3. A V�G

Teljesen visszatasz�t�nak �reztem magam a reggel. Nem aludtam j�l; a kezem �gett �s f�jt a fejem.
Nem seg�tett a kil�t�saimon, hogy Edward arca zavartalan �s z�rk�zott volt, ahogy gyorsan megcs�kolta a homlokomat �s kim�szott az ablakon. F�ltem att�l az id�t�l, am�g eszm�letlen voltam, f�ltem att�l, hogy azalatt az id� alatt megint a j�r�l �s a rosszr�l gondolkozott, m�g engem n�zett alv�s k�zben. Az aggodalmam �gy t�nt fokozta a fejemben l�v� d�b�rg�s intenzit�s�t. Edward az iskol�n�l v�rt r�m, mint mindig, de az arca m�g mindig nem volt rendben. Valami bele volt �getve a szem�be, amiben nem voltam biztos, hogy mi is - �s ez megijesztett. Nem akartam felhozni a m�lt est�t, de nem voltam benne biztos, hogy ker�lni a t�m�t jobb lenne-e. Kinyitotta nekem az ajt�t.
- Hogy �rzed magad?
- T�k�letesen. - hazudtam, mik�zben megr�zk�dtam, ahogy az ajt� csap�d�sa visszhangzott a fejemben.Csendben s�t�ltunk, � ler�vid�tette a l�p�seit az eny�imhez. Annyi k�rd�s volt, amit meg akartam k�rdezni, de a legt�bb k�rd�ssel v�rnom kellett, mert legt�bbj�k Alice-nek sz�lt: Hogy volt
Jasper ma reggel? Miket mondtak, mi�ta elmentem? Mit mondott Rosalie? �s ami a legfontosabb, mit l�t most az � furcsa,szubjekt�v l�tom�saiban; mi fog t�rt�nni? Vajon sejti, mit gondol Edward, mi�rt ilyen komor? Van valami alapja a gyenge, �szt�n�s f�lelmeimnek, amikt�l nem tudok megszabadulni?
A reggel lassan telt. T�relmetlen�l v�rtam, hogy l�thassam Alice-t, b�r nem igaz�n tudtam volna
besz�lni vele �gy, hogy Edward is ott van. Edward z�rk�zott maradt. Alkalmank�nt k�rdezett a
kezemr�l �s �n hazudtam. Alice �ltal�ban utol�rt minket eb�dn�l; nem kellett l�p�st tartania egy olyan
lomha emberrel, mint �n. De nem volt az asztaln�l, egy t�lca �tellel v�rva minket, amit �gyse evett
volna meg.
Edward nem mondott semmit a hi�ny�r�l. Elgondolkoztam, hogy vajon az �r�ja tart-etov�bb;
mindaddig, m�g meg nem l�ttam Connert �s Bent, akik a negyedik �rai Franci�ra j�rtak vele.
- Hol van Alice? - k�rdeztem agg�dva Edwardt�l a m�zliszeletet b�mulva, amit eddig lassan g�rgetett
az ujjhelyein, m�g v�laszolt.
- Jasperrel van.
- Jasper j�l van?
- Elment egy id�re.
- Mi? Hova?
Edward v�llat vont.
- Semmi konkr�t helyre.
- �s Alice is. - mondtam csendesen k�ts�gbeesetten. Persze, ha Jaspernek sz�ks�ge van r�, megy.
- Igen. Egy ideig t�vol lesz. Pr�b�lta meggy�zni, hogy menjen Denaliba.
Denaliban �l egy m�sik band�ja a k�l�nleges v�mp�roknak - a j� v�mp�roknak, mint Cullen�k.Tanya
�s csal�dja. Egyszer-k�tszer hallottam r�luk. M�lt t�len Edward hozz�juk menek�lt, mikor az
�rkez�sem neh�zz� tette sz�m�ra Forksot.Laurent, James kis csoportj�nak legciviliz�ltabb tagja is oda
ment ink�bb,mint hogy Jamest p�rtolja a Cullen�k ellen.Volt �rtelme annak, hogy Alice azt javasolta
Jaspernek, hogy oda menjen. Nyeltem, pr�b�ltam lek�zdeni a hirtelen g�rcs�t a torkomban. A b�nt�l
el�reb�lintottam a fejem, a v�llaim beestek. �n kergettem el �ket, �gy ahogy Rosaliet �s Emmettet is.
K�sz �rt�s vagyok.
- F�j a kezed? - k�rdezte aggodalmasan.
- Kit �rdekel a h�lye kezem? - morogtam gy�l�lk�dve.
Nem felelt �s �n az asztalra hajtottam a fejem. A nap v�g�re a csend m�r nevetts�gess� v�lt. Nem
akartam �n megt�rni, de nyilv�nval�an ez volt az egyetlen es�lyem, ha azt akartam, hogy valaha is
hozz�m sz�ljon megint.
- K�s�bb �tj�ssz ma este? - k�rdeztem, ahogy cs�ndesen a furgonomhoz k�s�rt. Mindig �tj�tt.
- K�s�bb? - El�gedett voltam, hogy ez meglepte.
- Dolgoznom kell. Cser�lnem kellett Mrs Newtonnal a tegnap miatt.
- Oh. - motyogta.
- Sz�val �tj�ssz, mikor otthon leszek, ugye? - ut�ltam, hogy hirtelen nem voltam benne biztos.
- Ha szeretn�d.
- Mindig szeretn�lek. - eml�keztettem, tal�n egy kicsit t�bb intenzit�ssal, mint amilyenre a
p�rbesz�dnek sz�ks�ge volt. Azt v�rtam, hogy nevetni vagy mosolyogni fog, vagy valahogy reag�l a
szavaimra.
- Akkor j�. - mondta v�ltozatlan hangon.Ism�t megcs�kolta a homlokom, miel�tt becsukta ut�nam az
ajt�t. Azt�n megfordult �s m�lt�s�gteljesen a kocsija fel� indult. K�pes voltam kihajtani a parkol�b�l,
miel�tt a p�nik el�rt volna, de nagyon zih�ltam, mire Newton�khoz �rtem. Csak id�re van sz�ks�ge,
mondtam magamnak. T�ljut rajta. Tal�n az�rt volt szomor�, mert a csal�dja elt�nt. De Alice �s Jasper
hamarosan visszaj�nnek �s Rosalie �s Emmett is. Ha seg�tene, t�vol maradn�k a nagy feh�r h�zt�l a
foly� mellett - soha t�bb� nem tenn�m be oda a l�bam. M�g mindig tal�lkozn�k Alice-szel az
iskol�ban. Vissza kell j�nnie az iskol�ba, ugye? �s am�gyis sokszor volt n�lunk. Nem akarn�
megb�ntani Charlie-t azzal, hogy nem j�n �t. K�ts�g sem f�r hozz�, hogy Carlisle-lal is gyakran
�sszefutn�k - a s�rg�ss�gin.
Mindezek ut�n, ami tegnap t�rt�nt semmi nem volt. Semmi nem t�rt�nt. Csak elestem - ebb�l �llt az
�letem. Tavaly tavaszhoz k�pest k�l�n�sen jelent�ktelennek t�nt. James �sszet�rten �s v�rveszt�s
miatt majdnem halottan hagyott ott - �s m�gis, Edward jobban kezelte a k�rh�zban t�lt�tt
v�get�rhetetlen heteket, mint ezt. Ez most az�rt van, mert nem egy ellens�gt�l kellett megv�deni?
Mert a testv�r�t�l? Tal�n jobb lenne, ha elvinne engem, minthogy a csal�dja sz�r�djon sz�t. Cs�kkent
a leverts�gem, ahogy fontol�ra vettem a megszak�t�s n�lk�l egy�tt�lt�tt id�ket. Ha csak az �v v�g�ig
kib�rn�, Charlie nem tudn� meggyanus�tani. Elmehetn�nk f�iskol�ra vagy azt tettetn�nk, hogy oda
megy�nk, mint ahogy Rosalie �s Emmett az id�n tette. Edward biztosan v�rna egy �vet. Mi egy �v egy
halhatatlannak? M�g nekem sem t�nik soknak. K�pes voltam el�gg� lenyugtatni magam ahhoz, hogy
ki tudjak sz�llni a furgonomb�l �s az �zlethez s�t�ljak. Mike Newton el�bb �rt oda ma �s mosolygott
�s integetett, mikor bel�ptem. Megragadtan a mell�nyemet, k�zben hat�rozatlanul b�lintva fel�. M�g
mindig kellemes forgat�k�nyveket k�pzeltem el, ami az �n menek�l�semr�l sz�ltak Edwarddal
k�l�nleges, egzotikus terepekre.Mike zavarta meg a fant�zi�l�som.
- Milyen volt a sz�let�snapod.
- Ugh, - ny�gtem. – �r�l�k, hogy v�ge.
Mike a szeme sark�b�l �gy n�zett r�m, mintha �r�lt lenn�k. A munka elh�z�dott. Ism�t l�tni akartam
Edwardot, rem�nykedve, hogy a nehez�n m�r t�l van, b�rmi is volt az pontosan, mire �jra l�tom.
Semmis�g, mondogattam magamnak �jra �s �jra. Minden visszat�r a r�gi ker�kv�g�sba.A
megk�nnyebb�l�s, amit akkor �reztem, mikor r�fordultam az utc�nkra �s megl�ttam Edward sz�rke
aut�j�t a h�zunk el�tt parkolni, els�pr� �s r�szeg�t� volt. �S m�lyen zavart, hogy ennek �gy kellene
lennie. Besiettem a bej�rati ajt�n, sz�l�tva �ket, miel�tt m�g teljesen be�rtem volna.
- Apa? Edward?
Ahogy besz�ltem, hallottam az ESPN SportCenter�nek bet�tdal�t az a nappalib�l.
- Itt vagyunk. – sz�lt Charlie
Felakasztottam az es�kab�tom a fogas�ra �s a sarkon t�lra siettem.Edward a karossz�kben �lt, az
ap�m a kanap�n. Mindkettej�k tekintete a TV-re tapadt.Ez ap�m r�sz�r�l norm�lis volt.Edward
r�sz�r�l m�r nem igaz�n…
- Szia. - mondtam gyeng�n.
- Szia, Bella. - v�laszolt az ap�m, a szem�t el sem mozd�tva. - Ett�nk egy kis hideg pizz�t. Azt hiszem m�g mindig az asztalon van.
- Ok�.
Az ajt�ban v�rtam. V�gre, Edward r�m n�zett egy kedves mosollyal.
- Mindj�rt megyek ut�nad. – �g�rte. A szemei visszat�rtek a TV-re. �jabb percig b�multam, sokkolva.
�gy t�nt egyik�k sem vette �szre. �reztem valamit, tal�n a p�nikot, amint el�nti a mellkason. A konyh�ba menek�ltem. A pizza egy�ltal�n nem kecsegetett. Le�ltem a sz�kemre, felh�ztam a t�rdeimet �s �t�leltem �ket a kezeimmel. Valami nagyon nem volt rendben, tal�n m�g ink�bb, mint
ahogy �n azt �szleltem.F�rfiak �ssze�tk�z�s�nek �s k�teked�s�nek hangja tov�bbra is hallatszott a TV-b�l. Pr�b�ltam kontrol�lni magam, gondolkodni. MI a legrosszabb, ami t�rt�nhet?
�sszerezzentem. Ez minden bizonnyal nem a helyes k�rd�s. Nehezemre esett rendesen l�legezni. Ok�, gondoltam �jra, mi az a legrosszabb, amit t�l�lhetek? Nem szerettem ezt a k�rd�st sem. De �tgondoltam a lehet�s�geket, aminek ma agyaltam.T�vol maradni Edward csal�dj�t�l. Persze, ebbe nem sz�m�thatja bele Alice-t. De ha Jasper elvesz�ti a kontrollj�t, az id�, amit vele t�lthetn�k megr�vid�lne. B�lintottam magamban – ezzel egy�tt tudn�k �lni.Vagy elmenni. Tal�n nem akar v�rni
az iskola v�g�ig, tal�n most kellene.El�ttem, az asztalon, az aj�nd�kok voltak, amiket Charlie-t�l �s Ren�e-t�l kaptam, ott, ahol hagytam �ket; a f�nyk�pez�t, ami az album mellett volt, nem volt alkalmam haszn�lni a Cullen�kn�l. Meg�rintettem az album csinos bor�t�s�t, amit az anyuk�mt�l
kaptam �s s�hajtottam, Ren�ere gondolva. Valahogy, ilyen hossz� ideje n�lk�le �lni nem tette k�nnyebb� a m�g tart�sabb k�l�nv�ll�s �tlet�t. �s Charlie is egyed�l maradna itt, sz�m�zve. Mind a ketten megb�nt�dn�nak. De visszaj�nn�nk, nemde? Megl�togatn�nk �ket, term�szetesen, nem? A
t�rdemre hajtottam a fejem, a sz�leim szeretet�nek k�zzelfoghat� jeleit b�mulva. Tudtam, hogy az �t,
amit v�lasztok, neh�z lesz. �s, mindezek ellen�re, a legrosszabb forgat�k�nyvre gondoltam – a
legrosszabra, amit t�l tudn�k �lni. Ism�t meg�rintettem az albumot, �tlapozva a fed�lapom. Kis f�m
sarkak m�r a hely�k�n voltak, hogy az els� k�pet tarts�k. Nem volt rossz �tlet, hogy eml�keket
k�sz�tsek az �letemr�l. Egy furcsa v�gy kezdett �rr� lenni rajtam. Tal�n nem maradok m�r sok�ig
Forksban.A f�nyk�pez�g�p csukl�p�ntj�val j�tszottam, �s azon t�n�dtem, mi legyen az els� k�pkocka.
Vajon k�zel �llna a val�s�ghoz? K�telkedtem. De � nem agg�dott azon, hogy �res lenne. Kuncogtam
magamnak, a tegnapi �nfeledt nevet�s�re gondolva. A kuncog�s abba maradt. Annyi minden v�ltozott
�s annyira hirtelen. Ett�l sz�delegni kezdtem, mintha valaminek a sz�l�n �lln�k, valahol nagyon
magason. Nem akartam t�bb� arra gondolni. Megfogtam a f�nyk�pez�g�pet �s felmentem az emeletre.
A szob�m nem v�ltozott sokat az alatt a 17 �v alatt, mi�ta az anyuk�m legut�bb itt j�rt. A falak m�g
mindig vil�gosk�kek voltak,ugyanazok a s�rga csipkef�gg�ny�k l�gtak az ablakban. Volt egy �gy,
ami ink�bb egy kis�gy volt, de anya m�g mindig felismern� a sz�vet-paplant, ami rendetlen�l az
�gyon volt – egy aj�nd�k volt nagyit�l. Figyelmen k�v�l hagyva ezeket, k�sz�tettem egy k�pet a
szob�mr�l. Nem volt semmi t�bb, amit ma csin�lhattam volna – kint t�l s�t�t volt - �s az �rz�s er�sebb� v�lt, csaknem k�nyszerr�. Mindent meg�r�k�ten�k Forksr�l, miel�tt elhagyn�m. K�zeledett a v�ltoz�s. �reztem. Nem volt egy kellemes folyamat, nem, mikor az �leted t�k�letes lenne, ahogy van.
Nem siettem el a l�pcs�n val� lemenetelt, f�nyk�pez�vel a kezemben, pr�b�ltam nem figyelembe venni a pillang�kat a gyomromban, ahogy a furcsa elt�volod�sra gondoltam Edward szemeiben, amit nem akartam l�tni. T�ljut rajta. Tal�n csak f�l, hogy elkeser�tene, ha megk�rne, hogy menjek el.
Hagyom, hogy siker�lj�n kimondani, an�lk�l, hogy k�zbeavatkozn�k. �s fel leszek k�sz�lve, mikor megk�rdez. K�szenl�tbe �ll�tottam a f�nyk�pez�t, ahogy behajoltam a sarokra, osonva. Biztos voltam benne, hogy nem tudom meglepni Edwardot, de nem n�zett fel. R�viden megr�zk�dtam, ahogy valami
jeges f�r�dott az oldalamba; nem t�r�dtem vele, �s f�nyk�peztem. Mindketten r�m n�ztek. Charlie szigor�an n�zett. Edward arca �res, kifejez�stelen volt.
- Mit csin�lsz, Bella? - panaszkodott Charlie.
- Jajj, ugyan m�r. - �gy tettem, mintha mosolyogn�k, ahogy le�ltem a f�ldre a kanap� el�, ahol Charie elny�lt.
- Tudod, hogy anya hamarosan h�vhat, hogy megk�rdezze, haszn�lom-e az aj�nd�kaimat. Hozz� kell l�tnom a munk�hoz, miel�tt megb�ntom.
- Akkor mi�rt r�lam csin�lsz k�peket? – morgott.
- Mert olyan j�k�p� vagy. - v�laszoltam, bekapcsolva hagyva a g�pet. - �s mert, mivel te vetted nekem, k�telez�, hogy az egyik alanyom legy�l. Valami �rhetetlent morgott.
- H�, Edward. - mondtam csod�latra m�lt� k�z�nnyel. - Csin�lj egyet r�lam �s az apuk�mr�l.
Fel� dobtam a kamer�t, �vatosan, elker�lve a tekintet�t �s let�rdeltem a kanap� karf�ja mell�, ahol Charlie arca volt. Charlie s�hajtott.
- Mosolyognod kellene, Bella. - morogta Edward.
Megtettem, amit tudtam �s a f�nyk�pez� kattant.
- Hadd csin�ljak egyet r�latok, sr�cok. - aj�nlotta fel Charlie. Tudtam, hogy csak pr�b�lta a f�nyk�pez� figyelm�t elterelni mag�r�l. Edward fel�llt �s �vatosan �tadta neki a g�pet.
Odamentem Edward mell� �s a be�ll�s form�lisnak �s furcs�nak t�nt. Az egyik kezemet gyeng�n a v�llamra tette �s �n �t�leltem a derek�t ez egyik kezemmel, szorosabban. Az arc�ra akartam n�zni, de f�ltem.
-Mosolyogj, Bella. – eml�keztetett Charlie ism�t.
M�ly leveg�t vettem �s mosolyogtam. A vaku elvak�tott.
- El�g a k�pekb�l m�ra. – mondta azt�n Charlie, a g�pet a kanap� egyik r�s�be tolva. – Nem kell az �sszes filmet most elpazarolnod.
Edward levette r�lam a kez�t �s term�szetesen kifordult a kezemb�l. Vissza�lt a sz�kbe. T�tov�ztam �s azt�n megint a kanap�hoz �ltem. Hirtelen annyira f�ltem, hogy a kezeim remegtek. A hasamhoz h�ztam, hogy elrejtsem �ket, a fejemet a t�rdemre helyeztem �s a TV-k�perny�t b�multam magam el�tt, semmit nem l�tva bel�le. Mikor v�get �rt a show, egy centit se mozdultam. A szemem sark�b�l l�ttam, hogy Edward fel�ll.
- Ideje indulnom. – mondta.
Charlie nem pillantott fel a hirdet�sb�l.
- K�s�bb.
�gyetlen�l fel�lltam – elg�mberedtem az egy helyben �l�st�l – �s k�vettem Edwardot ki az ajt�n.
Egyenesen az aut�j�hoz ment.
- Maradsz? – k�rdeztem, semmi rem�nnyel a hangomban. Felk�sz�ltem a v�laszra, �gy nem f�jt annyira.
- Ma nem.
Nem k�rdeztem az ok�t.
Besz�llt a kocsij�ba �s elhajtott, m�g �n ott �lltam, mozdulatlanul. Alig �szleltem, hogy esik. V�rtam, an�lk�l, hogy tudtam volna, mire v�rok, m�g az ajt� kiny�lt m�g�ttem.
- Bella, mit csin�lsz? – k�rdezte Charlie, meglepetten, l�tva, hogy egyed�l �llok az es�ben.
- Semmit. – megfordultam �s visszacammogtam a h�zba.
Hossz� �jszaka volt. Amint egy kis f�ny volt az ablakom t�loldal�n egyb�l felkeltem. Gyorsan fel�lt�ztem; g�piesen az iskol�hoz v�rva, hogy a felh�k kivil�gosodjanak. Miut�n megettem egy t�l m�zilt �gy d�nt�ttem, hogy el�g vil�gos van ahhoz, hogy k�peket csin�ljak. Csin�ltam egyet a furgonomr�l �s azt�n a h�z elej�r�l. Megfordultam, �s k�sz�tettem n�h�nyat a Charlie h�za mellett l�v� erd�r�l. Vicces volt, mennyire nem t�nt olyan v�szj�sl�nak, mint amilyen volt. R�j�ttem, hogy hi�nyozna – az erd� z�ldje, id�tlens�ge, misztikuma. Minden.
Eltettem a g�pet az iskolat�sk�mba, miel�tt elindultam. Pr�b�ltam ink�bb az �j projektemre koncentr�lni, mint arra a t�nyre, hogy Edward nyilv�nval�an nem tette t�l mag�t a dolgokon az �jszaka. A f�lelem mellett, kezdtem t�relmetlennek �rezni magam. Meddig tarthat?
Eg�sz reggel tartott. Csendesen s�t�lt mellettem, �gy t�nt, soha nem r�m n�z. Pr�b�ltam az �r�imra koncentr�lni, de m�g az Angol sem tudta lek�tni az �rdekl�d�sem. Mr. Berty-nek meg kellett ism�telnie a k�rd�s�t Lady Capuletr�l, mire r�j�ttem, hogy hozz�m besz�l. Edward megs�gta a helyes
v�laszt �s azt�n tov�bbra sem t�r�d�tt velem. Eb�dn�l a csend folytat�dott. �gy �reztem b�rmelyik pillanatban elkezdek sik�tani, �gyhogy elvontam magam, �thajoltam az asztal l�thatatlan vonal�n, hogy Jessic�val besz�ljek.
- H�, Jess?
- Mi az, Bella?
- Megtenn�l nekem egy sz�vess�get? - k�rdeztem, a t�sk�m�rt ny�lva. - Az anyuk�m azt szeretn�, hogy csin�ljak k�peket a bar�taimr�l az albumomba. �gyhogy csin�lj n�h�ny k�pet mindenkir�l, j�?
�tadtam neki a f�nyk�pez�g�pet.
- Persze. - mondta, vigyorogva �s megfordult, hogy egy titkos k�pet csin�ljon Mike-r�l teli sz�jjal. Egy el�re megj�solhat� k�p-csapat kezd�d�tt. N�ztem, ahogy k�rbeadj�k a f�nyk�pez�t az asztaln�l,
kuncogva �s kac�rkodva �s panaszkodva, hogy le lettek f�nyk�pezve. Furcs�n gyerekesnek t�nt. Tal�n csak nem voltam a norm�lis emberi magatart�s hangulat�ban ma.
-O-�! - mondta Jessica bocs�natk�r�en, mik�zben visszaadta a f�nyk�pez�g�pet. - Azt hiszem, elhaszn�ltuk az �sszes k�pet.
-Semmi baj. Azt hiszem, van k�pem mindenki m�sr�l, akir�l szerettem volna.
Iskola ut�n, Edward visszak�s�rt a parkol�ba, a legnagyobb csendben. Megint dolgoznom kellett, �s most el�sz�r, �r�ltem neki. A velem t�lt�tt id� nyilv�nval�an nem seg�tett neki a dolgokon. Tal�n egyed�l jobb lesz. A tekercseimet bedobtam a Thriftway-be, a Newton's fel� menet, majd munka ut�n felvettem a k�sz k�peket. Otthon egy kurta „szi�”-val k�sz�nt�ttem Charlie-t, megragadtam egy m�zliszeletet a konyh�b�l, �s felsiettem a szob�mba a karom al� gy�rt bor�t�kkal, amiben a k�pek voltak.
Le�ltem az �gyam k�zep�re �s k�r�ltekint� k�v�ncsis�ggal kinyitottam a bor�t�kot. Nevets�ges, de f�lig m�g mindig azt v�rtam, hogy az els� k�p �res lesz. Mik�zben kih�ztam, hangosan zih�ltam.
Edward pont ugyanolyan gy�ny�r�en n�zett ki, mint a val� �letben, azokkal a meleg szemekkel n�zett vissza r�m a k�pr�l, amelyeket m�r napok �ta hi�nyolok. Majdnem olyan titokzatos volt, amit mindenki annyira… annyira… t�lvil�ginak l�tott volna. Ezer sz� sem lett volna elegend� erre a k�pre.
�tlapoztam egyszer gyorsan a halmot, majd h�rom k�pet egym�s mell� fektettem az �gyra.
Az els� a konyh�ban k�sz�lt Edward-fot� volt, meleg szemei toler�ns �lvezettel �rintettek meg. A m�sodikon Edward �s Charlie voltak, ESPN n�z�s k�zben. A v�ltoz�s Edward arckifejez�s�n kem�ny volt. A szemei itt agg�d�ak voltak, tart�zkod�ak. M�g mindig l�legzetel�ll�t�an gy�ny�r� volt, de az arca fagyos volt,mint egy szobornak, �lettelen.
Az utols� k�pen Edward �s �n �lltunk f�lszegen egym�s mellett. Edward arca hasonl� volt, mint az el�z� k�pen, rideg �s szoborszer�. De nem ez volt a legrosszabb r�sze ennek a k�pnek. Az ellent�t kett�nk k�z�tt f�jdalmas volt. � �gy n�zett ki, ak�r egy isten. �n nagyon �tlagosnak t�ntem, ak�r egy ember, majdnem sz�gyenletesen k�z�ns�gesnek. Undorodva arr�bb raktam a k�pet. Ink�bb megcsin�ltam a h�zi feladatom, majd r�vettem magam, hogy berakjam a k�peket az albumba. Egy goly�stollal feliratokat firk�ltam minden k�p al�, neveket �s d�tumokat. Az Edwardr�l �s r�lam k�sz�lt fot�t, an�lk�l, hogy sok�ig n�ztem volna, f�lbehajtottam �s beragasztottam a f�mtart�ba, Edward oldala l�tsz�dott csak.
Edward m�g mindig nem �rkezett meg. Nem akartam beismerni, hogy miatta maradtam fent ilyen sok�ig, de persze � volt az oka. Pr�b�ltam visszaeml�kezni, mikor volt utolj�ra, amikor �gy elt�nt, mint most, kifog�s �s telefonh�v�s n�lk�l… soha nem tette ezt. Nem aludtam j�l…m�r megint. Az iskol�t cs�nd, csal�dotts�g, �s r�miszt� sablon jellemezte az elm�lt k�t napban. Sokszor felszabadults�got �reztem, mikor megl�ttam Edwardot a parkol�ban r�m v�rva, de ez gyorsan elm�lt.
Nem v�ltozott meg, hacsak nem lett t�l z�rk�zott. Neh�z volt eml�kezni arra, hogy mi az oka ennek a z�rzavarnak. A sz�let�snapomat m�r messzi m�ltnak �reztem. Ha legal�bb Alice visszaj�nne.
Hamarosan. Miel�tt ez az eg�sz �ri�si m�reteket �ltene.De nem tudtam ez ellen tenni. R�j�ttem, hogy ha ma nem tudok vele besz�lni, igaz�n besz�lni, akkor holnap el kell mennem Carlise-hoz. Valamit tennem kell. Iskola ut�n, Edward �s �n meg fogjuk besz�lni, �g�rtem magamnak. Nem fogadok el
semmilyen kifog�st. Els�t�lt velem a furgonomig, �n meg megac�loztam magam, hogy el�rjem a c�lom.
-Zavarna, ha ma �tmenn�k hozz�tok? – k�rdezte, miel�tt el�rt�k volna a furgont, �ll�sfoglal�sra k�nyszer�tve engem.
-Term�szetesen nem.
-Most? – k�rdezett megint, mik�zben kinyitotta az ajt�t nekem.
-Persze – a hangomat nyugodtnak mutattam, b�r nem szerettem a s�rget�st a hangj�ban.
– Csak m�g elmegyek feladni post�n a levelet Renee-nek. Ott tal�lkozunk!
Az any�s�l�sen l�v� vastag bor�t�kra n�zett. Hirtelen �tny�lt mellettem �s elcs�rta.
-Elint�zem – mondta halkan. – �s m�g �gy is lehagylak t�ged –mosolyogott r�m a kedvenc ravasz mosolyommal, de ez rossz volt. A szemeit nem �rintette.
-Rendben – egyeztem bele, k�ptelen voltam mosolyogni. Becsukta az ajt�t, �s elindult az aut�ja fel�.
El�bb �rt haza, mint �n. M�r Charlie hely�n parkolt, mikor �n oda�rtem a h�z el�. Ez rossz jel volt.
Nem tervezte, hogy majd itt marad. Megr�ztam a fejem, �s vettem egy m�ly leveg�t, megpr�b�ltam tal�lni n�mi b�tors�got magamban. Elindult az aut�j�t�l, mikor �n kisz�lltam a furgonomb�l, hogy �dv�z�lj�n engem. A t�sk�m�rt ny�lt, hogy vigye. Ez norm�lis volt. De azt�n visszarakta az �l�sre. Ez nem volt norm�lis.
-S�t�ljunk – javasolta fagyos hangon, megfogva a kezem. Nem v�laszoltam. Nem jutott eszembe tiltakozni, de azonnal tudtam, hogy azt akartam. Ez nem tetszett. Ez rossz, nagyon rossz, ism�telte �jra �s �jra a hang a fejemben. De � nem v�rt a v�laszomra. V�gigvezetett a kert keleti r�sz�n, ahol az erd� kezd�d�tt. Kelletlen�l k�vettem, k�zben pr�b�ltam a p�nikon kereszt�l is gondolkodni. Ez volt, amit akartam, eml�keztettem magam. Itt az alkalom, hogy mindent �tbesz�lj�nk. Akkor mi�rt fojtogat a p�nik?
Csak p�r l�p�st tett�nk a f�k k�z�tt, mikor meg�llt. Alig voltunk az �sv�nyen – l�thattam m�g a h�zat.
Kis s�ta.
Edward egy f�nak d�lt, �s r�m n�zett, a kifejez�se olvashatatlan volt.
-Rendben, besz�lj�nk – mondtam, b�r b�trabbnak hangzott, mint ahogy �reztem.
Vett egy nagy leveg�t.
-Bella, elmegy�nk.
�n is vettem egy nagy leveg�t. Ez egy elfogadhat� v�laszt�s volt. Azt hittem, fel vagyok k�sz�lve. De m�g mindig voltak k�rd�seim.
-Mi�rt most? Egy m�sik �vben…
-Bella, itt az id�. V�g�l is mennyi ideig tudunk Forksban maradni? Carlise alig t�nik harmincnak, �s most harminch�romnak k�ne lennie. Ezt lesz�m�tva, nek�nk �gy is hamarosan el�lr�l k�ne kezden�nk.
A v�lasza �sszezavart engem. Azt hittem, hogy a t�voz�suk l�nyege az, hogy a csal�dj�t biztons�gban tudhassa. Nek�nk mi�rt kellene elmenn�nk, ha �k elmentek? R�n�ztem, megpr�b�ltam meg�rteni, mire gondolt.Ridegen n�zett vissza. Egy �mely�t� bukfenc r��bresztett, hogy f�lre�rtettem.
-Amikor azt mondtad, hogy nek�nk… - suttogtam.
-A csal�domra �s magamra gondoltam – mindegyik szava f�ggetlen �s elt�r� volt.
Megr�ztam a fejem, g�piesen el�re, megpr�b�ltam kitiszt�tani. Edward a t�relmetlens�g b�rmilyen jele
n�lk�l v�rt. Beletelt p�r percbe, mire �jra tudtam besz�lni.
-Rendben – mondtam. – Veled megyek.
-Nem lehet, Bella. A hely, ahova megy�nk… az nem a j� hely sz�modra.
-Ahol te vagy, az a j� hely sz�momra.
-�n nem vagyok j� neked, Bella.
-Ne legy�l nevets�ges – m�rgesnek akartam hangzani, de ez csak �gy hangzott, mint ha kolduln�k. – Te vagy az �letem legjobb r�sze.
-Az �n vil�gom nem neked val� – mondta mogorv�n.
-Ami Jasperrel t�rt�nt – az semmi, Edward! Semmi!
-Igazad van – �rtett egyet. – Az pontosan az volt, amire sz�m�tottam.
-Meg�g�rted! Phoenixben meg�g�rted, hogy maradni fogsz…
-Addig, am�g neked a legjobb – szak�tott f�lbe, hogy kijav�tson.
-Nem! Ez a lelkemr�l sz�l, igaz? – kiab�ltam, d�h�s voltam, a szavak csak �gy kirobbantak bel�lem,
de valahogy ez m�g mindig �gy hangzott, mint egy k�r�s. – Carlise besz�lt nekem err�l, �s engem nem �rdekel, Edward. Nem �rdekel! A tied lehet a lelkem. Nem akarom n�lk�led – m�r a ti�d!
Vett egy m�ly l�legzetet, �s len�zett vakon a f�ldre, hossz� ideig. A sz�ja elv�konyodott eg�sz kicsire.
Amikor v�g�l feln�zett, a szemei megv�ltoztak, kem�nyek voltak, ak�r a szil�rdd� v�ltozott foly�kony arany.
-Bella, �n nem akarom, hogy velem gyere – lassan �s prec�zen besz�lt, jeges szemei az arcomon,
n�zte, ahogy megfesz�ltem, att�l, amit igaz�n kimondott. Volt egy sz�net, amiben t�bbsz�r is megism�teltem magamban a szavakat, mik�zben �tvizsg�ltam az igazi sz�nd�kukat.
-Te… nem… akarsz engem? – pr�b�ltam kital�lni a szavakat, megzavartak, ahogy hangzottak, ebben
a sorrendbe.
-Nem.
Feln�ztem, �rtetlen�l, a szemeibe. � visszan�zett r�m megb�n�s n�lk�l. A szemei olyanok voltak,
mint a top�z – nehezek, tiszt�k �s nagyon m�lyek. �gy �reztem, m�rf�ldekre belel�thatn�k a szemeibe, de sehol a feneketlen m�lys�gben se l�thatn�m az ellenmond�st arra, amit mondott.
-Nos, ez megv�ltoztatja a dolgokat – meglep�dtem, hogy mennyire nyugodtnak �s elfogadhat�nak hallatszott a hangom. Biztos az�rt, mert annyira k�bult voltam. Nem tudtam felfogni, amit mondott nekem. M�g mindig nem volt �rtelme.
F�lren�zett a f�k k�z�, ahogy besz�lt
– Persze, mindig szeretni foglak… ak�rhogyan is. De ami t�rt�nt azon az est�n, az r��bresztett, hogy itt az id� v�ltoztatni. Mert �n… belef�radtam, hogy m�snak tettessem magam, mint ami vagyok, Bella.
Nem vagyok ember. – Visszan�zett, �s az arca jeges simas�ga nem volt emberi. - Sok�ig engedtem, hogy ez t�rt�njen, sajn�lom.
-Ne – a hangom most csak suttog�s volt, a felismer�s v�gigsziv�rgott rajtam, cs�rgedezve ak�r a mar� sav az ereimben. – Ne csin�ld ezt!
Csak n�zett r�m, �s l�ttam a szem�ben, hogy a szavaimmal m�r elk�stem. � m�r d�nt�tt.
-Te nem vagy j� nekem, Bella – megford�totta el�bbi szavait, �gy h�t nem volt ez ellen kifog�som.
Annyira tudtam, hogy nem vagyok el�g j� neki.Kinyitottam a sz�mat, hogy mondjak valamit, majd megint becsuktam. � t�relmesen v�rt, az arc�r�l let�r�lt minden �rzelmet. �jra megpr�b�ltam.
-Ha… ez az, amit szeretn�l.
Egyet b�lintott. Az eg�sz testem elzsibbadt. Nem �reztem semmit a nyakamt�l lefel�.
-Szeretn�k egy sz�vess�get k�rni, ha az nem lenne t�l sok – mondta.
Azon t�n�dtem, hogy mit l�thatott meg az arcomon, mert valami reakci� �tsuhant az arc�n. De,
miel�tt m�g r�j�hettem volna, visszarendezte az arckifejez�s�t, ugyanabba a nyugodt maszkba.
-B�rmit – �g�rtem, a hangom m�r egy �rnyalattal er�sebb volt. Ahogy n�ztem, fagyos szemei enyh�lni kezdtek. Az arany ism�t folyad�kk� v�lt, olvadtt�, bel�m �gve olyan intenzit�ssal, ami megsemmis�t� volt.
-Ne csin�lj semmi meggondolatlans�got vagy h�lyes�get – utas�tott, m�r nem k�z�mb�sen. – Meg�rtetted, amit mondtam?
Seg�ts�g n�lk�l b�lintottam. Szemei kih�ltek, a z�rts�g visszat�rt. – Charlie-ra gondoltam, term�szetesen. Sz�ks�ge van r�d. Vigy�zz magadra – �rte. Megint b�lintottam.
– �g�rem – suttogtam. �gy t�nt, hogy megnyugodott egy kicsit.
-Cser�be meg�g�rek valamit – mondta – Meg�g�rem, hogy ez az utols� alkalom, hogy l�tni fogsz engem. Nem j�v�k vissza. Nem foglak megint kereszt�l vinni egy olyan dolgon, mint ami ez volt.
Tov�bb kell �lned az �leted, an�lk�l hogy beleavatkozn�k. Olyan lesz, mintha soha nem l�teztem volna.
A t�rdeim megremegtek, mivel a f�k hirtelen elkezdtek inogni. Hallottam, ahogy a v�rem gyorsabban dobogott a f�lem m�g�tt. A hangja messzinek t�nt.
� kedvesen mosolygott. – Ne agg�dj. Ember vagy – az eml�kezeted nem t�bb mint egy szita. Az id� majd meggy�gy�tja minden sebedet.
-�s a te eml�keid? – k�rdeztem. �gy hangzott, mintha valami a torkomra akadt volna, mintha fuldokoln�k.
-H�t – hezit�lt egy pillanatig – �n nem fogom elfelejteni. De az �n fajt�m… minket nagyon k�nnyen megzavarnak. – mosolygott; a mosolya nyugodt volt, de a szemeit nem �rintette.
Tett egy l�p�st mell�lem. – Ez minden, azt hiszem. Nem fogunk t�bbet zavarni t�ged.
A t�bbes sz�m felkeltette a figyelmemet. Ez meglepett engem; azt hittem t�l voltam rajta, an�lk�l, hogy �szrevettem volna valamit.
-Alice nem j�n vissza – fogtam fel. Nem tudom, hogy hallhatott meg engem – a szavaimnak nem voltak hangjai – de �gy t�nt, hogy meg�rtette. Lassan megr�zta a fej�t, v�gig engem figyelve.
-Nem, mind elmentek. �n itt maradtam, hogy elb�cs�zzam t�led.
-Alice elment? – a hangom hitetlenkedve �res volt.
-El akart k�sz�nni, de meggy�ztem, hogy egy sima szak�t�s jobb lesz neked.
Sz�d�ltem, neh�z volt �sszpontos�tani. Szavai a fejemben cik�ztak, �s hallottam a doktor hangj�t is a k�rh�zb�l Phoenixben, tavaly tavasszal, ahogyan megmutatta nekem a r�ntgenk�peket. „L�tod ez egy
egyszer� t�r�s” az ujjai r�mutattak a t�r�tt csontom k�p�re. „Ez j�! Gyorsabban fog gy�gyulni,
k�nnyebben.”Megpr�b�ltam norm�lisan l�legezni. Musz�j volt �sszpontos�tanom, hogy megtal�ljam a
kiutat ebb�l a r�m�lomb�l.
-Viszl�t, Bella! – mondta azon a csendes, b�k�s hangj�n.
-V�rj! – ny�gtem, ut�nakaptam, �s r�vettem elernyedt l�baim, hogy tov�bb menjenek.
Azt hittem, � is �rtem ny�l. De hideg kezei k�rbez�rt�k a csukl�im, �s leszegezt�k az oldalamra.
Lehajolt, �s finoman r�nyomta az ajkait a homlokomra, r�vid azonnalis�ggal. A szemeim becsuk�dtak. - Vigy�zz magadra. – lehelte, h�v�ss�g ism�t a b�r�m�n.
Egy gyenge, term�szetellenes szell� j�tt. A szemeim felvillantak. A kis juharfa levelei egy finom szell�vel megremegtek, mik�zben elhaladt mellett�k.
Elment.
Remeg� l�bakkal, figyelembe sem v�ve a t�nyt, hogy a kis cselekv�sem hasztalan lesz, k�vettem �t az erd�be. Az �tj�nak nyomai azonnal elt�ntek.Nem voltak l�bnyomok, a levelek ism�t mozdulatlanok
voltak, de gondolkod�s n�lk�l tov�bb s�t�ltam. Nem tudtam semmit sem tenni. Tov�bb kellett mennem. Ha befejezem a keres�s�t, v�ge lesz.
Szerelem, �let, jelent�s...v�ge.
S�t�ltam �s s�t�ltam. Id�nek nem volt �rtelme, ahogy lassan nyomultam a vastag aljn�v�nyzeten kereszt�l. �r�k teltek, de csak perceknek t�ntek. Tal�n az id� megfagyott, mert az erd� ugyanolyannak t�nt, ak�rmerre mentem. Elkezdtem agg�dni, hogy k�rbe-k�rbe j�rok, de tov�bb
mentem. Gyakran botlottam meg, �s, ahogy az erd� s�t�tebb �s s�t�tebb lett, egyre gyakrabban estem el. V�g�l, �testem valami feket�n, nem tudtam, miben, �s lent maradtam. �tfordultam az oldalamra, �gy tudtam l�legezni, �s �sszeg�mb�ly�dtem a nedves p�fr�nyon. Ahogy ott fek�dtem, �szrevettem, hogy t�bb id� telt el, mint gondoltam. Nem eml�keztem mennyi id� telt el alkonyod�s �ta. Mindig ilyen s�t�t volt itt este? Biztosan, mint egy szab�ly, a holdf�ny egy kicsi darabja kereszt�l sz�r�dne lent a felh�k�n, majd az megrepedezne a f�k ponyv�j�ban, �s megtal�ln� a f�ldet.Nem ma este. Ma
este az �gbolt teljesen fekete volt. Tal�n ma nem volt Hold az �gen-holdfogyatkoz�s, vagy �jhold
lehetett.
�jhold. Remegtem, b�r nem f�ztam.Egy ideje s�t�t volt, miel�tt hallottam �ket h�vni.
Valaki a nevemet kiab�lta. Eln�mult, a nedvess�g n�veked�se, ami k�r�lvett engem eltomp�totta, de
ez hat�rozottan a nevem volt. Nem ismertem fel a hangot. Gondoltam r�, hogy v�laszoljak, de k�bult
voltam, �s hossz� id�t vett ig�nybe r�j�nni, hogy v�laszolnom kellene. Akkorra a h�v�s meg�llt.
K�s�bb az es� �bresztett fel engem. Nem hiszem, hogy igaz�n elaludtam; �ppen csak belemer�ltem
egy meggondolatlan k�bulatba mik�zben az er�m eg�sz�vel t�mogattam a zsibbadts�got, ami
megakad�lyozta, hogy r��bredjek, amit nem akartam tudni.Az es� kiss� zavart. Hideg volt. A
karjaimat felvettem a l�baimt�l, hogy eltakarjam vel�k az arcom.Ezut�n �jra hallottam a h�v�st. Ez
t�volabbr�l j�tt, �s n�ha �gy hallatszott, mintha egyszerre t�bben kiab�lt�k volna a nevem.Pr�b�ltam
m�lyeket l�legezni. Eml�keztem, hogy tal�n v�laszolnom kellene, de �gysem hallan�nak. K�pes
lenn�k el�g hangosan kiab�lni?Hirtelen, volt egy m�sik hang is, ijeszt�en k�zel. Valamif�le szuszog�s,
egy �llat hangja. Nagynak hangzott. Gondolkoztam, hogy f�lnem kellene e. Nem f�ltem — csak
megdermedtem. Nem sz�m�tott. A szuszog�s elment.Az es� folytat�dott, �s �reztem a vizet
�sszegy�lve az arcomon. Megpr�b�ltam �sszeszedni az er�met, hogy elford�tsam a fejem, mikor
l�ttam a f�nyt.El�sz�r csak egy halv�ny par�zsl�s ver�d�tt vissza a bokrokr�l a messzes�gb�l. Egyre
f�nyesebb �s f�nyesebb lett mik�zben megvil�g�tott egy nagy teret, egy zsebl�mpa �sszpontos�tott
f�ny�t�l elt�r�en. A f�ny �tt�rt a legk�zelebbi s�r�s�gen, �s l�ttam, hogy egy prop�n l�mp�s volt, de ez volt minden, amit l�ttam—a f�nyess�g megvak�tott egy percre."Bella."
A hang m�ly �s idegen volt, de felismer�ssel teli. Nem h�vta a nevemet, hogy keressen, elismerte, hogy megtal�ltak.Feln�ztem — lehetetlen magasnak t�nt — a s�t�t arcra, amit most f�l�ttem l�ttam.
Bizonytalanul ismertem fel, hogy az idegen val�sz�n�leg az�rt t�nt olyan magasnak, mert a fejem m�g mindig a f�ld�n volt."Megs�r�lt�l?"
Tudtam, hogy a szavak jelentettek valamit, de csak b�mulni tudtam, zavartan. Mit sz�m�t most a jelent�se?"Bella, a nevem Sam Uley."Nem ismertem a nevet.
"Charlie k�ld�tt, hogy megkeresselek."
Charlie? Ez �t�tt egy akkordot, �s megpr�b�ltam t�bb figyelmet szentelni annak, hogy mit mondott...Charlie-t �rdekeltem, ha m�st nem.A magas f�rfi kiny�jtotta a kez�t. �n csak n�ztem, nem voltam biztos benne, mit kellene tennem.Fekete szemei felm�rtek egy m�sodpercig, majd megvonta a
v�ll�t. Egy gyors �s rugalmas sz�nd�kkal a karjaiba emelt a f�ldr�l.L�gtam ott, er�tlen�l, ahogy ser�nyen �getett a nedves erd�n kereszt�l. Bizonyos r�szeim tudt�k, hogy ennek ideges�tenie kellene
engem — elragadtatva egy idegent�l. De nem maradt m�r semmi bennem, hogy ideges lehessek. Nem t�nt �gy, hogy sok id� telt volna el mi�ta f�nyek �s f�rfihangok m�ly gagyog�sai voltak. Sam Uley lassult, ahogy megk�zel�tette a z�rzavart.
- Megtal�ltam! – kiab�lt d�rg� hangon.A gagyog�s abbamaradt, azut�n t�bb intenzit�ssal j�tt rendbe megint. Az arcok egy megt�veszt� �rv�nye mozgott f�l�ttem. Tal�n Sam hangja lehetett a k�osz �rtelme, mert a f�lem mellkas�n volt.
- Nem, nem hiszem, hogy megs�r�lt. – mondta valakinek. - Csak azt hajtogatja, hogy 'Elment.' " Ezt hangosan mondtam? Leharaptam az ajkamba.
- Bella, sz�vem, j�l vagy? - Ez volt az egyetlen hang, amit r�ad�sul b�rhol ismern�k - m�g eltorzulva is, ami most aggodalommal volt teli.
- Charlie? – a hangom furcsa �s halk volt.
- Itt vagyok melletted, kicsim.
Volt valami elmozdul�s alattam, k�vetkeztettem az ap�m b�rszag� sheriff dzsekij�t�l. Charlie t�ntorgott a s�lyom alatt.
"Tal�n nekem kellene vinni." – javasolta Sam Uley.
"Majd �n." – mondta Charlie, egy kicsit kifulladva.Lassan s�t�lt, er�lk�dve. Azt k�v�ntam, b�r elmondhatn�m neki, hogy tegyen le, �s hagyjon s�t�lni, de nem tal�ltam a hangom.
Minden�tt f�nyek voltak, amiket a vele s�t�l� t�meg tartott. Olyan volt, mint egy felvonul�s. Vagy egy temet�si menet. Becsuktam a szemeim.
"Mindj�rt otthon vagyunk, sz�vem." – morogta id�nk�nt Charlie.
�jra kinyitottam a szemeim, mikor hallottam az ajt�t kiny�lni. A h�zunk torn�c�n voltunk, �s a magas f�rfi, Sam, tartotta az ajt�t Charlie-nak, egy karja kiny�jtva fel�nk, mintha felk�sz�lne az elkap�somra, ha Charlie karjai m�r nem b�rn�k.
De Charlie-nak siker�lt bevinnie az ajt�n, �s lefektetni a kanap�ra a nappaliban.
- Apa, tiszta v�z vagyok. – ellenkeztem gy�ng�n.
- Nem sz�m�t" – a hangja nyers volt. Majd m�shoz besz�lt. - Takar�k a l�pcs� tetej�n lev� szekr�nyben vannak.
- Bella? – egy �j hang k�rdezett. R�n�ztem az �sz haj� f�rfira, aki fel�m hajolt, �s a felismer�s p�r lass� m�sodperc ut�n k�vetkezett.
- Dr. Gerandy? - motyogtam.
- Rendben van, kedves. - mondta. - Nem esett bajod, Bella?
Egy kis id�be tellett, hogy �tgondoljam. Zavart voltam Sam Uley erd�beli, hasonl� k�rd�s�nek az.
Csak Sam k�rdezte m�shogy: Megs�r�lt�l? - mondta. A k�l�nbs�g valahogy fontos volt. Dr. Gerandy v�rt. Az egyik �sz szem�ld�ke felemelkedett, �s a r�ncok a homlok�n m�ly�ltek.
- Nem s�r�ltem meg. - hazudtam. A szavak ahhoz el�g igazak voltak, amit k�rdezett. Meleg keze hozz��rt a homlokomhoz, �s az ujjai hozz�nyom�dtak a csukl�mhoz. Figyeltem az ajkait, ahogy sz�molt mag�nak, a szemei az �r�j�n. "Mi t�rt�nt veled?" – k�rdezte k�nyelmesen. Megdermedtem a
keze alatt, �rezve a p�nikot a torkomban.
"Elveszt�l az erd�ben?" – unszolt. �szrevettem, hogy sz�mos ember is hallgat�zik. H�rom s�t�t arc�,
magas f�rfi — La Push-b�l, a Quileute indi�n rezerv�tum lent a partvonalon, gondoltam — Sam Uley
k�z�tt�k volt, nagyon k�zel �lltak egym�shoz, �s engem b�multak. Mr. Newton is ott volt Mike-kal �s
Mr. Weber-rel, Angela apj�val; �k mind titokzatosabban n�ztek, mint az idegenek. M�s m�ly hangok
morajlottak a konyh�b�l �s a kinti ajt� fel�l. Biztos a f�l v�ros engem keresett.Charlie volt a
legk�zelebb. Fel�m hajolt, hogy hallja a v�laszom.
"Igen." - suttogtam. "Elvesztem."
A doktor figyelmesen b�lintott, az ujjai finoman kitapogatt�k a torokmandul�m az �llkapcsom alatt.
Charlie arca megkem�nyedett.
"F�radt vagy?" – k�rdezte Dr. Gerandy. B�lintottam �s engedelmesen becsuktam a szemeim.
"Nem hiszem, hogy b�rmi baja lenne." – hallottam, ahogy a doktor mormogta egy perc ut�n Charlienak.
"Csak kimer�lt. Hagyjuk, hogy kialudja, holnap j�v�k �s megvizsg�lom." – �llt meg. Biztosan az
�r�j�t n�zte, mert hozz�adta - "Vagyis, ma egy kicsit k�s�bb."
Egy nyikorg� hang hallatszott, ahogy mindketten elindultak a kanap�t�l hogy fel�lljanak.
- Ez igaz? – suttogta Charlie. A hangjaik t�volabb voltak. Er�lk�dtem, hogy halljam. - Elmentek?
- Dr. Cullen arra k�rt minket, hogy ne mondjunk semmit. – v�laszolta Dr. Gerandy. - Az aj�nlat nagyon hirtelen j�tt; azonnal kellett v�lasztaniuk. Carlisle nem akart nagy �gyet csin�lni a t�voz�s�b�l.
"Tal�n egy kis figyelmeztet�s kedves lett volna." – morogta Charlie.Dr. Gerandy k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, mikor v�laszolt. - "Nos, igen, ebben az esetben, egy kis figyelmeztet�s nem �rtott volna."Nem akartam t�bbet hallani. �reztem a takar� �l�t, amit valaki r�m ter�tett, �s a f�lemre
nyomtam.Sodr�dtam �s �bers�gb�l. Hallottam Charlie-t az �nk�nteseknek k�sz�neteket suttogni, akik egyenk�nt t�voztak. �reztem az ujjait a homlokomon, azut�n egy m�sik takar� s�ly�t. A telefon n�h�nyszor cs�ng�tt, �s sietett hogy felvegye, miel�tt az fel�breszthetne engem. Megnyugtat�sokat motyogott halkan a h�v�knak.
"Igen, megtal�ltuk. J�l van. Elt�vedt. Mostm�r rendben van." – mondta �jra �s �jra.Hallottam, ahogy a karossz�k rug�i ny�gtek, mikor � elhelyezkedett benne �jszak�ra.N�h�ny perccel k�s�bb a telefon ism�t cs�ng�tt.Charlie ny�g�tt, ahogy felk�zd�tte mag�t a l�baira, azut�n a konyh�ba sz�guldott
mik�zben megbotlott, �n pedig m�lyebbre h�ztam a fejemet a takar�k alatt, nem akartam megint ugyanazt a besz�lget�st v�gighallgatni.
- Igen. – mondta Charlie, �s �s�tott.
A hangja megv�ltozott, t�bb figyelmeztet�s volt benne, mikor �jra megsz�lalt. - "Hol?'" - Volt egy kis sz�net. - "Biztos vagy benne, hogy a rezerv�tumon k�v�l?" - M�g egy r�vid sz�net. - "De mi �ghet ott
kint?" - Nyugtalannak �s zavartnak hangzott. - "N�zd, letelefon�lok oda, �s ellen�rz�m."Nagyobb
�rdekl�d�ssel figyeltem, ahogy be�t�tt egy sz�mot.
"H�, Billy, itt Charlie — sajn�lom, hogy ilyen kor�n h�vlak...nem, j�l van.Alszik...K�sz�n�m, de nem
emiatt h�vtalak. �pp most h�vott Mrs. Stanley, �s azt mondja, hogy a 2. emeleti ablakb�l t�zet l�t, kint
a tengerparti szikl�kn�l, de nem hiszem...Oh!" - Hirtelen volt egy �l a hangj�ban — inger�lts�g...vagy
d�h. - "�s mi�rt teszik ezt? Uh huh. T�nyleg?" – mondta szarkasztikusan. "Nos, ne k�rj bocs�natot t�lem.Igen, igen Csak l�gy biztos benne, hogy a l�ngok nem terjednek tov�bb...Tudom, tudom, csak
meglep�dtem, hogy egy�ltal�n ilyen id�ben gy�jtott�k."
Charlie hezit�lt, majd kelletlen�l hozz�f�zte. - "K�sz, hogy elk�ldted Sam-et �s a t�bbieket. Igazad volt - jobban ismerik az erd�t, mint mi. Sam tal�lta meg, sz�val j�v�k eggyel...Igen, k�s�bb besz�l�nk." – helyeselt, m�g mindig keser�en, miel�tt lerakta.Charlie valami zavarosat d�rm�g�tt,
ahogy visszacsoszogott a nappaliba.
"Mi a baj?" - k�rdeztem. Idesietett hozz�m.
"Sajn�lom, hogy felkeltettelek sz�vem."
"�g valami?"
"Nem fontos." - biztos�tott. - "Csak valami �r�mt�z kint a szikl�kn�l."
"�r�mt�z?" - k�rdeztem. A hangom nem t�nt k�v�ncsinak. Halottnak hallatszott. Charlie megr�ncolta
a szem�ld�k�t. - "N�h�ny gyerek a rezerv�tumb�l gar�zd�lkodik ott." - magyar�zta."Mi�rt?" –
egyhang�an elgondolkoztam.
Biztos voltam benne, hogy nem akar v�laszolni. A padl�t n�zte a t�rdei alatt. - "A h�reket �nneplik." -
A hanglejt�se keser�bb volt.Csak egy h�r volt, amire gondolhatn�k, megpr�b�ltam m�gsem arra
gondolni.Majd a dolgok �ssze�lltak. - "Mert Cullen-�k elmentek." - suttogtam. - "Nem szerett�k a
Cullen-eket La Push-ban — el is felejtettem."
A Quileute t�rzsnek babon�ik voltak a "hidegekr�l", azokr�l a v�r-sz�v�kr�l, akik ellens�gek voltak a
t�rzs�knek, mint ahogy legend�ik voltak a nagy �rv�zr�l �s a v�rfarkas �s�kr�l is. Igaz t�rt�netek, a legt�bbj�knek monda. Akkor ott volt az a kev�s ember, akik hittek benn�k. Charlie j� bar�tja, Billy Black, hitt, b�r m�g Jacob, a fia, is azt gondolta, hogy � tele volt h�lye babon�kkal. Billy figyelmeztetett, hogy maradjak t�vol a Cullen-ekt�l...A n�v felkavart valamit bennem, valamit, ami elkezdte karmolni az �tj�t a felsz�n ir�ny�ba, valamit, amivel tudtam, hogy nem akarok szemben�zni.
"Ez nevets�ges." – k�pk�dte Charlie. Egy pillanatig csendben �lt�nk. Az �g m�r nem volt fekete.
Valahol az es� m�g�tt a nap kezdett felkelni.
"Bella?" – k�rdezte Charlie.Nehezen n�ztem r�.
"Egyed�l hagyott t�ged az erd�ben?" – tal�lgatott Charlie.
Eltereltem a k�rd�s�t. - "Honnan tudtad, hol tal�lsz meg?" - Az elm�m megriadt att�l az elker�lhetetlen tudatoss�gt�l, ami j�tt, ami gyorsan j�tt.
"Az �zenetedb�l." - v�laszolt Charlie, meglep�d�tten. A farmerzseb�be ny�lt �s el�vett egy rendesen �sszegy�rt darabka pap�rt. Piszkos �s nyirkos volt, a kinyit�sokt�l t�bbsz�r�sen gy�r�dve �s hajtogatva. Ism�t kihajtogatta, �s tartotta, mint egy bizony�t�kot. A rendetlen k�z�r�s rendk�v�l hasonl�tott az eny�mhez.
„S�t�lni megyek Edward-dal, az �sv�nyre.” - mondja. „Hamarosan itt leszek, B.”
"Mikor nem j�tt�l vissza, h�vtam Cullen-�ket, �s senki nem v�laszolt." - mondta Charlie halkan. -
"Majd h�vtam a k�rh�zat, �s Dr. Gerandy mondta el, hogy Carlisle elment."
"Hov� mentek?" - motyogtam.R�m n�zett. - "Edward nem mondta el?"
Visszah�k�lve megr�ztam a fejem. A nev�nek hangja elengedte azt a dolgot, ami megkarmolta a bels�met - egy olyan f�jdalom, ami kifulladtt� �t�tt engem, �s megd�bbentett az erej�vel. Charlie gyan�san n�zett engem, am�g v�laszolt. - "Carlisle �ll�st kapott egy nagy k�rh�zban, Los Angeles-ben.
Gondolom sok p�nzt �g�rtek neki."
Napos L.A. Az utols� hely, ahov� t�nyleg menn�nek. Eml�keztem a t�kr�s r�m�lmomra...a f�nyes
napf�ny csill�mlott a b�r�r�l.—Gy�trelem has�tott �t bennem az arc�nak eml�k�t�l.
"Tudni akarom, ha Edward egyed�l hagyott t�ged kint az erd� k�zep�n." – er�sk�d�tt Charlie.A neve
�jabb hull�mot k�ld�tt a rajtam v�gigfut� k�nl�d�son. Megr�ztam a fejem, eszeveszetten,
rem�nytelen�l menek�lve a f�jdalom el�l. - "Az �n hib�m volt. � pont az �sv�nyen hagyott, ahol m�g
l�tni a h�zat...de megpr�b�ltam �t k�vetni."Charlie elkezdett mondani valamit; gyerekesen,
betakartam a f�leim. - "Nem tudok err�l t�bbet besz�lni, apa. A szob�mba akarok menni."Miel�tt v�laszolhatott volna, felk�sztam a kanap�r�l, �s felfel� t�ntorogtam a l�pcs�n.Valaki a h�zban volt, hogy �zenetet hagyjon Charlie-nak, egy �zenetet, ami fel�m vezette. A perct�l ahogy r�j�ttem erre, egy sz�rny� gyan� kezdett el n�vekedni a fejemben. Odasz�guldottam a szob�mhoz mik�zben magam m�g�tt becsuktam �s bez�rtam az ajt�t, miel�tt az �gyamn�l lev� CD-lej�tsz��rt mentem. Minden pontosan �gy n�zett ki, mint ahogy hagytam. Lenyomtam a CD-lej�tsz� tetej�t. A z�r kikapcsol�dott, �s a fed�l lassan ny�lt fel.�res volt.Az album, amit Renee adott, az �gy mellett, a padl�n fek�dt, ahov� utolj�ra tettem. Remeg� kezekkel emeltem fel a bor�t�t.Nem kellett messzebb lapoznom, mint az els� oldal. A kis met�l sarkok m�r nem tartottak egy k�pet sem. Az oldal �res volt, csak a firk�lt k�z�r�som volt ott: Edward Cullen, Charlie konyh�ja, Szept. 13.Meg�lltam. Biztos voltam benne, hogy alapos volt. Olyan lesz, mintha sohasem l�teztem volna, �g�rte.�reztem a sima f�b�l k�sz�lt padl�t a t�rdeim alatt, azut�n a tenyereimet, amik az arcom b�r�hez nyom�dtak. Rem�ltem, hogy el�jultam, de csal�d�somra nem vesztettem el az �ntudatom. A f�jdalom hull�mai, amik kor�bban csak gy�ltek, most magasan �gaskodtak fel �s elmostak a fejem f�l�tt, mik�zben leh�ztak engem. Nem bukkantam fel.

OKT�BER
NOVEMBER
DECEMBER
JANU�R