12. EGYENS�LYOZ�S

  -  BILLY! -  KI�LTOTTA CHARLIE, AMINT KISZ�LLT AZ AUT�B�L. A verand�ra �rve intettem Jacobnak, hogy k�vessen. Charlie a h�tam m�g�tt hars�nyan �dv�z�lte a k�t Blacket.
  -  Nem fogok �gy tenni, mintha nem l�ttam volna, hogy te �lt�l a korm�nyn�l, Jake! -  mondta szigor�an.
  -   Mi a rezerv�tumban hamarabb kapunk jogsit! -  bizonygatta Jacob, mik�zben �n kinyitottam az ajt�t, �s felkattintottam a villanyt a verand�n.
  -  Ezt el is higgyem? -  nevetett Charlie.
  -  Valahogy be kell jutnom a v�rosba! -  B�r sok �v telt el az�ta, hogy utolj�ra hallottam Billy zeng� hangj�t, k�nnyen felismertem. Ett�l a hangt�l hirtelen �jra gyereknek �reztem magam.
  Bementem a h�zba, nyitva hagytam magam m�g�tt az ajt�t, �s f�lkapcsoltam a villanyt, azt�n felakasztottam a dzsekimet a fogasra. Ut�na a k�sz�br�l figyelem, ahogy Charlie �s Jacob kiseg�tik Billyt a kocsib�l, �s be�ltetik a tol�sz�k�be.
  F�lre�lltam az �tb�l, azok h�rman pedig beviharzottak a sz�kkel a h�zba, �s ler�zt�k magukr�l az es�vizet.
  -  Ez �m a meglepet�s! -  �rvendezett Charlie.
  - R�g j�rtam itt -  felelte Billy. -  Rem�lem, nem j�ttem rosszkor! - S�t�t szeme �jra fel�m villant, a pillant�sa kif�rk�szhetetlen volt.
  -  Dehogyis, nagyszer�, hogy elj�tt�l! Rem�lem, itt maradsz �s megn�zed a meccset.
  Jacob elvigyorodott.
  - Szerintem ap�m is pont �gy gondolja, a mi t�v�nk ugyanis lerobbant a m�lt h�ten.
  Billy cs�ny�n n�zett a fi�ra.
  -   �s persze Jacob is alig v�rta m�r, hogy viszontl�ssa Bell�t! -  kontr�zott az id�sebb Black. Jacob haragosan pislogott az apj�ra, �s lesunyta a fej�t, nekem pedig lelkifurdal�som t�madt. Lehet, hogy t�ls�gosan meggy�z� voltam a tengerparton?
  - �hesek vagytok? - A konyha fel� iramodtam, csak hogy kiker�ljek Billy hat�sugar�b�l.
  -  Nem, ett�nk m�r, miel�tt elindultunk -  felelte Jacob.
  - �s te, Charlie? -  Bemenek�ltem a sarok m�g�.
  -   Meghiszem azt! -  harsogta Charlie, �tban a nappali �s a t�v� fel�. Billy tol�sz�ke nyikorogva k�vette.
  A sajtos melegszendvicsek m�r s�ltek, �s �pp egy paradicsomot szeleteltem, amikor valaki a h�tam m�g� l�pett.
  -  Mi �js�g? Hogy vagy? -  k�rdezte Jacob.
  - El�g j�l! -  Jacob j�kedve ragad�snak bizonyult. - Na, �s veled mi a helyzet? Befejezted m�r az aut�dat?
  - M�g nem. - �sszer�ncolta a homlok�t. - M�g mindig hi�nyzik p�r alkatr�sz. Ezt, amivel j�tt�nk, �gy k�rt�k k�lcs�n! - H�velykujj�val az udvar fel� b�k�tt.
  -  Sajn�lom. Eddig m�g nem tal�lkoztam olyan iz�vel... mit is mondt�l a m�ltkor, mire van m�g sz�ks�ged?
  -   Hengerfejre. -  Elvigyorodott. -  Valami baj van a furgonnal? - k�rdezte v�ratlanul.
  -  Nem, mi�rt?
  - H�t csak mert nem azzal j�tt�l haza.
  Leb�multam a szendvicsre, megemeltem a sz�l�t, hogy nem �gett-e m�g oda az alja.
  - Egy bar�tom hozott haza.
  -  J� kis kocsija van! - csettintett Jacob elismer�en. -  De nem ismertem meg a fick�t, aki vezette. Pedig azt hittem, a legt�bb helyb�li sr�cot ismerem.
  Diplomatikusan biccentettem, �s k�zben megford�tottam a szendvicseket.
  - Ap�m viszont mintha ismern� valahonnan.
  - Jacob, adn�l p�r t�ny�rt? Ott vannak a polcon, a mosogat� f�l�tt.
  -  Persze.
  �s m�r hozta is a t�ny�rokat. Abban rem�nykedtem, hogy ezzel letudtuk a t�m�t.
  -  Sz�val ki volt az? -  feszegette m�gis. F�ls�hajtottam: �gy l�tszik, nincs menekv�s.
  -  Edward Cullen.
  Jacob felkacagott. Csod�lkozva n�ztem r�. Ett�l mintha kiss� zavarba j�tt volna.
  -   Ez mindent megmagyar�z - mondta. -  Nem �rtettem, mi�rt viselkedik ap�m olyan fur�n.
  -  Aha -  �rtatlan k�pet v�gtam. -  Nem szereti Cullen�ket.
  -  Babon�s v�nember - mormolta Jacob alig hallhat�an.
  -  De az�rt, ugye, szerinted se fog sz�lni Charlie-nak? - szaladt ki a sz�mon, miel�tt �szbe kaptam volna.
  Jacob egy pillanatig r�m b�mult, de fekete szem�b�l semmit nem tudtam kiolvasni.
  -  Nem hinn�m -  felelte v�g�l. - Azt hiszem, Charlie m�r a m�ltkor is nagyon lehordta, amikor sz�ba hozta ezt a dolgot. Az�ta nem is igen besz�ltek egym�ssal. Szerintem a mai este aff�le kib�k�l�s. Nem, nem hinn�m, hogy apa �jra sz�ba hozn� Cullen�ket.
  -  �rtem -  mondtam t�lem telhet�len k�z�mb�s hangon. Bevittem Charlie vacsor�j�t, �gy tettem, mintha �n is a meccset  n�zn�m, Jacob pedig mell�m telepedett. Val�j�ban az�rt �ltem oda, hogy halljam, mir�l besz�lnek a f�rfiak, fesz�lten figyeltem minden sz�ra, �s azon r�g�dtam, hogy ha Billy m�gis �rulkod�sra vetemedne, mik�nt akad�lyozzam meg.
  Hossz�ra ny�lt az este. Lett volna egy csom� leck�m, de nem mertem Billyt egyed�l hagyni Charlie-val. V�gre v�ge lett a meccsnek.
  -  Lej�tt�k valamikor a bar�taiddal a partra? -  firtatta Jacob, mik�zben �ttolta az apja sz�k�t a k�sz�b�n.
  -  M�g nem tudom -  h�r�tottam el.
  -  Kellemes este volt, Charlie -  mondta Billy.
  -  Gyertek �t a k�vetkez� meccsre is! -  biztatta Charlie.
  -  Persze, persze -  b�logatott Billy. -  Ne f�lj, itt lesz�nk! J� �jszak�t! -  Fel�m fordult, �s a mosoly elt�nt az arc�r�l. -  Vigy�zz magadra, Bella! - mondta komolyan.
  - K�sz�n�m! - motyogtam, �s nem n�ztem r�.
  Az emeletre vezet� l�pcs� fel� tartottam, de Charlie ut�nam sz�lt.
  - V�rj egy kicsit, Bella!
  �sszerezzentem. M�giscsak mondott valamit Billy, miel�tt csatlakoztam hozz�juk?
  De Charlie nyugodt volt �s der�s, �s m�g mindig vigyorgott a v�ratlan l�togat�s feletti �r�m�ben.
  - Ma este m�g nem is tudtunk besz�lgetni. Milyen napod volt?
  - J�. -  F�l l�bbal az els� l�pcs�fokon azon t�rtem a fejem, a napom melyik r�szlet�r�l sz�molhatn�k be neki. -  A tollaslabd�ban mi nyert�k mind a n�gy j�tszm�t.
  - Ty�ha, nem is tudtam, hogy tudsz tollasozni.
  - H�t, ami azt illeti, nem tudok, de a partnerem t�nyleg j�l j�tszik.
  - Ki az? -  �rdekl�d�tt.
  - �hm... Mike Newton -  feleltem kelletlen�l.
  - T�nyleg... m�r eml�tetted, hogy j�ban vagy a Newton-gyerekkel -  mondta fel�l�nk�lve. -  Nagyon rendes csal�d. -  Egy pillanatra elt�prengett. -  Mi�rt nem h�vod meg a szombati b�lra?
  - Apu! - ny�gtem fel. - A bar�tn�mmel, Jessic�val j�r. �s k�l�nben is, tudod, hogy nem tudok t�ncolni.
  -  Na igen -  motyogta. Azt�n bocs�natk�r�en r�m mosolygott. -  K�l�nben tal�n jobb is, ha nem leszel itthon szombaton. �gy tervezem, elmegyek horg�szni p�r fick�val az �rsr�l. �ll�t�lag remek id� lesz. De ha elhalaszt�d a Seattle-i kir�ndul�st, �s m�gis megv�rod, am�g akad valaki, aki elk�s�r, akkor ink�bb itthon maradok. Tudom, hogy t�l sokat hagylak egyed�l.
  - Dehogy, nagyszer� apa vagy! - Rem�ltem, hogy nem l�tszik rajtam a megk�nnyebb�l�s. -  K�l�nben is, �n szeretek egyed�l lenni, ebben meglehet�sen hasonl�tok hozz�d! - R�kacsintottam, mire szeme k�r�l csak �gy t�ncolt a sok kis r�nc a mosolyt�l.
  Aznap �jjel jobban aludtam, mert olyan f�radt voltam, hogy nem �lmodtam semmit. Amikor m�snap fel�bredtem a gy�ngysz�rke reggeli vil�goss�gra, nagyszer� kedvem t�madt. Innen n�zve az el�z�, fesz�lt este, Billy �s Jacob l�togat�sa teljesen �rtalmatlannak t�nt: �gy d�nt�ttem, nem foglalkozom vele t�bbet. Azon kaptam magam, hogy f�ty�r�szek, mik�zben a hajamat beszor�tottam a hajp�nt al�, �s k�s�bb is, amikor lefel� sz�kd�cseltem a l�pcs�n. Charlie-nak is felt�nt.
  - J� kedved van ma reggel!
  - P�ntek van - vontam v�llat.
  Kapkodva k�sz�l�dtem, hogy amint Charlie kiteszi a l�b�t, startra k�sz legyek. A k�nyveimet m�r beraktam a t�sk�mba, f�lvettem a cip�met, fogat mostam, de hi�ba rohantam az ajt�hoz abban a pillanatban, ahogy Charlie l�t�t�vols�gon k�v�l ker�lt, Edward megint gyorsabb volt n�lam. Ott v�rt a csillog�-villog� aut�j�ban, az ablakok lecsavarva, a motor kikapcsolva.
  Ez�ttal nem haboztam, gyorsan be�ltem mell�, hogy min�l el�bb l�thassam az arc�t. Szokott f�loldalas mosoly�val k�sz�nt�tt, amit�l m�ris el�llt a l�legzetem �s a sz�vver�sem. Lehets�ges, hogy az angyalok m�g n�la is szebbek, gondoltam, de �n azt m�r el sem tudom k�pzelni. Minden von�sa t�k�letes volt.
  - Hogy aludt�l? -  k�rdezte. Vajon tudja, milyen vonz� a hangja?
  - Remek�l. �s neked milyen �jszak�d volt?
  - Kellemes. - L�ttam rajta, hogy mulat valamin, amibe �n nem vagyok beavatva.
  - Megk�rdezhetem, hogy mit csin�lt�l? - k�rdeztem.
  - Nem. - Elvigyorodott. - Ma m�g �n k�rdezek!
  Az �letemben szerepet j�tsz� emberekr�l k�rdezgetett: min�l t�bbet meg akart tudni Ren�e-r�l, a hobbijair�l, arr�l, hogy mivel t�lt�tt�k a szabad id�nket. Azt�n arr�l a nagyany�mr�l, akit ismertem, az egy-k�t bar�tomr�l a sulib�l - k�s�bb pedig, nagy zavaromra, fi�kr�l kezdett k�rdezgetni, akikkel j�rtam. M�g szerencse, hogy sose j�rtam igaz�b�l senkivel, �gyhogy a besz�lget�snek ez a r�sze hamar befejez�d�tt. Ugyan�gy meglep�d�tt, mint Jessica �s Angela, amikor meghallotta, hogy m�g sose voltam szerelmes.
  - Sz�val sose tal�lkozt�l m�g senkivel, aki tetszett volna neked?
  - k�rdezte nagyon komolyan, �n meg azon r�g�dtam, vajon mi j�rhat a fej�ben.
  - Phoenixben soha - vallottam be vonakodva. Ajka v�kony, kem�ny vonall� keskenyedett.
  Ekkor m�r a menz�n �lt�nk. A nap egyetlen �sszef�gg� k�bulatban suhant el, de ezt m�r kezdtem megszokni. Kihaszn�lva az alkalmat, hogy egy pillanatra elhallgatott, gyorsan beleharaptam a szendvicsembe.
  - Hagynom kellett volna, hogy ma a saj�t kocsiddal gyere! - jelentette ki v�ratlanul.
  - Mi�rt? -  csod�lkoztam.
  - Ma eb�d ut�n elmegy�nk Alice-szel.
  -  �... -  csal�dottan pislogtam. -  Semmi gond, gyalog is el�g hamar haza�rek...
  - Csak nem k�pzeled, hogy engedlek haz�ig gyalogolni! Elhozzuk a furgonodat, nyugi, itt fog v�rni!
  -  Nem hoztam magammal a kocsikulcsot... - Fels�hajtottam.
  - T�nyleg nem b�nom, ha gyalogolnom kell! - Azt viszont nagyon is b�nom, hogy nem lehetek vele a hazafel� �ton.
  Edward megr�zta a fej�t.
  - A furgonod itt fog v�rni, a kulcs benne lesz a gy�jt�sban, hacsak nem f�lsz att�l, hogy valaki el tal�lja lopni! -  Felnevetett: ezt a gondolatot szeml�tom�st igen mulats�gosnak tal�lta.
  -  Rendben van -  hagytam r�. Nagyj�b�l biztos voltam benne, hogy a kocsikulcsom a szerd�n viselt farmerom zseb�ben lapul, egy halom koszos ruha alatt a mos�konyh�ban. M�g ha be is t�r a h�zba, ha esetleg ezt tervezi, akkor se fogja megtal�lni. Edward l�tta rajtam: csak az�rt egyeztem bele a dologba, mert �gysem tudja megoldani.
  - Na �s hov� mentek? - k�rdeztem k�nnyed�n.
  - Vad�szni - felelte komoran. -  Ha holnap eg�sz nap kettesben leszek veled, akkor meg kell tennem minden lehets�ges �vint�zked�st. -  Mogorv�n n�zett... �s k�ny�r�gve. -  M�g mindig lemondhatod, tudod.
  Les�t�ttem a szemem. Att�l tartottam, hogy hipnotikus tekintet�vel �pp erre akar r�venni. Nem voltam hajland� f�lni t�le, nem sz�m�t, mif�le vesz�lyt jelent a k�zell�te. Nem sz�m�t, ism�telgettem magamban.
  - Nem - suttogtam, �s �jra f�ln�ztem az arc�ba. -  Nem b�rom.
  - Tal�n igazad van. -  A szeme mintha pillanatr�l pillanatra s�t�tebb lett volna.
  Megpr�b�ltam m�sra terelni a sz�t.
  - H�ny �rakor j�ssz �rtem holnap? -  M�ris teljesen lehangolt a gondolat, hogy mindj�rt el kell v�lnom t�le.
  - Az att�l f�gg... holnap szombat, nem akarsz kicsit tov�bb aludni? -  aj�nlotta fel.
  - Nem -  v�gtam r�. Edward elfojtott egy mosolyt.
  - H�t akkor a szokott id�ben - d�nt�tt. -  Charlie otthon lesz?
  -  Nem, holnap horg�szni megy! -  Tetszett, hogy ilyen szerencs�sen alakultak a dolgok.
  Edward hangja hirtelen �les lett.
  - �s mit fog gondolni, ha holnap nem ker�lsz haza?
  -  Fogalmam sincs - feleltem h�v�sen. - Tudja, hogy holnapra terveztem a nagymos�st. Tal�n azt hiszi majd, hogy belefulladtam a mos�g�pbe.
  Edward cs�ny�n n�zett r�m, �n meg cs�ny�n n�ztem vissza. Viszont az � haragja sokkal er�sebben hatott r�m, mint az eny�m �r�.
  - Mire vad�sztok ma este? -  k�rdeztem, amikor m�r biztos voltam benne, hogy �n vesz�tettem a „ki-n�z-d�h�sebben-a-m�sik-ra?”-versenyben.
  -  B�rmire, amit a parkban tal�lunk. Nem megy�nk messzire. - Mindig zavarba hozta, amikor ilyen k�nnyed hangnemben t�rsalogtam vele titkos �let�r�l.
  - �s mi�rt �ppen Alice-szel m�sz? - k�v�ncsiskodtam.
  - Mert legink�bb Alice �ll mellettem - mondta, �s �sszer�ncolta a homlok�t.
  - �s a t�bbiek? -  k�rdeztem f�l�nken. -  �k mit csin�lnak?
  - Hitetlenkednek, legink�bb.
  Gyorsan v�gigtekintettem a testv�rein. Ott �ltek, �s elb�multak valahov�, mindny�jan m�s ir�nyba, pontosan �gy, mint amikor legel�sz�r l�ttam �ket. De most csak n�gyen voltak: gy�ny�r�, bronzbarna haj� fiv�r�k itt �lt szemben velem, aranysz�n szem�ben szorong�s.
  - Nem szeretnek engem -  tal�lgattam.
  -  Nem err�l van sz� -  tiltakozott, de kicsit t�ls�gosan is meg akart gy�zni. - Egyszer�en nem �rtik, mit akarok t�led.
  Fintorogtam.
  - H�t azt �n sem �rtem, ha m�r itt tartunk.
  Edward lassan megcs�v�lta a fej�t, tekintet�t a mennyezet fel� emelte, miel�tt �jra a szemembe n�zett volna.
  - M�r mondtam neked: te egy�ltal�n nem l�tod tiszt�n magad. Nem tal�lkoztam m�g hozz�d foghat�val. �r�kk� rajtad gondolkodom.
  Rand�n n�ztem r�, biztos voltam benne, hogy csak ugrat. Elmosolyodott, amikor r�j�tt, m�rt v�gok olyan durc�s k�pet.
  - Tekintve, hogy rendelkezem bizonyos nem mindennapi k�pess�gekkel - diszkr�ten meg�rintette a homlok�t -, az adagosn�l jobban ismerem az emberi term�szetet. A legt�bb emberr�l pontosan lehet tudni, mire hogyan fog reag�lni. De te... sose azt teszed, amire sz�m�tok. Mindig meglepsz!
  Elford�tottam r�la a szemem, a pillant�som �jra a testv�reire v�ndorolt. Zavart voltam �s csal�dott. Att�l, amit mondott, k�s�rleti ny�lnak �reztem magam.
  Nevets�ges vagyok - d�h�ngtem -, m�gis mi m�sra sz�m�tottam?
  - Ezt a r�sz�t a dolognak k�nny� megmagyar�zni - folytatta. Nem b�rtam r�n�zni, att�l f�ltem, megl�tja a szememben a keser�s�get. -  De van valami m�s is... �s azt nem k�nny� szavakba foglalni...
  Mik�zben besz�lt, egyfolyt�ban a testv�reit b�multam. �s ekkor hirtelen Rosalie, Edward sz�ke, l�legzetel�ll�t�an csinos n�v�re megfordult, �s r�m n�zett. Nem, nem is n�zett -  ink�bb r�m meredt, s�t�t, hideg pillant�ssal. Hi�ba akartam elfordulni, a tekintete fogva tartott, m�g csak Edward hirtelen el nem hallgatott egy mondat k�zep�n, �s halkan oda nem mordult. Majdnem �gy hangzott, mint a sziszeg�s.
  Rosalie elford�totta a fej�t, �n pedig fell�legeztem.
  - Sajn�lom - mondta fesz�lt arccal, �rz�kelve f�lelmemet. - Nem haragszik r�d, csak agg�dik. Tudod... nemcsak magamat sodrom vesz�lybe, ha azok ut�n, hogy mi ketten olyan s�r�n mutatkoztunk egy�tt... - Les�t�tte a szem�t.
  - Ha mi van?
  -  Ha ez a dolog... rosszul v�gz�dik. - A tenyer�be temette az arc�t, ak�rcsak azon a Port Angeles-i est�n. L�ttam, hogy szenved: borzaszt�an szerettem volna megvigasztalni, de nem tudtam, hogyan. A kezem �nk�ntelen�l elindult fel�, de azt�n gyorsan visszakaptam, �s eldugtam az asztal al�: att�l f�ltem, ha meg�rintem, csak rontok a helyzeten. Lassan elsziv�rg�it a tudatomig, hogy att�l, amit mondott, meg kellene ijednem. De nem �reztem semmi m�st, csak f�jdalmat, ami�rt �t szenvedni l�tom.
  �s bossz�s�got -  ami�rt Rosalie f�lbeszak�totta. Nem tudtam, hogyan hozzam �jra sz�ba a dolgot. Edward m�g mindig a tenyer�be temette az arc�t.
  - Sz�val most el kell menned? -  k�rdeztem. Igyekeztem teljesen h�tk�znapi hangon besz�lni.
  - Igen. - Neh�zkesen felemelte a fej�t, komoly arccal n�zett r�m, azt�n megv�ltozott a hangulata, �s elmosolyodott. -  Tal�n jobb is �gy. M�g mindig h�travan tizen�t perc abb�l a nyavaly�s filmb�l biol�gi�n. Kiz�rt, hogy el tudjam viselni.
  Alice bukkant fel Edward v�lla m�g�tt -  r�vid, tintafekete haja t�sk�sen meredezett szanasz�t pik�ns t�nd�rarca k�r�l. Karcs� kis alakj�n m�g �gy, �llt�ban is l�tszott, milyen hajl�kony �s kecses.
  - Szia, Alice! -  �dv�z�lte Edward, de k�zben nem vette le r�lam a szem�t.
  - Szia, Edward! - felelte Alice, hangja majdnem ugyanolyan kellemes volt, mint Edward�, csak szopr�nba hajl�.
  - Alice, � Bella, Bella, ez itt Alice! - mutatott be minket egym�snak k�nnyed�n, ide-oda intve a kez�vel, �s k�zben fanyarul mosolygott.
  -  Hello, Bella! - Alice ragyog�, obszidi�nfekete szeme kif�rk�szhetetlen pillant�ssal n�zett r�m, de a mosolya bar�ts�gos volt. -  �r�l�k, hogy v�gre megismerhetlek!
  - Szia, Alice! - mormoltam sz�gyenl�sen.
  - K�szen vagy? - fordult Alice Edwardhoz.
  - Majdnem -  felelte Edward szenvtelen�l. -  Tal�lkozunk az aut�n�l!
  Alice erre m�r nem felelt, hanem magunkra hagyott benn�nket: a j�r�sa olyan k�nnyed �s ruganyos volt, hogy bel�m has�tott az irigys�g.
  - Mondhatom, hogy „j� sz�rakoz�st”, vagy ez nem az alkalomhoz ill� kifejez�s? - k�rdeztem Edwardhoz fordulva.
  -  Mi�rt ne, a „j� sz�rakoz�st” ugyan�gy megteszi, mint b�rmi m�s! - V�gre elvigyorodott.
  - H�t akkor sz�rakozz j�l! - lezserkedtem, mintha t�nyleg sz�vb�l k�v�nn�m. Term�szetesen nem siker�lt megt�vesztenem.
  - Majd igyekszem! -  M�g mindig vigyorgott. -  Te pedig, k�rlek, vigy�zz magadra!
  - Vigy�zzak magamra Forksban? Komoly teljes�tm�ny lesz!
  - A te sz�modra igen! -  Az arca megkem�nyedett. - �g�rd meg!
  -  Esk�sz�m, hogy vigy�zok magamra! - szavaltam. - P�ld�ul ma este, amikor mosni fogok. Elv�gre egy ilyen nagymos�s rengeteg vesz�llyel j�r!
  - Ne fulladj bele a mos�g�pbe! - cs�fol�dott.
  - Igyekszem.
  F�l�llt, erre �n is f�lk�sz�l�dtam.
  - Akkor holnap l�tlak! - s�hajtottam.
  - Ez neked hossz� id�nek t�nik, igaz? Morcosan b�lintottam.
  -  Reggel ott leszek! -  bizonygatta, �s megvillantotta hamisk�s, f�loldalas mosoly�t. �tny�lt az asztal f�l�tt, �s meg�rintette az arcomat, az ujja hegye megint �pphogy s�rolta a j�romcsontomat. Azt�n megfordult, �s otthagyott. Addig b�multam ut�na, m�g csak el nem t�nt.
  �ri�si volt a k�s�rt�s, hogy a nap h�tral�v� r�sz�t ell�gjam, legal�bbis a torna�r�t, de valami bels� hang arra intett, hogy ne tegyem. Tudtam, ha most elt�n�k, Mike �s a t�bbiek biztosra veszik, hogy Edwarddal vagyok. �s Edward m�r am�gy is agg�dott, hogy t�l sokat mutatkozunk egy�tt, �s ebb�l baja lehet... ha valami t�rt�nik. Nem voltam hajland� belegondolni, mif�le baj t�rt�nhet, ink�bb azon igyekeztem, hogy min�l biztons�gosabb� tegyem a dolgokat.
  �reztem - �s �gy sejtettem, � is �rzi -, hogy a holnapi nap sorsd�nt� lesz. A kapcsolatunk nem egyens�lyozhat tov�bbra is a k�s �l�n, le kell esnie r�la vagy erre, vagy arra - hogy merre, az teljess�ggel az � d�nt�s�t�l �s �szt�neit�l f�gg. �n m�r d�nt�ttem, m�g miel�tt tudatosan v�laszthattam volna, �s k�sz voltam v�llalni ennek a d�nt�snek minden k�vetkezm�ny�t. Az �n sz�momra nem l�tezett ijeszt�bb, gy�trelmesebb gondolat ann�l, hogy elszakadjak t�le. Ez egyszer�en lehetetlens�g.
  �gy azt�n k�teless�gtud�an bementem az �r�kra. Ha agyon�tnek, se tudn�m megmondani, mir�l volt sz� biol�gi�n: a gondolataim egyfolyt�ban a holnap k�r�l j�rtak. Tesin Mike hajland� volt sz�ba �llni velem: j� mulat�st k�v�nt Seattle-ben. Finoman k�z�ltem vele, hogy elhalasztottam az utat, mert �gy fest, valami nem stimmel a furgonommal.
  - Sz�val akkor Cullennel m�sz a b�lba? - k�rdezte v�ratlanul �s duzzogva.
  - Nem, egy�ltal�n nem megyek a b�lba.
  - De h�t akkor mit fogsz csin�lni?
  Sz�vem szerint elk�ldtem volna a pokolba. Ehelyett buzg�n hadov�lni kezdtem.
  - Mosok, azt�n neki�l�k matekot tanulni, k�l�nben g�z lesz.
  - Cullen seg�t neked a matekben?
  -  Edward -  mondtam nyomat�kosan -  nem seg�t nekem a matekben. Elmegy valahov� a h�tv�g�re.
  Meglep�dve tapasztaltam, hogy ez�ttal a hazugs�g sokkal term�szetesebben j�tt ki a sz�mon, mint szokott.
  - �... -  Mike szeml�tom�st fel�l�nk�lt. - Nyugodtan elj�hetn�l akkor a b�lba a mi band�nkkal. Kir�ly lenne! Mindny�jan t�ncoln�nk veled! - �g�rte.
  Elk�pzeltem, milyen k�pet v�gna ehhez Jessica, �s ez�rt a hangom tal�n kiss� �lesebbre sikeredett a sz�ks�gesn�l.
  - Nem megyek a b�lba, Mike, ok�?
  - J�, j�! - nagyot nyelt. - Csak felaj�nlottam!
  A nap v�g�n nem nagy lelkesed�ssel indultam a parkol�ba. Semmi kedvem nem volt haz�ig gyalogolni, de el sem tudtam k�pzelni, hogyan hozhatta volna el Edward otthonr�l a furgonomat. B�r ami azt illeti, kezdtem azt hinni, hogy sz�m�ra semmi sem lehetetlen. �s ez az ut�bbi meg�rz�sem bizonyult helyesnek -  a furgon ott �llt, ahol reggel m�g Edward Volvo ja parkolt. Hitetlenkedve nyitottam ki - nem volt bez�rva -, �s megl�ttam a kulcsot a gy�jt�sban.
  A vezet��l�sen �sszehajtogatott, feh�r pap�rlap fek�dt. Be�ltem a kocsiba, �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, miel�tt a lapot sz�thajtogattam volna. Mind�ssze k�t sz� �llt rajta Edward eleg�ns k�z�r�s�val.
  Vigy�z magadra!
  Majd fr�szt kaptam, amikor a motor felb�mb�lt. Nevetnem kellett magamon.
  Amikor haza�rtem, az ajt�nk kulcsra z�rva, a retesz pedig nem volt beh�zva, pontosan �gy, ahogy reggel hagytam. El�kotortam a farmeremet a szennyesb�l, megn�ztem a zseb�t. �res volt. Lehet, hogy m�gis felakasztottam a sz�gre a kulcsomat? Ugyanazt a sugallatot k�vetve, ami arra k�sztetett, hogy hazudjak Mike-nak a szombati programomr�l, f�lh�vtam Jessic�t is, azzal az �r�ggyel, hogy sok szerencs�t k�v�njak neki a b�lhoz. Amikor � is hasonl� sz�p napot k�v�nt Edwarddal, k�z�ltem vele, hogy elmarad, mert k�zbej�tt valami. Jessica hangja sokkal csal�dottabb volt, mint azt az ember egy k�v�l�ll�t�l v�rta volna. Ezut�n gyorsan elb�cs�ztam t�le.
  Charlie sz�rakozott volt a vacsor�n�l. A munkahely�n t�rt�nt valami, tal�lgattam, vagy tal�n kos�rlabdameccsen agyai? De az is lehet, hogy egyszer�en csak �zlik neki a lasagne -  Charlie-n�l az ember soha nem tudhatja...
  - Tudod, apu... -  kezdtem, f�lriasztva t�preng�seib�l. -Mi az, Bell?
  -  Azt hiszem, igazad volt Seattle-vel kapcsolatban. Tal�n t�nyleg jobb lesz, ha megv�rom, am�g Jessica vagy valaki m�s el tud j�nni velem.
  -  � - mondta meglepetten. - J�, rendben. Sz�val azt szeretn�d, ha itthon maradn�k veled?
  -  Dehogyis, miattam a vil�g�rt se v�ltoztass a programodon! Milli� dolgom van itthon... mosnom kell... meg kell csin�lnom a matekleck�t... el kell mennem a k�nyvt�rba meg a z�lds�geshez.
  Eg�sz nap rohang�lni fogok... �gyhogy csak menj, �s �rezd j�l magad!
  - Biztos.
  -  Teljesen biztos. R�ad�sul veszedelmesen megfogyatkozott a halk�szlet�nk. Alig k�t-h�rom �vre elegend� csak, ami a h�t�ben van!
  -  Igaz�n k�nny� kij�nni veled, Bella! -  mosolygott.
  -   Ugyanezt r�lad is el lehet mondani, apu! -  feleltem nevetve. A kacag�som nem j�tt sz�vb�l, de Charlie nem vette �szre. Olyan b�ntudatom volt, ami�rt becsaptam, hogy kis h�j�n megfogadtam Edward tan�cs�t, �s elmondtam neki, mire k�sz�l�k szombaton. Kis h�j�n.
  Vacsora ut�n ruh�kat hajtogattam, �s beraktam egy �jabb adagot a sz�r�t�ba. Sajnos, ez a fajta munka csak a kez�t foglalja le az embernek. A gondolataim szabadon csaponghattak k�zben, �s kezdtek kiszabadulni az ellen�rz�sem al�l. Ide-oda h�ny�dtam a rem�ny �s a f�lelem k�z�tt: a rem�ny olyan heves volt, hogy m�r-m�r f�jt, a f�lelem azonban alattomban kikezdte az elsz�nts�gomat. �lland�an eml�keztetnem kellett magam, hogy m�r meghoztam a d�nt�st, �s nem vagyok hajland� visszavonni. Edward lev�lk�j�t is gyakrabban h�ztam el� a zsebemb�l, mint sz�ks�ges lett volna ahhoz, hogy megjegyezzem azt a k�t r�vid sz�csk�t. Azt akarja, hogy vigy�zzak magamra, ism�telgettem. Belekapaszkodtam abba a hitbe, hogy v�g�l is ez a v�gya kerekedik majd fel�l. �s mi m�st tehettem volna -  hacsak nem akarom mostant�l kiz�rni az �letemb�l? Az elviselhetetlen lenne. K�l�nben is, ami�ta meg�rkeztem Forksba, val�j�ban �r�la sz�l az �letem.
  De az a halk kis hang a lelkem m�ly�n csak tov�bb z�mm�g�tt. Azt latolgatta, vajon nagyon f�jna-e, ha... ha rosszul v�gz�dne a dolog.
  �r�ltem, amikor v�gre beesteledett, �s elmehettem lefek�dni. Tudtam, t�ls�gosan fesz�lt vagyok ahhoz, hogy elaludjak, ez�rt olyasmit tettem, amit kor�bban soha. Lenyeltem egy adagot a megf�z�s elleni gy�gyszeremb�l - az mindig teljesen ki�t j� nyolc �r�ra. �ltal�ban nem m�velek ilyesmit, de a holnapi nap �ppen el�g bonyolult lesz, az m�r v�gk�pp nem hi�nyzik, hogy mindennek a tetej�be eg�sz nap k�ba legyek a kialvatlans�gt�l. M�g v�rtam, hogy a gy�gyszer hatni kezdjen, a frissen mosott hajamat sz�rogattam sz�gegyenesre, �s azon morfond�roztam, mit vegyek f�l reggel.
  Amikor m�r mindent el�k�sz�tettem, lefek�dtem. De hiperakt�vnak �reztem magam: az izmaim egyfolyt�ban r�ngat�ztak. F�lkeltem, �s addig matattam a CD-s cip�dobozomban, am�g meg nem tal�ltam Chopin nokt�rnjeit. J� halkra �ll�tottam, azt�n visszafek�dtem, �s a k�l�nf�le testr�szeim ellaz�t�s�ra koncentr�ltam. A relax�ci� k�zepe t�j�n hatni kezdett a gy�gyszer, �s �n boldogan s�llyedtem az �ntudatlans�gba.
  Kor�n �bredtem: h�la a gy�gyszernek, m�lyen �s �lomtalanul aludtam. B�r pihenten �s laz�n �bredtem, ut�na azonnal visszat�rt az el�z� esti, l�zas izgalom. Magamra kapkodtam a ruh�imat, �s addig igazgattam az �zbarna magas nyak� pul�veremet, am�g szorosan r� nem simult a farmeremre. Lopva kilestem az ablakon, elment-e m�r Charlie. Az eget v�kony, puha felh�r�teg f�tyolozta, de �gy festett, mintha az els� sz�l elf�jhatn�.
  Megreggeliztem, de egy�ltal�n nem �reztem az �tel �z�t. Amikor befejeztem, gyorsan elmosogattam, �s �jra kikukucsk�ltam, de nem v�ltozott semmi. �ppen elk�sz�ltem a fogmos�ssal, amikor a sz�vem vadul d�r�mb�lni kezdett a bord�im fal�n, mert halk kopogtat�st hallottam.
  Az ajt�hoz reppentem: kisebb b�n�z�st k�vet�en siker�lt elh�znom a reteszt, v�g�l sarkig t�rtam az ajt�t, �s ott �llt Edward. Minden nyugtalans�gom elillant, amint megl�ttam az arc�t, �s m�lys�ges nyugalom sz�llt meg - most, hogy itt �llt el�ttem, a tegnapi f�lelmeim egyszer� butas�gnak t�ntek.
  Komor volt az arca. De azt�n, ahogy v�gign�zett rajtam, megenyh�lt, �s felnevetett.
  - J� reggelt! -  mondta somolyogva.
  - Mi olyan nevets�ges? -  V�gign�ztem magamon, h�tha megfeledkeztem valami fontosr�l, mondjuk a cip�r�l vagy a nadr�gr�l.
  - J�l �sszeill�nk! - Most l�ttam csak, hogy � is hossz�, vil�gos �zbarna pul�vert visel, a nyak�n�l kil�tszik a feh�r ing gall�rja, �s farmert. �n is vele kacagtam, noha megsz�lalt bennem a kis�rd�g: � bezzeg �gy fest, mint egy modell a kifut�n. �n mi�rt vagyok erre k�ptelen?
  Bez�rtam a h�zat, Edward pedig a furgonhoz vonszolta mag�t, �s meg�llt az utas�l�s fel�li ajt�n�l, mint egy m�rt�r.
  - Meg�llapodtunk! - eml�keztettem el�gedetten, azt�n a vol�nhoz �ltem, �s �tny�ltam az �l�s f�l�tt, hogy kinyissam neki az ajt�t.
  - �s most hov�? -  k�rdeztem.
  -  Kapcsold be a biztons�gi �vedet - k�z�lte a v�rtan� -, m�r most ideges vagyok!
  Cs�ny�n n�ztem r�, de az�rt engedelmeskedtem.
  - �s most hov�? - ism�teltem meg s�hajtva.
  - Indulj el a sz�zegyesen �szak fel�! -  rendelkezett. Meglep�en nehezen siker�lt az �tra koncentr�lnom �gy, hogy a
  tekintet�t ott �reztem az arcomon. Ezt azzal pr�b�ltam ellens�lyozni, hogy m�g a szokottn�l is �vatosabban vezettem a m�g alv� v�roson kereszt�l.
  - �gy tervezed, hogy m�g naplemente el�tt ki�r�nk Forksb�l?
  -  Ez a furgon el�g �reg ahhoz, hogy a te aut�d nagypap�ja legyen, �gyhogy t�bb tiszteletet! ? v�gtam vissza.
  Edward minden k�tked�se ellen�re r�videsen m�giscsak ki�rt�nk a v�rosb�l. S�r� aljn�v�nyzet �s z�lddel ben�tt fat�rzsek v�ltott�k fel a h�zakat �s gyepes udvarokat.
  - Fordulj jobbra a nulla-tizesn�l! - utas�tott, amikor �ppen meg akartam k�rdezni, hogy most merre. N�m�n engedelmeskedtem.
  - �s most addig hajts, am�g v�ge nem lesz a k�ves �tnak. Hallottam a hangj�n, hogy mosolyog, de nem n�ztem oda, nehogy igaza legyen, �s leszaladjunk az �tr�l.
  - �s vajon mi van ott, ahol a k�ves �t v�get �r?
  - Egy �sv�ny.
  - Gyalogolni fogunk? -  H�la Istennek, teniszcip�t h�ztam.
  - Baj? - Mintha sz�m�tott volna r�, hogy nem �r�l�k neki.
  - Nem, dehogy! - bizonygattam. De ha a furgonomat is lass�nak tal�lta...
  - Ne agg�dj, legfeljebb �t m�rf�ld az eg�sz, vagy annyi sem, van el�g id�nk!
  �t m�rf�ld! Ha megnyikkanok, biztos meghallja, ahogy a hangom elcsuklik a r�m�lett�l. �t m�rf�ld alattomos gy�kerek �s ingatag k�vek k�z�tt, amelyek mind azon igyekeznek, hogy kificam�ts�k a bok�mat, vagy valami m�s m�don tegyenek mozg�sk�ptelenn�. Ez k�nos lesz...
  Egy ideig n�m�n haladtunk: az elk�vetkez� borzalmakon j�rt az eszem.
  - Mire gondolsz? - k�rdezte p�r perc m�lva Edward t�relmetlen�l.
  - Azon gondolkodom, vajon hov� megy�nk! -  hazudtam megint.
  - Egy helyre, ahov� szeretek kir�ndulni, amikor sz�p az id�.
  Mik�zben besz�lt, mindketten az egyre v�konyod� felh�kre n�zt�nk.
  -  Charlie szerint ma meleg lesz.
  -  �s megmondtad Charlie-nak, hov� k�sz�lsz?
  -  Hogyisne!
  -  De Jessica �gy tudja, egy�tt megy�nk Seattle-be, nem? - Ez a gondolat mintha kiss� felvid�totta volna.
  -  Nem, azt mondtam neki, hogy lemondtad.
  -  Sz�val senki nem tudja, hogy velem vagy? -  M�r megint d�h�s volt.
  -  Az att�l f�gg... te biztosan megmondtad Alice-nek, nem igaz?
  -  K�sz, Bella, ez azt�n sokat seg�t! - fakadt ki. �gy tettem, mintha ezt meg se hallottam volna.
  -   Annyira depresszi�s lett�l Forksban, hogy �ngyilkos akarsz lenni? -  f�rmedt r�m, amikor m�r egy ideje nem vettem r�la tudom�st.
  -   Azt mondtad, bajt okozhat neked, ha... sokan l�tnak minket egy�tt -  eml�keztettem.
  -  Sz�val te amiatt agg�dsz, hogy nekem mi bajom lehet abb�l, ha te nem ker�lsz haza? -  A hangja m�g mindig d�h�s �s metsz� volt.
  B�lintottam, de az �tra szegeztem a szememet.
  Edward morgott valamit halkan, de olyan gyorsan, hogy nem �rtettem, mit mond.
  Az aut��t h�tral�v� r�sz�ben mindketten hallgattunk. Ereztem a hull�mokban fel�m �rad� tehetetlen d�h�t, de nem tudtam, mit mondhatn�k m�g.
  Azt�n az �t elfogyott, sz�k �sv�nybe futott, amelynek kezdet�t egy f�b�l k�sz�lt t�bl�cska jelezte. Leparkoltam a keskeny �tpadk�n. Edward haragja megijesztett, �s att�l is f�ltem, hogy most, hogy m�r nem vezetek, r� kell majd n�znem. Meleg volt, melegebb, mint b�rmikor az�ta, hogy Forksba �rkeztem, majdnem f�lledt volt a leveg� a felh�s �g alatt. Kib�jtam a pul�veremb�l, a derekamra k�t�ttem, �s �r�ltem, hogy k�nny�, ujjatlan bl�zt vettem al�ja - k�l�n�sen �gy, hogy �t m�rf�ldet fogunk gyalogolni.
  Edward bev�gta a furgonajt�t, � is levette a pul�ver�t. Az �ttalan, s�r� boz�tot vizsg�lta.
  -  Erre! -  mutatta. Azzal elindult befel� a s�r�be.
  -  Na �s az �sv�ny? -  A hangomb�l nyilv�n ki�rz�d�tt a p�nik, mik�zben sietve megker�ltem a furgont, hogy utol�rjem.
  -  Csak azt mondtam, hogy van egy �sv�ny az �t v�g�n, nem azt, hogy azon megy�nk.
  -  Nem az �sv�nyen? -  riadoztam.
  -  Ne f�lj, nem engedem, hogy elt�vedj! - fordult vissza cs�fond�ros mosollyal, �s nekem el�llt a l�legzetem. Feh�r, r�vid ujj� inget viselt, de nem gombolta be, �s a nyaka feh�r b�re megszak�t�s n�lk�l olvadt mellkas�nak m�rv�nyos feh�rs�g�be, t�k�letes izomzat�t t�bb� m�r nem rejtette-sejtette pul�ver. T�l t�k�letes, has�tott bel�m a k�ts�gbees�s. Kiz�rt, hogy ezt az isteni teremtm�nyt nekem sz�nta a sors...
  F�lre�rtette f�jdalmas arckifejez�sem.
  -  Haza akarsz menni? - k�rdezte cs�ndesen, �s most m�r az � hangja is teli volt f�jdalommal, ha m�sf�l�vel is, mint az eny�m.
  -   Nem! -  Elindultam fel�je, m�g csak ott nem �lltam szorosan mellette. B�rmennyi k�z�s id�t sz�nt is nek�nk a sors, egy percet sem akartam vesz�teni bel�le.
  -  Mi a baj? -  k�rdezte nagyon gy�ng�den.
  -  Nem vagyok j� t�r�z� - feleltem tomp�n. - Nagyon t�relmesnek kell lenned velem.
  - Tudok t�relmes is lenni, ha nagyon akarok! - Mosolyogva n�zett a szemembe, szeretett volna kiemelni hirtelen, megmagyar�zhatatlan cs�gged�semb�l.
  De az �n mosolyom nem siker�lt valami meggy�z�re.
  - Haza foglak vinni -  �g�rte. Nem tudtam eld�nteni, �gy �rtette-e, hogy minden k�r�lm�nyek k�z�tt, vagy �gy, hogy akkor, ha most r�gt�n hazaindulunk. Tudtam, azt hiszi, a f�lelem zaklatott fel, �s �jra h�l�t adtam az �gnek, hogy �n vagyok az egyeden ember, akinek a gondolataiban nem tud olvasni.
  - Ha azt akarod, hogy m�g naplemente el�tt megtegyem azt az �t m�rf�ldet ebben a dzsungelben, akkor jobb, ha azonnal elindulsz, �s mutatod az utat! -  mondtam g�nyosan. Edward pr�b�lt kiigazodni rajtam, a hanghordoz�somon �s az arckifejez�semen. Egy perccel k�s�bb f�ladta, �s elindult befel� az erd�be.
  Nem is volt olyan neh�z, mint hittem. A talaj t�bbnyire egyenletes volt, �s Edward f�lreh�zta el�lem a nedves p�fr�nyok �s ind�k sz�vev�ny�t. Ny�legyenesen haladt el�re: amikor kid�lt fat�rzs vagy szikla ker�lt az utunkba, seg�tett �tm�szni rajta, a k�ny�k�mn�l fogva megemelt, azt�n abban a pillanatban el is engedett, amint szerencs�sen �t�rtem. Valah�nyszor hideg keze meg�rintett, a sz�vem mindig megl�dult. K�t ilyen alkalommal l�ttam valamit az arc�n, ami arra vallott, hogy k�pes meghallani a sz�vver�semet.
  Megpr�b�ltam nem egyfolyt�ban a t�k�letes test�ben gy�ny�rk�dni. Hi�ba. Valah�nyszor r�n�ztem, a sz�ps�ge l�tt�n mindig �lesen bel�m has�tott a szomor�s�g.
  Az id� nagy r�sz�ben n�m�n haladtunk. Olykor tal�lomra k�rdezett valamit, amit m�g nem siker�lt kiszednie bel�lem az elm�lt k�t napban. Megk�rdezte, hogyan szoktuk meg�nnepelni a sz�let�snapomat, milyen tan�raim voltak az �ltal�nosban, tartottam-e �llatot gyerekkoromban - �s k�nytelen voltam bevallani, hogy miut�n sorozatban h�rom aranyhalat siker�lt kiny�rnom, f�lhagytam a k�s�rletez�ssel. Ezen nevetett, hangosabban, mint ahogy megszoktam t�le - a nevet�se �gy visszhangzott a n�ptelen erd�ben, mint a harangsz�.
  Az �t m�rf�ldre r�ment az eg�sz d�lel�tt, de Edward semmi jel�t nem adta, hogy t�relmetlen lenne. Az erd� �gy ter�lt el k�r�l�tt�nk, mint valami v�ns�ges v�n f�kb�l �ll�, v�ge�rhetetlen labirintus, �s �n m�r kezdtem nyugtalankodni, hogy soha nem tal�lunk ki bel�le. Edward viszont teljesen nyugodtan, otthonosan mozgott a z�ld �tveszt�ben, �s meg se fordult a fej�ben, hogy esetleg nem j� fel� megy�nk.
  N�h�ny �r�val k�s�bb a lombok s�tr�n �tsz�r�d� f�ny s�t�t olajz�ldb�l ragyog� j�dez�ldre v�ltozott. Kis�t�tt a nap, ahogy Edward megj�solta. El�sz�r, ami�ta elindultunk befel� az erd�be, v�gigfutott rajtam az izgalom - azt�n a k�vetkez� pillanatban felv�ltotta a t�relmetlens�g.
  -  Csak nem meg�rkezt�nk? -  k�rdeztem zs�rt�l�d�st sz�nlelve.
  -   Majdnem. - Elmosolyodott, �rz�kelte megv�ltozott hangulatomat. -  L�tod ott el�l a vil�goss�got?
  Hunyorogtam.
  -  Uhm, l�tnom kellene? - Elvigyorodott.
  -  Lehet, hogy a te szemednek innen m�g t�l t�voli.
  -  Ideje szemorvoshoz mennem - morogtam, mire Edward m�g sz�lesebben vigyorgott.
  �jabb sz�z l�p�s ut�n m�r �n is tiszt�n l�ttam, hogy vil�gosodni kezd a f�k k�zt, a z�ld dereng�s �tadja hely�t a s�rga f�nynek.
  Minden l�p�ssel n�tt�n, n�tt a t�relmetlens�gem. Edward el�reengedett, �s nesztelen�l k�vetett.
  El�rtem a f�nyfolt sz�l�t, �s a p�fr�nyok f�gg�nye m�g�l kil�ptem a leggy�ny�r�bb helyre, amelyet �letemben l�ttam. A kis r�t t�k�letesen kerek volt, �s teljesen ben�tt�k a vadvir�gok - s�rga �s halv�ny feh�r viol�k miri�dja. Valahonn�t a k�zelb�l patakcsobog�s muzsik�j�t hallottam. A nap pontosan a fej�nk f�l�tt �llt, �s el�rasztotta a kerek r�tet s�rg�s, k�pr�ztat� f�ny�vel. Lassan, megrend�lten l�pkedtem a puha f�ben, a hull�mz� vir�gsz�nyegen kereszt�l a meleg, aranyf�ny� leveg�ben. F�l�ton h�tran�ztem, meg akartam osztani vele mindezt a sz�ps�get, de nem volt ott m�g�ttem, mint hittem. Megp�rd�ltem, r�m�lten kutattam, merre lehet. V�gre megl�ttam: m�g mindig ott �llt a tiszt�s sz�l�n a lombok s�r� s�tra alatt, �s engem n�zett. Csak ekkor jutott eszembe, amir�l a r�t sz�ps�ge l�tt�n megfeledkeztem - hogy van valami rejt�ly Edwarddal �s a napf�nnyel kapcsolatban, �s azt �g�rte, ma megmutatja nekem.
  Egy l�p�st tettem fel�je, a szemem k�v�ncsian felragyogott. Az � pillant�sa �vatos volt �s t�tov�z�. B�tor�t�an r�mosolyogtam, integetve h�vtam, �s megint k�zelebb l�ptem hozz�. Figyelmeztet�en f�lemelte a kez�t. Megtorpantam.
  Edward m�ly l�legzetet vett, azt�n kil�pett a d�li nap ragyog� f�ny�be.