11. BONYODALMAK

  A BIOL�GIA TEREMBEN MINDENKI MINKET N�ZETT,  ahogy egym�s mellett odaballagtunk az asztalunkhoz. Nyugt�ztam, hogy Edward m�r nem ford�tja el a sz�k�t, nem h�z�dik messzire t�lem. Most eg�szen k�zel �lt, a karunk majdnem �ssze�rt.
  Mr. Banner ebben a pillanatban beh�tr�lt a terembe -  remek�l id�z�tette a bevonul�s�t, meg kell hagyni -, egy kerekeken g�rd�l�, magas f�m�llv�nyt vonszolt, rajta egy s�lyosnak l�tsz�, r�gim�di t�v�k�sz�l�k �s egy vide�. Sz�val ma vet�t�s lesz - szinte tapinthat� volt az oszt�ly megk�nnyebb�l�se.
  Mr. Banner bel�kte a kazett�t a vonakod� vide�lej�tsz�ba, �s a falhoz l�pett, hogy lekapcsolja a villanyt.
  Amint a terem els�t�t�lt, hihetetlen er�sen �rz�keltem Edward k�zels�g�t, hogy mind�ssze egy-k�t ujjnyi t�vols�g v�laszt el egym�st�l benn�nket. Szinte �ram�t�sk�nt futott v�gig rajtam a gondolat, s megbabon�zott, hogy lehets�ges m�g er�sebben �rz�kelni a jelenl�t�t, mint addig. Sajg� v�gy fogott el, hogy kiny�jtsam a kezem �s meg�rintsem, hogy megsimogassam a s�t�tben, legal�bb egyetlenegyszer... Alig b�rtam uralkodni magamon. Szorosan �sszefontam a karomat a mellemen, a kezemet �k�lbe szor�tottam, �s k�zben �gy �reztem, mindj�rt meg�r�l�k.
  Elkezd�d�tt a film, a k�perny� dereng�se megt�rte a s�t�ts�get. �nk�ntelen�l Edwardra pillantottam. Zavartan elmosolyodtam, amikor l�ttam, hogy pontosan olyan p�zban �l, mint �n, �sszefont karral, �k�lbe szor�tott k�zzel, r�ad�sul � is �ppen engem les a szeme sark�b�l. Visszavigyorgott r�m, �s m�g a s�t�tben is megperzselt a tekintet�vel. Gyorsan elfordultam, miel�tt l�gszomjam t�madt volna. K�sz r�hej, bele is sz�d�ltem!
  Az �ra rettent� hossz�nak t�nt. Nem b�rtam odafigyelni a filmre - igaz�b�l azt sem tudom, mir�l sz�lt. Megpr�b�ltam ellazulni, persze minden eredm�ny n�lk�l, mert egy pillanatra sem enyh�lt az a fesz�lts�g, ami mintha Edward test�b�l �radt volna. Id�nk�nt enged�lyeztem magamnak egy gyors pillant�st fel�, � sem b�rt laz�tani. A szinte lek�zdhetetlen v�gy, hogy meg�rintsem, szint�n nem cs�kkent, �gyhogy a biztons�g kedv��rt olyan er�vel nyomtam az �kl�met a bord�imnak, hogy v�g�l az ujjam is sajgott.
  Megk�nnyebb�lten fels�hajtottam, amikor v�ge lett az �r�nak, �s Mr. Banner felkapcsolta a villanyt. Kiny�jt�ztattam a karom, �s megmozgattam a g�rcsbe merevedett ujjaimat. Edward halkan kuncogott mellettem.
  - H�t ez �rdekes volt -  mormolta.
  - �h�m - mind�ssze ennyit b�rtam kiny�gni.
  - Akkor megy�nk? -  k�rdezte, �s k�nnyed mozdulattal fel�llt.
  Majdnem fels�rtam. Te j� �g, torna�ra k�vetkezik! �vatosan t�p�szkodtam fel, f�lve, hogy ez a k�zt�nk keletkezett furcsa, �jfajta er� az egyens�ly�rz�kemet is megbolygatta.
  Edward n�m�n k�s�rt �t az udvaron, az ajt�n�l meg�lltunk, megfordultam, hogy elb�cs�zzak t�le. Ahogy az arc�t megl�ttam, megd�bbentem ? annyira elgy�t�rt, majdhogynem f�jdalmas volt, �s olyan hihetetlen�l vad �s gy�ny�r�, hogy megint fellobbant bennem a v�gy, hogy meg�rintsem. A b�cs�szavak a torkomon akadtak.
  Felemelte a kez�t, a szem�n l�ttam, hogy v�v�dik, azt�n gyorsan v�gigsim�tott ujja begy�vel az arccsontomon. A b�re ugyanolyan jeges volt, mint mindig, de ott, ahol meg�rintett, a b�r�m ijeszt�en forr� lett ? mintha meg�gettem volna magam, csak m�g nem �rezn�m a f�jdalmat.
  Azt�n sarkon fordult, �s otthagyott.
  Sz�delegve imbolyogtam a tornaterembe. Besodr�dtam az �lt�z�be, f�l�jultan �t�lt�ztem, �s nemigen jutott el a tudatomig, hogy k�r�l�ttem m�sok is vannak. Mindaddig lebegtem, m�g a kezembe nem nyomtak egy �t�t. Nem volt k�l�n�sebben s�lyos, de az�rt nagyon bizonytalan fog�sa volt. N�h�nyan lopva m�ris k�tked� pillant�sokat vetettek r�m. Clapp, a tornatan�r r�nk d�rrent, hogy alkossunk p�rokat.
  H�la istennek, Mike-ban maradt annyi lovagiass�g, hogy odaj�tt hozz�m:
  ? Akarsz velem lenni?
  - K�sz, Mike, de egy�ltal�n nem kellene ekkora kock�zatot v�llalnod!
  - Ne agg�dj, majd igyekszem kit�rni az utadb�l! ? vigyorgott. N�ha olyan k�nny� kedvelni Mike-ot.
  A dolog az�rt �gy sem ment olyan sim�n. Valahogy siker�lt fejbe k�lintanom magam az �t�mmel, �s ugyanezzel a lend�lettel odas�ztam Mike v�ll�ra. Az �ra h�tral�v� r�sz�t a p�lya egyik sark�ban t�lt�ttem, az �t�met a biztons�g kedv��rt a h�tam m�g� dugtam. B�r miattam h�tr�nyba ker�lt, Mike m�g �gy is igen j� teljes�tm�nyt ny�jtott: egymag�ban megnyert h�rom j�tszm�t a n�gyb�l. Mikor az edz� lef�jta az �r�t, a tenyerembe csapott, mintha nekem is j�rna a gratula-pacsi.
  - Sz�val �gy �llunk -  mondta Mike, mik�zben lement�nk a p�ly�r�l.
  - Sz�val hogy?
  - Te �s Cullen, he? - k�rdezte dacosan. A rokonszenvem abban a pillanatban elp�rolgott.
  - Ez nem r�d tartozik, Mike! ? figyelmeztettem, �s magamban a pokol t�zes fenek�re k�v�ntam Jessic�t.
  - Nem tetszik ez nekem - morogta m�gis.
  - Nem is kell, hogy tess�k! - fakadtam ki.
  - �gy n�z r�d, mintha... fel akarna falni -  folytatta, mintha meg se hallotta volna, amit mondtam.
  Siker�lt m�g id�ben visszafojtanom a kit�rni k�sz�l�, hiszt�rikus nevet�st, de egy halk kis vihog�s �gy is kics�szott a sz�mon. Mike s�t�ten n�zett r�m. B�cs�t intettem neki, �s bemenek�ltem az �lt�z�be.
  Gyorsan magamra kapkodtam a ruh�mat, a gyomromban imm�r nem is pillang�k, hanem j�val er�teljesebb sz�rnyasok verdestek egyfolyt�ban. Im�nti vit�m Mike-kal m�ris alig volt t�bb t�voli eml�kn�l. Azon t�prengem, vajon Edward az ajt�ban v�r-e r�m, vagy az aut�j�n�l tal�lkozunk. �s mi van akkor, ha ott lesz vele az eg�sz csal�dja? Hirtelen igazi f�lelemhull�m s�p�rt v�gig rajtam. Tudj�k, hogy �n tudom? �s �n vajon tudhatok-e r�la, hogy �k tudj�k, hogy �n tudom, vagy sem?
  Mire kil�ptem a tornateremb�l, m�r od�ig jutottam, hogy eld�nt�ttem, gyalog megyek haza, �s m�g csak egy pillant�st sem vetek a parkol� fel�. De aggodalmaim feleslegesnek bizonyultak. Edward m�r v�rt, hanyagul a tornaterem fal�nak t�maszkodva, nyugodt, der�s arccal. Nagy k� esett le a sz�vemr�l.
  -  Szia! -  leheltem sz�lesen mosolyogva.
  -  Hello! -  ugyanolyan sug�rz� mosollyal v�laszolt. -  Milyen volt a torna�r�d?
  A k�pem kiss� megny�lt.
  -  Remek -  hazudtam.
  -  T�nyleg? - Szeml�tom�st nem gy�ztem meg. A h�tam m�g�tt b�mult valamit r�snyire sz�k�lt szemmel. Megfordultam �n is, �s m�g l�ttam Mike t�volod� h�t�t.
  -  Mi a baj? -  k�rdeztem.
  -  Mike Newton kezd az idegeimre menni.
  -   Csak nem hallgat�zt�l m�r megint? - h�borogtam. Hirtelen minden j�kedvem elp�rolgott.
  -  Hogy van a fejed? -  k�rdezte �rtatlanul.
  -   H�t te hihetetlen vagy! - Fak�pn�l hagytam, �s eltrappoltam �gy nagyj�b�l a parkol� ir�ny�ba, b�r ezen a ponton a hazagyalogl�s lehet�s�g�t sem z�rtam ki.
  Edward azonban k�nnyed�n l�p�st tartott velem.
  -   Te eml�tetted, hogy m�g sose l�ttalak torna�ra k�zben, �gyhogy k�v�ncsi lettem! - Ez nem hangzott t�l b�nb�n�an, �gyhogy tov�bbra sem vettem r�la tudom�st.
  N�m�n ment�nk az aut�j�ig -  b�r az �n n�mas�gom m�g�tt csak �gy fortyogott a d�h. Amikor m�r csak n�h�ny l�p�snyire j�rtunk, megtorpantam - a kocsija k�r�l val�s�gos csoportosul�s t�madt, f�leg fi�k. Azt�n r�d�bbentem, hogy nem is a Volv�t, hanem Rosalie piros sportkocsij�t b�mulj�k t�tott sz�jjal. R�nk se bag�ztak, amikor Edward �tcsusszant k�z�tt�k, �s kinyitotta a kocsi ajtaj�t, �n meg gyorsan bem�sztam az �l�sre.
  - �n mondtam, hogy t�l felt�n�! -  morogta Edward.
  - Mif�le aut� ez? - k�rdeztem.
  - Egy M3-as.
  - Nem vagyok perfekt az Aut�smagazin-b�l.
  - Egy BMW! -  Fintorgott, mik�zben megpr�b�lt kitolatni an�lk�l, hogy egyetlen b�m�szkod�t is el�tne.
  B�logattam - err�l a t�pusr�l m�g �n is hallottam.
  - M�g mindig haragszol? - k�rdezte, mik�zben �vatosan man�verezett kifel�.
  - Az nem kifejez�s. Fels�hajtott.
  - �s ha bocs�natot k�rek, megbocs�tasz?
  - Tal�n... ha komolyan gondolod. �s ha meg�g�red, hogy nem teszed t�bb�! - mondtam hat�rozottan.
  -  Tegy�k fel, hogy komolyan gondolom, �s r�ad�sul engedlek vezetni szombaton? -  alkudozott ravaszul.
  Megfontoltam, �s �gy d�nt�ttem, enn�l jobb aj�nlatot �gysem kapok.
  - Megegyezt�nk!
  -   H�t akkor nagyon sajn�lom, hogy felbosszantottalak! -  Egy hossz� pillanatig �g� szemmel, komolyan n�zett r�m, amit�l egyb�l f�lrevert a sz�vem, azt�n megint �v�d� lett. - �s szombaton reggel az els� napsug�rral megjelenek a h�zatok el�tt!
  -   Uhm, Charlie mindenesetre alaposan el fog csod�lkozni, ha der�lt �gb�l egy gazd�tlan Volv�t tal�l a felhajt�n.
  Leereszked�en r�m mosolygott.
  -  Nem �llt sz�nd�komban kocsival menni.
  -  De akkor hogyan...
  -  Ezzel te ne t�r�dj! - intett le. -  Ott leszek, aut� n�lk�l, �s k�sz! Annyiban hagytam a dolgot. Enn�l fontosabb k�rd�sem is volt.
  -  Most m�r k�s�bb van? -  k�rdeztem jelent�s�gteljesen. Edward elh�zta a sz�j�t.
  -  Gondolom, igen. Igyekeztem udvariasan v�rakozni.
  Edward meg�ll�totta a kocsit. Meglepetten �szleltem, hogy m�ris Charlie h�za el�tt �lltunk, �s a furgonom m�g�tt parkolunk. Sokkal praktikusabb �gy utazni Edward kocsij�ban, hogy az ember nem n�z semerre �tk�zben.
  -  �s te m�g mindig tudni szeretn�d, mi�rt nem l�thatsz vad�szat k�zben? -  Mintha valami vid�ms�g csillant volna a szem�ben.
  -  H�t -  igyekeztem helyesb�teni -, legink�bb az �rdekelne, mi�rt reag�lt�l olyan hevesen, amikor megk�rdeztem.
  -   Megijesztettelek? -  Igen, eg�szen hat�rozottan mulatott rajtam.
  -  Nem - hazudtam, de nem hitte el.
  -  Sajn�lom, hogy megijesztettelek! - mondta �jra, �s fut�lag r�m mosolygott, de azt�n minden j�t�koss�g elt�nt a szem�b�l. -  De micsoda gondolat, hogy ott legy�l, amikor vad�szunk...! -  Megfesz�tette az �llkapcs�t.
  -  Mi�rt, olyan sz�rny� lenne?
  -  Kimondhatatlanul! - l�kte ki a sz�t az �sszeszor�tott fog�n kereszt�l.
  -  Mert...?
  M�ly l�legzetet vett, �s kib�mult a sz�lv�d�n a vastag, tova�sz� felh�kre. Olyan alacsonyan vonultak, hogy �gy t�nt, el�rhetn�nk �ket, ha kiny�jtjuk a kez�nk.
  - Amikor vad�szunk - kezdte lassan, vonakodva -, akkor teljesen �tengedj�k magunkat az �szt�neinknek... nem az agyunk ir�ny�t minket, mint m�skor. F�k�nt a szagl�sunkra hagyatkozunk. Ha ott lenn�l a k�zelemben, amikor �gy elvesz�tem az uralmat �nmagam f�l�tt... - Megr�zta a fej�t.
  Kem�nyen uralkodtam az arcizmaimon, mert tudtam, hogy a k�vetkez� m�sodpercben felm�ri, milyen hat�ssal volt r�m, amit mondott, �s csakugyan �gy is t�rt�nt. Az arcom nem �rult el semmit.
  De a pillant�sunk �sszekapcsol�dott, �s a csend egyre m�lyebb lett - �s valahogy m�s, mint kor�bban. A d�lut�ni elektromos szikr�k �jra kipattantak, vibr�lt t�l�k a leveg�, mik�zben elmer�lt�nk egym�sban. Leveg�t is elfelejtettem venni, �gy id�vel sz�d�lni kezdtem. Amikor v�gre oxig�n ut�n s�hajtottam, s megt�rt a csend, lehunyta a szem�t.
  -  Bella, azt hiszem, jobb, ha most bem�sz!
  Kinyitottam az ajt�t, �s a kocsiba �raml�, jeges huzatt�l egy kicsit kitisztult a fejem. �vatosan kisz�lltam, att�l f�lve, hogy ebben a k�bulatban a saj�t l�bamban is elbotlom, �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, an�lk�l, hogy visszan�ztem volna. Azt�n meghallottam a leereszked� kocsiablak z�mm�g�s�t, �s h�trafordultam.
  -  Ja, �s Bella...! ? Kihajolt a nyitott ablakon, �s halv�nyan r�m mosolygott.
  - Igen?
  - Holnap rajtam a sor!
  - Miben?
  M�g sz�lesebben elmosolyodott, r�m villantotta ragyog� fogsor�t.
  - Holnap �n k�rdezek t�led!
  Azzal m�r ott sem volt, v�gigs�p�rt az utc�n, �s elt�nt a sarok m�g�tt. Kuncogva mentem a h�z fel�. Ha m�s nem is, annyi legal�bb vil�gos volt, hogy holnap is l�tni akar.
  Aznap �jjel Edward megint f�szerepet j�tszott az �lmaimban, mint mostan�ban mindig. De valahogy a tudattalanom hangulata is megv�ltozott, azt is �tj�rta a kett�nk k�zt keletkezett elektromos fesz�lts�g, �gy eg�sz �jszaka nyugtalanul forgol�dtam, �s t�bbsz�r f�lriadtam. Csak hajnalt�jt siker�lt v�gre kimer�lt, �lomtalan �lomba zuhannom.
  Amikor f�l�bredtem, m�g mindig f�radt voltam, r�ad�sul ideges. F�lh�ztam a barna, magas nyak� pul�veremet �s az elmaradhatatlan farmert, �s a Phoenixben megszokott v�llp�ntos bl�zokr�l �s sortokr�l �br�ndoztam. Cs�ndben reggelizt�nk, ahogy szoktunk, de nem is sz�m�tottam m�sra. Charlie toj�st s�t�tt mag�nak, �n pedig bekanalaztam a szok�sos m�zlimet. Azon t�prengtem, vajon Charlie elfeledkezett-e a szombati programomr�l. De � r�gt�n meg is v�laszolta ki nem mondott k�rd�semet, mik�zben fel�llt, �s a mosogat�hoz vitte a t�ny�rj�t.
  - Ami a most szombatot illeti... -  kezdte, �s megeresztette a csapot. �sszerezzentem.
  - Igen, Apu?
  - M�g mindig �gy gondolod, hogy bem�sz Seattle-be?
  - Igen, �gy tervezem. - Jobb lett volna, ha nem hozza sz�ba a t�m�t, mert akkor nem kellene �vatoss�gb�l mindenf�le f�ligazs�gokat kital�lnom.
  Kinyomott egy kis mosogat�szert a t�ny�rj�ra, azt�n sz�tm�zolta a szivaccsal.
  - �s biztos nem �rsz vissza id�ben a b�lra?
  - De h�t �n nem megyek a b�lba, Apu!
  -  De ugye, nem az�rt, mert nem h�vott meg senki? - buzg�n mosogat�sba rejtette aggodalm�t.
  �gyesen kiker�ltem a tapos�akn�t.
  - Erre a b�lra a l�nyok h�vj�k meg a fi�kat!
  - Vagy �gy... - motyogta, �s elt�r�lgette a t�ny�rt.
  Egy�tt�reztem Charlie-val. Neh�z dolog lehet ap�nak lenni: �r�k�sen rettegsz, hogy a l�nyod �sszej�n egy fi�val, aki tetszik neki, de att�l is, hogy nem tal�l senkit. Ha Charlie-nak ak�r csak halv�ny sejtelme is lenne r�la, mi tetszik nekem igaz�b�l! H�ha!
  Charlie elk�sz�nt, �s elindult a munk�ba, �n pedig f�lmentem, hogy fogat mossak, �s �sszeszedjem a tank�nyveimet. Amikor hallottam, hogy a j�r�rkocsi elhajtott, csak p�r pillanatig b�rtam, azt�n kikukucsk�ltam az ablakon. Az ez�st aut� m�r ott v�rt r�m a felhajt�n, ahol Charlie szokott parkolni. Lerohantam a l�pcs�n, ki az ajt�n, �s k�zben azon agyaltam, meddig fog m�g �gy folytat�dni ez a bizarr reggeli szertart�s. �n a magam r�sz�r�l azt rem�ltem, �r�kk�.
  Edward az aut�ban maradt, am�g becsuktam a h�zajt�t, de m�g arra se vettem a f�rads�got, hogy betoljam a reteszt. Sz�gyell�sen toporogtam a Volvo mellett p�r pillanatig, miel�tt kinyitottam, �s besz�lltam. Edward felszabadultan mosolygott -  �s mint mindig, szinte elviselhetetien�l vonz� �s t�k�letes volt.
  - J� reggelt! - k�sz�nt�tt b�rsonyos hangon. - Hogy vagy ma reggel?
  Mintha a k�rd�se t�bb lett volna puszta udvariass�gn�l.
  -  J�l, k�sz sz�pen! - Ha vele lehetek, mindig j�l vagyok, s�t, ann�l is jobban.
  Azonnal kisz�rta a s�t�t karik�kat a szemem alatt.
  -  F�radtnak l�tszol.
  -  Nem tudtam aludni. - Automatikusan el�rer�ztam a hajamat, hogy legal�bb valamelyest eltakarjon.
  -  �n sem! - viccel�d�tt, mik�zben beind�totta a motort. Kezdtem m�r hozz�szokni ehhez a halk, dorombol� hanghoz. A furgonom d�b�rg�se m�r a fr�szt hozn� r�m a vol�nn�l.
  Elnevettem magam.
  -   Jogos! Azt hiszem, egy kicsivel m�giscsak t�bbet aludtam, mint te!
  -  Azt lefogadom!
  -  Na �s mit csin�lt�l az �jszaka? -  k�rdeztem. Halkan f�lnevetett.
  -  Ne is rem�nykedj! Ma �n k�rdezek!
  -  Ok�, igazad van. Mit szeretn�l tudni? -  El se tudtam k�pzelni, mi �rdekelheti velem kapcsolatban.
  -  Mi a kedvenc sz�ned?
  -  Napr�l napra v�ltozik.
  -  Ok�, akkor mi ma a kedvenc sz�ned?
  -  Val�sz�n�leg a barna. ?  Ezt abb�l gondoltam, hogy �ltal�ban a hangulatomnak megfelel�en v�lasztottam ki, milyen sz�n� ruh�t vegyek fel aznap.
  Felhorkant, az arc�r�l elt�nt a komolys�g.
  -  A barna? ? k�rdezte hitetlenkedve.
  -  Aha. A barna meleg sz�n. Hi�nyzik nekem a barna. Itt mindent, aminek barn�nak kellene lennie, a fat�rzseket, a szikl�kat, a f�ldet, teljesen bebor�t ez a z�ld trutym� ?  panaszkodtam.
  �gy l�ttam, komolyan gondolkod�ba ejtette a kifakad�som.
  - Igazad van ? mondta v�g�l. ?  A barna meleg sz�n!
  Gyors mozdulattal, de m�gis habozva h�trasim�totta a hajamat a v�llam m�g�.
  K�zben oda�rt�nk az iskol�hoz. M�g be�llt egy �res parkol�helyre, �jra fel�m fordult.
  ?  Milyen zene van ebben a pillanatban a CD-lej�tsz�dban? ? Mintha arra sz�l�tott volna f�l, hogy vallj�k be egy gyilkoss�got.
  Megh�kkentem, mert m�g mindig nem vettem ki a lej�tsz�b�l azt a bizonyos CD-t, amelyet Philt�l kaptam. Amikor megmondtam az egy�ttes nev�t, hamisk�san elmosolyodott, �s furcsa kifejez�s jelent meg a szem�ben. F�lpattintott egy rekeszt a CD-lej�tsz� alatt, kih�zott egyet a harminc-egyn�h�ny CD k�z�l, �s a kezembe nyomta.
  ?  Nemcsak Debussy, hanem m�g ez is? ?  k�rd�n f�lvonta a szem�ld�k�t.
  Ugyanaz a CD volt. Az ismer�s bor�t�t n�zegettem sz�vdobogva.
  �s ez �gy ment eg�sz nap. Mik�zben elk�s�rt angolra, amikor megv�rt spanyol ut�n, �s eg�sz eb�d alatt egyre csak k�rdezgetett, k�ny�rtelen�l kifaggatott az �letem minden jelent�ktelen kis r�szlet�r�l. Melyik film tetszett, melyiket ut�ltam, milyen helyeken j�rtam m�r (ilyenb�l el�g kev�s volt), milyen helyekre szeretn�k eljutni (ilyenb�l sokkal t�bb), �s k�nyvekr�l ? k�nyvekr�l, �s megint csak k�nyvekr�l.
  Nem eml�kszem, mikor besz�ltem utolj�ra ennyit. Az id� nagyobbik r�sz�ben zavarban voltam, �s f�ltem, hogy untatom. De l�ttam az arc�n, hogy komolyan �rdekli, amit mondok, �s egyre �jabb k�rd�seket z�d�tott r�m, percnyi sz�net n�lk�l, �gyhogy nem volt m�s v�laszt�som, besz�lnem kellett. A legt�bb k�rd�s�re k�nny� volt felelni, csak egy-kett� akadt, amit�l elpirultam, igaz, hogy el�g pirul�s vagyok. �s valah�nyszor elv�r�s�dtem, m�g t�bb k�rd�st kaptam a nyakamba.
  P�ld�ul k�v�ncsi volt, mi a kedvenc dr�gak�vem, nekem meg kiszaladt a sz�mon, hogy a top�z. Olyan gyorsan sorj�ztak a k�rd�sei, mint abban az asszoci�l�s pszichol�giai tesztben, amikor az embernek ki kell mondania az els� sz�t, ami az esz�be jut. Lefogadom, hogy egy eg�sz k�rd�slista �llt k�szen a fej�ben, �s mindet fel is tette volna egyt�l egyig, ha nem pirulok el a top�z eml�t�sekor. Ugyanis eg�szen a legut�bbi id�kig a gr�n�t volt a kedvenc dr�gak�vem. De Edward top�z sz�n� szem�be mer�lve magam el�tt nem tagadhattam, mi�rt v�ltozott meg hirtelen az �zl�sem. Edward term�szetesen minden�ron tudni akarta, mit�l j�ttem zavarba.
  -  Mondd meg! - k�vetelte, amikor sz�pszer�vel nem tudta kiszedni bel�lem. Nan�, mert �gyeltem, hogy v�letlen�l se n�zzek a szem�be.
  -  Mert ma top�z sz�n� a szemed - adtam meg magam v�g�l. K�zben a kezemet b�multam, �s a hajamat babr�ltam. -  Gondolom, ha k�t h�t m�lva k�rdezt�l volna meg, azt feleltem volna, hogy az �nix. -  Tudtam, a kellet�n�l t�bbet �rultam el. B�r � er�ltette, hogy valljam be az igazs�got, most m�gis att�l f�ltem, hogy elfogja az a k�l�n�s harag, mint mindig, amikor ny�ltan kikotyogom, menynyire odavagyok �rte.
  De a cs�nd most csak nagyon r�vid ideig tartott.
  - Mi a kedvenc vir�god? - szegezte nekem a k�vetkez� k�rd�st. Megk�nnyebb�lten folytattam a pszichoanal�zist.
  A biol�gi�n megint nem volt egyszer� a helyzet. Edward eg�szen addig k�rdezgetett, m�g csak be nem l�pett Mr. Banner az audiovizu�lis �llv�ny�val. Edward t�volabb h�zta a sz�k�t az eny�mt�l. Nem haszn�lt semmit. Amint s�t�t lett a teremben, �jra pattogni kezdtek k�zt�nk az elektromos szikr�k, �s �jra heves v�gy fogott el, hogy �thidaljam a kett�nket elv�laszt� kis t�vols�got, �s meg�rintsem Edward j�ghideg b�r�t.
  R�d�ltem az asztalra, az �llamat keresztbe font karomra fektettem, mik�zben az ujjaim g�rcs�sen szorongatt�k az asztal sz�l�t, �s megpr�b�ltam elhessegetni az �r�lt v�gyakoz�st. Nem n�ztem fel�, att�l f�ltem, ha r�m n�z, csak m�g nehezebben tudok uralkodni magamon. Komolyan megpr�b�ltam odafigyelni a filmre, de az �ra v�g�n megint fogalmam sem volt r�la, mit l�ttam. V�gre Mr. Banner f�lkapcsolta a villanyt, �s �n fels�hajtottam a megk�nnyebb�l�st�l. Ekkor v�gre r� mertem n�zni Edwardra - � is v�v�dott.
  Hangtalanul f�lkelt, azt�n csak �llt mozdulatlanul, �s v�rt. N�m�n ballagtunk a tornateremhez, ak�rcsak tegnap. �s ak�rcsak tegnap, most is meg�rintette az arcomat - ez�ttal hideg k�zfeje h�t�val cir�gatta v�gig egyetlenegyszer a j�romcsontomt�l az �llamig -, azt�n sarkon fordult, �s elment.
  A torna�ra gyorsan eltelt azzal, hogy Mike egyszem�lyes tollaslabda-bemutat�j�t csod�ltam. Nem sz�lt hozz�m. Vagy az�rt, mert l�tta rajtam, hogy m�sutt j�r az eszem, vagy az�rt, mert m�g mindig d�h�s volt r�m a tegnapi sz�v�lt�sunk miatt. Valahol a lelkem m�ly�n nekem is rossz �rz�sem volt miatta. De nem b�rtam igaz�n Mike-ra figyelni.
  �ra ut�n rohantam �t�lt�zni. Min�l hamarabb elk�sz�l�k, ann�l hamarabb lehetek megint Edwarddal. A kapkod�snak az lett az eredm�nye, hogy m�g t�bbet szerencs�tlenkedtem, mint �ltal�ban, de v�g�l �ps�gben kil�ptem az ajt�n, �s megint v�gtelen boldogs�got �reztem, amikor l�ttam, hogy ott �ll. Edward nevetett, azt�n �jra k�rd�sekkel kezdett bomb�zni.
  Ezek azonban m�sok voltak, mint a kor�bbiak, nem volt olyan k�nny� felelni r�juk. Azt akarta tudni, mi hi�nyzik legjobban a r�gi otthonomb�l, �s ragaszkodott hozz�, hogy mindent r�szletesen le�rjak. �r�kon �t �lt�nk a kocsiban Charlie h�za el�tt, k�zben bes�t�tedett, �s, �z�nv�zszer� es� zuhogott k�r�l�tt�nk.
  Eg�szen k�ptelen dolgokat kellett le�rnom, p�ld�ul a karbolsav szag�t - keserny�s, kiss� gyantaszer�, de az�rt kellemes. Az �les, magas hang� cirpel�st, amit a t�csk�k hallatnak j�liusban; a f�k pikkelyesre csupaszodott �gait, s�t m�g azt is, milyen hatalmas ott az �g, hogyan ny�lik el k�kesfeh�ren egyik l�that�rt�l a m�sikig, mik�zben v�gtelen s�kj�t alig t�rik meg az alacsony, b�borv�r�s vulkanikus k�zettel bor�tott hegyek. A legnehezebb azt volt megmagyar�zni, mi�rt tal�lom �n mindezt olyan sz�pnek - megmagyar�zni, hogy l�tezik olyan sz�ps�g, amely a nem n�v�nyzetnek k�sz�nhet�; hisz az k�l�nben is ritk�s, v�zna �s t�bbnyire f�lig halottnak l�tszik, hanem ink�bb annak, hogy szabadon kit�rulkozik a f�ld, k�r�s-k�r�l v�lgyek �s dombok t�redezett k�rvonalai, �s minden a nap fel� fordul. Azon kaptam magam, hogy hevesen gesztikul�lva pr�b�lom �rz�keltetni ezt a sz�ps�get.
  Halk, s�rget� k�rd�sei felszabad�t� hat�ssal voltak r�m, �s a vihar f�lhom�ly�ban arr�l is megfeledkeztem, hogy zavarban kellene lennem, ami�rt annyit besz�lek. V�g�l befejeztem otthoni, r�mesen rendetlen szob�m le�r�s�t is, �s v�rtam a k�vetkez� k�rd�st, de Edward hallgatott.
  - Befejezted? -  rem�nykedtem.
  - T�volr�l sem, de ap�d r�videsen haza�r.
  -  Charlie! -  A l�tez�s�r�l is elfeledkeztem. - H�ny �ra lehet? - Az �r�ra n�zve megh�kkentem, milyen k�s�re j�r. Charlie m�r bizony�ra hazafel� tart.
  - Alkonyodik -  mormolta Edward, �s a nyugati szemhat�r fel� n�zett, b�r az eget felh�k takart�k. Mintha az esze valahol eg�sz m�sutt j�rna. Amikor �jra fel�m fordult, a pillant�sunk tal�lkozott.
  - Ez a nap legbiztons�gosabb r�sze a mi sz�munkra - v�laszolta kimondatlan k�rd�semre. -  A legk�nnyebb id�szak. De a legszomor�bb is, bizonyos tekintetben... egy �jabb nap v�ge, az �jszaka visszat�rte. Semmi sem olyan kisz�m�that�, mint a s�t�ts�g, nem gondolod? - S�v�r mosollyal n�zett r�m.
  -  �n szeretem az �jszak�t. Ha nem lenne s�t�t, sose l�tn�nk a csillagokat. Igaz, itt �gyse nagyon l�tjuk �ket -  fintorogtam.
  Edward f�lnevetett, �s a hangulat hirtelen megenyh�lt.
  -  Charlie p�r percen bel�l itt lesz. Sz�val, hacsak nem akarod m�gis megmondani neki, hogy velem t�lt�d a szombatot...
  -  K�sz, de ink�bb nem! - F�lkaptam a t�sk�mat, �s csak most �reztem, mennyire elmerevedtek a tagjaim a hosszas �ld�g�l�sben. - Akkor holnap rajtam a sor, igaz?
  - Sz� sincs r�la! -  v�gta r� tr�f�s f�lh�borod�ssal. -  Nem megmondtam, hogy m�g nem v�geztem?
  - Mit akarsz m�g tudni r�lam?
  -  Majd holnap megtudod. - �tny�lt el�ttem, hogy kinyissa az ajt�t, �s k�zels�g�t�l megint �sszevissza kezdett verni a sz�vem.
  De a keze meg�llt f�l�ton.
  - M�r csak ez hi�nyzott! - sz�rte a foga k�zt.
  - Mi t�rt�nt?
  �llkapcs�t �sszeszor�totta, tekintete nyugtalanul rebbent.
  - �jabb komplik�ci�k - mondta rosszkedv�en.
  Siet�sen f�lt�rta az ajt�t, azt�n gyorsan, csaknem r�m�lten, elh�z�dott t�lem.
  F�nysz�r� villant fel az es�ben, s egy s�t�t aut� �llt meg a j�rda mellett, n�h�ny l�p�snyire t�l�nk, vel�nk szemk�zt.
  - Charlie most fordul be a sarkon - figyelmeztetett Edward, �s a szakad� es�n kereszt�l a m�sik kocsira b�mult.
  A fejemben d�l� z�rzavar �s moh� k�v�ncsis�gom ellen�re kiugrottam a Volv�b�l. Az es� irt� hangosan kopogott a dzsekimen.
  Meresztgettem a szememet, h�tha ki tudom venni a m�sik kocsiban �l�k alakj�t, de t�ls�gosan s�t�t volt. F�nysz�r�juk megvil�g�totta Edwardot: m�g mindig maga el� meredt, de onnan, ahol �n �lltam, nem l�thattam, micsoda -  vagy kicsoda -  tartja fogva a pillant�s�t, amelyben furcs�n keveredett a tehetetlen harag �s a dac.
  Azt�n felp�rgette a motort, a kerekek f�lvis�tottak a nedves �ttesten. A Volvo m�sodpercek alatt elt�nt.
  -  Szia, Bella! - ki�ltotta egy ismer�s, m�ly hang a fekete aut� vol�nja fel�l.
  - Jacob, te vagy? - k�rdeztem. Ebben a pillanatban Charlie cirk�l�ja is befordult a sarkon, reflektorf�nye v�gigsiklott a m�sik kocsi utasain.
  Jacob m�r m�szott is kifel�, sz�les vigyor�t m�g a s�t�ts�gben is j�l l�ttam. Mellette egy j�val id�sebb f�rfi �lt, nagydarab ember, nem egyk�nnyen elfelejthet� arc� -  ez az arc t�lcsordult a tulajdon k�rvonalain, orc�i v�llig cs�ngtek, �s a r�zsz�n� b�rt olyan s�r�n bar�zd�lt�k a r�ncok, mint egy �reg b�rkab�tot. �s azok a meglep�en ismer�s szemek... Fekete szemek, melyek egyszerre l�tszanak fiatalnak �s v�ns�gesen v�nnek a sz�les j�romcsont felett... Jacob apja volt az, Billy Black... Azonnal megismertem, b�r m�r t�bb mint �t �ve l�ttam utolj�ra, �s a nev�re sem eml�keztem, amikor Charlie megeml�tette a meg�rkez�sem napj�n. Billy Black mozdulatlanul �lt, �n pedig t�tov�n r�mosolyogtam. A szeme kimeredt, mintha valami riaszt�t vagy f�lelmetest l�tott volna, az orrlyuka kit�gult. A mosoly lefagyott az arcomr�l.
  J�l mondta Edward: egy �jabb komplik�ci�.
  Billy m�g mindig engem figyelt, komoran, idegesen. Magamban felny�gtem. Billy t�nyleg ilyen k�nnyen felismerte Edwardot? �s t�nyleg hisz azokban a k�ptelen legend�kban, amelyeken a fia csak nevetett?
  A v�laszt vil�gosan kiolvashattam Billy szem�b�l. Igen. Igen, hisz benn�k.