5. V�RCSOPORT

  K�B�N, SZ�DELEGTEM BE AZ OSZT�LYBA. M�g azt sem vettem �szre, hogy az angol�ra m�r megkezd�d�tt.
  -  K�sz�nj�k, hogy megtisztel minket a jelenl�t�vel, Miss Swan! -  mondta Mr. Mason pik�rten.
  Elpirultam, �s a helyemre siettem.
  Csak az �ra v�g�n �bredtem r�, hogy Mike nem �lt mellettem a szokott hely�n. Bel�m nyilallt a b�ntudat. De az �ra v�g�n � is, Eric is az ajt�ban v�rt r�m, ahogy szoktak, s ebb�l arra k�vetkeztettem, hogy m�gsem k�vettem el megbocs�thatatlan b�nt. Mik�zben a menza fel� igyekezt�nk, Mike egyre jobb form�ba lend�lt: lelkesen magyar�zta, hogy az id�j�r�s-jelent�s j� id�t j�solt erre a h�tv�g�re. Az es� �tmenetileg kisebb sz�netet tart, �s �gy tal�n v�gre sort ker�thet�nk a tengerparti kir�ndul�sra. Megpr�b�ltam �gy tenni, mintha �r�ln�k, hogy kiss� k�rp�toljam a tegnapi csal�d�s�rt. Nem ment k�nnyen: ha esik, ha nem, legfeljebb t�z-egyn�h�ny fok lesz, az is csak akkor, ha szerencs�nk van...
  A d�lel�tt tov�bbi r�sz�ben csak k�d�sen �rz�keltem a k�lvil�got. El se tudtam hinni, hogy Edward t�nyleg azt mondta, amit mondott, �s t�nyleg �gy n�zett r�m, nemcsak k�pzeltem az eg�szet. Tal�n csak v�gy�lom, �rz�ki csal�d�s. Ez sokkal val�sz�n�bbnek t�nt, mint az, hogy �n csakugyan �rdeklem Edwardot.
  �gy azt�n t�relmetlen�l, de szorongva mentem Jessic�val a menz�ra. L�tni akartam Edwardot. Melyik �nje kerekedett fel�l? A hideg �s k�z�ny�s, amilyennek az elm�lt n�h�ny h�tben megismertem? Vagy valami csoda folyt�n csakugyan elhangzott mindaz ma d�lel�tt, amit hallani v�ltem? Jessica egyfolyt�ban a b�li terveir�l locsogott - Lauren �s Angela t�nyleg megh�vt�k a m�sik k�t fi�t, �s �gy tervezt�k, mindny�jan egy�tt mennek -, �s �szre se vette, hogy egy�ltal�n nem figyelek r�.
  Egyenesen arra a bizonyos asztalra n�ztem, �s nyomban hatalmas csal�d�s �rt. A m�sik n�gy ott volt, de Edward nem. Hazament? Sajg� sz�vvel �lltam be a m�g mindig csacsog� Jessica m�g� a sorba. Elment az �tv�gyam -  nem is k�rtem semmit, csak egy �veg limon�d�t. Mind�ssze arra v�gytam, hogy le�lhessek egy kicsit duzzogni.
  -  Edward Cullen megint t�ged b�mul! -  hallottam Jessica hangj�t. Az eml�tett n�v porr� z�zta sz�rakozotts�gom fal�t. -  K�v�ncsi vagyok, ma mi�rt �l egyed�l...
  F�lkaptam a fejemet. K�vettem Jessica pillant�s�t. Edward csib�szesen vigyorogva b�mult r�m egy �res asztal mell�l - j� messze att�l, ahol �ltal�ban �lni szokott. Mutat�ujj�val h�vogat�an intett, s amikor hitedenkedve meredtem r�, r�m kacsintott.
  -  Ez neked sz�l? -  Jessica �gy megh�kkent, hogy az m�r szinte s�rt� volt.
  -  Tal�n nem tudta megcsin�lni a biol�gia h�zij�t -  mormoltam, hogy m�gis mondjak valamit. -  �hm, azt hiszem, jobb lesz, ha megk�rdem, mit akar.
  A h�tamban �reztem Jessica tekintet�t, mik�zben �tv�gtam az eb�dl�n.
  Edward asztal�n�l t�tov�n meg�lltam az �v�vel szemk�zti sz�k m�g�tt.
  -  Nem �ln�l ma �t hozz�m? -  k�rdezte mosolyogva. G�piesen le�ltem, �s k�zben gyanakodva figyeltem. M�g mindig mosolygott. Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gy�ny�r�, h�s-v�r ember legyen. Att�l f�ltem, mindj�rt elt�nik egy f�stfelh�ben, �n pedig fel�bredek.
  �gy l�ttam, arra v�r, hogy mondjak valamit.
  -  Igaz�n nem mindennapi aj�nlat - v�g�l ennyit siker�lt kiny�gn�m.
  -  H�t... -  Elhallgatott egy pillanatra, azt�n a k�vetkez� szavakat egy szuszra hadarta el. - �gy d�nt�ttem, ha m�r �gyis pokolra jutok, legal�bb legyen mi�rt!
  V�rtam egy kicsit, h�tha mond m�g valamit, mert ebb�l egy kukkot sem �rtettem. Teltek a m�sodpercek.
  -  Tudod, fogalmam sincs, mir�l besz�lsz! - mutattam r� v�g�l.
  -  Tudom. -  �jra elmosolyodott, azt�n m�sra terelte a sz�t. - Azt hiszem, a bar�taid haragszanak r�m, ami�rt elraboltalak!
  -  T�l�lik -  feleltem, de az�rt �reztem a h�tamba f�r�d� pillant�sokat.
  -  �s lehet, hogy nem is adlak vissza - a szeme gonoszul megvillant. Nagyot nyeltem.
  -  Mintha agg�dn�l! - nevetett.
  -  Nem - feleltem, de nevets�ges m�don elcsuklott a hangom. - Csak meglep�dtem... tulajdonk�ppen minek k�sz�nhetem ezt az eg�szet?
  -  M�r mondtam... Belef�radtam, hogy megpr�b�ljam t�vol tartani magam t�led. �gyhogy f�ladtam. - M�g mindig mosolygott, de okkers�rga szeme komoly volt.
  -  F�ladtad? - ism�teltem �sszezavarodva.
  -  Igen. F�ladtam, hogy megpr�b�ljak rendesen viselkedni. Most egyszer�en azt teszem, amihez kedvem van, �s ut�nam az �z�nv�z! -  A mosolya elhalv�nyodott, mik�zben besz�lt, �s a hangja megkem�nyedett.
  -  Bocs, de lemaradtam...
  �jra megjelent az arc�n az a l�legzetel�ll�t�, csib�sz mosoly.
  -  Mindig t�l sokat mondok, amikor veled besz�lek. Ez is r�sze a probl�m�nak.
  -  Emiatt k�r agg�dnod, egy kukkot sem �rtek bel�le - mondtam fanyarul.
  -  Erre sz�m�tok is.
  -  Sz�val tiszt�zzuk, most akkor bar�tok vagyunk vagy...?
  -  Bar�tok... - hangja k�tked�, nan�.
  -  Vagy nem -  morogtam. Elvigyorodott.
  -  H�t, �ppens�ggel megpr�b�lhatjuk. De figyelmeztetlek, hogy nem vagyok megfelel� bar�t a sz�modra! -  Mosolygott, de az�rt �reztem, hogy a figyelmeztet�s komoly.
  - Ezt m�r sokszor elmondtad. - Igyekeztem k�z�mb�s hangot Meg�tni �s nem venni tudom�st a gyomrom remeg�s�r�l.
  - Igen, mert nem hallgatsz r�m. M�g mindig nem hiszel nekem, pedig ha lenne eszed, elker�ln�l.
  -  Azt hiszem, m�r el�g vil�gosan �rt�semre adtad, mi a v�lem�nyed a szellemi k�pess�geimr�l! - puffogtam.
  Edward bocs�natk�r�en mosolygott.
  -  Nos, ameddig nem... sz�val nem j�n meg az eszem, megpr�b�lunk bar�tok lenni? -  k�s�reltem meg �sszefoglalni zavarba ejt� besz�lget�s�nk l�nyeg�t.
  -  H�t, ez �gy el�g j�l hangzik.
  A limon�d�s �veget szorongat� kezemet tanulm�nyoztam, mert fogalmam sem volt, hogy most mit csin�ljak.
  -  Mire gondolsz? - k�rdezte k�v�ncsian.
  F�ln�ztem a s�t�tarany szemp�rba, �sszezavarodtam, �s mint rendesen, kikottyantottam az igazs�got.
  -  Megpr�b�lok r�j�nni, hogy mi vagy te igaz�b�l. �sszeszor�totta az �llkapcs�t, de n�mi er�fesz�t�ssel siker�lt tov�bb mosolyognia.
  -  �s mire jutott�l? - k�rdezte foghegyr�l.
  -  H�t nem sokra -  ismertem be. Felnevetett.
  -  �s mire tippelsz?
  Elpirultam. Az elm�lt h�nap sor�n P�kember �s Batman k�z�tt ingadoztam. Ezt azt�n v�gk�pp nem vallhatom be.
  -  H�t nem mondod meg? -  k�rdezte f�lrebillentett fejjel �s d�bbenetesen cs�b�t� mosollyal.
  Megr�ztam a fejemet.
  -  Nem lehet. Sz�gyellem.
  -  H�t ez igaz�n bosszant�, tudod? -  panaszkodott.
  -  Nem, nem tudom! -  v�gtam k�zbe d�h�sen. - El sem tudom k�pzelni, mi�rt lenne bosszant�, ha valaki nem akarja megmondani neked, mire gondol... Pl�ne azok ut�n, hogy az illet� �lland�an rejt�lyes kis megjegyz�seket kap, amelyek mintha direkt arra lenn�nek kital�lva, hogy ne tudjon aludni miattuk, �s eg�sz �jszaka azon agyaljon, hogy vajon mit is jelentenek... Ugyan m�r, mi lehet ebben bosszant�?
  Kedves kis grimasszal felelt.
  -  Vagy az -  folytattam, szabad foly�st engedve minden felgy�lemlett m�rgemnek -, ha a sz�ban forg� alak eg�sz sor k�ptelen dolgot m�vel. P�ld�ul egyik nap megmenti az �letedet, tot�lisan k�ptelen k�r�lm�nyek k�z�tt, azt�n m�snap �gy b�nik veled, mint egy lepr�ssal, �s semmit nem hajland� megmagyar�zni, pedig meg�g�rte! Mindebben, ugye, nincs semmi bosszant�?
  -  Te azt�n k�nnyen f�lkapod a vizet, igaz?
  -  Nem, csak nem szeretem a kett�s m�rc�t! Mosolytalanul meredt�nk egym�sra. �tn�zett a v�llam f�l�tt, azt�n elvigyorodott.
  -  Most mi van?
  -  A bar�tod azt hiszi, hogy zaklatlak, �s most azt latolgatja, k�zbe merjen-e avatkozni.
  -  Nem tudom, kir�l besz�lsz - mondtam fagyosan. - De k�l�nben is biztosan t�vedsz.
  -  Nem t�vedek. Mondtam m�r, hogy a legt�bb emberen k�nny� �tl�tni.
  -  Kiv�ve persze engem.
  -  Igen, kiv�ve t�ged. -  Hirtelen megv�ltozott a hangulata, t�prengve n�zett r�m. -  K�v�ncsi lenn�k, vajon mi�rt...
  Olyan �that� tekintettel f�rk�szte az arcomat, hogy el kellett ford�tanom a fejemet. Megpr�b�ltam ink�bb arra �sszepontos�tani, hogy baj n�lk�l lecsavarjam a limon�d�s �veg kupakj�t. Ittam egy kortyot, �s az asztalt b�multam, de nem l�ttam semmit.
  -  Nem vagy �hes? - k�rdezte sz�rakozottan.
  -  Nem. -  Nem volt kedvem k�z�lni vele, hogy �gy is kismilli� lepke verdes a gyomromban. -  Na �s te? -  b�ktem az �res asztalra.
  -   Nem, �n sem vagyok �hes! -  Nem tudtam mire v�lni, hogy mag�ban mintha valami viccen mulatna, amit csak � �rt.
  -  Megk�rhetlek valamire? -  k�rdeztem pillanatnyi haboz�s ut�n. Hirtelen �ber lett az arca.
  -  Az att�l f�gg, mit szeretn�l.
  -  Nem nagy dolog -  nyugtattam meg. V�rta, gyanakodva, de k�v�ncsian.
  -  Csak annyit... Ha majd legk�zelebb megint �gy d�ntesz, hogy a saj�t �rdekemben kereszt�ln�zel rajtam, voln�l sz�ves el�re figyelmeztetni?! Csak hogy fel legyek r� k�sz�lve! - A limon�d�s �veg nyak�n k�r�ztem a mutat�ujjammal.
  -  Ez jogos k�v�ns�g. - Amikor f�ln�ztem, l�ttam, hogy alig b�rja visszatartani a nevet�s�t.
  -  K�sz.
  -  Akkor cser�be te is v�laszolsz egy k�rd�semre?
  -  De csak egyre.
  -  Mire tippelt�l? Legal�bb az egyiket �ruld el! - Hajjaj.
  -  Nem, azt nem!
  -  Meg�g�rted, hogy egy k�rd�sre v�laszolsz, �s nem szabt�l felt�teleket -  eml�keztetett.
  -  Te is megszegted az �g�retedet - v�gtam vissza.
  -  Csak egyetlen tippet... �g�rem, nem nevetlek ki!
  -  Dehogyisnem! -  Ebben eg�szen biztos voltam. Leeresztette a szemh�j�t �s azt�n kilesett r�m a hossz�, fekete pill�in kereszt�l, aranys�rga szeme szinte perzselt.
  - K�rlek! - lehelte, �s fel�m hajolt.
  Az agyamb�l hirtelen minden gondolat elt�nt. Szent �g, ezt meg hogy csin�lta?
  - Ehm, mi van? - sz�delegtem.
  - K�rlek, �ruld el! Csak egyeden icipici tippet mondj! - A tekintete m�g mindig az arcomon �gett.
  - Eh, na j�, h�t p�ld�ul megmart egy radioakt�v p�k... ?  Lehet, hogy hipnotiz�lni is tud? Vagy csak �n vagyok rem�nytelen�l befoly�solhat�?
  - Ez nem valami eredeti! -  cs�fol�dott.
  - Sajn�lom, ennyi telt t�lem! -  felh�ztam az orrom.
  - M�g csak a k�zel�ben sem j�rsz! ? ugratott.
  - Semmi p�k?
  - Semmi.
  - �s semmi radioaktivit�s?
  - Semmi.
  - Puff neki! -  s�hajtottam.
  - S�t kriptonittal sem lehet �rtani nekem - kuncogott.
  - Azt �g�rted, nem nevetsz ki, nem eml�kszel? - Megpr�b�lt komoly k�pet v�gni.
  - El�bb-ut�bb �gyis r�j�v�k! -  figyelmeztettem. - Jobban �r�ln�k, ha meg se pr�b�ln�d! -  �jra elkomolyodott. - Mert...?
  - Mi van, ha nem szuperh�s vagyok? Mi van akkor, ha �n vagyok a rossz fi�? -  Incselkedett, de a szeme nem mosolygott.
  -  Oh! - hirtelen mintha kezdett volna �ssze�llni a k�p. - �rtem.
  - T�nyleg? - Elkomorodott, mintha att�l f�lne, hogy t�l sokat �rult el.
  -  Vesz�lyes vagy? - tal�lgattam, �s a sz�vem hevesebben kezdett verni, mert �szt�n�sen r�hib�ztam az igazs�gra. Edward csakugyan veszedelmes. Ezt pr�b�lta elej�t�l kezdve a tudtomra adni.
  Pillant�sa megfejthetetlen �rzelemmel telt meg.
  -  De nem gonosz - suttogtam a fejemet r�zva. -  Nem, azt nem tudom elhinni, hogy gonosz lenn�l.
  -  T�vedsz! -  mondta olyan halkan, hogy alig �rtettem. Elcs�rta a limon�d�s �veg kupakj�t, �s ide-oda g�rgette az ujjai k�z�tt. Azon t�prengtem, vajon mi�rt nem f�lek t�le. Komolyan gondolta, amit mondott ?  efel�l nem volt semmi k�ts�gem. De �n mind�ssze enyhe szorong�st �reztem, �s legf�k�ppen elragadtatott izgalmat. De h�t mindig is ezt �reztem, ha a k�zel�ben voltam.
  Sok�ig hallgattunk: v�g�l arra riadtunk fel, hogy a menza m�r csaknem teljesen ki�r�lt. Talpra sz�kkentem.
  -  Elk�s�nk!
  -  �n ma nem megyek �r�ra -  mondta, �s olyan gyorsan p�rgette a kupakot, hogy csak egy cs�kot l�ttam bel�le.
  -  Mi�rt nem?
  - J�t tesz az eg�szs�gnek, ha n�ha iskol�t ker�l az ember! -  Mosolygott, de m�g mindig gondterhelt volt.
  -  H�t �n megyek! -  mondtam. Gy�va kukac vagyok, nem mertem megkock�ztatni, hogy l�g�son �rnek.
  Edward m�g mindig a r�gt�nz�tt j�t�kszerrel babr�lt.
  -  H�t akkor majd k�s�bb tal�lkozunk...
  Haboztam, mentem is, maradtam is volna, azt�n megsz�lalt a cseng�, �n pedig az ajt� fel� l�dultam -  a k�sz�br�l m�g visszan�ztem, de Edward t�nyleg nem moccant.
  Mik�zben az oszt�lyterem fel� rohantam, agyam gyorsabban p�rg�tt, mint Edward ujjai k�zt a limon�d�s �veg kupakja. N�h�ny tal�ny megold�dni l�tszott, de megannyi �j keletkezett... De legal�bb az es� el�llt.
  Szerencs�mre Mr. Banner m�g nem volt benn az oszt�lyban, amikor oda�rtem. Gyorsan letelepedtem a helyemre, mik�zben Mike is, Angela is engem b�mult. Mike durc�s k�pet v�gott, Angela meglepettnek �s kiss� r�m�ltnek t�nt.
  Azt�n bej�tt Mr. Banner �s csendre intette az oszt�lyt. A karj�ban h�rom kartondobozt egyens�lyozott. Lerakta �ket Mike el�, �s megk�rte, hogy a tartalmukat ossza sz�t a t�bbiek k�z�tt.
  -   Ok�, emberek, most sz�pen mindenki vesz ezekb�l a dobozokb�l! ? mondta, k�zben el�h�zott egy p�r gumikeszty�t a k�penyzseb�b�l, �s f�lvette. A keszty� sz�ra v�szj�sl�an �les hangon csattant a csukl�j�n. ?  Az els�ben van az indik�torlap! -  folytatta, �s kiemelt egy feh�r lapot, amelyre n�gy n�gysz�get nyomtattak, �s f�lmutatta. - A m�sodikban a n�gy�g� applik�tor... -  mondta, azzal feltartott valamit, ami legink�bb egy er�sen fogh�jas nyeles f�s�re eml�keztetett. -  A harmadikban pedig steril mini-szike! Feltartott egy kis k�k m�anyag zacsk�t, �s felt�pte. - Ebb�l a t�vols�gb�l ugyan nem lehetett l�tni az �l�t, de az�rt a gyomrom megr�ndult.
  -   Mindj�rt k�rbej�rok egy cs�p�gtet�vel, hogy el�k�sz�tsem a lapokat, teh�t senki ne kezdje el addig, am�g oda nem �rtem hozz�! - Megint Mike asztal�t�l indult el, gondosan cs�ppentett egy-egy v�zcseppet a n�gy n�gyzet mindegyik�be. -  Azt�n arra k�rek mindenkit, hogy �vatosan sz�rja meg az ujj�t! -  Megragadta Mike kez�t, �s a szike hegyes �l�vel megv�gta Mike k�z�ps� ujj�nak begy�t. Jaj, ne... A homlokom nyirkos lett az izzads�gt�l.
  -  Cseppents�nk egy-egy csepp v�rt az applik�tor mind a n�gy �g�ra! -  Be is mutatta, megszor�totta Mike ujj�t, m�g csak a v�r ki nem serkent. G�rcs�sen nyeltem, h�nyingerem t�madt.
  - Azt�n �rints�k hozz� az indik�torlaphoz! -  fejezte be, �s magasba tartotta a cs�p�g�, v�r�s lapot, hogy mindny�jan l�ssuk. Lehunytam a szemem, pr�b�ltam koncentr�lni, de �gy z�gott a f�lem, hogy alig hallottam.
  - J�v� h�t v�g�n a V�r�skereszt Port Angelesbe v�rja az �nk�ntes v�rad�kat, �gyhogy gondoltam, tal�n j� lenne, ha mindenki tiszt�ban lenne a saj�t v�rcsoportj�val! -  Szeml�tom�st nagyon b�szke volt mag�ra. ? Aki m�g nem t�lt�tte be a tizennyolcat, annak sz�l�i enged�ly is kell... az �r�asztalomban van n�h�ny nyomtatv�ny.
  Mr. Banner tov�bb k�r�z�tt a cs�p�gtet�j�vel. �n meg a h�v�s, fekete asztallaphoz sim�tottam az arcomat, �s igyekeztem nem el�julni. K�r�l�ttem mindenhonnan panaszos ny�sz�rg�sek, vis�t�sok �s kuncog�sok �rv�nylettek, ahogy az oszt�lyt�rsaim az ujj�kba sz�rtak. Igyekeztem m�lyeket l�legezni.
  - Bella, j�l vagy? -  k�rdezte Mr. Banner. A hangja eg�szen k�zelr�l, a tark�m fel�l j�tt, �s r�m�ltnek hangzott.
  - �n m�r tudom a v�rcsoportomat, Mr. Banner ?  ny�gtem elhal� hangon. A fejemet sem mertem felemelni.
  - Rosszul vagy?
  -  Igen, tan�r �r! - motyogtam, �s l�lekben �tkoztam magam, ami�rt nem l�gtam el a mai �r�t, pedig alkalmam lett volna r�.
  - Elk�s�rn� valaki Bell�t a gyeng�lked�be? - k�rdezte Mr. Banner. F�l se kellett n�znem, an�lk�l is tudtam, hogy Mike lesz a jelentkez�.
  - El tudsz menni od�ig a saj�t l�badon? -  k�rdezte Mr. Banner.
  - Igen - suttogtam. Csak innen jussak ki, azt�n ak�r n�gyk�zl�b is elm�szok od�ig.
  Mike nagyon lelkesnek t�nt, ahogy �tfogta a derekamat, �s a karomat f�lr�ngatta a v�ll�ra, �n pedig teljes s�lyommal r�nehezedtem.
  Mike �vatosan �tt�mogatott az iskolaudvaron. Amikor befordultunk a menza sark�n�l, ahol m�r nem l�thatott minket Mr. Banner, meg�lltam.
  - Hadd �ljek le egy pillanatra, j�? -  k�rtem. Le�ltetett a j�rdaszeg�lyre.
  -   �s ki ne vedd a v�res kezed a zsebedb�l! -  figyelmeztettem. M�g mindig sz�d�ltem. Oldalra d�ltem, homlokomat a j�rda fagyos, nyirkos betonj�hoz szor�tottam, �s lehunytam a szemem. Ez mintha seg�tett volna egy kicsit.
  - Te j� �g, eg�szen z�ld vagy, Bella! - idegeskedett Mike.
  - Bella! -  ki�ltott egy m�sik hang t�volabbr�l.
  Jaj, nem! Istenem, add, hogy csak k�pzel�djek, hogy m�r megint az � hangj�t hallom!
  -  Mi baja? Megsebes�lt? - Edward aggodalmas hangja egyre k�zelebbr�l hallatszott. Nem, m�gsem k�pzel�dtem. Szorosan lehunytam a szemem, �s teljes sz�vemb�l r�m�ltem, hogy most mindj�rt meghalok. Vagy legal�bbis, hogy nem h�nyom el magam.
  Mike feszengett.
  -  Azt hiszem, el�jult. Nem tudom, mi t�rt�nhetett, hiszen m�g meg se sz�rta az ujj�t.
  -   Bella! -  Edward hangja most k�zvetlen k�zelr�l csengett. - Hallasz engem?
  -  Nem! -  ny�sz�r�gtem. - T�nj innen! Edward elnevette mag�t.
  - A gyeng�lked�be kell k�s�rnem -  mondta Mike v�dekez� hangon -, de nem akart tov�bbj�nni.
  -  Majd �n odaviszem - jelentette ki Edward. Hallottam a hangj�n, hogy m�g mindig mosolyog. - Te visszamehetsz az oszt�lyba.
  -  Nem! -  tiltakozott Mike. -  �nr�m b�zt�k!
  Hirtelen elt�nt al�lam a j�rda. Meglepet�semben felpattant a szemem. Edward olyan k�nnyed�n kapott a karj�ba, mintha �t kil� lettem volna, nem pedig �tven�t.
  -  Tegy�l le! -  K�rlek, Istenem, ne engedd, hogy leh�nyjam! M�g jav�ban tiltakoztam, amikor Edward m�r elindult velem.
  -  H�! -  kiab�lt ut�nunk Mike. M�ris vagy t�z l�p�ssel lemaradt m�g�tt�nk.
  Edward �gyet sem vetett r�.
  -  R�mesen n�zel ki! -  k�z�lte vigyorogva.
  -  Azonnal tegy�l le! - nyafogtam. A karja k�zti ringat�z�s nem sokat jav�tott a helyzetemen. Eltartott mag�t�l, mik�zben a teljes s�lyom a karj�ra nehezedett, de szeml�tom�st meg se kottyant neki.
  -  Sz�val el�julsz, ha v�rt l�tsz? - Ez szemmel l�that�lag mulattatta. Nem feleltem. Szorosra z�rt szemmel �s sz�jjal k�zd�ttem a
  h�nyinger ellen.
  -  �s m�g csak nem is a saj�t v�red volt az! -  folytatta. �gy l�ttam, kit�n�en sz�rakozik.
  Nem tudom, mik�nt nyitotta ki az ajt�t, mik�zben engem cipelt, de hirtelen meleg lett k�r�l�ttem, ebb�l tudtam, hogy benn vagyunk az �p�letben.
  -  Te j� �g! -  szisszent fel egy n�i hang.
  -  El�jult a biol�gia�r�n! -  magyar�zta Edward.
  Kinyitottam a szemem. Edward �les l�ptekkel �tv�gott a tanulm�nyi irod�n a gyeng�lked� fel�. Ms. Cope, a v�r�s haj� titk�rn� loholt el�tte, hogy kinyissa neki az ajt�t. A nagymama kor� �pol�n� d�bbenten n�zett f�l a k�nyv�b�l, amikor Edward nagy lend�lettel bel�pett velem a helyis�gbe, majd gy�ng�den lefektetett a zizeg� pap�rral leter�tett m�b�r vizsg�l�asztalra. Azt�n f�lre�llt a fal mell�, amilyen t�volra csak tehette abban a sz�k szob�ban. A szeme ragyogott.
  -  Csak el�jult - nyugtatta meg a riadt �pol�n�t. - V�rcsoport meghat�roz�st v�geztek biol�gia�r�n.
  Az �pol�n� b�lcsen b�logatott.
  - Igen, olyankor mindig itt k�tnek ki egyp�ran! Edward elfojtott egy mosolyt.
  - Csak fek�dj nyugodtan egy percig, dr�g�m, mindj�rt elm�lik!
  - Tudom - s�hajtottam. A h�nyingerem m�ris csillapulni kezdett.
  - Gyakran el�fordul ez veled? -  k�rdezte az �pol�n�.
  - N�ha - ismertem be. Edward k�h�g�tt, hogy nevet�s�t leplezze.
  -  Nyugodtan visszamehet az oszt�lyba, fiatalember -  mondta neki az �pol�n�
  -  Bell�val kell maradnom! - k�z�lte Edward olyan hat�rozott magabiztoss�ggal, hogy a n�v�r ink�bb s�rtetten �sszepr�selte az ajk�t, de nem vitatkozott vele.
  - Megyek, ker�tek egy kis jeget a homlokodra ?  fordult hozz�m, azzal kisietett a szob�b�l.
  - Igazad volt - ny�sz�r�gtem csukott szemmel.
  - �ltal�ban igazam szokott lenni... de most �ppen miben is?
  - Az iskolaker�l�s j�t tesz az eg�szs�gnek! ? leheltem, �s k�zben igyekeztem egyenletesen l�legezni.
  - Az el�bb alaposan megijesztett�l. -  �gy mondta, mint aki valami sz�gyenletes gy�nges�get vall be. -  Azt hittem, Mike Newton a holttestedet vonszolja, hogy el�ssa az erd�ben.
  - Ha-ha. - Szemem m�g mindig csukva, de percr�l percre jobban �reztem magam.
  -  �szint�n sz�lva, l�ttam m�r hull�t, amelyik jobb sz�nben volt, mint te. M�r agg�dtam, hogy nekem kell majd megbosszulnom a hal�lodat!
  -  Szeg�ny Mike! Milyen d�h�s lehet...
  -  Ut�l engem, mint a b�nt! -  k�z�lte Edward der�sen.
  -  Ezt nem tudhatod! -  ellenkeztem, de azt�n hirtelen �tvillant az agyamon, hogy de igen, tal�n m�gis biztosan tudja.
  -  L�ttam az arc�n... nem volt neh�z leolvasni r�la.
  -  De hogyan vett�l �szre? Azt hittem, �ppen l�gsz az iskol�b�l! -  Most m�r csaknem teljesen j�l voltam, b�r az �melyg�s biztosan hamarabb elm�lt volna, ha eszem valamit eb�dre. M�sfel�l tal�n m�giscsak jobb, hogy �res volt a gyomrom...
  -  Az aut�mban �ltem, �s egy CD-t hallgattam. - Micsoda norm�lis, h�tk�znapi v�lasz! Eg�szen meglepett.
  Ny�lt az ajt�, a n�v�r igyekezett befel�, jeges borogat�ssal a kez�ben.
  -  Tess�k, dr�g�m! -  t�st�nkedett, �s a homlokomra tette a borogat�st. - M�ris jobban n�zel ki -  tette hozz�.
  -   Azt hiszem, m�r j�l vagyok. -  Fel�ltem. A f�lem egy kicsit z�gott m�g, de m�r nem forgott velem a vil�g. A mentaz�ld fal is ott maradt a hely�n, ahogy az rendes falhoz illik.
  L�ttam az �pol�n� arc�n, mindj�rt r�m sz�l, hogy fek�djek vissza, de ekkor kiny�lt az ajt�, �s Ms. Cope dugta be a fej�t.
  -  Van egy �jabb p�ciens�nk! - sz�lt be.
  Lesz�kkentem a priccsr�l, hogy szabadd� tegyem a k�vetkez� gyeng�lked� sz�m�ra.
  -  Tess�k! Nekem m�r nincs r� sz�ks�gem! -  mondtam, �s odany�jtottam a borogat�st az �pol�n�nek.
  A k�vetkez� pillanatban Mike botork�lt be az ajt�n a hal�ls�padt Lee Stephenset t�mogatva, aki szint�n vel�nk j�rt biol�gi�ra. Edwarddal a falhoz lapultunk, hogy helyet adjunk nekik.
  - Jaj, ne! - mormolta Edward. -  Eredj ki az irod�ba, Bella!
  Megh�kkenve n�ztem r�.
  ? B�zz�l bennem, nyom�s kifel�!
  Elkaptam az ajt�t, miel�tt becsuk�dott volna, �s kislisszoltam. �reztem, hogy Edward ott van szorosan m�g�ttem.
  - Nah�t, te hallgatt�l r�m! -  mondta leny�g�zve.
  - Igen, mert meg�reztem a v�r szag�t - mondtam fintorogva. Lee, �gy l�tszik, nem m�sok v�r�nek l�tv�ny�t�l lett rosszul, mint �n.
  -  Senki nem �rzi a v�r szag�t! -  tromfolt le Edward.
  - De �n igen. �s rosszul leszek t�le. Olyan szaga van, mint a rozsd�nak... meg a s�nak.
  Szem�b�l megint nem tudtam kiolvasni semmit.
  - Most mi van? - k�rdeztem.
  - Semmi.
  Ekkor Mike is kil�pett ut�nunk az ajt�n. A pillant�sa ide-oda j�rt k�ztem �s Edward k�z�tt. Ahogy Edwardra n�zett, az a napn�l vil�gosabban el�rulta: semmi t�ved�s, t�nyleg ut�lja. Azt�n savany� k�ppel hozz�m fordult.
  - M�r sokkal jobban n�zel ki!
  - Az�rt nehogy kivedd a kezed a zsebedb�l! -  figyelmeztettem �jra.
  - M�r nem v�rzik -  morogta. -  Visszaj�ssz az �r�ra?
  - Viccelsz? Azonnal fordulhatn�k is vissza!
  - Aha, ja, t�nyleg... Sz�val akkor j�ssz a h�tv�g�n? A tengerpartra? -  �jabb d�h�s pillant�st vetett Edwardra, aki ott �llt mozdulatlanul, mint egy szobor, a mindenf�l�vel telirakott pultnak t�maszkodva, �s elb�mult a semmibe.
  -  Persze, mondtam m�r, hogy sz�vesen -  feleltem olyan bar�ts�gosan, ahogy csak t�lem telt.
  -  Akkor az ap�m boltj�n�l tal�lkozunk, t�zkor! -  �jra Edward fel� pillantott, szeml�tom�st azon t�prengett, nem �rult-e el t�l sokat. Eg�sz viselked�s�b�l s�t�tt, hogy Edwardra nem vonatkozik a megh�v�s.
  -  Ott leszek! -  �g�rtem.
  -  Akkor tesin tal�lkozunk! -  intett, �s t�tov�zva elindult az ajt� fel�.
  -  Viszl�t! - feleltem. M�g egyszer r�m n�zett, kerek arc�ra ki�lt a csal�d�s, azt�n elkullogott. Megsajn�ltam. Magamat is, tekintve, hogy r�videsen �jra n�zhetem azt a fancsali k�p�t... m�ghozz� a tornateremben!
  -  �risten! Torna�r�m lesz! - jajdultam fel.
  -  Ezt b�zd csak r�m! - �szre sem vettem, mikor l�pett hozz�m Edward, de most k�zvetlen�l a f�lembe suttogta: - Csak �lj le, �s igyekezz min�l s�padtabbnak l�tszani!
  Ez igaz�n nem esett nehezemre: am�gy is s�padt vagyok, az el�bbi rosszull�tem ut�n pedig m�g kiss� f�nylett is az arcom a ver�t�kt�l. Le�ltem az egyik nyikorg�s, �sszecsukhat� sz�kbe, nekid�nt�ttem a fejem a falnak, �s lehunytam a szemem.-  Az ilyen rosszull�tek mindig kimer�tenek.
  Edward halkan odasz�lt a pult m�g�tt �l� n�nek.
  -  Ms. Cope!
  -  Igen?
  -  Bell�nak torna�r�ja lenne, de �gy l�tom, m�g nem j�tt teljesen rendbe. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha hazavinn�m. Tudna adni egy igazol�st? ?  Hangja ak�r a cseppentett m�z. El tudtam k�pzelni, hogy a pillant�sa milyen sz�vszaggat� lehet...
  - 106 —
  -  Neked is sz�ks�ged van igazol�sra, Edward? -  rebegte Ms. Cope. Ha � �gy beal�l Edward-r�l, akkor mit sz�ljak �n?
  - Nem, nekem Mr. Goff-fal lenne �r�m, de � nem ragaszkodik hozz�m.
  - Ok�, majd �n mindent elrendezek. Jobbul�st, Bella! ?  sz�lt oda nekem. Er�tlen�l b�lintottam, egy kicsit r� is j�tszottam a dologra.
  - Tudsz j�rni, vagy akarod, hogy megint a karjaimban vigyelek? ?  Most, hogy h�tat ford�tott a titk�rn�nek, Edward cs�fond�rosan n�zett r�m.
  - A saj�t l�bamon megyek.
  �vatosan fel�lltam, �s nem nyeklettem �ssze. Edward udvariasan kit�rta nekem az ajt�t, de a szeme kinevetett. Odakint �ppen permetezni kezdett a finom k�d. J� �rz�s volt - el�sz�r leltem �r�m�met az �gb�l folyamatosan hull� nedvess�gben -, lemosta arcomr�l a ragacsos izzads�got.
  - K�sz - mondtam, amikor Edward is kil�pett ut�nam. - Szinte meg�ri rosszul lenni, ha az ember ell�ghatja a torna�r�t.
  - B�rmikor csak egy szavadba ker�l. - Hunyorogva, n�zett az es�be.
  - J�ssz te is? �gy �rtem, szombaton. - Rem�ltem, hogy igent mond, b�r val�sz�n�tlennek t�nt. Nem �gy festett, mint aki felkerekedik �s bezs�fol�dik egy kocsiba a t�bbiekkel... Nem ebbe a vil�gba tartozott. Csak rem�nykedtem, h�tha m�gis elj�n, mert akkor r�gvest olthatatlan v�gyat �rezn�k a nyavaly�s kir�ndul�s ir�nt.
  - Hov� is mentek pontosan?
  - La Push-ba, a First Beach-re. -  Pr�b�ltam valamit leolvasni az arc�r�l. A szeme mintha hajsz�lnyival �ssz�bb sz�k�lt volna.
  Fanyarul elmosolyodott.
  - Nem hinn�m, hogy �n is meg lenn�k h�vva.
  F�ls�hajtottam.
  - Most h�vtalak meg!
  -  Jobb, ha mi ketten nem fesz�tj�k tov�bb a h�rt szeg�ny Mike-n�l ezen a h�ten! M�g a v�g�n elpattan! -  A szeme csillogott, sokkal jobban tetszett neki ez a gondolat, mint az illett volna.
  -  Kit �rdekel Mike? -  morogtam, �s k�zben az j�rt a fejemben, hogy azt mondta „mi ketten”. Ez meg nekem tetszett sokkal jobban, mint illett volna.
  M�r a parkol� k�zel�ben j�rtunk. Balra kanyarodtam a furgonomhoz, mire megragadta a dzsekimet, �s visszar�ntott.
  - M�gis, mit k�pzelsz? Hov� m�sz? - Edward felh�borodva szorongatta a kab�tom cs�csk�t.
  -  H�t haza!
  -  Tal�n nem hallottad, hogy meg�g�rtem, �ps�gben hazafuvarozlak? Azt hiszed, engedem, hogy vezess ebben az �llapotban?
  - k�rdezte m�g mindig m�ltatlankod� hangon.
  -  Mif�le �llapotban? �s mi lesz akkor az �n kocsimmal?
  -  Majd megk�rem Alice-t, hogy vigye el hozz�tok iskola ut�n!
  -   A saj�t kocsija fel� cib�lt a dzsekimn�l fogva. Musz�j volt k�vetnem, ha nem akartam hanyatt esni. B�r, akkor nyilv�n a f�ld�n vonszol od�ig.
  -  Eressz el! - nyiv�koltam, de r� se heder�tett. Oldalazva botork�ltam a nedves j�rd�n a Volvo j�ig. Akkor v�gre elengedett ?  �n pedig megbotlottam, �s lefejeltem az utas�l�s fel�li ajt�t.
  - Olyan er�szakos vagy! - morgol�dtam.
  -  Nyitva van -  k�z�lte �s be�lt a vol�n m�g�.
  - T�k�letesen alkalmas vagyok r�, hogy hazafuvarozzam saj�t magam! ?  Lec�vekeltem �s f�jtam m�rgemben. Az es� r�kezdett, s mivel nem h�ztam fel a kapucnit, a hajam nedvesen tapadt a h�tamra.
  Edward leengedte az automata ablakot, �s �thajolt az utas�l�sen.
  - Sz�llj be, Bella!
  Nem feleltem. Azt sz�molgattam magamban, mennyi es�lyem van r�, hogy eljussak a furgonomig, miel�tt elkapna. Nem sok, vallottam be magamnak.
  - �gyis visszar�ncig�ln�lak! - fenyegetett. Megsejtette, mit forgatok a fejemben.
  Amennyire az adott helyzet megengedte, pr�b�ltam meg�rizni a m�lt�s�gomat, mik�zben bem�sztam az aut�j�ba. Nemigen siker�lt ? �gy festettem, mint egy f�lig v�zbef�lt macska, a cip�m pedig cuppogott.
  ? Erre igaz�n semmi sz�ks�g! ?  k�z�ltem mereven.
  Nem is felelt. Kapcsolgatott valamit a m�szerfalon, f�lcsavarta a f�t�st �s lehalk�totta a zen�t. Kitolatott a parkol�b�l. El�sz�r �gy gondoltam, n�mas�gba burkol�zva duzzogni fogok, de amikor felismertem a zen�t, a k�v�ncsis�gom kerekedett fel�l.
  - Claire de Lune? -  k�rdeztem meglepetten.
  - Te ismered Debussyt? -  csod�lkozott � is.
  - Nem t�l j�l - vallottam be. - Any�m rengeteg klasszikus zen�t hallgat odahaza, de �n csak a kedvenceimet ismerem fel.
  -  Nekem is ez az egyik kedvencem. -  Gondolataiba mer�lve b�mult kifel� az es�be.
  �n meg hallgattam a zen�t, k�nyelmesen h�trad�lve a vil�gossz�rke b�r�l�sen. Hatalm�ba ker�tett az ismer�s, megnyugtat� dallam. Az es�f�gg�ny sz�rk�sz�ld foltokk� mosta �ssze az ablakon k�v�li vil�got. Edward nagyon gyorsan hajtott, de az aut� olyan egyenletesen siklott, hogy nem is �rz�keltem a sebess�get. Csak az t�nt fel, hogy a v�ros �gy suhant el mellett�nk, mint a vill�m.
  -  Milyen az �desany�d? - k�rdezte hirtelen Edward.
  -   Nagyon hasonl�tunk, csak � sokkal csinosabb -  mondtam. Edward k�rd�n f�lvonta a szem�ld�k�t. -  �n ink�bb Charlie-ra �t�k. Any�m sokkal k�nnyebben bar�tkozik, mint �n, �s b�trabb is. Viszont felel�tlen �s kiss� k�l�nc, ami pedig a f�z�si tudom�ny�t illeti, h�t az enyh�n sz�lva hull�mz�. De � a legjobb bar�tom. - Hirtelen elhallgattam. Att�l, hogy any�mr�l besz�ltem, elfogott a rosszkedv.
  -  H�ny �ves vagy, Bella? -  A hangja valami�rt t�relmetlen�l, inger�lten csengett, de hogy mi�rt, azt el se tudtam k�pzelni. Le�ll�totta az aut�t, �s �n r�d�bbentem, hogy m�ris Charlie h�za el� �rt�nk. Az es� most m�r szakadt, j�form�n nem is l�ttam a h�zat. Mintha aut�stul els�llyedt�nk volna valami foly�ban..,
  -  Tizenh�t - feleltem kiss� zavartan.
  -  T�bbnek l�tszol!
  Ezt olyan szemreh�ny�an mondta, hogy elnevettem magam.
  -  Min nevetsz? -  a hangja most megint csak k�v�ncsis�gr�l �rulkodott.
  -  Anyuk�m mindig azt mondja, �n harminc�t �vesnek sz�lettem, �s minden �vvel egyre k�z�pkor�bb leszek! - Felnevettem, azt�n s�hajtottam. -  H�t igen... valakinek feln�ttnek kellett lennie... -  Egy pillanatra elhallgattam, azt�n megjegyeztem: -  K�l�nben te sem �gy festesz, mint egy k�z�piskol�s!
  Grimaszt v�gott, �s m�sra terelte a sz�t.
  -  Sz�val, �desany�d feles�g�l ment ehhez a Philhez? Meglep�dtem, hogy eml�kszik a n�vre: csak egyszer eml�tettem
  neki, annak is van m�r vagy k�t h�napja. Beletelt n�h�ny m�sodpercbe, am�g felelni b�rtam.
  -   Any�m... tudod, � nagyon fiatal a kor�hoz k�pest. Azt hiszem, Phillel m�g fiatalabbnak �rzi mag�t. �s k�l�nben is, odavan �rte ? mondtam fejcs�v�lva. Sz�momra a rejt�ly, mit l�that any�m Philben.
  -  �s te nem helyesled? - k�rdezte.
  -  Mit sz�m�t az? - feleltem. - Azt szeretn�m, ha Anyu boldog lenne... �s ha neki Phil kell...
  -   Ez igaz�n nagylelk�... K�v�ncsi lenn�k... - folytatta elt�prengve.
  -  Mire?
  -  Vajon � is viszonozn� a nagylelk�s�gedet? Ak�rkit v�lasztasz is? -  k�rdezte hirtelen nagyon komolyan, �s kutatva n�zett a szemembe.
 -  A... azt hiszem - dadogtam. -  De v�gt�re is � a sz�l�, �n meg a gyerek. Ez az�rt egy kicsit m�s.
  -  Akkor lehet�leg ne legyen t�l riaszt� az illet�, igaz? -  ugratott. V�laszk�nt r�vigyorogtam.
  -  Az att�l f�gg, mit �rtesz riaszt�n? Olyasvalakit, aki egy csom� biztos�t�t�t visel az orr�ban, �s tele van tetk�val?
  -  Gondolom, ez is egy meghat�roz�s.
  -  Te hogy hat�rozn�d meg?
  De Edward elengedte f�le mellett a k�rd�st, ink�bb � k�v�ncsiskodott tov�bb:
  -   Mit gondolsz, �n tudn�k f�lelmetes lenni? -  F�lvonta egyik szem�ld�k�t, �s nagyon halv�nyan elmosolyodott.
  Egy pillanatig azon t�prengtem, az igazs�got vagy a hazugs�got fogadn�-e jobban. V�g�l kirukkoltam az igazs�ggal.
  -  Hmm... azt hiszem, tudn�l, ha akarn�l.
  -  �s most f�lsz t�lem? - Angyali sz�ps�g� arca hirtelen elkomolyodott.
  -  Nem! - v�gtam r�, de t�l gyorsan, mire elvigyorodott.
  -  Akkor most te is mes�lsz nekem a csal�dodr�l? -  igyekeztem m�sra terelni a sz�t. -  A te t�rt�neted biztosan sokkal �rdekesebb, mint az eny�m.
  Azonnal �jra �vatos lett.
  -  Mit akarsz tudni?
  -  Cullen�k �r�kbe fogadtak? -  k�rdeztem.
  -  Igen.
  -  �s mi t�rt�nt a sz�l�iddel? -  k�rdeztem pillanatnyi haboz�s ut�n.
  -  M�r r�gen meghaltak. -  A hangja t�rgyilagos volt.
  -  Sajn�lom -  motyogtam.
  -  Nem is igaz�n eml�kszem r�juk. Most m�r r�g�ta Carlisle �s Esme a sz�leim.
  -  �s szereted �ket. -  Ezt nem k�rdeztem, hanem �ll�tottam, annyira nyilv�nval� volt abb�l, ahogy besz�lt r�luk.
  -  Igen. -  Elmosolyodott. - N�luk jobb embert elk�pzelni sem tudn�k.
  -  Akkor szerencs�s vagy.
  -  Tudom.
  -  �s a testv�reid?
  A m�szerfalon l�v� �r�ra pillantott.
  -  A testv�reim, Jasperr�l �s Rosalie-r�l nem is besz�lve, nagyon m�rgesek lesznek, ha m�g sok�ig kell �csorogniuk az es�ben �nr�m v�rakozva.
  -   �h, sajn�lom, gondolom, menned kell! -  Sehogysem akar�dzott kisz�llnom a kocsib�l.
  -  Te is nyilv�n jobb szeretn�d, ha a furgonod hazaker�lne, miel�tt Swan rend�rf�n�k haza�r, hogy ne kelljen elmes�lned azt a kis biol�gia�r�n esett incidenst. - R�m kacsintott.
  -  Lefogadom, hogy m�r �gyis hallott r�la. Forksban nem lehet titkot tartani... -  Fels�hajtottam.
  Nevetett, de volt valami k�l�n�s a nevet�s�ben.
  -  �rezd j�l magad a tengerparton... remek id�t�k lesz a napoz�shoz! -  Kin�zett a szakad� es�be.
  -  Holnap nem j�ssz suliba?
  -  Nem. Emmettel kicsit el�bbre hozzuk a v�kendet.
  -  �s mit fogtok csin�lni? -  Egy bar�t ezt nyugodtan megk�rdezheti, h�t nem? Rem�ltem, hogy a hangomon nem �rz�dik t�ls�gosan a csal�d�s.
  -  S�torozni megy�nk a Kecskeszikla-vadrezerv�tumba, Rainiert�l kicsit d�lre.
  T�nyleg, jutott eszembe, Charlie is eml�tette, hogy Cullen�k gyakran mennek kempingezni.
  -  H�t akkor j� sz�rakoz�st! -  Igyekeztem lelkesnek hangzani, de nem hiszem, hogy siker�lt volna megt�vesztenem. A sz�ja sz�glet�ben mosoly bujk�lt.
  -  Megtenn�l nekem valamit ezen a h�tv�g�n? -  Szembefordult velem, egyenesen az arcomba n�zett, latba vetve �g� aranysz�n szem�nek minden var�zserej�t.
  Sut�n, szel�den b�lintottam.
  -  Ne s�rt�dj meg, de �gy l�tom, azok k�z� tartozol, akik �gy vonzz�k a szerencs�tlens�get, mint a m�gnes. Sz�val... ha egy m�d van r�, pr�b�lj meg nem belepottyanni az �ce�nba, �s lehet�leg ne ker�lj semminek a kereke al�, rendben? - vigyorgott egyenesen a k�pembe.
  Szel�ds�gem r�gvest semmiv� foszlott. D�h�s grimaszt v�gtam.
  -  Majd megl�tom, mit tehetek! - csattantam fel, �s kiugrottam az es�be. A kellet�n�l er�sebben v�gtam be magam m�g�tt az ajt�t.
  Amikor elhajtott, m�g mindig mosolygott.