3. JELENS�GEK

  AMIKOR M�SNAP REGGEL KINYITOTTAM A SZEMEM, valami szokatlannak t�nt.
  H�t persze, a f�ny! A szokott, felh�s napok z�ldessz�rke erdei f�nye, de valahogy tiszt�bb. Hirtelen r�j�ttem, mi�rt: nem burkol�zik s�r� k�dbe az ablakom.
  Kiugrottam az �gyb�l, kin�ztem, �s elsz�rnyedtem.
  Az udvart v�kony h�r�teg fedte, feh�rrel hintette be a furgonom tetej�t, �s feh�rbe bor�totta az orsz�gutat. De nem ez volt a legrosszabb. A tegnapi es� az �jszaka j�gg� fagyott - j�gburok bor�totta a f�k t�level�t, fantasztikus, k�pr�zatos mint�kat alkotva. A f�lhajt�b�l pedig �letvesz�lyes j�gcs�szda lett. Mi lesz ma velem, amikor sz�raz talajon is hajlamos vagyok hasra esni a tulajdon l�bamban? Lehet, hogy mindenkinek jobb, ha egyszer�en visszab�jok az �gyba...
  Mire le�rtem a f�ldszintre, Charlie m�r elment dolgozni. Charlie-val �lni sok szempontb�l olyan volt, mintha saj�t lak�som lenne, �s azon kaptam magam, hogy cs�ppet sem szenvedek a mag�nyt�l, ink�bb �lvezem az egyed�ll�t �r�meit.
  Gyorsan bekanalaztam egy t�l zabpelyhet, �s le�bl�tettem egy poh�r dobozos narancsl�vel. Boldog izgalom fogott el a gondolatra, hogy iskol�ba megyek, �s ez megr�m�tett. Pontosan tudtam, nem az dob fel, hogy csillap�thatom olthatatlan tud�sszomjamat, m�g csak nem is az, hogy viszontl�tom �jdons�lt bar�taimat. �szint�n sz�lva az�rt k�sz�l�dtem olyan �r�mmel az iskol�ba, mert l�thatom Edward Cullent. �s ez rettent� nagy butas�g t�lem!
  Azok ut�n, hogy tegnap annyi sz�gyenletes szam�rs�got �sszefecsegtem neki, jobban tenn�m, ha messzire elker�ln�m. R�ad�sul nem is b�ztam benne: vajon mi�rt hazudott a kontaktlencs�j�r�l? �s m�g mindig att�l rettegtem, hogy megint ellens�gesen m�reget majd, �s m�g mindig el�llt a l�legzetem, ha magam el� k�pzeltem t�k�letes arc�t. Tiszt�ban voltam vele, hogy eg�szen m�s k�r�kben forog, mint �n, �s hogy ezek a k�r�k nem �rintkeznek. Teh�t egy�ltal�n semmi okom r�, hogy alig v�rjam a mai tal�lkoz�st!
  Nagyon �ssze kellett szednem magam, hogy �p b�rrel lejussak a t�gl�kb�l kirakott, jeges felhajt�n. �gy is megcs�sztam, �s majdnem elv�g�dtam, amikor oda�rtem a kocsimhoz, de siker�lt megkapaszkodnom a visszapillant� t�k�rben, �s �gy meg�sztam az es�st. A nap val�s�gos lid�rcnyom�snak �g�rkezett.
  Vezet�s k�zben hol att�l rettegtem, hogy mindj�rt kit�r�m a nyakam, hol pedig Edward Cullen j�rt az eszemben. Hogy mindkett�t kiverjem a fejemb�l, megpr�b�ltam Mike-re �s Ericre gondolni, �s arra, hogy mennyire m�sk�nt viselkednek velem az itteni fi�k. Biztosra vettem, hogy pont ugyan�gy n�zek ki, mint Phoenixben. Tal�n az volt a magyar�zata, hogy a phoenixi fi�k ismertek a serd�l�korom kezdete �ta, �s m�g mindig �gy gondoltak r�m, mint id�tlen kamaszl�nyra. Az is lehet, hogy itt �jdons�gnak sz�m�tok, m�rpedig Forksr�l sok mindent lehet �ll�tani, de azt nem, hogy egym�st �rn�k az �jdons�gok. Itt tal�n kedvesnek tal�lj�k, hogy �gyeden, k�tball�bas vagyok, nem pedig sz�nalmasnak, �s amolyan bajba jutott le�nykak�nt kezelnek. B�rmi volt is az oka, engem sz�rnyen zavarba hozott, hogy Mike �gy j�n ut�nam, mint egy kiskutya, Eric pedig szeml�tom�st f�lt�keny r�. Lehet, hogy jobb lenne, ha tudom�st sem venn�nek r�lam.
  �gy l�ttam, a furgonomnak meg sem kottyan az utakat bor�t� j�gp�nc�l. De az�rt nagyon lassan hajtottam, nem szerettem volna romhalmazz� v�ltoztatni a f�utc�t.
  Amikor az iskol�n�l kisz�lltam, r�j�ttem, hogy mi�rt nem okozott probl�m�t a jeges �t. Ez�st csillan�sra lettem figyelmes, ez�rt a kocsi oldal�ba kapaszkodva a h�tulj�hoz cs�szk�ltam, �s szem�gyre vettem a kerekeket. V�kony ez�stl�ncok haladtak k�rbe egym�st keresztezve, cikcakkban a gumin. Charlie teh�t f�lkelt, Isten tudja, milyen kor�n, hogy f�lrakja a h�l�ncokat. A torkom hirtelen �sszeszorult. Nem szoktam hozz�, hogy vigy�zzanak r�m, �s Charlie cs�ndes gondoskod�sa v�ratlanul �rt.
  Ott �lltam a j�rg�ny h�ts� sark�n�l, igyekeztem lek�zdeni a h�l�ncok l�tv�ny�t�l r�m t�r� �rzelemhull�mot, amikor furcsa hangot hallottam.
  �les csikorg�st, ami pillanatr�l pillanatra hangosabb lett, m�r-m�r elviselhetetlen�l hangos. Ijedten n�ztem k�r�l.
  Egy csom� dolgot �szleltem egyszerre. Egy�ltal�n nem �gy, ahogy a  filmekben  szokott lenni,  amikor a  szerepl�  lass�tott felv�telen l�tja a dolgokat. S�t, a megugr� adrenalinszint hat�s�ra az agyam sokkal gyorsabban p�rg�tt, mint szokott, �s k�pes voltam egyidej�leg t�bb r�szletet felfogni.
  Edward Cullen n�gy aut�nyira �llt t�lem, �s hal�lra v�ltan meredt r�m. Csak az � arca v�lt ki tiszt�n a fel�m fordul� r�m�lt arcok tenger�b�l. De l�ttam valami m�st is, egy s�t�tk�k kisteheraut�t; �sszeakadt kerekekkel, sikong� f�kkel vadul p�rg�tt a parkol� jeg�n. Egyenesen a kocsim h�ts� sarka fel� sz�guldott, �n pedig ott �lltam a kett� k�z�tt. Annyi id�m sem volt, hogy behunyjam a szemem.
  M�g miel�tt hallottam volna a rettenetes csattan�st, amellyel a m�sik aut� nekiv�g�dott a s�rh�ny�mnak, valami kem�nyen nekem �tk�z�tt, de nem abb�l az ir�nyb�l, ahonn�t v�rtam. A fejem nagyot koppant a jeges betonon, �s �reztem, hogy valami er�s �s hideg a f�ldh�z lap�t. Ott fek�dtem a j�rd�n a barna kocsi m�g�tt, amelyik mellett leparkoltam. De enn�l t�bbet m�r nem volt id�m felfogni, mert a kisteheraut� m�g mindig fel�m cs�szott. Csikorogva v�g�dott a j�rg�nyom sark�nak, �s gellert kapva hatalmas, cs�szk�l� b�g�csigak�nt p�rg�tt. Egy m�sodperc �s letarol!
  Halk k�romkod�st hallottam �s r�d�bbentem, hogy nem vagyok egyed�l. Ezt a hangot ezer k�z�l is megismertem volna. K�t hossz�, feh�r k�z v�g�dott ki vill�msebesen el�m v�delmez�n: a teheraut� megr�zk�dott �s megtorpant, n�h�ny centim�ternyire az arcomt�l. Valamilyen csod�latos v�letlen folyt�n az a k�t nagy teny�r pontosan beleillett a teheraut� oldal�ban keletkezett horpad�sba.
  Azt�n azok a kezek �jra megmozdultak, oly gyorsan, hogy csak elmos�d�, feh�r cs�kot l�ttam bel�l�k. Az egyik kit�masztotta �s kicsit megemelte a teheraut� elej�t, a m�sik pedig hirtelen megragadott �s od�bb l�d�tott, a l�bam k�nnyed�n kalimp�lt, mint egy rongybab��. Azt�n f�ls�ket�t�, f�mes csattan�s k�vetkezett, �s a kisteheraut�, �vegszil�nkokat z�porozva, v�gre meg�llt az aszfalton -  pontosan azon a helyen, ahol egy m�sodperccel kor�bban az �n l�bam volt.
  Egy hossz� m�sodpercig teljes cs�nd volt, azt�n kit�rt a sikoltoz�s. A hirtelen t�madt hangzavarban hallottam, hogy t�bben is a nevemet ki�ltj�k. De a ki�ltoz�sn�l tiszt�bban hallottam Edward Cullen l�zas, k�ts�gbeesett suttog�s�t:
  - Bella! J�l vagy?
  -  Kutya bajom! ? A hangom valahogy furcs�n csengett. Megpr�b�ltam fel�lni, �s r�d�bbentem, hogy Edward Cullen karja vaskapocsk�nt szor�t mag�hoz.
  - Csak �vatosan! - intett, amikor k�szk�dve megpr�b�ltam fel�lni. ? Azt hiszem, alaposan beverted a fejedet.
  Hirtelen r��bredtem, hogy l�ktet� f�jdalmat �rzek k�zvetlen�l a bal f�lem f�l�tt.
  - Au! - mondtam meglepetten.
  - Na, err�l besz�lek! - Hat�rozottan �gy hangzott, mintha nevet�st pr�b�lna elfojtani.
  - De h�t hogyan... - kezdtem, de mindj�rt el is hallgattam, pr�b�ltam elrendezni a gondolataimat �s �sszeszedni magam. -  Hogy �rt�l ide ilyen gyorsan?
  - K�zvetlen�l melletted �lltam, Bella! -  mondta elkomolyodva. Megfordultam, hogy fel�ljek. Ez�ttal nem akad�lyozott meg benne: elengedte a derekamat, �s olyan messzire cs�szott t�lem, amennyire azon a sz�k helyen csak tudott. �jra feln�ztem agg�d�, �szinte arc�ba, �s az aranysz�n�, �that� szemp�r megint �sszezavart. Mit is akartam k�rdezni?
  �s azt�n megtal�ltak. Egy csom� ember rohant oda hozz�nk; k�nny�k v�gigcsurgott az arcukon �s vadul ki�ltoztak egym�snak meg nek�nk.
  - Ne mozdulj! - parancsolt r�m valaki.
  -  Szedj�tek ki Tylert a kocsij�b�l! -  ord�totta valaki m�s. Nagy rohang�l�s kezd�d�tt k�r�l�tt�nk. Megpr�b�ltam f�lkelni, de Edward hideg keze a v�llamn�l fogva visszanyomott a f�ldre.
  -  Egyel�re maradj nyugton!
  -  De olyan hideg a k�! - panaszkodtam. Meglep�dve hallottam, hogy halkan kuncog. Mintha cs�fol�dna.
  -  Oda�t volt�l! -  Hirtelen eszembe jutott, mir�l is besz�lt�nk az im�nt. -  Ott, a te aut�dn�l!
  Edward arca hirtelen megkem�nyedett.
  -  Nem, nem ott voltam.
  -  L�ttalak! - K�r�l�tt�nk teljes volt a k�osz. F�lhangzott n�h�ny m�lyebb, nyersebb hang, �gy l�tszik, megj�ttek a feln�ttek. De �n nem t�g�tottam: folytatni akartam a vit�nkat. Tudtam, hogy igazam van, �s nem nyugszom, am�g ezt Edward be nem ismeri!
  -  Bella, ott �lltam melletted, �s elr�ngattalak az �tb�l! - �that� tekintettel n�zett r�m, szeme ellen�llhatatlan, szuggeszt�v er�vel f�r�dott az eny�mbe, mintha valami nagyon l�nyegeset akarna a tudtomra adni.
  -  Nem! - makacskodtam.
  Az aranyszemek f�ll�ngoltak: - K�rlek, Bella!
  -  De mi�rt? -  faggattam.
  -  B�zz�l bennem! - k�ny�rg�tt. A hangja l�gy volt �s ellen�llhatatlan.
  F�lharsant a ment�aut� szir�n�ja.
  -  Meg�g�red, hogy k�s�bb mindent megmagyar�zol?
  -  Rendben! - csattant fel k�ts�gbeesett t�relmetlens�ggel.
  -  Rendben! - v�gtam r� m�rgesen.
  Hat ment�sre �s k�t tan�rra -  Mr. Varnerre �s Clapp edz�re - volt sz�ks�g, hogy od�bb tolj�k a teheraut�t, �s helyet csin�ljanak a hord�gyaknak. Edward inger�lten utas�totta vissza, hogy hord�gyra fektess�k, �s �n is megpr�b�ltam �gy tenni, de az �rul� k�z�lte vel�k, hogy bevertem a fejemet, �s alighanem agyr�zk�d�som van. Majd els�llyedtem sz�gyenemben, amikor a nyakmerev�t�t r�m csatolt�k. �gy t�nt, az eg�sz iskola odasereglett, �s k�nnyben �szva figyeli, amint �sszevakarnak a ment�s�k. Edward el�re�lt, a vezet� mell�. Majd megpukkadtam m�rgemben.
  Hogy m�g rosszabb legyen a helyzet, befutott Swan rend�rf�n�k is, m�g miel�tt szerencs�sen elpaterolhattak volna a k�rh�zba.
  -  Bella! -  kiab�lta hal�lra r�m�lve, amikor megpillantott a hord�gyon.
  - Teljesen j�l vagyok, Char... Apu! - s�hajtottam. -  Kutya bajom! Charlie odafordult a legk�zelebbi ment�sh�z, hogy az vajon
  meger�s�ti-e az �ll�t�somat. �gy d�nt�ttem, nem t�r�d�m Charlie-val, hogy jobban adassam a fejemben kavarg� �rthetetlen k�pek z�rzavar�t. Amikor elvittek az �n j�rg�nyom mellett parkol� barna kocsit�l, m�g �szrevettem, hogy annak megs�r�lt a l�kh�r�t�ja -  tiszt�n kivehet� volt a horpad�s, amelybe pontosan beleillett Edward v�ll�nak k�rvonala... mintha olyan er�vel fesz�lt volna az aut�nak, hogy behorpasztotta a f�met...
  Azt�n ott volt a csal�dja, akik a t�volb�l n�zt�k v�gig az eg�szet, �s az arcukon mindenf�le �rzelem t�kr�z�d�tt a helytelen�t�st�l az �rj�ng� d�hig, de annak semmi jel�t nem adt�k, hogy agg�dn�nak fiv�r�k testi �ps�g��rt.
  Pr�b�ltam valami logikus magyar�zatot tal�lni, ami megmagyar�zn� az �t�lteket -  ugyanakkor kiz�rn� azt a feltev�st, hogy megbolondultam.
  A ment� term�szetesen a j�r�rkocsi k�s�ret�ben �rkezett a megyei k�rh�zba. Mik�zben kiemeltek az aut�b�l, roppant nevets�gesnek �reztem magam. Tov�bb rontott a helyzeten, hogy Edward saj�t l�b�n vonult be a k�rh�z ajtaj�n. A fogamat csikorgattam.
  Bevittek a s�rg�ss�gi oszt�lyra, egy hossz� helyis�gbe, ahol az �gyakat pasztellsz�n�, mint�s f�gg�ny�k v�lasztott�k el egym�st�l. Egy �pol�n� v�rnyom�sm�r�t rakott a karomra �s h�m�r�t a nyelvem al�. Mivel senki nem vette a f�rads�got, hogy beh�zza k�r�l�ttem a f�gg�nyt, �s megk�m�ljen a tolakod� pillant�sokt�l, �gy d�nt�ttem, senki sem v�rhatja t�lem, hogy tov�bb viseljem azt a lehetetlen nyakmerev�t�t. Amint az �pol�n� magamra hagyott, levettem, �s behaj�tottam az �gy al�.
  �jabb rohamosztag �rkezett, �jabb hord�gyat hoztak be �s lerakt�k a mellettem l�v� �gyra. A szorosan bep�ly�lt fej� fi� homlok�n �tv�rzett a k�t�s. Felismertem Tyler Crowley-t -  egy�tt j�rtunk �llampolg�ri ismeretekre. Tyler szeml�tom�st sz�zszor rosszabb b�rben volt, mint �n. De � m�gis miattam agg�dott.
  -  Bella, annyira sajn�lom!
  -   Semmi bajom, Tyler... viszont te rettenetesen n�zel ki! Nem f�j semmid?
  Mik�zben besz�lgett�nk, az �pol�n�k letekert�k Tyler fej�r�l a v�res p�ly�t. Homlok�t �s bal arc�t kismilli� apr� v�g�s �s karcol�s bor�totta.
  Tyler meg se hallotta, amit mondtam neki.
  -  Azt hittem, elg�zollak! T�l gyorsan hajtottam, �s megcs�sztam a j�gen... -  Megvonaglott az arca, ahogy az egyik n�v�r hozz��rt a fert�tlen�t�vel.
  -  Ezen most m�r ne edd magad: nem �t�tt�l el, �s k�sz!
  -  Hogy ugrott�l el az �tb�l olyan gyorsan? Az egyik pillanatban m�g ott volt�l, a k�vetkez�ben m�r elt�nt�l!
  - Iz�... Edward f�lrer�ntott.
  Tyler tan�cstalanul n�zett r�m.
  - Kicsoda?
  -  Edward Cullen... ott �llt mellettem... -  Mindig is pocs�kul hazudtam: most sem voltam valami meggy�z�.
  -  Cullen? Nem is vettem �szre... igaz, minden olyan gyorsan t�rt�nt. Nem esett baja?
  - Nem hiszem. � is itt van valahol, de neki nem volt sz�ks�ge hord�gyra.
  Most m�r biztosan tudtam, hogy nem �n bolondultam meg. De h�t mi t�rt�nhetett? Semmif�le �pk�zl�b magyar�zatot nem b�rtam tal�lni arra, amit l�ttam.
  Elgur�tottak, hogy megr�ntgenezz�k a fejemet. Mondtam, hogy semmi bajom, �s igazam is lett. M�g csak egy enyhe agyr�zk�d�som sem volt. Megk�rdeztem, akkor hazamehetek-e, de az �pol�n� azt mondta, el�bb besz�lnem kell egy orvossal. �gy h�t tov�bbra is a s�rg�ss�gi oszt�lyon raboskodtam, �s Tyler tov�bb k�nzott bocs�natk�r�seivel �s az �g�reteivel, hogy mindent j�v�tesz. Hi�ba bizonygattam, hogy semmi bajom, � csak em�sztette mag�t. V�g�l behunytam a szemem, �s elengedtem a f�lem mellett, amit mondott. De � az�rt b�nb�n�an motyogott tov�bb.
  - Alszik? - k�rdezte ekkor egy dallamos hang. F�lpattant a szemem.
  Edward �llt az �gyam l�b�n�l, cs�fond�rosan vigyorogva. Cs�ny�n n�ztem r�. Nem volt k�nny� -  sz�vem szerint ink�bb t�tott sz�jjal b�multam volna.
  - Szia, Edward, nagyon-nagyon sajn�lom... -  kezdte r� Tyler. Edward leintette.
  - Egy karcol�s sincs rajtam! - k�z�lte, �s r�nk villantotta ragyog� fogsor�t. Le�lt Tyler �gya sz�l�re, szemben velem. �jra elvigyorodott.
  - Sz�val, mire �t�ltek? -  k�rdezte.
  - Semmi bajom, m�gsem engednek haza! - panaszoltam. - Hogy lehet az, hogy t�ged nem sz�jaztak egy ilyen r�ms�ghez, mint minket k�z�ns�ges haland�kat?
  - Ismerni kell a megfelel� embereket! - felelte. - De ne agg�dj, az�rt j�ttem, hogy megsz�ktesselek.
  Azt�n bel�pett egy orvos, �s nekem leesett az �llam. Fiatal volt, sz�ke volt... �s j�k�p�bb, mint a legs�rmosabb filmszt�r, akit �letemben l�ttam. Igaz viszont, hogy s�padt volt, f�radtnak t�nt, �s neki is karik�k s�t�tlettek a szeme alatt. Charlie le�r�s�b�l r�ismertem: ez csak Edward apja lehet.
  - Nos, Miss Swan -  fordult hozz�m Dr. Cullen (a hangja is rendk�v�l megnyer� volt) -, hogy �rzi mag�t?
  -  Semmi bajom - mondtam �jra, s rem�nyeim szerint aznap utolj�ra.
  Odal�pett az �gyam fej�n�l a falra er�s�tett monitorhoz �s bekapcsolta.
  - A r�ntgen eredm�nye j�nak t�nik -  mondta. -  Nem f�j a feje? Edward szerint alaposan beverte.
  - Nem, nem f�j -  s�hajtottam �s gyors, haragos pillant�st vetettem Edwardra.
  Az orvos h�v�s ujjai k�nnyed�n v�gigtapogatt�k a kopony�mat. �szrevette, amikor megr�ndult az arcom.
  - Itt �rz�keny? -  k�rdezte.
  - Nem nagyon... - Volt m�r rosszabb is, gondoltam. Kuncog�st hallottam, �s amikor f�ln�ztem, l�ttam, hogy Edward
leereszked�en mosolyog. A szemem �sszesz�k�lt.
  - Nos, az �desapja odakinn van a v�r�ban, ha akar, hazamehet vele. De azonnal j�jj�n vissza, ha csak egy kicsit is sz�d�l, vagy valami gond ad�dik a l�t�s�val.
  - Nem mehetn�k vissza az iskol�ba? -  Elk�pzeltem Charlie-t, amint �polni pr�b�l.
  - Tal�n jobb lenne, ha ma m�g pihenne egy kicsit. Edwardra mutattam.
  -  �s � visszamehet az iskol�ba?
  -  Valakinek meg kell vinnie a j� h�rt, hogy �letben maradtunk!
  -  k�z�lte Edward �nel�g�lten.
  -  Ami azt illeti - helyesb�tett Dr. Cullen -, �gy l�tom, az iskola nagyobbik r�sze �gyis odakinn van a v�r�szob�ban.
  - Jaj, nem! - ny�gtem, �s a tenyerembe temettem az arcom. Dr. Cullen felvonta a szem�ld�k�t.
  -  Net�n m�gis ink�bb itt maradna?
  -  Nem, nem! -  tiltakoztam. Kics�sztattam a l�bam az �gy sz�l�re, �s gyorsan leugrottam az �gyr�l. T�ls�gosan gyorsan - megt�ntorodtam, Dr. Cullennek kellett elkapnia. Nyugtalanul n�zett r�m.
  - J�l vagyok! -  bizonygattam �jra. Nem l�ttam �rtelm�t k�z�lni vele, hogy az egyens�lyprobl�m�im nincsenek �sszef�gg�sben az el�bb szerzett fejs�r�l�semmel.
  -  Vegyen be egy Tylenolt, ha f�j! -  javasolta a doktor, mik�zben igyekezett megt�mogatni.
  -  Egy�ltal�n nem f�j annyira -  bizonygattam.
  -   �gy hallom, elk�peszt� szerencs�je volt -  Dr. Cullen mosolyogva, lend�letes k�z�r�ssal al��rta a k�rlapomat.
  -   Szerencs�m volt, hogy Edward ott �llt a k�zvetlen k�zelemben -  helyesb�tettem, �s szigor� pillant�st vetettem a sz�ban forg� illet�re.
  -  �, igen, persze! - helyeselt Dr. Cullen, �s hirtelen nagyon belemer�lt az el�tte fekv� papirosok tanulm�nyoz�s�ba. Azt�n elford�totta a fej�t, Tylerre n�zett, majd odal�pett az �gy�hoz.
  A doktor mindent tud! -  villant �t az agyamon.
  - Att�l tartok, neked egy kicsit tov�bb kell vel�nk maradnod! -  mondta Tylernek, mik�zben megvizsg�lta a sebes�l�seit.
  Amint a doktor h�tat ford�tott nek�nk, odal�ptem Edwardhoz.
  -  R��rsz egy percre? Besz�lni szeretn�k veled! - sziszegtem halkan. H�tr�lt el�lem egy l�p�st, �s �sszepr�selte az �llkapcs�t.
  -  Ap�d v�r - sz�rte a fog�n kereszt�l. Dr. Cullen �s Tyler fel� intettem.
  -   Szeretn�k n�gyszemk�zt besz�lni veled, ha lehet! - er�sk�dtem.
  D�h�sen f�jt egyet, azt�n sarkon fordult, �s �les l�ptekkel v�gigmas�rozott a hossz� termen. Majdhogynem szaladnom kellett, hogy l�p�st tartsak vele. Amint befordultunk a sarkon egy r�vid folyos�ra, megp�rd�lt, �s �jra szemben�zett velem.
  -  Mit akarsz? - k�rdezte inger�lten.
  Ez a bar�ts�gtalan hang megijesztett. Az �n mondand�m kor�ntsem csengett olyan szigor�an, mint szerettem volna.
  -  M�g tartozol nekem egy magyar�zattal - eml�keztettem.
  -  Megmentettem az �letedet. Nem tartozom neked semmivel! Ellens�gess�ge megriasztott.
  -  De h�t meg�g�rted!
  -  Bella, te beverted a fejed, �s nem tudod, mit besz�lsz! - Most m�r bennem is felment a pumpa.
  -  Az �gvil�gon semmi baj a fejemmel! - �llta a tekintetemet.
  -  Mit akarsz t�lem, Bella?
  -  Az igazat akarom tudni -  feleltem. -  Tudni akarom, mi�rt kell hazudoznom a kedved�rt.
  -  Mi�rt, szerinted mi t�rt�nt? -  fakadt ki. Hadarni kezdtem:
  -  Annyit tudok, hogy m�g csak a k�zelemben sem volt�l. Tyler sem l�tott, �gyhogy ne mondd nekem, hogy az�rt van az eg�sz, mert bevertem a fejemet! Az a teheraut� majdnem elg�zolt mind a kett�nket. .. de v�g�l... Te puszta k�zzel behorpasztottad az oldal�t, azt�n behorpasztottad a m�sik aut�t is, neked meg semmi bajod... Az a furgon majdnem �sszez�zta a l�bamat, de te meg�ll�tottad, kiemelt�l al�la... - �n magam is �reztem, milyen k�ptelen�l hangzik mindez, �s nem b�rtam folytatni. Olyan d�h�s voltam, hogy kis h�j�n els�rtam magam; fogcsikorgatva pr�b�ltam visszatartani a k�nnyeimet.
  Edward arca k�tked�st t�kr�z�tt, ugyanakkor fesz�lt volt �s v�dekez�.
  - Azt k�pzeled, hogy leemeltem r�lad a teheraut�t? - k�rdezte olyan hangon, mintha k�ts�gbe vonn� az �p elm�met, de ez csak m�g gyanakv�bb� tett. �gy hangzott, mintha egy profi sz�n�sz alak�tan� j�l begyakorolt szerep�t.
  N�m�n b�lintottam.
  -  Azzal tiszt�ban vagy, ugye, hogy ezt senki  nem fogja elhinni neked! - Mintha g�nyol�dott volna.
  - Nem fogom elmondani senkinek! - feleltem, minden sz�t lassan, nyomat�kosan ejtve, nehogy elragadjon a d�h.
  Csod�lkoz�s suhant �t az arc�n.
  - Akkor meg mit sz�m�t, hogy mi t�rt�nt?
  -  Nekem sz�m�t -  er�sk�dtem. -  Nem szeretek hazudni, �gyhogy szeretn�m, ha nyom�s okom lenne r�! .
  - Nem lenne jobb, ha egyszer�en megk�sz�nn�d nekem, hogy megmentettelek, �s annyiban hagyn�d a dolgot?
  - K�sz�n�m! -  mondtam d�ht�l fuldokolva.
  - Nem fogod annyiban hagyni, mi?
  - Nem �n!
  - Ebben az esetben... rem�lem, �r�m�dre szolg�l a csal�d�s!
  D�h�sen, n�m�n farkasszemet n�zt�nk. �n sz�laltam meg el�sz�r, �s nagyon igyekeztem a mondanival�mra �sszpontos�tani. F�l� volt ugyanis, hogy eltereli r�la a figyelmemet Edward d�ht�l s�padt, sz�p arca. Mintha a puszt�t�s angyal�val �lltam volna szemben.
  - Egy�ltal�n mi�rt avatkozt�l k�zbe? - k�rdeztem fagyosan. Kis ideig fontolgatta a v�laszt, �s egy t�red�k m�sodpercig v�gtelen�l sebezhet�nek t�nt.
  - Nem tudom - suttogta. �s fak�pn�l hagyott.
  Olyan d�hbe gurultam, hogy beletelt egy-k�t percbe, am�g magamhoz t�rtem. Amikor v�gre moccanni b�rtam, lassan v�gigk�v�lyogtam a folyos�n a kij�ratig.
  A v�r�teremben m�g k�nosabb volt a helyzet, mint amit�l f�ltem. �gy t�nt, eg�sz Forks ott tolong �s engem b�mul. Charlie odarohant hozz�m: �n megad�an f�ltartottam a kezem.
  - Semmi bajom! - gy�zk�dtem morcosan. M�g mindig inger�lt voltam, �s semmi kedvem nem volt csever�szni.
  - Mit mond az orvos?
  - Dr. Cullen megvizsg�lt, semmi bajom, nyugodtan hazamehetek! -  F�ls�hajtottam. Mike, Jessica �s Eric kiv�lt a t�megb�l, �s fel�nk oldalaztak. -  Menj�nk m�r! -  s�rgettem Charlie-t.
  � egyik karj�t a h�tam m�g� cs�sztatta, b�r nem �rt hozz�m, �s kivezetett a kij�rat �vegajtaj�n. Sz�gyenl�sen odaintegettem a bar�taimnak, rem�lve, ebb�l meg�rtik, hogy nincs mi�rt agg�dniuk t�bb�. �letemben el�sz�r �ltem be k�szs�gesen a j�r�rkocsiba, szinte f�ll�legeztem ? ezt se hittem volna!
  N�m�n hajtottunk hazafel�. Annyira belemer�ltem a gondolataimba, hogy szinte megfeledkeztem Charlie jelenl�t�r�l. Biztos voltam benne: amikor Edward megpr�b�lta bel�m fojtani a sz�t ott a folyos�n, ezzel voltak�ppen bevallotta, hogy csakugyan �gy t�rt�nt mindaz, ahogyan �n l�ttam, j�llehet m�g mindig alig tudtam elhinni.
  A h�zhoz �rve Charlie megsz�lalt.
  - �hm... f�l kell majd h�vnod Ren�e-t! - b�ntudatosan lesunyta a fej�t.
  - Te megmondtad Anyunak?!
  - Sajn�lom.
  A sz�ks�gesn�l kiss� er�sebben v�gtam be a j�r�rkocsi ajtaj�t.
  Anyu persze mag�nk�v�l volt. Legal�bb harmincszor el kellett mondanom neki, hogy semmi bajom, mire kiss� lecsillapodott. K�ny�rg�tt, hogy utazzam azonnal haza ? megfeledkezett r�la, hogy otthon �ppen nincsen senki ?, �n azonban ellen�lltam a k�s�rt�snek, m�ghozz� el�g k�nnyen. Semmi kedvem elmenni Forksb�l, am�g meg nem fejtettem Edward titk�t. De nemcsak a titok, hanem Edward szem�lye is szinte r�geszm�sen foglalkoztatott. Butas�g! Ostobas�g! Sz�val, nem �ltem az alkalommal, hogy elmenek�lhetek Forksb�l, ahogyan azt minden norm�lis, �pelm�j� ember tette volna.
  �gy d�nt�ttem, jobb lesz, ha aznap kor�n lefekszem. Charlie egyfolyt�ban aggodalmasan leste minden mozdulatomat, �s ez kezdett az idegeimre menni. A szob�mba menet bet�rtem a f�rd�szob�ba, �s lenyeltem h�rom szem Tylenolt. R�videsen hatni kezdtek, �s ahogy a f�jdalom lassank�nt csillapodott, elszund�tottam.
  Aznap �jjel �lmodtam el�sz�r Edward Cullennel.