, maga volt a megtestes�lt nyugalom.
  -  �! -  leheltem, �s bizonytalanul lehuppantam a padl�ra.
  -  Sajn�lom! -  Megpr�b�lta elrejteni a mosoly�t.
  -  V�rj egy percig, csak �jraind�tom a sz�vemet!
  Fel�lt, lassan, nehogy �jra megijesszen. El�rehajolt, hossz� karj�t kiny�jtotta fel�m, azt�n megragadott a h�nom alatt, felkapott, mint egy kisgyereket, �s le�ltetett maga mell� az �gyra.
  -   Nincs kedved �ld�g�lni velem egy kicsit? -  H�v�s kez�t az eny�mre sim�totta. - Hogy van a sz�ved?
  -  Majd te megmondod, biztos jobban hallod, mint �n. Cs�ndes nevet�s�t�l r�zk�dott alattunk az �gy.
  P�r pillanatig csendben �lt�nk, mindketten lassul� sz�vdobog�som hallgattuk. Edward hever�szik a szob�mban, mik�zben ap�m is itt van a h�zban.
  -   Kaphatok egy percet bizonyos emberi teend�kre? - ugrottam fel.
  -  H�t hogyne -  intett nagyvonal�an.
  -  Itt maradsz! -  sz�ltam r� szigor�an.
  -   Igenis, h�lgyem! -  Azzal l�tv�nyosan elj�tszotta, ahogy szoborr� dermed az �gyam sz�l�n.
  Felkaptam a pizsam�mat a padl�r�l, a neszesszeremet az asztalr�l. A l�mp�t leoltottam, azt�n kisurrantam az ajt�n.
  A f�ldszintr�l felsz�r�d�tt a t�v� hangja. Hangosan bev�gtam a f�rd�szoba ajtaj�t, nehogy Charlie felj�jj�n �s megzavarjon.
  Sietni akartam. Vad fogmos�ssal igyekeztem egyszerre gyorsan �s alaposan elt�ntetni a lasagna minden nyom�t. De a zuhanyoz�st nem lehetett elkapkodni. A meleg v�z ellaz�totta a h�tizmaimat, lelass�totta a pulzusom l�ktet�s�t. A samponom ismer�s illata mintha arr�l pr�b�lt volna meggy�zni, hogy m�g mindig ugyanaz vagyok, aki reggel voltam. Megpr�b�ltam nem gondolni Edwardra, aki ott �l a szob�mban, �s r�m v�r, mert akkor kezdhettem volna el�lr�l az eg�sz relax�ci�s cirkuszt. V�g�l nem h�zhattam tov�bb az id�t. Elz�rtam a vizet, siet�sen megt�r�lk�ztem. Beleb�jtam a lyukas p�l�ba �s a sz�rke pamut pizsamanadr�gba. Most m�r k�s� azon b�nk�dnom, hogy nem hoztam magammal a Victoria's Secret-selyempizsam�mat, amit any�mt�l kaptam a sz�let�snapomra k�t �vvel ezel�tt, �s most valamelyik fi�k alj�n hever Phoenixben.
  �td�rzs�ltem a hajamat a t�r�lk�z�vel, azt�n gyorsan v�gigh�ztam rajta a kef�t. A t�r�lk�z�t beledobtam a szennyesl�d�ba, a fogkef�met �s a fogkr�met belehaj�tottam a kist�sk�mba. Azt�n lev�gtattam a l�pcs�n, hogy Charlie l�ssa, pizsam�ban vagyok, �s nedves a hajam.
  ?J� �jt, apu!
  ?J� �jt, Bella! ?  Szeml�tom�st megh�kkent, amikor pizsam�ban l�tott. Ez tal�n elveszi a kedv�t, hogy ben�zzen hozz�m az �jszaka ellen�rizni.
  Felrohantam, kettes�vel vettem a l�pcs�fokokat, de k�zben igyekeztem min�l kevesebb zajt csapni, azt�n ber�ppentem a szob�mba, �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t.
  Edward pontosan ugyan�gy fek�dt, ahogy otthagytam -  Adonisz kopott pokr�con. Elmosolyodtam, mire megr�ndult az ajka, a szobor �letre kelt.
  J�l megn�zte a nedves hajamat, a rongyos p�l�mat.
  -  Csinos vagy! - Legyintettem.
  - De t�nyleg, neked ez is j�l �ll.
  -  K�sz -  suttogtam. Visszamentem hozz� az �gyra, le�ltem mell� t�r�k�l�sben, �s a padl� reped�seit n�zegettem.
  -  Mire kellett ez az eg�sz?
  -  Charlie azt hiszi, ki akarok l�gni a h�zb�l.
  -  Nah�t... -  Ezen elgondolkodott. -  Mi�rt? -  Mintha nem ismern� jobban Charlie gondolatait n�lam...
  -  Lehet, hogy t�l izgatottnak t�ntem. - Felemelte az �llamat.
  -  T�nyleg annak t�nsz.
  Lassan odahajolt hozz�m, �s hideg arc�t az arcomhoz sim�totta. Moccanni sem mertem.
  -  Mmmm... -  M�lyet l�legzett.
  K�ptelens�g b�rmilyen �rtelmes mondatot �sszehozni, amikor hozz�m �r. Legal�bb egy percbe tellett, m�g el b�rtam kezdeni.
  -  Mintha most m�r... sokkal k�nnyebb lenne a k�zelemben lenned.
  -   �gy l�tod? -  Orra az �llam sz�glet�hez siklott. Keze lepkesz�rny-finoman h�trasim�totta nedves hajamat, hogy az ajka meg�rinthesse a g�dr�csk�t a f�lem m�g�tt.
  -   Sokkal, sokkal k�nnyebb! -  mondtam, �s megpr�b�ltam l�legezni.
  -  Hmmm.
  -  �gyhogy azon gondolkodom... -  kezdtem �jra, de ahogy az ujja hegye lassan v�gigsiklott a kulcscsontomon, elvesz�tettem a fonalat.
  -  Igen? -  lehelte.
  -  Mit gondolsz... -  Sz�gyenkezve vettem �szre, hogy elcsuklik a hangom - ...mi�rt van ez?
  Nyakamon vibr�lt a l�legzete, ahogy felnevetett.
  -  Az akarat gy�zelme az �szt�n�k f�l�tt.
  Elh�z�dtam. Amint megmoccantam, mozdulatlann� merevedett. A l�legzet�t se hallottam.
  Egy pillanatig �vatosan m�regett�k egym�st, azt�n fokozatosan f�lengedett, m�r nem szor�totta �gy �ssze az �llkapcs�t.
  - Valamit rosszul csin�ltam?
  - �pp ellenkez�leg. Kezdesz meg�rj�teni - vallottam be. Ezen kiss� elgondolkodott, �s amikor megsz�lalt, a hangja el�gedettnek t�nt.
  - T�nyleg? -  Az arc�n diadalmas mosoly ragyogott fel.
  - �hajtod, hogy meg is tapsoljalak? - Elvigyorodott.
  -  Csak kellemesen meglep�dtem - menteget�z�tt. -  Az elm�lt sz�z �vben - mondta ingerkedve - m�g csak nem is k�pzeltem, hogy ilyesmi t�rt�nhet velem. Soha nem hittem volna, hogy tal�lok valakit, akivel szeretn�k egy�tt lenni... m�sk�pp, mint a testv�reimmel. �s r�ad�sul kider�l, hogy m�g j�l is csin�lnom... ezt a veled val� egy�ttl�tet...
  - Te mindent j�l csin�lsz -  mutattam r�.
  V�llat vont, erre mindketten halkan felnevett�nk.
  -  De hogy lehet ez most olyan k�nny�? - nyaggattam. -  Ma d�lut�n m�g...
  - Egy�ltal�n nem k�nny� -  s�hajtott fel. -  De ma d�lut�n m�g nem d�nt�ttem. Sajn�lom a dolgot, megbocs�thatatlan, ahogy viselkedtem.
  - Nem megbocs�thatatlan! -  tiltakoztam.
  -  K�sz�n�m. -  Elmosolyodott. -  Tudod - folytatta, �s a padl�ra szegezte a szem�t -, nem voltam biztos benne, hogy van el�g er�m... - F�lemelte az egyik kezemet, �s gy�ng�den az arc�hoz szor�totta. - �s am�g a legkisebb es�ly is volt arra, hogy esetleg... nem tudok uralkodni magamon... -  M�lyen besz�vta a csukl�m illat�t. - F�ltem, hogy engedek a k�s�rt�snek. De azt�n eld�nt�ttem, hogy igenis, van el�g er�m, �s nem l�tezik, hogy valaha is...
  M�g sose l�ttam, hogy ilyen k�szk�dve keresn� a szavakat. Annyira... emberi volt.
  - Sz�val most m�r legy�zted?
  - Az akarat gy�zelme - ism�telte mosolyogva, �s a foga megvillant a s�t�ts�gben.
  - H�, ez azt�n k�nnyen ment! -  mondtam.
  H�travetett fejjel nevetett, olyan halkan, mintha suttogna, de m�gis kirobban� j�kedvvel.
  - K�nny� csak neked volt! - jav�tott ki, �s meg�rintette az orromat az ujja hegy�vel.
  A k�vetkez� pillanatban azonban elkomolyodott.
  -  Megpr�b�lom - suttogta elk�nzott hangon. - Ha pedig... t�l sok lesz nekem, nagyj�b�l biztos vagyok benne, hogy k�pes leszek elmenni.
  Ut�ltam, ha arr�l besz�l, hogy elmegy.
  -  Holnap m�r megint nehezebb lesz -  folytatta. -  Ma eg�sz nap itt volt az illatod a fejemben, �s meglep� m�don eltompultam ir�nta. Ha b�rmilyen r�vid id�re is elv�lunk, kezdhetem megint el�lr�l az eg�szet. De az�rt tal�n m�gsem eg�szen el�lr�l, azt hiszem.
  - H�t akkor ne menj el! -  k�rtem s�v�rogva.
  - R�szemr�l rendben! - Az arca ell�gyult, szel�den mosolygott. -  Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok! -  De az�rt az � hossz� ujjai b�kly�zt�k a csukl�mat, am�g besz�lt. Felnevetett cs�ndes, dallamos nevet�ssel. Ma este t�bbet nevetett, mint az eg�sz ismerets�g�nk alatt �sszesen.
  - Most sokkal... optimist�bbnak l�tszol, mint �ltal�ban - jegyeztem meg. - Ilyennek m�g sose l�ttalak.
  - De h�t ez �gy is van rendj�n, nem? - Elmosolyodott. -  Az els� szerelem csod�ja, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda k�l�nbs�g van ak�z�tt, hogy olvasol valamir�l, a moziban l�tod, vagy szem�lyesen megtapasztalod, nem?
  -  Bizony nagy k�l�nbs�g - helyeseltem. - Ez az eg�sz sokkal er�sebb hat�s�, mint hittem volna.
  -  Ott van p�ld�ul... - A szavak olyan gyorsan t�rtek el� bel�le, hogy nagyon kellett figyelnem, ha mindent �rteni akartam. - ...a f�lt�kenys�g. Sz�zezer k�nyvben olvastam r�la, l�ttam, amint a sz�n�szek elj�tssz�k ezer k�l�nb�z� sz�ndarabban �s filmben. Azt hittem, err�l az �rz�sr�l mindent tudok, amit tudni lehet. De eg�szen megd�bbentett... - elh�zta a sz�j�t. -  Eml�kszel arra a napra, amikor Mike megh�vott a b�lra?
  B�lintottam, b�r nekem az a nap m�s miatt volt eml�kezetes:
  - Aznap kezdt�l sz�ba �llni velem.
  - V�ratlanul �rt, micsoda ellenszenv, majdhogynem gy�l�let lobbant fel bennem. El�sz�r nem is tudtam, mi ez. M�g sokkal jobban gy�t�rt, hogy nem tudom, mit gondolsz, mi�rt utas�tottad vissza. T�nyleg csak a bar�tn�d miatt? Vagy az�rt, mert m�r van valakid? Tudtam, hogy ak�rhogy is van, nem tartozik r�m. Meg is pr�b�ltam nem t�r�dni vele. Azt�n kezdtek sorban �llni el�tted a fi�k -  kuncogott.
  Haragos k�pet v�gtam a s�t�tben. Hadarva folytatta.
  - �rthetetlen nyugtalans�ggal v�rtam, hogy mit mondasz nekik, figyeltem az arcod minden rezd�l�s�t. �s nem tagadhattam, mekkora megk�nnyebb�l�st �rzek, amikor nem l�ttam m�st rajta, csak bossz�s�got. De biztos az�rt nem lehettem benne... Aznap este j�ttem ide el�sz�r. Eg�sz �jszaka v�v�dtam, mik�zben figyeltelek, ahogy alszol: �reztem, mekkora szakad�k t�tong ak�z�tt, amit mor�lisan helyesnek tartok, �s amit akarok. Tudtam, ha tov�bbra sem veszek r�lad tudom�st, vagy ha elmegyek p�r �vre, m�g te el nem ker�lsz inn�t, akkor egy napon majd igent mondasz Mike-nak, vagy valamelyik hozz� hasonl�nak. �s ez a gondolat kibor�tott.
  -  �s akkor - suttogta -, ahogy ott aludt�l, egyszer csak kimondtad a nevemet. Olyan tiszt�n �s �rthet�en, hogy azt hittem, fel�bredt�l. De azt�n nyugtalanul forgol�dni kezdt�l, �jra a nevemet motyogtad, �s fels�hajtott�l. Az �rz�s, ami akkor el�nt�tt, olyan er�s volt, hogy megijedtem t�le. Tudtam, t�bb� nem leszek k�pes elj�tszani, hogy nem veszek tudom�st r�lad. - Egy pillanatra elhallgatott, val�sz�n�leg a hirtelen szab�lytalann� v�lt sz�vver�semet figyelte.
  -   De a f�lt�kenys�g... fura egy dolog. Annyival er�sebb, mint hittem volna! �s teljesen irracion�lis! Az el�bb is, amikor Charlie arr�l a nyavaly�s Mike Newtonr�l k�rdezett... -  Haragosan cs�v�lta a fej�t.
  -  Tudhattam volna, hogy hallgat�zol! - ny�gtem fel.
  -  H�t persze.
  -  �s ennyi el�g volt hozz�, hogy f�lt�keny legy�l?
  -   Ne felejtsd el, hogy nekem mindez �jdons�g! Te fel�leszted bennem az embert, �s minden �rz�s nagyon er�s, mert m�g friss.
  -   De komolyan - ugrattam -, hogyan zavarhat t�ged egy ilyen csek�lys�g, amikor nekem azt kellett hallanom, hogy Rosalie-t, a megtestes�lt, tiszta sz�ps�get, Rosali-t neked sz�nt�k. Emmett ide vagy oda, hogyan tudn�k �n versenyezni ezzel?
  -  Nem vagytok versenyt�rsak! -  A mosolya megvillant a s�t�tben. A kezemet a csukl�mn�l fogva odah�zta a h�t�ra, �s a mell�hez vont. Moccanni se mertem, m�g leveg�t is csak �vatosan vettem.
  -   Tudom, hogy nem vagyunk versenyt�rsak -  motyogtam Edward h�v�s b�r�be. - �ppen ez a baj!
  - Rosalie persze nagyon sz�p a maga m�dj�n, de ha nem lenne a fogadott n�v�rem, ha nem tartozna Emmetthez, akkor sem vonzan� tizedannyira, nem, ezredannyira sem, mint te! -  A hangja most komoly volt. - Majdnem kilencven �ven kereszt�l j�rk�ltam az �n fajt�m �s a ti�d k�zt... �s eg�sz id� alatt azt hittem, el�g vagyok �nmagamnak, nem j�ttem r�, mit is keresek. �s nem is tal�ltam semmit, hiszen te sem �lt�l m�g akkor.
  - Ez nem igazs�g - suttogtam, mik�zben az arcom m�g mindig a mell�hez simult, �s a l�legz�s�t hallgattam. -  Nekem egy�ltal�n nem is kellett v�rnom r�d! �n mi�rt �sztam meg ilyen k�nnyen?
  - Igazad van! - helyeselt Edward, szeml�tom�st mulatva rajtam. - T�nyleg meg k�ne kicsit nehez�tenem a dolgodat! - Kiszabad�totta az egyik kez�t, elengedte a csukl�mat, de csak az�rt, hogy �vatosan a m�sik kez�be vegye. L�gyan v�gigcir�gatta nedves hajamat a fejem b�bj�t�l le eg�szen a derekamig. - Neked mind�ssze az �letedet kell kock�ra tenned minden m�sodpercben, amit velem t�ltesz, ez igaz�n nem nagy dolog. Neked csak a term�szetnek, az emberis�gnek kell h�tat ford�tanod... mit sz�m�t az?
  - Nagyon keveset! Egy�ltal�n nem �rzem, hogy lemondtam volna valamir�l.
  - Most m�g nem. - Hangja hirtelen megtelt valami �si szomor�s�ggal.
  Megpr�b�ltam felk�ny�k�lni, �s az arc�ba n�zni, de a keze sz�t-t�rhetetlen gy�r�be z�rta a csukl�mat.
  -  Mi... -  kezdtem, amikor a teste hirtelen megfesz�lt, valamire felfigyelt. �n is mozduladann� dermedtem: Edward a k�vetkez� pillanatban eleresztette a kezemet, �s elt�nt mell�lem, �n pedig kis h�j�n orra buktam.
  -   Fek�dj le! -  s�rgetett. A s�t�tben nem tudtam meg�llap�tani, honnan j�n a hangja.
  Beb�jtam a takar�m al�, oldalra fordultam �s �sszeg�mb�ly�dtem, mert mindig �gy szoktam aludni. Hallottam, amint az ajt� r�snyire ny�lik. Charlie bekukucsk�lt, hogy ott vagyok-e, ahol lennem kell. Egyenletesen l�legeztem, kicsit el is t�loztam.
  Eltelt egy hossz� perc. F�leltem, de nem voltam biztos benne, hogy Charlie m�r elment. Azt�n Edward h�v�s karja egyszerre csak �tfogott a takar� alatt, az ajka ott volt a f�lemn�l.
  -  R�mes sz�n�szn� vagy, semmi keresnival�d azon a p�ly�n.
  -  A csud�ba! -  morogtam. A sz�vem val�s�ggal d�ngette a bord�imat.
  Edward valamilyen dallamot d�dolt: �gy hangzott, mint egy altat�dal.
  Egy pillanatra elhallgatott.
  -  �nekeljek neked, am�g el nem alszol?
  -  Persze! -  nevettem. -  Mintha tudn�k aludni, amikor itt vagy!
  -  Eddig is tudt�l -  eml�keztetett.
  -  De akkor nem tudtam, hogy itt vagy! - feleltem fagyosan.
  -   H�t, ha nem akarsz aludni... -  kezdte, tudom�st sem v�ve szemreh�ny� hangomr�l. Elakadt a l�legzetem.
  -  Ha nem akarok aludni, akkor...? - Felnevetett.
  -  Akkor mit szeretn�l csin�lni helyette? El�sz�r nem is b�rtam v�laszolni.
  -  Nem is tudom - mondtam v�g�l.
  -  Majd sz�lj, ha eld�nt�tted!
  H�v�s l�legzete bizsergette a nyakam, �reztem, ahogy az orra v�gigcs�szik az �llam vonal�n, �s besz�vja a b�r�m illat�t.
  - H�, azt hittem, m�r siker�lt �rz�ketlenn� v�lnod!
  -  Csak mert nem engedek a k�s�rt�snek, hogy megk�stoljam a bort, ez m�g nem jelenti azt, hogy nem tudom m�lt�nyolni a buk�-j�t - suttogta. -  Vir�gillatod van, olyan, mint a levendul�nak... vagy a fr�zi�nak -  jegyezte meg. - Az ember sz�j�ban �sszefut a ny�l.
  - Igen, ritka az olyan nap, hogy valaki ne k�z�ln� velem, milyen �tv�gygerjeszt� illatom van!
  Kuncogott, azt�n fels�hajtott.
  - Eld�nt�ttem, hogy mit szeretn�k! -  mondtam. -  T�bbet szeretn�k tudni r�lad!
  - K�rdezz b�rmit!
  Gondolatban v�gigrost�ltam a k�rd�seimet, majd kib�ktem a legfontosabbat.
  -  Mi�rt csin�lod? -  k�rdeztem. -  M�g mindig nem �rtem, mi�rt igyekszel annyira, hogy ellen�llj annak, ami... ami vagy. K�rlek, ne �rts f�lre, term�szetesen �r�l�k, hogy �gy van. Egyszer�en csak nem �rtem, mi�rt olyan fontos ez neked egy�ltal�n.
  Habozott egy kicsit, miel�tt felelt.
  - J� k�rd�s, �s nem te vagy az els�, aki f�lteszi. A t�bbiek, m�rmint a mi fajt�nk t�bbs�ge, akik t�k�letesen el�gedettek a sorsukkal, �k sem �rtik, mi�rt �l�nk �gy, ahogy �l�nk. De tudod, csak az�rt, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nek�nk... ez m�g nem jelenti azt, hogy nem d�nthet�nk �gy, hogy f�l�be kereked�nk a v�gzet�nknek... egy olyan v�gzetnek, amit egyik�nk sem maga v�lasztott. Mi�rt ne pr�b�lhatn�nk meg�rizni az emberi term�szet�nkb�l annyit, amennyit csak lehet?
  Mozdulatlanul fek�dtem, megillet�d�tt cs�ndben.
  - Elaludt�l?
  - Nem.
  - Ez minden, amire k�v�ncsi volt�l? A szememet forgattam.
  - H�t nem eg�szen.
  - Mit szeretn�l m�g tudni?
  -  Mi�rt tudsz olvasni m�sok gondolataiban? �s mi�rt csak te? �s ott van Alice, aki l�tja a j�vend�t... mi�rt t�rt�nnek veletek ezek a dolgok?
  �reztem a s�t�tben, hogy v�llat von.
  -  Nem igaz�n tudjuk mi sem. Carlisle-nak van egy elm�lete... Szerinte valamennyien �tmentett�nk valamit a leger�sebb emberi tulajdons�gainkb�l, �s azok a mostani �let�nkben f�ler�s�dnek, ak�rcsak az agyunk �s az �rz�keink m�k�d�se. �gy gondolja, val�sz�n�leg m�r emberk�nt is nagyon �rz�keny voltam a k�r�l�ttem �l�k gondolataira. �s hogy Alice valamennyire m�r emberkor�ban is a j�v�be l�tott, b�rhol �lt is akkoriban.
  - �s Carlisle meg a t�bbiek... �k mit hoztak magukkal az �j �let�kbe?
  - Carlisle az egy�tt�rz�st. Esme azt a k�pess�g�t, hogy szenved�lyesen tud szeretni. Emmett az erej�t, Rosalie az �llhatatoss�g�t. De nevezhetj�k ak�r cs�k�ny�ss�gnek is - kuncogott. - Jasper esete nagyon �rdekes. � m�r az els� �let�ben is karizmatikus szem�lyis�g volt, befoly�solni tudta a k�r�l�tte �l�ket, hogy �gy l�ss�k a dolgokat, ahogy �. Most k�pes r�, hogy manipul�lja a k�rnyezet�ben l�v�k �rz�seit, lecsillap�tson egy teremnyi d�h�s embert p�ld�ul, vagy �ppens�ggel izgalomba hozzon egy letargikus t�meget. Nagyon titokzatos k�pess�g.
  Elt�prengtem ezeken a k�ptelen dolgokon, em�sztgettem a hallottakat. Edward t�relmesen v�rt, am�g gondolkodtam.
  -  No �s hogy kezd�d�tt ez az eg�sz? M�r �gy �rtem, t�ged Carlisle v�ltoztatott �t, nyilv�n �t is �t kellett v�ltoztatnia valakinek �s �gy tov�bb...
  - Hogy honnan ered ez az eg�sz? Az evol�ci� hozta volna l�tre? A teremt�s? Nem lehet, hogy ugyan�gy fejl�dt�nk ki, mint a t�bbi fajok, egyik�nk ragadoz�, m�sikunk zs�km�ny? Vagy ha az ember nem tudja elhinni, hogy ez az eg�sz vil�gmindens�g csak �gy v�letlen�l, mag�t�l j�tt l�tre, amit �n a magam r�sz�r�l nehezen tudn�k elfogadni, olyan neh�z elhinni, hogy ugyanaz az er�, amely megteremtette a t�r�keny angyalhalat �s a c�p�t, a f�kab�bit �s a gyilkos b�ln�t, �pp�gy megteremthette egyszerre a mi fajt�nkat meg a ti�teket?
  ?  Egyvalamit az�rt tiszt�zzunk! �n a b�bif�ka vagyok, rendben?
  ?  Rendben. ? Nevetett. Valami meg�rintette a hajamat ? az ajka?
  Szerettem volna megfordulni �s ellen�rizni, csakugyan az ajka �rt-e hozz� a hajamhoz. De rendesen kellett viselkednem: nem akartam ezt az eg�szet m�g nehezebb� tenni a sz�m�ra, mint amilyen m�r am�gy is volt.
  ? Akarsz most m�r aludni? ?  k�rdezte, megt�rve a r�vid csendet. ?  Vagy vannak m�g k�rd�seid?
  ? Oh, mind�ssze egy milli�, esetleg kett�...
  ? Ott van nek�nk a holnap, azt�n a holnaput�n, azt�n a k�vetkez� nap... ?  eml�keztetett. Elmosolyodtam, ez a gondolat t�l�rad� boldogs�ggal t�lt�tt el.
  ? Biztos, hogy nem t�nsz el reggelre? ?  k�rdeztem. Tudnom kellett. ? V�gt�re is mesebeli l�ny vagy!
  ? Nem hagylak el. ?  A hangj�ban ott volt az �g�ret pecs�tje.
  ?  Akkor csak m�g egyetlen k�rd�s ma �jszak�ra... ? Elpirultam. A s�t�ts�g sem seg�tett ? biztos voltam benne, hogy meg�rzi a hirtelen melegs�get a b�r�m alatt.
  ?  Mi az?
  ?  Nem, hagyjuk! Meggondoltam magam.
  ?  Bella, nyugodtan k�rdezhetsz t�lem b�rmit! Nem feleltem, mire Edward felny�g�tt.
  ?   �lland�an abban rem�nykedem, hogy id�vel egyre kev�sb� lesz frusztr�l�, hogy nem tudok olvasni a gondolataidban. De csak rosszabb �s rosszabb lesz!
  ?  �r�l�k, hogy nem tudsz olvasni a gondolataimban. M�r az is el�g r�mes, hogy kihallgattad, mit besz�lek �lmomban.
  ?   K�rlek! ?  A hangja olyan r�besz�l� volt, olyan ellen�llhatatlan...
  Megr�ztam a fejemet.
  ?   Ha nem mondod meg, valami sokkal rosszabbra fogok gondolni ...! ? fenyegetett s�t�ten. ?  K�rlek! ? M�r megint ez az esdekl� hang....
  ?  H�t... ? kezdtem, �s �r�ltem, hogy nem l�tja az arcomat.
  ?  Azt mondtad, hogy Rosalie �s Emmett r�videsen �sszeh�zasodnak... Ez... m�rmint a h�zass�g... ugyanazt jelenti n�latok, mint az emberekn�l?
  Gyorsan kapcsolt, �s most m�r istenigaz�ban felnevetett.
  ?  H�t erre akart�l kilyukadni? F�szkel�dtem kicsit, de felelni nem b�rtam.
  ?  Igen, gondolom, nagyj�b�l ugyanazt jelenti ? felelte. ? Mondtam neked, hogy az emberi v�gyak t�bbs�ge megmarad benn�nk, csak elfedik �ket a m�g er�sebb k�sztet�sek.
  ?  �... ? Ez volt minden, amit mondani b�rtam.
  ?  Volt valami okod r�, hogy �ppen ezt k�rdezd?
  ?   H�t azon gondolkodtam... hogy esetleg te meg �n... valamikor...
  Mozdulatlann� dermed� teste tudatta velem, hogy elkomorodott. S vele egy�tt �n is.
  ?  Nem hiszem, hogy ez... ez... lehets�ges lenne...
  ?   Mert t�l neh�z lenne neked, ha �n olyan... k�zel lenn�k hozz�d?
  ?   K�ts�gk�v�l ez se lenne k�nny�. De �n most nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy te olyan l�gy vagy, olyan t�r�keny... Minden mozdulatomra �gyelnem kell, amikor egy�tt vagyunk, nehogy k�rt tegyek benned. K�nnyen meg�lhetn�lek, Bella, puszta v�letlens�gb�l! ? mormolta alig hallhat�an. Felemelte a kez�t, �s j�ghideg tenyer�t az arcomra sim�totta. ?  Ha t�l heves lenn�k... ha egyetlen m�sodpercre megfeledkezn�k magamr�l, �s j�llehet, csak meg�rinteni szeretn�m az arcod, m�gis v�letlen�l �sszez�zn�m a kopony�dat... Fogalmad sincs, milyen hihetetlen�l t�r�keny vagy! Soha, de soha nem engedhetem meg magamnak, hogy b�rmilyen okb�l elvesz�tsem az �nuralmamat, amikor veled vagyok!
  V�rta, hogy feleljek valamit, �s amikor csak hallgattam, nyugtalan lett.
  -  Megr�m�tettelek? -  k�rdezte.
  V�rtam egy percet a v�lasszal, hogy igaz legyen, amit mondok:
  -  Nem, j�l vagyok.
  �gy l�ttam, egy pillanatra elgondolkodott.
  -  De az�rt k�v�ncsi lenn�k -  mondta megint k�nnyed hangon. - Te m�r....? -Jelent�s�gteljesen elhallgatott.
  -  Term�szetesen nem! -  Elv�r�s�dtem. -  Mondtam m�r, hogy m�g soha nem �reztem �gy senki ir�nt, m�g hasonl�t sem.
  -  Tudom. De ismerem a t�bbi ember gondolatait. Tudom, hogy a szerelem meg a testi v�gy nem mindig j�rnak k�z a k�zben.
  -   N�lam igen. Legal�bbis most, hogy egy�ltal�n l�teznek sz�momra! - Fels�hajtottam.
  -   Ennek �r�l�k. Legal�bb van valami, ami k�z�s benn�nk! - El�gedettnek hangzott.
  -   Ami az emberi �szt�neidet illeti... - kezdtem. Edward v�rt. - H�t sz�val, egy�ltal�n vonz�nak tal�lsz engem... �gy?
  Felnevetett, �s k�nnyed�n �sszeborzolta a m�r majdnem megsz�radt hajamat.
  -  Ha ember tal�n nem is, f�rfi az�rt vagyok -  biztos�tott r�la. �nk�ntelen�l �s�tottam.
  -  Feleltem az �sszes k�rd�sedre, most m�r aludnod k�ne - unszolt.
  -  Nem biztos, hogy tudok.
  -  Akarod, hogy elmenjek?
  -  Nem! - v�gtam r� a kellet�n�l hangosabban.
  Nevetett, azt�n �jra d�dolni kezdte azt az ismeretien altat�dalt, l�gyan z�mm�g�tt a f�lembe, angyalhangon.
  F�radtabb voltam, mint hittem, kimer�tett az eg�sz napos szellemi �s �rzelmi fesz�lts�g, amihez hasonl�t m�g soha nem �ltem �t. Edward h�v�s karj�ban lassan elnyomott az �lom.