5. CSAL�

- Bella, mi�rt nem indulsz? - javasolta Mike. A szemei valahova mell�m f�kusz�ltak, nem igaz�n r�m n�zett. K�v�ncsi voltam, hogy meddig ment ez �gy, an�lk�l hogy �szrevettem volna. A d�lut�n lassan telt Newton�kn�l. Pillanatnyilag csak k�t ember dolgozott a boltban, csomagol�k, ahogy a
p�rbesz�d�kb�l ki lehetett venni. Mike az utols� �r�ban k�t fajta k�nny� csomagol�s el�ny�t �s h�tr�ny�t t�rgyalta meg vel�k. De nemsok�ra a komoly t�m�kat f�lretett�k, hogy megpr�b�lj�k egym�st tet�zni a kalandjaikr�l. Ebbe annyira belemer�ltek, hogy Mikenak lehet�s�ge volt, hogy elszabaduljon.
- Sz�vesen maradok. - mondtam. Nem volt m�g id�m visszah�z�dni a b�gyadt v�d�p�nc�lom m�g�, �s minden furcsam�d k�zelinek �s hangosnak t�nt. Mintha valami eddig elt�m�tette volna a f�lemet, �s
most az hirtelen elt�nt volna. Sikertelen�l pr�b�ltam kiz�rni a nevet� j�r�kel�ket.
- M�rpedig �n azt mondom... - mondta a legt�mzsibb ember a sz�k�s-v�r�s szak�llal, ami nem passzolt a s�t�tbarna haj�hoz - l�ttam grizzliket Yellowstone-ban, de semmi k�z�k nem volt ehhez a vad�llathoz! A haja f�nytelen volt, �s a ruh�i �gy n�ztek ki, mintha rajta lenn�nek m�r j� n�h�ny napja.
Frissen a hegyekb�l.
- Ez k�ptelens�g! A fekete medv�k nem n�nek akkor�ra! A grizzlik amiket l�tt�l val�sz�n�leg csak bocsok voltak! A m�sodik ember magas volt �s v�kony. Kem�ny von�sai voltak, �s az arc�t nap barn�totta.
- Komolyan, Bella! Amint ezek ketten feladj�k. Bez�rok. - morogta Mike.
- Ha azt akarod hogy menjek...- V�llat vontam.
- N�gyl�bon magasabb volt mint te! - ragaszkodott a v�lem�ny�hez a szak�llas ember, mik�zben �sszegy�jt�ttem a dolgaimat. - Akkora mint egy h�z �s koromfekete! Jelenteni fogom egy vad�rnek!
Az embereket figyelmeztetni kellene - ez nem a hegyekben volt, hadd eml�keztesselek- hanem csak n�h�ny m�rf�ldre Trailhead-t�l!
B�rpofa nevetett �s a szemeit forgatta "hadd tal�ljam ki - �ppen hazafele tartott�l? Nem ett�l rendes kaj�t, �s a f�ld�n aludt�l m�r vagy egy hete, ugye?"
- H�, ���... Mike, ugye? - sz�lt a szak�llas ember fel�nk n�zve...
- Viszl�t h�tf�n - motyogtam.
- Igen uram! - v�laszolt Mike mik�zben elfordult t�lem.
- Mondja, voltak mostan�ban ilyen figyelemfelh�v�sok - Fekete medv�kr�l?
- Nem uram... de az�rt nem �rt megtartani t�l�k a t�vols�got, �s az �lelmet rendesen t�rolni.
L�tta m�r a Medve-biztos ed�nyeket? csak k�t fontot nyom...
Az ajt�k f�lrecs�sztak, hogy kiengedjenek az es�be. El�re hajoltam a kab�tomban, mik�zben a kocsihoz rohantam. A csukly�mra csap�d� es�cseppek is k�l�n�sen hangosnak t�ntek, de hamarosan
a motorzaj elnyomott minden m�s hangot.Nem akartam visszamenni Charlie �res h�z�ba. A m�lt este k�l�n�sen brut�lis volt, �s nem �reztem k�sztet�st hogy ism�t megl�togassam a szenved�s hely�t. Azut�n is hogy a f�jdalom elm�lt el�gg� hogy aludni tudjak t�le, nem volt v�ge. Ahogy Jessic�nak
mondtam a mozi ut�n, nem k�ts�ges hogy r�m�lmaim lesznek.M�r mindig r�m�lmaim voltak, minden este. Pontosabban nem r�m�lmaim, hanem csak egy, mindig ugyanaz. Azt hinn�d, hogy n�h�ny h�nap ut�n immuniss� v�lsz r�. De az �lomnak mindig siker�lt hal�lra r�m�tenie, �s csak akkor �rt v�get, amikor sikoltozva fel�bredtem. Charlie m�r nem j�tt be a szob�ba, hogy megn�zze j�l vagyok-e, esetleg nem egy betolakod� fojtogat vagy valami hasonl� - � �gy t�nik hozz�szokott. A r�m�lmom val�sz�n�leg senki m�st nem ijesztett volna meg. Semmi sem ugrott el� �s mondta hogy "BOO!" nem voltak benne zombik, szellemek, vagy pszichopat�k. Nem volt benne semmi, t�nyleg. Csak a moh�kkal bor�tott f�kb�l �ll� v�gtelen labirintus, annyira csendes, hogy az szinte b�ntotta a dobh�rty�mat. S�t�t volt, mint az este egy-egy felh�s �jszak�n, csup�n arra el�g f�nnyel, hogy l�ssam,
hogy nincs mit l�tnom. Siettem v�gig ezen a hom�lyon �t n�lk�l, mindig csak keresve, keresve, keresve. Egyre eszeveszettebb�l, ahogy az id� ny�lott, pr�b�ltam gyorsabb lenni, annak ellen�re, hogy min�l gyorsabb voltam ann�l �gyetlenebbnek �reztem magam... Azt�n el�rkezett egy pont az
�lmomban - azt�n �reztem hogy j�n m�r, de nem tudtam magam fel�breszteni miel�tt megtal�lna - amikor nem eml�keztem hogy mit is kerestem. Azt�n r�j�ttem, hogy nem is keresek semmit, �s
semmit sem tal�lhatok. Azt, hogy nincs m�s, csak ez az �res, balj�s erd�, �s nem rejt sz�momra semmit... semmit az �gvil�gon...
Ilyenkor szokott �ltal�ban a sikoltoz�s elkezd�dni.Nem figyeltem hogy hol vezettem - Csak j�rtam az �res, nedves mell�kutakat, ahogy elker�ltem azokat az utakat, amik hazavittek volna - mert nem volt hova mennem. Azt k�v�ntam b�rcsak megint betompuln�k, de nem eml�keztem, hogy azel�tt ezt hogy �rtem el. A r�m�lom kezdett egyre jobban ideges�teni, �s el�rte, hogy azokra a dolgokra gondoljak, amik f�jdalmat okoztak nekem. Nem akartam eml�kezni az erd�re. M�g amikor a k�pekt�l reszkettem, �reztem, hogy a szemeim megtelnek k�nnyekkel, �s elkezd f�jni a mellkasomon t�tong� lyuk pereme.
Levettem az egyik kezemet a korm�nyr�l, �s pr�b�ltam vele a mellkasomat fogni, hogy egy darabban maradjon.
„Olyan lesz, mintha sosem l�teztem volna.” A szavak v�gigsuhantak a fejemben, teljesen elt�rtek att�l a t�k�letes tisztas�gt�l, ahogy a hallucin�ci� alatt hallottam �ket. Csak szavak voltak, hangtalanok, mint egy nyomat a pap�ron. Csak szavak, de a lyukat sz�lesre fesz�tett�k, �s beletapostam a f�kbe, mert tudtam, hogy nem szabad vezetnem, am�g ez az �llapot el nem m�lik.�sszeg�rnyedtem, arcomat a korm�nynak nyomtam, �s pr�b�ltam a t�d�m n�lk�l l�legezni. Nem tudom ez mennyi ideig tartott.
Tal�n egy nap, �vek m�lva - ha m�r a f�jdalom annyira enyh�l, hogy m�r tal�n el tudjam viselni - vissza tudok majd eml�kezni arra a n�h�ny r�vid h�napra, amik az �letemben a legjobbak voltak. �s ha lehets�ges az hogy a f�jdalom annyira enyh�lj�n, hogy ezt megtehessem, biztos voltam benne, hogy
annyira h�l�s leszek az�rt, mint amennyire h�l�s voltam azok�rt, amiket adott nekem. T�bbet, mint amennyit k�rtem, t�bbet, mint amennyit �rdemeltem. Tal�n egy nap majd �gy fogom l�tni. De mi van akkor, ha ez a lyuk sosem lesz jobban? Ha a sz�lei sosem gy�gyulnak be? Ha a s�r�l�s v�gleges �s
visszaford�thatatlan? Szorosan �sszeszor�tottam magamat. Mintha sosem l�tezett volna, gondoltam k�ts�gbeesetten. Micsoda h�lye �s lehetetlen �g�ret? Ellophatja a k�peimet �s visszakaphatja az aj�nd�kait, de ez nem csin�lna vissza mindent olyanra, mint amilyen azel�tt volt, hogy megismertem.
A fizikai jelek voltak a legjelent�ktelenebb r�szei az �sszef�gg�snek. Megv�ltoztam, bel�lr�l m�r teljesen felismerhetetlen lettem. M�g k�v�lr�l is m�shogy n�ztem ki, az arcom beesett, �s teljesen feh�r, a lila karik�kat kiv�ve amiket a r�m�lmok hagytak a szemem alatt. A szemeim s�t�tek voltak a s�padt b�r�mh�z k�pest - ha sz�p lenn�k �s t�volr�l l�tn�m magamat - elmehetn�k v�mp�rnak is. De nem voltam sz�p, �s val�sz�n�leg ink�bb egy zombihoz �lltam k�zelebb. Mintha sosem l�tezett volna?
Ez �r�lts�g. Ez egy olyan �g�ret volt, amit sosem tudott volna betartani, egy �g�ret, ami abban a pillanatban megt�rt, ahogy kimondt�k. A fejemet a korm�nynak �t�gettem, hogy eltereljem magam az �lesebb f�jdalomt�l. But�nak �reztem magam, ami�rt agg�dtam az�rt, hogy megpr�b�ljam betartani az �g�retemet. Hol van �rtelme annak, hogy egy olyan �g�rethez ragaszkodunk, amit a m�sik f�l m�r meg is szegett? Kit �rdekelt, ha vakmer� voltam �s ostoba? Nem volt okom hogy elker�ljem a vakmer�s�get, �s arra sem hogy ne legyek ostoba.
Sz�razon nevettem magamnak, m�g mindig leveg��rt kapkodva. Vakmer� a d�nt�sekben - na ez egy rem�nytelen dolog volt...A s�t�t humor elterelte a figyelmemet a f�jdalomr�l. M�r k�nnyebben l�legeztem, �s m�r h�tra tudtam d�lni a sz�kben. Annak ellen�re, hogy hideg volt, a homlokom tele
volt izzadts�gcseppekkel. Pr�b�ltam a rem�nytelen javaslatomra koncentr�lni, hogy meg�vjam magam a k�nz� eml�kekt�l. Vakmer�nek lenni a d�nt�sekn�l sok kreativit�st ig�nyel - tal�n t�bbet, mint ami
nekem van. de azt k�v�ntam, hogy b�rcsak lenne valamilyen m�d. tal�n jobban �rezn�m magam, ha nem pr�b�ln�k egy megt�rt meg�llapod�sba kapaszkodni minden er�mb�l. Ha legal�bb �n is egy esk�szeg� lenn�k. De hogy is csalhatn�k az �n oldalamr�l, ebben a kis b�k�s kisv�rosban? Persze ezek a d�nt�sek nem voltak �lland�an �rtalmatlanok, de most ez volt aminek mindig is l�tszani akartam.
Tompa volt �s biztons�gos.Egy hossz� pillanatig kib�multam a sz�lv�d�n, a gondolataim lassan
mozogtak - nem tudtam el�rni hogy a gondolataim ak�rmerre is haladjanak. Kikapcsoltam a motort, ami m�r el�g sz�nalomra m�lt� hangot adott ki a miatt, hogy milyen sok�ig ment �resben. �s kil�ptem az es�be. A hideg es� �tfolyt a hajamon �s v�gigfolyt az arcomon, mintha k�nnyek lenn�nek. Seg�tett egy kicsit a fejemet kitiszt�tani. A szemembe ment v�zt�l pislogni kezdtem, �res tekintettel b�mulva az
utat.Egy perc b�mul�s ut�n �szrevettem hol is vagyok. A Russel avenue �szaki r�sz�n az utca k�zep�n.
Pont Cheney h�za el�tt �lltam - a kocsim elz�rta a kocsifelhajt�t - �s az �t t�loldal�n �lt Markses.
Tudtam, hogy el k�ne mozd�tanom a kocsimat, �s haza kellene mennem hiba volt id�ig zavartan, �s
legyeng�lten j�nni, az el�gaz�sok �s a d�nt�sek balj�s �tj�n. Egy�bk�nt is valaki m�g �szrevehet, �s sz�lhat r�lam Charlie-nak. Ahogy m�ly l�legzetet vettem hogy elinduljak, egy felirat Markses udvar�ban megragadta a figyelmemet - csup�n egy nagy darabkartonpap�rvolt, a postal�da r�dj�nak
nekit�masztva, rajta egy nagy fekete bet�s felirat.
N�ha a sors k�zbesz�l.
Egybees�s? Vagy ennek �gy kellett lennie? Nem tudtam, de butas�gnak t�nt arra gondolni, hogy az
�t�tt-kopott motorok rozsd�sodnak Markses-�k udvar�ban egy k�zzel �rt "ELAD�" t�bl�val valami
magasabb c�lt szolg�lnak, azzal hogy ott vannak, ahol lenni�k kell.
Lehet hogy m�gsem volt sors? Tal�n rengeteg m�d van arra hogy vakmer� legyek, �s csak most
kezdtem el figyelni r�juk. Vakmer� �s ostoba. Ezek voltak Charlie k�t kedvenc szavai a motorokra.
Charlienak nem sok akci� volt a munk�j�ban, legal�bbis a nagyobb v�rosban �l� koll�g�ihoz k�pest,
de az�rt �t is kih�vt�k balesetekhez. A hossz�, nedves f�ldutak kanyarogtak az erd�ben tele nem
bel�that� kanyarokkal, az ilyen akci�kb�l mindig volt. De m�g ha egy hatalmas fasz�ll�t� j�rm�
sodr�dott ki a kanyarokban, a sof�r�k �ltal�ban saj�t l�bukon t�voztak. A kiv�telt a motorosok
jelentett�k, �s Charlie rengetek �ldozatot l�tott, legt�bbsz�r gyerekeket, akik megcs�sztak az
aut�p�ly�n. Meg akarta velem �g�rtetni hogy miel�tt bet�lt�m a tizet nem �l�k senki mell� motorra.
M�g abban a korban sem kellett k�tszer sem meggondolnom hogy meg�g�rem-e. Ki akarna itt
motorozni? Ez olyan mintha egy hatvan m�rf�ldes sebess�ggel f�r�dne valaki.Olyan sok �g�ret, amit
betartottam.Ekkor �ssze�llt a k�p. Ostoba �s vakmer� akartam lenni, �s �g�reteket szegni. Mi�rt �lln�k
meg egyn�l?Eddig gondoltam csak v�gig. Odamentem Markses�k ajtaj�hoz, �s becsengettem.
az egyik Markses fi� nyitott ajt�t, a fiatalabb, aki az els�be j�r. Nem eml�keztem a nev�re.
Neki nem okozott gondot eml�kezni az �n nevemre
- Bella Swan? - k�rdezte meglepetten.
- Mennyit k�rsz a motor�rt? - k�rdeztem lihegve h�velykujjammal a motorok fel� mutatva a v�llam f�l�tt.
- Komolyan besz�lsz? - k�rdezte
- Persze.
- Nem m�k�dnek.
T�relmetlen�l s�hajtottam - Ezt m�r tudtam a feliratr�l. - Mennyibe ker�l?
- Ha annyira kell, csak vigy�l el egyet. Anyu el�rte hogy apu levigye az �thoz sz�val majd szem�tk�nt �ssze lesz szedve.
R�b�multam a motorokra m�g egyszer �s l�ttam azt hogy egy csom� szem�ten �s let�rt �gakon fek�dt.
- Biztos vagy benne?
- Persze, meg akarod �t is k�rdezni?
Jobb lett volna nem belekeverni feln�tteket, akik sz�lhatn�nak Charlienak.
- Nem, hiszek neked.
- Akarod hogy seg�tsek? - aj�nlotta fel. - Nem k�nny�ek!
- Ok�, k�sz, hab�r csak egy kell.
- Ha akarod viheted mindkett�t - mondta a fi� - tal�n �ssze tudsz szedni n�h�ny alkatr�szt.
K�vetett engem az es�ben, �s seg�tett mindk�t neh�z motort feltenni a kocsim plat�j�ra. Val�sz�n�leg �r�lt hogy megszabadulhatott t�l�k, mert nem panaszkodott.
- Mit fogsz vel�k csin�lni? - k�rdezte - �vek �ta nem m�k�dnek.
- Valahogy kital�ltam. - mondtam �s megvontam a v�llam. A hirtelen elgondol�sb�l meghozott d�nt�shez m�g nem volt tervem - tal�n elviszem �ket Dowlinghoz.
A fi� felhorkant.
- Dowling t�bbet sz�mol fel �rte hogy megjav�tsa mint amennyit meg�r.
Nem vitatkoztam ezzel. John Dowling arr�l volt ismert, hogy dr�g�n dolgozott, senki sem ment hozz�, csak ha v�szhelyzet volt. Legt�bb ember
ink�bb elkocsik�zott Port Angelesig ha b�rta az aut�ja. Nekem eddig szerencs�m volt - agg�dtam mikor Charlie nekem aj�nd�kozta ezt az �sr�gi terepj�r�t, mert f�ltem hogy nem fogja sok�ig b�rni. De soha nem volt vele semmi gondom, azon k�v�l hogy a motor nagyon zajos volt, �s hogy a maximum sebess�ge az 55 m�rf�ld per �ra volt. Jacob Black nagyon j� �llapotban �rizte meg, mikor az apj�hoz, Billyhez tartozott...Az �tlet �gy csapott bel�m mint egy vill�m - nem is ok n�lk�l, mivel vihar volt -
"tudod mit? Semmi gond! Tudok valakit, aki kocsikat �p�t.""Oh, az j�”, s�hajtott megk�nnyebb�lten.
Integett mik�zben elindultam, m�g mindig mosolygott. Bar�ts�gos k�ly�k. M�r gyorsan �s c�ltudatosan vezettem, sietve haza akartam �rni, miel�tt lenne r� egy kis es�ly, hogy Charlie megjelenik, m�g akkor is hogy ha nagyon val�sz�n�tlen hogy kor�n hazaesik. Gyorsan v�gigrohantam
a h�ton, a telefonhoz, a kulcsok m�g mindig a kezemben.
- Swan f�n�k�t k�rem - mondtam mikor a helyettes jelentkezett - Bella vagyok.
- Oh, szia Bella - mondta Steve, a helyettes kedvesen - Sz�lok neki!
- Mi az Bella? - k�rdezte Charlie ahogy felvette a kagyl�t
- Nem h�vhatlak a munkahelyeden an�lk�l hogy v�szhelyzet lenne?
Egy pillanatra csendben volt - M�g sosem tetted. V�szhelyzet van?
- Nem, csak tudni akartam hogy merre kell menni Black�khez - nem vagyok benne biztos hogy j�l eml�kszem az �tra. Meg akarom l�togatni Jacobot. H�napok �ta nem l�ttam. - Amikor Charlie megint megsz�lalt, a hangja sokkal vid�mabb volt.
- Ez remek �tlet Bells. Van n�lad egy toll?
Az �tvonal amit mondott nagyon egyszer� volt. Meg�g�rtem hogy eb�dre vissza�rtek, annak ellen�re hogy mondta nekem hogy nem kell sietnem. La Pushn�l akart velem tal�lkozni �s azt �n nem akartam.Teh�t egy hat�rid�vel a nyakamban vezettem ki a v�rosb�l gyorsan �t a vihar s�t�t�tette utc�kon, ki a v�rosb�l, rem�nykedve hogy Jacobot egyed�l tal�lom. Billy val�sz�n�leg megmondana ha megtudn� mire k�sz�l�k. Am�g vezettem, agg�dtam kicsit, hogy mit fog sz�lni Billy ha megl�t. T�ls�gosan �r�lni fog.
Billy szerint minden sokkal jobban alakult mint ahogy rem�lni merte. Az �r�me �s megk�nnyebb�l�se eml�keztetne engem arra amire ha eml�keztetnek, azt nem b�rom ki. Ma m�g egyszer ne... k�ny�r�gtem csendben. Black�k h�za ismer�s volt. Egy kis fah�zik� keskeny ablakokkal, a tompa v�r�s fest�k egy apr� ist�ll�hoz tette hasonl�v�. Jacob feje kikukucsk�lt az ablakon, miel�tt kisz�llhattam volna a kocsib�l. Semmi k�ts�g hogy a kocsi ismer�s zaja h�vta fel a figyelm�ket az
�rkez�semre. Jacob �r�lt mikor Charlie megvette Billyt�l a kocsit, megk�m�lve Jacobot hogy � vezesse mikor el�g id�s lesz hozz�. Szerettem nagyon a kocsimat, de Jacob a lass�s�got h�tr�nynak vette. A h�zn�l f�l�ton tal�lkoztunk �ssze.
"Bella!" Izgatott vigyor �lt ki az arc�ra, a vil�gos fogai kontrasztban voltak a b�re sz�n�vel. M�g sosem l�ttam �t kiengedett hajjal azel�tt. Mintha k�t fekete szat�nf�gg�ny lenne az arca k�t oldal�n.
Jacob sz�pen kifejl�d�tt az ut�bbi nyolc h�napban. �tesett azon a ponton, amikor a zsenge gyerekizmokb�l kem�ny serd�l� izmok lesznek. Az erek kiemelkednek a v�r�ses-barn�s b�r�b�l a kez�n. Az arca m�g mindig kedves volt ahogy eml�keztem, hab�r kicsit megkem�nyedett. az
arccsontjai kicsit �lesebbek lettek, az �lla pedig sz�gletesebb lett, a gyermek �ll�nak kereks�ge teljesen elt�nt.
"Szia Jacob" egy ismeretlen lelkesed�st �reztem a mosoly�ban. r�j�ttem hogy �r�ltem hogy l�tom. Ez meglepett. Visszamosolyogtam, �s valami csendben a hely�re kattant, mint k�t megfelel� puzzle darab.
El is felejtettem hogy mennyire kedveltem Jacob Black-et.Meg�llt t�lem n�h�ny l�bnyira, meglepetten n�ztem fel r�, el�rehajtottam a fejemet annak ellen�re hogy az es� az arcomra csepegett.
- Megint n�tt�l! - Mondtam elcsod�lkozva. Nevetett, a mosolya hihetetlen sz�lesre ny�lt. - 6 l�b 5 inch - �llap�totta meg el�gedetten. A hangja m�lyebb volt, de m�g mindig benne volt az a hanglejt�s, amire eml�keztem.
- Ez sosem fog meg�llni? - R�ztam meg a fejem hitetlenkedve - Hatalmas vagy!
- De m�g mindig egy piszkafa - grimaszolt - gyere be, m�g meg�zol.
Ahogy el�re ment, �sszefogta a haj�t nagy kezeibe, el�h�zott egy hajgumit a farzseb�b�l �s
�sszek�t�tte vele a haj�t.
„H�, apu” mondta ahogy lehajolt egy kicsit hogy bef�rjen a bej�rati ajt�n „n�zd ki ugrott be!”
Billy a kicsi n�gyzet alap� szob�ban volt, egy k�nyvvel a kez�ben. Az �l�be tette a k�nyvet, majd
k�zelebb j�tt hozz�m a tol�kocsij�val mikor megl�tott.
„N�zzenek oda! J� l�tni t�ged Bella!”
Kezet fogtunk. Az �n kezem elveszett a sz�les tenyer�ben.
- Mi hozott ide? Minden rendben van Charlieval?
- Persze, teljesen. Csak meg akartam l�togatni Jacobot - �sid�k �ta nem l�ttam.
Jacob szemei felcsillantak ezekre a szavakra. Olyan sz�lesen mosolygott, hogy nekem belef�jdult az arcom ha r�n�ztem.
- Maradsz eb�dre? - Billy is �r�lt nekem.
- Nem, nekem is kell valami �telt adnom Charlienak tudod.
- Ideh�vom most - Aj�nlotta fel Billy -mindig sz�vesen l�tjuk.
Nevet�ssel pr�b�ltam elrejteni hogy mennyire k�nyelmetlen�l �rzem ez miatt magamat. - Ne agg�dj, fogtok m�g l�tni engem. Megig�rem hogy leszek m�g annyit itt hogy m�r elegetek lesz bel�lem.
Elv�gre ha Jacob meg tudja szerelni a motort, valakit�l meg is kell tanulnom hogy hogy kell haszn�lni.
Billy csak ennyit sz�lt - ok�, akkor legk�zelebb.
- Teh�t Bella, mit akarsz csin�lni? - k�rdezte Jacob. - Mindegy. Mit csin�lt�l miel�tt idej�ttem?
Furam�d otthonosan �reztem magamat itt. Ismer�s volt, de csak t�volr�l. Nem volt semmi ami eml�keztetett volna a f�jdalmas k�zelm�ltra.
Jacob habozott - �ppen a kocsimon akartam dolgozni, de ha akarod csin�lhatunk m�st...
- Nem, az t�k�letes! - Szak�tottam f�lbe - Szeretn�m l�tni a kocsidat.
- Ok� - mondta nem t�l meggy�zve - Ott van h�tul a gar�zsban.
Ez m�g jobb, gondoltam. Integettem Billynek - Viszl�t k�s�bb!
A h�zat a gar�zst�l s�r� f�k �s boz�tok v�lasztott�k el. A gar�zs nem volt m�s mint n�h�ny volt f�szer amiknek az elv�laszt�falait kivert�k.
Ez alatt a mened�k alatt rejt�z�tt a kocsi. A jelet felismertem az elej�n.
„Milyen Vokswagen ez?” k�rdeztem
„Ez egy r�gi Rabbit—1986, egy klasszikus”
„�s hogy halad?”
„Majdnem k�sz” mondta vid�man. �s azt�n a hangja m�lyebb lett „Apu betartotta az �g�ret�t m�lt
tavasszal”
„aha” mondtam.
�gy t�nik meg�rtette a tart�zkod�somat ett�l a t�m�r�l. Pr�b�ltam nem visszaeml�kezni a legut�bbi
m�jusi szalagavat�ra. Jacobot megvesztegette az apja egy kis p�nzzel �s kocsialkatr�szekkel hogy
elhozzon nekem egy �zenetet. Billy azt akarta hogy maradjak t�vol att�l az embert�l aki a
legfontosabb volt nekem. A v�g�n kider�lt hogy a f�radoz�sai feleslegesek voltak. Most t�ls�gosan biztons�gban voltam.De pont azon gondolkodtam hogy hogy tudn�m ezt megv�ltoztatni.
- Jacob, mennyit tudsz a motorokr�l? - k�rdeztem. V�llat vont.
- Valamennyit. A bar�tomnak Embrynek van egy krosszmotorja. N�ha k�z�sen dolgozunk rajta. Mi�rt?
- H�t... - �sszeszor�tottam az ajkaimat, ahogy arra gondoltam, hogy nem biztos hogy nem fog senkinek sem besz�lni r�la, de m�r nem volt sok v�laszt�som... - nemr�g kaptam k�t motorbiciklit, �s nem �ppen a legjobb �llapotban vannak. Gondoltam te tal�n meg tudod �ket szerelni.
- Kir�ly! -L�tszott rajta hogy �r�l a kih�v�snak. Az arca sug�rzott.
- Megpr�b�lom.
Feltartottam egy ujjamat figyelmeztet�sk�ppen „m�g egy dolog” magyar�ztam „Charlie nem engedn� sosem hogy motorozzak. �szint�n sz�lva agyv�rz�st kapna ha megtudn� ezt. Sz�val nem besz�lhetsz err�l Billynek.”
- Ok�, ok� - Mosolygott Jacob - Meg�rtettem.
- Ki is fizetlek - folytattam. Ez megs�rtette - Nem. Seg�teni akarok. Nem fizethetsz.
- H�t... akkor mit sz�ln�l egy cser�hez? - Ezt abban a pillanatban tal�ltam ki, de elfogadhat�nak t�nt.
- Nekem csak egy motor kell – �s kellene egy-k�t lecke is. Mit sz�lsz ehhez? Neked adom a m�sodik motort, �s azt�n megtan�thatsz engem motorozni.
- Szuper! - mondta vigyorogva.
„V�rj egy picit – m�r nem vagy kiskor� ugye? Mikor van a sz�linapod?”
- Lemaradt�l r�la - cs�fol�dott, �sszesz�k�tett szemmel. - Tizenhat vagyok.
- Nem mintha a korod azel�tt meg�llt volna. - motyogtam - Bocs a sz�linap miatt.
- Semmi gond. �n is lemaradtam a tied�r�l. Mennyi is vagy? Negyven?
Szipogtam – Majdnem.
- Majd csin�lni kell egy bulit, hogy behozzuk.
- Olyan mintha egy randi lenne.
A szemei felcsillantak erre a sz�ra.Le kellet kicsit t�rn�m a lelkesed�s�t miel�tt f�lre�rt – csak r�gen �reztem magam ilyen felszabadultan �s boldognak. Az hogy milyen ritk�n �reztem ezt neh�zz� tette
ennek az �rz�snek a kezel�s�t.
- Tal�n ha befejezt�k a motorokat – lehetne ez az aj�nd�kunk magunknak.- tettem hozz�
- Rendben. Mikor hozod �ket? Beleharaptam az ajkamba, elsz�gyelltem magamat. - Itt vannak a
kocsim plat�j�n.- ismertem be.
- Nagyszer�. - �gy t�nik t�nyleg annak tal�lta.
- Megl�tja Billy ha idehozzuk?
R�m kacsintott - Majd sunnyogunk.
Keletr�l k�zel�tett�nk, f�t�l f�ig haladva, ha az ablak l�t�ter�be �rt�nk, mintha csak m�szk�ln�nk.
Jacob sim�n kiszedte a motorokat, egyenk�nt a boz�tosba vezetve �ket, ahol rejt�ztem. Olyan k�nny�nek t�nt neki – eml�kszem hogy a sokkal nehezebbek voltak azel�tt.
- Nem is annyira rosszak ezek. - Jacob meg�llap�totta mik�zben a f�k mened�k�ben toltuk a motorokat. - Ez p�ld�ul el�g sokat is �rhet ha v�geztem vele - ez egy r�gi Harley Sprint.
- Akkor az a ti�d.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen.
- B�r ezekre majd kell egy kis p�nzt is �ldozni - mondta, v�gigsim�tva a fekete f�met. - El�sz�r is
alkatr�szekre kell kicsit �sszeszedn�nk.
- Nem mi. - elleneztem - Ha ingyen csin�lod, akkor �n fizetek az alkatr�szek�rt.
- Nem tudom… - motyogott
- Van egy kis p�nzem f�lret�ve. A f�sulira tudod. Nem volt el�g hogy ak�rhova menjek, �s egy�bk�nt sem akartam Forksot itt hagyni. Mi v�ltozna, ha elszedn�k egy kicsit bel�le?
Jacob csak b�lintott. Neki ez teljesen megfelelt. Ahogy visszaosontunk az �sszedobott gar�zsba, �r�ltem a szerencs�mnek. Csak egy tizen�ves fi� egyezne ebbe bele. Becsapni a sz�leinket azzal hogy vesz�lyes j�rm�veket szerel�nk abb�l a p�nzb�l amit f�iskol�ra tettem f�lre. Jacobnak semmi baja nem volt ezzel. Az Istenek aj�nd�ka volt.